After Virtue

Kellene már értékelnem is valamit, ugye. Az olvasók várják... mit várják?... követelik tőlem a legalább heti egy orbánságot. Most azonban mégsem a Vérfarkas a legérdekesebb a történetben. Lássuk, mi az egésznek a tanulsága?

A Jobbik 15%-ot ért el. Mi következik ebből? Az egyik az, hogy nem csak a közvélemény-kutatók, hanem általában a zemberek, jobb-és baloldal egyaránt alábecsülte a Jobbik vonzóerejét. Ez van. Mindenki gondolkodhat egy kicsit.
Elsősorban arról van szó, hogy fölösleges a 15%-os EP-választási győzelem után azonnal "csomagolásról", "sárgacsillagról", fasizmusról és hasonlókról nyekeregni. Főleg a libik körében. Kérem, ez egy betegség. Fejezzük be, jó? Sem a libik, sem a Jobbik más ellenfelei nem lesznek képesek vitába szállni velük, ill. felvenni velük a politikai küzdelmet, ha a legelején jól lenácizzák őket. A Jobbik egy balos-nacionalista párt (lásd KKTT értékelését a Reakción), ennek megfelelően kell értelmezni magát a jelenséget.
Aztán: ez hatalmas eredmény, tagadhatatlanul, de ebből még se pro se kontra nem következik semmi komolyabb. Ráadásul a Jobbik előnye könnyedén elolvadhat egy országgyűlésin, illetve addig. A Jobbik egy elégedetlenséget többé-kevésbé artikuláltan kifejező szócső, és most épp viráhozhat (ezért a virágzásért pedig - akárhogy is mentegetőznek egyesek, illetve kenegetik a szart másokra - a balliberális kormányzat, és az őt támogató értelmiség a felelős, senki más), de amint születnek jól megfogalmazott, kemény, de alátámasztott válaszok máshonnan, a radikális hevület is alábbhagy. Így a Jobbik támogatottsága meglehetősen ingatag.
Továbbá: a Jobbik esetleges még nagyobb megerősödése tényleg probléma, de baromira nem azért mert "fasiszták" (újra: tessék eztet elfelejteni végre). Hanem azért, mert egy bizonyos érzelmi hullám sikeres meglovagolói kerülhetnek döntési helyzet közelébe (mégcsak nem is kizárólagosan), akik mögött sem koponyák nincsenek, soraik között pedig nincsenek olyanok, akik rendelkeznek a politikai gyakorlat fortyélyaival. Így csak a katasztrófa marad lehetőség gyanánt. A "Magyarország a magyaroké" szlogennel lehet persze választásokat nyerni (btw. aki szerint a szlogen alkotmányellenes, azt egyrészt valaki somja nyakon péklapáttal, másrészt köszönjék meg neki, hogy ennyit kapott a Jobbik), de kormányozni nem lehet. A szlogenekkel való kormányzás gyakorlatának bulását láthattuk a Pojáca esetében. Ez tehát a Jobbik valódi, pillanatnyilag kicsiny veszélye: a dilettantizmus. A többi elég komolyan ízlés kérdése. Én egy EP-képviselőtől nem szeretnék "metélt farkincákról" olvasni. Konzervatívértelemben gusztustalan.
Röviden: a Jobbik potenciális veszélye az, hogy egy tökéletesen hozzá nem értő, politikailag tapasztalatlan bagázs módosíthat bizonyos irányokon. Ez a veszély azonban túl vagyon ragozva, pro-és kontra.

Ugyanekkora epic fail viszont Orbán Viktor azon üzenete, hogy nekik márpedig ezzel nem kell foglalkozniuk. EEE. Wrong. Kell nekik. A Jobbik ekkora előnye ugyanis azt bizonyítja, hogy a jelenlegi politikai erők képtelenek voltak valós problémákra értelmesen és határozottan reagálni (leggusztustalanabb persze újfent a ballib értelmiség volt, akik reflexből lenáciztak mindenkit, aki felhozta a témát) - mostantól viszont a problémákkal való komolyabb foglalkozás bizony a Jobbik eredményéből fakad, illetve azt is bele köll számítani.
Különben önmagában nem baj, hogy van egy radikális pártunk. Na und. Nekem pl. nem kell osztozkodnom újpogány, szívcsakra-hívő klinikai esetekkel, legyen az más reszortja. További előny, hogy talán a kedves jobboldal is összekaparja végre magát - sok tekintetben. Nem fog nekik ártani.

Aztán itt van még a szadi kiesése. Részletezzem? Minek?
Igen, ünnepeltem. Nagyon.

Rövidre zárva.

Savazás

Mivel állandelon azt kapom a fejemre, hogy itt mán csak aktuálpolitika meg orbánviktor van, ezért önbeteljesítem a jóslatot, és röviden aktuálpolitizálni fogok.
Tessék elmenni kedves gyerekek, és behúzni a Fidoxot. (Navracsics Úrnak pedig izenem, hogy utalja mán a zsetont, mert most jöttem haza Görögországból, és nincs meg a kellő pénzmag a következő, Hawaii-i kiruccanásomhoz; mégiscsak nagy segítség vagyok én nekik a kb. 15 olvasómmal, amiből tizennégyen amúgy is elmennek a Fidoxra voksolni, a maradék egy meg marad a valagán otthon.)

Ajándékba pedig megkapják tőlem a Zorbán 89-es beszédét, de pusztán azért, hogy tanuljanak belőle: ez volt ugyanis az Ürdüng Első Nagy Gyűlöletbeszéde, ahol ad1) minden teljesítményt elvitatott a kommunistáktól, ad2) kizárta őket az emlékezés közösségéből, ad3) semmiféle együttműködést nem helyezett kilátásba. (Figyelmesebbek 1.40 környékén hallhatják a MAGUNKFAJTA szót is - élelmesebbek már akkor is tudhatták, mi következik!) Szóval hallgassák figyelemmel eme gyűlölködő ember szovjet-ellenes kirohanásait, aki semmi szépet nem tudott látni 40 évnyi együttélésben. Szégyen-gyalázat, ilyen ember nem Európába való!

Aki nem tudná, mi történt valójában...

... az megtudhatja innen.
ROTFL!

Utolsó reflexiók az amerikai elnökválasztásról

Amerika proletariátusa és egész Európa jószándékú szocdem tömege már előre örül. Change we can believe in. Hope in Change. Change in Hope. Hölgyeim és uraim, az Egyesült Államok az első fekete ... télapóját készül megválasztani.

Nem kívántam ugyan véleményt nyilvánítani az ami elnökválasztásról, vagy legalábbis mélységében semmi esetre sem, de még az utolsó pillanatban állást foglalok, ahogy illik. És akármilyen jelölt is, és akármilyen is az alelnökjelöltje (aki viszont MILF, és mindez Bidenről nem mondható el), még mindig McCain a jobb választás. Obamával csúnyán pórul járhatunk - sokkal csúnyábban, mint ahogy most képzeljük.

Obama nem egy gyakorlott politikus, hanem egy igazi balos "nevelvény", akit az Academic Left dédelgetett Amerikában. Jó belépő, de nem nálam. Kiváló mozgás, kiváló gesztusok, kiváló beszédtechnika. De ez minden. Mögötte semmi, I repeat, semmi nincsen. Obama egy igazi demagóg, a populizmus korának gyermeke, akinek egyetlen feladata az volt, hogy megtanuljon egy tömegtársadalmat manipulálni - és mitagadás, ez megy neki. McCainnél mindenképpen jobban.

Obama mindenkinek előadja a Megváltás Evangéliumát. Ő mindenkit szeret, mindenkivel jóban lesz. Szereti a muzulmánokat, a keresztényeket, a zsidókat, az európaikat, mindenkit szeret. És békét hoz, nyilván. Ám épp ezért nem tudjuk, mi fog következni; Obama nem a politikai realitások talaján mozog, hanem néhány baloldali lázálomban (Hope, Change, az igazi vizionárius balos hablatyok tárháza), ügyes retorikát és stratégiát használva. A megkapó fekete fiú, aki idáig vitte, és majd Ő Megváltja Amerikát. A probléma azonban az, hogy idővel választania kell majd: kivel és ki ellen van (Carl Schmitt) valójában a politika színpadán. Mint az USA elnöke, ugyanis, nem teheti meg, hogy semleges marad. És amikor döntenie kell, akkor az egy súlyos döntés lesz, és nem is biztos hogy helyes - ám minden töketlenkedéssel azokon fog erősíteni, akiknek az erősődésére a legkevésbé sincs szükségünk.

Az egyetlen "remény" az, hogy Obama nem hajtja végre azt a szoci programot, amiből itt-ott csepegtetett részleteket. Bár igazából nem tudjuk, mit is akar, hiszen egy csomó radikális nyilatkozatát visszavonta (különben nem tudom, miért lepett meg sokakat a szélsőbalos terroristával való kapcsolata - én még a szemöldökömet sem húzom föl erre, aki ilyen háttérrel rendelkezik, annak esetében ezen egy cseppet sem lepődöm meg). De valószínűbb az, hogy megvalósítja. Lesz majd Nagy, Gondoskodó Állam, és az majd jó lesz. Nem lesz viszont innováció sem az egészségügyben sem máshol (Michael Moore és a hozzá hasonló propaganda-paprikajancsik filmtucatjai ellenére az amerikai egészségügy az egyik legjobb a világon - a nem biztosítottak jelentős része nem is kíván biztosítást fizetni, a gazdagok pedig szintén nem fizetnek, mert kifizetik az orvosi ellátást. Azonban az egészségügy innovációja szinte mindig onnan érkezik). Nem lesz erős Amerika a nemzetközi politika színpadán, ami most, főleg nekünk, a lehető legfontosabb lenne - miután Oroszország újra elkezdett ficánkolni, arról nem is beszélve, hogy az iráni elnök tényleg egy kretén.

Bush-ék viszont - sajnos - tényleg elkúrták. De nem ott, ahol a demokraták, és az Európai Értelemben Vett Baloldali Értelmiség gondolja. A Fannie Mae és a Freddie Mac által létrehozott ganajkupacot a gonosz republikánusok el akarták takarítani, de ezt a demokraták rendre megakadályozták. Egy null a Gondoskodó Állam híveinek (de milyen áron?).
Az iraki háborút viszont elkúrták. Sajnálom, pikk-pakk, neoknonokat is bírjuk, meg mindenkit bírunk - egészen az iraki b@szakodásig. Fals érvekkel, fals logikával odamenni, majd beragadni, az bizony ciki. A másik elkúrás pedig a mostani Bailout - ez az erkölcsi alapokat ássa alá. Ha valakik helytelenül bizniszelnek, akkor azok bizony viseljék a következményeket - és ne kapjanak állami segítséget. Bushék tehát elsősorban ezen a két placcon kúrták el.

Obama jól beszél, jól öltözik, hopechange, youcanbelievein. Ugri-burgi balos, hangzatos szlogenekkel. Azt mondja, ami teccik a népnek. Kossuth Lajos, új kiadásban.

Sajnos, most pont ez az utolsó dolog, amire szükségünk van. Egy határozatlan, tapasztalatlan, idealista álmokkal küszködő balosra.

Szóval akkor még egy utolsó kiáltás bele az éjszakába, akárhogy is lesz.
Hajrá, McCain!