tradicionalizmus vs. zsarnokság

Mivel mára az univerzalista liberalizmus erkölcsi felsőbbrendűsége magától értetődőnek vett kiindulópont, érdemes ezt az állítást megtámadni. A valószínűleg kantiánus univerzalista etika alapköveire építő, közben gőgössé és lassacskán zsarnokivá váló liberalizmus nem fogad el semmiféle partikularizmust, tradíciót és tekintélyt - a sajátján kívül.

Ezért - Tölgy után - ajánlom én is James Kalb honlapját, amely próbál leszámolni a felsőbbrendűségi komplexusban szenvedő liberalizmussal, és szembeállítja vele a tradíciókat (Kalb jómaga tradicionalista katolikus, ezért e témában is találhatók írások a honlapján). Ennél is fontosabb, hogy elemezi a '45 utáni liberalizmus totalitárius implikációit. (Kalb könyve, a "Liberalizmus zsarnoksága" megrendelhető itten.)

A hagyományos liberalizmus és a szocialista liberalizmus néhol ugyan ütközik, ám mégis sikerült "szintézisre" lépniük: ma Amerikában a "liberal" szimplán ballibet jelent (szerintem nálunk is). Ez a szocialista liberalizmus már nem az állam beavatkozásának korlátozásában látja az üdvbizonyosságot (ez még a jobbik eset), hanem az állam mind jobban való beavatkozásában, amellyel biztosítani kívánja jószándékú céljait - így az emberek önrendelkezése, közösségei és családja kezéből kiveszi a döntés jogát és a velejáró szabadságot.

A felsőbbrendű liberális erkölcs tehát más lehetőségek "embertelen" és "erkölcstelen" mivoltának igazolásával helyezi magát minden más fölé - mégiscsak Carl Schmittnek lesz igaza?