A Hanuka, mint a Nemzetre leselkedő fenyegetés

Mármost. Úgy gondoltam, írok erről a Konzervatóriumra, de minek. Meg van az úgy, hogy az emberben gyűlik-gyülemlik a sok retek marhaság, aztán egyszer csak azt mondja, mosmán elég legyen.

Így bírtam járni én most a Budaházy-Toroczkai páros újabb nemzetmentő akciójával. Ez egy akkora faszság, hogy simán elmenne valamilyen paródiának - egy szerencsésebb országban. A Hanuka ellen tüntetni ugyanis kb. olyan, mintha jómagam egy számomra nem kedves emberke szülinapja ellen tüntetnék, vagy egymagamban tüntetnék március 15. vagy október 23. ellen (és lehetne valami jó kis PC indokot találni hozzá - pl. utóbbi ünnep kirekesztő, hiszen orosz embertársaink magyar vállalkozását kívánta brutálisan elnyomó módszerrel korlátozni, ugye). De még csak ez sem áll, mert utóbbi két ünnep könnyedén értelmezhető akármikor politikai üzenetként. A Hanuka nem. Ez kérem egy vallási ünnep. És persze jönnek a különböző értelmezések a két fehérjehalmaztól, miszerint ez győzelmi ünnep valami vér-és diadalittas győzelem felett, hiszen ők oly jól ismerik a zsidó vallástörténetet (sok más egyéb között). Ennyi erővel - most ugyan a kereszténység védelmére hivatkoznak - augusztus 20. ellen is tüntethetnének, mert hát az sem egy szalonbéli teázásról és szalonvitáról emlékezik meg.

Hogy minek nevezzük ezt a kísérletet? Annak, ami. Nyilas tahóságnak.

A mai magyar radijobb alulmúlta a két háború közötti szélsőt, mondotta ma egyik barátom teljes joggal, mert azok még különbséget bírtak tenni "szekuláris, liberális" zsidók és vallásos zsidók között. A vulgáris nyilas frazeológia egyesítette aztán a kettőt, ebből lett a közismert kezét dörzsölő kaftános összeesküvő. A három éves kisgyerekeket, meg a tizen-és huszonéves part-time nyilasokat lehet ezekkel a képekkel ijesztgetni. Ez utóbbi maximum arra való jelként szolgálhat, hogy egy tizen-és huszonéves part-time nyilas szellemi szintje és receptor-érzékenysége nemigen vetekszik egy fejlődésben lévő szürkeállománnyal. A kicsit értelmesebb, szofisztikáltabb szélsőjobbos ugyanis még tud finom különbséget tenni, úgyahogy. Nyilasaink nem tudnak.

A Hanuka-ünnepség "provokációként" való értelmezése szimplán a nyugati libi multi-kulti karácsony-ellenességét juttatja eszembe. Ahelyett, hogy keresztény szellemben (amit nem értenek, nem is érthetik, és alkalomadtán "büdöskeresztényeznek" is egyet-egyet; hiszen mint azt az ilyen és hasonló kurzusok képviselőitől tudjuk, ez a zsidó-keresztény bizbasz már a nevében rejti "idegen" mivoltát" satöbbi) mondjuk ételosztást, vagy egy egyszerű karácsonyi ünnepséget szerveznének (bánom is én, lehet árpádsávval is feldíszítve a fa), jól nekimennek a kaftiknak - ezzel mentve meg egyszerre a nemzetet és a karácsony szellemét.

A két részecskegyorsító (by Oli bácsi) persze ilyesmire képtelen. Mint minden olyanra, ami valódi eredményeket produkáló nemzetépítés volna. Maradnak ezek a média és néhány frusztrált, élményhiányos hülyegyereknek felkínált performanszok, leöntve öt deci ostobasággal és tudatlansággal.

Természetesen Seres Lászlónak sincs igaza: A Prohászka-Budaházy/Toroczkai párhuzam még Prohászka emlékére nézve is sértő. Prohászka intellektuális tekintélyének lábujjáig nem érnek honharcosaink. Hogy Prohászka miket mondott/gondolt, az egy dolog, nem bírálhatatlan. De javarészt a szittya szubkultúrának köszönhetjük, hogy Seresnek és másoknak is csak a "habzó szájú antiszemita" jut eszünkbe. Nem ilyen eccerű a képlet.
Ahogyan nem szórjuk ki C. Shmittet és mondjuk Bangha Bélát sem. Mert csak. Erről majd máskor.