MFC

Mivel karácsonykor sem kívánom betartani a PC szabályait, ezért Mr. Garrison karácsonyi klasszikusát küldöm mindenkinek szeretettel - a kultúrák békés egymás mellett élése jegyében persze!

Szöveg:

I heard there is no Christmas
In the silly Middle East
No trees, no snow, no Santa Claus
They have different religious beliefs

They believe in Muhammad
And not in our holiday
And so every December
I go to the Middle East and say...

"Hey there Mr. Muslim
Merry fucking Christmas
Put down that book the Koran
And hear some holiday wishes.

In case you haven't noticed
It's Jesus's birthday.
So get off your heathen Muslim ass
and fucking celebrate.

There is no holiday season in India I've heard
They don't hang up their stockings
And that is just absurd!

They've never read a Christmas story.
They don't know what Rudolph is about
And that is why in December
I'll go to India and shout...

Hey there Mr. Hinduist
Merry fucking Christmas
Drink eggnog and eat some beef
And pass it to the missus.

In case you haven't noticed
It's Jesus's birthday
So get off your heathen Hindu ass
and fucking celebrate!

Now I heard that in Japan
Everyone just lives in sin
They pray to several gods
And put needles in their skin.

On December 25th
All they do is eat a cake
And that is why I go to Japan
And walk around and say...

Hey there Mr. Shintoist
Merry fucking Christmas
God is going to kick your ass
You infidelic pagan scum.

In case you haven't noticed
There's festive things to do
So lets all rejoice for Jesus
And Merry fucking Christmas to you.

On Christmas day I travel `round the world and say,
Taoists, Krishnas, Buddhists, and all you atheists too,
Merry Fucking Christmas, To You!

A Karvalytőke Karmaiban

Mivel épp valami érdekesebb olvasmánnyal voltam elfoglalva, csak a legvégére kapcsoltam oda a Csath-Bayer-féle szagértésre.
Bayer és Csath együttes következtetése az bírt lenni, hogy "az egész világ a globális tőkéé".

Erre már tényleg nem tudok mit mondani. Szerintem meg a kozmikus zöld elefánté, aminek csokornyakkendője van meg kontaktlencséje, vagy nem is, inkább a mókus-formájú felhőé, ami mogyoró alakú felhőt majszol.

Elég legyen má' a hülyeségből.

A Hanuka, mint a Nemzetre leselkedő fenyegetés

Mármost. Úgy gondoltam, írok erről a Konzervatóriumra, de minek. Meg van az úgy, hogy az emberben gyűlik-gyülemlik a sok retek marhaság, aztán egyszer csak azt mondja, mosmán elég legyen.

Így bírtam járni én most a Budaházy-Toroczkai páros újabb nemzetmentő akciójával. Ez egy akkora faszság, hogy simán elmenne valamilyen paródiának - egy szerencsésebb országban. A Hanuka ellen tüntetni ugyanis kb. olyan, mintha jómagam egy számomra nem kedves emberke szülinapja ellen tüntetnék, vagy egymagamban tüntetnék március 15. vagy október 23. ellen (és lehetne valami jó kis PC indokot találni hozzá - pl. utóbbi ünnep kirekesztő, hiszen orosz embertársaink magyar vállalkozását kívánta brutálisan elnyomó módszerrel korlátozni, ugye). De még csak ez sem áll, mert utóbbi két ünnep könnyedén értelmezhető akármikor politikai üzenetként. A Hanuka nem. Ez kérem egy vallási ünnep. És persze jönnek a különböző értelmezések a két fehérjehalmaztól, miszerint ez győzelmi ünnep valami vér-és diadalittas győzelem felett, hiszen ők oly jól ismerik a zsidó vallástörténetet (sok más egyéb között). Ennyi erővel - most ugyan a kereszténység védelmére hivatkoznak - augusztus 20. ellen is tüntethetnének, mert hát az sem egy szalonbéli teázásról és szalonvitáról emlékezik meg.

Hogy minek nevezzük ezt a kísérletet? Annak, ami. Nyilas tahóságnak.

A mai magyar radijobb alulmúlta a két háború közötti szélsőt, mondotta ma egyik barátom teljes joggal, mert azok még különbséget bírtak tenni "szekuláris, liberális" zsidók és vallásos zsidók között. A vulgáris nyilas frazeológia egyesítette aztán a kettőt, ebből lett a közismert kezét dörzsölő kaftános összeesküvő. A három éves kisgyerekeket, meg a tizen-és huszonéves part-time nyilasokat lehet ezekkel a képekkel ijesztgetni. Ez utóbbi maximum arra való jelként szolgálhat, hogy egy tizen-és huszonéves part-time nyilas szellemi szintje és receptor-érzékenysége nemigen vetekszik egy fejlődésben lévő szürkeállománnyal. A kicsit értelmesebb, szofisztikáltabb szélsőjobbos ugyanis még tud finom különbséget tenni, úgyahogy. Nyilasaink nem tudnak.

A Hanuka-ünnepség "provokációként" való értelmezése szimplán a nyugati libi multi-kulti karácsony-ellenességét juttatja eszembe. Ahelyett, hogy keresztény szellemben (amit nem értenek, nem is érthetik, és alkalomadtán "büdöskeresztényeznek" is egyet-egyet; hiszen mint azt az ilyen és hasonló kurzusok képviselőitől tudjuk, ez a zsidó-keresztény bizbasz már a nevében rejti "idegen" mivoltát" satöbbi) mondjuk ételosztást, vagy egy egyszerű karácsonyi ünnepséget szerveznének (bánom is én, lehet árpádsávval is feldíszítve a fa), jól nekimennek a kaftiknak - ezzel mentve meg egyszerre a nemzetet és a karácsony szellemét.

A két részecskegyorsító (by Oli bácsi) persze ilyesmire képtelen. Mint minden olyanra, ami valódi eredményeket produkáló nemzetépítés volna. Maradnak ezek a média és néhány frusztrált, élményhiányos hülyegyereknek felkínált performanszok, leöntve öt deci ostobasággal és tudatlansággal.

Természetesen Seres Lászlónak sincs igaza: A Prohászka-Budaházy/Toroczkai párhuzam még Prohászka emlékére nézve is sértő. Prohászka intellektuális tekintélyének lábujjáig nem érnek honharcosaink. Hogy Prohászka miket mondott/gondolt, az egy dolog, nem bírálhatatlan. De javarészt a szittya szubkultúrának köszönhetjük, hogy Seresnek és másoknak is csak a "habzó szájú antiszemita" jut eszünkbe. Nem ilyen eccerű a képlet.
Ahogyan nem szórjuk ki C. Shmittet és mondjuk Bangha Bélát sem. Mert csak. Erről majd máskor.

Közéletünk varázsa

Na, három hír érdemel rövid kommentálást.

Az egyik Drágavágóúr horngyulai értelembenvett lakossági fóruma. Az egyik oldal bármit csinál, az a MÁSIKNAK nem jó. Zorbán monnyonle. (Mint azt a Tisztességes Értelmiségtől, Vágó Úrtól tudjuk, 8 éve az van, amit a Zorbán csinál - viszont, GyF-ék jól kormányozzák az országot. Ezt rakják össze.) A speech-ben megismétlődik a Nádas-beszéd. Gratuli. Vannak, akik zsetonért, vannak, akik fanatizmusból tolják a szocik szekerét. De ez a Ferenc Testvér menthető/védhető még bármilyen szinten is? Hánemá.
De nekem van békejavaslatom. Minek ennyi vita, megosztás meg áskálódás! Legyen egy párt, és kész. Akkor nincs megosztás, és béke van. Legyen a neve mondjuk MSZMP, legyen egy központi bizottsága stb.

A másik pedig, hogy drága miniszterelnökünk a protokommancs Táncsics Misiről elnevezett szoci alapítvány rendezvényén temette a kapitalizmust. Méghogy minden változik? Ötven évvel ezelőtt pont ugyanezt csinálták. Most változott a környezet, az ami demokraták és az Academic Left szótárát veszik át - visszatérve ezzel a klasszik szoci-kádári sémára. Micsoda pátosz!

Aztán itt van a harmadik is, ahol a radikálisok jól megaszondták Schmidt Mária rendezvényén. Majd arconverik egyszer. "A teljesen felborult rendet Schmidt igazgatónő próbálta helyreállítani, akit Budaházy egyik kísérője a körülötte állók füle hallatára „holocaust-szakértőnek” titulált." Mekkora vád! Balról holokauszt-relativista szokik lenni a mi Máriánk. Ezeknél holokauszt-szakértő. Ugye értik.

Azért ekkora posványt érdemes minden nap figyelni! Inkább vegyünk a kezünkbe valami jó könyvet, igyunk kurva sok bort, és húzzunk el csajozni. Ez az egész nem ér ennyit.
Még annyit sem, hogy én kommentálom.

Filmek és alvás

No kérem, mai ajánlatom ez a bealvósfilm blog. Az ötlet zseniális, azonnal csatlakoztam is a kezdeményezéshez. Check it out.

Karton wars

Kérem, én állást foglalok. És legyen egy lájtosabb post is.

Family Guy vagy South Park? South Park vagy Family Guy?


Bár elfogult vagyok, azért szántam rá némi időt, és megnéztem néhány Family Guy epizódot (hozzátartozik, hogy már évekkel ezelőtt is tettem ilyet). De valahogy nem lettem a rabja. És korántsem az a probléma vele, hogy "PC", mert a FG maximálisan nem az. Valami más... valami hiányzik belőle, ami a South Parkban megvan.

A South Parkot ugyan gyakran kritizálják konzervatívok is, mert hát khm... nem túl tapintatos társaság a Parker-Stone duett, akárhogy is nézzük. Ám érdemes a dolgok mögé nézni: pl. a Bloody Mary c. epizódon a katolikusok kiakadtak (ismerjük el, némiképp joggal), noha épp ennek a résznek a fő mondanivalója a szabad akarat mellett való kiállás, és a minden jellemhiba "betegségként" való emlegetésének a tagadása. A hippis epizód klasszikus, és zseniális, és ugyanilyen klasszik a Death Camp of Tolerance is. Maximálisan alap a demokrácia-fikájuk (némi PETA-köpködéssel egybekötve) [itt a demokratikus "kötelesség" és kizárás - Stan elzavarása - kicsit hasonlít a libsik vallási türelméhez], és az ostobenkó antikapitalistákat is elküldik melegebb éghajlatra. Ja, és nincsenek túl nagy véleménnyel a sztárolt partiribancokról sem. A "szépség"-és "önmegvalósító" eszmények következményeivel kapcsolatban is elég konkrétak.

Vajon mitől jobb a SP, mint a FG? Ötletek? Jobb egyáltalán? Ki szavaz a Family Guyra inkább, és miért?

Közben jobb, ha nem felejtik el, hogy a FG-t lamantinok írják(Egy; Kettő) . Talán ez lehet az oka, hogy nem jön be annyira...

Milyen az Igazi Konzervatív?

Bár nem akartam, és máshol továbbra sem akarok, itten reflektálok néhány "kardinális" kérdésre (e kérdések jó részét pont az Igazi Konzervatív szarja le magasról, de sebaj). Naszóvalakkor.

Néhányan úgy gondolják, hogy ők a Nagy Megfejtők Társaságához tartoznak. Másképp szólva, ők látják a Lényeget. Mi a lényeg? Valaminek a szubsztanciális tartalma, annak leglényege, legbelső működő elve - leggyakrabban egy elv, vagy egy elvből levezetett valóság. Amennyiben a kedves Megfejtő eme lényeget ismeri (és miért ne ismerhetné, hiszen minden ember értelme esendő, kivéve a Megfejtőé - persze ha őt kérdezzük, jó gnosztikusként működésbe lép nála a Frageverbot pavlovi reflexe, és ott a vita vége; "a bolsevikok különleges emberek - különleges anyagból vannak gyúrva", ugye). Mármost e lényeg ismerete után a Megfejtő bírál minden tőle eltérő véleményt, nem fogad el kritikát, azt meg pláne nem fogadja el, hogy esetlegesen nincs neki igaza. Tévedhetetlen intellektusa (mely gyakran szeplőtelen erkölcsiséggel is együtt jár) révén a kritika egyedül az ő joga, sőt kötelessége is, hiszen a lényeget nem látó sötét népeket felvilágosíthatja a valóságról - kedvesen lehajol a nép egyszerű gyermekéhez, megsimizi a buksiját, és elmondja neki, hogy mi a lényeg. A nép egyszerű gyermeke népies farkasvakságban szenved ugyanis.

És ennél a pontnál vége is a konzervatív habitusnak. A fenti attitűd ugyanis épp a baloldaliak és a liberálisok "tisztázó vitáira" emlékeztet, ahol jól el lehet különíteni a szektákat, irányzatokat, valamint lehet "tiszta elvek" alapján átmutatni a másikra, hogy ő miért nem trú liberós vagy balos. Na, ezt az aufklerista szemléletet hozzák át nem kevesen a jobb/konzervatív oldalra. Ám ez a politikai puritanizmus nem letisztítja, hanem bemocskolja a konzervatív hagyományt (mely egyáltalán nem redukálható egyetlen szempontra). A dolog felejtős.

Én is próbálkozhatnék ilyesmivel, persze, mindenkinek megvannak a "biztos pontjai". Például kezdhetném azzal, hogy szerintem aki horthysta, az nem konzervatív, mert konzervatív csak a megrendíthetetlen dinasztiahűségű lehet - mindenféle szabadkirály-választó, republikánus és demokrata azonnal mehet is a levesbe, a "konzervatív" feliratú klubba a lábát be nem teheti. Ennek megfelelően el kell, hogy vesse a modernista eszméket, így a népszuverenitást is, maximálisan elleneznie kell az általános és egyenlő választójogot. Ja, és katolikusnak kell lennie. Tőből rühellnie kell minden szocialista izét, legyen az akár a modern, gügyögő jóléti állam, és mindegy, milyen színezetben.



És egyáltalán nem kizárt (sőt), hogy fentiekből sokat még alapvetően így is gondolok. És akkor már csak egy kérdésem maradt: van értelme? Van értelme ezzel nekirontani bárkinek, és jól leugatni, hogy "te nem vagy Igazi"? Vagy lehetséges, hogy épp a konzervatív habitusunknak megfelelően képesek vagyunk mondjuk civilizált párbeszédet folytatni, és érvelni a kinyilatkoztatás helyett? Épp a konzervatívok pluralizmus-és hagyományérzékenysége arra kellene, hogy predesztinálja őket, hogy ezt a "beállok, mint a gerely" szemléletet ne tegyék magukévá. Hogy legyenek kétkedők, főleg saját értelmükkel szemben.

De nem, mitnekema. Ezmegaz. Lófaszocskát, én tudom mi a tuti. És akkor valószínűleg ebből érthetővé válik, hogy a honi jobboldal egy jelentős része miért ápol teljesen értelmetlenül Horthy-kultuszt (jó-jó, tudom, tényleg legyepálta a komcsikat, és ezért örök hála neki, de önmagában ettől még nem lesz tiszteletre-, pláne nem ámulatraméltó; legfőképpen egy imposztor, aki kétszer is elűzte IV. Károlyt, és lássuk be, politikusként sem volt a helyzet magaslatán), miért ölelkezik össze masszívan balos értelmiségiekkel (Csath, Bogár, Hegedűs stb.), és miért veszi át ezt a Lényeglátó sületlenséget. (Különben sem érzem magam a platonizmus hívének, de ez annak a legtorzabb változata.)

Megmondás helyett először érteni kéne. Az meg nehezebb.

Balos civil vallás

Teljes készülődés, amerre járok: megzabál bennünket a globális felmelegedés (ami kurvahideg éppen, voltak künn a kollegák?). Ez a hiszti most épp a legújabb, nem is olyan rég még a globális lehülés volt a félnivaló, meg az apokalipszis-vízió alapja, amire valamiféle szekuláris egyházat alapíthattak a haladók. Az állítólag a racionalitás biztos alapján álló felkent papok (a mise: felvilágosító kurzusok - te okozod, te marha, így fogyassz, úgy közlekedj, különben letolt nacival ér a világvége) vallásos áhitattal képesek mindenféle gyüldéket szervezni. Légy klímatudatos!

Tegnap arról értekeztem egy szintén elég reakciós kollégával, hogy emezeket is le kéne már oltani kicsit - majd rábízzuk valamelyik szagértőbb arcra (Tallián Miki?:)). Addig is legyen itt ajándéknak az egyik főhisztériázó, Al Gore kifigurázása, de "tök komolyan"!

Let it snow

Na, a konzervatívok mai konstruktív javaslata az, hogy lehetne az igazságszolgáltatást ötvözni a pre-karácsonyi fílinggel. Mit is jelent ez?
Ugye, mint rendes fasók, arról értekeztünk vala, hogy végig lehetne kötni a komcsikat az Andrássy úton. Hogyan lehetne ezt hasznosabban/esztétikusabban tenni? Úgy, hogy pilácsokkal feldíszítjük őket, így az ünnep fényét is emelnék.

Igaz, az egyik kolléga közbevetése egy praktikus probléma volt: a Péter Gábor-félék kihantolása és föllógatása például marha büdös lenne.
De azért talán akadnának még figurák, lehet sorolni a neveket.

Vagy ez most már tényleg nagyon fasiszta?


--------------------------

Szavazzon:

Mennyire fasiszta a fenti bejegyzés?

1) Egyáltalán nem, és jó ötlet

2) Kicsit az, de még elmegy.

3) Eléggé fasiszta

4) Nagyon fasiszta

5) Mekkora egy mocskos fasiszta vagy, megmondalak a Györgypéternek

Etatista szocijainknak sok szeretettel

No, akkor most gyorsan ajánlok is egy interjút Balázs Zoltánnal, ha már annyit emlegettem a napokban. Tessékparancsolni.

Greetingz from the Radical (Newest) Left

Hát, kérem. Bogár László, Bayer kenyerespajtása, megint nagyot alakított. Van szerencsém legalább érintőlegesen ismerni a munkásságát, egy könyvét el is olvastam (amúgy, mindegy melyiket, mert egy ideje mindben ugyanazt írja).
Szóval itten a globálkapitalizmus létformája (az amúgy miaf...?) rombolja a szakrális társadalmak ontoszociális alapjait (?????????????????????). Ennek az absztrakt tételnek nincs semmi jelentése, viszont marha jól hangzik. És ez a legrosszabb heideggeri ködevést is kenterbe veri (Heidegger azért mégiscsak nem kicsit filozófus volt, no!). Ebben semmi közgazdaság nincsen, de még filozófia sem, csak egy New Age filozóf agymenése.

De komolyan, tényleg ezt kell sokaknak áhitattal imádnia a jobbon? Újpogány marxizmus:-(

Aki nem tudná, mi történt valójában...

... az megtudhatja innen.
ROTFL!

Utolsó reflexiók az amerikai elnökválasztásról

Amerika proletariátusa és egész Európa jószándékú szocdem tömege már előre örül. Change we can believe in. Hope in Change. Change in Hope. Hölgyeim és uraim, az Egyesült Államok az első fekete ... télapóját készül megválasztani.

Nem kívántam ugyan véleményt nyilvánítani az ami elnökválasztásról, vagy legalábbis mélységében semmi esetre sem, de még az utolsó pillanatban állást foglalok, ahogy illik. És akármilyen jelölt is, és akármilyen is az alelnökjelöltje (aki viszont MILF, és mindez Bidenről nem mondható el), még mindig McCain a jobb választás. Obamával csúnyán pórul járhatunk - sokkal csúnyábban, mint ahogy most képzeljük.

Obama nem egy gyakorlott politikus, hanem egy igazi balos "nevelvény", akit az Academic Left dédelgetett Amerikában. Jó belépő, de nem nálam. Kiváló mozgás, kiváló gesztusok, kiváló beszédtechnika. De ez minden. Mögötte semmi, I repeat, semmi nincsen. Obama egy igazi demagóg, a populizmus korának gyermeke, akinek egyetlen feladata az volt, hogy megtanuljon egy tömegtársadalmat manipulálni - és mitagadás, ez megy neki. McCainnél mindenképpen jobban.

Obama mindenkinek előadja a Megváltás Evangéliumát. Ő mindenkit szeret, mindenkivel jóban lesz. Szereti a muzulmánokat, a keresztényeket, a zsidókat, az európaikat, mindenkit szeret. És békét hoz, nyilván. Ám épp ezért nem tudjuk, mi fog következni; Obama nem a politikai realitások talaján mozog, hanem néhány baloldali lázálomban (Hope, Change, az igazi vizionárius balos hablatyok tárháza), ügyes retorikát és stratégiát használva. A megkapó fekete fiú, aki idáig vitte, és majd Ő Megváltja Amerikát. A probléma azonban az, hogy idővel választania kell majd: kivel és ki ellen van (Carl Schmitt) valójában a politika színpadán. Mint az USA elnöke, ugyanis, nem teheti meg, hogy semleges marad. És amikor döntenie kell, akkor az egy súlyos döntés lesz, és nem is biztos hogy helyes - ám minden töketlenkedéssel azokon fog erősíteni, akiknek az erősődésére a legkevésbé sincs szükségünk.

Az egyetlen "remény" az, hogy Obama nem hajtja végre azt a szoci programot, amiből itt-ott csepegtetett részleteket. Bár igazából nem tudjuk, mit is akar, hiszen egy csomó radikális nyilatkozatát visszavonta (különben nem tudom, miért lepett meg sokakat a szélsőbalos terroristával való kapcsolata - én még a szemöldökömet sem húzom föl erre, aki ilyen háttérrel rendelkezik, annak esetében ezen egy cseppet sem lepődöm meg). De valószínűbb az, hogy megvalósítja. Lesz majd Nagy, Gondoskodó Állam, és az majd jó lesz. Nem lesz viszont innováció sem az egészségügyben sem máshol (Michael Moore és a hozzá hasonló propaganda-paprikajancsik filmtucatjai ellenére az amerikai egészségügy az egyik legjobb a világon - a nem biztosítottak jelentős része nem is kíván biztosítást fizetni, a gazdagok pedig szintén nem fizetnek, mert kifizetik az orvosi ellátást. Azonban az egészségügy innovációja szinte mindig onnan érkezik). Nem lesz erős Amerika a nemzetközi politika színpadán, ami most, főleg nekünk, a lehető legfontosabb lenne - miután Oroszország újra elkezdett ficánkolni, arról nem is beszélve, hogy az iráni elnök tényleg egy kretén.

Bush-ék viszont - sajnos - tényleg elkúrták. De nem ott, ahol a demokraták, és az Európai Értelemben Vett Baloldali Értelmiség gondolja. A Fannie Mae és a Freddie Mac által létrehozott ganajkupacot a gonosz republikánusok el akarták takarítani, de ezt a demokraták rendre megakadályozták. Egy null a Gondoskodó Állam híveinek (de milyen áron?).
Az iraki háborút viszont elkúrták. Sajnálom, pikk-pakk, neoknonokat is bírjuk, meg mindenkit bírunk - egészen az iraki b@szakodásig. Fals érvekkel, fals logikával odamenni, majd beragadni, az bizony ciki. A másik elkúrás pedig a mostani Bailout - ez az erkölcsi alapokat ássa alá. Ha valakik helytelenül bizniszelnek, akkor azok bizony viseljék a következményeket - és ne kapjanak állami segítséget. Bushék tehát elsősorban ezen a két placcon kúrták el.

Obama jól beszél, jól öltözik, hopechange, youcanbelievein. Ugri-burgi balos, hangzatos szlogenekkel. Azt mondja, ami teccik a népnek. Kossuth Lajos, új kiadásban.

Sajnos, most pont ez az utolsó dolog, amire szükségünk van. Egy határozatlan, tapasztalatlan, idealista álmokkal küszködő balosra.

Szóval akkor még egy utolsó kiáltás bele az éjszakába, akárhogy is lesz.
Hajrá, McCain!

Visszaállítás

Mivel bizonytalan a blog megjelenése a Konzervatóriumon, ezért ideiglenesen visszahelyezem ide. Már ha írok egyáltalán.

Közlemény

Minden kedves olvasómat értesítem, hogy nem lustaság végett (na jó, kicsit talán amiatt is) nem írok mostanság, hanem mert áthelyeztem székhelyemet a Konzervatórium oldalára.
Természetesen ott igyekszem kicsit összeszedettebben írni.

Bár baromi jól áll nekem a bohó konzerv imidzs. Vagy csak szakadni próbálok a protestáns gyökerektől, ki tudja...

A nemzeti érzülethöz

Tallián Miki bejegyzéséről jutott eszembe valami - nem tartozik szervesen TM bejegyzésének mondanivalójához.

Szóval erről jutott eszembe:

"Ugyanerre a kérdésre válasz a Judapest is, csak épp másfajta válasz: pozitív, vidám, értékekre és nem tagadásokra alapuló identitások megformálása. A klasszikus magyar polgári identitásra is ráférne egy Judapest-szellemű felfrissítés."

Abban egyetértek TM-el, hogy valahogy a magyarság-tudatunkhoz (vagy mi a fészkes fenéhez) nem tudunk tisztességesen viszonyulni. Vagy lehajtott fejjel gondolunk rá, mintha szégyellni valónk volna (emlékszik még valaki Landeszman ostoba kifakadására? Naugye, hogy nem igaz...), vagy néhány olyan figura büszkül túlontúl erre, akinek amúgy erre semmi oka nem lenne, végignézvén a személyes teljesítményén (nem sorolok neveket, úgyis tudja mindenki).

Minden nemzetnek/népnek megvan a sajátos történeti "mítosza" (ezt most nem pejoráló értelemben használom, kicsit sem), és majd' mindegyiknek szép, színes, hagyománydús története van. Az ehhez való ragaszkodás nem szégyen, nem habzó szájú nackóság, hanem abszolút normális, sőt fontos dolog.

Most akkor sokkolni fogok: igen, a Fidesz 1998 és 2002 között igyekezett az ilyen "egészséges" érzést feltámasztani poraiból. Az egész "polgári" cécó, a nemzeti szövegek erre mentek ki - és nagyon helyesen! Enélkül ugyanis nincs haza. (Tölgyessy helyesen mondta, hogy ezzel a Fidesz többet, illetve mást akart adni a magyaroknak, mint a szokásos "több pénzt az embereknek", "legyen olcsóbb a farhát" kádári műtrágyáját.)
Közhely, de igaz: a hazaszeretet valóságára külhonban lehet legjobban ráeszmélni. Ez nem azt jelenti, hogy itthon ezt nem lehet érezni: én "itthon is" szeretem a hazámat (aki nem szereti, az meg vegyen be arzént). A felvilágosodás óta divat az az értelmiségi böszmeség, hogy a távolba bámulva sóhajtozunk, hogy mindenhol milyen kurvajó, csak nálunk szar. Hát mama, egy lószart. Ez egy rossz beidegződés, egy rettenetesen szánalmas és szegényes intelligentsia szánalmas és szegényes szokása, öröksége, amiben nem kötelező és nem is szabad "részt vennünk". Nyomják a hátsójukba a bezzegezést. (Ez igaz azokra a - többségében hogy-hogynem ballibber - értelmiségiekre is, akik a konzervativizmus lehetőségét azzal passzolják odébb, hogy itt nincs angol gyep.)
Szóval szeressük a hazánkat, mert a miénk, és a maga teljességében páratlan szépséget ad nekünk (sorolhatnám az "előnyeinket", de ez meddő volna és fölösleges).

Szóval van magyarságtudat, van hazaszeretet, és van polgári cucc is - mindnek van hagyománya, amit igyekezni kell erősíteni. Egyvalamit nem szabad velük tenni: a hülye balos válogatósdival szelektálni a különböző elemei között.
A ballib fertájról érkező nyafik ugyanis javarészt ezt a célt tűzik ki: polgári, hazaszerető magyarkákat akarunk mink látni, csak legyenek gyurcsányosítva, emeszpésítve, posztkommunistásítva, ne legyenek túlzottan nemzetiérzelműsítve, meg orbánviktorosítva. Újfajta magyarságot meg polgáriságot akarunk mindenféle olyasmi nélkül, ami a magyarság és a polgáriság szerves része (egyházak, hagyományos közösségek, polgári erények, erkölcsök, stb.) - hisz azokat a jobboldal képviseli!

Így kilúgozni a "számunkra nem kedves" elemeket a magyarság-cuccosból meg a polgáriságból kéremalássan, nem lehet. Nem megyek abba bele mélyen, hogy miért nem, de azért hallgassák csak Oakeshott túlvilági kacaját.

Tehát: valóban lehet "pozitívvá" tenni a hazaszeretetet és a polgári virtust, de nem lehet abból racionalistaként válogatni. Így vagy polgári és hazaszerető tartalmat képviselünk, vagy posztkomcsi, erkölcsi relativista sártúrást huszonötmillió románozással dúsítva.

A kettő együtt viszont nem megy, akárhogy is erőlködik rajta a szoci disznóhad.

Legitimizmus

Csak egy rövid megjegyzés.

Rendszeres olvasója vagyok a monarchista blognak - nem véletlenül, sosem tagadtam a vonzalmamat a monarchia irányába (mert a lehető legjobb berendezkedésnek tartom, mert nekünk hagyományunk kötődik hozzá, stb. - nem fogom újra elmondani, korábban több posztban is vázoltam). És fontosnak tartom, hogy még a "demokratikus őrület" korában is meg lehessen jeleníteni egy ilyen alternatívát (de utálom ezt a szót).

Aztán olvasgatom a hozzászólásokat is, és ez néha elkeserít. Azt kell megérteni, kedves gyerekek, hogy nem csak a népuralmista-komcsi idegrángással, de a nyilas marhasággal sem létezik "szimbiózis" meg "szintézis", ha monarchisták vagyunk. Pont. Nincs átjárás, nincsenek közös pontok, sőt ami azt illeti, a zöldbolsi marhaság legalább annyira szembemegy a legitimizmussal, mint a vörös.

Mink már Horthyért sem vagyunk oda annyira, aki éppen kétszer zavarta el a magyar királyt.
Na de a nyilasokért, akik zsarolással, erőszakkal, egy idegen hatalom támogatásával szüntettek meg mindenféle folytonosságot, meg még annyira se!
Tegyük tisztába: nem, nincs átjárás. Vagy a történeti jogfolytonosság és a királyság pártján állunk, vagy valami zavaros nemzeti mázas szocialista baromság pártján, ami nem kevésbé populista és népuralmista, mint veres testvérkéje.

Vita nincs.

Ajándék

A mai napra csak egy rövid (ám ütős) idézet Peter Vierecktől (nem pontosan):
"Anti-Catholicism is the anti-Semitism of the moderate Left."

ennyi.

Btw. átviszem a blogomat a Konzervatóriumra, de erről majd később.

Rock n' roll

A gyökerek. Hogy szól egy jó rnr nóta? (a szólót tanítani kellene)

Nyomornegyed

Van valami negédes bája a hazai radikalizmusnak, a szellemi-és erkölcsi zűrzavaron túl is. Külpolitikai véleményük példának okáért egyenesen egy, a mai posztmodern bal által imádott szerző tipológiájára hajaz. Nem kicsit.

Kibújt a szög a zsákból! Zorbán a neokon-cionista hatalomátvételt készíti elő!

Tekintsünk most el a szöveg borzalmas helyesírási-stilisztikai hibáitól, valamint attól, hogy a t. szerző milyen rendkívül gyenge fordulatokkal él.

A történet legszebb része az, ahogyan a zsák megtalálja a foltját: II. Ferenc, aki a posztkommunista hálózat (itthon és külföldön egyaránt) szerves része, fenntartója, működtetője és frissítője, hirtelen egy platformon találja magát a radikálisokkal (ezért biztos a nagy hallgatás) - mily ironikus. Persze külön-külön okok miatt...
Ferkó ugyanis a Gazprom-biznisz, és az orosz zseton végett lekötelezettje az ex-KGB-s Putyinnak, a radikálisok (akik szintén baloldaliak - a radikalizmus ugyanis mindig baloldali; a jobboldali lehet abszolutista, de sohasem radikális) pedig azért állnak a gusztustalan hatalmi politikát folytató Oroszország mellé, mert Grúzia az USA és Izrael szövetségese. Tádámm. Így minden más megfontolás érvényét veszti. Igaz is, miért is ne dobhatnánk a konténerbe olyan jelentéktelen gondolatokat, mint pl. a szabadságunk, kultúránk, európai mivoltunk megvédése, vagy pl. azt, hogy 1989-ben mentek innen ki az oroszok, és bájos radikálisaink máris visszahívnák őket, hiszen az sokkal jobb, mint a "cionista elnyomás". (Putyin, a posztkommunista vezető archetípusa, és az ő Medvéje, akivel kedvére játszadozhat)

Innentől kezdve már nem probléma valakinek a kommunista mivolta, sem az, milyen politikát folytat otthon-és külföldön egyaránt (a megmérgezett ellenzékire emlékszik még valaki?), nem számít, mi melyik kultúra részesei vagyunk, és akarunk (akarunk?) maradni, viszont fontos az, hogy menjünk neki a nyugatnak, az USA-nak és Izraelnek. A radikálisok ugyanis - nevükhöz méltóan - magasról szarnak a hagyományokra. Szarnak az antik és keresztény politikai és erkölcsi hagyományra, és nem is akarják megőrizni azt. Ehelyett a komcsik mellett legalább ugyanakkora hévvel támadják e hagyományt mindenféle ködevő-szinkretista-neopogány-ősturáni baromsággal.

A jelenség persze nyugaton sem ismeretlen, csak ezt ott a szélsőbaloldal látja el - igen jól. Ha megtekintik a kedves delikvensek a külföldi szélbal honlapokat, akkor elolvashatják annak igazolását, hogy Szaakashvili miért "náci", és hogy miért is van igaza az oroszoknak. A hagyomány rombolása pedig legalább ekkora erővel zajlik, csak más érvekkel: ott inkább az iszlamista fiatalokkal összefogva szórakoztatják a zsidókat, a jobboldaliakat, a konzervatívokat (természetesen mindre az éppen aktuális megsemmisítő jelzőket aggatva) - nincs itt szó magasztos eszmékről, szabadságról (egy iszlám országban vajon mekkora lenne a kedves kreténkék szabadsága, he?): barátról és ellenségről van szó, és arról, hogy nem számít a megszállás, csak az a kérdés, ki hajtja azt végre. A mocskos nyugat már mégse. Vesszen a nyugat.

A radikálisok és a baloldal egy tömbbe tömörül most, és egy komplett szellemi nyomornegyedet alkot. 19 évvel a rendszerváltás után képesek lennének "visszahívni" az oroszokat, csak hogy jó nagy középső ujjat mutathassanak a "zsidóknak". Nem számít, hogy a jelenlegi orosz beavatkozás a magyar 56-ot, és a csehszlovák 68-at idézi, nem számít, hogy az orosz vezetők nyilatkozatai a legsötétebb szovjet hübrisz eklatáns példái, ha egyszer segget lehet mutatni a cionista nyugatnak. Nem számít az, hogy az embereket a tulajdonuktól és a méltóságuktól legutóbb épp az oroszok fosztották meg, hogy erőszakkal tartottak itt fönn egy rendszert, amely nap mint nap megalázott egy egész népet, mindez bagatell - csak kapják már be a "zsidók". (Az én családomat a kommunisták tették tönkre, nem a "nyugati cionista" korporáció - nem ők fenyegették évtizedeken át a nagyapámat, és hátráltatták mindenben, csak mert nem akart párttag lenni, nem ők zárták el anyám elől az utat, hogy a hivatását végezhesse, stb.)

Az ellenséggel szemben pediglen minden eszköz bevethető, hiszen azokat a cél szentesíti. Így extra erőbedobással kell folytatni a pogány kurzust, és mindenkit támogatni kell, aki nem szövetségese a mocskos nyugatnak. (a pogány kurzus elindítása természetesen csak idő kérdése volt: hiszen hogyan lehetne már egy olyan vallási hagyományt támogatni, ami a) egyrészt "nemzetközi", vagy legalábbis nemzetek feletti, b) zsidó gyökerei vannak?!)

Elindul tehát a hülyeségdömping. A 44-45-ben megölt magyar zsidók nem magyar emberek, mondotta a Magyar Khmerek népbiztosa, ha a Habsburgok nem térnek vissza a trónra, akkor koronázzuk meg Vona Gábort, a neoliberalizmus tönkreteszi hazánkat (az ezt üvöltő próféták biztos mély ismerői Wilhelm Röpke munkásságának - igaz is, az is egy köcsög keresztény volt, pfuj), és lassan már eljutunk Szent István turánista-pogány irányból jövő fikázásához is, csak várjuk ki a végét (ja, és Kádár idejében jobb volt!).

Mégis mik a közös pontok? Nagyon is sok van. Először is majd' mindegyik, a hagyományt frontálisan támadó irányzat pogány és szar. Másodsorban a pogány kurzus a legtöbb esetben nacionalista és szocialista.
Leginkább viszont az a közös mindezen csoportokban, hogy a keresztény európai hagyomány ellenségei. Valójában megvetnek mindent és mindenkit, ami és aki ehhez tartozik.

Sebaj. Ha a radikálisok most nagyobb orosz befolyást szeretnének ide, kies kis hazánkba, akkor menjenek el, és szavazzanak az MSZP-re. Ahogy tették közülük sokan nem is olyan rég.

Két front. Épp a hagyomány szorul védelemre, már nem először. És legutóbb, mikor a hagyományt több oldalról meggyengítették, csúnya vége lett a dolognak. Ha nem erősítjük meg, eltaposnak bennünket, mint egy svábbogarat.
Úgyhogy menjünk csak szépen neki az összes agymenéses népuralmista, pogány, komcsi, sámánkodó díszmajomnak, hívja az magát jobb vagy baloldalinak.

Mert dönteni kell. Mink, jobboldaliak, konzervatívok, keresztények, libertáriusok amellett a bizonyos antik/zsidó-keresztény hagyomány mellett állunk. És ha támadás éri (bárhonnan is), meg fogjuk védeni. Egyéb esély Európa túlélésére nincsen. A megszállás követelése pedig legkevésbé sem Európa és Magyarország érdekeit szolgálja - abban már volt részünk.
Kösz, nem.

Ápdét: a Magyar Kommunista Munkáspá... izé, a kuruc-hívők már a komenizmust fényezik.

Mindent a helyére

Nu, először is, a Konzervatórium megnyerte a Goldenblog Mainstream kategóriájának aranyérmét. Most ha akarnék, büszkülhetnék nagyon, mert a konzervatív közösségi blog ötlete saját búrámbul pattant ki, dehát én nem vagyok olyan, ügye. (többi nem röhög.)
Ellenben köszönetet szeretnék mondani minden kedves kollégámnak, lelkes srácoknak, akik az elején, vagy később csatlakoztak hozzánk, akikkel barátságok köttettek, és akik segítségével eljutottunk idáig. A goldenblogos eredményen túl az még ráadásul sokkal fontosabb, hogy sikerült valódi közösséget formálnunk - ami a látszat ellenére nem merül ki pusztán abban, hogy hangosan vihogunk egymás szar viccein, miközben leisszuk magunkat (es ist wahr, van ilyen is), és ócsmondor módon kommunistázunk (megfigyelők tapasztalhatták, hogy minél többet iszunk, annál jobban). Nem, mink eszmét cserélünk, könyveket, beszélgetünk, vitatkozunk (olykor hevesen), stb.
Muszáj megköszönnöm a technikai tudoroknak (elsősorban Bazalttufának és Doktor úrnak) a segítséget, hiszen nélkülük az olyan technikai analfabéta, mint szerény személyem, sosem boldogulna.
Aztán kénytelen vagyok (bár nehezemre esik) köszönetet mondani nemhivatalos elnökünknek, aki ugyan a legrosszabb liberális demagógiát tudja néha előszedni (félig provokációból, remélhetőleg:)), mégis elsősorban miatta léptünk egyről a kettőre. It must be borne in mind, hogy ha egy tudatos szervező nélkül kezdek neki a projektnek, sosem növi így ki magát a dolog - ha rajtam múlik, havi egy-két hosszabb cikk, 20 kommentelővel, akik állandó látogatók.
Aztán köszönettel tartozom még azoknak (legfőképp nekik!), akik inspiráltak - ők rengetegen vannak, a "holtak és a még élők" közösségét alkotják, külhoni és hazai konzervatív gondolkodók, akiknek az írásai és előadásai (valamint beszélgetéseink) gondolkodásra késztettek, kérdéseket segítettek megfogalmazni, és lehetséges válaszokat is adtak ezekre a kérdésekre.
Muszáj még gratulálnom a Reakciónak is az ezüstért, és sok másért is - amit már máshol elmondtam.

Talán mégis van mit mondanunk? Vanni van, ami meglepő, az az, hogy valakiket ez még érdekel is.

Jobboldali médiafölény! Mindenki meneküljön!

A minimum az, hogy olvasóink hűségét némi komolysággal honoráljuk - ezért hoztuk létre a honlapot (tessék elolvasni a Novák Attilával készült interjút!). Noha nekem nehezemre esik a komolykodás, és a malíciózus, gúnyos fogalmazás és nyelvezet elvetése, de higgyétek el, igyekezni fogok:-)

Sok mindent megkaptunk az elmúlt szűk egy év alatt, voltunk már liberálbolsevikoktól kezdve a hazaárulón, klerikálfasisztán, zsidóbérencen keresztül szalonnácikig/fasisztákig minden elképzelhető kategória - a közös ezen címkékben az, hogy mindegyik vidám perceket csempészett kicsiny életünkbe.

A törekvés egyáltalán nem titkos. Célunk a hagyomány életben tartása, illetve előásása, egy alternatíva kínálása, a nyelvi-tartalmi (továbbá erkölcsi-politikai, stb.) "restauráció", és kicsit talán a jobboldal vérfrissítése. És noha nem vagyok egy hurráoptimista típus, minden probléma ellenére jó irányokat látok a jobboldalon pillanatnyilag.

Mint ahogyan körülöttem mindenhol azt látom, hogy helyére kerülnek a dolgok. A nyugati bal a grúzokat nácizza, és kérlelhetetlenül oroszpárti, csak úgy, mint a hazai bal, a jobboldal mainstreamjéből pedig előbújt a vad atlantizmus (és hogy őszinte legyek, utóbbi időben belőlem is), stb.

Amit tudunk, azt megtesszük.
Maradjanak velünk:)

Cheers.

GP

szolgálati közlemény

Kicsit rólam:
nyilván, a fejlécben szereplő szlogen nem az angol vécé és a számítógép ellen szól, furcsa is lenne. Tehát a modernitás-ellenesség nem valamiféle luddizmus-reneszánszban manifesztálódik.
Egy azonban bizonyos: a mobiltelefonokat rühellem.

A mobiltelefon nem megnyugtatja, hanem fölidegesíti az embert. Esetemben mindig akkor csörög, amikor épp el vagyok foglalva valamivel (kisdolog-nagydolog, fürdés, olvasás, stb.). És minden egyes alkalommal föl is nyomja a vérnyomásomat. (A másik lehetőség az, hogy elhányom valahol a lakásban, úgy, hogy még a hang is le van véve róla, akkor aztán lehetetlenség elérni - ezzel pedig másokat idegesítek:))

A szerencsém az, hogy viszonylag ritkán keresnek mobilon (akkor viszont mindig a legrosszabbkor). Két napja azonban folyamatosan csörög a telefonom. Valakinek mindig fel kell hívnia valamiért. Tegnap is egymás után tízpercenként csörgött, miközben olvasni próbáltam (emiatt kis sikerrel...). Úgyhogy ma betelt a pohár, fogtam magam, és kikapcsoltam a francba. Már legalább egy éve mondom, hogy úgy ahogy van, kivágom, de eddig még nem tettem meg. Miért nem?
Hagyjanak engömet katolikus szerzőket olvasni, no! (Tán valami protestáns összeesküvés a mobillal való kínzás?)

Hál'istennek, az itthonimat szinte senki sem tudja, így azon engem nem keresnek. Emilen meg elérhető vagyok és válaszolok is.

Egyelőre persze nem vágom ki a mobilomat, mert néha köll. Az érv a mobilok mellett általában az, hogy ha vészhelyzet van, jól jön. A mobilok azonban Mörfi törvénye alapján működnek, ezért ha vészhelyzet van, 99%, hogy nem működik (nincs térerő, lemerül, bekrepál, stb.), viszont a hétköznapokban ritka idegesítő bír lenni. Van valami különösen ördögi benne.

Summa summarum, Modernität ist Scheisse.

TGM már megint gyagya

Nu, itt van eme opus, kéremtisztelettel. Ehhöz azért már külön energia kell!

TGM írása elsősorban elvtársi figyelmeztetés, nem nekünk szól: a rasszista-etnicista jobboldal (értsétek: mink egyek vagyunk, azaz a "neokonzervatív" jobboldal közeledik a szélsőjobboldalhoz, és kéjesen nyalakodik véle) dupla ellenforradalmat nyomat (ami azért nem semmi teljesítmény!), de leginkább ráépül a rasszizmusra, kolbászt fog csinálni a nyugdíjasokból, és Orbán Viktor keresztül fogja masíroztatni a Magyar Gárdát vidéken, hogy kuss legyen a cigányoknak (miután jól felpofozta őket - de ugye tudjuk azt is, hogy ez csak figyelemelterelés a spanyolnáthaként terjedő fasizmus részéről).

TGM persze ügyesen fogalmaz, hiszen direktbe nem nácizza le a Reakciót, a Konzervatóriumot és a Judapestet (sőt a HVG-t és az Indexet! - ahová ő maga is szokott írni btw. Nem hiába, a szükség nagy úr, és valamiből etetni kell a proletár szájakat), de azért érzékelteti, hogy miket úszunk mi meg.

Rendes világban természetesen a munkásosztály vasökle lecsapna szépen a reakciós-fasiszta szervezkedés minden megmozdulására. Zofort, érted. Ugatsz, náci? Pofánváglak! Praktikus megoldás volt erre az Andrássy út 60-ban kedélyes átnevelőszobákat tartani (fókuszcsoportok, mediatív beszélgetések, és a "fasizmus nem megoldás"-előadások megtartása, stb.).

Azért megnyugtató, hogy röndös baloldaliként a nacionalizmust kicsit dicséri. Ezt elvártuk. És hát, a neopogány-antiszemita indiántánc nem nacionalista, mehet is a levesbe (reméljük, nem csak ezért). A másik pedig nem konzervatív, hiszen a konzervatív nem populista (tényleg nem - ennek jelét hol látja? Egyször az elitizmust - ami nyilván Út a Fasizmushoz - vési föl nekünk, majdan a populizmust? Hát hogyan igazodjunk el a Baloldali Elvárások Útvesztőiben?).

A változás az, hogy a reakciósfasiszta movement kiterjesztett változatát láthatjuk: "egy a tábor" az emeszpétől a szélsőjobbos tábortűz-zenéig. Ezt szerintem nem csak mi kérnénk ki magunknak, hanem a széljobb is.
Kik maradnak az emberségesek? A humanisták, a lelkigazdagok (a Bibliában a boldogok a lelki szegények - ennyi boldog ember lenne a kis országban? Wow!)? Hát TGM és az ő elvtársai. Ők, az Elnyomottak, Összetörtek, Magyarok és Nem-Magyarok. Egyedül ők közdenek lelki gazdagságukban a lelki szegények egész áradata ellen. Apokaliptikus baloldali jövőkép reloaded. De ezt már az ókori gnosztikusok is el bírták játszani, mi ebben az újdonság? Sehol egy új dallam, vagy ritmus.

A rossz hír viszont az, hogy pl. a keresztény tanítás és a konzervativizmus nem összeegyeztethetetlen. Pont egy baloldali képes csak arra, hogy összekeverje a megvariált egalitarizmust a kereszténységgel, hogy ez utóbbit a hierarchiával ellentétesnek tekintse (egy keresztény számára Isten akarata feltétlen autoritás - milyen egyenlőség ez így kéremalássan?).
Ráadásul azt feltételezi TGM, hogy a nemzet-keresztény kurzus reakciós terjesztői mind Protestáns Fehér Férfiak. Hát, ez itten nem az Egyesült Államok, az alapítás idején.

Ezek után mit mondjunk reakciós-bomlasztó mozgalmunk többi tagjának? A nem kevés katolikusnak? A nem-fehéreknek? A zsidóknak? Az agnosztikusoknak/ateistáknak?

TGM egy régi sémát akar ráhúzni az igencsak sokszínű jobboldal egészére, és ez a feladat egyre keservesebbé válik számára. Ugyanis ha nem igaz, hogy a "nemzetiek", a konzervatívok csak fehér keresztyén heteroszexuális férfiak, akkor nagy gáz van: a baloldal "fasizmust" kiáltó érvkészlete egy pillanat alatt válik semmivé.

És ha ez így van, mi marad még érvnek? TGM ott ácsorog valami dombocskán elvtársaival, és azt hiszi, ez a Sion hegye.
Egyedül maradtak - mint az érveik.

Elhúztam egy hétre jobberkedni. További minden jókat!

Cheers.

Setét ló

Nem igazán szoktam moziba járni. Nekem ez a fejezet kimaradt, leszámítva azt, amikor még a csajok kedvéért jártunk. A maradékot meg kötelező volt megnézni az isiben (Honfoglalás, p.o.). Nagyon ritkán vetemedem arra, hogy mégis kifizessek 500 vagy 1000 forintot egy kényelmetlen székért, a szotyihéjban tapicskolásért, csak azért, hogy nagyképernyőn, dolbi háromszázezres hangzással nyomja szét a fejem a gépfegyver-sorozat. Legutóbb a Boratot néztem meg moziban, ami mondjuk megérte, mindenki szakadt a röhögéstől.

Ma mégis úgy döntöttem, nem várok, megnézem a Setét Lovag c. filmet, ha mán egyszer a Heti Válasz is reklámozta, és még ajnározta is. Arra számítottam, hogy látok egy kicsit egyszerű akciófilmet néhány tán izgalmasabb svédcsavarral, és remek alakításokkal. Kivételesen nem sajnálom a pénzemet (ez biza igen ritka!): ennél ugyanis többet kaptam a filmtől.

Az addig rendben van, hogy az azóta elhunyt Heath Ledger (épp Joker szerepébe őrült bele, és öngyilkos lett állítólag) zseniálisan játszott. És az is rendben van, hogy a többi szereplő is igen tűrhető. De ennél van egy izgalmasabb vonulat is. Lássuk hát az egyszeri amcsi akciófilmet, mélyreakciós szemmel.

A film ugyanis telis-tele van nagyon is gondolatébresztő kérdésekkel, néhol válaszokkal. Rengeteg dilemma elé állítja a nézőt, és nem is oldja fel az összes feszültséget. Egyáltalán nem hepiendes, mint általában a többi betmen-film, no meg az amcsi filmek legjava, nem menekül meg mindenki, és nem tündököl a hős a végén (illetve, bizonyos szempontból igen, de még az is kérdés marad, ki a hős? Az államügyész, vagy a köpenyes muksó?).

Szóval hogyan pukkasszunk libsiket egy amcsi akciófilmmel? Mik azok a gondolatok, melyek egy éber liberóst térdre (vagy háborgásra) kényszerítenek, ha megnézi a filmet?

1) A gonosz problémája - ezt ugyanis nem illik mondani egy liberálisnak, még infarktust kap a végén. Azt meg nem szeretnénk. Viszont a Heath Ledger által megformált Joker maga a megtestesült gonosz: élvezi a gyilkolást, nem érdekli sem a zseton, sem a hatalom, csak a káosz (ezt enmaga be is vallja a filmben). A lényeg a meglévő rend felforgatása, a lázadás (melyik is az ősbűn? Nincs több kérdésem, kösz'ö'm szépen:)). Senki sem kényszeríti arra, hogy a rendet tönkreverje, hogy igyekezzen kihozni mindenkiből a legrosszabbat, mégis megteszi. Ellentétben a hajdani első Betmen-filmmel, itt nem derül ki, kicsoda ő valójában, nem kezdődik savbalökéssel a film, hogy a "bosszú"-motívumot lehessen erőltetni. Nem a személye az érdekes, hanem amit megtestesít. Ahogy gonoszkodik, megkísért (!), stb.

2) demokrácia-fika - Nem annyira erős, de észrevehető. Amikor a bohóc dilemma elé állítja az embereket (akkor élik túl, ha megölik a másikat, stb., egy régi klasszikus másképpen - vö. Karneádész deszkája), szavazásra kerül sor. A szavazás alapján a "menekülésre", azaz a gyilkosságra szavaznak, aztán mikor végre kéne hajtani, mégsem sikerül nekik (lelkiismeret - apropó, az vajon hunnan van?). Az egyetlen, ami a krízis kezdetén visszatartja a többséget a rossz döntéstől, az épp jelenlévő intézményes autoritás (az meg pfuj).
A lelkiismeret pedig igazolás arra, hogy a "körülményekkel" a rossz döntés egyáltalán nem magyarázható.

3) konstruktivizmus-és libsifika - az egyik főhös azt magyarázza, hogy a pénzfeldobás az egyetlen "igazságos" útja annak eldöntésére, meghaljon-e valaki vagy nem, azt mondja: "előítélet-mentesen". A liberálisok által hangoztatott "előítélet-mentesség" ugyanis a valóságban épp ezt jelenti. Amikor nincs különbségtétel egyik és másik között, nincs mérlegelés, és nincsenek ún. "előítéletek" (úgyis mint szeretet, kegyelem, stb.).

4) enyhe természetjogi évelés és jogpozi-fika - a Betmen nevű fekete bizbasz a törvények "felett" áll, és effektíve a törvény őtet is üldözi. Az igazságosság forrása viszont nem csupán a leírt kódex, hanem valami más. Ha pedig dönteni kell, lesz egy "szuverén"...

5) kicsiny straussianizmus a végére - a többség elől el kell fedni az igazságot, annak ismerőjét pedig üldözik.
(utolsó pontomnál kéretik érezni a finom iróniát - kacsint-kacsint...)


Egy szó mint száz, nem lövöm le a "poénokat", most az egyszer egy maskarás szuperhős filmjét ajánlom. Nem azért, mert jó nagyok a robbanások benne, jók a kosztümök, meg a különféle fordulatok, hanem azért, mert (ha akarták a film készítői, ha nem) elgondolkodtató, és felvet bizonyos kérdéseket. Bennem többek között ezeket (persze még emészteni kell), másban meg lehet, hogy mást.

Tessék megnézni.

Nemzetközi jobboldaliság

Ellentétben sok hazai jobboldalival, én egyáltalán nem drukkolok innen a messzitávolból az amerikai demokratáknak. Ennek 1) túl sok jelentősége nincs, ugyanis nincs beleszólásom, 2) nyilván nem vagyok annyira tájékozott, mint az amcsik. De ahogy látom, a baloldal mindenütt sótlan puritán egy népség.

A republikánus fricskákon viszont remekül lehet vihorászni. Még magának az elnökjelöltnek, John McCain-nek néhány reklámja is telibetalál: itt pl. Obamát Britney Spears-hez és Paris Hiltonhoz hasonlítja(és hát, adóemelések ötlete, talán nem is különbözik annyiban a Nagy Nyugat baloldala, és a hazai...):





Egy kicsit "pikánsabb" remake pedig a Mad Tv-n jelent meg:



A mai poén az, hogy Paris Hilton válaszolt:





És a slusszpoén, hogy Paris videójára kommentárként azt mondta McCain: "Van egy különbség Paris és Obama között: előbbinek VAN ötlete az energia-problémára."


Republi cuccokból itt lehet válogatni.

Cheers.

Közéletünk romjain nektárt csepegtetünk

Azért csak tartogat nekünk zaftos sztorikat az "uborkaszezon" (uborkaszezon a tököm, viszont kurvameleg van). Végignézve a végvári harcokon hol röhögni, hol sírni támad kedvem.

Itt vannak nekünk mindjárt a kommancsmosdató ifjonc-és kevésbé ifjonc elvtársak, akik a demokratikus egalitarizmust (pfuj) siratják, meg hogy a szélsőjobboldaliakkal kokettáló jobbosok itten el akarják venni a hősök (pl. Ságvári Endre, a "hős") emlékét. Akarja a franc, csak esetleg megjegyezzük, hogy ha valaki Trockijba meg Lukács Györgybe élvez bele, az ne kezdjen bele a moralizálásba, mert szarul jön ki belőle.

Aztán itt vannak a turulisták és antiturulisták. Mintha az a nyamvadt turul-szobor tényleg ekkora fontossággal bírna. A dolog baromi egyszerű: az alapra meg is volt az építési engedély, a hozzáillesztett madárral ment mindig a huzavona, amit Demszkyék rendre megtorpedóztak. A katonai áldozatok emlékére emelt szobor ugyanis nyilván a Velünk Élő Fasizmus netovábbja. Demszky Gábor megérthetné végre, hogy országok meg szoktak emlékezni a katonai és civil áldozatokról. Eztet így illik. A valóság szimbolikus megjelenítése pedig fontos, ezt nagyon jól tudjuk egy emigráns német filozófustól. Persze neki az fájhat, hogy Rudi Dutschkének nincsen szobra a XII. kerületben. Így járt.
Nem kell félteni a tüntetőket sem, azok pedig valamiféle hegeli népszellem megjelenítését látják a turulban, ebben egyesül a tézis és az antitézis, a magyar náció leglényege. Baromság. Mindettől függetlenül csak a hiszti kedvéért megy az egész, egy egyszerű tolvonással le lehetne tudni a balhét. Az empátiáról híres baloldal pedig képtelen az empátiára, meg a megértésre. Sosem volt az erősségük, bár retorika szintjén mindig jól ment nekik, legfőképpen akkor, amikor milliókat kellett halálra éheztetni.

Aztán bekapcsolom az Echo tv-t (én balga), ott pedig a fő-ködzabáló Pörzse Sándor beszélget a mára már általános iskolás autista szintjére süllyedt jogász-nagyasszonnyal, Balónéval, aki büszkén meséli, hogy a Hollán Ernő utcai demonstrációk idején körbe-körbe ment a kocsijával, és a jobbos Republicot (gyk. Kárpátia) üvöltette, hogy szokják a mocskos komenisták. Majd feltételezte, hogy minden mocskos komenista azt akarja, hogy őnagysága halállal lakoljon. Biztos vannak persze ilyenek is, de szerintem a legtöbbeknek csak az jutott hirtelen eszükbe, miért zárták be az OPNI-t. Ezt követte némi egyesült jeremiáda arról, hogy a nemzeti oldalon mennyien nem hajlandóak a tábortüzes new age-és újpogány ködzabáló rítusokat élvezni, és beleállnak a mocskos ballibsik kezdeményezéseibe: illusztrációképpen pedig mutatnak néhány képet a Reakció Tomcat boltja előtti flashmobjáról. (De utána legalább volt nagy "leleplezés", egy retardált zöldkomcsi hajtotta aztat végre.)
Persze érdekes az is, hogy pont Morvai beszél a mocskos komenistákról, miközben olyan szélsőbaloldali dumát nyomat, hogy Bogár László levegő után kapkodna (tudjátok, a globális tőke, az most valami perszonifikált valami lett, amelyik maga a gonosz, és kész akarva gázol bele a nemzetek rendjébe és békéjébe).
Különben tanulságos kis részlet, avagy nincs új a nap alatt: a szélsőbalosok és a ködevők továbbra sem egymás ellentétei, hanem egymás versenytársai ("És kinek jó, ha a globalizációkritikára fogékony magyar fiatalok - szociológiailag ugyanazok, akik Nyugaton a baloldal utánpótlását jelentik - nálunk a szélsőjobbhoz sodródnak?").
Az ún. "radikális jobboldal" eldönthetné végre, hogy a keresztény Európa védelméért kíván-e kiállni, vagy valami újhullámos pogányságért van úgy oda, hogy a szabadságon és tulajdonon alapuló gazdasági rendet részesíti-e előnyben, vagy a lehető legbrutálisabb szocializmust. Sajnos a kérdés költőinek tűnik. (Csodálkozhatunk-e ezen, ha egy magát "konzervatív hetilapnak" nevező újságban pogány-és nácoid nouvelle droite-cikkek jelennek meg halomra?)

A másik meg arról ugat, hogy hát a "neoliberalizmus" (közelebbről meg nem nevezett kategória, figyelem!) atomizál, de mint állat. Nem ám az a nemzeti szociáldemokrácia, vagy mi a kénköves réti ördög fasza, amit emezek itten fölvázolnak (és tényleg szocdem példákat emlegetnek mint "sikereket" meg követendő mintákat - akkor nézzék meg, hogy a szociáldemokrácia fellegvárában, Svédországban mennyire atomizált a társadalom, aztán utána elemezzék a nemlétezőt). Náció-szocdemeknek ajánlott olvasmány a mocskos fasiszta-neolib Hans Hoppe könyvecskéje.
Sajátos (dialektikus?) a logikája ezeknek a "szakértőknek", amikor azt magyarázzák tkp., hogy a természetes emberi kötelékek (úgyis mint család, egyházak, kisközösségek, klubok, stb.) csak a büdös nagy állami gondoskodás (gyk. szocializmus) segítségével állítható helyre.
Mi a francos nyavalya ebben a természetes? És mégis mi a motiváció a valódi együttműködésre és közösségi összetartásra, vagy családi gondoskodásra, ha mindezt az állam hivatalból megteszi?

A jobboldal is akkor tud majd lépni előre, ha ezeket a protokomcsi lózungokat végre kihajítja a kukába. Addig a kőolaj-termelést "fekete mágiának", a kereszténységet "vírusnak" nevező elmeháborodott sámánok fogják mutatni az utat a nemzetieknek.

Intermezzo

Kedves Feleim.


Mint azt mindenki láthatja, mostanság visszaesett az új postok száma. Ez nem véletlen, és több oka is van.
Egyrészt ugye nyár van. Ez nem azt jelenti, hogy állandóan strandolok, effektíve hülyét kapok a melegtől, viszont dolgom is van (igen, a dologtalan konzervatívok is dolgoznak néha, meg csinálnak ezt-azt), és mivel jó ideig kimaradt a valódi társasági élet, így ezt is többszörösen pótolom most be.
A másik pedig az, hogy most nem is baj, ha egy időre "alábukom". Aztán majd talán "kibekkelek", vagy Isten tudja. Nem azért, mint hogy ha zavarnának a találgatások, célozgatások, annyira nem is érdekel, hogy mennyi barát és ellenség (ha mán mozgolódunk a carlschmittiánus talajon) tudja, amit tud (és használja fel erre-arra), mindenesetre egy kis pihenés sosem árt.

Az egész netes mozgolódás legyen jó lecke mindannyiunk számára. Továbbá az is, hogy mi mindent mondunk el kicsodának. Ezerszer megfogadtam, hogy tartom az arcomat azokról a dolgokról, amikről tudok, aztán egyszer-egyszer csak kicsúsznak a számon a dolgok (ez főleg ittas állapotban fordul elő), és ilyenkor nyilván csak a rosszindulattal nem számolok. Így nehéz dolog ez a bizalom.

Minden egyes nap egy újabb lecke. Vagy azok ismétlése.
Akik meg nem tudnak megküzdeni meg érvelni face-to-face, azok jó partizán módjára aljas módon hátulról-oldalról stb. támadnak. Moral insanityk egész garmadája. Pukkadjatok meg/Kabbegyíkok, én leléptem.

Mentem inni.

Balidióták pt.5

Bokros teendőim között azért szakítok némi időt keresztyén kötelességem teljesítésére is: felebarátaink üdvössége ugyanis mindennél fontosabb. Így kénytelen vagyok (sajnos csak virtuálisan) jól valagbarúgni a Vajnai Attila nevet viselő komcsit.

Őszintén? Olvasás közben a legfrappánsabb káromkodás-kombinációk jutottak eszembe. Aki ismer, az tudja, hogy rendkívül békés valaki vagyok, de az e cikkben írottak előhozzák belőlem az állatot.

Először is, hogy ügye a horikeri meg a fasizmus. Az a ciki, hogy a horikeri a nemzetiszocialisták szimbóluma volt, nem a fasóké. Nem baj, egyszer csak megértik. Vajnai úr, ha esetleg a fasisztákat akarja gyepálni, a vesszőnyaláb felé orientálódjék. Meg máshová is, ha kérhetem.

No, de vannak itt csemegék:

"A kormány által megbízott jogi képviselő is, a törvény indokolásán túl, olyan tudománytalan forrásokra hivatkozott beadványában, mint a 'Kommunizmus fekete könyve', amivel az európai közélet legsötétebb erőivel vállalt közösséget. "

Áhá! A Reakció erőivel! Márpedig az ideológus elvtársak írásaiból tudjuk, hogy a Reakció erőivel szemben minden eszköz megengedett: főleg a terror, azt az elvtársak imádták.

"Talán közhely, de láthatóan újra és újra fel kell eleveníteni a tényt, hogy az emberiség történelme során eddig a kereszténység nevében pusztították el a legtöbb embert. "
"Oldalakon keresztül sorolhatnám a történelmi példákat, amelyek a vallás nevében elkövetett erőszakot bizonyítják. Ennek ellenére a valóban szabad társadalom felvilágosult hívei nem akarják összemosni Jézus tanait az inkvizítorokkal, és nem kezdeményezik a kereszt betiltását, mint egy totalitárius eszme jelképét. "

A kereszténység mint totalitárius eszme. Vajnai professzor jobban tenné, ha a redundáns marhaság helyett inkább forgatná azt a könyvet, amelyben eme "totalitárius eszme" alapjai le lettek rakva. Már csak azért is, hogy érezze, mennyire totalitárius. Ez az inkvizíció a kedvenc hivatkozási pontja a tömeggyilkos rendszereket mosdató büdöskomcsiknak, kár, hogy az egész egy mocskos nagy mítosz. Még hogy a kereszténység nevében pusztították el a legtöbb embert? Mama, egy lószart. (Apropó, kedves elvtársak tisztában vannak-e az Inquisitio szó jelentésével? Vagy a foximaxiban sem etimológiát, sem történelmet nem tanultak? Mily meglepő!)

"A fasizmussal szemben csak a szegénység csökkentésével és a kultúra terjesztésével van esélyünk. "

Természetesen a globálaufklérung, meg az "egyelllőelosztás", stb. Azt a bizonyos "kultúrát", amit Vajnai és a hozzá hasonlók terjeszteni kívánnak, ismerjük már. Itt dagonyázott benne egy egész ország negyven évig.

"Közösségünk Rosa Luxemburg, Gramsci, Lukács György, Mészáros István szellemi örökségét is őrzi, és nem hagyjuk feledni az olyan hősök nevét sem, mint Ságvári Endre. "

Antonio Gramsci (az "új fejedelem", helómi), Lukács György (vö. "A bolsevizmus mint erkölcsi probléma", ill. "Taktika és etika" - erkölcsileg feddhetetlen az ipse, no! meg lehet nézni, miket művelt, aztán hüledezni. Röviden egy mocsok genyó volt), és a többiek. Micsoda szép névsor, édes Istenem!

Még az a szép, hogy Vajnai szabadkozik, hogy ti. "megtanulták a leckét", mégegyszer nem követnék ám el azokat a csúnyaságokat, mint Sztálin meg Pol Pot pajtások, majd felsorol néhány elméleti és gyakorlati terroristát (a "felszabadító erőszak" eszmei dicsőítőit és annak alkalmazóit), mint szellemi közösséget.
Az egész leöntve még egy kis orbánozással, és máris kész a komcsi sütemény. Kádár-szaga vagyon, tessék venni belőle.

Mondjam röviden? Elmennek ezek a kurva anyjukba, de most má' tényleg.

Zunijó

Hazaérkeztem. Még lesz egy kis dolgom, toldozgatok-foltozgatok, aztán húzok bele az éjszakába, a sörbe, jobb esetben a vörösborba, meg a csajokba (ez most szarul jött ki, de végülis mindegy). A hír az, hogy a Balaton környékén kurva sok szúnyog van, és valami félelmetesen agresszívek, valamint síruhába is öltözhetsz, azon is átcsípnek. Ha Kemotox-szal rohangászol, talán megúszod a dolgot, de szerintem ezek már arra is immunisak. Furcsa módon a nagyváros szmogos rengetegében is sok most a bogár, fene az orcájukat, fekete Morteinnel portyázom a lakásban (aka. "citromillatú halál"). Ez legalább hat.

Nem is ez a lényeg, hanem volt egy jó kis "tapasztalatom". Fölszállván a járműre kérték a diákomat, mire odaadtam az éppen érvényest (ami nem honi, ügye). Majd közölte az arc, hogy de neki magyar kell. Odaadtam azt is. Aszondja nem érvényes. Mondom naná, hogy nem, egyszerre két helyen nämlich nem tudok lenni. Próbálkozom én, meg minden, de idáig még nem jutottam el. A Lét és az Idő gátol, de dulván. Közölte, hogy az úgy nem lesz jó. Merthogy csak magyarral lehet, ergo rábasztam.
Az jó, mondom én, akkor az Ejun belül mindenkinek szopóka-nyalóka van a kis országban, mert itt csak magyart fogadnak el? Ezek szerint igen. "Ez a jogszabály, sajnálom" - mondotta az ipse. Csengessed csak ki szépen azt a kétezernegyven forintot. Kurvajó, felvet a pénz, nyilván.

A kérdésem ezek után már csak az, hogy akkor mi a tökömnek vagyunk mi az Ejuban? Oké, a többi országban mutathatom az útlevél helyett a személyimet. Micsoda megváltás! Noch etwas? Mi hasznunk van akkor belőle? Az élelmiszeripari szemétlerakó posztja példának okáért annyira nem vonzó. De még az sem, hogy telepumpálják a Bajnai Gordon-vezette minisztériumot (és hát,ez azt jelenti, hogy Bajnai Gordont és haveri körét par excellence) zsíros ejus zsetonnal.
Sebaj, mert emezek meg itthon éppen ájuldoznak bele a Köztársaságba, és Halált Megvető Bátorsággal vívják antifasiszta harcukat egy madarat ábrázoló szobor ellen. Afrikában meg éheznek.

Így jártam. Tanácsom az idefáradó fiatal ojrópai diákoknak, hogy álljanak szépen sorba magyar diákért, vagy szerezzenek egyet a józsefvárosin, mert itt az életben nem boldogulnak a sajátjukkal, és ha mázlijuk van, néhány tesztoszteron-túltengésben szenvedő bkv-s hős jól meg is agyalja őket, velkám tu hángeri.

Persze nem tudom, úgy van-e a jogszabály, de holnap leinfózom. A jegyem még megvan, mert ha ma átbasztak, akkor most jött el annak az ideje, hogy nem hagyom annyiban. Azért tart itt ez a "kurvaország", kopirájt báj Ferenc tesó, mert állandóan lenyeljük az összes szart.

Ojrópéerek akarunk lenni azzal a fosadék kádárista mentalitással, ami Él, Élt és Élni Fog.

Így viszont nem fog menni.

Kommentár ápdét

Jól tettem, hogy hőbörögtem, reggelre megérkezett a cuccos. Engem most nem láttok egy darabig!:-)

ajánló

Megjelent a Kommentár.

Megjelenni megjelent, csak épp a mélyen tisztelt Magyar Posta b@szik kihozni nekem. Magyarooország, igen, igen! Nekem meg már elvonási tüneteim vannak.
Azért ajánlok, tessék menni újságos, megvenni Kommentár.
Ami ígéretes:

- Ablonczy feat. Novák a Soáról.
- Lánczi professzor a sorsról, bizonyosságról és szabadságról (onlájn is elérhető, de juszt se olvasom el, amíg meg nem gyün)
- Lukácsi Charles de Gaulle-ról
- Balázs Zoltán a spontán rend valóságáról - válasz Békés Mártonnak
- Szentmihályi Gergely a numerikus egalitarizmusról
- Hahner Péter Tony Judt könyvéről (Postwar a címe, asszem vagyon magyarul is - ezzel már találkoztam jómagam is)

Szóval tényleg jó most a felhozatal, tessék menni, venni, olvasni. Mert olvasni jó, élvezetes dolog.
A másik élvezet pedig az lesz, amikor begyújtom a Magyar Postát.

The Menace of Neo-liberalism

Van egy címke, amelyik pejorál, és kedvelt használati eszköze a széljobbtól szélsőbalig terjedő politikai kontinuum-nak (ezek sokkal közelebb vannak egymáshoz, mint azt általában gondolják). Ez pedig nem más, mint a "neoliberalizmus". A neoliberalizmus az valami megtestesült gonosz, sőt "a" Gonosz, amely ha egyszer beteszi mocskos tappancsát valahová, pusztulás marad csak utána. Mert ti. a "neoliberalizmus", az ilyen: trappol mindenfelé, és hódít.

Természetesen a címkéke "népies" használata sosem volt pontos, de még megközelítőleg helyes sem. Neoliberális filozófiáknak ti. a "New Right" gazdasági és filozófiai elképzeléseit nevezték (gy.k. olyanokét, mint Hayek, de elsősorban Milton Friedman). Mármost jómagam nem volnék neoliberós, lévén Hayek-hívő, és Friedman-hívő sem vagyok. Hogy miért nem, arról később.
Azonban egy rövid intés.
Kedves gyerekek. Minket a neoliberalizmus kurvára nem "fenyeget". Attól mink ugyanis rohadt messze vagyunk. Közgázból túlképzett sámán-hívők nevezték már pl. a Gyurcsány-garnitúrát is neoliberálisnak. Száj nevet, vakbél röhög, szem könnyezik. Kedves sámánista gyermekek, ugyan mi a frász karika "neoliberális" abban, hogy van egy szoci kormány, amelyiknek a bázisát leginkább a kádárista nyugdíjasok adják, és amelyik valami félelmetes mennyiségben emelte az adókat-és a járulékokat, valamint kibővítette ezek körét (néhány szánalmas próbálkozással együtt, mint pl. az "internetadó" és a "nyakkendőadó", stb.)? (Tegnap Morvai Krisztina is neoliberálisozással meg neokonzervatívozással próbálkozott - kissé ráhangolódva TGM mantrájára -, és még neki is szarul állt.) Ha szerintetek, édös kicsi elmebetegeim, a neoliberális gazdaságfilozófia adó-és járulékemelést jelent, akkor inkább járjatok esőtáncot. Neoliberális "reformok" akkor lettek volna, ha azt monnya GYF és az állam: állam visszahúz, adók, járulékok lefarag, piacosít, magántőke élénkít, egyén boldogul.
Nem így történt. A Gyurcsány-kabinet intézkedései pont annyira "neoliberálisok", mint a székem lába.

Hogy én miért nem vagyok "neoliberális"? Röviden azért nem, mert az állami tekintélyt fontosnak, elengedhetetlennek tartom. Állami tekintélyre szükség van a rend fenntartásához, példának okáért.
Mindemellett értékelném, ha az állam szépen visszahúzná polip-csápjait a zemberek zsebéből. Már csak a "neoliberális" belső kis hangom kedvéért is. Ugyanis a magas adók, és a "gondoskodó", bábáskodó állam gondolata (szocializmus) nekem abszolút nem tetszik. Tehát: tekintélyes, erős, de kicsi állam a legmegfelelőbb.
És ilyen értelemben néhány csepp "neoliberalizmus" (amit így neveznek, valószínűleg a Gonosz Piac fedőneve gyanánt) nem is ártana ennek a kis országnak.

Itt a széljobbtól a szélbalig mindegyik okos ilyen vagy olyan formában, de szocializmust akar. Akkor most megkérdem demagóg jobbosként: 40 év nem volt belőle elég? Naügye.
Amúgy megélhetési neoliberálisozóknak ajánlat az e heti Heti Válaszból: A szociáldemokrata csapda (31.o., a könyv szerzője Anders Aslund - neki aztán tudnia kell, milyen a szocdemség!).
Ebben megegyezhet az összes okos, ez a common szitokszó. Ha valaki "neoliberális", akkor annak mind haladó, mind sámánista oldalról reszeltek.

Ma pl. megint volt szerencsém egy hosszabb Bogár László-monológot meghallgatni. Hát, hogy a globális kapitalizmus olyan, mint a rák. Bogár László mélyen zöld szinezetű, enyhén vörös árnyalattal.
Ugyanis a decentralize (ezt helytelenül idézte, btw.), privatize, liberalize szóhármasa nagyon sok helyen épp azért jött létre, mert a pénz, idő-és energiafelzabáló nagy állami bürokráciák hatékonysága csődöt mondtak. Akármit mondjanak is a habzó szájú szocik itthon és külföldön egyaránt. És még azt sem mondom, hogy egy ideologikus neolibsi recept mindenhová oké lenne.
Hozzánk egy része nem ártana.

Revans a balszélről

Elérkezünk lassan a negyedik felvonáshoz (legalább addig!). Addig röhögtünk-sírtunk a kurucokon, amíg megérkeztek méltó "párjaik." Párok, érted. Mint a jinjang. Ímé, én elhozom néktek a nácivadász blogot.


Sokat szót nem kívánok pocsékolni erre a témára, legfőképpen azért nem, mert Oli bácsi már megmondta a frankót róla. A kaviárbaloldaltól a nácivadászatig. Azért a Reakció és a Fasizmus erői ellen küzdő (értsd: egyház-és jobberfikázók gittegylete) balosok már üdvözölték is a kezdeményezést.
Ez csak azért meglepő, mert. Amit Oli bá' is mondott volt: kicsit kilóg a kettős mérce a vörös gúnya alól. Ha a budai reakciós komcsizik egy sort, akkor biztos antiszemita is (ez tök nyilvánvaló, mert mint tudjuk, ezeket a szövegeket "dekódolni" köll, és akkor az antikommunizmus tulajdonképpen csak kódolt nyelv a zsidózásra). Ellenben az nemigen zavarja a fasizmus miatt hőzöngőket, hogy az oldal nem kicsit használ rasszista nyelvezetet (Blogadmin lecigányozása, példának okáért, de említhetnék a "kövértörpézést" is). Ezek bizony megkülönböztetnek! Ráadásul módszerük megegyezik a kurucokéval.
Ez esetben ebben nyilván nincs kivetnivaló.

Mégis úgy gondolom, nagyobb a füstje, mint a lángja. Most még lovagolnak rajta, Andrassew Iván szervez nekik állófogadást a Pártszékházban, "majd megunják, hazamennek." A másik lehetőség persze az, hogy ez tényleg komoly, és tényleg van Magyarországon megbúvó "antifasiszta" alakulat, akik majd csatlakozhatnak a kurucok bohózatához társként. Nézhetjük majd mink is, amit a Nyugat már valószínűleg megunt, ti. verekednek Budapest utcáin a kurucok, meg a partizánok.

Mi meg elmentünk borozni.

Ajánló

No.
hedonista/utilitarista-és gyilkosságpárti libsiknek egy kis ajándék itten.
Jó szórakozást.

A Köztársaság Barátai

Fletó civil vallása lassan univerzálissá válik. Tökömbe a Szent Koronával, éljen a Köztársaság!
Szeretnék mélyen gratulálni a komcsi bagázsnak, de tényleg. Szépen lassan sikerül a magyar történetiséget kiiktatni minden egyes szférából. És a Köztársaságra tett eskü, az mégis mit jelent? Emellé gondolom megint eltörlik a töri érettségit, pl. olyan kellemetlenségek végett, hogy a jogfolytonosság az első világháború után véget ért. Értsd: a jelenlegi sem törvényes hatalom.
De legalább vannak a magyar történetiségnek hagyományai, emlékei, szimbólumai. Na, elvtársak most ezeket igyekeznek sima relikviákká silányítani, lehetőleg minél többet, minél gyorsabban.

A múlt eltörlése mindig is a baloldal vágya volt. Most tessék, elvtársak, mindenki ájuljon bele a kérészéletű "köztársaságok" egyikébe.

Okádék banda.

Mosdassunk komenizmust

Nu, Vajnai Attilának megvolt a maga zarándoklata Straszburgba. Ott meg jól megmondták neki, hogy vörös csillagot márpedig viselni lehet, miazhogy.

Mókás és egyben siralmas nézni azt, hogy azok a hazai igazságügyi-meg egyéb szagértők, akik habzó szájjal üvöltenek, ha Árpád-sávot vagy pirospöttyöst látnak, rábólintottak, hát persze, oké. Egyikük valami olyasmit mondott, hogy ha a veres csillagot be kell tiltani, ennyi erővel az arany csapatot is betilthatnók, hisz' ezek hagyományok.
Igen, nekem is így rémlik. 100 millió halott, emberek megalázása, porbatiprása, megfigyelése, megfélemlítése, állami eszközökkel a lélek utolsó csírájának a kiölése, ezek gyönyörű hagyományok. Ezek szerint igazságügyi szakértőinknek a komenizmus az valami bevált dolog.

Vajnai Attila, a nyammogó kommer most örülhet, neki lett igaza, erre épül fel Ojrópa. Újjáéled a békatábor.

Hogy miért tűrt, esetenként támogatott narratíva a mai intelligentsia körében a kommunista diktatúra bűneinek relativizálása, annak nyilván kézzelfogható okai vannak. Aztán ha lebüdöskommunistázom őket (Vábene, tényleg szoktam), gyűlöletbeszélő vagyok. Egyéb minőségeimben gyűlöletíró-meg kérdező. Ki van ez találva.

Mármost két lehetőség van: akkor szépen mehetnek a nyilas-és horogkeresztbe burkolózott nejlonkák Straszburgba, és követelhetik jelképeik szalonképessé mosását (ezek után teljes joggal, teszem hozzá). És akkor ne legyen halálhörgés, siralom a ballib médiában, tessék a békát lenyelni. Mindenki azt hord, amit akar, akár Pol Pot arcképével ellátott pólóban is lehet menetelni a belvárosban.
Vagy azt mondjuk, hogy: nem. Ezek a jelképek nem egy ember érzelmeit sértik, és sokaknak még élő emlékeik vannak ezen rezsimek által elkövetett bűnökről. De akkor nem kérünk a veres csillagból, és tessék azt mondani, hogy netovább.

Halljam a halálhörgést/siralmat a ballib sajtóból, a 100 millió áldozat emlékére.

Na, ápdét, ápdét: Herczog Edit és Hegyi Gyula (vö. mi is volt 56, Havas-beszéd, etc.) végbélig vérvörös MSZP-s képviselők üdvözlik, hogy "nem mossák össze" a náci és a balos borzalmakat. Tessék nagy levegőket venni.
Több évszázados jelkép, Ady is beleájult. Naja, de Rákosi alatt nem kényszerdolgozott. És csak "félresiklott" az a tetves forradalom, oszt lett belőle sztálinizmus meg Gulag, egyébként a veres csillag irtó cuki jelkép, használják aztat a nyugati demokratikus ballerek (használták aztat a keleti népi demokratikus ballerek is, mi itt az újdonság? Különben a nyugati demokratikus ballerek is bekaphatják a balbokámat térdig).
Debezzeg a nácik, azok aztán tényleg gonoszak voltak, de a komik nem, csak felvilágosulatlanok, meg ők jót akartak, a nácik meg rosszat, stb. Az unalomig pöfögött idióta, sületlen, és sekélyes baloldali maszlag, amin már röhögni sem tudok, csak szájjalfingani rá.
A horogkereszt meg még ősibb - szanszkrit - jelkép, mint a verescsillag, és csomó tök jó dolgot jelent, osztjónapot. És csak néhány évre "tudta elorozni" a jelképet az a kicsi bajszos muksó, aki lángba borította Ojrópát.

A kedves szoci képviselők értelmezik is, ami kihullik negédes ajkukon, vagy programból nyomják?

A jobbról és a balról újra

Először is, elhatároztam, hogy eltiltom magam a túlzott kommentelgetéstől. Leginkább azért, mert időt, energiát vesz ki az emberből, és annál többet vesz ki, minél nagyobb futóbolondokkal akad össze a neten az emberfia. Márpedig a net, és az azon szörfölő kommentelők és tudorok között ez utóbbi fajtából nem kevés van. Én meg fiatalos lendületemben is elkezdek fáradni, nem vagyok én fölvilágosító, hogy minden hülyének magyarázzam a gondolkodás alapjait, meg hogy frissítsen Ablak-zsiráfból. A vége mindig az, hogy bevágok néhány könyvről linket - valóban tök fölöslegesen, ugyanis illetékes elvtársak nem olvasnak, úccse.

Mármost a jobb és a bal.

Kár ezen rágódni, mondják sokan, elavult kategóriák. Jó, legyünk engedékenyek: lehet, hogy azok. John Lukács szerint mondjuk nem ez avult el annyira, inkább a konzervatív-liberális felosztás, és a jobb és bal valamelyest még tartja magát. Továbbá két jobboldalról beszél, az egyik populista, demokrata és nacionalista (és haladó), a másik patrióta, reakciós. A kettő között ellentét feszül. Van ebben valami.
Persze ha sem bal, sem jobb nincs, akkor ezek elavult viszonyítási kategóriák, és nincs mit kezdeni velük. Szerintem az elmosódásokat leszámítva is van különbség.

Mi is a baloldaliság?

Most kis ajándék azoknak, akik a régi postjaim újraközlését szerették volna, ez alábbi egy nagyobb részlet a "Baloldali észkultusz trónfosztása" c. korábbi szösszentésből:

(---sértő, nem PC jelzőhalmaz---) ifjak úgy gondolják, a "baloldaliság" képzetéhez rahedli kedves, emberi dolog kapcsolódik: mások megsegítése, elesettekre figyelés, szegények segítése, humanizmus (anélkül hogy ezt most külön ekézném), stb. Tévedés. A rossz hír az, hogy ezen dolgok valóban nem állnak túlzottan nagy kapcsolatban azzal, bal-vagy jobboldali-e valaki. Jobboldali is lehet "szociálisan érzékeny" (ez utóbbi szlogent imádják a balosok, bár sokan közülük csak szlogenként szeretik, gyakorolni nehezebb), ahogyan baloldali is lehet harácsoló (na nem, túl magas labda...).
Ezzel a vulgáris közhiedelemmel ellentétben a baloldaliság nem ezt jelenti. Jelenthet szemléletet, de egész másra vonatkozóan. A baloldaliság nem jelenti bizonyos emberi erények hangsúlyozását, sőt, a baloldaliság szempontjából az "erény" teljességgel irreleváns (ugyanis az "erényesség", "erkölcsösség" avítt, reakciós képzet, pfuj).

A baloldaliság a "rendszerben" való hitet jelenti. De mit is jelent ez? Az, amit Tory is fölvetett posztjában: a hit abban, hogyha így alkotunk meg egy szisztémát, rendszert, akkor az olajozottan fog működni. Fehér jó, fekete rossz.
Több tévhit vezérli a baloldalt létrejötte óta: az egyik az, hogy az emberek alapvetően jók/vagy alapvetően "semmilyenek" (noha ez utóbbinak empirikus bizonyítása még várat magára...), és a körülmények teszik olyanná őket, amilyennek mi ismerjük. Ezért a cél az lesz, hogy úgy alakítsuk a körülményeket és az intézményeket, hogy az passzoljon az ember ezen eredendő jóságához/"semlegességéhez".
A másik az, hogy az intézmények és körülmények ezen alakításához szükségünk van egy bizonyos Tudásra, amely segítségével átültethetjük a gyakorlatba a jó viszonyokról alkotott elképzeléseket. Ennek egyik praktikája a forradalmi terror, a másik pedig az aufklérizmus: utóbbi szemlélet képviselői a világot egy bazinagy tanteremnek képzelik el, ahol ők a tanárbácsik-nénik, és a Tudás birtokában okítják a népeket arra, mit hogyan kell tenni, hogy eredendő jóságuk érvényesüljön. Hitük szerint ugyanis ezen Tudás átadásával, és gyakorlatba való áthelyezésével effektíve megszűnnek a társadalmi problémák, meg a különféle hiányosságok és diszkrepanciák. Ez a hit nyilvánvalóan blődli, de ők mégis szeretik.

Ez a hit nem változott sokat a baloldal megszületése óta: még mindig az a lényeg, hogy bizonyos rendszereket, szisztémákat kell kiépíteni, és ha ez megtörténik, akkor nekünk nagyon jó lesz. Ellenkező esetben meg nagyon szar. Ezért van az, hogy baloldali - hazudozó... khm: csúsztató - médiamanipulátorok az egyik típusú egészségbiztosítást paradicsomi állapotokkal illusztrálják, míg a másikat pokolként. (A hazai kormány ugyanezt csinálja: CSAK ez, vagy CSAK az lehet jó, ettől lesz keményebb a székletünk...)
A lényeg a dogmavezérelt gondolkodás: ha van olyan struktúra, rendszer, ami előhozza az ember eredeti jóságát (ill. fokozza/elősegíti kényelmét), akkor azt kell bevezetni. Az igazán el sem tudja képzelni, hogy az általa támogatott rendszer csődöt mondhat, vagy hiba találtathatik benne. Nem az a lényeg, hogy helyesen, jogszerűen, erkölcsösen intézik az ügyeket az adott intézményben/struktúrában, hanem maga a struktúra. Utóbbi elsőbbséget élvez, és a baloldali hit szerint teljességgel lényegtelen, hogy az intézményekben tevékenykedők erényesek-e, avagy sem (és különben is, utóbbi diszkrimináció lenne, avagy uszító, elnyomó, fasisztoid különbségtétel ember és ember között - ti. erényes és nem erényes - ami egy Modern Nyugati Országban megengedhetetlen), ha a renccer jó (megfelel az elméletnek, dogmának), nem lehet vele probléma. Ha az ember viszonyainak passzív elszenvedője, akkor másképp sem lesz hatása az intézményre: és ha a rendszer jó, azt nem lehet elrontani.

A probléma az alapvető szemléletben van. Egy másik példával illusztrálom ezt:
Egy igazi baloldali demokratista azt kérdezi, ki kormányozzon? És erre azt a választ adja, a politikailag egyenlő polgárok többsége, vagy saját maguk, vagy választott képviselők útján.
Egy jobboldali azt fogja kérdezni, hogyan kormányozzanak? A válasza pedig az lesz, mindegy, mi az intézményesített forma, a kormányzásnak úgy köll mennie, hogy mindenki a lehető legnagyobb szabadságot élvezze, már addig, amíg ez a közjóval összhangban van.

A különbség a kérdés feltevésében van.
Nem a struktúra a lényeg (pl. Tory példájában: állami-piaci), hanem a hogyan. Tisztességesen, törvényesen, erkölcsösen, vagy mutyiba, csalva, stb. Utóbbi pedig nem függ attól, piaci, vagy állami-e a cucc.

A baloldali nem fogadja el, hogy az ember köztes lény, jó és rossz egyaránt van benne, nem mindenható, és az Ész segítségével nem oldható meg minden kérdés. Ahogy azt sem, hogy mivel az intézményeket az emberek alakítják, azok szükségszerűen tökéletlenek.
Azt meg pláne nem, hogy az erényességre törekedni kell, és akkor lehet a lehető legjobb viszonyokat élvezni - hiszen ez feltételezné a különbségtételt, amit az egalitarizmus dogmatikája nem engedélyez (ill. másmilyeneket csak).

a baloldaliság tehát nem gyengéd száraztésztaosztogatást jelent. A baloldaliság elsősorban perfekcionista, azaz hisz egy tökéletes világ létezésében - ennek elérésére vagy a "forradalmat" javasolja, vagy az "evolutív" haladást. Az egyenlőség mítosza mögött is ez lehet, azaz, ha nem lehet mindenkinek tökéletes, legalább legyen mindenkinek "egyformán" jó (soha ne felejtsük el, hogy a nyugati baloldal - értsd: szocdemek, szoclibek, etc. - egyes emberek törvényesen megszerzett jövedelméből osztogatnak kedvükre, mert számukra ez jelenti az igazságosságot).
A mások nagyon fontos jellemző a racionalizmus, i.e. a fáradhatatlan hit az Ész Erejében, és abban, hogy az Ész segítségével a világ megismerhető, s így meghódítható. Az értelemfétis igen jellemző baloséknál (a vallást, és egyéb dolgokat nem véletlenül rühellik: egy csomó, explicit formába nem önthető tudást, észlelést, gondolatot, stb. tartalmaznak).
Hit abban, hogy az emberi természet kedvünk szerint fabrikálható/alakítható.
És ami nagyon fontos: a forradalom. Molnár Tamás arra tanít bennünket, hogy a forradalom nem csupán erőszakos tömegmozgalmat jelent, ami kataklizmák formájában jelenik meg. A baloldal szemében a forradalom mindig a küszöbön áll, és folyamatosan zajlik; mindig "bővíteni" kell a kereteket, állandó mozgásban kell tartani a társadalmat, minél több "jogot" kell adni az attól még megfosztottaknak, stb. És a forradalom támadás elsősorban az intézmények ellen: ha ürülékkel kenik be az egyetem falát, az forradalom.
És még egy fontos dolog: hit abban, hogy a politika egyszer véget ér, nincs szükség mérlegelésre, egyensúlyozásra, döntésre, felelősségre és kényszerítésre, hiszen "A jóakarat, a tudomány, az egyenlõség eloszlatja majd a zsarnokság felhõit." (Molnár Tamás)

a lényeg az, hogy elegendő lesz a "dolgok igazgatása" (Lenin), és a szép eszmények és könnyen kezelhető adminisztrációs kütyük között nem lesznek többé problémáink. A baloldal szeme előtt mindig egy ilyen kép lebeg, akár reálisnak érzi, akár nem.
Az ideologikus gondolkodás jellegzetesen balos.

Mi ezzel szemben a jobb? Annak belátása, hogy az emberben jó és rossz egyaránt van. Annak belátása, hogy tökéletes "rendszer" nincs, ezért mindig szükség van javításra, jobbításra, de sosem lesz a társadalomnak "végállapota". A jobboldaliság azért kedveli jobban a rendet, és a lassú, óvatos változásokat, mert tart az előre nem várható következményektől. Ezért sosem a tökéletest teszi meg mércének, hanem a jót. Mindezek mellett nem süpped bele a sokféle balos determinizmus egyikébe, hiszi azt, hogy az ember igenis gondolkodik, mérlegel, vannak eszméi, és ezek mind-mind befolyásolják cselekedetét. Szemben a ballal, hiszi, hogy van lehetőség változtatásra, van szabad akarat, jó és rossz is. És hiszi, hogy a jóra kell törekedni. (A jó nem egyenlő a tökéletessel, ez a probléma az, amivel a bal nem tud mit kezdeni)

Az összefoglalásokat utáljuk, de: a jobbos szereti és élvezi a jó dolgokat, de nem borul gyászba attól, hogy rossz dolgok is vannak. A maga részéről igyekszik minél többet tenni a jóért, de utópikus álmokba nem ringatja magát - ezért (is) iróniával szemléli maga körül a világot.
Rend, törvény, szabadság, hagyomány, személyiség, közösség.

Ha van még jobb és bal (nem muszáj elfogadni, persze), akkor lehet azon gondolkodni, mit nevezünk minek.

Szégyen, gyalázat

Ami ma Budapesten történt, azt leginkább ezzel lehetne jellemezni. Megírtam már, a melegfesztiváltól undorodom, de a csürhének sikerült a lehetetlen: gusztustalanságban felülmúlni a gay pride-ot. (A fesztiváltól, és a melegek egyes követeléseiről a véleményemet továbbra is fenntartom.)

És nem a tojásdobálás miatt (noha állítólag vegyszereket tettek a tojásokba - vajon ha maradandó károsodást okoznak a vegyszerek, akkor mi fog történni, he?). És még csak nem is Horn Gábor lepofozása miatt (kíváncsi vagyok, Pártelnök Úr - gyk. Kuncze - fog-e humorizálni valahogy ezen is?); de hogy pl. Lévai Katalint is megtámadták, arra mit mondjunk? Akármit is gondoljak róla, egy NŐT? Mik ezek, állatok? Férgek? Csúszómászók? Minden bizonnyal azok: ilyet ugyanis civilizált ember nem csinál. Hiábavaló illúzió volna azt mondani, hogy emezek különböznek a színesfémtolvajoktól, vagy a galgagyörki lincselő bandától: ez a "kultúra" egy és ugyanaz.

Akárhogy is, Tomcat válasza sokkal adekvátabb: nincs dobálózás, nincs verekedés. Csendben vonulás van. Ez nem egy normálisabb ellenreakció? (Jellemzően erről az ellentüntetésről semmit sem hallottunk.) Az egyet-nem-értést ugyanis így is ki lehet fejezni. Meg ki lehet fejezni verekedéssel, és kődobálással is, ha éppen nincs focimeccs.

Ezért még mindig ugyanazt követeljük, amit eddig: a törvény uralmának rendbetételét. Vonatkozzon ez lincselni készülő cigányokra, vagy buziverésre készülő, dobálózó, molotovozó büdösparasztokra.
Utóbbiak ugyanis, hasonlóan a lincselésmániásokhoz, bizonyították, hogy a közösségi együttélés minimális szabályainak és normáinak teljesítésére is képtelenek. Mindkét viselkedés"kultúra" képviselői ugyanazt érdemlik: a rend kikényszerítését - olyan nyelven, amilyenen értenek.


Beszámolók, vélemények:

Konzervatórium (Hadrian)
Reakció (ergé)

Konzulás: új sorozat indul

Tegnap megbeszéltük néhány kollégával (kissé bormámorosan), hogy büdöskomcsizásunknak formát adunk: azaz, sorozatot indítunk a Konzervatóriumon, ahol szétcincáljuk a kommunista mítoszokat (p.o. "szép eszme" és tsai).

So, stay tuned:-)

amazon

Ettől a kurva amazontól a plafont kaparom már, a rohadt életbe...
Nektek sem akarnak szállítani? Rohadnának meg...

Őlangyosságukról meg a hisztiről

Na, ha már mindenkit lázba hozott a buzitéma a JP-től TM blogjáig, akkor én is elmondom, hogy...

... engem meg kurvára nem.

Röviden a buzikról: Bánja a kánya, ki melyik farba túr bele mélyen. Tegye a négy fal között, ahogy mindenki más. Ne vakolja ki magát, ne vegyen fel pap-hacukát és simogasson mellé rózsaszínű biblia-utánzatot, ne provokáljon másokat. Azért, mert az gusztustalan. Hányinger, undorító, visszataszító, ízléstelen. Szar.
Ettől függetlenül lehetnek felőlem melegek mint a kályha, szarok rá.

Mármost a többi:

Van a liberalizmusnak egy inherens logikája: kinevezi abszolútumnak az individuumot, az egyetlen igazolható erkölcsiségnek az egyéni vágyakat, oszt erre fölépít egy teljes világot. Egészségére.
Ennek örömére minden egyénnek annyi "joga" lesz, hogy már ő maga sem tud eligazodni köztük, viszont a politikai klérus jól fölvilágosítja, és egymásnak uszítja az egyéneket a különböző közösségeken belül (pl. család - elnyomó férj, apa). Hogy lássuk az abszurdumot, ennek ékes példája az, amiről TM beszámolt: a bulira nem meghívottak diszkriminálva vannak. Osztályharc a babazsúron/napköziben.
Ez azért kurva jó, mert ha minden egyéni vágy erkölcsileg önmagát igazolja, akkor a kérdés az lesz, hogyan lehet egy működőképes közösséget (nemzetet, népet, társadalmat, stb.) létrehozni ebből?
A válasz egyszerű: sehogy.
Ugyanis ez az atomizáló haladás felbomlaszt minden intézményt, és csak azok lesznek kérészéletű "intézmények" amelyeket néhány ember éppenséggel közös érdekéből rövidebb időre létrehoz.

Most pl. a langyik jogaiért kell kiállni, mert a langyik jogokat akarnak, mert szerintük nincs nekik. Bár ilyenkor mindig az jön, hogy milyen hatalmas a homofóbia, én eddig még sehol sem találkoztam vele. (Antiszemitizmus sincs akkora, mint amennyire a Bächer-Andrassew-Kartal Mesterhármas bír hisztizni, de mindegy.) De állítólag van. A buzikat megkülönböztetik, de nagyon.

És akkor előjön a liberalizmus belső logikájának köszönhető abszurd vágyhalmaz, mely az "emberi jogokra" alapoz (noha én "emberrel" sosem találkoztam még): a buzik is házasodhassanak, meg nevelhessenek gyereket.
Akkor mondom:
Nem. Ne házasodhassanak, és ne nevelhessenek gyereket. Csak azért, mert a totalitáriussá váló liberalizmus mindent a saját képére és hasonlatosságára kíván alakítani, nem kell nekünk is a seggünket odatartani. A házasság pedig szentesített kapcsolat férfi és nő között. Mindegyikből 1-1 darab, pont. Bánom is én, látogathassák egymást, meg szerződhessenek, de egy alapvetően hagyományos intézménybe ne tessenek már belebarmolni a liberós marhasággal.

A dologhoz hozzátartozik, hogy mint állampolgárokat, a karhatalomnak kötelessége megvédeni a buzikat a hőzöngő kurucoktól - ahogyan kötelessége megvédeni a fenyegetett párt a cigányoktól Galgagyörkön, és ahogyan köteles lenne megvédeni mondjuk a zsidókat, ha olyan lenne a szitu. Ez ilyen egyszerű, ebben semmi ideológiai megfontolás nincs.

Ám mivel én ebből a hisztiből nem kívánom kivenni a részem, nem értek egyet Shadai-al: nem vonulok ki, nem állok oda a buzik mellé. Azért nem, mert amit művelnek, az förtelmes. A közerkölcsöt szarral bekenő bugyogós vonaglósok mellé én semmi szín alatt, bocs.

Ebben az ügyben nem demózunk, se pró, se kontra - mint közösség, a Konzervatórium sem. A langyifeszt hányadék, a dobálózó csürhe szintén - ez utóbbi azonban a rendőrség dolga.
Ennyi.

Ha a hülyeség fájna...

... ezek már visítanának.


Azért szép Matúz Gábortól, hogy négy ekkora barmot sikerült végül egy asztalhoz ültetni. Mindegyik hozzájárult a kummulált ökörséghez, egyénenként sem fukarkodtak az égbekiáltó hülyeségek redundáns kinyilatkoztatásától. Fájdalom, és nehéz elismerni, de Schuster Lóri ebben a brigádban az értelem halovány pislákoló lángját bírta szolgáltatni - de ő is csak részben, a mondandójának 90%-a ordas nagy marhaság. A többiek bőven túlteljesítették a 100%-ot.

Mivel úgyis mindig a balosokat kenem meg először, most a másik végéről kezdem.
El kéne felejteni ezeket az ostoba toposzokat, hogy "ez a ti fájdalmatok nem a miénk" az meg a "miénk, nem a tiétek", stb. Azt mondani, hogy a magyarországi holokauszt "nem a mi fájdalmunk" és "nem a mi sarunk" nem csak tévedés, hanem mocskos nagy hazugság. Olyan értelemben nem a "mi sarunk", hogy nem személyesen mi szerveztük, segítettük, stb. De a tény tény marad: 437 600 honfitársunk veszett oda, és az ő vérük más magyarok kezén szárad. Persze ilyenkor mindig könnyebb az Eichmannra kenni, a háború után felelősségre vont bűnösök kedvelt szokása volt ez egészen addig, amíg Eichmann nyaralt. A magyar közigazgatás, a magyar királyi csendőrség vastagon benne voltak. A háborúra meg a megszállásra hivatkozni snassz. Ennyi erővel vessük a tekintetünket a 45 és 90 közti időszakra: az a tény, hogy a ruszkik megszállása alatt senyvedtünk, az felmenti a diktatúra magyar felelőseit? Azok, akik hozzájárultak a diktatúrához, fenntartották, működtették, aláztak meg egy népet, azok tán nem felelősök? Akiknek az örökségét Gyurcsány és mások továbbviszik, azok nem felelősök, moshatják kezeiket a megszállás miatt? Nem, nem moshatják. A komcsik felelősök, és ugyanígy felelősök azok is, akik a majd' 438 ezer honfitársunk kinyírását elősegítették. A maszatolás itt nem segít. Persze, minek is vesszük komolyan egy olyan figura dumáját, aki finoman szólva is historically challanged?

Kende Péterről nem értekezek, túl magas labda. A fickó egy félvállról vett legyintést sem érdemel meg.

No de itt van a másik paprikajancsi, Vajnai Attila, aki pedig a vörös csillagot és az általa jelképezett rendszereket védelmezi - értsd: száz millió halott emlékét sárazza be. Ez legalább annyira elfogadhatatlan, mintha valaki annak a bizonyos másik rendszernek a felelősségét maszatolja el. Jönnek ezek az unalomig hangoztatott klisék (a műsor résztvevői a kliséken kívül mást nem is bírtak kigyömöszölni magukból), hogy hát a kommunizmus az elméletben milyen szép, bezzeg a nácik, azok már elméletben is jajj, és hogy nem szabad egy eszmerendszerre kenni a különböző hatalmak visszaéléseit. Bla-bla-bla. Noéspersze ellenpéldaként rögtön a kereszténység, hogy hát annak a nevében is mi volt, Vajnai Attila szerint 2000 éves elnyomás. Ezért tán még veretes baloldali történészek is hazaküldenék befőttet készíteni. (amúgy a csúcs az, amikben megegyeztek: tényleg a gonosz kereszténység, valamint Budaházy beismerő vallomása, hogy biza a rendszerváltás előtt "jobb volt" - talán itt a magyarázat az mszp-re leadott szavazatra is - és persze a kereszténység gonoszságára rá bírtak bólintani. A láncfűrésszel rohangászó püspökök rémképe kísért.)
Vajnai Attila szürke eminenciás ábrázata elé oda kellett volna tolni egy "Best of Marx et. al." idézetköteget, hogy emésztgesse kicsit a Csodás Eszme atyjának gondolatait. De miket is várok el...
(btw. valamelyik nap láttam egy ifjoncot Sztálinos-Szovjetuniós pólóban. Éppenséggel reakciós társaságban voltam, és hát, eszünkbe jutott, hogy az ilyennek azért el kéne kenni a száját)

Vajnai aztán a műsor végén le is vonta korunk magvas tanulságát, miszerint a "globális kapitalizmus válságban van" és ez "újratermeli a fasizmust" (a fasizmus és nemzeti szocializmus közti különbséget nem sikerült a rendszerbe integrálni, noha szellemileg nem túlbútorozott társai erre többször is felhívták a figyelmét).
Még szép! A kapitalizmus, amióta létezik, a Vajnai-félék szerint "válságban van." De nem ám a kommunizmus nevű kísérlet, a 100 millió halottjával, meg a totalitárius rendszereivel, az rendben van, csak félresiklott.

A közös pont tehát a gonosz kereszténység, meg a gonosz kapitalizmus. Csak ezektől bírna megválni a világ, és jöhet újra a népboldogítás.
Irgalom Anyja, ne hagyj el!

No mindegy, hétvége van, és végre az egyik nagyobb munkát bevégeztem. Legalább két napos pihenés következik, mindenkinek kellemes hétvégét kívánok (italozást azért lehet, hogy vállalok):

Búcsú a Reakciótól

Figyelem, nyavalygás következik. Mértékkel.

Kezemben tartom a papír Reakció utolsó számát. Kicsit rámszakadt a romantikus konzervativizmus életérzése. A Reakció (így, papíron) ugyanis többet jelentett nekem mint egy "lap". A Reakció egy életérzés volt, egy generáció (vagy több) üzenete.

Miután túl voltam a kiüresedett, ízetlenné-szagtalanná-színtelenné-tartalmatlanná váló balnyikságból, és az ezt követő vákuum-korszakból, a Reakció meghonosodása kicsiny életemben hozzátartozott az apró örömökhöz. Hasonlóképpen, csak más formában, mint egy finom vacsi, egy kellemes borozás a cimbikkel, vagy egy intenzív beszélgetés. Ezeknek megfelelő helyet foglalt el az Ufi/Reakció is.
Ugyanis az Ufi/Reakció nem azért volt jó, mert egyetlen laza könnyedségű lendülettel küldte el a bánatba a balnyik-és hungarosámánoid elmeháborodottakat, vagy mert érdekes cikkeket hozott le. Volt egy stílusa, ami csak rá volt jellemző. Ez a malíciózus-ironikus hangvétel lehetett csak képes arra, hogy ha röhögni láttál embereket a buszon, nagy volt rá az esély, hogy Ufit olvasnak.
Megvolt az embernek a saját sorrendje, hogyan végzett ki egy-egy számot: vezércikk, Oli bácsi, Konzervatív Anarchista, Doromboló cicus, és utána a többi. Nem hallom majd családtagjaimat a vécén röhögcsélni, nem látom hanyagul odadobva az étkezőasztalra többé.

Mindenesetre a Reakció közössége él és lélegzik. A Reakció nem vész el, csak átalakul. A magamfajta premodern reakciósnak ugyan nehezére esik elfogadni, de más formára van szükség. A papírnak van egy sajátos fílingje, amit nem lehet visszaadni. Bármennyit üljek is a net előtt, a látszat csal: mind a könyvekért, mind az újságokért bolondulok. Délutánonként elterülni a kanapén, és kézbe kapni egy könyvet/újságot, nos, az nem pótolható élmény. Egy részéről ennek most le kell mondanom.

Mindazonáltal köszönettel tartozom az Ufi/Reakció szerzőgárdájának. Elsősorban azért, mert megerősítettek bennem egy világlátást, egy érzést, egy szemléletet, másodsorban azért, mert maguk közé fogadtak, ami megtiszteltetés.
Eme megtiszteltetés következményével/lehetőségével éltem most olyan formában is, hogy utolsó alkalommal kivettem a részem a papír-korszakból, tollat ragadtam, és véstem egy cikket a búcsúszámba.

Mindenesetre nincs igazán "búcsúról" szó. Csak változás van. És a változás ilyen-olyan formában egy oakeshottiánus konzervnek mindig fáj. Hisz' mi előnyben részesítjük az ismertet az ismeretlennel szemben, a járt utat a járatlannal szemben, a ténylegest a lehetségessel szemben, a megfelelőt a tökéletessel szemben.

Mivel nekem az Ufi/Reakció több volt, mint egy "lap" a sok közül, egy szimbolikus gesztust is teszek (de erről majd később, nem is csak szimbolizmusról van szó, már régóta készülök rá, stb).

De hogy egy jó hír is beékelődjön ide: Francoék leverték az oroszokat 3-0-ra.

Nincs Cheers.