Kis szubjektív - Karl Marx és öröksége

Valahogy mégsem változnak a dolgok. A nácizmust és fasizmust reflexből elutasító értelmiségiek ugyanis a meghatottságtól is könnyeket potyogtatnak Marx neve hallatán. Hogy ő micsoda figura volt, és mennyit tett ő az emberiség üdvéért?
Sokat. Az eredménye közel százmillió halott lett, és ki tudja még mennyi szenvedő/rettegő ember. Utóbbiba belefér a családom például. Kösz, Marx.

Arról nem is beszélve, hogy a baloldaliak szeretnek bizonyos dolgokat elhallgatni/elsumákolni. Ezért maradtak ki Tocqueville amerikai demokráciáról szóló könyvéből a vallásra vonatkozó részek - értve ez alatt a 90 előtt kiadott példányokat. És ugyanezért nincs szó Marx brutális antiszemitizmusáról sem. Épp ezért nem kicsit vagyok hálás Shadainak és a Judapestnek, hogy elővették ezt a témát - sok minden más mellett ugyanis Marx úttörője volt a modern antiszemitizmusnak is (nem, nem anti-judaizmus, hanem azoknak a toposzoknak a kidolgozásában vállalt oroszlánszerepet, amiket a nácik és a kommunisták is nyomtak orrba-szájba). Kösz, Marx!

A balos értelmiség ugyanis mindig bírja valamiért a totalitárius eszméket: a Szovjetunió szárnyalása idején a nyugati baloldali újságírók és hivatalos rikácsolók bolondultak a SZU-ért, és Sztálinért, miközben saját, nyugati világukat fikázták. Manapság 68-ért és mondjuk Hugo Chavezért rajonganak. Utóbbi szintén remek figura, a "decentralizált tervgazdaság" nevezetű fából vaskarika elméleti megalapozója - elméleti, mert a gyakorlatban ilyen nem létezik.

Ha végül kiderülnek a kellemetlen dolgok (ennek csak egy kicsiny, de nem elhanyagolható része Marx zsidógyűlölete, és erőszakra buzdító programja), arra jön a tagadás, és a szerecsenmosdatás:
1) nem, ez nem igaz. Marx Hippylandet akart, ahol mindenki egyenlő, együtt eszünk a ki nem ürülő tálból, és egymás mellett is szarunk. Megosztjuk a vécépapírt is, meg mindent. A párduc, és a gödölye, anyámkínnya, minden.
2) igen, részben igaz, de nem teljesen. Igaz, hogy proletárdiktatúrát akart, erőszakos hatalomátvételt, a burzsoázia elnyomását/kifosztását, esetleg elpuszítását, de "nem úgy gondolta", vagy ha mégis, akkor is, hát izé...
3) Igen, de voltak érdemei /ez esetben számíthatunk a jól megszokott panelekre/: így meg úgy jó szociológus/filozófus/közgazdász volt. Az elméletei ma is helytállóak.

No.

Marx nem akart sem demokráciát, sem jogokat, semmit sem. Annyit akart, hogy a proletariátus végre osztályöntudatára ébredjen, és jól nyomja el/fossza ki/nyírja ki a burzsoáziát, majd vezesse be a proletárdiktatúrát. Természetesen a burzsoázia felszámolásával felszámolja a magántulajdont is. Kedves gyerekek: ezt Sztálin, Rákosi pajtásoknak minden további nélkül sikerült véghez vinniük. Miről beszélünk akkor? Kedves szellemi elődeik, a jakobinusok útján járva a kommancsok a civilek szekálására vállalkoztak és sikerrel is jártak.

Marx továbbá nem volt szociológus, és leginkább rühellte a szociológiát. Ennél is fontosabb azonban, hogy társadalomfilozófiája már saját korában sem volt helytálló. Ahogyan a gazdaságelmélete sem magyarázza valójában a gazdasági valóságot - persze, nekünk nehéz ezt megérteni úgy, hogy egy rahedli izzadtságszagú marxista nyammogó nyomja ugyanezeket a dumákat kis hazánkban, az emberiség legnagyobb felfedezéseként tekintve azokra. Ettől még nem lesznek igazak.

Hogy miért kéne hódolattal adóznunk a modern zsarnokságok eszmei megalapozóinak, azt én nem értem, de majd jól elmagyarázza nekem valami hős balos, és akkor majd biztos megértem. Hiszen nyilván nem értjük mi, csökönyös visszamaradott ökrök a szabadság esszenciáját. És ha nem, akkor mi a teendő? Elméletben Marxok, gyakorlatban Sztálinok majd kényszerítenek minket a szabadságra?

Tényleg, kedves meghatódott, könnyező balosok, lehet-e minket a szabadságra kényszeríteni?

De amíg ez a benevolens kényszer nem lép életbe, mivel Shadai már úgyis kimondta helyettem, hát... ceterum censeo:

Fuck.You.Marx.