Mi a Bal ma?

Hát ez. [PDF]

Meg ez (márc.7)

Megint a félelem igazgat

Egyre többször lehet hallani - és ebben csak egy epizód volna a Magyar Demokratikus Charta és a Roma Polgárjogi Mozgalom mostani piknike - hogy Magyarországon, ezen belül Budapesten is félni kell.
Mi mástól, mint a náci veszélytől.

Mint résztvevő megfigyelő, rendszeresen városnézek (főleg az éjszakai órákban, ki érti ezt?), és próbálom fölmérni a Nagy Veszélyforrások mértékét. Eddig azt sikerült megfigyelnem, hogy a Rettegő Szabadelvű Ifjúság hétfőtől vasárnapig a városban tartózkodik, annyira fél (főképpen a Deák téren, a Gödör nevű hely mellett tartózkodnak; korábban itt lehetett összeszámolni az SZDSZ ifjú szavazóbázisát, ma valószínűleg ugyanezt mondhatjuk el az LMP kapcsán). A buszok általában tömve vannak ezekkel az Alternatív, Szabadelvű ifjakkal, és a belvárosban való kalézolás is szokásuk. A náci veszélytől való félelmet tehát nap mint nap felülírja a pia-és puncivágy. Probléma egy szál se.

Budapest ugyanis kialakította a korábban balos megmondók által megálmodott struktúrát a különböző szubkultúráknak: a "békés egymás mellett élés" mintáját. Így van nácikocsma, pankkocsma, hippiplacc, zsidókocsma, meg amit akartok. Mindenki kedvére válogathat. Előfordul ugyan, hogy a bizonyos szubkultúrák képviselői találkoznak, és a "társadalmi párbeszéd" rosszul sül el, de ez hol nincs így? Ellenben ez Budapest belvárosában meglehetősen ritka. Amitől félni kell, az maximum az, hogy a zsernyák elkap sörrel a kezedben (ez bizonyos kerületekben egyenlő a lehetetlennel tíz óra után, már ha az emberfia nem készült jó előre az estére). A lényeg viszont az, hogy Budapesten „félni” a náci veszélytől, nos kérem, ez álhisztéria. Az az egy szem Totenkopf-SS pólós kabarészökevény a buszmegállóban ugyanis még nem számít „náci veszély”-nek. Ha már számolgatunk, akkor hippi, ill. rasztaveszély inkább volna.

Ennek ellenére a Fasizmus Miatt Főműsoridőben Aggódó balliberális Értelmiségi Elit nem átallott cigányokat vinni a Szent István Parkba – ami legalább azért kuriózum, mert, mint azt KKTT megjegyezték, eddig ott cigány nem volt. Így viszont azt a csendéletet is sikerült elénk varázsolni, hogy ex-munkásőr bácsik és nénik, akik 89 előtt még gumibottal csépelték a „gyerekcsínyeket” elkövető cigányokat, most értük aggódtak, Chartás pólóban. Ami szintén nem mindennapi. Ha az ember fél, akkor távol marad azoktól a helyektől, ahol félelme szerint baj érheti. Ennek nyoma sincs Budapesten. A belváros éjszakai élete él és virul, dugig van az ifjakkal (s ez így jól is van). Innentől kezdve viszont a ballib megmondás elbukott a Reality Checken. Náci veszély? Get on with it!

Hope and Change

Ahogy látom (és ha a szemem nem csal, ez esetben erre van sansz), éppen darabjaira hullik szét a bal. Már azt is olvasni itt-ott, hogy több balos párt kell, lehetne egy gyurcsányista-modernista-népnevelő, egy posztkommancs kisspéterista, szélbalos stb. Szóval, lehet, hogy széthullás, forgácsolódás vagyon. És ez bizony csodálatos.
Biz' én mondom néktek, drága feleim, ne igyunk előre a medve bőrére, de ha mégis bekövetkezik a csoda s a Gondviselés kegyed ajándéka, úgy leiszom magam, mint még soha.

Egy kis örömünk nekünk is legyen. És persze-persze, nem vagyunk ám kárörvendők. (Kivéve Tölgyet.)

Programozáshoz Ápdét:

"Grósz Károlynak a The New York Timesban május 15-én megjelent nyilatkozatára hivatkozott [az Ellenzéki Kerekasztal], amelyben a pártfőtitkár egyebek között azt mondta, hogy az MSZMP azért is hatalmon akar maradni, mert nincs kinek átadnia a hatalmat. Grósz álláspontja szerint a többi pártnak nincs konstruktív programja, ezért az igazi parlamenti választásokat csak 1994-ben vagy 1995-ben fogják megtartani. A főtitkár "diktatórikus" kijelentéseit még az MSZMP budapesti reformköre is kifogásolta, a nyilatkozatot az ellenzék provokálásának nevezte, s véleménye szerint Grósz nem a párttagság vagy választott párttestület álláspontját képviselte"

Index.

Naháp, micsoda hasonlóságok!

Programvadászat

Na kérem, beszéljünk a programokról (és szándékosan nem szójátékozom megint). Mert ugye, a legfőbb elvárás, és a Sátánnal szembeni legfőbb ellenérv, hogy az bizony programtalan. Szemben 1) az MSZP-vel, aminek minden zsebében lapul egy, és a dialektika szabályainak megfelelően mindig a legjobbat húzzák elő, 2) Bokros Lajossal, akinek meg az egyedüli üdvözítő programja van: A Program. Extra Lajosum Nulla Salus.

Egyrészt. Ez a modernitásból és a szocializmusból itt felejtett legrosszabb racionalista-technokrata lózung. Merthogy ugye, a Fityisz programja nem is program, hanem lózunggyűjtemény. Kérem, ez igaz. Kérdésem a következő: melyik nem az? (Egyébként valóban kérdéses ez az új kiadvány is, amire nem volt még időm, de eklektikában első ránézésre is utolérhetetlen: egy helyen Matolcsy, Cséfalvay és Bogár? Abból milyen típusú koktél lesz?)

De. Abszolút kiszámíthatóságra épülő program nincs, ismétlem, nincs. A programok (amiket annyira kérnek a zemberek, sőt követelnek, viszont 1%-uk ha elolvassa) maximum irányokat szabnak, nagyvonalakban határozzák csak meg egy kormányzat politikáját. Ezért szükségszerűen egyik sem tízparancsolat, és kőbe vésett szabály. Meg aztán mint tudjuk, a politika az egyensúlyozás művészete. Egyszer. Másodszor pedig annyi előre nem látható következmény van, hogy fölösleges négyéves terveket gyártani. Időelütésre jó.

A zemberek különben nem programokra szavaznak. Ország-és világképekre szavaznak, gazdasági tekintetben pedig preferenciákra: kiknek legyen jó? Kiknek rosszabb? Az inaktívak járjanak jobban, vagy az aktívak? A "szociális jogok", vagy a munka a fontosabbak? Miből mennyit hova, miért, stb. Akik azt mondják, nekik aztán 100%-osan biztos tervük van a Nagy Átalakításokhoz, sarlatánok. Olyan nincsen.

És sajnos az előrehozott Orbánnal kapcsolatban is így merülnek fel a problémák: bázisdemokratáink örömmel adnák a döntéseket a zemberek kezébe, szerintem odáig is elmennek, hogy a zemberek közösen írjanak kölccségvetést. Ne, ne írjanak a zemberek. Viszont legitimációs okokból (hogy a többit ne is mondjam) valóban az előrehozott választásokat kéne már végre előrébbhozni.

Aztán vannak az önkéntes modernizátoraink, akiket sokan támogatnak. Sajna ebbe a likba beleesett Tallián barátunk is, aki kiállt mellette.

IMHO, drága barátaim, ez a másik véglet, és legalább ilyen kevéssé vonzó. Hozzáteszem - hogy Tölgyessyt idézzem -, a Bokros-féle kurzus a magyar baloldal legrosszabb "hagyományai" közé tartozik, ami Jászitól ível a szocialista technokratákon keresztül egészen Bokrosig. Ha valamitől kiver a víz, akkor az az a narratíva (copyright by Bogár L.), hogy jön a bajusszal antropomorffá tett kombájn, és fölszántja ezt a mocsaras, szaros ugart, modernizál. Ez az a sztori, hogy Béla bácsi telkén átvezetik a vasutat, és mikor kérdőre vonja őket, mégis mit művelnek, azt felelik: "türelem, Béla bá, modernizálunk." Na, ezt_nem. És ehhez természetesen semmi szükség legitimációra, sem a "nép"-től, sem bármi mástól, ehhez egyedül rackósági felhatalmazás kell: az "egyedüli" racionális, technikai megoldás a modernizátorok kezében van. Így kérdés nincs. Nem kell megkérdezni senkit sem, jó lesz-e az, ha padlót nyalsz fiam, akkor is modernizálunk. És ott van program is.

Tehát: nem programra savazunk, és szigorú értelemben vett "program" nem is létezik. Csak a modernizátoroknak van. Azt meg nem kérjük.

Baloldali idealizmus

Milyen az ideális Baloldali Vezető? Aki nem csak dialektikusan gondolkodik, de még gesztusai/viselkedése is meglehetősen változékony.

Latolgatás

Ne örüljünk, kedves feleim, ne örüljünk előre. Jöhet még derűre ború. Remélhetőleg a Fidesz sem kezd el egyből ujjongani (egyelőre hál'Istennek nem csinálja). Ám ettől még eltöketlenkedheti a dolgot, ahogy sajnos szokta.

Az egyik dolog az, hogy Gyurcsány nagyívű bejelentése (vö. Szenvedélyes Igazságbeszéd 2.0) önmagában semmit sem jelent. Sőt, elsősorban azt jelentheti, hogy ő maga átmenti hatalmát (elsősorban a Pártban, de lehet itt még Big Return is). A szocik számára legelőnyösebb megoldás most valami "szakértő" üzembe helyezése lehet, akit fölvált vagy Ferenc, vagy valamelyik jól fölépített újfiú. És akkor a PR-szakemberek és a seggbebújó értelmiség kaphat a maradék mogyiból egy nagyobb adagot. Semmiféle változás nincs itt, és amíg nem képesek kierőszakolni az előrehozott lónyálat, addig nem is lesz. Addig marad ez a bársonyos posvány, nagy "szerencsénkre" meg 2010-től Kádár Reloaded. És akkor majd pakolom a csomagjaimat, és kérek hozzá praktikus infót Konrád Györgytől.

Ámde. Mit ne tegyünk? Az egy dolog, hogy a Debreczeni Jóska-féle vallásos rajongást a Vezérért ejthetjük. De ilyenkor elkezdődik megint a latolgatás, mi lehet, mi történik. Bogár László (ó, micsoda meglepetés!) máris tudni véli a választ. Azon nyomban belehelyezte a történteket a Harry Potteres magánvilágába, és interpretálta azokat: A globálburzsoászivattyúzóháttérhatalom lokálfüyülősszellentésszaga máris előkészítette a mégrosszabbat. Ötödik válságszint közeleg. Ez már túl van a diskurzus és a rendszer válságán, ehhez már hatodik érzék kell. Globálnyik-neoliberális-tőkehájas szörnyecskék törik már fel a nemzetállamot.
Aha, na a jó büdös francba már a baromságokkal. (Akit érdekel a szofisztikált kritika is, olvasson Balázs Zoltánt).

Próbáljuk ezt meg ennél józanabbul. A szocik egyáltalán nem nyílt lemondásra játszanak, az nem az ő műfajuk. És ne feledjük, hogy Megyót is megpuccsolták, most annyi a különbség, hogy vagy nem látjuk a puccsistákat, vagy maga Ferenc az, esetleg a PR-osok tervezték meg ezt a levezetést. Arról nem is beszélve, hogy a Ferenc-hű értelmiség a múlt hét folyamán elárasztott minket a "goodbye Feri"-cikkekkel, lemondóan, lesajnálva elküldték a miniszterelnököt a sunyiba, azt, akibe ez idáig az Utolsó Reményt is helyezték. Pont a zajos pártkongresszus előtt.

Érthetetlen dolgok ezek a véletlenek, ugye.

zsarnokság

Csak egy rövid megjegyzés: az egy dolog, hogy az utcakő-dobáló huszárok hülyék. Kérem, azt lehet kezelni.. A másik dolog az, amikor Pártunk és Kormányunk, régi "hagyományaihoz" oly hűen rendőrállami módszerekkel kezel egy nemzeti ünnepet. A terrorizmus eszközévé válik a cumisüveg, a plasztik ásványvíz, de még az alma is. Budapest kész 1984-fílinget öltött 15-én, mindenhol felszerelt kapuk, biztonságiak és zsernyákok. Demszky Gabika végett az ő nagyságos pódiumát nem lehetett megközelíteni (de haza se lehetett menni onnan).
És még valaki azt meri mondani hogy "hülyeség" kommunistázni? Kérem, mi a franc folyik itt? És ez mi a franc, ha nem a komcsi hatalomgyakorlás negédes virtusa? (Tölgyessy Péter szerint alkotmányossági aggályok vannak, és nem is kicsik) A különböző (jó, idiótábbnál idiótább) 12 pontok felolvasása mióta ütközik törvénybe? Az egyetlen, ami még határt szab ennek a velejéig romlott, tetves komenista bagázsnak abban, hogy azt tegye, amit csak akar, az a néhány intézmény, amelyik korlátozza a hatalmukat, meg esetleg Európa maradéka. De az is kevés, mint látjuk.

Kérem, ezek nem változnak. Ezek ugyanazok a mocsadék kommunisták, akik voltak 89 előtt. És úgy is viselkednek.
Nem adok ötleteket, mit érdemelnének cserébe.

Milyen az Igazi Konzervatív?

Bár nem akartam, és máshol továbbra sem akarok, itten reflektálok néhány "kardinális" kérdésre (e kérdések jó részét pont az Igazi Konzervatív szarja le magasról, de sebaj). Naszóvalakkor.

Néhányan úgy gondolják, hogy ők a Nagy Megfejtők Társaságához tartoznak. Másképp szólva, ők látják a Lényeget. Mi a lényeg? Valaminek a szubsztanciális tartalma, annak leglényege, legbelső működő elve - leggyakrabban egy elv, vagy egy elvből levezetett valóság. Amennyiben a kedves Megfejtő eme lényeget ismeri (és miért ne ismerhetné, hiszen minden ember értelme esendő, kivéve a Megfejtőé - persze ha őt kérdezzük, jó gnosztikusként működésbe lép nála a Frageverbot pavlovi reflexe, és ott a vita vége; "a bolsevikok különleges emberek - különleges anyagból vannak gyúrva", ugye). Mármost e lényeg ismerete után a Megfejtő bírál minden tőle eltérő véleményt, nem fogad el kritikát, azt meg pláne nem fogadja el, hogy esetlegesen nincs neki igaza. Tévedhetetlen intellektusa (mely gyakran szeplőtelen erkölcsiséggel is együtt jár) révén a kritika egyedül az ő joga, sőt kötelessége is, hiszen a lényeget nem látó sötét népeket felvilágosíthatja a valóságról - kedvesen lehajol a nép egyszerű gyermekéhez, megsimizi a buksiját, és elmondja neki, hogy mi a lényeg. A nép egyszerű gyermeke népies farkasvakságban szenved ugyanis.

És ennél a pontnál vége is a konzervatív habitusnak. A fenti attitűd ugyanis épp a baloldaliak és a liberálisok "tisztázó vitáira" emlékeztet, ahol jól el lehet különíteni a szektákat, irányzatokat, valamint lehet "tiszta elvek" alapján átmutatni a másikra, hogy ő miért nem trú liberós vagy balos. Na, ezt az aufklerista szemléletet hozzák át nem kevesen a jobb/konzervatív oldalra. Ám ez a politikai puritanizmus nem letisztítja, hanem bemocskolja a konzervatív hagyományt (mely egyáltalán nem redukálható egyetlen szempontra). A dolog felejtős.

Én is próbálkozhatnék ilyesmivel, persze, mindenkinek megvannak a "biztos pontjai". Például kezdhetném azzal, hogy szerintem aki horthysta, az nem konzervatív, mert konzervatív csak a megrendíthetetlen dinasztiahűségű lehet - mindenféle szabadkirály-választó, republikánus és demokrata azonnal mehet is a levesbe, a "konzervatív" feliratú klubba a lábát be nem teheti. Ennek megfelelően el kell, hogy vesse a modernista eszméket, így a népszuverenitást is, maximálisan elleneznie kell az általános és egyenlő választójogot. Ja, és katolikusnak kell lennie. Tőből rühellnie kell minden szocialista izét, legyen az akár a modern, gügyögő jóléti állam, és mindegy, milyen színezetben.



És egyáltalán nem kizárt (sőt), hogy fentiekből sokat még alapvetően így is gondolok. És akkor már csak egy kérdésem maradt: van értelme? Van értelme ezzel nekirontani bárkinek, és jól leugatni, hogy "te nem vagy Igazi"? Vagy lehetséges, hogy épp a konzervatív habitusunknak megfelelően képesek vagyunk mondjuk civilizált párbeszédet folytatni, és érvelni a kinyilatkoztatás helyett? Épp a konzervatívok pluralizmus-és hagyományérzékenysége arra kellene, hogy predesztinálja őket, hogy ezt a "beállok, mint a gerely" szemléletet ne tegyék magukévá. Hogy legyenek kétkedők, főleg saját értelmükkel szemben.

De nem, mitnekema. Ezmegaz. Lófaszocskát, én tudom mi a tuti. És akkor valószínűleg ebből érthetővé válik, hogy a honi jobboldal egy jelentős része miért ápol teljesen értelmetlenül Horthy-kultuszt (jó-jó, tudom, tényleg legyepálta a komcsikat, és ezért örök hála neki, de önmagában ettől még nem lesz tiszteletre-, pláne nem ámulatraméltó; legfőképpen egy imposztor, aki kétszer is elűzte IV. Károlyt, és lássuk be, politikusként sem volt a helyzet magaslatán), miért ölelkezik össze masszívan balos értelmiségiekkel (Csath, Bogár, Hegedűs stb.), és miért veszi át ezt a Lényeglátó sületlenséget. (Különben sem érzem magam a platonizmus hívének, de ez annak a legtorzabb változata.)

Megmondás helyett először érteni kéne. Az meg nehezebb.

Balos civil vallás

Teljes készülődés, amerre járok: megzabál bennünket a globális felmelegedés (ami kurvahideg éppen, voltak künn a kollegák?). Ez a hiszti most épp a legújabb, nem is olyan rég még a globális lehülés volt a félnivaló, meg az apokalipszis-vízió alapja, amire valamiféle szekuláris egyházat alapíthattak a haladók. Az állítólag a racionalitás biztos alapján álló felkent papok (a mise: felvilágosító kurzusok - te okozod, te marha, így fogyassz, úgy közlekedj, különben letolt nacival ér a világvége) vallásos áhitattal képesek mindenféle gyüldéket szervezni. Légy klímatudatos!

Tegnap arról értekeztem egy szintén elég reakciós kollégával, hogy emezeket is le kéne már oltani kicsit - majd rábízzuk valamelyik szagértőbb arcra (Tallián Miki?:)). Addig is legyen itt ajándéknak az egyik főhisztériázó, Al Gore kifigurázása, de "tök komolyan"!

A nemzeti érzülethöz

Tallián Miki bejegyzéséről jutott eszembe valami - nem tartozik szervesen TM bejegyzésének mondanivalójához.

Szóval erről jutott eszembe:

"Ugyanerre a kérdésre válasz a Judapest is, csak épp másfajta válasz: pozitív, vidám, értékekre és nem tagadásokra alapuló identitások megformálása. A klasszikus magyar polgári identitásra is ráférne egy Judapest-szellemű felfrissítés."

Abban egyetértek TM-el, hogy valahogy a magyarság-tudatunkhoz (vagy mi a fészkes fenéhez) nem tudunk tisztességesen viszonyulni. Vagy lehajtott fejjel gondolunk rá, mintha szégyellni valónk volna (emlékszik még valaki Landeszman ostoba kifakadására? Naugye, hogy nem igaz...), vagy néhány olyan figura büszkül túlontúl erre, akinek amúgy erre semmi oka nem lenne, végignézvén a személyes teljesítményén (nem sorolok neveket, úgyis tudja mindenki).

Minden nemzetnek/népnek megvan a sajátos történeti "mítosza" (ezt most nem pejoráló értelemben használom, kicsit sem), és majd' mindegyiknek szép, színes, hagyománydús története van. Az ehhez való ragaszkodás nem szégyen, nem habzó szájú nackóság, hanem abszolút normális, sőt fontos dolog.

Most akkor sokkolni fogok: igen, a Fidesz 1998 és 2002 között igyekezett az ilyen "egészséges" érzést feltámasztani poraiból. Az egész "polgári" cécó, a nemzeti szövegek erre mentek ki - és nagyon helyesen! Enélkül ugyanis nincs haza. (Tölgyessy helyesen mondta, hogy ezzel a Fidesz többet, illetve mást akart adni a magyaroknak, mint a szokásos "több pénzt az embereknek", "legyen olcsóbb a farhát" kádári műtrágyáját.)
Közhely, de igaz: a hazaszeretet valóságára külhonban lehet legjobban ráeszmélni. Ez nem azt jelenti, hogy itthon ezt nem lehet érezni: én "itthon is" szeretem a hazámat (aki nem szereti, az meg vegyen be arzént). A felvilágosodás óta divat az az értelmiségi böszmeség, hogy a távolba bámulva sóhajtozunk, hogy mindenhol milyen kurvajó, csak nálunk szar. Hát mama, egy lószart. Ez egy rossz beidegződés, egy rettenetesen szánalmas és szegényes intelligentsia szánalmas és szegényes szokása, öröksége, amiben nem kötelező és nem is szabad "részt vennünk". Nyomják a hátsójukba a bezzegezést. (Ez igaz azokra a - többségében hogy-hogynem ballibber - értelmiségiekre is, akik a konzervativizmus lehetőségét azzal passzolják odébb, hogy itt nincs angol gyep.)
Szóval szeressük a hazánkat, mert a miénk, és a maga teljességében páratlan szépséget ad nekünk (sorolhatnám az "előnyeinket", de ez meddő volna és fölösleges).

Szóval van magyarságtudat, van hazaszeretet, és van polgári cucc is - mindnek van hagyománya, amit igyekezni kell erősíteni. Egyvalamit nem szabad velük tenni: a hülye balos válogatósdival szelektálni a különböző elemei között.
A ballib fertájról érkező nyafik ugyanis javarészt ezt a célt tűzik ki: polgári, hazaszerető magyarkákat akarunk mink látni, csak legyenek gyurcsányosítva, emeszpésítve, posztkommunistásítva, ne legyenek túlzottan nemzetiérzelműsítve, meg orbánviktorosítva. Újfajta magyarságot meg polgáriságot akarunk mindenféle olyasmi nélkül, ami a magyarság és a polgáriság szerves része (egyházak, hagyományos közösségek, polgári erények, erkölcsök, stb.) - hisz azokat a jobboldal képviseli!

Így kilúgozni a "számunkra nem kedves" elemeket a magyarság-cuccosból meg a polgáriságból kéremalássan, nem lehet. Nem megyek abba bele mélyen, hogy miért nem, de azért hallgassák csak Oakeshott túlvilági kacaját.

Tehát: valóban lehet "pozitívvá" tenni a hazaszeretetet és a polgári virtust, de nem lehet abból racionalistaként válogatni. Így vagy polgári és hazaszerető tartalmat képviselünk, vagy posztkomcsi, erkölcsi relativista sártúrást huszonötmillió románozással dúsítva.

A kettő együtt viszont nem megy, akárhogy is erőlködik rajta a szoci disznóhad.

TGM már megint gyagya

Nu, itt van eme opus, kéremtisztelettel. Ehhöz azért már külön energia kell!

TGM írása elsősorban elvtársi figyelmeztetés, nem nekünk szól: a rasszista-etnicista jobboldal (értsétek: mink egyek vagyunk, azaz a "neokonzervatív" jobboldal közeledik a szélsőjobboldalhoz, és kéjesen nyalakodik véle) dupla ellenforradalmat nyomat (ami azért nem semmi teljesítmény!), de leginkább ráépül a rasszizmusra, kolbászt fog csinálni a nyugdíjasokból, és Orbán Viktor keresztül fogja masíroztatni a Magyar Gárdát vidéken, hogy kuss legyen a cigányoknak (miután jól felpofozta őket - de ugye tudjuk azt is, hogy ez csak figyelemelterelés a spanyolnáthaként terjedő fasizmus részéről).

TGM persze ügyesen fogalmaz, hiszen direktbe nem nácizza le a Reakciót, a Konzervatóriumot és a Judapestet (sőt a HVG-t és az Indexet! - ahová ő maga is szokott írni btw. Nem hiába, a szükség nagy úr, és valamiből etetni kell a proletár szájakat), de azért érzékelteti, hogy miket úszunk mi meg.

Rendes világban természetesen a munkásosztály vasökle lecsapna szépen a reakciós-fasiszta szervezkedés minden megmozdulására. Zofort, érted. Ugatsz, náci? Pofánváglak! Praktikus megoldás volt erre az Andrássy út 60-ban kedélyes átnevelőszobákat tartani (fókuszcsoportok, mediatív beszélgetések, és a "fasizmus nem megoldás"-előadások megtartása, stb.).

Azért megnyugtató, hogy röndös baloldaliként a nacionalizmust kicsit dicséri. Ezt elvártuk. És hát, a neopogány-antiszemita indiántánc nem nacionalista, mehet is a levesbe (reméljük, nem csak ezért). A másik pedig nem konzervatív, hiszen a konzervatív nem populista (tényleg nem - ennek jelét hol látja? Egyször az elitizmust - ami nyilván Út a Fasizmushoz - vési föl nekünk, majdan a populizmust? Hát hogyan igazodjunk el a Baloldali Elvárások Útvesztőiben?).

A változás az, hogy a reakciósfasiszta movement kiterjesztett változatát láthatjuk: "egy a tábor" az emeszpétől a szélsőjobbos tábortűz-zenéig. Ezt szerintem nem csak mi kérnénk ki magunknak, hanem a széljobb is.
Kik maradnak az emberségesek? A humanisták, a lelkigazdagok (a Bibliában a boldogok a lelki szegények - ennyi boldog ember lenne a kis országban? Wow!)? Hát TGM és az ő elvtársai. Ők, az Elnyomottak, Összetörtek, Magyarok és Nem-Magyarok. Egyedül ők közdenek lelki gazdagságukban a lelki szegények egész áradata ellen. Apokaliptikus baloldali jövőkép reloaded. De ezt már az ókori gnosztikusok is el bírták játszani, mi ebben az újdonság? Sehol egy új dallam, vagy ritmus.

A rossz hír viszont az, hogy pl. a keresztény tanítás és a konzervativizmus nem összeegyeztethetetlen. Pont egy baloldali képes csak arra, hogy összekeverje a megvariált egalitarizmust a kereszténységgel, hogy ez utóbbit a hierarchiával ellentétesnek tekintse (egy keresztény számára Isten akarata feltétlen autoritás - milyen egyenlőség ez így kéremalássan?).
Ráadásul azt feltételezi TGM, hogy a nemzet-keresztény kurzus reakciós terjesztői mind Protestáns Fehér Férfiak. Hát, ez itten nem az Egyesült Államok, az alapítás idején.

Ezek után mit mondjunk reakciós-bomlasztó mozgalmunk többi tagjának? A nem kevés katolikusnak? A nem-fehéreknek? A zsidóknak? Az agnosztikusoknak/ateistáknak?

TGM egy régi sémát akar ráhúzni az igencsak sokszínű jobboldal egészére, és ez a feladat egyre keservesebbé válik számára. Ugyanis ha nem igaz, hogy a "nemzetiek", a konzervatívok csak fehér keresztyén heteroszexuális férfiak, akkor nagy gáz van: a baloldal "fasizmust" kiáltó érvkészlete egy pillanat alatt válik semmivé.

És ha ez így van, mi marad még érvnek? TGM ott ácsorog valami dombocskán elvtársaival, és azt hiszi, ez a Sion hegye.
Egyedül maradtak - mint az érveik.

Közéletünk romjain nektárt csepegtetünk

Azért csak tartogat nekünk zaftos sztorikat az "uborkaszezon" (uborkaszezon a tököm, viszont kurvameleg van). Végignézve a végvári harcokon hol röhögni, hol sírni támad kedvem.

Itt vannak nekünk mindjárt a kommancsmosdató ifjonc-és kevésbé ifjonc elvtársak, akik a demokratikus egalitarizmust (pfuj) siratják, meg hogy a szélsőjobboldaliakkal kokettáló jobbosok itten el akarják venni a hősök (pl. Ságvári Endre, a "hős") emlékét. Akarja a franc, csak esetleg megjegyezzük, hogy ha valaki Trockijba meg Lukács Györgybe élvez bele, az ne kezdjen bele a moralizálásba, mert szarul jön ki belőle.

Aztán itt vannak a turulisták és antiturulisták. Mintha az a nyamvadt turul-szobor tényleg ekkora fontossággal bírna. A dolog baromi egyszerű: az alapra meg is volt az építési engedély, a hozzáillesztett madárral ment mindig a huzavona, amit Demszkyék rendre megtorpedóztak. A katonai áldozatok emlékére emelt szobor ugyanis nyilván a Velünk Élő Fasizmus netovábbja. Demszky Gábor megérthetné végre, hogy országok meg szoktak emlékezni a katonai és civil áldozatokról. Eztet így illik. A valóság szimbolikus megjelenítése pedig fontos, ezt nagyon jól tudjuk egy emigráns német filozófustól. Persze neki az fájhat, hogy Rudi Dutschkének nincsen szobra a XII. kerületben. Így járt.
Nem kell félteni a tüntetőket sem, azok pedig valamiféle hegeli népszellem megjelenítését látják a turulban, ebben egyesül a tézis és az antitézis, a magyar náció leglényege. Baromság. Mindettől függetlenül csak a hiszti kedvéért megy az egész, egy egyszerű tolvonással le lehetne tudni a balhét. Az empátiáról híres baloldal pedig képtelen az empátiára, meg a megértésre. Sosem volt az erősségük, bár retorika szintjén mindig jól ment nekik, legfőképpen akkor, amikor milliókat kellett halálra éheztetni.

Aztán bekapcsolom az Echo tv-t (én balga), ott pedig a fő-ködzabáló Pörzse Sándor beszélget a mára már általános iskolás autista szintjére süllyedt jogász-nagyasszonnyal, Balónéval, aki büszkén meséli, hogy a Hollán Ernő utcai demonstrációk idején körbe-körbe ment a kocsijával, és a jobbos Republicot (gyk. Kárpátia) üvöltette, hogy szokják a mocskos komenisták. Majd feltételezte, hogy minden mocskos komenista azt akarja, hogy őnagysága halállal lakoljon. Biztos vannak persze ilyenek is, de szerintem a legtöbbeknek csak az jutott hirtelen eszükbe, miért zárták be az OPNI-t. Ezt követte némi egyesült jeremiáda arról, hogy a nemzeti oldalon mennyien nem hajlandóak a tábortüzes new age-és újpogány ködzabáló rítusokat élvezni, és beleállnak a mocskos ballibsik kezdeményezéseibe: illusztrációképpen pedig mutatnak néhány képet a Reakció Tomcat boltja előtti flashmobjáról. (De utána legalább volt nagy "leleplezés", egy retardált zöldkomcsi hajtotta aztat végre.)
Persze érdekes az is, hogy pont Morvai beszél a mocskos komenistákról, miközben olyan szélsőbaloldali dumát nyomat, hogy Bogár László levegő után kapkodna (tudjátok, a globális tőke, az most valami perszonifikált valami lett, amelyik maga a gonosz, és kész akarva gázol bele a nemzetek rendjébe és békéjébe).
Különben tanulságos kis részlet, avagy nincs új a nap alatt: a szélsőbalosok és a ködevők továbbra sem egymás ellentétei, hanem egymás versenytársai ("És kinek jó, ha a globalizációkritikára fogékony magyar fiatalok - szociológiailag ugyanazok, akik Nyugaton a baloldal utánpótlását jelentik - nálunk a szélsőjobbhoz sodródnak?").
Az ún. "radikális jobboldal" eldönthetné végre, hogy a keresztény Európa védelméért kíván-e kiállni, vagy valami újhullámos pogányságért van úgy oda, hogy a szabadságon és tulajdonon alapuló gazdasági rendet részesíti-e előnyben, vagy a lehető legbrutálisabb szocializmust. Sajnos a kérdés költőinek tűnik. (Csodálkozhatunk-e ezen, ha egy magát "konzervatív hetilapnak" nevező újságban pogány-és nácoid nouvelle droite-cikkek jelennek meg halomra?)

A másik meg arról ugat, hogy hát a "neoliberalizmus" (közelebbről meg nem nevezett kategória, figyelem!) atomizál, de mint állat. Nem ám az a nemzeti szociáldemokrácia, vagy mi a kénköves réti ördög fasza, amit emezek itten fölvázolnak (és tényleg szocdem példákat emlegetnek mint "sikereket" meg követendő mintákat - akkor nézzék meg, hogy a szociáldemokrácia fellegvárában, Svédországban mennyire atomizált a társadalom, aztán utána elemezzék a nemlétezőt). Náció-szocdemeknek ajánlott olvasmány a mocskos fasiszta-neolib Hans Hoppe könyvecskéje.
Sajátos (dialektikus?) a logikája ezeknek a "szakértőknek", amikor azt magyarázzák tkp., hogy a természetes emberi kötelékek (úgyis mint család, egyházak, kisközösségek, klubok, stb.) csak a büdös nagy állami gondoskodás (gyk. szocializmus) segítségével állítható helyre.
Mi a francos nyavalya ebben a természetes? És mégis mi a motiváció a valódi együttműködésre és közösségi összetartásra, vagy családi gondoskodásra, ha mindezt az állam hivatalból megteszi?

A jobboldal is akkor tud majd lépni előre, ha ezeket a protokomcsi lózungokat végre kihajítja a kukába. Addig a kőolaj-termelést "fekete mágiának", a kereszténységet "vírusnak" nevező elmeháborodott sámánok fogják mutatni az utat a nemzetieknek.

Revans a balszélről

Elérkezünk lassan a negyedik felvonáshoz (legalább addig!). Addig röhögtünk-sírtunk a kurucokon, amíg megérkeztek méltó "párjaik." Párok, érted. Mint a jinjang. Ímé, én elhozom néktek a nácivadász blogot.


Sokat szót nem kívánok pocsékolni erre a témára, legfőképpen azért nem, mert Oli bácsi már megmondta a frankót róla. A kaviárbaloldaltól a nácivadászatig. Azért a Reakció és a Fasizmus erői ellen küzdő (értsd: egyház-és jobberfikázók gittegylete) balosok már üdvözölték is a kezdeményezést.
Ez csak azért meglepő, mert. Amit Oli bá' is mondott volt: kicsit kilóg a kettős mérce a vörös gúnya alól. Ha a budai reakciós komcsizik egy sort, akkor biztos antiszemita is (ez tök nyilvánvaló, mert mint tudjuk, ezeket a szövegeket "dekódolni" köll, és akkor az antikommunizmus tulajdonképpen csak kódolt nyelv a zsidózásra). Ellenben az nemigen zavarja a fasizmus miatt hőzöngőket, hogy az oldal nem kicsit használ rasszista nyelvezetet (Blogadmin lecigányozása, példának okáért, de említhetnék a "kövértörpézést" is). Ezek bizony megkülönböztetnek! Ráadásul módszerük megegyezik a kurucokéval.
Ez esetben ebben nyilván nincs kivetnivaló.

Mégis úgy gondolom, nagyobb a füstje, mint a lángja. Most még lovagolnak rajta, Andrassew Iván szervez nekik állófogadást a Pártszékházban, "majd megunják, hazamennek." A másik lehetőség persze az, hogy ez tényleg komoly, és tényleg van Magyarországon megbúvó "antifasiszta" alakulat, akik majd csatlakozhatnak a kurucok bohózatához társként. Nézhetjük majd mink is, amit a Nyugat már valószínűleg megunt, ti. verekednek Budapest utcáin a kurucok, meg a partizánok.

Mi meg elmentünk borozni.

A jobbról és a balról újra

Először is, elhatároztam, hogy eltiltom magam a túlzott kommentelgetéstől. Leginkább azért, mert időt, energiát vesz ki az emberből, és annál többet vesz ki, minél nagyobb futóbolondokkal akad össze a neten az emberfia. Márpedig a net, és az azon szörfölő kommentelők és tudorok között ez utóbbi fajtából nem kevés van. Én meg fiatalos lendületemben is elkezdek fáradni, nem vagyok én fölvilágosító, hogy minden hülyének magyarázzam a gondolkodás alapjait, meg hogy frissítsen Ablak-zsiráfból. A vége mindig az, hogy bevágok néhány könyvről linket - valóban tök fölöslegesen, ugyanis illetékes elvtársak nem olvasnak, úccse.

Mármost a jobb és a bal.

Kár ezen rágódni, mondják sokan, elavult kategóriák. Jó, legyünk engedékenyek: lehet, hogy azok. John Lukács szerint mondjuk nem ez avult el annyira, inkább a konzervatív-liberális felosztás, és a jobb és bal valamelyest még tartja magát. Továbbá két jobboldalról beszél, az egyik populista, demokrata és nacionalista (és haladó), a másik patrióta, reakciós. A kettő között ellentét feszül. Van ebben valami.
Persze ha sem bal, sem jobb nincs, akkor ezek elavult viszonyítási kategóriák, és nincs mit kezdeni velük. Szerintem az elmosódásokat leszámítva is van különbség.

Mi is a baloldaliság?

Most kis ajándék azoknak, akik a régi postjaim újraközlését szerették volna, ez alábbi egy nagyobb részlet a "Baloldali észkultusz trónfosztása" c. korábbi szösszentésből:

(---sértő, nem PC jelzőhalmaz---) ifjak úgy gondolják, a "baloldaliság" képzetéhez rahedli kedves, emberi dolog kapcsolódik: mások megsegítése, elesettekre figyelés, szegények segítése, humanizmus (anélkül hogy ezt most külön ekézném), stb. Tévedés. A rossz hír az, hogy ezen dolgok valóban nem állnak túlzottan nagy kapcsolatban azzal, bal-vagy jobboldali-e valaki. Jobboldali is lehet "szociálisan érzékeny" (ez utóbbi szlogent imádják a balosok, bár sokan közülük csak szlogenként szeretik, gyakorolni nehezebb), ahogyan baloldali is lehet harácsoló (na nem, túl magas labda...).
Ezzel a vulgáris közhiedelemmel ellentétben a baloldaliság nem ezt jelenti. Jelenthet szemléletet, de egész másra vonatkozóan. A baloldaliság nem jelenti bizonyos emberi erények hangsúlyozását, sőt, a baloldaliság szempontjából az "erény" teljességgel irreleváns (ugyanis az "erényesség", "erkölcsösség" avítt, reakciós képzet, pfuj).

A baloldaliság a "rendszerben" való hitet jelenti. De mit is jelent ez? Az, amit Tory is fölvetett posztjában: a hit abban, hogyha így alkotunk meg egy szisztémát, rendszert, akkor az olajozottan fog működni. Fehér jó, fekete rossz.
Több tévhit vezérli a baloldalt létrejötte óta: az egyik az, hogy az emberek alapvetően jók/vagy alapvetően "semmilyenek" (noha ez utóbbinak empirikus bizonyítása még várat magára...), és a körülmények teszik olyanná őket, amilyennek mi ismerjük. Ezért a cél az lesz, hogy úgy alakítsuk a körülményeket és az intézményeket, hogy az passzoljon az ember ezen eredendő jóságához/"semlegességéhez".
A másik az, hogy az intézmények és körülmények ezen alakításához szükségünk van egy bizonyos Tudásra, amely segítségével átültethetjük a gyakorlatba a jó viszonyokról alkotott elképzeléseket. Ennek egyik praktikája a forradalmi terror, a másik pedig az aufklérizmus: utóbbi szemlélet képviselői a világot egy bazinagy tanteremnek képzelik el, ahol ők a tanárbácsik-nénik, és a Tudás birtokában okítják a népeket arra, mit hogyan kell tenni, hogy eredendő jóságuk érvényesüljön. Hitük szerint ugyanis ezen Tudás átadásával, és gyakorlatba való áthelyezésével effektíve megszűnnek a társadalmi problémák, meg a különféle hiányosságok és diszkrepanciák. Ez a hit nyilvánvalóan blődli, de ők mégis szeretik.

Ez a hit nem változott sokat a baloldal megszületése óta: még mindig az a lényeg, hogy bizonyos rendszereket, szisztémákat kell kiépíteni, és ha ez megtörténik, akkor nekünk nagyon jó lesz. Ellenkező esetben meg nagyon szar. Ezért van az, hogy baloldali - hazudozó... khm: csúsztató - médiamanipulátorok az egyik típusú egészségbiztosítást paradicsomi állapotokkal illusztrálják, míg a másikat pokolként. (A hazai kormány ugyanezt csinálja: CSAK ez, vagy CSAK az lehet jó, ettől lesz keményebb a székletünk...)
A lényeg a dogmavezérelt gondolkodás: ha van olyan struktúra, rendszer, ami előhozza az ember eredeti jóságát (ill. fokozza/elősegíti kényelmét), akkor azt kell bevezetni. Az igazán el sem tudja képzelni, hogy az általa támogatott rendszer csődöt mondhat, vagy hiba találtathatik benne. Nem az a lényeg, hogy helyesen, jogszerűen, erkölcsösen intézik az ügyeket az adott intézményben/struktúrában, hanem maga a struktúra. Utóbbi elsőbbséget élvez, és a baloldali hit szerint teljességgel lényegtelen, hogy az intézményekben tevékenykedők erényesek-e, avagy sem (és különben is, utóbbi diszkrimináció lenne, avagy uszító, elnyomó, fasisztoid különbségtétel ember és ember között - ti. erényes és nem erényes - ami egy Modern Nyugati Országban megengedhetetlen), ha a renccer jó (megfelel az elméletnek, dogmának), nem lehet vele probléma. Ha az ember viszonyainak passzív elszenvedője, akkor másképp sem lesz hatása az intézményre: és ha a rendszer jó, azt nem lehet elrontani.

A probléma az alapvető szemléletben van. Egy másik példával illusztrálom ezt:
Egy igazi baloldali demokratista azt kérdezi, ki kormányozzon? És erre azt a választ adja, a politikailag egyenlő polgárok többsége, vagy saját maguk, vagy választott képviselők útján.
Egy jobboldali azt fogja kérdezni, hogyan kormányozzanak? A válasza pedig az lesz, mindegy, mi az intézményesített forma, a kormányzásnak úgy köll mennie, hogy mindenki a lehető legnagyobb szabadságot élvezze, már addig, amíg ez a közjóval összhangban van.

A különbség a kérdés feltevésében van.
Nem a struktúra a lényeg (pl. Tory példájában: állami-piaci), hanem a hogyan. Tisztességesen, törvényesen, erkölcsösen, vagy mutyiba, csalva, stb. Utóbbi pedig nem függ attól, piaci, vagy állami-e a cucc.

A baloldali nem fogadja el, hogy az ember köztes lény, jó és rossz egyaránt van benne, nem mindenható, és az Ész segítségével nem oldható meg minden kérdés. Ahogy azt sem, hogy mivel az intézményeket az emberek alakítják, azok szükségszerűen tökéletlenek.
Azt meg pláne nem, hogy az erényességre törekedni kell, és akkor lehet a lehető legjobb viszonyokat élvezni - hiszen ez feltételezné a különbségtételt, amit az egalitarizmus dogmatikája nem engedélyez (ill. másmilyeneket csak).

a baloldaliság tehát nem gyengéd száraztésztaosztogatást jelent. A baloldaliság elsősorban perfekcionista, azaz hisz egy tökéletes világ létezésében - ennek elérésére vagy a "forradalmat" javasolja, vagy az "evolutív" haladást. Az egyenlőség mítosza mögött is ez lehet, azaz, ha nem lehet mindenkinek tökéletes, legalább legyen mindenkinek "egyformán" jó (soha ne felejtsük el, hogy a nyugati baloldal - értsd: szocdemek, szoclibek, etc. - egyes emberek törvényesen megszerzett jövedelméből osztogatnak kedvükre, mert számukra ez jelenti az igazságosságot).
A mások nagyon fontos jellemző a racionalizmus, i.e. a fáradhatatlan hit az Ész Erejében, és abban, hogy az Ész segítségével a világ megismerhető, s így meghódítható. Az értelemfétis igen jellemző baloséknál (a vallást, és egyéb dolgokat nem véletlenül rühellik: egy csomó, explicit formába nem önthető tudást, észlelést, gondolatot, stb. tartalmaznak).
Hit abban, hogy az emberi természet kedvünk szerint fabrikálható/alakítható.
És ami nagyon fontos: a forradalom. Molnár Tamás arra tanít bennünket, hogy a forradalom nem csupán erőszakos tömegmozgalmat jelent, ami kataklizmák formájában jelenik meg. A baloldal szemében a forradalom mindig a küszöbön áll, és folyamatosan zajlik; mindig "bővíteni" kell a kereteket, állandó mozgásban kell tartani a társadalmat, minél több "jogot" kell adni az attól még megfosztottaknak, stb. És a forradalom támadás elsősorban az intézmények ellen: ha ürülékkel kenik be az egyetem falát, az forradalom.
És még egy fontos dolog: hit abban, hogy a politika egyszer véget ér, nincs szükség mérlegelésre, egyensúlyozásra, döntésre, felelősségre és kényszerítésre, hiszen "A jóakarat, a tudomány, az egyenlõség eloszlatja majd a zsarnokság felhõit." (Molnár Tamás)

a lényeg az, hogy elegendő lesz a "dolgok igazgatása" (Lenin), és a szép eszmények és könnyen kezelhető adminisztrációs kütyük között nem lesznek többé problémáink. A baloldal szeme előtt mindig egy ilyen kép lebeg, akár reálisnak érzi, akár nem.
Az ideologikus gondolkodás jellegzetesen balos.

Mi ezzel szemben a jobb? Annak belátása, hogy az emberben jó és rossz egyaránt van. Annak belátása, hogy tökéletes "rendszer" nincs, ezért mindig szükség van javításra, jobbításra, de sosem lesz a társadalomnak "végállapota". A jobboldaliság azért kedveli jobban a rendet, és a lassú, óvatos változásokat, mert tart az előre nem várható következményektől. Ezért sosem a tökéletest teszi meg mércének, hanem a jót. Mindezek mellett nem süpped bele a sokféle balos determinizmus egyikébe, hiszi azt, hogy az ember igenis gondolkodik, mérlegel, vannak eszméi, és ezek mind-mind befolyásolják cselekedetét. Szemben a ballal, hiszi, hogy van lehetőség változtatásra, van szabad akarat, jó és rossz is. És hiszi, hogy a jóra kell törekedni. (A jó nem egyenlő a tökéletessel, ez a probléma az, amivel a bal nem tud mit kezdeni)

Az összefoglalásokat utáljuk, de: a jobbos szereti és élvezi a jó dolgokat, de nem borul gyászba attól, hogy rossz dolgok is vannak. A maga részéről igyekszik minél többet tenni a jóért, de utópikus álmokba nem ringatja magát - ezért (is) iróniával szemléli maga körül a világot.
Rend, törvény, szabadság, hagyomány, személyiség, közösség.

Ha van még jobb és bal (nem muszáj elfogadni, persze), akkor lehet azon gondolkodni, mit nevezünk minek.

Balidióták pt.4

Hazai pályáról ezúttal. Noha megfogadtam, hogy nem írok egy darabig, lenne dolgom bőven, a honi baloldal prominensei csak fölnyomják az agyvizemet. Nekik ez valahogy mindig sikerül. Miért van ez?

A jelenlegi bládpressör-turbózás kiváltó oka Aczél elvtárs Népszabós cikke. Ügye, Trianon. Ügye, Zorbán. Ügye, Diktatúra. Sajátosan vegyes: Nemzetféltő bolsevik náci. Ez így mind együtt. Ez a magyar jobboldal kéremszépen, ezt szajkózza a bal már Isten tudja, mióta. Az egy dolog, hogy unalmas, de még szar is.

A forgatókönyv a régi: a baloldalnak nincsenek válaszai (sokszor kérdései sem), ezért válaszadás helyett ekézni kell a jobboldalt, hisz utóbbinak vannak válaszai. Navracsics hirtelen Milosevics lett. Ah, micsoda pátosz!
Aztán ott van még a "nemzet nem lehet ellenzékben" duma, a balosok ultima ratioja, egyrészt hibásan (haza és nemzet közti finom különbségtétel házi feladat az éber pártmunkásoknak - utóbbi az ő eleik kreálmánya például), másrészt kontextusból kiragadva. Így működik a baloldal. Dialektikusan.
Aczél elvtársat aztán megint hatalmába keríti a materializmus. Merthogy a dec. 5.-i népsavazással nem állnak vissza a régi határok. Mintha a nemzet léte meghúzott vonalaktól függene, és nem valami mástól. Avíttak lettek az elvtársak.

Szellemileg is teljesen kimerültek, dohosak lettek. Elfogyott a libidójuk. Uncsik.

megint 68

... a blogspot meg rohadjon meg, amiért szórakozik velem órák óta. Nu ez lett volna még.

Nem maradhat el természetesen TGM apológiája sem. Mint azt homopoliticus kiemelte, ritka alkalmak egyike az olyan, ahol az ember egy mondatban olvashatja Saint-Just (a terror angyala) nevét és a "boldogság" szót. Ilyen élményekért él az egyszeri reakciós.
Egyébként jó helyre teszi TGM 68-at: belehelyezi abba a sorba, ahová való:
"hány évesek voltak 1917/19-ben? És miket írtak korábban? És hány éves volt 1789-ben Marat, Saint-Just, Camille Desmoulins, Gracchus Babeuf? 1848-ban Petőfi, Vasvári?"
Stimmt.

Jóllehet ezzel egyidőben kikéri magának, meg 68 szellemi örököseinek, hogy a "totalitárius" címkét ráragasszák az újkonzervatívok. Ennek némiképp ellentmond, hogy 68 legnagyobb eredményeinek a "test-szellem dichotómia" és a "doxa-episteme" ellentét szétzúzását tartja (utóbbit kis képzavarral nevezhetjük episztemológiai totalitarizmusnak). A "mindent egybe" ("personal is political") ötlete márpedig totalitárius; ugyanez motiválta és tüzelte fel Rousseau-t, amikor megírta a Társadalmi Szerződést: a "sas két fejének egyesítése", Molnár Tamás szavaival.
Továbbá ez visszaigazolja Voegelint: a haladók, forradalmárok totalitáriusok, hiszen az ember metaxy-létét, köztes jellegét kívánják végképp eltörölni; a köztességet a fent és lent, túlság és közelség között. Méghozzá most és mindörökké. Ha minden létszférát egyetlenegy totális formában egyesítjük, elértük a haladás végét. A gyakorlati eredmények ismertek.
TGM a '68-as ifjak erre irányuló igyekezetét díjazza. Persze nincs miért meglepődni. TGM már sokkal korábban letette a voksát a totalitárius próbálkozások és a baloldali terrorizmus mellett.

És körülbelül ennyire kell komolyan venni azt, hogy ezek a derék balosok a zsarnokságok ellenfelei lennének.

Balidióták pt.3

Lesz ebből hosszú teleregény, már látom! Alapanyag akad bőven...

Teatyaúristen. Minden, amit az ember mond ezekről a félkegyelműekről, igaz. Ugyanolyan szellemi toprongyok, akik annak idején nyugatról hozsannáztak Sztálin elvtársnak, ma ebbe a degenerált, bunkó, büdösparaszt kommancsba ájulnak bele.
Ami járulékként jön a komcsi "hagyományokhoz", az valami, ami még rosszabbá teszi az egészet: a multikulti. Majd megnézem a harmonikus szocializmusban éldegélő legeltetőket, amikor oda is beköszön a multikulti nevében néhány fundi, hogy jönnek ki egymással.

Szóval azt mondják az ifjú kommerek, hogy "a kapitalizmus mára súlyos válságba került" - valóban. Miután a Progresszív Éra óta folyamatosan kretén szocialisták kísérletezgetnek a társadalmon (az ilyen és ehhez hasonló próbálkozásokat nevezte találóan "társadalom projektnek" Molnár Attila Károly), és egyik sem jött be. A jóléti államok pusztulóban vannak, hol ezért, hol azért. Vagy atomok atomjaira darabolták a társadalmat (a kedves Chavez-fanok tévednek, épp a jóléti állam végezte el ezt a hálás feladatot, nem a kapitalizmus; mivel a család, és a közösségek mutuális segítségnyújtására nem volt többé szükség, ezért mindenki az államhoz kezdett kötődni közvetlenül - ma Stockholmban az egyszemélyes háztartások magasan dominálnak), vagy fasza kis kollektív megoldásokat hoztak létre. Jó, hogy a kapitalizmus számlájára írják ezeket a borzalmakat, csak azt felejtik el, hogy a XX. század a szocializmusok kora volt, nem a kapitalizmusé (volt belőle mindenféle, lehet válogatni).

Tovább is van, mondjammég?

"Ilyen a természeti kincsek köztulajdonba vétele visszaállamosítás útján, vagy többségi részvények megvásárlásával. A lakosság alapvető szükségleteinek kielégítése a termelési eszközök közösségi tulajdonának erősítésével, mint például a szövetkezeti forma."

LOL. Államosítsunk, ez az! Lesz ám hatékony gazdaság, állami monopólium meg árszabályozás. Ez eddig még sehol sem élénkítette a gazdaságot és növelte a jólétet (sőt csökkentette, nem kicsit) de majd Chavez elvtárs "decentralizált tervgazdaságában" (broáááf) biztosan fogja.

"Egy új társadalom kialakításának fontos eszköze az életminőség javítása például az egészségesebb élelmiszerek és a környezetvédelem által. Elengedhetetlen a magas színvonalú közszolgáltatások megtartása, vagy kialakítása, hogy lehetséges legyen a megfelelő szociális ellátás biztosítása mindenki részére."

Erről most - gonosz módon - hirtelen az jutott eszembe, hogy Heinrich Himmler állatjogi aktivista volt, sőt a náci fejesek nagy része páratlan lelkesedéssel pártolt minden "környezetvédelmi" és egésségeséletmód, stb. dolgokat. Természetesen mindent az államtól.
It's socialism, baby!

De a legjobb a dologban újfent az, hogy a rendezvény a Gödörben lesz, ami köztudottan az elnyomott rétegek törzshelye:
"vasárnap 14 órakor a budapesti Gödörben venezuelai és hazai előadók (pl. TGM) részvételével, amelyet az Anima Sound System koncertje zár."

Tehát mindent bele, fellép a TGM Polbeat Band, kíséretnek ASS. Bőrszandált és kannásbort mindenki hozzon magával - és dobja be a közösbe.

Egy ellenforradalom elé

A balliberalizmus megbukott. Nem képes megoldásokkal szolgálni problémáinkra, nem képes a jó élet feltételeit biztosítani. A kommunizmus után ez a sokadik olyan ideológia, mely bukásra ítéltetett. Reakciós kartársaink persze mondhatnák: mi tudtuk. És tényleg.

Az "emberi jogi" alapon való segélyosztogatás nem hozott érdemi változást, viszont fokozta a konfliktusokat; A pusztán jogi nyelvvel operáló liberálisok képtelenek szembenézni a problémákkal.
Ugyanez igaz a tekintély elvesztésére is (mely a "világ talapzatának elvesztésével ér fel", a reakciósnak korántsem nevezhető H. Arendt szerint): a "mediáció" meg "diszkusszió" meg "fókuszcsoport" meg a nyavalya tudja milyen ötletek mantrázása nem képes helyettesíteni a tekintély által betöltött funkciót. Erre legjobb példa az iskolai erőszak; ha a tanárnak elveszik a tekintélyét, később az "egyenlők társalgása" kevés lesz, mint sz@rban a vitamin. Az egyetlen megoldás - bármennyire fáj is - csak a tekintély visszaállítása lehet. Voltaire-en felnőtt aufklérusunk ugyanis hibásan értelmezi a tekintély fogalmát: tekintélye a szülőnek is van a gyerekével szemben, ám ez a tekintély egyáltalán nem "elnyomó", hanem gondoskodó és szeretetet adó. A kettő együtt számukra értelmezhetetlen.

A reakciós figyelmeztetések süket fülekre találtak: pedig a hagyományos közösségekből kiszakított egyének ma valóban csak atomokat alkotnak, melyek egymásnak ütköznek. A káoszból sok van, a rendből szinte semmi. Holott bizonyos mértékben mindkettőre szükség van. Ezért a renddel mit sem törődő balliberálisok politikája e tekintetben is csődöt mondott. A rendpártiság nem "fasizmus", hanem előfeltétele az élhető életnek. Ha nincs rend, mindenki a folyamatos "mozgósítás" állapotában van.

Ha már mindenképpen szükség van állami beavatkozásra, akkor a szétrombolt hagyományos intézmények erősítésére van szükség (családok, gyermekvállalás támogatása), hiszen az eddigi balliberális nihilizmusnak igen káros következményei már láthatók.

A terhek (adók és járulékok) csökkentésére van szükség: a gazdaságot nem lehet ekkora terhekkel beindítani, az továbbra is csak állni fog. A szociális kiadások radikális lefaragására van szükség (ami marad, az menjen inkább a családoknak, stb.). Aki nem dolgozik, ne is egyék.

A szimbólumok terén sem muzsikál meggyőzően a ballib: a "köztársaság" és a "demokrácia" szavak óránkénti ismételgetése a miniszterelnökön magán kívül igazából senkit sem hatnak meg. Úgy tűnik, hogy a reakciós, maradi magyariknak a Haza és kultúra talán még mindig többet mondanak, mint a Progresszió, Vízió, Köztársaság, meg az Antifasizmus.

Summa summarum, ezt a meccset, akárhogy is, viszik a konzervatívok/reakciósok. Újra.
És egy újabb izzadtságszagú balos próbálkozás fulladt kudarcba.

Nyehehe.

A jobb és a bal

Navracsics Tibor fölvetett egy olyan kérdést, amiről talán évszázadokig is lehetne vitatkozni: Ki a jobboldali? A posztmocsok számára a kérdés persze értelmetlen. De a posztmocsok számára mégis mi nem az?

A jobb-bal felosztásnak a francia nemzetgyűlés óta vagyon értelme és jelentése: a forradalom hívei a baloldalon, az azt ellenző, konzervatív erők a jobboldalon foglaltak helyet (kicsit leegyszerűsítve). Az egyik kedvenc (ha nem A kedvenc) reakciós szerzőm, Molnár Tamás így foglalja össze a Jobb és a bal c. könyve hátulján:

" Mikor 1789 elkövetkezett, és vele együtt a modern "alaptalan" doktrínák, mint a liberalizmus, szekularizmus, marxizmus, a jobboldal képtelen lett felmérni igazi helyzetét. Mint már láttuk, a baloldal mindig érzi, hogy a forradalom a küszöbön áll, főként a krízisidőkben. Ha nincs krízis, a baloldal kreál egyet, ha nincs osztályharc, támaszt egyet a családon vagy az iskolán belül.


Erre a jobboldal képtelen; kedvelt állapota a rend, a hierarchikus gondolat, a csendes reform, a hosszú lejáratú immobilitás. Ilyen formán a jobb nem vesz tudomást a közelgő viharról, nem mozgósít; a múltra hivatkozik, vagyis arra, hogy "nincs új a nap alatt", elegendő a múltban tanult leckét alkalmazni. Ezzel szemben a baloldal mindig úgy találja, hogy több egyenlőségre van szükség, több morális felzárkózásra, több jogra a még attól megfosztottak számára (nők, gyerekek, sérültek, állatok). A baloldali lista végtelen; a jobboldalon nincs lista, legfeljebb a baloldali lista kritikája. Egyik a forradalmat célozza meg; a másik az ideális múltat. Emlékezzünk Antal József szemrehányására: "tetszettek volna forradalmat csinálni!" A mondat magában foglalja tézisünket: a forradalom és a jobboldal ellentétes fogalmak."

A refom magyarországi kurrens pejoratív jelentésétől most tekintsünk el egy pillanatra (Gyurcsányék is tipikus forradalmárok és aufkleristák). Mivel a jobboldali a konkrétot és a meglévőt szereti (nem minden esetben, erre Magyarország demonstratív példa), nem tud mit kezdeni a baloldal absztrakt elképzeléseivel: képzeletből vett jogokkal operálnak, amiket állítólag a "természettől kaptunk": ilyenek az emberi jogok (melyek a maguk csupaszságukban semmit sem jelentenek tkp., by Hannah Arendt), szavazati jog, és a jóléthez meg egyebekhez való jog. Bizonyos baloldaliak vagy liberálisok más nyelven nem is képesek beszélni, csak a jogok nyelvén.

További ismérv még a "permanens forradalom" fenntartása: ez nem csak erőszakos népfelkeléseket jelent, hanem állandó "mozgást", mobilitást. Molnár Tamás szerint a forradalom ugyanúgy megjelenik, amikor ürülékkel kenik be az egyetemek falait, hiszen ilyen esetekben magát az intézményt támadják: az intézmény támadása maga a forradalom.

A másik, jellegzetesen baloldali motívum a racionalizmus. Mivel az ész mindenhatóságát hirdetik, úgy képzelik, az ész törvényei alapján minden további nélkül alakítható a valóság, és maga az emberi természet is (vö. Marcuse: Ész és Forradalom - a valóság ész uralma alá való hajtása, stb.). A racionalista társadalom-mérnök úgy fabrikál az intézményeken és az emberi természeten, ahogy csak akar, hiszen megvan hozzá a tudása és hatalma.

A jobboldali nem hisz az ész mindenhatóságában és alázatos a valósággal szemben: nem azért szereti a konkrétot és a beváltat, mert az tökéletes, hanem mert ismert. A baloldali azonban mindig a tökéletes társadalmat és embert vizionálja, és semmilyen áldozatot nem érez túl drágának azért, hogy közelebb juthasson hozzá.

A posztkommunista országoknak kicsit nehezebb dolguk van: itt ugyanis a jobboldal van a változás oldalán. Noha mi sem logikusabb ennél, miután épp egy racionalista-baloldali-terrorista rezsim vert gyökeret itt negyven évig. Mivel a jobboldali a rendet szereti, a totalitárius zsarnokság rendetlenségének és hamis "rendjének" örökségén változtatni akar.

No, ezt lehetne a végtelenségig folytatni...

Balhisztéria

Mivel a legutóbbi kis délutáni-esti összejövetelen türelmesen kellett végighallgatnom a vallás fikáját (jó kis dumákkal, pl.: "ha kiveszed mögüle a politikai jelentést, semmi nem marad belőle", stb.), a tegnapi lehetőséget inkább visszautasítottam. Hejj, a szabad szellemű szabadgondolkodó szabad értelmiségiek a szabad világban, olyannyira bátran szállnak szembe az elnyomás legapróbb megnyilvánulásával is, hogy csodálom őket: a vallást és az egyházat gyepálni 2008-ban, amikor nyilvánvaló, hogy teokrácia van a szabad világ legnagyobb részén, a klérus elnyom, és inkvizíciósat játszik (pedig nobody expects the spanish inquisition).
Mivel valójában nincs sem teokrácia (van viszont teakrácia!), sem klerikális elnyomatás, a balliberós kikelés valódi okát máshol kell keresnünk: a szabad világ szabad gondolkodói ugyanis azért gyepálják a vallást (amiről túl sokat nem tudnak, és ezt az emberfia azonnal észreveszi, ha hallja őket nyilatkozni róla), mert nem szeretik az ellenvéleményt, azaz: a véleménymonopóliumuk megsértését utálják. A liberális dogmatika támadása a szabad világ szabad értelmiségének szemében halálos bűn. Nobody expects the Liberal Inquisition.

A szabad világ szabad értelmiségije ugyanis nyitott, kritikus, toleráns, felkészült és tájékozott. Kritikája mindenre kiterjed saját magán kívül; miközben a szabadság és a szabad gondolatok élharcosának tekinti magát, észre sem veszi, hogy a szabad világ egyik legnagyobb szabású nevelési programjának passzív befogadója, és az aufklérus mantraszerűen hajtogatott szövegeit nyögi vissza fanatikus buzgalommal orcáján.

A reakciós persze nem kezd vitába és nem kezdi el megdönteni liberális társait hitükben. Halkan figyel, hallgat, és sanda vigyorral a képén kortyol bele borába.