Nincs búcsú a jobboldaltól, vagy bármi hasonló. Valamint fölöslegesnek érzem, hogy valamiféle nagyszabású búcsúüzenetet írjak, összefoglalót, miegymást. Egy korszak (személyes és európai értelemben véve) lezárult, így ennek szimbóleumaként bezárom e blogot is. Mindössze arról van szó, hogy a jövőben nem lenne időm folytatni, és nem lenne értelme felemás elszántsággal csinálni.
Köszönöm mindenkinek, aki olvasóm volt, kommentelt, kritikát fogalmazott meg, vagy éppen mélyen egyetértett, és azoknak is, akik "csendestársak" voltak. Remek terep volt ön(vissza)fejlődésre, és remélem, másoknak is sikerült ezt-azt elcsípni belőle, ami talán hasznukra válik.
Búcsúzóul kaptok (megint) nyújorki májszéfhómot meg kiánurívszt.
2009. június 12., péntek
2009. június 10., szerda
After Virtue
Kellene már értékelnem is valamit, ugye. Az olvasók várják... mit várják?... követelik tőlem a legalább heti egy orbánságot. Most azonban mégsem a Vérfarkas a legérdekesebb a történetben. Lássuk, mi az egésznek a tanulsága?
A Jobbik 15%-ot ért el. Mi következik ebből? Az egyik az, hogy nem csak a közvélemény-kutatók, hanem általában a zemberek, jobb-és baloldal egyaránt alábecsülte a Jobbik vonzóerejét. Ez van. Mindenki gondolkodhat egy kicsit.
Elsősorban arról van szó, hogy fölösleges a 15%-os EP-választási győzelem után azonnal "csomagolásról", "sárgacsillagról", fasizmusról és hasonlókról nyekeregni. Főleg a libik körében. Kérem, ez egy betegség. Fejezzük be, jó? Sem a libik, sem a Jobbik más ellenfelei nem lesznek képesek vitába szállni velük, ill. felvenni velük a politikai küzdelmet, ha a legelején jól lenácizzák őket. A Jobbik egy balos-nacionalista párt (lásd KKTT értékelését a Reakción), ennek megfelelően kell értelmezni magát a jelenséget.
Aztán: ez hatalmas eredmény, tagadhatatlanul, de ebből még se pro se kontra nem következik semmi komolyabb. Ráadásul a Jobbik előnye könnyedén elolvadhat egy országgyűlésin, illetve addig. A Jobbik egy elégedetlenséget többé-kevésbé artikuláltan kifejező szócső, és most épp viráhozhat (ezért a virágzásért pedig - akárhogy is mentegetőznek egyesek, illetve kenegetik a szart másokra - a balliberális kormányzat, és az őt támogató értelmiség a felelős, senki más), de amint születnek jól megfogalmazott, kemény, de alátámasztott válaszok máshonnan, a radikális hevület is alábbhagy. Így a Jobbik támogatottsága meglehetősen ingatag.
Továbbá: a Jobbik esetleges még nagyobb megerősödése tényleg probléma, de baromira nem azért mert "fasiszták" (újra: tessék eztet elfelejteni végre). Hanem azért, mert egy bizonyos érzelmi hullám sikeres meglovagolói kerülhetnek döntési helyzet közelébe (mégcsak nem is kizárólagosan), akik mögött sem koponyák nincsenek, soraik között pedig nincsenek olyanok, akik rendelkeznek a politikai gyakorlat fortyélyaival. Így csak a katasztrófa marad lehetőség gyanánt. A "Magyarország a magyaroké" szlogennel lehet persze választásokat nyerni (btw. aki szerint a szlogen alkotmányellenes, azt egyrészt valaki somja nyakon péklapáttal, másrészt köszönjék meg neki, hogy ennyit kapott a Jobbik), de kormányozni nem lehet. A szlogenekkel való kormányzás gyakorlatának bulását láthattuk a Pojáca esetében. Ez tehát a Jobbik valódi, pillanatnyilag kicsiny veszélye: a dilettantizmus. A többi elég komolyan ízlés kérdése. Én egy EP-képviselőtől nem szeretnék "metélt farkincákról" olvasni. Konzervatívértelemben gusztustalan.
Röviden: a Jobbik potenciális veszélye az, hogy egy tökéletesen hozzá nem értő, politikailag tapasztalatlan bagázs módosíthat bizonyos irányokon. Ez a veszély azonban túl vagyon ragozva, pro-és kontra.
Ugyanekkora epic fail viszont Orbán Viktor azon üzenete, hogy nekik márpedig ezzel nem kell foglalkozniuk. EEE. Wrong. Kell nekik. A Jobbik ekkora előnye ugyanis azt bizonyítja, hogy a jelenlegi politikai erők képtelenek voltak valós problémákra értelmesen és határozottan reagálni (leggusztustalanabb persze újfent a ballib értelmiség volt, akik reflexből lenáciztak mindenkit, aki felhozta a témát) - mostantól viszont a problémákkal való komolyabb foglalkozás bizony a Jobbik eredményéből fakad, illetve azt is bele köll számítani.
Különben önmagában nem baj, hogy van egy radikális pártunk. Na und. Nekem pl. nem kell osztozkodnom újpogány, szívcsakra-hívő klinikai esetekkel, legyen az más reszortja. További előny, hogy talán a kedves jobboldal is összekaparja végre magát - sok tekintetben. Nem fog nekik ártani.
Aztán itt van még a szadi kiesése. Részletezzem? Minek?
Igen, ünnepeltem. Nagyon.
Rövidre zárva.
A Jobbik 15%-ot ért el. Mi következik ebből? Az egyik az, hogy nem csak a közvélemény-kutatók, hanem általában a zemberek, jobb-és baloldal egyaránt alábecsülte a Jobbik vonzóerejét. Ez van. Mindenki gondolkodhat egy kicsit.
Elsősorban arról van szó, hogy fölösleges a 15%-os EP-választási győzelem után azonnal "csomagolásról", "sárgacsillagról", fasizmusról és hasonlókról nyekeregni. Főleg a libik körében. Kérem, ez egy betegség. Fejezzük be, jó? Sem a libik, sem a Jobbik más ellenfelei nem lesznek képesek vitába szállni velük, ill. felvenni velük a politikai küzdelmet, ha a legelején jól lenácizzák őket. A Jobbik egy balos-nacionalista párt (lásd KKTT értékelését a Reakción), ennek megfelelően kell értelmezni magát a jelenséget.
Aztán: ez hatalmas eredmény, tagadhatatlanul, de ebből még se pro se kontra nem következik semmi komolyabb. Ráadásul a Jobbik előnye könnyedén elolvadhat egy országgyűlésin, illetve addig. A Jobbik egy elégedetlenséget többé-kevésbé artikuláltan kifejező szócső, és most épp viráhozhat (ezért a virágzásért pedig - akárhogy is mentegetőznek egyesek, illetve kenegetik a szart másokra - a balliberális kormányzat, és az őt támogató értelmiség a felelős, senki más), de amint születnek jól megfogalmazott, kemény, de alátámasztott válaszok máshonnan, a radikális hevület is alábbhagy. Így a Jobbik támogatottsága meglehetősen ingatag.
Továbbá: a Jobbik esetleges még nagyobb megerősödése tényleg probléma, de baromira nem azért mert "fasiszták" (újra: tessék eztet elfelejteni végre). Hanem azért, mert egy bizonyos érzelmi hullám sikeres meglovagolói kerülhetnek döntési helyzet közelébe (mégcsak nem is kizárólagosan), akik mögött sem koponyák nincsenek, soraik között pedig nincsenek olyanok, akik rendelkeznek a politikai gyakorlat fortyélyaival. Így csak a katasztrófa marad lehetőség gyanánt. A "Magyarország a magyaroké" szlogennel lehet persze választásokat nyerni (btw. aki szerint a szlogen alkotmányellenes, azt egyrészt valaki somja nyakon péklapáttal, másrészt köszönjék meg neki, hogy ennyit kapott a Jobbik), de kormányozni nem lehet. A szlogenekkel való kormányzás gyakorlatának bulását láthattuk a Pojáca esetében. Ez tehát a Jobbik valódi, pillanatnyilag kicsiny veszélye: a dilettantizmus. A többi elég komolyan ízlés kérdése. Én egy EP-képviselőtől nem szeretnék "metélt farkincákról" olvasni. Konzervatívértelemben gusztustalan.
Röviden: a Jobbik potenciális veszélye az, hogy egy tökéletesen hozzá nem értő, politikailag tapasztalatlan bagázs módosíthat bizonyos irányokon. Ez a veszély azonban túl vagyon ragozva, pro-és kontra.
Ugyanekkora epic fail viszont Orbán Viktor azon üzenete, hogy nekik márpedig ezzel nem kell foglalkozniuk. EEE. Wrong. Kell nekik. A Jobbik ekkora előnye ugyanis azt bizonyítja, hogy a jelenlegi politikai erők képtelenek voltak valós problémákra értelmesen és határozottan reagálni (leggusztustalanabb persze újfent a ballib értelmiség volt, akik reflexből lenáciztak mindenkit, aki felhozta a témát) - mostantól viszont a problémákkal való komolyabb foglalkozás bizony a Jobbik eredményéből fakad, illetve azt is bele köll számítani.
Különben önmagában nem baj, hogy van egy radikális pártunk. Na und. Nekem pl. nem kell osztozkodnom újpogány, szívcsakra-hívő klinikai esetekkel, legyen az más reszortja. További előny, hogy talán a kedves jobboldal is összekaparja végre magát - sok tekintetben. Nem fog nekik ártani.
Aztán itt van még a szadi kiesése. Részletezzem? Minek?
Igen, ünnepeltem. Nagyon.
Rövidre zárva.
2009. június 6., szombat
2009. június 5., péntek
Savazás
Mivel állandelon azt kapom a fejemre, hogy itt mán csak aktuálpolitika meg orbánviktor van, ezért önbeteljesítem a jóslatot, és röviden aktuálpolitizálni fogok.
Tessék elmenni kedves gyerekek, és behúzni a Fidoxot. (Navracsics Úrnak pedig izenem, hogy utalja mán a zsetont, mert most jöttem haza Görögországból, és nincs meg a kellő pénzmag a következő, Hawaii-i kiruccanásomhoz; mégiscsak nagy segítség vagyok én nekik a kb. 15 olvasómmal, amiből tizennégyen amúgy is elmennek a Fidoxra voksolni, a maradék egy meg marad a valagán otthon.)
Ajándékba pedig megkapják tőlem a Zorbán 89-es beszédét, de pusztán azért, hogy tanuljanak belőle: ez volt ugyanis az Ürdüng Első Nagy Gyűlöletbeszéde, ahol ad1) minden teljesítményt elvitatott a kommunistáktól, ad2) kizárta őket az emlékezés közösségéből, ad3) semmiféle együttműködést nem helyezett kilátásba. (Figyelmesebbek 1.40 környékén hallhatják a MAGUNKFAJTA szót is - élelmesebbek már akkor is tudhatták, mi következik!) Szóval hallgassák figyelemmel eme gyűlölködő ember szovjet-ellenes kirohanásait, aki semmi szépet nem tudott látni 40 évnyi együttélésben. Szégyen-gyalázat, ilyen ember nem Európába való!
Tessék elmenni kedves gyerekek, és behúzni a Fidoxot. (Navracsics Úrnak pedig izenem, hogy utalja mán a zsetont, mert most jöttem haza Görögországból, és nincs meg a kellő pénzmag a következő, Hawaii-i kiruccanásomhoz; mégiscsak nagy segítség vagyok én nekik a kb. 15 olvasómmal, amiből tizennégyen amúgy is elmennek a Fidoxra voksolni, a maradék egy meg marad a valagán otthon.)
Ajándékba pedig megkapják tőlem a Zorbán 89-es beszédét, de pusztán azért, hogy tanuljanak belőle: ez volt ugyanis az Ürdüng Első Nagy Gyűlöletbeszéde, ahol ad1) minden teljesítményt elvitatott a kommunistáktól, ad2) kizárta őket az emlékezés közösségéből, ad3) semmiféle együttműködést nem helyezett kilátásba. (Figyelmesebbek 1.40 környékén hallhatják a MAGUNKFAJTA szót is - élelmesebbek már akkor is tudhatták, mi következik!) Szóval hallgassák figyelemmel eme gyűlölködő ember szovjet-ellenes kirohanásait, aki semmi szépet nem tudott látni 40 évnyi együttélésben. Szégyen-gyalázat, ilyen ember nem Európába való!
2009. május 23., szombat
2009. május 22., péntek
Kétharmad! Diktatúra! Orbánfasizmus!
Kicsiny hazánk azért olyan szép színes, mert mindig vannak érdekes (és vicces) próbálkozások. A legjobb ezek közül az, amikor veretes szdsz-esek akarják megszakérteni a konzervatív gondolkodást mint olyat, majd fölpakolnak egy vesszőt (rajta az írás: konzervatív), és ahhoz kezdik el méricskélni a magyar jobboldalt, amiről kiderül (láss csodát!), hogy... nemkonzervatív! Megmondom őszintén, a világért sem kívánok dühöngeni ezeken a próbálkozásokon - ugyanis roppantmód szórakoztatnak.
Mármost a legújabb szólam az európaiértelembenvett szad... izé, konzervatívoknak az, hogy jön a Zorbán, viszi a kétharmadot és jól bevezeti a diktatúrát. Zárójel. Ez sem új gondolat - 2002 óta ez fut. Zárójel bezárva. Mert a Zorbán ilyen. Nem demokrata (ugyanmán, pikulát nem). Tehát jön, lát, győz, és bevezeti az egyeduralmat. Nem lesznek fékek és ellensúlyok, csak lesz a Viktátor, meg a pribékjei és autoritárius renccer is lesz. Mindenki féljen.
Most tegyük félre a szellemiség problémáit (a fékek és ellensúlyok olyan, mint a konyhában a mosogatógép és a tűzhely harmonikus egysége kb., stb.), és gondolkodjunk egy picit. Amikor 1994-ben a kommunis.. bocsánat, szóval Horn Gyuláék 2/3-ot kaptak, nem volt sipítozás. Pedig ők csak egy diktatúra örökösei. Akkor, mivel legalább 92 óta a fasizmustól kell megmenteni az országot, nem volt probléma a 2/3.
Az persze más kérdés, hogy pillanatnyilag azokat az intézményeket, amelyek nincsenek alávetve a népszuverenitás őrültségének, éppen a baloldal támadja (a bíróságok, ügyészségek stb., mert "jobboldali befolyás" alatt állnak, értsd: nem hajtanak végre a baloldal által vágyott, haladó célokat), és nem a jobb. Ettől függetlenül minden ilyen intézményes keretet majd maga Orbán Viktátor fog eltörölni.
A maradék a szokásos sallang, jaj, hát ezek olyanok, mint a kommunistanácik, demagógok, populisták, nacionalisták, soviniszták stb.-stb., jaj mi lesz itt.
De az egész mögött nincs más, mint az az értelmiségi fintorgás, hogy "oh, azok a régi szép idők, amikor még a szadesszal együtt fejtettük meg a világot, és próbáltuk fölvilágosítani ezt a hülye népet, soha sem jönnek vissza már!", amelyik a Fideszt és Orbánt túl mucsainak, és diktatorikusnak mutatja be. Hogy ez az elbeszélés kontrafaktuális (2006 októberében a hatalom nyilván nem volt zsarnoki, a Zorbán viszont per def. az, érted), ne zavarjon bennünket. Az utcai politizálás is csak akkor gáz, ha nem a Magyar Demokratikus Charta tüntet, vagy viszi a cigányokat az utcára.
Hiányzik nekik az emelkedettség, az szdsz. Ah. Az igazikonzervativizmust meg hiába is keresik, kutatják éjt nappallá téve, sehol sem találtatik az.
Mindenesetre több folytatást kérek ebből a fejezetből, mert rendkívül mulattat. És ha kicsit gonoszabb kedvem lesz, akkor a "diktatúrázás" közben majd jól a delikvensek nózija alá dörgölöm Carl Schmittet, hadd szokják. Hát még akkor hogy fogok mulatni.
Jöjjön a diktatorikus kétharmad, előre, elvtársak!
Mármost a legújabb szólam az európaiértelembenvett szad... izé, konzervatívoknak az, hogy jön a Zorbán, viszi a kétharmadot és jól bevezeti a diktatúrát. Zárójel. Ez sem új gondolat - 2002 óta ez fut. Zárójel bezárva. Mert a Zorbán ilyen. Nem demokrata (ugyanmán, pikulát nem). Tehát jön, lát, győz, és bevezeti az egyeduralmat. Nem lesznek fékek és ellensúlyok, csak lesz a Viktátor, meg a pribékjei és autoritárius renccer is lesz. Mindenki féljen.
Most tegyük félre a szellemiség problémáit (a fékek és ellensúlyok olyan, mint a konyhában a mosogatógép és a tűzhely harmonikus egysége kb., stb.), és gondolkodjunk egy picit. Amikor 1994-ben a kommunis.. bocsánat, szóval Horn Gyuláék 2/3-ot kaptak, nem volt sipítozás. Pedig ők csak egy diktatúra örökösei. Akkor, mivel legalább 92 óta a fasizmustól kell megmenteni az országot, nem volt probléma a 2/3.
Az persze más kérdés, hogy pillanatnyilag azokat az intézményeket, amelyek nincsenek alávetve a népszuverenitás őrültségének, éppen a baloldal támadja (a bíróságok, ügyészségek stb., mert "jobboldali befolyás" alatt állnak, értsd: nem hajtanak végre a baloldal által vágyott, haladó célokat), és nem a jobb. Ettől függetlenül minden ilyen intézményes keretet majd maga Orbán Viktátor fog eltörölni.
A maradék a szokásos sallang, jaj, hát ezek olyanok, mint a kommunistanácik, demagógok, populisták, nacionalisták, soviniszták stb.-stb., jaj mi lesz itt.
De az egész mögött nincs más, mint az az értelmiségi fintorgás, hogy "oh, azok a régi szép idők, amikor még a szadesszal együtt fejtettük meg a világot, és próbáltuk fölvilágosítani ezt a hülye népet, soha sem jönnek vissza már!", amelyik a Fideszt és Orbánt túl mucsainak, és diktatorikusnak mutatja be. Hogy ez az elbeszélés kontrafaktuális (2006 októberében a hatalom nyilván nem volt zsarnoki, a Zorbán viszont per def. az, érted), ne zavarjon bennünket. Az utcai politizálás is csak akkor gáz, ha nem a Magyar Demokratikus Charta tüntet, vagy viszi a cigányokat az utcára.
Hiányzik nekik az emelkedettség, az szdsz. Ah. Az igazikonzervativizmust meg hiába is keresik, kutatják éjt nappallá téve, sehol sem találtatik az.
Mindenesetre több folytatást kérek ebből a fejezetből, mert rendkívül mulattat. És ha kicsit gonoszabb kedvem lesz, akkor a "diktatúrázás" közben majd jól a delikvensek nózija alá dörgölöm Carl Schmittet, hadd szokják. Hát még akkor hogy fogok mulatni.
Jöjjön a diktatorikus kétharmad, előre, elvtársak!
2009. május 18., hétfő
Megint a félelem igazgat
Egyre többször lehet hallani - és ebben csak egy epizód volna a Magyar Demokratikus Charta és a Roma Polgárjogi Mozgalom mostani piknike - hogy Magyarországon, ezen belül Budapesten is félni kell.
Mi mástól, mint a náci veszélytől.
Mint résztvevő megfigyelő, rendszeresen városnézek (főleg az éjszakai órákban, ki érti ezt?), és próbálom fölmérni a Nagy Veszélyforrások mértékét. Eddig azt sikerült megfigyelnem, hogy a Rettegő Szabadelvű Ifjúság hétfőtől vasárnapig a városban tartózkodik, annyira fél (főképpen a Deák téren, a Gödör nevű hely mellett tartózkodnak; korábban itt lehetett összeszámolni az SZDSZ ifjú szavazóbázisát, ma valószínűleg ugyanezt mondhatjuk el az LMP kapcsán). A buszok általában tömve vannak ezekkel az Alternatív, Szabadelvű ifjakkal, és a belvárosban való kalézolás is szokásuk. A náci veszélytől való félelmet tehát nap mint nap felülírja a pia-és puncivágy. Probléma egy szál se.
Budapest ugyanis kialakította a korábban balos megmondók által megálmodott struktúrát a különböző szubkultúráknak: a "békés egymás mellett élés" mintáját. Így van nácikocsma, pankkocsma, hippiplacc, zsidókocsma, meg amit akartok. Mindenki kedvére válogathat. Előfordul ugyan, hogy a bizonyos szubkultúrák képviselői találkoznak, és a "társadalmi párbeszéd" rosszul sül el, de ez hol nincs így? Ellenben ez Budapest belvárosában meglehetősen ritka. Amitől félni kell, az maximum az, hogy a zsernyák elkap sörrel a kezedben (ez bizonyos kerületekben egyenlő a lehetetlennel tíz óra után, már ha az emberfia nem készült jó előre az estére). A lényeg viszont az, hogy Budapesten „félni” a náci veszélytől, nos kérem, ez álhisztéria. Az az egy szem Totenkopf-SS pólós kabarészökevény a buszmegállóban ugyanis még nem számít „náci veszély”-nek. Ha már számolgatunk, akkor hippi, ill. rasztaveszély inkább volna.
Ennek ellenére a Fasizmus Miatt Főműsoridőben Aggódó balliberális Értelmiségi Elit nem átallott cigányokat vinni a Szent István Parkba – ami legalább azért kuriózum, mert, mint azt KKTT megjegyezték, eddig ott cigány nem volt. Így viszont azt a csendéletet is sikerült elénk varázsolni, hogy ex-munkásőr bácsik és nénik, akik 89 előtt még gumibottal csépelték a „gyerekcsínyeket” elkövető cigányokat, most értük aggódtak, Chartás pólóban. Ami szintén nem mindennapi. Ha az ember fél, akkor távol marad azoktól a helyektől, ahol félelme szerint baj érheti. Ennek nyoma sincs Budapesten. A belváros éjszakai élete él és virul, dugig van az ifjakkal (s ez így jól is van). Innentől kezdve viszont a ballib megmondás elbukott a Reality Checken. Náci veszély? Get on with it!
2009. május 12., kedd
2009. május 11., hétfő
Válságkezelő Reformerek
Már Peter Berger felismerte azt, mi a jele a reformok szükségességének; a törzsfőnök a tűznél ölve összehúzza prémjét és kijelenti: "a törzs állapota válságos, a dolgok így nem mehetnek tovább!"
Most egy pillanatra felejtsük el azt az epizódot, hogy a mai Estében Navracsics Tibor olyan kis darabokra szaggatta Mesterházy Attila szoci frakcióvezetőt, hogy a következő pártkongresszuson Lendvai Ildiék puzzle-özhetnek majd vele. Csak gondoljuk át egy kicsit a szoci retorikai hagyományt.
Az első fázis a "nincs itt semmi probléma": talán még emlékszünk rá, hogy amikor a hitelválság kitört, akkor az volt a duma, hogy á, ugyan, az minket nem ér el. Ez már majdnem Bogár László, mintegy a perszonifikált metafizikum gyön, de Hegyeshalomnál megáll, ill. visszafordul, esetleg kikerül bennünket.
Aztán valahogy mégis beüt a szar, és akkor lapátolni kell. Persze a Munka Hősei lapátolni annyira nem szeretnek, így inkább másokkal végeztetik el a melót. A "válságkezelés" persze tipikus szoci minta szerint megy: az eldugult vécé esetét vegyük például, már dugig van, bűzlik is, de nem a duguláselhárítás a megoldás, hanem vödrök odahordása, és a mocsok átpakolása azokba. Egészen addig, ameddig "tűrhető" szinten van a budi, akkor lehet tovább használni, amíg meg nem telik újra - jó esetben a választásokig nem ömlik ki, a többivel meg bíbelődjön a Fasiszta.
Ebből persze megint nem lesz lópikula se. Kenyeret meg tejet persze 3 forinttal olcsóbban veszünk (hát, majdnem 3,60 kedves Bajnai et., ez is derék!), a többibe meg belegebedünk. De sebaj, a magyariknak jó lesz a tej meg a kenyér. Ez az egész amúgy is az ő hibájuk, ők voltak gügyék, kádárista-etatisták, na meg a Fidesz, amelyik nem enged ide Piacot. Az adócsökkentés viszont politikai vudu.
Már én sem tudok mást mondani, mint Oli bácsi...
Menjetek már a picsába, de tényleg.
Most egy pillanatra felejtsük el azt az epizódot, hogy a mai Estében Navracsics Tibor olyan kis darabokra szaggatta Mesterházy Attila szoci frakcióvezetőt, hogy a következő pártkongresszuson Lendvai Ildiék puzzle-özhetnek majd vele. Csak gondoljuk át egy kicsit a szoci retorikai hagyományt.
Az első fázis a "nincs itt semmi probléma": talán még emlékszünk rá, hogy amikor a hitelválság kitört, akkor az volt a duma, hogy á, ugyan, az minket nem ér el. Ez már majdnem Bogár László, mintegy a perszonifikált metafizikum gyön, de Hegyeshalomnál megáll, ill. visszafordul, esetleg kikerül bennünket.
Aztán valahogy mégis beüt a szar, és akkor lapátolni kell. Persze a Munka Hősei lapátolni annyira nem szeretnek, így inkább másokkal végeztetik el a melót. A "válságkezelés" persze tipikus szoci minta szerint megy: az eldugult vécé esetét vegyük például, már dugig van, bűzlik is, de nem a duguláselhárítás a megoldás, hanem vödrök odahordása, és a mocsok átpakolása azokba. Egészen addig, ameddig "tűrhető" szinten van a budi, akkor lehet tovább használni, amíg meg nem telik újra - jó esetben a választásokig nem ömlik ki, a többivel meg bíbelődjön a Fasiszta.
Ebből persze megint nem lesz lópikula se. Kenyeret meg tejet persze 3 forinttal olcsóbban veszünk (hát, majdnem 3,60 kedves Bajnai et., ez is derék!), a többibe meg belegebedünk. De sebaj, a magyariknak jó lesz a tej meg a kenyér. Ez az egész amúgy is az ő hibájuk, ők voltak gügyék, kádárista-etatisták, na meg a Fidesz, amelyik nem enged ide Piacot. Az adócsökkentés viszont politikai vudu.
Már én sem tudok mást mondani, mint Oli bácsi...
Menjetek már a picsába, de tényleg.
2009. május 3., vasárnap
Segélykiáltás Mucsáról
Ó, feleim. Nehéz idők ezek. Süllyedünk a trutyiban, és kevés kiutat látunk. Itt van ez a jó ember, aki sokat pislog, biztos a megilletődöttségtől, Európai Értelemben Vett Szakértő, de nem megy neki. Útját állják sokan. Főleg a Vérfarkasok, néha talán a Nyugat is. Itthon a ganéban fetrengő, nádszálat rágcsáló bugris-paraszt jobberek meg még mindig nem értik. Hiába magyarázzuk nekik, mutatjuk direkt Toldi lőcsével, hogy észrevegyék, merre van Európa.
Nehéz, nehéz idők.
Ezek még mindig Münchausen-szindrómában szenvednek, képtelenek kinőni belőle. A Nyugat jött volna, látott volna, győzött volna, lett volna azonnal modern hűtőszekrény, laptop, takarító-robot, de ezeknek nem kellett.
És ó, volt a Férfi, egyedül állt vala a gáton, hozott volna Piacot, tömjént, mirhát, aranyat, egyes egyedül. De útját állták a kommerek jobbról-balról. Redemption Project Delayed. Volt népszavazás, a jobbkommerek azzal állták útját a Megváltásnak. Szégyen, bizony mondom én, nagy szégyen ez nékünk.
Micsoda idők. Nehéz, nagyon nehéz idők.
Itt dagonyázunk, s én, aki immáron több mint egy hete Európailag vagyok véve, igazi, Nyugati Jobboldaliként könyörögve fordulok a lassan minket lehányó Szakértelem Papjaihoz: H.E.L.P.! Európa, Segíts! Képtelen vagyok többé eltűrni ezt az átható bűzt, ezt, amit ez a tehénszar-szagú mocsári surmóság termel!
Nehéz, nehéz, biz' én mondok, ritka nehéz idők ezek. Kevesek állják csak a sarat, dacolva az Ellennel, akik sem a Piacot, sem a Szakértelmet nem akarják.
Borzalmas, rettenetes idők.
Nehéz, nehéz idők.
Ezek még mindig Münchausen-szindrómában szenvednek, képtelenek kinőni belőle. A Nyugat jött volna, látott volna, győzött volna, lett volna azonnal modern hűtőszekrény, laptop, takarító-robot, de ezeknek nem kellett.
És ó, volt a Férfi, egyedül állt vala a gáton, hozott volna Piacot, tömjént, mirhát, aranyat, egyes egyedül. De útját állták a kommerek jobbról-balról. Redemption Project Delayed. Volt népszavazás, a jobbkommerek azzal állták útját a Megváltásnak. Szégyen, bizony mondom én, nagy szégyen ez nékünk.
Micsoda idők. Nehéz, nagyon nehéz idők.
Itt dagonyázunk, s én, aki immáron több mint egy hete Európailag vagyok véve, igazi, Nyugati Jobboldaliként könyörögve fordulok a lassan minket lehányó Szakértelem Papjaihoz: H.E.L.P.! Európa, Segíts! Képtelen vagyok többé eltűrni ezt az átható bűzt, ezt, amit ez a tehénszar-szagú mocsári surmóság termel!
Nehéz, nehéz, biz' én mondok, ritka nehéz idők ezek. Kevesek állják csak a sarat, dacolva az Ellennel, akik sem a Piacot, sem a Szakértelmet nem akarják.
Borzalmas, rettenetes idők.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
