Állítólag a Jobbik beelőzheti a Maszopot.
2009. május 23., szombat
2009. május 22., péntek
Kétharmad! Diktatúra! Orbánfasizmus!
Kicsiny hazánk azért olyan szép színes, mert mindig vannak érdekes (és vicces) próbálkozások. A legjobb ezek közül az, amikor veretes szdsz-esek akarják megszakérteni a konzervatív gondolkodást mint olyat, majd fölpakolnak egy vesszőt (rajta az írás: konzervatív), és ahhoz kezdik el méricskélni a magyar jobboldalt, amiről kiderül (láss csodát!), hogy... nemkonzervatív! Megmondom őszintén, a világért sem kívánok dühöngeni ezeken a próbálkozásokon - ugyanis roppantmód szórakoztatnak.
Mármost a legújabb szólam az európaiértelembenvett szad... izé, konzervatívoknak az, hogy jön a Zorbán, viszi a kétharmadot és jól bevezeti a diktatúrát. Zárójel. Ez sem új gondolat - 2002 óta ez fut. Zárójel bezárva. Mert a Zorbán ilyen. Nem demokrata (ugyanmán, pikulát nem). Tehát jön, lát, győz, és bevezeti az egyeduralmat. Nem lesznek fékek és ellensúlyok, csak lesz a Viktátor, meg a pribékjei és autoritárius renccer is lesz. Mindenki féljen.
Most tegyük félre a szellemiség problémáit (a fékek és ellensúlyok olyan, mint a konyhában a mosogatógép és a tűzhely harmonikus egysége kb., stb.), és gondolkodjunk egy picit. Amikor 1994-ben a kommunis.. bocsánat, szóval Horn Gyuláék 2/3-ot kaptak, nem volt sipítozás. Pedig ők csak egy diktatúra örökösei. Akkor, mivel legalább 92 óta a fasizmustól kell megmenteni az országot, nem volt probléma a 2/3.
Az persze más kérdés, hogy pillanatnyilag azokat az intézményeket, amelyek nincsenek alávetve a népszuverenitás őrültségének, éppen a baloldal támadja (a bíróságok, ügyészségek stb., mert "jobboldali befolyás" alatt állnak, értsd: nem hajtanak végre a baloldal által vágyott, haladó célokat), és nem a jobb. Ettől függetlenül minden ilyen intézményes keretet majd maga Orbán Viktátor fog eltörölni.
A maradék a szokásos sallang, jaj, hát ezek olyanok, mint a kommunistanácik, demagógok, populisták, nacionalisták, soviniszták stb.-stb., jaj mi lesz itt.
De az egész mögött nincs más, mint az az értelmiségi fintorgás, hogy "oh, azok a régi szép idők, amikor még a szadesszal együtt fejtettük meg a világot, és próbáltuk fölvilágosítani ezt a hülye népet, soha sem jönnek vissza már!", amelyik a Fideszt és Orbánt túl mucsainak, és diktatorikusnak mutatja be. Hogy ez az elbeszélés kontrafaktuális (2006 októberében a hatalom nyilván nem volt zsarnoki, a Zorbán viszont per def. az, érted), ne zavarjon bennünket. Az utcai politizálás is csak akkor gáz, ha nem a Magyar Demokratikus Charta tüntet, vagy viszi a cigányokat az utcára.
Hiányzik nekik az emelkedettség, az szdsz. Ah. Az igazikonzervativizmust meg hiába is keresik, kutatják éjt nappallá téve, sehol sem találtatik az.
Mindenesetre több folytatást kérek ebből a fejezetből, mert rendkívül mulattat. És ha kicsit gonoszabb kedvem lesz, akkor a "diktatúrázás" közben majd jól a delikvensek nózija alá dörgölöm Carl Schmittet, hadd szokják. Hát még akkor hogy fogok mulatni.
Jöjjön a diktatorikus kétharmad, előre, elvtársak!
Mármost a legújabb szólam az európaiértelembenvett szad... izé, konzervatívoknak az, hogy jön a Zorbán, viszi a kétharmadot és jól bevezeti a diktatúrát. Zárójel. Ez sem új gondolat - 2002 óta ez fut. Zárójel bezárva. Mert a Zorbán ilyen. Nem demokrata (ugyanmán, pikulát nem). Tehát jön, lát, győz, és bevezeti az egyeduralmat. Nem lesznek fékek és ellensúlyok, csak lesz a Viktátor, meg a pribékjei és autoritárius renccer is lesz. Mindenki féljen.
Most tegyük félre a szellemiség problémáit (a fékek és ellensúlyok olyan, mint a konyhában a mosogatógép és a tűzhely harmonikus egysége kb., stb.), és gondolkodjunk egy picit. Amikor 1994-ben a kommunis.. bocsánat, szóval Horn Gyuláék 2/3-ot kaptak, nem volt sipítozás. Pedig ők csak egy diktatúra örökösei. Akkor, mivel legalább 92 óta a fasizmustól kell megmenteni az országot, nem volt probléma a 2/3.
Az persze más kérdés, hogy pillanatnyilag azokat az intézményeket, amelyek nincsenek alávetve a népszuverenitás őrültségének, éppen a baloldal támadja (a bíróságok, ügyészségek stb., mert "jobboldali befolyás" alatt állnak, értsd: nem hajtanak végre a baloldal által vágyott, haladó célokat), és nem a jobb. Ettől függetlenül minden ilyen intézményes keretet majd maga Orbán Viktátor fog eltörölni.
A maradék a szokásos sallang, jaj, hát ezek olyanok, mint a kommunistanácik, demagógok, populisták, nacionalisták, soviniszták stb.-stb., jaj mi lesz itt.
De az egész mögött nincs más, mint az az értelmiségi fintorgás, hogy "oh, azok a régi szép idők, amikor még a szadesszal együtt fejtettük meg a világot, és próbáltuk fölvilágosítani ezt a hülye népet, soha sem jönnek vissza már!", amelyik a Fideszt és Orbánt túl mucsainak, és diktatorikusnak mutatja be. Hogy ez az elbeszélés kontrafaktuális (2006 októberében a hatalom nyilván nem volt zsarnoki, a Zorbán viszont per def. az, érted), ne zavarjon bennünket. Az utcai politizálás is csak akkor gáz, ha nem a Magyar Demokratikus Charta tüntet, vagy viszi a cigányokat az utcára.
Hiányzik nekik az emelkedettség, az szdsz. Ah. Az igazikonzervativizmust meg hiába is keresik, kutatják éjt nappallá téve, sehol sem találtatik az.
Mindenesetre több folytatást kérek ebből a fejezetből, mert rendkívül mulattat. És ha kicsit gonoszabb kedvem lesz, akkor a "diktatúrázás" közben majd jól a delikvensek nózija alá dörgölöm Carl Schmittet, hadd szokják. Hát még akkor hogy fogok mulatni.
Jöjjön a diktatorikus kétharmad, előre, elvtársak!
2009. május 18., hétfő
Megint a félelem igazgat
Egyre többször lehet hallani - és ebben csak egy epizód volna a Magyar Demokratikus Charta és a Roma Polgárjogi Mozgalom mostani piknike - hogy Magyarországon, ezen belül Budapesten is félni kell.
Mi mástól, mint a náci veszélytől.
Mint résztvevő megfigyelő, rendszeresen városnézek (főleg az éjszakai órákban, ki érti ezt?), és próbálom fölmérni a Nagy Veszélyforrások mértékét. Eddig azt sikerült megfigyelnem, hogy a Rettegő Szabadelvű Ifjúság hétfőtől vasárnapig a városban tartózkodik, annyira fél (főképpen a Deák téren, a Gödör nevű hely mellett tartózkodnak; korábban itt lehetett összeszámolni az SZDSZ ifjú szavazóbázisát, ma valószínűleg ugyanezt mondhatjuk el az LMP kapcsán). A buszok általában tömve vannak ezekkel az Alternatív, Szabadelvű ifjakkal, és a belvárosban való kalézolás is szokásuk. A náci veszélytől való félelmet tehát nap mint nap felülírja a pia-és puncivágy. Probléma egy szál se.
Budapest ugyanis kialakította a korábban balos megmondók által megálmodott struktúrát a különböző szubkultúráknak: a "békés egymás mellett élés" mintáját. Így van nácikocsma, pankkocsma, hippiplacc, zsidókocsma, meg amit akartok. Mindenki kedvére válogathat. Előfordul ugyan, hogy a bizonyos szubkultúrák képviselői találkoznak, és a "társadalmi párbeszéd" rosszul sül el, de ez hol nincs így? Ellenben ez Budapest belvárosában meglehetősen ritka. Amitől félni kell, az maximum az, hogy a zsernyák elkap sörrel a kezedben (ez bizonyos kerületekben egyenlő a lehetetlennel tíz óra után, már ha az emberfia nem készült jó előre az estére). A lényeg viszont az, hogy Budapesten „félni” a náci veszélytől, nos kérem, ez álhisztéria. Az az egy szem Totenkopf-SS pólós kabarészökevény a buszmegállóban ugyanis még nem számít „náci veszély”-nek. Ha már számolgatunk, akkor hippi, ill. rasztaveszély inkább volna.
Ennek ellenére a Fasizmus Miatt Főműsoridőben Aggódó balliberális Értelmiségi Elit nem átallott cigányokat vinni a Szent István Parkba – ami legalább azért kuriózum, mert, mint azt KKTT megjegyezték, eddig ott cigány nem volt. Így viszont azt a csendéletet is sikerült elénk varázsolni, hogy ex-munkásőr bácsik és nénik, akik 89 előtt még gumibottal csépelték a „gyerekcsínyeket” elkövető cigányokat, most értük aggódtak, Chartás pólóban. Ami szintén nem mindennapi. Ha az ember fél, akkor távol marad azoktól a helyektől, ahol félelme szerint baj érheti. Ennek nyoma sincs Budapesten. A belváros éjszakai élete él és virul, dugig van az ifjakkal (s ez így jól is van). Innentől kezdve viszont a ballib megmondás elbukott a Reality Checken. Náci veszély? Get on with it!
2009. május 12., kedd
2009. május 11., hétfő
Válságkezelő Reformerek
Már Peter Berger felismerte azt, mi a jele a reformok szükségességének; a törzsfőnök a tűznél ölve összehúzza prémjét és kijelenti: "a törzs állapota válságos, a dolgok így nem mehetnek tovább!"
Most egy pillanatra felejtsük el azt az epizódot, hogy a mai Estében Navracsics Tibor olyan kis darabokra szaggatta Mesterházy Attila szoci frakcióvezetőt, hogy a következő pártkongresszuson Lendvai Ildiék puzzle-özhetnek majd vele. Csak gondoljuk át egy kicsit a szoci retorikai hagyományt.
Az első fázis a "nincs itt semmi probléma": talán még emlékszünk rá, hogy amikor a hitelválság kitört, akkor az volt a duma, hogy á, ugyan, az minket nem ér el. Ez már majdnem Bogár László, mintegy a perszonifikált metafizikum gyön, de Hegyeshalomnál megáll, ill. visszafordul, esetleg kikerül bennünket.
Aztán valahogy mégis beüt a szar, és akkor lapátolni kell. Persze a Munka Hősei lapátolni annyira nem szeretnek, így inkább másokkal végeztetik el a melót. A "válságkezelés" persze tipikus szoci minta szerint megy: az eldugult vécé esetét vegyük például, már dugig van, bűzlik is, de nem a duguláselhárítás a megoldás, hanem vödrök odahordása, és a mocsok átpakolása azokba. Egészen addig, ameddig "tűrhető" szinten van a budi, akkor lehet tovább használni, amíg meg nem telik újra - jó esetben a választásokig nem ömlik ki, a többivel meg bíbelődjön a Fasiszta.
Ebből persze megint nem lesz lópikula se. Kenyeret meg tejet persze 3 forinttal olcsóbban veszünk (hát, majdnem 3,60 kedves Bajnai et., ez is derék!), a többibe meg belegebedünk. De sebaj, a magyariknak jó lesz a tej meg a kenyér. Ez az egész amúgy is az ő hibájuk, ők voltak gügyék, kádárista-etatisták, na meg a Fidesz, amelyik nem enged ide Piacot. Az adócsökkentés viszont politikai vudu.
Már én sem tudok mást mondani, mint Oli bácsi...
Menjetek már a picsába, de tényleg.
Most egy pillanatra felejtsük el azt az epizódot, hogy a mai Estében Navracsics Tibor olyan kis darabokra szaggatta Mesterházy Attila szoci frakcióvezetőt, hogy a következő pártkongresszuson Lendvai Ildiék puzzle-özhetnek majd vele. Csak gondoljuk át egy kicsit a szoci retorikai hagyományt.
Az első fázis a "nincs itt semmi probléma": talán még emlékszünk rá, hogy amikor a hitelválság kitört, akkor az volt a duma, hogy á, ugyan, az minket nem ér el. Ez már majdnem Bogár László, mintegy a perszonifikált metafizikum gyön, de Hegyeshalomnál megáll, ill. visszafordul, esetleg kikerül bennünket.
Aztán valahogy mégis beüt a szar, és akkor lapátolni kell. Persze a Munka Hősei lapátolni annyira nem szeretnek, így inkább másokkal végeztetik el a melót. A "válságkezelés" persze tipikus szoci minta szerint megy: az eldugult vécé esetét vegyük például, már dugig van, bűzlik is, de nem a duguláselhárítás a megoldás, hanem vödrök odahordása, és a mocsok átpakolása azokba. Egészen addig, ameddig "tűrhető" szinten van a budi, akkor lehet tovább használni, amíg meg nem telik újra - jó esetben a választásokig nem ömlik ki, a többivel meg bíbelődjön a Fasiszta.
Ebből persze megint nem lesz lópikula se. Kenyeret meg tejet persze 3 forinttal olcsóbban veszünk (hát, majdnem 3,60 kedves Bajnai et., ez is derék!), a többibe meg belegebedünk. De sebaj, a magyariknak jó lesz a tej meg a kenyér. Ez az egész amúgy is az ő hibájuk, ők voltak gügyék, kádárista-etatisták, na meg a Fidesz, amelyik nem enged ide Piacot. Az adócsökkentés viszont politikai vudu.
Már én sem tudok mást mondani, mint Oli bácsi...
Menjetek már a picsába, de tényleg.
2009. május 3., vasárnap
Segélykiáltás Mucsáról
Ó, feleim. Nehéz idők ezek. Süllyedünk a trutyiban, és kevés kiutat látunk. Itt van ez a jó ember, aki sokat pislog, biztos a megilletődöttségtől, Európai Értelemben Vett Szakértő, de nem megy neki. Útját állják sokan. Főleg a Vérfarkasok, néha talán a Nyugat is. Itthon a ganéban fetrengő, nádszálat rágcsáló bugris-paraszt jobberek meg még mindig nem értik. Hiába magyarázzuk nekik, mutatjuk direkt Toldi lőcsével, hogy észrevegyék, merre van Európa.
Nehéz, nehéz idők.
Ezek még mindig Münchausen-szindrómában szenvednek, képtelenek kinőni belőle. A Nyugat jött volna, látott volna, győzött volna, lett volna azonnal modern hűtőszekrény, laptop, takarító-robot, de ezeknek nem kellett.
És ó, volt a Férfi, egyedül állt vala a gáton, hozott volna Piacot, tömjént, mirhát, aranyat, egyes egyedül. De útját állták a kommerek jobbról-balról. Redemption Project Delayed. Volt népszavazás, a jobbkommerek azzal állták útját a Megváltásnak. Szégyen, bizony mondom én, nagy szégyen ez nékünk.
Micsoda idők. Nehéz, nagyon nehéz idők.
Itt dagonyázunk, s én, aki immáron több mint egy hete Európailag vagyok véve, igazi, Nyugati Jobboldaliként könyörögve fordulok a lassan minket lehányó Szakértelem Papjaihoz: H.E.L.P.! Európa, Segíts! Képtelen vagyok többé eltűrni ezt az átható bűzt, ezt, amit ez a tehénszar-szagú mocsári surmóság termel!
Nehéz, nehéz, biz' én mondok, ritka nehéz idők ezek. Kevesek állják csak a sarat, dacolva az Ellennel, akik sem a Piacot, sem a Szakértelmet nem akarják.
Borzalmas, rettenetes idők.
Nehéz, nehéz idők.
Ezek még mindig Münchausen-szindrómában szenvednek, képtelenek kinőni belőle. A Nyugat jött volna, látott volna, győzött volna, lett volna azonnal modern hűtőszekrény, laptop, takarító-robot, de ezeknek nem kellett.
És ó, volt a Férfi, egyedül állt vala a gáton, hozott volna Piacot, tömjént, mirhát, aranyat, egyes egyedül. De útját állták a kommerek jobbról-balról. Redemption Project Delayed. Volt népszavazás, a jobbkommerek azzal állták útját a Megváltásnak. Szégyen, bizony mondom én, nagy szégyen ez nékünk.
Micsoda idők. Nehéz, nagyon nehéz idők.
Itt dagonyázunk, s én, aki immáron több mint egy hete Európailag vagyok véve, igazi, Nyugati Jobboldaliként könyörögve fordulok a lassan minket lehányó Szakértelem Papjaihoz: H.E.L.P.! Európa, Segíts! Képtelen vagyok többé eltűrni ezt az átható bűzt, ezt, amit ez a tehénszar-szagú mocsári surmóság termel!
Nehéz, nehéz, biz' én mondok, ritka nehéz idők ezek. Kevesek állják csak a sarat, dacolva az Ellennel, akik sem a Piacot, sem a Szakértelmet nem akarják.
Borzalmas, rettenetes idők.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
