Kellene már értékelnem is valamit, ugye. Az olvasók várják... mit várják?... követelik tőlem a legalább heti egy orbánságot. Most azonban mégsem a Vérfarkas a legérdekesebb a történetben. Lássuk, mi az egésznek a tanulsága?
A Jobbik 15%-ot ért el. Mi következik ebből? Az egyik az, hogy nem csak a közvélemény-kutatók, hanem általában a zemberek, jobb-és baloldal egyaránt alábecsülte a Jobbik vonzóerejét. Ez van. Mindenki gondolkodhat egy kicsit.
Elsősorban arról van szó, hogy fölösleges a 15%-os EP-választási győzelem után azonnal "csomagolásról", "sárgacsillagról", fasizmusról és hasonlókról nyekeregni. Főleg a libik körében. Kérem, ez egy betegség. Fejezzük be, jó? Sem a libik, sem a Jobbik más ellenfelei nem lesznek képesek vitába szállni velük, ill. felvenni velük a politikai küzdelmet, ha a legelején jól lenácizzák őket. A Jobbik egy balos-nacionalista párt (lásd KKTT értékelését a Reakción), ennek megfelelően kell értelmezni magát a jelenséget.
Aztán: ez hatalmas eredmény, tagadhatatlanul, de ebből még se pro se kontra nem következik semmi komolyabb. Ráadásul a Jobbik előnye könnyedén elolvadhat egy országgyűlésin, illetve addig. A Jobbik egy elégedetlenséget többé-kevésbé artikuláltan kifejező szócső, és most épp viráhozhat (ezért a virágzásért pedig - akárhogy is mentegetőznek egyesek, illetve kenegetik a szart másokra - a balliberális kormányzat, és az őt támogató értelmiség a felelős, senki más), de amint születnek jól megfogalmazott, kemény, de alátámasztott válaszok máshonnan, a radikális hevület is alábbhagy. Így a Jobbik támogatottsága meglehetősen ingatag.
Továbbá: a Jobbik esetleges még nagyobb megerősödése tényleg probléma, de baromira nem azért mert "fasiszták" (újra: tessék eztet elfelejteni végre). Hanem azért, mert egy bizonyos érzelmi hullám sikeres meglovagolói kerülhetnek döntési helyzet közelébe (mégcsak nem is kizárólagosan), akik mögött sem koponyák nincsenek, soraik között pedig nincsenek olyanok, akik rendelkeznek a politikai gyakorlat fortyélyaival. Így csak a katasztrófa marad lehetőség gyanánt. A "Magyarország a magyaroké" szlogennel lehet persze választásokat nyerni (btw. aki szerint a szlogen alkotmányellenes, azt egyrészt valaki somja nyakon péklapáttal, másrészt köszönjék meg neki, hogy ennyit kapott a Jobbik), de kormányozni nem lehet. A szlogenekkel való kormányzás gyakorlatának bulását láthattuk a Pojáca esetében. Ez tehát a Jobbik valódi, pillanatnyilag kicsiny veszélye: a dilettantizmus. A többi elég komolyan ízlés kérdése. Én egy EP-képviselőtől nem szeretnék "metélt farkincákról" olvasni. Konzervatívértelemben gusztustalan.
Röviden: a Jobbik potenciális veszélye az, hogy egy tökéletesen hozzá nem értő, politikailag tapasztalatlan bagázs módosíthat bizonyos irányokon. Ez a veszély azonban túl vagyon ragozva, pro-és kontra.
Ugyanekkora epic fail viszont Orbán Viktor azon üzenete, hogy nekik márpedig ezzel nem kell foglalkozniuk. EEE. Wrong. Kell nekik. A Jobbik ekkora előnye ugyanis azt bizonyítja, hogy a jelenlegi politikai erők képtelenek voltak valós problémákra értelmesen és határozottan reagálni (leggusztustalanabb persze újfent a ballib értelmiség volt, akik reflexből lenáciztak mindenkit, aki felhozta a témát) - mostantól viszont a problémákkal való komolyabb foglalkozás bizony a Jobbik eredményéből fakad, illetve azt is bele köll számítani.
Különben önmagában nem baj, hogy van egy radikális pártunk. Na und. Nekem pl. nem kell osztozkodnom újpogány, szívcsakra-hívő klinikai esetekkel, legyen az más reszortja. További előny, hogy talán a kedves jobboldal is összekaparja végre magát - sok tekintetben. Nem fog nekik ártani.
Aztán itt van még a szadi kiesése. Részletezzem? Minek?
Igen, ünnepeltem. Nagyon.
Rövidre zárva.
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: jobboldal. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: jobboldal. Összes bejegyzés megjelenítése
2009. június 10., szerda
2008. november 23., vasárnap
Milyen az Igazi Konzervatív?
Bár nem akartam, és máshol továbbra sem akarok, itten reflektálok néhány "kardinális" kérdésre (e kérdések jó részét pont az Igazi Konzervatív szarja le magasról, de sebaj). Naszóvalakkor.
Néhányan úgy gondolják, hogy ők a Nagy Megfejtők Társaságához tartoznak. Másképp szólva, ők látják a Lényeget. Mi a lényeg? Valaminek a szubsztanciális tartalma, annak leglényege, legbelső működő elve - leggyakrabban egy elv, vagy egy elvből levezetett valóság. Amennyiben a kedves Megfejtő eme lényeget ismeri (és miért ne ismerhetné, hiszen minden ember értelme esendő, kivéve a Megfejtőé - persze ha őt kérdezzük, jó gnosztikusként működésbe lép nála a Frageverbot pavlovi reflexe, és ott a vita vége; "a bolsevikok különleges emberek - különleges anyagból vannak gyúrva", ugye). Mármost e lényeg ismerete után a Megfejtő bírál minden tőle eltérő véleményt, nem fogad el kritikát, azt meg pláne nem fogadja el, hogy esetlegesen nincs neki igaza. Tévedhetetlen intellektusa (mely gyakran szeplőtelen erkölcsiséggel is együtt jár) révén a kritika egyedül az ő joga, sőt kötelessége is, hiszen a lényeget nem látó sötét népeket felvilágosíthatja a valóságról - kedvesen lehajol a nép egyszerű gyermekéhez, megsimizi a buksiját, és elmondja neki, hogy mi a lényeg. A nép egyszerű gyermeke népies farkasvakságban szenved ugyanis.
És ennél a pontnál vége is a konzervatív habitusnak. A fenti attitűd ugyanis épp a baloldaliak és a liberálisok "tisztázó vitáira" emlékeztet, ahol jól el lehet különíteni a szektákat, irányzatokat, valamint lehet "tiszta elvek" alapján átmutatni a másikra, hogy ő miért nem trú liberós vagy balos. Na, ezt az aufklerista szemléletet hozzák át nem kevesen a jobb/konzervatív oldalra. Ám ez a politikai puritanizmus nem letisztítja, hanem bemocskolja a konzervatív hagyományt (mely egyáltalán nem redukálható egyetlen szempontra). A dolog felejtős.
Én is próbálkozhatnék ilyesmivel, persze, mindenkinek megvannak a "biztos pontjai". Például kezdhetném azzal, hogy szerintem aki horthysta, az nem konzervatív, mert konzervatív csak a megrendíthetetlen dinasztiahűségű lehet - mindenféle szabadkirály-választó, republikánus és demokrata azonnal mehet is a levesbe, a "konzervatív" feliratú klubba a lábát be nem teheti. Ennek megfelelően el kell, hogy vesse a modernista eszméket, így a népszuverenitást is, maximálisan elleneznie kell az általános és egyenlő választójogot. Ja, és katolikusnak kell lennie. Tőből rühellnie kell minden szocialista izét, legyen az akár a modern, gügyögő jóléti állam, és mindegy, milyen színezetben.
És egyáltalán nem kizárt (sőt), hogy fentiekből sokat még alapvetően így is gondolok. És akkor már csak egy kérdésem maradt: van értelme? Van értelme ezzel nekirontani bárkinek, és jól leugatni, hogy "te nem vagy Igazi"? Vagy lehetséges, hogy épp a konzervatív habitusunknak megfelelően képesek vagyunk mondjuk civilizált párbeszédet folytatni, és érvelni a kinyilatkoztatás helyett? Épp a konzervatívok pluralizmus-és hagyományérzékenysége arra kellene, hogy predesztinálja őket, hogy ezt a "beállok, mint a gerely" szemléletet ne tegyék magukévá. Hogy legyenek kétkedők, főleg saját értelmükkel szemben.
De nem, mitnekema. Ezmegaz. Lófaszocskát, én tudom mi a tuti. És akkor valószínűleg ebből érthetővé válik, hogy a honi jobboldal egy jelentős része miért ápol teljesen értelmetlenül Horthy-kultuszt (jó-jó, tudom, tényleg legyepálta a komcsikat, és ezért örök hála neki, de önmagában ettől még nem lesz tiszteletre-, pláne nem ámulatraméltó; legfőképpen egy imposztor, aki kétszer is elűzte IV. Károlyt, és lássuk be, politikusként sem volt a helyzet magaslatán), miért ölelkezik össze masszívan balos értelmiségiekkel (Csath, Bogár, Hegedűs stb.), és miért veszi át ezt a Lényeglátó sületlenséget. (Különben sem érzem magam a platonizmus hívének, de ez annak a legtorzabb változata.)
Megmondás helyett először érteni kéne. Az meg nehezebb.
Néhányan úgy gondolják, hogy ők a Nagy Megfejtők Társaságához tartoznak. Másképp szólva, ők látják a Lényeget. Mi a lényeg? Valaminek a szubsztanciális tartalma, annak leglényege, legbelső működő elve - leggyakrabban egy elv, vagy egy elvből levezetett valóság. Amennyiben a kedves Megfejtő eme lényeget ismeri (és miért ne ismerhetné, hiszen minden ember értelme esendő, kivéve a Megfejtőé - persze ha őt kérdezzük, jó gnosztikusként működésbe lép nála a Frageverbot pavlovi reflexe, és ott a vita vége; "a bolsevikok különleges emberek - különleges anyagból vannak gyúrva", ugye). Mármost e lényeg ismerete után a Megfejtő bírál minden tőle eltérő véleményt, nem fogad el kritikát, azt meg pláne nem fogadja el, hogy esetlegesen nincs neki igaza. Tévedhetetlen intellektusa (mely gyakran szeplőtelen erkölcsiséggel is együtt jár) révén a kritika egyedül az ő joga, sőt kötelessége is, hiszen a lényeget nem látó sötét népeket felvilágosíthatja a valóságról - kedvesen lehajol a nép egyszerű gyermekéhez, megsimizi a buksiját, és elmondja neki, hogy mi a lényeg. A nép egyszerű gyermeke népies farkasvakságban szenved ugyanis.
És ennél a pontnál vége is a konzervatív habitusnak. A fenti attitűd ugyanis épp a baloldaliak és a liberálisok "tisztázó vitáira" emlékeztet, ahol jól el lehet különíteni a szektákat, irányzatokat, valamint lehet "tiszta elvek" alapján átmutatni a másikra, hogy ő miért nem trú liberós vagy balos. Na, ezt az aufklerista szemléletet hozzák át nem kevesen a jobb/konzervatív oldalra. Ám ez a politikai puritanizmus nem letisztítja, hanem bemocskolja a konzervatív hagyományt (mely egyáltalán nem redukálható egyetlen szempontra). A dolog felejtős.
Én is próbálkozhatnék ilyesmivel, persze, mindenkinek megvannak a "biztos pontjai". Például kezdhetném azzal, hogy szerintem aki horthysta, az nem konzervatív, mert konzervatív csak a megrendíthetetlen dinasztiahűségű lehet - mindenféle szabadkirály-választó, republikánus és demokrata azonnal mehet is a levesbe, a "konzervatív" feliratú klubba a lábát be nem teheti. Ennek megfelelően el kell, hogy vesse a modernista eszméket, így a népszuverenitást is, maximálisan elleneznie kell az általános és egyenlő választójogot. Ja, és katolikusnak kell lennie. Tőből rühellnie kell minden szocialista izét, legyen az akár a modern, gügyögő jóléti állam, és mindegy, milyen színezetben.
És egyáltalán nem kizárt (sőt), hogy fentiekből sokat még alapvetően így is gondolok. És akkor már csak egy kérdésem maradt: van értelme? Van értelme ezzel nekirontani bárkinek, és jól leugatni, hogy "te nem vagy Igazi"? Vagy lehetséges, hogy épp a konzervatív habitusunknak megfelelően képesek vagyunk mondjuk civilizált párbeszédet folytatni, és érvelni a kinyilatkoztatás helyett? Épp a konzervatívok pluralizmus-és hagyományérzékenysége arra kellene, hogy predesztinálja őket, hogy ezt a "beállok, mint a gerely" szemléletet ne tegyék magukévá. Hogy legyenek kétkedők, főleg saját értelmükkel szemben.
De nem, mitnekema. Ezmegaz. Lófaszocskát, én tudom mi a tuti. És akkor valószínűleg ebből érthetővé válik, hogy a honi jobboldal egy jelentős része miért ápol teljesen értelmetlenül Horthy-kultuszt (jó-jó, tudom, tényleg legyepálta a komcsikat, és ezért örök hála neki, de önmagában ettől még nem lesz tiszteletre-, pláne nem ámulatraméltó; legfőképpen egy imposztor, aki kétszer is elűzte IV. Károlyt, és lássuk be, politikusként sem volt a helyzet magaslatán), miért ölelkezik össze masszívan balos értelmiségiekkel (Csath, Bogár, Hegedűs stb.), és miért veszi át ezt a Lényeglátó sületlenséget. (Különben sem érzem magam a platonizmus hívének, de ez annak a legtorzabb változata.)
Megmondás helyett először érteni kéne. Az meg nehezebb.
2008. szeptember 8., hétfő
A nemzeti érzülethöz
Tallián Miki bejegyzéséről jutott eszembe valami - nem tartozik szervesen TM bejegyzésének mondanivalójához.
Szóval erről jutott eszembe:
"Ugyanerre a kérdésre válasz a Judapest is, csak épp másfajta válasz: pozitív, vidám, értékekre és nem tagadásokra alapuló identitások megformálása. A klasszikus magyar polgári identitásra is ráférne egy Judapest-szellemű felfrissítés."
Abban egyetértek TM-el, hogy valahogy a magyarság-tudatunkhoz (vagy mi a fészkes fenéhez) nem tudunk tisztességesen viszonyulni. Vagy lehajtott fejjel gondolunk rá, mintha szégyellni valónk volna (emlékszik még valaki Landeszman ostoba kifakadására? Naugye, hogy nem igaz...), vagy néhány olyan figura büszkül túlontúl erre, akinek amúgy erre semmi oka nem lenne, végignézvén a személyes teljesítményén (nem sorolok neveket, úgyis tudja mindenki).
Minden nemzetnek/népnek megvan a sajátos történeti "mítosza" (ezt most nem pejoráló értelemben használom, kicsit sem), és majd' mindegyiknek szép, színes, hagyománydús története van. Az ehhez való ragaszkodás nem szégyen, nem habzó szájú nackóság, hanem abszolút normális, sőt fontos dolog.
Most akkor sokkolni fogok: igen, a Fidesz 1998 és 2002 között igyekezett az ilyen "egészséges" érzést feltámasztani poraiból. Az egész "polgári" cécó, a nemzeti szövegek erre mentek ki - és nagyon helyesen! Enélkül ugyanis nincs haza. (Tölgyessy helyesen mondta, hogy ezzel a Fidesz többet, illetve mást akart adni a magyaroknak, mint a szokásos "több pénzt az embereknek", "legyen olcsóbb a farhát" kádári műtrágyáját.)
Közhely, de igaz: a hazaszeretet valóságára külhonban lehet legjobban ráeszmélni. Ez nem azt jelenti, hogy itthon ezt nem lehet érezni: én "itthon is" szeretem a hazámat (aki nem szereti, az meg vegyen be arzént). A felvilágosodás óta divat az az értelmiségi böszmeség, hogy a távolba bámulva sóhajtozunk, hogy mindenhol milyen kurvajó, csak nálunk szar. Hát mama, egy lószart. Ez egy rossz beidegződés, egy rettenetesen szánalmas és szegényes intelligentsia szánalmas és szegényes szokása, öröksége, amiben nem kötelező és nem is szabad "részt vennünk". Nyomják a hátsójukba a bezzegezést. (Ez igaz azokra a - többségében hogy-hogynem ballibber - értelmiségiekre is, akik a konzervativizmus lehetőségét azzal passzolják odébb, hogy itt nincs angol gyep.)
Szóval szeressük a hazánkat, mert a miénk, és a maga teljességében páratlan szépséget ad nekünk (sorolhatnám az "előnyeinket", de ez meddő volna és fölösleges).
Szóval van magyarságtudat, van hazaszeretet, és van polgári cucc is - mindnek van hagyománya, amit igyekezni kell erősíteni. Egyvalamit nem szabad velük tenni: a hülye balos válogatósdival szelektálni a különböző elemei között.
A ballib fertájról érkező nyafik ugyanis javarészt ezt a célt tűzik ki: polgári, hazaszerető magyarkákat akarunk mink látni, csak legyenek gyurcsányosítva, emeszpésítve, posztkommunistásítva, ne legyenek túlzottan nemzetiérzelműsítve, meg orbánviktorosítva. Újfajta magyarságot meg polgáriságot akarunk mindenféle olyasmi nélkül, ami a magyarság és a polgáriság szerves része (egyházak, hagyományos közösségek, polgári erények, erkölcsök, stb.) - hisz azokat a jobboldal képviseli!
Így kilúgozni a "számunkra nem kedves" elemeket a magyarság-cuccosból meg a polgáriságból kéremalássan, nem lehet. Nem megyek abba bele mélyen, hogy miért nem, de azért hallgassák csak Oakeshott túlvilági kacaját.
Tehát: valóban lehet "pozitívvá" tenni a hazaszeretetet és a polgári virtust, de nem lehet abból racionalistaként válogatni. Így vagy polgári és hazaszerető tartalmat képviselünk, vagy posztkomcsi, erkölcsi relativista sártúrást huszonötmillió románozással dúsítva.
A kettő együtt viszont nem megy, akárhogy is erőlködik rajta a szoci disznóhad.
Szóval erről jutott eszembe:
"Ugyanerre a kérdésre válasz a Judapest is, csak épp másfajta válasz: pozitív, vidám, értékekre és nem tagadásokra alapuló identitások megformálása. A klasszikus magyar polgári identitásra is ráférne egy Judapest-szellemű felfrissítés."
Abban egyetértek TM-el, hogy valahogy a magyarság-tudatunkhoz (vagy mi a fészkes fenéhez) nem tudunk tisztességesen viszonyulni. Vagy lehajtott fejjel gondolunk rá, mintha szégyellni valónk volna (emlékszik még valaki Landeszman ostoba kifakadására? Naugye, hogy nem igaz...), vagy néhány olyan figura büszkül túlontúl erre, akinek amúgy erre semmi oka nem lenne, végignézvén a személyes teljesítményén (nem sorolok neveket, úgyis tudja mindenki).
Minden nemzetnek/népnek megvan a sajátos történeti "mítosza" (ezt most nem pejoráló értelemben használom, kicsit sem), és majd' mindegyiknek szép, színes, hagyománydús története van. Az ehhez való ragaszkodás nem szégyen, nem habzó szájú nackóság, hanem abszolút normális, sőt fontos dolog.
Most akkor sokkolni fogok: igen, a Fidesz 1998 és 2002 között igyekezett az ilyen "egészséges" érzést feltámasztani poraiból. Az egész "polgári" cécó, a nemzeti szövegek erre mentek ki - és nagyon helyesen! Enélkül ugyanis nincs haza. (Tölgyessy helyesen mondta, hogy ezzel a Fidesz többet, illetve mást akart adni a magyaroknak, mint a szokásos "több pénzt az embereknek", "legyen olcsóbb a farhát" kádári műtrágyáját.)
Közhely, de igaz: a hazaszeretet valóságára külhonban lehet legjobban ráeszmélni. Ez nem azt jelenti, hogy itthon ezt nem lehet érezni: én "itthon is" szeretem a hazámat (aki nem szereti, az meg vegyen be arzént). A felvilágosodás óta divat az az értelmiségi böszmeség, hogy a távolba bámulva sóhajtozunk, hogy mindenhol milyen kurvajó, csak nálunk szar. Hát mama, egy lószart. Ez egy rossz beidegződés, egy rettenetesen szánalmas és szegényes intelligentsia szánalmas és szegényes szokása, öröksége, amiben nem kötelező és nem is szabad "részt vennünk". Nyomják a hátsójukba a bezzegezést. (Ez igaz azokra a - többségében hogy-hogynem ballibber - értelmiségiekre is, akik a konzervativizmus lehetőségét azzal passzolják odébb, hogy itt nincs angol gyep.)
Szóval szeressük a hazánkat, mert a miénk, és a maga teljességében páratlan szépséget ad nekünk (sorolhatnám az "előnyeinket", de ez meddő volna és fölösleges).
Szóval van magyarságtudat, van hazaszeretet, és van polgári cucc is - mindnek van hagyománya, amit igyekezni kell erősíteni. Egyvalamit nem szabad velük tenni: a hülye balos válogatósdival szelektálni a különböző elemei között.
A ballib fertájról érkező nyafik ugyanis javarészt ezt a célt tűzik ki: polgári, hazaszerető magyarkákat akarunk mink látni, csak legyenek gyurcsányosítva, emeszpésítve, posztkommunistásítva, ne legyenek túlzottan nemzetiérzelműsítve, meg orbánviktorosítva. Újfajta magyarságot meg polgáriságot akarunk mindenféle olyasmi nélkül, ami a magyarság és a polgáriság szerves része (egyházak, hagyományos közösségek, polgári erények, erkölcsök, stb.) - hisz azokat a jobboldal képviseli!
Így kilúgozni a "számunkra nem kedves" elemeket a magyarság-cuccosból meg a polgáriságból kéremalássan, nem lehet. Nem megyek abba bele mélyen, hogy miért nem, de azért hallgassák csak Oakeshott túlvilági kacaját.
Tehát: valóban lehet "pozitívvá" tenni a hazaszeretetet és a polgári virtust, de nem lehet abból racionalistaként válogatni. Így vagy polgári és hazaszerető tartalmat képviselünk, vagy posztkomcsi, erkölcsi relativista sártúrást huszonötmillió románozással dúsítva.
A kettő együtt viszont nem megy, akárhogy is erőlködik rajta a szoci disznóhad.
2008. augusztus 4., hétfő
Közéletünk romjain nektárt csepegtetünk
Azért csak tartogat nekünk zaftos sztorikat az "uborkaszezon" (uborkaszezon a tököm, viszont kurvameleg van). Végignézve a végvári harcokon hol röhögni, hol sírni támad kedvem.
Itt vannak nekünk mindjárt a kommancsmosdató ifjonc-és kevésbé ifjonc elvtársak, akik a demokratikus egalitarizmust (pfuj) siratják, meg hogy a szélsőjobboldaliakkal kokettáló jobbosok itten el akarják venni a hősök (pl. Ságvári Endre, a "hős") emlékét. Akarja a franc, csak esetleg megjegyezzük, hogy ha valaki Trockijba meg Lukács Györgybe élvez bele, az ne kezdjen bele a moralizálásba, mert szarul jön ki belőle.
Aztán itt vannak a turulisták és antiturulisták. Mintha az a nyamvadt turul-szobor tényleg ekkora fontossággal bírna. A dolog baromi egyszerű: az alapra meg is volt az építési engedély, a hozzáillesztett madárral ment mindig a huzavona, amit Demszkyék rendre megtorpedóztak. A katonai áldozatok emlékére emelt szobor ugyanis nyilván a Velünk Élő Fasizmus netovábbja. Demszky Gábor megérthetné végre, hogy országok meg szoktak emlékezni a katonai és civil áldozatokról. Eztet így illik. A valóság szimbolikus megjelenítése pedig fontos, ezt nagyon jól tudjuk egy emigráns német filozófustól. Persze neki az fájhat, hogy Rudi Dutschkének nincsen szobra a XII. kerületben. Így járt.
Nem kell félteni a tüntetőket sem, azok pedig valamiféle hegeli népszellem megjelenítését látják a turulban, ebben egyesül a tézis és az antitézis, a magyar náció leglényege. Baromság. Mindettől függetlenül csak a hiszti kedvéért megy az egész, egy egyszerű tolvonással le lehetne tudni a balhét. Az empátiáról híres baloldal pedig képtelen az empátiára, meg a megértésre. Sosem volt az erősségük, bár retorika szintjén mindig jól ment nekik, legfőképpen akkor, amikor milliókat kellett halálra éheztetni.
Aztán bekapcsolom az Echo tv-t (én balga), ott pedig a fő-ködzabáló Pörzse Sándor beszélget a mára már általános iskolás autista szintjére süllyedt jogász-nagyasszonnyal, Balónéval, aki büszkén meséli, hogy a Hollán Ernő utcai demonstrációk idején körbe-körbe ment a kocsijával, és a jobbos Republicot (gyk. Kárpátia) üvöltette, hogy szokják a mocskos komenisták. Majd feltételezte, hogy minden mocskos komenista azt akarja, hogy őnagysága halállal lakoljon. Biztos vannak persze ilyenek is, de szerintem a legtöbbeknek csak az jutott hirtelen eszükbe, miért zárták be az OPNI-t. Ezt követte némi egyesült jeremiáda arról, hogy a nemzeti oldalon mennyien nem hajlandóak a tábortüzes new age-és újpogány ködzabáló rítusokat élvezni, és beleállnak a mocskos ballibsik kezdeményezéseibe: illusztrációképpen pedig mutatnak néhány képet a Reakció Tomcat boltja előtti flashmobjáról. (De utána legalább volt nagy "leleplezés", egy retardált zöldkomcsi hajtotta aztat végre.)
Persze érdekes az is, hogy pont Morvai beszél a mocskos komenistákról, miközben olyan szélsőbaloldali dumát nyomat, hogy Bogár László levegő után kapkodna (tudjátok, a globális tőke, az most valami perszonifikált valami lett, amelyik maga a gonosz, és kész akarva gázol bele a nemzetek rendjébe és békéjébe).
Különben tanulságos kis részlet, avagy nincs új a nap alatt: a szélsőbalosok és a ködevők továbbra sem egymás ellentétei, hanem egymás versenytársai ("És kinek jó, ha a globalizációkritikára fogékony magyar fiatalok - szociológiailag ugyanazok, akik Nyugaton a baloldal utánpótlását jelentik - nálunk a szélsőjobbhoz sodródnak?").
Az ún. "radikális jobboldal" eldönthetné végre, hogy a keresztény Európa védelméért kíván-e kiállni, vagy valami újhullámos pogányságért van úgy oda, hogy a szabadságon és tulajdonon alapuló gazdasági rendet részesíti-e előnyben, vagy a lehető legbrutálisabb szocializmust. Sajnos a kérdés költőinek tűnik. (Csodálkozhatunk-e ezen, ha egy magát "konzervatív hetilapnak" nevező újságban pogány-és nácoid nouvelle droite-cikkek jelennek meg halomra?)
A másik meg arról ugat, hogy hát a "neoliberalizmus" (közelebbről meg nem nevezett kategória, figyelem!) atomizál, de mint állat. Nem ám az a nemzeti szociáldemokrácia, vagy mi a kénköves réti ördög fasza, amit emezek itten fölvázolnak (és tényleg szocdem példákat emlegetnek mint "sikereket" meg követendő mintákat - akkor nézzék meg, hogy a szociáldemokrácia fellegvárában, Svédországban mennyire atomizált a társadalom, aztán utána elemezzék a nemlétezőt). Náció-szocdemeknek ajánlott olvasmány a mocskos fasiszta-neolib Hans Hoppe könyvecskéje.
Sajátos (dialektikus?) a logikája ezeknek a "szakértőknek", amikor azt magyarázzák tkp., hogy a természetes emberi kötelékek (úgyis mint család, egyházak, kisközösségek, klubok, stb.) csak a büdös nagy állami gondoskodás (gyk. szocializmus) segítségével állítható helyre.
Mi a francos nyavalya ebben a természetes? És mégis mi a motiváció a valódi együttműködésre és közösségi összetartásra, vagy családi gondoskodásra, ha mindezt az állam hivatalból megteszi?
A jobboldal is akkor tud majd lépni előre, ha ezeket a protokomcsi lózungokat végre kihajítja a kukába. Addig a kőolaj-termelést "fekete mágiának", a kereszténységet "vírusnak" nevező elmeháborodott sámánok fogják mutatni az utat a nemzetieknek.
Itt vannak nekünk mindjárt a kommancsmosdató ifjonc-és kevésbé ifjonc elvtársak, akik a demokratikus egalitarizmust (pfuj) siratják, meg hogy a szélsőjobboldaliakkal kokettáló jobbosok itten el akarják venni a hősök (pl. Ságvári Endre, a "hős") emlékét. Akarja a franc, csak esetleg megjegyezzük, hogy ha valaki Trockijba meg Lukács Györgybe élvez bele, az ne kezdjen bele a moralizálásba, mert szarul jön ki belőle.
Aztán itt vannak a turulisták és antiturulisták. Mintha az a nyamvadt turul-szobor tényleg ekkora fontossággal bírna. A dolog baromi egyszerű: az alapra meg is volt az építési engedély, a hozzáillesztett madárral ment mindig a huzavona, amit Demszkyék rendre megtorpedóztak. A katonai áldozatok emlékére emelt szobor ugyanis nyilván a Velünk Élő Fasizmus netovábbja. Demszky Gábor megérthetné végre, hogy országok meg szoktak emlékezni a katonai és civil áldozatokról. Eztet így illik. A valóság szimbolikus megjelenítése pedig fontos, ezt nagyon jól tudjuk egy emigráns német filozófustól. Persze neki az fájhat, hogy Rudi Dutschkének nincsen szobra a XII. kerületben. Így járt.
Nem kell félteni a tüntetőket sem, azok pedig valamiféle hegeli népszellem megjelenítését látják a turulban, ebben egyesül a tézis és az antitézis, a magyar náció leglényege. Baromság. Mindettől függetlenül csak a hiszti kedvéért megy az egész, egy egyszerű tolvonással le lehetne tudni a balhét. Az empátiáról híres baloldal pedig képtelen az empátiára, meg a megértésre. Sosem volt az erősségük, bár retorika szintjén mindig jól ment nekik, legfőképpen akkor, amikor milliókat kellett halálra éheztetni.
Aztán bekapcsolom az Echo tv-t (én balga), ott pedig a fő-ködzabáló Pörzse Sándor beszélget a mára már általános iskolás autista szintjére süllyedt jogász-nagyasszonnyal, Balónéval, aki büszkén meséli, hogy a Hollán Ernő utcai demonstrációk idején körbe-körbe ment a kocsijával, és a jobbos Republicot (gyk. Kárpátia) üvöltette, hogy szokják a mocskos komenisták. Majd feltételezte, hogy minden mocskos komenista azt akarja, hogy őnagysága halállal lakoljon. Biztos vannak persze ilyenek is, de szerintem a legtöbbeknek csak az jutott hirtelen eszükbe, miért zárták be az OPNI-t. Ezt követte némi egyesült jeremiáda arról, hogy a nemzeti oldalon mennyien nem hajlandóak a tábortüzes new age-és újpogány ködzabáló rítusokat élvezni, és beleállnak a mocskos ballibsik kezdeményezéseibe: illusztrációképpen pedig mutatnak néhány képet a Reakció Tomcat boltja előtti flashmobjáról. (De utána legalább volt nagy "leleplezés", egy retardált zöldkomcsi hajtotta aztat végre.)
Persze érdekes az is, hogy pont Morvai beszél a mocskos komenistákról, miközben olyan szélsőbaloldali dumát nyomat, hogy Bogár László levegő után kapkodna (tudjátok, a globális tőke, az most valami perszonifikált valami lett, amelyik maga a gonosz, és kész akarva gázol bele a nemzetek rendjébe és békéjébe).
Különben tanulságos kis részlet, avagy nincs új a nap alatt: a szélsőbalosok és a ködevők továbbra sem egymás ellentétei, hanem egymás versenytársai ("És kinek jó, ha a globalizációkritikára fogékony magyar fiatalok - szociológiailag ugyanazok, akik Nyugaton a baloldal utánpótlását jelentik - nálunk a szélsőjobbhoz sodródnak?").
Az ún. "radikális jobboldal" eldönthetné végre, hogy a keresztény Európa védelméért kíván-e kiállni, vagy valami újhullámos pogányságért van úgy oda, hogy a szabadságon és tulajdonon alapuló gazdasági rendet részesíti-e előnyben, vagy a lehető legbrutálisabb szocializmust. Sajnos a kérdés költőinek tűnik. (Csodálkozhatunk-e ezen, ha egy magát "konzervatív hetilapnak" nevező újságban pogány-és nácoid nouvelle droite-cikkek jelennek meg halomra?)
A másik meg arról ugat, hogy hát a "neoliberalizmus" (közelebbről meg nem nevezett kategória, figyelem!) atomizál, de mint állat. Nem ám az a nemzeti szociáldemokrácia, vagy mi a kénköves réti ördög fasza, amit emezek itten fölvázolnak (és tényleg szocdem példákat emlegetnek mint "sikereket" meg követendő mintákat - akkor nézzék meg, hogy a szociáldemokrácia fellegvárában, Svédországban mennyire atomizált a társadalom, aztán utána elemezzék a nemlétezőt). Náció-szocdemeknek ajánlott olvasmány a mocskos fasiszta-neolib Hans Hoppe könyvecskéje.
Sajátos (dialektikus?) a logikája ezeknek a "szakértőknek", amikor azt magyarázzák tkp., hogy a természetes emberi kötelékek (úgyis mint család, egyházak, kisközösségek, klubok, stb.) csak a büdös nagy állami gondoskodás (gyk. szocializmus) segítségével állítható helyre.
Mi a francos nyavalya ebben a természetes? És mégis mi a motiváció a valódi együttműködésre és közösségi összetartásra, vagy családi gondoskodásra, ha mindezt az állam hivatalból megteszi?
A jobboldal is akkor tud majd lépni előre, ha ezeket a protokomcsi lózungokat végre kihajítja a kukába. Addig a kőolaj-termelést "fekete mágiának", a kereszténységet "vírusnak" nevező elmeháborodott sámánok fogják mutatni az utat a nemzetieknek.
2008. július 9., szerda
A jobbról és a balról újra
Először is, elhatároztam, hogy eltiltom magam a túlzott kommentelgetéstől. Leginkább azért, mert időt, energiát vesz ki az emberből, és annál többet vesz ki, minél nagyobb futóbolondokkal akad össze a neten az emberfia. Márpedig a net, és az azon szörfölő kommentelők és tudorok között ez utóbbi fajtából nem kevés van. Én meg fiatalos lendületemben is elkezdek fáradni, nem vagyok én fölvilágosító, hogy minden hülyének magyarázzam a gondolkodás alapjait, meg hogy frissítsen Ablak-zsiráfból. A vége mindig az, hogy bevágok néhány könyvről linket - valóban tök fölöslegesen, ugyanis illetékes elvtársak nem olvasnak, úccse.
Mármost a jobb és a bal.
Kár ezen rágódni, mondják sokan, elavult kategóriák. Jó, legyünk engedékenyek: lehet, hogy azok. John Lukács szerint mondjuk nem ez avult el annyira, inkább a konzervatív-liberális felosztás, és a jobb és bal valamelyest még tartja magát. Továbbá két jobboldalról beszél, az egyik populista, demokrata és nacionalista (és haladó), a másik patrióta, reakciós. A kettő között ellentét feszül. Van ebben valami.
Persze ha sem bal, sem jobb nincs, akkor ezek elavult viszonyítási kategóriák, és nincs mit kezdeni velük. Szerintem az elmosódásokat leszámítva is van különbség.
Mi is a baloldaliság?
Most kis ajándék azoknak, akik a régi postjaim újraközlését szerették volna, ez alábbi egy nagyobb részlet a "Baloldali észkultusz trónfosztása" c. korábbi szösszentésből:
(---sértő, nem PC jelzőhalmaz---) ifjak úgy gondolják, a "baloldaliság" képzetéhez rahedli kedves, emberi dolog kapcsolódik: mások megsegítése, elesettekre figyelés, szegények segítése, humanizmus (anélkül hogy ezt most külön ekézném), stb. Tévedés. A rossz hír az, hogy ezen dolgok valóban nem állnak túlzottan nagy kapcsolatban azzal, bal-vagy jobboldali-e valaki. Jobboldali is lehet "szociálisan érzékeny" (ez utóbbi szlogent imádják a balosok, bár sokan közülük csak szlogenként szeretik, gyakorolni nehezebb), ahogyan baloldali is lehet harácsoló (na nem, túl magas labda...).
Ezzel a vulgáris közhiedelemmel ellentétben a baloldaliság nem ezt jelenti. Jelenthet szemléletet, de egész másra vonatkozóan. A baloldaliság nem jelenti bizonyos emberi erények hangsúlyozását, sőt, a baloldaliság szempontjából az "erény" teljességgel irreleváns (ugyanis az "erényesség", "erkölcsösség" avítt, reakciós képzet, pfuj).
A baloldaliság a "rendszerben" való hitet jelenti. De mit is jelent ez? Az, amit Tory is fölvetett posztjában: a hit abban, hogyha így alkotunk meg egy szisztémát, rendszert, akkor az olajozottan fog működni. Fehér jó, fekete rossz.
Több tévhit vezérli a baloldalt létrejötte óta: az egyik az, hogy az emberek alapvetően jók/vagy alapvetően "semmilyenek" (noha ez utóbbinak empirikus bizonyítása még várat magára...), és a körülmények teszik olyanná őket, amilyennek mi ismerjük. Ezért a cél az lesz, hogy úgy alakítsuk a körülményeket és az intézményeket, hogy az passzoljon az ember ezen eredendő jóságához/"semlegességéhez".
A másik az, hogy az intézmények és körülmények ezen alakításához szükségünk van egy bizonyos Tudásra, amely segítségével átültethetjük a gyakorlatba a jó viszonyokról alkotott elképzeléseket. Ennek egyik praktikája a forradalmi terror, a másik pedig az aufklérizmus: utóbbi szemlélet képviselői a világot egy bazinagy tanteremnek képzelik el, ahol ők a tanárbácsik-nénik, és a Tudás birtokában okítják a népeket arra, mit hogyan kell tenni, hogy eredendő jóságuk érvényesüljön. Hitük szerint ugyanis ezen Tudás átadásával, és gyakorlatba való áthelyezésével effektíve megszűnnek a társadalmi problémák, meg a különféle hiányosságok és diszkrepanciák. Ez a hit nyilvánvalóan blődli, de ők mégis szeretik.
Ez a hit nem változott sokat a baloldal megszületése óta: még mindig az a lényeg, hogy bizonyos rendszereket, szisztémákat kell kiépíteni, és ha ez megtörténik, akkor nekünk nagyon jó lesz. Ellenkező esetben meg nagyon szar. Ezért van az, hogy baloldali - hazudozó... khm: csúsztató - médiamanipulátorok az egyik típusú egészségbiztosítást paradicsomi állapotokkal illusztrálják, míg a másikat pokolként. (A hazai kormány ugyanezt csinálja: CSAK ez, vagy CSAK az lehet jó, ettől lesz keményebb a székletünk...)
A lényeg a dogmavezérelt gondolkodás: ha van olyan struktúra, rendszer, ami előhozza az ember eredeti jóságát (ill. fokozza/elősegíti kényelmét), akkor azt kell bevezetni. Az igazán el sem tudja képzelni, hogy az általa támogatott rendszer csődöt mondhat, vagy hiba találtathatik benne. Nem az a lényeg, hogy helyesen, jogszerűen, erkölcsösen intézik az ügyeket az adott intézményben/struktúrában, hanem maga a struktúra. Utóbbi elsőbbséget élvez, és a baloldali hit szerint teljességgel lényegtelen, hogy az intézményekben tevékenykedők erényesek-e, avagy sem (és különben is, utóbbi diszkrimináció lenne, avagy uszító, elnyomó, fasisztoid különbségtétel ember és ember között - ti. erényes és nem erényes - ami egy Modern Nyugati Országban megengedhetetlen), ha a renccer jó (megfelel az elméletnek, dogmának), nem lehet vele probléma. Ha az ember viszonyainak passzív elszenvedője, akkor másképp sem lesz hatása az intézményre: és ha a rendszer jó, azt nem lehet elrontani.
A probléma az alapvető szemléletben van. Egy másik példával illusztrálom ezt:
Egy igazi baloldali demokratista azt kérdezi, ki kormányozzon? És erre azt a választ adja, a politikailag egyenlő polgárok többsége, vagy saját maguk, vagy választott képviselők útján.
Egy jobboldali azt fogja kérdezni, hogyan kormányozzanak? A válasza pedig az lesz, mindegy, mi az intézményesített forma, a kormányzásnak úgy köll mennie, hogy mindenki a lehető legnagyobb szabadságot élvezze, már addig, amíg ez a közjóval összhangban van.
A különbség a kérdés feltevésében van.
Nem a struktúra a lényeg (pl. Tory példájában: állami-piaci), hanem a hogyan. Tisztességesen, törvényesen, erkölcsösen, vagy mutyiba, csalva, stb. Utóbbi pedig nem függ attól, piaci, vagy állami-e a cucc.
A baloldali nem fogadja el, hogy az ember köztes lény, jó és rossz egyaránt van benne, nem mindenható, és az Ész segítségével nem oldható meg minden kérdés. Ahogy azt sem, hogy mivel az intézményeket az emberek alakítják, azok szükségszerűen tökéletlenek.
Azt meg pláne nem, hogy az erényességre törekedni kell, és akkor lehet a lehető legjobb viszonyokat élvezni - hiszen ez feltételezné a különbségtételt, amit az egalitarizmus dogmatikája nem engedélyez (ill. másmilyeneket csak).
a baloldaliság tehát nem gyengéd száraztésztaosztogatást jelent. A baloldaliság elsősorban perfekcionista, azaz hisz egy tökéletes világ létezésében - ennek elérésére vagy a "forradalmat" javasolja, vagy az "evolutív" haladást. Az egyenlőség mítosza mögött is ez lehet, azaz, ha nem lehet mindenkinek tökéletes, legalább legyen mindenkinek "egyformán" jó (soha ne felejtsük el, hogy a nyugati baloldal - értsd: szocdemek, szoclibek, etc. - egyes emberek törvényesen megszerzett jövedelméből osztogatnak kedvükre, mert számukra ez jelenti az igazságosságot).
A mások nagyon fontos jellemző a racionalizmus, i.e. a fáradhatatlan hit az Ész Erejében, és abban, hogy az Ész segítségével a világ megismerhető, s így meghódítható. Az értelemfétis igen jellemző baloséknál (a vallást, és egyéb dolgokat nem véletlenül rühellik: egy csomó, explicit formába nem önthető tudást, észlelést, gondolatot, stb. tartalmaznak).
Hit abban, hogy az emberi természet kedvünk szerint fabrikálható/alakítható.
És ami nagyon fontos: a forradalom. Molnár Tamás arra tanít bennünket, hogy a forradalom nem csupán erőszakos tömegmozgalmat jelent, ami kataklizmák formájában jelenik meg. A baloldal szemében a forradalom mindig a küszöbön áll, és folyamatosan zajlik; mindig "bővíteni" kell a kereteket, állandó mozgásban kell tartani a társadalmat, minél több "jogot" kell adni az attól még megfosztottaknak, stb. És a forradalom támadás elsősorban az intézmények ellen: ha ürülékkel kenik be az egyetem falát, az forradalom.
És még egy fontos dolog: hit abban, hogy a politika egyszer véget ér, nincs szükség mérlegelésre, egyensúlyozásra, döntésre, felelősségre és kényszerítésre, hiszen "A jóakarat, a tudomány, az egyenlõség eloszlatja majd a zsarnokság felhõit." (Molnár Tamás)
Mármost a jobb és a bal.
Kár ezen rágódni, mondják sokan, elavult kategóriák. Jó, legyünk engedékenyek: lehet, hogy azok. John Lukács szerint mondjuk nem ez avult el annyira, inkább a konzervatív-liberális felosztás, és a jobb és bal valamelyest még tartja magát. Továbbá két jobboldalról beszél, az egyik populista, demokrata és nacionalista (és haladó), a másik patrióta, reakciós. A kettő között ellentét feszül. Van ebben valami.
Persze ha sem bal, sem jobb nincs, akkor ezek elavult viszonyítási kategóriák, és nincs mit kezdeni velük. Szerintem az elmosódásokat leszámítva is van különbség.
Mi is a baloldaliság?
Most kis ajándék azoknak, akik a régi postjaim újraközlését szerették volna, ez alábbi egy nagyobb részlet a "Baloldali észkultusz trónfosztása" c. korábbi szösszentésből:
(---sértő, nem PC jelzőhalmaz---) ifjak úgy gondolják, a "baloldaliság" képzetéhez rahedli kedves, emberi dolog kapcsolódik: mások megsegítése, elesettekre figyelés, szegények segítése, humanizmus (anélkül hogy ezt most külön ekézném), stb. Tévedés. A rossz hír az, hogy ezen dolgok valóban nem állnak túlzottan nagy kapcsolatban azzal, bal-vagy jobboldali-e valaki. Jobboldali is lehet "szociálisan érzékeny" (ez utóbbi szlogent imádják a balosok, bár sokan közülük csak szlogenként szeretik, gyakorolni nehezebb), ahogyan baloldali is lehet harácsoló (na nem, túl magas labda...).
Ezzel a vulgáris közhiedelemmel ellentétben a baloldaliság nem ezt jelenti. Jelenthet szemléletet, de egész másra vonatkozóan. A baloldaliság nem jelenti bizonyos emberi erények hangsúlyozását, sőt, a baloldaliság szempontjából az "erény" teljességgel irreleváns (ugyanis az "erényesség", "erkölcsösség" avítt, reakciós képzet, pfuj).
A baloldaliság a "rendszerben" való hitet jelenti. De mit is jelent ez? Az, amit Tory is fölvetett posztjában: a hit abban, hogyha így alkotunk meg egy szisztémát, rendszert, akkor az olajozottan fog működni. Fehér jó, fekete rossz.
Több tévhit vezérli a baloldalt létrejötte óta: az egyik az, hogy az emberek alapvetően jók/vagy alapvetően "semmilyenek" (noha ez utóbbinak empirikus bizonyítása még várat magára...), és a körülmények teszik olyanná őket, amilyennek mi ismerjük. Ezért a cél az lesz, hogy úgy alakítsuk a körülményeket és az intézményeket, hogy az passzoljon az ember ezen eredendő jóságához/"semlegességéhez".
A másik az, hogy az intézmények és körülmények ezen alakításához szükségünk van egy bizonyos Tudásra, amely segítségével átültethetjük a gyakorlatba a jó viszonyokról alkotott elképzeléseket. Ennek egyik praktikája a forradalmi terror, a másik pedig az aufklérizmus: utóbbi szemlélet képviselői a világot egy bazinagy tanteremnek képzelik el, ahol ők a tanárbácsik-nénik, és a Tudás birtokában okítják a népeket arra, mit hogyan kell tenni, hogy eredendő jóságuk érvényesüljön. Hitük szerint ugyanis ezen Tudás átadásával, és gyakorlatba való áthelyezésével effektíve megszűnnek a társadalmi problémák, meg a különféle hiányosságok és diszkrepanciák. Ez a hit nyilvánvalóan blődli, de ők mégis szeretik.
Ez a hit nem változott sokat a baloldal megszületése óta: még mindig az a lényeg, hogy bizonyos rendszereket, szisztémákat kell kiépíteni, és ha ez megtörténik, akkor nekünk nagyon jó lesz. Ellenkező esetben meg nagyon szar. Ezért van az, hogy baloldali - hazudozó... khm: csúsztató - médiamanipulátorok az egyik típusú egészségbiztosítást paradicsomi állapotokkal illusztrálják, míg a másikat pokolként. (A hazai kormány ugyanezt csinálja: CSAK ez, vagy CSAK az lehet jó, ettől lesz keményebb a székletünk...)
A lényeg a dogmavezérelt gondolkodás: ha van olyan struktúra, rendszer, ami előhozza az ember eredeti jóságát (ill. fokozza/elősegíti kényelmét), akkor azt kell bevezetni. Az igazán el sem tudja képzelni, hogy az általa támogatott rendszer csődöt mondhat, vagy hiba találtathatik benne. Nem az a lényeg, hogy helyesen, jogszerűen, erkölcsösen intézik az ügyeket az adott intézményben/struktúrában, hanem maga a struktúra. Utóbbi elsőbbséget élvez, és a baloldali hit szerint teljességgel lényegtelen, hogy az intézményekben tevékenykedők erényesek-e, avagy sem (és különben is, utóbbi diszkrimináció lenne, avagy uszító, elnyomó, fasisztoid különbségtétel ember és ember között - ti. erényes és nem erényes - ami egy Modern Nyugati Országban megengedhetetlen), ha a renccer jó (megfelel az elméletnek, dogmának), nem lehet vele probléma. Ha az ember viszonyainak passzív elszenvedője, akkor másképp sem lesz hatása az intézményre: és ha a rendszer jó, azt nem lehet elrontani.
A probléma az alapvető szemléletben van. Egy másik példával illusztrálom ezt:
Egy igazi baloldali demokratista azt kérdezi, ki kormányozzon? És erre azt a választ adja, a politikailag egyenlő polgárok többsége, vagy saját maguk, vagy választott képviselők útján.
Egy jobboldali azt fogja kérdezni, hogyan kormányozzanak? A válasza pedig az lesz, mindegy, mi az intézményesített forma, a kormányzásnak úgy köll mennie, hogy mindenki a lehető legnagyobb szabadságot élvezze, már addig, amíg ez a közjóval összhangban van.
A különbség a kérdés feltevésében van.
Nem a struktúra a lényeg (pl. Tory példájában: állami-piaci), hanem a hogyan. Tisztességesen, törvényesen, erkölcsösen, vagy mutyiba, csalva, stb. Utóbbi pedig nem függ attól, piaci, vagy állami-e a cucc.
A baloldali nem fogadja el, hogy az ember köztes lény, jó és rossz egyaránt van benne, nem mindenható, és az Ész segítségével nem oldható meg minden kérdés. Ahogy azt sem, hogy mivel az intézményeket az emberek alakítják, azok szükségszerűen tökéletlenek.
Azt meg pláne nem, hogy az erényességre törekedni kell, és akkor lehet a lehető legjobb viszonyokat élvezni - hiszen ez feltételezné a különbségtételt, amit az egalitarizmus dogmatikája nem engedélyez (ill. másmilyeneket csak).
a baloldaliság tehát nem gyengéd száraztésztaosztogatást jelent. A baloldaliság elsősorban perfekcionista, azaz hisz egy tökéletes világ létezésében - ennek elérésére vagy a "forradalmat" javasolja, vagy az "evolutív" haladást. Az egyenlőség mítosza mögött is ez lehet, azaz, ha nem lehet mindenkinek tökéletes, legalább legyen mindenkinek "egyformán" jó (soha ne felejtsük el, hogy a nyugati baloldal - értsd: szocdemek, szoclibek, etc. - egyes emberek törvényesen megszerzett jövedelméből osztogatnak kedvükre, mert számukra ez jelenti az igazságosságot).
A mások nagyon fontos jellemző a racionalizmus, i.e. a fáradhatatlan hit az Ész Erejében, és abban, hogy az Ész segítségével a világ megismerhető, s így meghódítható. Az értelemfétis igen jellemző baloséknál (a vallást, és egyéb dolgokat nem véletlenül rühellik: egy csomó, explicit formába nem önthető tudást, észlelést, gondolatot, stb. tartalmaznak).
Hit abban, hogy az emberi természet kedvünk szerint fabrikálható/alakítható.
És ami nagyon fontos: a forradalom. Molnár Tamás arra tanít bennünket, hogy a forradalom nem csupán erőszakos tömegmozgalmat jelent, ami kataklizmák formájában jelenik meg. A baloldal szemében a forradalom mindig a küszöbön áll, és folyamatosan zajlik; mindig "bővíteni" kell a kereteket, állandó mozgásban kell tartani a társadalmat, minél több "jogot" kell adni az attól még megfosztottaknak, stb. És a forradalom támadás elsősorban az intézmények ellen: ha ürülékkel kenik be az egyetem falát, az forradalom.
És még egy fontos dolog: hit abban, hogy a politika egyszer véget ér, nincs szükség mérlegelésre, egyensúlyozásra, döntésre, felelősségre és kényszerítésre, hiszen "A jóakarat, a tudomány, az egyenlõség eloszlatja majd a zsarnokság felhõit." (Molnár Tamás)
a lényeg az, hogy elegendő lesz a "dolgok igazgatása" (Lenin), és a szép eszmények és könnyen kezelhető adminisztrációs kütyük között nem lesznek többé problémáink. A baloldal szeme előtt mindig egy ilyen kép lebeg, akár reálisnak érzi, akár nem.
Az ideologikus gondolkodás jellegzetesen balos.
Mi ezzel szemben a jobb? Annak belátása, hogy az emberben jó és rossz egyaránt van. Annak belátása, hogy tökéletes "rendszer" nincs, ezért mindig szükség van javításra, jobbításra, de sosem lesz a társadalomnak "végállapota". A jobboldaliság azért kedveli jobban a rendet, és a lassú, óvatos változásokat, mert tart az előre nem várható következményektől. Ezért sosem a tökéletest teszi meg mércének, hanem a jót. Mindezek mellett nem süpped bele a sokféle balos determinizmus egyikébe, hiszi azt, hogy az ember igenis gondolkodik, mérlegel, vannak eszméi, és ezek mind-mind befolyásolják cselekedetét. Szemben a ballal, hiszi, hogy van lehetőség változtatásra, van szabad akarat, jó és rossz is. És hiszi, hogy a jóra kell törekedni. (A jó nem egyenlő a tökéletessel, ez a probléma az, amivel a bal nem tud mit kezdeni)
Az összefoglalásokat utáljuk, de: a jobbos szereti és élvezi a jó dolgokat, de nem borul gyászba attól, hogy rossz dolgok is vannak. A maga részéről igyekszik minél többet tenni a jóért, de utópikus álmokba nem ringatja magát - ezért (is) iróniával szemléli maga körül a világot.
Rend, törvény, szabadság, hagyomány, személyiség, közösség.
Ha van még jobb és bal (nem muszáj elfogadni, persze), akkor lehet azon gondolkodni, mit nevezünk minek.
Az ideologikus gondolkodás jellegzetesen balos.
Mi ezzel szemben a jobb? Annak belátása, hogy az emberben jó és rossz egyaránt van. Annak belátása, hogy tökéletes "rendszer" nincs, ezért mindig szükség van javításra, jobbításra, de sosem lesz a társadalomnak "végállapota". A jobboldaliság azért kedveli jobban a rendet, és a lassú, óvatos változásokat, mert tart az előre nem várható következményektől. Ezért sosem a tökéletest teszi meg mércének, hanem a jót. Mindezek mellett nem süpped bele a sokféle balos determinizmus egyikébe, hiszi azt, hogy az ember igenis gondolkodik, mérlegel, vannak eszméi, és ezek mind-mind befolyásolják cselekedetét. Szemben a ballal, hiszi, hogy van lehetőség változtatásra, van szabad akarat, jó és rossz is. És hiszi, hogy a jóra kell törekedni. (A jó nem egyenlő a tökéletessel, ez a probléma az, amivel a bal nem tud mit kezdeni)
Az összefoglalásokat utáljuk, de: a jobbos szereti és élvezi a jó dolgokat, de nem borul gyászba attól, hogy rossz dolgok is vannak. A maga részéről igyekszik minél többet tenni a jóért, de utópikus álmokba nem ringatja magát - ezért (is) iróniával szemléli maga körül a világot.
Rend, törvény, szabadság, hagyomány, személyiség, közösség.
Ha van még jobb és bal (nem muszáj elfogadni, persze), akkor lehet azon gondolkodni, mit nevezünk minek.
2008. május 28., szerda
A jövő elkezdődhet...
... ha akarjuk.
Gondolkodtam kicsit többet a gonosz diktátor-király Zorbán "kiszivárgott" beszédén. Ami vagy úgy volt, vagy nem, de játsszunk el kicsit a gondolattal: igen, ezeket mondta.
Miről is van szó?
- adó-és járulékcsökkentés; lehet, hogy a baloldal népfrontos vezére szerint ez "politikai vudu", ám enélkül állni fog továbbra is a magyar gazdaság. Fetrengeni abban a szarban, amibe az elvtársak már nem először vezették bele. Ez az aktívakra kíván építkezni (ebben nincs semmi meglepetés, ezt tették 98 és 2002 között is), azaz ez fasiszta politika: az állam nem osztogat csak úgy. Pontosabban: nem osztogat a pöcsvakaróknak azokéból, akik dolgoznak és adóznak. Legalábbis nem annyit.
- nagy állami beruházások befagyasztása, ügyek kivizsgálása: ebből botrányt? Zabálják a pénzt Demszkáj projektjei már évtizedek óta. Jó, lett belőle nyaralója, örültem. És?
- Nyugdíjak befagyasztása: erre azonnal beindult a szoci nyuggerkommandó, hogy hátkérem eztmégishogy. Így. Úgy, hogy kicsit közelről tudok szemléletes példát, ahol a nagyi effektíve ugyanannyi pénzből él, mint a gyerekeit egyedül nevelő egyetemi végzettséggel rendelkező anya. A nyugdíjas haragszik a Fideszre, mert korábban elvettek tőlük valami támogatást. Így is van ingyérjegy, ingyérbérlet, anyámkínnya, és zsé is. Majdnem mondtam valami csúnyát.
- vidéken rendet tenni, gárdalepofozás: naigen, majd hisztizhet a ballib sajtó. Nem baj, annak ez a létalapja. Csattan néha a gumibot a csirketolvajokon, jaj. A balos sajtó kedvéért ki lehet dolgozni valami polkorrekt nyelvet, hogy örüljenek, pl. "az afro-magyarok és a bűnözés viszonyának rendezése", vagy valami hasonló. És akkor nincs hiszti.
A gárda sem érdekel különösebben. Sajnos az állam nem látta el azt a feladatot, amit el kéne, ezért jött létre. De ez alapvetően az állam feladata, ezért ezt a viszonyt rendbe kell tenni. És akkor a gárdának coki. Gondozhatnak sírokat, irthatják a parlagfüvet és még tisztelni is fogom őket érte. A vidéki állapotok rendezése nem az ő dolguk.
Nem győzöm hangsúlyozni, hogy az államot nem elsősorban arra tartjuk, hogy a kommunizmus évei alatt jóllakott elvtársak továbbra is az állam körüli sündörgésből lakjanak jól, és hogy kedvük szerint osztogassanak-fosztogassanak. Az állam feladata a törvényesség és a rend fenntartása. A többi adalék, legtöbbször sajnos nem is pozitív...
Remélem nem szarik be a Fidesz, és meglépi amiket kell: ez pedig valódi átalakítás, a kádári intézmények megváltoztatása. Azaz: intézményi változás, nem több elvonás reform elnevezéssel, stb.
A dolgok pedig ezzel akár vissza is kerülhetnek a helyükre: a kádárista nyugdíjasok beleájulhatnak újra a szocikba, azok pedig hős védelmezőként léphetnek föl; a nemzetközi zsidó összeesküvést felszámolni óhajtó figurák szavazhatnak a Jobbikra, ami valószínűleg be is jut a parlamentbe (a szadi viszont valószínűleg nem, muhaha). Hetente egyszer Vona elmondja, miért is kéne megszakítani a kapcsolatokat Izraellel, a többiek pedig meghallgatják. Maximum ingatják a fejüket; a szocik meg nyomhatják, hogy a Fidesz ne kacsintgasson ide meg oda, etc.
Stumpf András a HV-ban remekül összefoglalta: "Ja, hogy ezek után nem kétharmaddal fog győzni a Fidesz? Nem baj. Egyáltalán nem. Nyerjen inkább ötvenegy százalékkal, de tisztességesen, úgy, hogy tudhatjuk, mire számíthatunk."
Ugyanis baromi egyszerű a megoldás, mármint arra vonatkozóan, mit kíván a magyar nemzet: átfogó államiságot, azaz gondoskodó államot, amolyan jótét lélek bácsit, aki gondozza kicsiny gyermekeit minden téren - csak nekik ne kelljen magukról, családjukról, stb; 43 forintos bigmekket akarnak. Last Minute utat valamelyik szigetre, olcsón. Állami juttatásokat.
Ha egy szóban össze akarjuk foglalni, mit kívánnak a balosok és a jobbszél, azt is megtehetjük:
szocializmust.
Ápdét: Ablonczy Bálint is megmongya a frankót.
Gondolkodtam kicsit többet a gonosz diktátor-király Zorbán "kiszivárgott" beszédén. Ami vagy úgy volt, vagy nem, de játsszunk el kicsit a gondolattal: igen, ezeket mondta.
Miről is van szó?
- adó-és járulékcsökkentés; lehet, hogy a baloldal népfrontos vezére szerint ez "politikai vudu", ám enélkül állni fog továbbra is a magyar gazdaság. Fetrengeni abban a szarban, amibe az elvtársak már nem először vezették bele. Ez az aktívakra kíván építkezni (ebben nincs semmi meglepetés, ezt tették 98 és 2002 között is), azaz ez fasiszta politika: az állam nem osztogat csak úgy. Pontosabban: nem osztogat a pöcsvakaróknak azokéból, akik dolgoznak és adóznak. Legalábbis nem annyit.
- nagy állami beruházások befagyasztása, ügyek kivizsgálása: ebből botrányt? Zabálják a pénzt Demszkáj projektjei már évtizedek óta. Jó, lett belőle nyaralója, örültem. És?
- Nyugdíjak befagyasztása: erre azonnal beindult a szoci nyuggerkommandó, hogy hátkérem eztmégishogy. Így. Úgy, hogy kicsit közelről tudok szemléletes példát, ahol a nagyi effektíve ugyanannyi pénzből él, mint a gyerekeit egyedül nevelő egyetemi végzettséggel rendelkező anya. A nyugdíjas haragszik a Fideszre, mert korábban elvettek tőlük valami támogatást. Így is van ingyérjegy, ingyérbérlet, anyámkínnya, és zsé is. Majdnem mondtam valami csúnyát.
- vidéken rendet tenni, gárdalepofozás: naigen, majd hisztizhet a ballib sajtó. Nem baj, annak ez a létalapja. Csattan néha a gumibot a csirketolvajokon, jaj. A balos sajtó kedvéért ki lehet dolgozni valami polkorrekt nyelvet, hogy örüljenek, pl. "az afro-magyarok és a bűnözés viszonyának rendezése", vagy valami hasonló. És akkor nincs hiszti.
A gárda sem érdekel különösebben. Sajnos az állam nem látta el azt a feladatot, amit el kéne, ezért jött létre. De ez alapvetően az állam feladata, ezért ezt a viszonyt rendbe kell tenni. És akkor a gárdának coki. Gondozhatnak sírokat, irthatják a parlagfüvet és még tisztelni is fogom őket érte. A vidéki állapotok rendezése nem az ő dolguk.
Nem győzöm hangsúlyozni, hogy az államot nem elsősorban arra tartjuk, hogy a kommunizmus évei alatt jóllakott elvtársak továbbra is az állam körüli sündörgésből lakjanak jól, és hogy kedvük szerint osztogassanak-fosztogassanak. Az állam feladata a törvényesség és a rend fenntartása. A többi adalék, legtöbbször sajnos nem is pozitív...
Remélem nem szarik be a Fidesz, és meglépi amiket kell: ez pedig valódi átalakítás, a kádári intézmények megváltoztatása. Azaz: intézményi változás, nem több elvonás reform elnevezéssel, stb.
A dolgok pedig ezzel akár vissza is kerülhetnek a helyükre: a kádárista nyugdíjasok beleájulhatnak újra a szocikba, azok pedig hős védelmezőként léphetnek föl; a nemzetközi zsidó összeesküvést felszámolni óhajtó figurák szavazhatnak a Jobbikra, ami valószínűleg be is jut a parlamentbe (a szadi viszont valószínűleg nem, muhaha). Hetente egyszer Vona elmondja, miért is kéne megszakítani a kapcsolatokat Izraellel, a többiek pedig meghallgatják. Maximum ingatják a fejüket; a szocik meg nyomhatják, hogy a Fidesz ne kacsintgasson ide meg oda, etc.
Stumpf András a HV-ban remekül összefoglalta: "Ja, hogy ezek után nem kétharmaddal fog győzni a Fidesz? Nem baj. Egyáltalán nem. Nyerjen inkább ötvenegy százalékkal, de tisztességesen, úgy, hogy tudhatjuk, mire számíthatunk."
Ugyanis baromi egyszerű a megoldás, mármint arra vonatkozóan, mit kíván a magyar nemzet: átfogó államiságot, azaz gondoskodó államot, amolyan jótét lélek bácsit, aki gondozza kicsiny gyermekeit minden téren - csak nekik ne kelljen magukról, családjukról, stb; 43 forintos bigmekket akarnak. Last Minute utat valamelyik szigetre, olcsón. Állami juttatásokat.
Ha egy szóban össze akarjuk foglalni, mit kívánnak a balosok és a jobbszél, azt is megtehetjük:
szocializmust.
Ápdét: Ablonczy Bálint is megmongya a frankót.
2008. május 22., csütörtök
Fidesznácikok
Persze hogy nem bírom ki haha.
a gonosz Zorbán megszólalt.
"Orbán kitért a Magyar Gárdára is. Azt mondta, ha kormányra kerül, úgy fog tenni, mint Horthy a nyilasokkal: kioszt nekik két pofont, és hazazavarja őket." (index)
Mi lesz így a fidesznácizással? Aggódom a baloldal túléléséért, igazán!
[...|.]
a gonosz Zorbán megszólalt.
"Orbán kitért a Magyar Gárdára is. Azt mondta, ha kormányra kerül, úgy fog tenni, mint Horthy a nyilasokkal: kioszt nekik két pofont, és hazazavarja őket." (index)
Mi lesz így a fidesznácizással? Aggódom a baloldal túléléséért, igazán!
[...|.]
2008. május 12., hétfő
A jobb és a bal
Navracsics Tibor fölvetett egy olyan kérdést, amiről talán évszázadokig is lehetne vitatkozni: Ki a jobboldali? A posztmocsok számára a kérdés persze értelmetlen. De a posztmocsok számára mégis mi nem az?
A jobb-bal felosztásnak a francia nemzetgyűlés óta vagyon értelme és jelentése: a forradalom hívei a baloldalon, az azt ellenző, konzervatív erők a jobboldalon foglaltak helyet (kicsit leegyszerűsítve). Az egyik kedvenc (ha nem A kedvenc) reakciós szerzőm, Molnár Tamás így foglalja össze a Jobb és a bal c. könyve hátulján:
" Mikor 1789 elkövetkezett, és vele együtt a modern "alaptalan" doktrínák, mint a liberalizmus, szekularizmus, marxizmus, a jobboldal képtelen lett felmérni igazi helyzetét. Mint már láttuk, a baloldal mindig érzi, hogy a forradalom a küszöbön áll, főként a krízisidőkben. Ha nincs krízis, a baloldal kreál egyet, ha nincs osztályharc, támaszt egyet a családon vagy az iskolán belül.
Erre a jobboldal képtelen; kedvelt állapota a rend, a hierarchikus gondolat, a csendes reform, a hosszú lejáratú immobilitás. Ilyen formán a jobb nem vesz tudomást a közelgő viharról, nem mozgósít; a múltra hivatkozik, vagyis arra, hogy "nincs új a nap alatt", elegendő a múltban tanult leckét alkalmazni. Ezzel szemben a baloldal mindig úgy találja, hogy több egyenlőségre van szükség, több morális felzárkózásra, több jogra a még attól megfosztottak számára (nők, gyerekek, sérültek, állatok). A baloldali lista végtelen; a jobboldalon nincs lista, legfeljebb a baloldali lista kritikája. Egyik a forradalmat célozza meg; a másik az ideális múltat. Emlékezzünk Antal József szemrehányására: "tetszettek volna forradalmat csinálni!" A mondat magában foglalja tézisünket: a forradalom és a jobboldal ellentétes fogalmak."
A refom magyarországi kurrens pejoratív jelentésétől most tekintsünk el egy pillanatra (Gyurcsányék is tipikus forradalmárok és aufkleristák). Mivel a jobboldali a konkrétot és a meglévőt szereti (nem minden esetben, erre Magyarország demonstratív példa), nem tud mit kezdeni a baloldal absztrakt elképzeléseivel: képzeletből vett jogokkal operálnak, amiket állítólag a "természettől kaptunk": ilyenek az emberi jogok (melyek a maguk csupaszságukban semmit sem jelentenek tkp., by Hannah Arendt), szavazati jog, és a jóléthez meg egyebekhez való jog. Bizonyos baloldaliak vagy liberálisok más nyelven nem is képesek beszélni, csak a jogok nyelvén.
További ismérv még a "permanens forradalom" fenntartása: ez nem csak erőszakos népfelkeléseket jelent, hanem állandó "mozgást", mobilitást. Molnár Tamás szerint a forradalom ugyanúgy megjelenik, amikor ürülékkel kenik be az egyetemek falait, hiszen ilyen esetekben magát az intézményt támadják: az intézmény támadása maga a forradalom.
A másik, jellegzetesen baloldali motívum a racionalizmus. Mivel az ész mindenhatóságát hirdetik, úgy képzelik, az ész törvényei alapján minden további nélkül alakítható a valóság, és maga az emberi természet is (vö. Marcuse: Ész és Forradalom - a valóság ész uralma alá való hajtása, stb.). A racionalista társadalom-mérnök úgy fabrikál az intézményeken és az emberi természeten, ahogy csak akar, hiszen megvan hozzá a tudása és hatalma.
A jobboldali nem hisz az ész mindenhatóságában és alázatos a valósággal szemben: nem azért szereti a konkrétot és a beváltat, mert az tökéletes, hanem mert ismert. A baloldali azonban mindig a tökéletes társadalmat és embert vizionálja, és semmilyen áldozatot nem érez túl drágának azért, hogy közelebb juthasson hozzá.
A posztkommunista országoknak kicsit nehezebb dolguk van: itt ugyanis a jobboldal van a változás oldalán. Noha mi sem logikusabb ennél, miután épp egy racionalista-baloldali-terrorista rezsim vert gyökeret itt negyven évig. Mivel a jobboldali a rendet szereti, a totalitárius zsarnokság rendetlenségének és hamis "rendjének" örökségén változtatni akar.
No, ezt lehetne a végtelenségig folytatni...
A jobb-bal felosztásnak a francia nemzetgyűlés óta vagyon értelme és jelentése: a forradalom hívei a baloldalon, az azt ellenző, konzervatív erők a jobboldalon foglaltak helyet (kicsit leegyszerűsítve). Az egyik kedvenc (ha nem A kedvenc) reakciós szerzőm, Molnár Tamás így foglalja össze a Jobb és a bal c. könyve hátulján:
" Mikor 1789 elkövetkezett, és vele együtt a modern "alaptalan" doktrínák, mint a liberalizmus, szekularizmus, marxizmus, a jobboldal képtelen lett felmérni igazi helyzetét. Mint már láttuk, a baloldal mindig érzi, hogy a forradalom a küszöbön áll, főként a krízisidőkben. Ha nincs krízis, a baloldal kreál egyet, ha nincs osztályharc, támaszt egyet a családon vagy az iskolán belül.
Erre a jobboldal képtelen; kedvelt állapota a rend, a hierarchikus gondolat, a csendes reform, a hosszú lejáratú immobilitás. Ilyen formán a jobb nem vesz tudomást a közelgő viharról, nem mozgósít; a múltra hivatkozik, vagyis arra, hogy "nincs új a nap alatt", elegendő a múltban tanult leckét alkalmazni. Ezzel szemben a baloldal mindig úgy találja, hogy több egyenlőségre van szükség, több morális felzárkózásra, több jogra a még attól megfosztottak számára (nők, gyerekek, sérültek, állatok). A baloldali lista végtelen; a jobboldalon nincs lista, legfeljebb a baloldali lista kritikája. Egyik a forradalmat célozza meg; a másik az ideális múltat. Emlékezzünk Antal József szemrehányására: "tetszettek volna forradalmat csinálni!" A mondat magában foglalja tézisünket: a forradalom és a jobboldal ellentétes fogalmak."
A refom magyarországi kurrens pejoratív jelentésétől most tekintsünk el egy pillanatra (Gyurcsányék is tipikus forradalmárok és aufkleristák). Mivel a jobboldali a konkrétot és a meglévőt szereti (nem minden esetben, erre Magyarország demonstratív példa), nem tud mit kezdeni a baloldal absztrakt elképzeléseivel: képzeletből vett jogokkal operálnak, amiket állítólag a "természettől kaptunk": ilyenek az emberi jogok (melyek a maguk csupaszságukban semmit sem jelentenek tkp., by Hannah Arendt), szavazati jog, és a jóléthez meg egyebekhez való jog. Bizonyos baloldaliak vagy liberálisok más nyelven nem is képesek beszélni, csak a jogok nyelvén.
További ismérv még a "permanens forradalom" fenntartása: ez nem csak erőszakos népfelkeléseket jelent, hanem állandó "mozgást", mobilitást. Molnár Tamás szerint a forradalom ugyanúgy megjelenik, amikor ürülékkel kenik be az egyetemek falait, hiszen ilyen esetekben magát az intézményt támadják: az intézmény támadása maga a forradalom.
A másik, jellegzetesen baloldali motívum a racionalizmus. Mivel az ész mindenhatóságát hirdetik, úgy képzelik, az ész törvényei alapján minden további nélkül alakítható a valóság, és maga az emberi természet is (vö. Marcuse: Ész és Forradalom - a valóság ész uralma alá való hajtása, stb.). A racionalista társadalom-mérnök úgy fabrikál az intézményeken és az emberi természeten, ahogy csak akar, hiszen megvan hozzá a tudása és hatalma.
A jobboldali nem hisz az ész mindenhatóságában és alázatos a valósággal szemben: nem azért szereti a konkrétot és a beváltat, mert az tökéletes, hanem mert ismert. A baloldali azonban mindig a tökéletes társadalmat és embert vizionálja, és semmilyen áldozatot nem érez túl drágának azért, hogy közelebb juthasson hozzá.
A posztkommunista országoknak kicsit nehezebb dolguk van: itt ugyanis a jobboldal van a változás oldalán. Noha mi sem logikusabb ennél, miután épp egy racionalista-baloldali-terrorista rezsim vert gyökeret itt negyven évig. Mivel a jobboldali a rendet szereti, a totalitárius zsarnokság rendetlenségének és hamis "rendjének" örökségén változtatni akar.
No, ezt lehetne a végtelenségig folytatni...
2008. április 30., szerda
Takarékoskodjunk - szockó módra
Hát, ez azért nem rossz! Az adócsökkentés ötlete - mint azt az elsőszámú vátesztől tudjuk - politikai vudu. De azért az államapparátust lehetne ugye csökkenteni (ki emlékszik rá? Hm? nem mondott valami hasonlót a fővátesz kormányzása kezdetén?) - ilyen válságos időkben.
De nem. Kiszállt a szadi, minisztériumozzunk. Ehhöz pofa köll. A költségeket inkább a lakosságon vasaljuk be szociék szerint... emeljünk adókat, járulékokat, egyebeket. És ha minden jól megy, a nyugdíjasoknak mutatóba oszthatunk egy kis pénzt a választások előtt, és kampányoljunk azzal, hogy a gonosz fidesznácikok majd elveszik aztat.
A haladó baloldal nem tud haladni. Avítt. Ugyanez a technika megy már mióta...
Már várom a választások előtti időszakot, amikor kánonba fog vinnyogni a balliberális sajtó, hogy a fidesz majd jön és népet nyúz, továbbá közös konferenciákat szervez a Gój Motorosokkal, és Ernst-Deutsch-Für-Röhm kibővíti a gárdát a Sturm Abteilunggal.
A koronát úsztató főgonosz Horthy-reinkarnáció pedig bevezeti a fasisztoid autokráciát, leszmégbazmeg.
Hol lehet összeget tenni arra, hogy ez lesz? Befektetésnek nem lenne rossz, úgyis meg vagyok szorulva kicsit anyagilag.
De nem. Kiszállt a szadi, minisztériumozzunk. Ehhöz pofa köll. A költségeket inkább a lakosságon vasaljuk be szociék szerint... emeljünk adókat, járulékokat, egyebeket. És ha minden jól megy, a nyugdíjasoknak mutatóba oszthatunk egy kis pénzt a választások előtt, és kampányoljunk azzal, hogy a gonosz fidesznácikok majd elveszik aztat.
A haladó baloldal nem tud haladni. Avítt. Ugyanez a technika megy már mióta...
Már várom a választások előtti időszakot, amikor kánonba fog vinnyogni a balliberális sajtó, hogy a fidesz majd jön és népet nyúz, továbbá közös konferenciákat szervez a Gój Motorosokkal, és Ernst-Deutsch-Für-Röhm kibővíti a gárdát a Sturm Abteilunggal.
A koronát úsztató főgonosz Horthy-reinkarnáció pedig bevezeti a fasisztoid autokráciát, leszmégbazmeg.
Hol lehet összeget tenni arra, hogy ez lesz? Befektetésnek nem lenne rossz, úgyis meg vagyok szorulva kicsit anyagilag.
2008. április 28., hétfő
jobb és bal
Ma trécsiztem kicsit egy new yorki arccal. Érdekes volt. Beszéltünk arról, hogy az USA és Magyarország mennyire egymás ellentétei sok tekintetben. Azt mondotta pl., hogy az USA-ban a közgáz-elméleteket a libertáriusok uralják (főleg Hayeket és Friedmant említette), egy skandináv szocialista teoretikus ott simán marxistának számít (nagyon tisztességes emberek, höhö). Én meg mondottam, hogy na, nálunk meg ennek az ellenkezője igaz. Ha valaki kisebb államot, kevesebb adót szeretne, az simán - és kapásból - megkapja a neoliberális jelzőt, és annál nagyobb szitokszó talán nem is létezik ma minálunk. Filót tanul amúgy, meg törit, és filóból azért a New Left megjelent, és a posztmócsing egy részét is nyomják (Foucault-t parekszellansz). A balt annyira nem szereti a mainstream értelmiség usáéknál. (Nálunk meg a jobbot nem, btw.)
Ami még érdekes, hogy az usában egyre több zsidó szavaz jobbra. Bár ez ott eddig sem volt ismeretlen jelenség, de az arc állítása szerint egyre több hagyomány-és/vagy valláskövető zsidó szavaz egyre inkább a jobboldal "szélére" - effektíve keresztény fundikkal szavaznak együtt, főleg azokkal, akik Izrael-pártiak.
Ennek természetesen nem csak Izrael az oka: az ami zsidók ugyanis baromira nem szeretik a nagy államot, és a magas adókat. Ráadásul konzervatívok is, nem kicsit.
Nem érünk rá egész nap, így nem tértem rá a magyar zsidóság pártpreferenciáira (bár, ezt is érdemes differenciáltan kezelni), de azér' nálunk más a helyzet - számos ok miatt. Én biztos vagyok abban, hogy a konzervatív zsidók kicsiny országunkban sem szavaznak balra. De azért a jobboldal és a hazai zsidóság között még mindig van "némi feszültség". Azért ezt szánom-bánom. Mert őszintén, szerintem nonszensz az, hogy egy vallásos, hagyománykövető zsidó a nihilista balra szavazzon. Kevés dolog van, mi ennél abszurdabb lenne.
Szerintetek van arra sansz, hogy nálunk is kialakuljon egy egészséges "szimbiózis" a magyarországi zsidók és a jobboldal között? Őszintén nem tudnék erre felelni. Van bennem egy adag optimizmus és egy adag pesszimizmus is.
Vagy csak azért érezzük annyira "távolinak" a zsidókat és a jobboldalt, mert a megmondóemberek így mutatják be a dolgot? Lehet, hogy nincs is szakadék? Csak néhány partizánkodó pártmunkás torzítja el a valóságot?
Hm?
Ami még érdekes, hogy az usában egyre több zsidó szavaz jobbra. Bár ez ott eddig sem volt ismeretlen jelenség, de az arc állítása szerint egyre több hagyomány-és/vagy valláskövető zsidó szavaz egyre inkább a jobboldal "szélére" - effektíve keresztény fundikkal szavaznak együtt, főleg azokkal, akik Izrael-pártiak.
Ennek természetesen nem csak Izrael az oka: az ami zsidók ugyanis baromira nem szeretik a nagy államot, és a magas adókat. Ráadásul konzervatívok is, nem kicsit.
Nem érünk rá egész nap, így nem tértem rá a magyar zsidóság pártpreferenciáira (bár, ezt is érdemes differenciáltan kezelni), de azér' nálunk más a helyzet - számos ok miatt. Én biztos vagyok abban, hogy a konzervatív zsidók kicsiny országunkban sem szavaznak balra. De azért a jobboldal és a hazai zsidóság között még mindig van "némi feszültség". Azért ezt szánom-bánom. Mert őszintén, szerintem nonszensz az, hogy egy vallásos, hagyománykövető zsidó a nihilista balra szavazzon. Kevés dolog van, mi ennél abszurdabb lenne.
Szerintetek van arra sansz, hogy nálunk is kialakuljon egy egészséges "szimbiózis" a magyarországi zsidók és a jobboldal között? Őszintén nem tudnék erre felelni. Van bennem egy adag optimizmus és egy adag pesszimizmus is.
Vagy csak azért érezzük annyira "távolinak" a zsidókat és a jobboldalt, mert a megmondóemberek így mutatják be a dolgot? Lehet, hogy nincs is szakadék? Csak néhány partizánkodó pártmunkás torzítja el a valóságot?
Hm?
2008. április 23., szerda
Én megmondtam I.
A Reakció "Ilyen ország pedig nincs" mintájára "énmedmondtam" rovatot indítok. Egyrészt mert megérdemlem, másrészt meg mert ebbe kb. minden belefér. Höhö.
Mint mondottam, a baloldal most a zantifasiszta izében fogja megtalálni saját identitását és egységét. Másban nem, mert más nem maradt. Az intézmények és hagyományok szétveréséhez a "hatékonyság" fogalmát szokták segítségül hívni, és főleg a gazdasági hatékonysággal érvelnek, ha az erkölcs terén hiányosságokkal küszködnek: ez most nem működik, hiszen a magyar gazdaság a béka segge alatt van, akárhogy is dübörög a puma. Fájdalom, de azt sem értik meg, hogy az erkölcs és a gazdaság jó állapota is összefügg. Erről majd máskor.
Lássuk a medvét.
"Nem kellene a táblát levenni, csak egy másikat föltenni mellé. Mondjuk ezzel a szöveggel: "Ezt a táblát az aggastyán magyar polgárok heréjét péppé verő, a becsületben megőszült magyar anyák nemi szervében arany után kutakodó, a magyar gyermekek tízezreit halálba küldő magyar csendőrök emlékére állíttatta a Fidesz- Kisgazda-kormányzat.""
"Hétfőn, mikor ők még nem fáradtak ide, testközelben voltunk a bayeristákkal, elekistákkal, a világszövetség gárdistáival."
"Nézem a kórusban ordító gárdistákat, körösöket, sávosokat. Kik is ők? Folyik a vita. Nácik? Fasiszták? Szkinhedek? Nemzetiek? Polgáriak? Focifasiszták? Megtévedt fiatalok? Magukra hagyott ifjak? Szélsőmagyarok? Szélsőpolgáriak? Nem mindegy? A lényeg, hogy amint azt a vezér a tőle megszokott árnyaltsággal, mélységgel és differenciáltsággal kifejtette: egy a tábor, egy a zászló. Egy a csapat Elektől Tomcatig."
Az "Elek" bizonyára Elek István akar lenni. Ha tévednék, majd szól valaki. Gutenmorgen, Elek István, a Heti Válasz volt főszerkesztője ugyanazon "massza" része, mint az egész kontinuumnak a kurucinfóig. Bravó. A baloldali igehirdetők megint megmongyák a frankót. Bächer Iván bizonyára lecsúszott arról, hogy a hétfői HE utcai megmozdulást egy fideszes képviselő szervezte, karöltve néhány civil szervezettel (Judapest, Reakció pölö). És, ezek között gaz jobbosok is vannak. Nem kevesen.
De BI látóképébe az eltérések nem férnek bele, ahogyan a pluralitás sem. A jobboldal az jobboldal, pont, Orbán Führer kihirdette, hogy egy a zászló, ezért majd az ő vezetésével és persze Das DFT SA-parancsnok asszisztálásával kezdődik a pogrom, amint a fidesznácikok átveszik a hatalmat. Elek István például macsétával fogja nyírni a zsidókat, egy baloldali publi hallotta.
Jáj.
Mint mondottam, a baloldal most a zantifasiszta izében fogja megtalálni saját identitását és egységét. Másban nem, mert más nem maradt. Az intézmények és hagyományok szétveréséhez a "hatékonyság" fogalmát szokták segítségül hívni, és főleg a gazdasági hatékonysággal érvelnek, ha az erkölcs terén hiányosságokkal küszködnek: ez most nem működik, hiszen a magyar gazdaság a béka segge alatt van, akárhogy is dübörög a puma. Fájdalom, de azt sem értik meg, hogy az erkölcs és a gazdaság jó állapota is összefügg. Erről majd máskor.
Lássuk a medvét.
"Nem kellene a táblát levenni, csak egy másikat föltenni mellé. Mondjuk ezzel a szöveggel: "Ezt a táblát az aggastyán magyar polgárok heréjét péppé verő, a becsületben megőszült magyar anyák nemi szervében arany után kutakodó, a magyar gyermekek tízezreit halálba küldő magyar csendőrök emlékére állíttatta a Fidesz- Kisgazda-kormányzat.""
"Hétfőn, mikor ők még nem fáradtak ide, testközelben voltunk a bayeristákkal, elekistákkal, a világszövetség gárdistáival."
"Nézem a kórusban ordító gárdistákat, körösöket, sávosokat. Kik is ők? Folyik a vita. Nácik? Fasiszták? Szkinhedek? Nemzetiek? Polgáriak? Focifasiszták? Megtévedt fiatalok? Magukra hagyott ifjak? Szélsőmagyarok? Szélsőpolgáriak? Nem mindegy? A lényeg, hogy amint azt a vezér a tőle megszokott árnyaltsággal, mélységgel és differenciáltsággal kifejtette: egy a tábor, egy a zászló. Egy a csapat Elektől Tomcatig."
Az "Elek" bizonyára Elek István akar lenni. Ha tévednék, majd szól valaki. Gutenmorgen, Elek István, a Heti Válasz volt főszerkesztője ugyanazon "massza" része, mint az egész kontinuumnak a kurucinfóig. Bravó. A baloldali igehirdetők megint megmongyák a frankót. Bächer Iván bizonyára lecsúszott arról, hogy a hétfői HE utcai megmozdulást egy fideszes képviselő szervezte, karöltve néhány civil szervezettel (Judapest, Reakció pölö). És, ezek között gaz jobbosok is vannak. Nem kevesen.
De BI látóképébe az eltérések nem férnek bele, ahogyan a pluralitás sem. A jobboldal az jobboldal, pont, Orbán Führer kihirdette, hogy egy a zászló, ezért majd az ő vezetésével és persze Das DFT SA-parancsnok asszisztálásával kezdődik a pogrom, amint a fidesznácikok átveszik a hatalmat. Elek István például macsétával fogja nyírni a zsidókat, egy baloldali publi hallotta.
Jáj.
2008. április 10., csütörtök
Szubjektíven a hisztiről
Nem kezdek el linkelni, mert az egésszel tele van az internet.
Történt egyszer, hogy egy nemzeti kislány (mert vannak nemzeti meg nem-nemzeti kislányok) bement jegyet venni Újzsélandon a közelgő Hungarica koncertre. Valamiféle balhé lett belőle, és nem kapott jegyet. Állítása szerint azért nem adtak neki jegyet, mert "magyar". Ami azért így első ránézésre is nonszensz. No meg le is fasisztázták. A zsidók.
A "zsidók" szerint pedig a lány kezdett el ótvarosan zsidózni, miután közölték vele, hogy száz forint (érted, száz forint, a vizitdíj harmada, baszki) kezelési költség van a jegyen.
Mellőzve azt a tényt, hogy a nemzeti leányzó ilyen-olyan megmozdulásokon torkaszakadtából szokott cigányozni-zsidózni, még az ő verziója is hihető. Arról nem is beszélve, hogy a boltban az eladók tényleg ordas bunkók, mások szerint is. Ez eddig oké.
De a dolog rendezésére nem a fogyasztóvédelem jön, meg a jogi út, neeem. Kérem, ez Magyarország, itten minden útszélen hugyozásért felvonulás, meg tüntetés van. Az egyik azért tüntet, mert az útszéli hugyozó magyarként használja a magyar utcasarkot a magyar pisiléshez, a másik azért, mert a részeg pisilő emberke valami zsidó háztól nem messze pisilt, tehát antiszemita.
Ez itt Magyarország, és nem lehet rendezni az ügyeket kulturált, normális módon, minden mellé kell a fesztivál. Mégiscsak mi vagyunk Monty Python-land, ide kell abszurd minden mennyiségben.
Szóval fölvonul a blogger, díszkíséretével, akik akár egy színjátszókör is lehetnének, vagy valamiféle csoportterápiáról kiszabadult brigád. Általános iskolából örökölt hátizsákos pufi, társaikkal hitler-pólóban, akik nőt még csak képen láttak, és azért is a zsidók a hibások. Azért nem tudnak nőzni, mert utóbbiak zsidók, ők meg magyarok. Úgyhogy felvonulnak.
Elszámolta magát, mert kb. tízszer annyi civil állt föl a kollektív jegyvásárlósdival szemben. Persze, utána lehet magyarázkodni, hogy de-nem-is-vallottunk-kudarcot, ehhez képest ment a három feljelentés durciból. Meg plusz durciból rászervezés újra, összefogva az összes honi dicső jobbszélső csoportosulást - tilatkoznak a nyilas jelző ellen nyilasokkal. Kis magyar abszurd, újratöltve. Nem vallottunk kudarcot, győztünk, de azért mégegyszer.
Több se kellett a dologhoz, a Nemzet Prófétája egyből rákapott a dologra, hiszen még egy alkalom, hogy a kormányzóképtelenségében vergődő "kormány"-ról elterelődjön a figyelem, és lehessen megint Nagy Antifasiszta Népfront, olyan hiteles arcok vezényletével, mint Gyurcsány Ferenc, Horn Gábor, Magyar Bálint, usw. Remélhetőleg megjelenik György Péter és Tamás Gáspár Miklós is, akik hosszasan fogják ecsetelni, hogy középjobbosnak sem szabad lenni, mert onnan már csak egy lépés az SA, és különbenis, minden egyetemista büdösnáci, sőt, mindenki az, aki György Pétertől és Tamás Gáspár Miklóstól jobbra van. Még egy kis traktátus Orbán Viktorról, Weimarról és a náci veszélyről, és teljes a kép. Mindenki hozzon magával még egy kretént. Ja, meg papírtálcán sültvirslit mustárral, elvégre majális van, beszél a hózentrógeros.
Édes Jó Istenem.
Az van, hogy Gyurcsány Ferenc nélkül ma nem tartanánk itt. Nem lennének jegyváltás fölött kialakult szópárbaj miatt felvonulások, nem kellene néznünk hímnős nácik menetelését, sem a kedves baloldal károgását a náci veszélyről.
Jobboldali, keresztény, konzervatív ismerőseimtől hallottam, hogy mind támogatták a hétfői megmozdulást (néhányan kint is voltak). Azt mondták, hogy most már elég.
Ugyanakkor ezzel a helyzettel most mit kezdjenek? És mit kezdjek vele én? Lehet csodálkozni azon, ha Fletó összeborulós népfrontos-partizános-antifasisztás baromságára nem kíváncsiak? Hogy a probléma gyökere tiltakozzon a probléma ellen? Hogy az MSZP és az SZDSZ megint undorító módon kihasználjon egy amúgy civil akciót, és megpróbáljon megint "egybekovácsolni"? Vádolható-e egy jobboldali azzal, hogy nem kíván Horn Gáborok, Gyurcsány Ferencek mellett téblábolni?
És akkor, ami következik, azt már ismerjük: a jobboldal nem jelent meg, TEHÁT a jobboldal hallgatólagosan támogatja az "újfasiszta" (a kurvaéletbe, a sztálini frazeológia nem megy ki a kedves szocik fejéből mert hol a kénköves ördög seggében vannak itt fasiszták?) "csőcseléket", TEHÁT a jobboldal en bloc náci, BEZZEG mi, a hős baloldal, ugyan kormányozni nem tudunk, tönkretettük az országot (igen, megcsináltuk), de mi, csakis mi jelenthetjük a védelmet a "fasiszta" veszéllyel szemben, mert lám a jobboldal ... satöbbi.
Jegyzem meg, a jobboldal már megint olyan tohonya lusta hülye volt, hogy idejében nem lépett oda, ahova kellett volna - pedig az egész kezdetén saját képviselőjük vitte a "zászlót". Most biztos megint "kivárni" akartak (majd holnap reggel mondanak valamit), mert épp simogatni kell Bayer Zsolt buksiját, vagy tudja a tököm, mi van.
Azaz, egy lépéssel fordítani lehetett volna a meccset. De nem, mi kérem idióták vagyunk, úgy ahogy vagyunk, Magyarországnak biztos így jó a szarban. Mert most majd jön a baloldal megint a szánalmas szövegével, és marad a felállás.
Rövid, kicsit ingerült véleményem pedig az, hogy a netnáci barmok az összes kretén degenerált kis idiótával menjenek legelni, és ha lehet, menjen utánuk a teljes baloldal is a maga felszereltségével, emeszpéstül, szadeszestül, médiahátterestül, stb.
Az egészből elegem van, és hánynom kell.
Történt egyszer, hogy egy nemzeti kislány (mert vannak nemzeti meg nem-nemzeti kislányok) bement jegyet venni Újzsélandon a közelgő Hungarica koncertre. Valamiféle balhé lett belőle, és nem kapott jegyet. Állítása szerint azért nem adtak neki jegyet, mert "magyar". Ami azért így első ránézésre is nonszensz. No meg le is fasisztázták. A zsidók.
A "zsidók" szerint pedig a lány kezdett el ótvarosan zsidózni, miután közölték vele, hogy száz forint (érted, száz forint, a vizitdíj harmada, baszki) kezelési költség van a jegyen.
Mellőzve azt a tényt, hogy a nemzeti leányzó ilyen-olyan megmozdulásokon torkaszakadtából szokott cigányozni-zsidózni, még az ő verziója is hihető. Arról nem is beszélve, hogy a boltban az eladók tényleg ordas bunkók, mások szerint is. Ez eddig oké.
De a dolog rendezésére nem a fogyasztóvédelem jön, meg a jogi út, neeem. Kérem, ez Magyarország, itten minden útszélen hugyozásért felvonulás, meg tüntetés van. Az egyik azért tüntet, mert az útszéli hugyozó magyarként használja a magyar utcasarkot a magyar pisiléshez, a másik azért, mert a részeg pisilő emberke valami zsidó háztól nem messze pisilt, tehát antiszemita.
Ez itt Magyarország, és nem lehet rendezni az ügyeket kulturált, normális módon, minden mellé kell a fesztivál. Mégiscsak mi vagyunk Monty Python-land, ide kell abszurd minden mennyiségben.
Szóval fölvonul a blogger, díszkíséretével, akik akár egy színjátszókör is lehetnének, vagy valamiféle csoportterápiáról kiszabadult brigád. Általános iskolából örökölt hátizsákos pufi, társaikkal hitler-pólóban, akik nőt még csak képen láttak, és azért is a zsidók a hibások. Azért nem tudnak nőzni, mert utóbbiak zsidók, ők meg magyarok. Úgyhogy felvonulnak.
Elszámolta magát, mert kb. tízszer annyi civil állt föl a kollektív jegyvásárlósdival szemben. Persze, utána lehet magyarázkodni, hogy de-nem-is-vallottunk-kudarcot, ehhez képest ment a három feljelentés durciból. Meg plusz durciból rászervezés újra, összefogva az összes honi dicső jobbszélső csoportosulást - tilatkoznak a nyilas jelző ellen nyilasokkal. Kis magyar abszurd, újratöltve. Nem vallottunk kudarcot, győztünk, de azért mégegyszer.
Több se kellett a dologhoz, a Nemzet Prófétája egyből rákapott a dologra, hiszen még egy alkalom, hogy a kormányzóképtelenségében vergődő "kormány"-ról elterelődjön a figyelem, és lehessen megint Nagy Antifasiszta Népfront, olyan hiteles arcok vezényletével, mint Gyurcsány Ferenc, Horn Gábor, Magyar Bálint, usw. Remélhetőleg megjelenik György Péter és Tamás Gáspár Miklós is, akik hosszasan fogják ecsetelni, hogy középjobbosnak sem szabad lenni, mert onnan már csak egy lépés az SA, és különbenis, minden egyetemista büdösnáci, sőt, mindenki az, aki György Pétertől és Tamás Gáspár Miklóstól jobbra van. Még egy kis traktátus Orbán Viktorról, Weimarról és a náci veszélyről, és teljes a kép. Mindenki hozzon magával még egy kretént. Ja, meg papírtálcán sültvirslit mustárral, elvégre majális van, beszél a hózentrógeros.
Édes Jó Istenem.
Az van, hogy Gyurcsány Ferenc nélkül ma nem tartanánk itt. Nem lennének jegyváltás fölött kialakult szópárbaj miatt felvonulások, nem kellene néznünk hímnős nácik menetelését, sem a kedves baloldal károgását a náci veszélyről.
Jobboldali, keresztény, konzervatív ismerőseimtől hallottam, hogy mind támogatták a hétfői megmozdulást (néhányan kint is voltak). Azt mondták, hogy most már elég.
Ugyanakkor ezzel a helyzettel most mit kezdjenek? És mit kezdjek vele én? Lehet csodálkozni azon, ha Fletó összeborulós népfrontos-partizános-antifasisztás baromságára nem kíváncsiak? Hogy a probléma gyökere tiltakozzon a probléma ellen? Hogy az MSZP és az SZDSZ megint undorító módon kihasználjon egy amúgy civil akciót, és megpróbáljon megint "egybekovácsolni"? Vádolható-e egy jobboldali azzal, hogy nem kíván Horn Gáborok, Gyurcsány Ferencek mellett téblábolni?
És akkor, ami következik, azt már ismerjük: a jobboldal nem jelent meg, TEHÁT a jobboldal hallgatólagosan támogatja az "újfasiszta" (a kurvaéletbe, a sztálini frazeológia nem megy ki a kedves szocik fejéből mert hol a kénköves ördög seggében vannak itt fasiszták?) "csőcseléket", TEHÁT a jobboldal en bloc náci, BEZZEG mi, a hős baloldal, ugyan kormányozni nem tudunk, tönkretettük az országot (igen, megcsináltuk), de mi, csakis mi jelenthetjük a védelmet a "fasiszta" veszéllyel szemben, mert lám a jobboldal ... satöbbi.
Jegyzem meg, a jobboldal már megint olyan tohonya lusta hülye volt, hogy idejében nem lépett oda, ahova kellett volna - pedig az egész kezdetén saját képviselőjük vitte a "zászlót". Most biztos megint "kivárni" akartak (majd holnap reggel mondanak valamit), mert épp simogatni kell Bayer Zsolt buksiját, vagy tudja a tököm, mi van.
Azaz, egy lépéssel fordítani lehetett volna a meccset. De nem, mi kérem idióták vagyunk, úgy ahogy vagyunk, Magyarországnak biztos így jó a szarban. Mert most majd jön a baloldal megint a szánalmas szövegével, és marad a felállás.
Rövid, kicsit ingerült véleményem pedig az, hogy a netnáci barmok az összes kretén degenerált kis idiótával menjenek legelni, és ha lehet, menjen utánuk a teljes baloldal is a maga felszereltségével, emeszpéstül, szadeszestül, médiahátterestül, stb.
Az egészből elegem van, és hánynom kell.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
