After Virtue

Kellene már értékelnem is valamit, ugye. Az olvasók várják... mit várják?... követelik tőlem a legalább heti egy orbánságot. Most azonban mégsem a Vérfarkas a legérdekesebb a történetben. Lássuk, mi az egésznek a tanulsága?

A Jobbik 15%-ot ért el. Mi következik ebből? Az egyik az, hogy nem csak a közvélemény-kutatók, hanem általában a zemberek, jobb-és baloldal egyaránt alábecsülte a Jobbik vonzóerejét. Ez van. Mindenki gondolkodhat egy kicsit.
Elsősorban arról van szó, hogy fölösleges a 15%-os EP-választási győzelem után azonnal "csomagolásról", "sárgacsillagról", fasizmusról és hasonlókról nyekeregni. Főleg a libik körében. Kérem, ez egy betegség. Fejezzük be, jó? Sem a libik, sem a Jobbik más ellenfelei nem lesznek képesek vitába szállni velük, ill. felvenni velük a politikai küzdelmet, ha a legelején jól lenácizzák őket. A Jobbik egy balos-nacionalista párt (lásd KKTT értékelését a Reakción), ennek megfelelően kell értelmezni magát a jelenséget.
Aztán: ez hatalmas eredmény, tagadhatatlanul, de ebből még se pro se kontra nem következik semmi komolyabb. Ráadásul a Jobbik előnye könnyedén elolvadhat egy országgyűlésin, illetve addig. A Jobbik egy elégedetlenséget többé-kevésbé artikuláltan kifejező szócső, és most épp viráhozhat (ezért a virágzásért pedig - akárhogy is mentegetőznek egyesek, illetve kenegetik a szart másokra - a balliberális kormányzat, és az őt támogató értelmiség a felelős, senki más), de amint születnek jól megfogalmazott, kemény, de alátámasztott válaszok máshonnan, a radikális hevület is alábbhagy. Így a Jobbik támogatottsága meglehetősen ingatag.
Továbbá: a Jobbik esetleges még nagyobb megerősödése tényleg probléma, de baromira nem azért mert "fasiszták" (újra: tessék eztet elfelejteni végre). Hanem azért, mert egy bizonyos érzelmi hullám sikeres meglovagolói kerülhetnek döntési helyzet közelébe (mégcsak nem is kizárólagosan), akik mögött sem koponyák nincsenek, soraik között pedig nincsenek olyanok, akik rendelkeznek a politikai gyakorlat fortyélyaival. Így csak a katasztrófa marad lehetőség gyanánt. A "Magyarország a magyaroké" szlogennel lehet persze választásokat nyerni (btw. aki szerint a szlogen alkotmányellenes, azt egyrészt valaki somja nyakon péklapáttal, másrészt köszönjék meg neki, hogy ennyit kapott a Jobbik), de kormányozni nem lehet. A szlogenekkel való kormányzás gyakorlatának bulását láthattuk a Pojáca esetében. Ez tehát a Jobbik valódi, pillanatnyilag kicsiny veszélye: a dilettantizmus. A többi elég komolyan ízlés kérdése. Én egy EP-képviselőtől nem szeretnék "metélt farkincákról" olvasni. Konzervatívértelemben gusztustalan.
Röviden: a Jobbik potenciális veszélye az, hogy egy tökéletesen hozzá nem értő, politikailag tapasztalatlan bagázs módosíthat bizonyos irányokon. Ez a veszély azonban túl vagyon ragozva, pro-és kontra.

Ugyanekkora epic fail viszont Orbán Viktor azon üzenete, hogy nekik márpedig ezzel nem kell foglalkozniuk. EEE. Wrong. Kell nekik. A Jobbik ekkora előnye ugyanis azt bizonyítja, hogy a jelenlegi politikai erők képtelenek voltak valós problémákra értelmesen és határozottan reagálni (leggusztustalanabb persze újfent a ballib értelmiség volt, akik reflexből lenáciztak mindenkit, aki felhozta a témát) - mostantól viszont a problémákkal való komolyabb foglalkozás bizony a Jobbik eredményéből fakad, illetve azt is bele köll számítani.
Különben önmagában nem baj, hogy van egy radikális pártunk. Na und. Nekem pl. nem kell osztozkodnom újpogány, szívcsakra-hívő klinikai esetekkel, legyen az más reszortja. További előny, hogy talán a kedves jobboldal is összekaparja végre magát - sok tekintetben. Nem fog nekik ártani.

Aztán itt van még a szadi kiesése. Részletezzem? Minek?
Igen, ünnepeltem. Nagyon.

Rövidre zárva.

Kertész Imre és a Kádár-rendszer

Shadai kimoderált bennünket. Amúgy jogosan, nem kapcsolódott a témához a dolog. De ha egyszer eszembe jutott, akkor megírom itt.

Ugye, Kertész Imre. Nobel-díjas magyar író (igen, jól olvassátok, magyar). Kertész Imre írt egy remek könyvet (Sorstalanság; noha sokak szerint nem ez a legjobb tőle - én meg nem vagyok szagértő). De nem is ez a lényeg. A regényt holokauszt-regényként értelmezték sokan. És ami mutatja a honi értelmiségiek intellektuális szegénységét: pusztán ezért ajnározták. Pedig attól, mert valaki egy adott témáról ír, még nem feltétlenül ír jó könyvet. Kertész Imre persze jó könyvet írt, de nem ez volt az, ami miatt az intellektuálisan szegényes értelmiség elfordult tőle, és prüszkölni kezdett rá:
A bűn az volt, hogy a könyvét nem a holokausztról írta.

Idézetek Kertész Imrétől:

„A Sorstalanságot a Kádár-rendszer alatt írtam; aki a hetvenes évek Magyarországán élt, annak azonnal észre kellett vennie, hogy aki ezt a könyvet írta, az ismeri a jelent és gyűlöli. Egy olyan alkalmazkodási folyamatot írtam le ugyanis, amely minden elemében a magyar történelem 1956 utáni korszakára emlékeztetett.”

(riporter)„Ez az 1956 után szerzett élmény magának fontosabb, aktuálisabb és fájdalmasabb volt, mint a lágerélmény?”
„Igen – válaszolta Kertész. – Igen. Mert ettől fuldokoltam, naponta ettől undorodtam, ebben ébredtem fel rab módjára, tehát írni is a jelenről akartam. (…) Rossz nyomon jár, aki a Sorstalanságot holokausztregénynek fogja fel.”

Kertész Imre ezen kijelentéseivel bűnt követett el. Gyűlöletszerzett, gyűlöletírt, gyűlöletbeszélt. Felháborító ugyanis, hogy valaki kritizálni meri a Kádár-rendszert. Hát, hogy még ezért Nobel-díjat is kap.

Ez egyáltalán nem mai történet, viszont remek példa arra, hogy micsoda sunyi, szarrágó, szemétláda értelmiségünk van (tisztelet a kivételnek, gondolom, ezt mondanom sem kell). A dolog pikantériája az, hogy a széljobb mellett a balliberálisok hozzák a hasonló formát: a széjobb szerint ugyanis Kertész azért kapta a díjat, mert zsidó (nonszensz); a balliberálisok szerint is, csak ők ezt pozitív színben látják - s mivel tévedtek, szembefordultak vele.

Visszataszító, förtelmes, undorító.
Schmidt Máriának tehát igaza van. A prüszkölés az utolsó figyelmeztetés volt.
"Helyes tehát, ha Kertész a figyelmeztetést komolyan veszi, mert ők – és ezt Kertész is nagyon jól tudja, hiszen évtizedeken keresztül saját bőrén tapasztalhatta – nem tréfálnak."