Segélykiáltás Mucsáról

Ó, feleim. Nehéz idők ezek. Süllyedünk a trutyiban, és kevés kiutat látunk. Itt van ez a jó ember, aki sokat pislog, biztos a megilletődöttségtől, Európai Értelemben Vett Szakértő, de nem megy neki. Útját állják sokan. Főleg a Vérfarkasok, néha talán a Nyugat is. Itthon a ganéban fetrengő, nádszálat rágcsáló bugris-paraszt jobberek meg még mindig nem értik. Hiába magyarázzuk nekik, mutatjuk direkt Toldi lőcsével, hogy észrevegyék, merre van Európa.
Nehéz, nehéz idők.

Ezek még mindig Münchausen-szindrómában szenvednek, képtelenek kinőni belőle. A Nyugat jött volna, látott volna, győzött volna, lett volna azonnal modern hűtőszekrény, laptop, takarító-robot, de ezeknek nem kellett.
És ó, volt a Férfi, egyedül állt vala a gáton, hozott volna Piacot, tömjént, mirhát, aranyat, egyes egyedül. De útját állták a kommerek jobbról-balról. Redemption Project Delayed. Volt népszavazás, a jobbkommerek azzal állták útját a Megváltásnak. Szégyen, bizony mondom én, nagy szégyen ez nékünk.
Micsoda idők. Nehéz, nagyon nehéz idők.

Itt dagonyázunk, s én, aki immáron több mint egy hete Európailag vagyok véve, igazi, Nyugati Jobboldaliként könyörögve fordulok a lassan minket lehányó Szakértelem Papjaihoz: H.E.L.P.! Európa, Segíts! Képtelen vagyok többé eltűrni ezt az átható bűzt, ezt, amit ez a tehénszar-szagú mocsári surmóság termel!

Nehéz, nehéz, biz' én mondok, ritka nehéz idők ezek. Kevesek állják csak a sarat, dacolva az Ellennel, akik sem a Piacot, sem a Szakértelmet nem akarják.

Borzalmas, rettenetes idők.