After Virtue

Kellene már értékelnem is valamit, ugye. Az olvasók várják... mit várják?... követelik tőlem a legalább heti egy orbánságot. Most azonban mégsem a Vérfarkas a legérdekesebb a történetben. Lássuk, mi az egésznek a tanulsága?

A Jobbik 15%-ot ért el. Mi következik ebből? Az egyik az, hogy nem csak a közvélemény-kutatók, hanem általában a zemberek, jobb-és baloldal egyaránt alábecsülte a Jobbik vonzóerejét. Ez van. Mindenki gondolkodhat egy kicsit.
Elsősorban arról van szó, hogy fölösleges a 15%-os EP-választási győzelem után azonnal "csomagolásról", "sárgacsillagról", fasizmusról és hasonlókról nyekeregni. Főleg a libik körében. Kérem, ez egy betegség. Fejezzük be, jó? Sem a libik, sem a Jobbik más ellenfelei nem lesznek képesek vitába szállni velük, ill. felvenni velük a politikai küzdelmet, ha a legelején jól lenácizzák őket. A Jobbik egy balos-nacionalista párt (lásd KKTT értékelését a Reakción), ennek megfelelően kell értelmezni magát a jelenséget.
Aztán: ez hatalmas eredmény, tagadhatatlanul, de ebből még se pro se kontra nem következik semmi komolyabb. Ráadásul a Jobbik előnye könnyedén elolvadhat egy országgyűlésin, illetve addig. A Jobbik egy elégedetlenséget többé-kevésbé artikuláltan kifejező szócső, és most épp viráhozhat (ezért a virágzásért pedig - akárhogy is mentegetőznek egyesek, illetve kenegetik a szart másokra - a balliberális kormányzat, és az őt támogató értelmiség a felelős, senki más), de amint születnek jól megfogalmazott, kemény, de alátámasztott válaszok máshonnan, a radikális hevület is alábbhagy. Így a Jobbik támogatottsága meglehetősen ingatag.
Továbbá: a Jobbik esetleges még nagyobb megerősödése tényleg probléma, de baromira nem azért mert "fasiszták" (újra: tessék eztet elfelejteni végre). Hanem azért, mert egy bizonyos érzelmi hullám sikeres meglovagolói kerülhetnek döntési helyzet közelébe (mégcsak nem is kizárólagosan), akik mögött sem koponyák nincsenek, soraik között pedig nincsenek olyanok, akik rendelkeznek a politikai gyakorlat fortyélyaival. Így csak a katasztrófa marad lehetőség gyanánt. A "Magyarország a magyaroké" szlogennel lehet persze választásokat nyerni (btw. aki szerint a szlogen alkotmányellenes, azt egyrészt valaki somja nyakon péklapáttal, másrészt köszönjék meg neki, hogy ennyit kapott a Jobbik), de kormányozni nem lehet. A szlogenekkel való kormányzás gyakorlatának bulását láthattuk a Pojáca esetében. Ez tehát a Jobbik valódi, pillanatnyilag kicsiny veszélye: a dilettantizmus. A többi elég komolyan ízlés kérdése. Én egy EP-képviselőtől nem szeretnék "metélt farkincákról" olvasni. Konzervatívértelemben gusztustalan.
Röviden: a Jobbik potenciális veszélye az, hogy egy tökéletesen hozzá nem értő, politikailag tapasztalatlan bagázs módosíthat bizonyos irányokon. Ez a veszély azonban túl vagyon ragozva, pro-és kontra.

Ugyanekkora epic fail viszont Orbán Viktor azon üzenete, hogy nekik márpedig ezzel nem kell foglalkozniuk. EEE. Wrong. Kell nekik. A Jobbik ekkora előnye ugyanis azt bizonyítja, hogy a jelenlegi politikai erők képtelenek voltak valós problémákra értelmesen és határozottan reagálni (leggusztustalanabb persze újfent a ballib értelmiség volt, akik reflexből lenáciztak mindenkit, aki felhozta a témát) - mostantól viszont a problémákkal való komolyabb foglalkozás bizony a Jobbik eredményéből fakad, illetve azt is bele köll számítani.
Különben önmagában nem baj, hogy van egy radikális pártunk. Na und. Nekem pl. nem kell osztozkodnom újpogány, szívcsakra-hívő klinikai esetekkel, legyen az más reszortja. További előny, hogy talán a kedves jobboldal is összekaparja végre magát - sok tekintetben. Nem fog nekik ártani.

Aztán itt van még a szadi kiesése. Részletezzem? Minek?
Igen, ünnepeltem. Nagyon.

Rövidre zárva.

Savazás

Mivel állandelon azt kapom a fejemre, hogy itt mán csak aktuálpolitika meg orbánviktor van, ezért önbeteljesítem a jóslatot, és röviden aktuálpolitizálni fogok.
Tessék elmenni kedves gyerekek, és behúzni a Fidoxot. (Navracsics Úrnak pedig izenem, hogy utalja mán a zsetont, mert most jöttem haza Görögországból, és nincs meg a kellő pénzmag a következő, Hawaii-i kiruccanásomhoz; mégiscsak nagy segítség vagyok én nekik a kb. 15 olvasómmal, amiből tizennégyen amúgy is elmennek a Fidoxra voksolni, a maradék egy meg marad a valagán otthon.)

Ajándékba pedig megkapják tőlem a Zorbán 89-es beszédét, de pusztán azért, hogy tanuljanak belőle: ez volt ugyanis az Ürdüng Első Nagy Gyűlöletbeszéde, ahol ad1) minden teljesítményt elvitatott a kommunistáktól, ad2) kizárta őket az emlékezés közösségéből, ad3) semmiféle együttműködést nem helyezett kilátásba. (Figyelmesebbek 1.40 környékén hallhatják a MAGUNKFAJTA szót is - élelmesebbek már akkor is tudhatták, mi következik!) Szóval hallgassák figyelemmel eme gyűlölködő ember szovjet-ellenes kirohanásait, aki semmi szépet nem tudott látni 40 évnyi együttélésben. Szégyen-gyalázat, ilyen ember nem Európába való!

Európa: merre?

Volt szerencsém az imént elolvasni Orbán Viktor (baloldali olvasóim kedvéért: Ordas, Főfasiszta, Ürdüng, Patás, stb.) dolgozatát az Európai Unióról és Magyarországról.

Miben van, miben nincs igaza a Fidesz elnökének?

Először is: Magyarország ma - akár savanyú ez nekünk, akár nem - egy vacak kis nemzetállam, egy a sok közül. Nem volt mindig így és nem is kell szükségszerűen így lennie. És tegyük hozzá, hogy ez bizony nem csak a mi bűnünk, itt sokan tettek azért, hogy idáig eljussunk. És tegyük hozzá azt is, hogy a "nemzetállam" mint önmagában vett jó, nem feltétlenül cél (a Magyar Királyság sok minden volt, de nem nemzetállam - ahogyan a dualizmus idején az Osztrák-Magyar Monarchia sem volt nemzetállam; akkor most tessék összehasonlítani azt a periódust a mostanival, és zokogni egyet zsepibe, mert van miért). Magyarországot igen is naggyá tette birodalmi jellege, nota bene soknemzetiségű mivolta is (kéretik feljegyezni: ez a soknemzetiségű jelleg, és birodalom nem egyenlő a mai multikulti pótvallással). Magyarországon jó volt élni, még az első világháború után is, az előtt meg még inkább. Aztán álmodozó demokratáink a tengerentúlról jól felszabdalták az egészet a "nemzeti önrendelkezés" és "nemzetállami demokrácia" jegyében, kösz (a "nemzeti önrendelkezés" legszebb kifejeződése a délszláv háború volt), majd sikeresen betoltak bennünket mindenféle ideológiai megszállottak és megszállók a szovjetek karjai közé. Noha az is egy "birodalom" volt a maga módján, de most szólok: Orbán Viktornak bizony igaza van. Aki az EU-t a Szovjetunióhoz hasonlítja (nééézd, ezen is-azon is van csillag!), az nem mélyenlátó nagyokos, hanem egyszerűen hülye.
Ezzel mindössze azt kívántam jelezni, hogy a birodalom, csak azért mert birodalom, nem elvetendő gondolat. Sőt.

Miben vagyon még igaza a Sátánnak?

Európa és Magyarország megerősítésében: és igen sok mindent sorol föl. Az oktatás jelenleg kritikán aluli (és végtelenül átpolitizált sok helyen), és azt ne gondoljuk, hogy "versenyképes tudást" (meg ehhez hasonlókat, érted) majd a mi marxista dínóink fognak nekünk adni: fityiszt. Nem fognak.
Külpolitika, egyebek: az EU pillanatnyilag egy erőtlen, de jó nagy bürokrácia - ezért sem tudom osztani Orbán EU-val kapcsolatos optimizmusát. Az, hogy az EU "nemzetekfeletti", az nem az ördögtől való (az uralkodóink is azok voltak), viszont az, hogy valóságos potenciált nem képvisel, aggasztó. Az oroszok egyre leplezetlen módon nyomulnak mindenhol, itt is, és pár nap alatt megmogyorózták egész Európát: nem csak a gáz-alternatíva hiányzik, de kényszerítő/szankcionáló potenciál is. Egyelőre - ez van - a NATO még mindig több kényszerítő eszközzel rendelkezik, mint az EU. Az álmodozó, jószándékú európai szocdemek és libik álmodozhatnak felőlem, de amíg nincs Európának érdekérvényesítő képessége (és ebbe beletartozik a katonai erő is, bizony), addig kitörölhetjük a jóindulattal a hátsónkat. Annyiban lenne értelme Európának (példának okáért), hogy pl. az orosz agresszióval szemben (akár Európa határain belül, akár azon kívül) valamilyen formában fel tudjon lépni. [Megjegyzés: lassan csak megtanuljuk - vagy most, józan ésszel, vagy majd később néhány keserves lecke árán - hogy az orosz előretörés nekünk bizony nem érdekünk; és nem érdekünk az, hogy egy koszos posztkommunista oligarchia - különféle eszközökkel - újra megszálljon minket: Viktorunk aggodalmát ennek kapcsán osztom, nem kicsit.] Szintúgy igaza van az Ürdüngnek a protekcionizmus elutasításában.

Mi a probléma? Jöjjenek a kellemetlenebb dolgok.
szimbólumok, egyebek
Az nem úgy van, hogy a szimbólumoknak, jelentéshordozóknak nincs jelentőségük. Van. Így amíg Európa nem vállalja saját múltját (egy félmondatot se a kereszténységről!), addig valódi erkölcsi erő sincs benne, nem csak a katonai hiányzik. Addig Európa nem áll ki semmi mellett, és semmivel szemben sem: egy üres bürokrácia, amelyik többezer oldalas törvényekkel-és azok módosításaival van elfoglalva, valamiféle racionalista módon, mindezt ötvözve azzal a bizonyos libi jószándékkal. Kevés, nagyon kevés. Önmagunk gyepálása, megtagadása sehová sem vezet. Ezért is rühellem a folyamatos Európát (és az Amerikát) érő alázást. Mi mindig mindenkit bántottunk, az egész civilizációnk romlott Rousseau és 68 óta, stb. Marhaság.

Még egy igazság: Európa és az USA kapcsolatainak erősítése. Erre pedig mondok szépen egy bazinagy igent. Ahogyan Oroszországgal kapcsolatban is, majd ezt is megtanuljuk lassan, nem kevés szenvedés árán: ez a kultúránk, a civilizációnk (vagy ami maradt belőle), tessék ezt tisztelni és megvédeni. Mivel egyelőre az USA-nak van egyedül kényszerítő ereje, nem baj, ha jóban vagyunk velük. Figyelem, itten érdek (-és érték)azonosság van.

A Gonosznak tehát nem kevés dologban van igaza: megerősítésben (külpolitika, gazdaság kapcsán, protekcionizmus elvetésében, USA-kapcsolatok, stb.) mindenképpen.

Az EU-val nekem nem feltétlenül a "nemzetekfeletti" volta a problémám: a Katolikus Egyház is az (noha a kettőt sose mossuk egybe, ugye). Majd ha lesz a szubszidiaritást veszélyeztető lépés, majd ágálok.
A problémám az, hogy az egész bürokrácia és jószándék mögött nincs semmi: sem erkölcsi, sem fizikai erő, se a hagyományok fontossága, semmi.

Amíg ezek nincsenek, olyan sokat ne várjunk.