Kicsiny hazánk azért olyan szép színes, mert mindig vannak érdekes (és vicces) próbálkozások. A legjobb ezek közül az, amikor veretes szdsz-esek akarják megszakérteni a konzervatív gondolkodást mint olyat, majd fölpakolnak egy vesszőt (rajta az írás: konzervatív), és ahhoz kezdik el méricskélni a magyar jobboldalt, amiről kiderül (láss csodát!), hogy... nemkonzervatív! Megmondom őszintén, a világért sem kívánok dühöngeni ezeken a próbálkozásokon - ugyanis roppantmód szórakoztatnak.
Mármost a legújabb szólam az európaiértelembenvett szad... izé, konzervatívoknak az, hogy jön a Zorbán, viszi a kétharmadot és jól bevezeti a diktatúrát. Zárójel. Ez sem új gondolat - 2002 óta ez fut. Zárójel bezárva. Mert a Zorbán ilyen. Nem demokrata (ugyanmán, pikulát nem). Tehát jön, lát, győz, és bevezeti az egyeduralmat. Nem lesznek fékek és ellensúlyok, csak lesz a Viktátor, meg a pribékjei és autoritárius renccer is lesz. Mindenki féljen.
Most tegyük félre a szellemiség problémáit (a fékek és ellensúlyok olyan, mint a konyhában a mosogatógép és a tűzhely harmonikus egysége kb., stb.), és gondolkodjunk egy picit. Amikor 1994-ben a kommunis.. bocsánat, szóval Horn Gyuláék 2/3-ot kaptak, nem volt sipítozás. Pedig ők csak egy diktatúra örökösei. Akkor, mivel legalább 92 óta a fasizmustól kell megmenteni az országot, nem volt probléma a 2/3.
Az persze más kérdés, hogy pillanatnyilag azokat az intézményeket, amelyek nincsenek alávetve a népszuverenitás őrültségének, éppen a baloldal támadja (a bíróságok, ügyészségek stb., mert "jobboldali befolyás" alatt állnak, értsd: nem hajtanak végre a baloldal által vágyott, haladó célokat), és nem a jobb. Ettől függetlenül minden ilyen intézményes keretet majd maga Orbán Viktátor fog eltörölni.
A maradék a szokásos sallang, jaj, hát ezek olyanok, mint a kommunistanácik, demagógok, populisták, nacionalisták, soviniszták stb.-stb., jaj mi lesz itt.
De az egész mögött nincs más, mint az az értelmiségi fintorgás, hogy "oh, azok a régi szép idők, amikor még a szadesszal együtt fejtettük meg a világot, és próbáltuk fölvilágosítani ezt a hülye népet, soha sem jönnek vissza már!", amelyik a Fideszt és Orbánt túl mucsainak, és diktatorikusnak mutatja be. Hogy ez az elbeszélés kontrafaktuális (2006 októberében a hatalom nyilván nem volt zsarnoki, a Zorbán viszont per def. az, érted), ne zavarjon bennünket. Az utcai politizálás is csak akkor gáz, ha nem a Magyar Demokratikus Charta tüntet, vagy viszi a cigányokat az utcára.
Hiányzik nekik az emelkedettség, az szdsz. Ah. Az igazikonzervativizmust meg hiába is keresik, kutatják éjt nappallá téve, sehol sem találtatik az.
Mindenesetre több folytatást kérek ebből a fejezetből, mert rendkívül mulattat. És ha kicsit gonoszabb kedvem lesz, akkor a "diktatúrázás" közben majd jól a delikvensek nózija alá dörgölöm Carl Schmittet, hadd szokják. Hát még akkor hogy fogok mulatni.
Jöjjön a diktatorikus kétharmad, előre, elvtársak!
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: adalék az agónia genealógiájához. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: adalék az agónia genealógiájához. Összes bejegyzés megjelenítése
2009. május 22., péntek
2009. április 20., hétfő
Gyűlöletkérdések
Én ezt nem értem. Tényleg nem. Volt egyszer ez a Voltaire nevezetű elmeroggyant, a balosok és liberósok kedvenc origója, mindig az ő agyonnyálazott szlogenjét büfizik vissza (ami sokak szerint nem is tőle származik). Aztán valahogy a dialektika következtében most inkább szájkosarat vágnának sokak orcájára. Mert nyilván, ha fejed fölött Damoklész kardja, akkor kétszer is meggondolod, mersz-e beszélni. És akkor jó lesz, mert amit gondolsz, az nem lesz kimondva.
To make myself clear: undorítónak találom azt a gúnyolódást, amit egyesek a holokauszt körül csinálnak. Megalázott, meggyilkolt, megsemmisített emberek sorsából gúnyt űzni az undor nevezetű érzet felfoozott verzióját idézi elő bennem.
De.
Sok mindentől undorodunk még. Persze, nem ugyanaz, de szerintem az utcán köpködni is undorító, a vécét tarthatatlan állapotban tartani is az, és nyilvánosan vihorászni valaki külsején is az. Természetesen nem mérhető súlyban az előzőhöz.
Ámde számos más hasonló eset van: Magyarországon senkit sem ért még atrocitás és megbélyegzés azért, mert a Gulagot vagy a szovjet rendszer kegyetlenségeit és bűneit tagadta. Kíváncsi vagyok, vajon Németországban van-e ilyen rendelkezés, ami erre vonatkozik? Már csak embertársaim végett is aggódom ezért, ti. itt negyven évig nyomorított meg milliókat egy kommunista diktatúra, de ekörül maszatolni minden további nélkül lehet. Ahogyan az NDK sem volt éppen mennyország.
Zoltai Gusztáv persze felrí, hogy nadetényleg: "A holokauszt tagadása az egyik legaljasabb, legbutább és leggyávább dolog a világon, hiszen az elpusztított emberek nem tudnak tiltakozni, mégsem szankcionálják Magyarországon még ma sem". Jó. De ez a szankció mégis hogy nézne ki? Megfogjuk a tizenéves kisnyilast, és püfföljük a fejét történelemkönyvvel?
Sem a hülyeséget, sem az undorító viselkedést nem lehet törvényi eszközökkel "szankcionálni". Ahogy az is hülyeség, és maximálisan kontraproduktív, hogy az általunk nem kedvelt vélemények majd megszűnnek létezni, ha börtönnel meg "szankciókkal" fenyegetjük a hangoztatóikat.
Vagy akkor legyünk következetesek. Ám legyen. De akkor kérem, minden destruktív véleményt kéretik szankcionálni. Tilos pl. a hazát, a nemzetet, az egyházakat (Vendée!) gyalázni, és tilos mismásolni a kommunizmus bűneivel kapcsolatban. Égessen Ön is velünk Sartre-ot és Marcuse-t!
No, mehet a menet, libik?
2009. március 30., hétfő
2009. március 1., vasárnap
Humahumahuma
No, a Konzervatóriumon olvasható egy interjú egy főhumanistával. A szöveg egy bazinagy ziccer, ami akkora, hogy teljes egészében ki sem tudom most használni. De azért vannak benne elképesztő passzusok (lecke ez azoknak, akik a jelenlegi politikai elitet megvetik - jóllehet, jogosan - és helyette beleájulnának valami világmegváltó ideológia karjaiba, mint amilyen pl. a humanizmus).
"Szembe kell szegülni azzal az állásponttal, miszerint az antirasszizmus csak azokra lehet jellemző, akiknek nincsenek még negatív tapasztalatai. Az igazi antirasszizmus pont ott kezdődik, ahol egyedi tapasztalatok ellenére sem mondom azt, hogy a BKV-ellenőr bunkó, a rendőr szadista, az amerikai hülye, a taxis csaló, a cigány bűnöző stb."
A gonosz reakciósoknak megint igazuk volt. A negatív tapasztalatok ellenére kell antirasszistának, meg mondjuk balos emberijogi harcosnak lenni: íme az ideológia demonstrációja, amikor nem a valóság és a tapasztalat számít, hanem valamiféle absztrakt ideológia. Hasonlók miatt tartunk ott, ahol.
"Végül, de nem utolsósorban, az ország jelenlegi vezetését és parlamenti pártjainak tevékenységét nézve, nem kell csodálkozni azon, ha az emberek egyre elégedetlenebbek és dühösebbek. Azonban ennek a haragnak a neoliberális gazdasági rendszer ellen kellene irányulnia, amely az igazságtalanságot és egyenlőtlenséget a bőség közepette is növeli."
Ezt ugyan nehéz volna megérteni, de ugye az igazságtalanság nem szinonímája az egyenlőtlenségnek. Suum cuique, ugye. Ráadásul humanista delikvensünk elég nagyot téved, mert az amit "neoliberális gazdasági rendszernek" nevez (és ami jobbára nem létezik, ahogy az az őszinte antirasszista álláspont sem, amit mond), az valójában a globalizáció - de itt bizony szembe kell néznie azzal a keserű dologgal, hogy bizony a globális gazdaság nem növelte, hanem csökkentette az egyenlőtlenségeket [PDF]. Tehát ha a humanisták valóban az egyenlőtlenségeket kívánják csökkenteni, akkor a "neoliberális gazdaságot" bizony üdvözülniük kéne.
"A versenyképességért folytatott verseny lényegéhez tartozik, hogy annak érdekében, hogy olcsó legyen a munkaerő, le kell építeni a szociális hálót, a környezetvédelmi szabályozást, egyszóval mindazt, ami a profitot csökkenti, és a jólétet növeli."
Újabb probléma: ha világmegváltóink csökkentenék a profitot, akkor a jólétet is csökkentenék. Kérdés maradhat, mennyire fontos a jólét stb. (ezzel most itt nem kívánok foglalkozni) - de ami az általános jólétet növelte, azt bizony kapitalizmusnak nevezzük. Vagyis a harácsoló, profitorientált gazdasági rendszernek. Lakásra, kajára pénz, vállalkozás, új házak felhúzása, ennek következtében sokaknak munka és betevő ugyanis az évi rendszeres békejelből nem lesz. Abból lesz, amit a kövér tőkés termel, és amit befektet. És attól lett vége a gyermekmunkának is, nem pedig néhány jószándékú világmegváltó ágálása miatt. Vagyis az általános jólét növekedését baromira nem a szakszervezet, meg a komcsi mozgalmárok érték el, hanem az átkozott kapitalizmus meg "neoliberális" gazdaság, nevezzük akárhogyan. Lehet mindkettőt csepülni, valóban, de akkor más érvekkel kéne.
A "szociális hálóra" vajon miből lesz fedezet, ha senki sem kívánja a profitját növelni, ezzel többletet, amiből tud újra invesztálni? Mind a "szociális törvények", mind a profitcsökkentő törvények, a környezetvédelmi törvények, az "adóztassuk meg jobban a gazdagokat" jól bevált szocialista hívószavai a jólétet nem fogják növelni - vessünk még egy pillantást a volt NDK-ra, emlékezzünk vissza az üres polcaira. Vajon a legszegényebbek élelmezését mi segítette jobban elő, a nyugati kapitalista társadalmak bősége, vagy az NDK üres polcai? A vagyonadót üdvözlik. Hát azt nagyon, mi is. Az nem derült ki persze a dologból, mégis miből lehetne akkor vágni, ha ekkora a teher, mégis több szoci intézkedés, népjóléti, környezetvédelmi meg kutyatöke lenne - nem több lenne akkor a teher? De vannak passzusok:
"Jó lenne, ha közhely lenne, hogy egy aktív békepolitika kialakítása is halaszthatatlan feladat, mivel évente 1200 milliárd dollárt költ a világ katonai kiadásokra, és ennek az összegnek lenne jobb helye."
Világos. Liberális és baloldali felebarátaink szerint az első, amiből vágni kell, az a hadi kiadás (ránéztek mostanában a magyar katonaság állapotára?). Mert béke kell, érted. Azt senki sem mondta el nekik, hogy ha az iszlamista muksó odamegy bombával, azt baromira nem érdekli a béketáborozás, és (hogy a kedvenc mantrámat nyomjam) hogy itt vannak a szomszédban a ruszkik, és őket sem érdekli. Szóval ha (esetleg, mégis) történne valami nagy gebasz, akkor feltartjuk majd Gandhi képét?
"Az emberi jogok második generációjába tartozó szociális jogok védelme érdekében a jelenlegi helyzetben az állam akkor tenné a legtöbbet, ha a fent említett 3 milliárd forintot a munkanélkülivé váltak segítésére, és a bankoknál eladósodott magánszemélyek segítését célzó programokra költené."
A "szociális jog" az egyik kedvenc kategóriám: itt a francia forradalom óta mindenki jogokkal dobálózik, mert attól majd mi leszünk a lovagok, akik azt mondják, ni.
Csakhogy nem leszünk tőle a lovagok, akik azt mondják ni, és pislogunk körbe. Fájdalom, de ezen a földön a megélhetésért dolgozni kell. Mindenki dolgozik azért, hogy legyen mit ennie, legyen hol laknia (jobb esetben). A paradicsomban talán ez magától megy, erőfeszítés nélkül, itt viszont nem. A paradicsomi állapotok megvalósítására való törekvés e világon pedig a totalitarizmus, ahogyan azt oly sokan megírták már.
"Lázadni emberi dolog", mondják.
Most akkor klerikális társaim sanda vigyorát és fejrázását látom. Nem véletlenül.
"Szembe kell szegülni azzal az állásponttal, miszerint az antirasszizmus csak azokra lehet jellemző, akiknek nincsenek még negatív tapasztalatai. Az igazi antirasszizmus pont ott kezdődik, ahol egyedi tapasztalatok ellenére sem mondom azt, hogy a BKV-ellenőr bunkó, a rendőr szadista, az amerikai hülye, a taxis csaló, a cigány bűnöző stb."
A gonosz reakciósoknak megint igazuk volt. A negatív tapasztalatok ellenére kell antirasszistának, meg mondjuk balos emberijogi harcosnak lenni: íme az ideológia demonstrációja, amikor nem a valóság és a tapasztalat számít, hanem valamiféle absztrakt ideológia. Hasonlók miatt tartunk ott, ahol.
"Végül, de nem utolsósorban, az ország jelenlegi vezetését és parlamenti pártjainak tevékenységét nézve, nem kell csodálkozni azon, ha az emberek egyre elégedetlenebbek és dühösebbek. Azonban ennek a haragnak a neoliberális gazdasági rendszer ellen kellene irányulnia, amely az igazságtalanságot és egyenlőtlenséget a bőség közepette is növeli."
Ezt ugyan nehéz volna megérteni, de ugye az igazságtalanság nem szinonímája az egyenlőtlenségnek. Suum cuique, ugye. Ráadásul humanista delikvensünk elég nagyot téved, mert az amit "neoliberális gazdasági rendszernek" nevez (és ami jobbára nem létezik, ahogy az az őszinte antirasszista álláspont sem, amit mond), az valójában a globalizáció - de itt bizony szembe kell néznie azzal a keserű dologgal, hogy bizony a globális gazdaság nem növelte, hanem csökkentette az egyenlőtlenségeket [PDF]. Tehát ha a humanisták valóban az egyenlőtlenségeket kívánják csökkenteni, akkor a "neoliberális gazdaságot" bizony üdvözülniük kéne.
"A versenyképességért folytatott verseny lényegéhez tartozik, hogy annak érdekében, hogy olcsó legyen a munkaerő, le kell építeni a szociális hálót, a környezetvédelmi szabályozást, egyszóval mindazt, ami a profitot csökkenti, és a jólétet növeli."
Újabb probléma: ha világmegváltóink csökkentenék a profitot, akkor a jólétet is csökkentenék. Kérdés maradhat, mennyire fontos a jólét stb. (ezzel most itt nem kívánok foglalkozni) - de ami az általános jólétet növelte, azt bizony kapitalizmusnak nevezzük. Vagyis a harácsoló, profitorientált gazdasági rendszernek. Lakásra, kajára pénz, vállalkozás, új házak felhúzása, ennek következtében sokaknak munka és betevő ugyanis az évi rendszeres békejelből nem lesz. Abból lesz, amit a kövér tőkés termel, és amit befektet. És attól lett vége a gyermekmunkának is, nem pedig néhány jószándékú világmegváltó ágálása miatt. Vagyis az általános jólét növekedését baromira nem a szakszervezet, meg a komcsi mozgalmárok érték el, hanem az átkozott kapitalizmus meg "neoliberális" gazdaság, nevezzük akárhogyan. Lehet mindkettőt csepülni, valóban, de akkor más érvekkel kéne.
A "szociális hálóra" vajon miből lesz fedezet, ha senki sem kívánja a profitját növelni, ezzel többletet, amiből tud újra invesztálni? Mind a "szociális törvények", mind a profitcsökkentő törvények, a környezetvédelmi törvények, az "adóztassuk meg jobban a gazdagokat" jól bevált szocialista hívószavai a jólétet nem fogják növelni - vessünk még egy pillantást a volt NDK-ra, emlékezzünk vissza az üres polcaira. Vajon a legszegényebbek élelmezését mi segítette jobban elő, a nyugati kapitalista társadalmak bősége, vagy az NDK üres polcai? A vagyonadót üdvözlik. Hát azt nagyon, mi is. Az nem derült ki persze a dologból, mégis miből lehetne akkor vágni, ha ekkora a teher, mégis több szoci intézkedés, népjóléti, környezetvédelmi meg kutyatöke lenne - nem több lenne akkor a teher? De vannak passzusok:
"Jó lenne, ha közhely lenne, hogy egy aktív békepolitika kialakítása is halaszthatatlan feladat, mivel évente 1200 milliárd dollárt költ a világ katonai kiadásokra, és ennek az összegnek lenne jobb helye."
Világos. Liberális és baloldali felebarátaink szerint az első, amiből vágni kell, az a hadi kiadás (ránéztek mostanában a magyar katonaság állapotára?). Mert béke kell, érted. Azt senki sem mondta el nekik, hogy ha az iszlamista muksó odamegy bombával, azt baromira nem érdekli a béketáborozás, és (hogy a kedvenc mantrámat nyomjam) hogy itt vannak a szomszédban a ruszkik, és őket sem érdekli. Szóval ha (esetleg, mégis) történne valami nagy gebasz, akkor feltartjuk majd Gandhi képét?
"Az emberi jogok második generációjába tartozó szociális jogok védelme érdekében a jelenlegi helyzetben az állam akkor tenné a legtöbbet, ha a fent említett 3 milliárd forintot a munkanélkülivé váltak segítésére, és a bankoknál eladósodott magánszemélyek segítését célzó programokra költené."
A "szociális jog" az egyik kedvenc kategóriám: itt a francia forradalom óta mindenki jogokkal dobálózik, mert attól majd mi leszünk a lovagok, akik azt mondják, ni.
Csakhogy nem leszünk tőle a lovagok, akik azt mondják ni, és pislogunk körbe. Fájdalom, de ezen a földön a megélhetésért dolgozni kell. Mindenki dolgozik azért, hogy legyen mit ennie, legyen hol laknia (jobb esetben). A paradicsomban talán ez magától megy, erőfeszítés nélkül, itt viszont nem. A paradicsomi állapotok megvalósítására való törekvés e világon pedig a totalitarizmus, ahogyan azt oly sokan megírták már.
"Lázadni emberi dolog", mondják.
Most akkor klerikális társaim sanda vigyorát és fejrázását látom. Nem véletlenül.
2009. január 20., kedd
Thank You & Good Night
Ó, én drága kis országom...
Sikerült végül is romokba verni az életemet meg magamat is, úgyhogy gondolkodom egy kis lekapcsoláson - a magam lekapcsolásán is!
Cheer up, Brian! You know 't they say...
Sikerült végül is romokba verni az életemet meg magamat is, úgyhogy gondolkodom egy kis lekapcsoláson - a magam lekapcsolásán is!
Cheer up, Brian! You know 't they say...
2008. december 19., péntek
A Hanuka, mint a Nemzetre leselkedő fenyegetés
Mármost. Úgy gondoltam, írok erről a Konzervatóriumra, de minek. Meg van az úgy, hogy az emberben gyűlik-gyülemlik a sok retek marhaság, aztán egyszer csak azt mondja, mosmán elég legyen.
Így bírtam járni én most a Budaházy-Toroczkai páros újabb nemzetmentő akciójával. Ez egy akkora faszság, hogy simán elmenne valamilyen paródiának - egy szerencsésebb országban. A Hanuka ellen tüntetni ugyanis kb. olyan, mintha jómagam egy számomra nem kedves emberke szülinapja ellen tüntetnék, vagy egymagamban tüntetnék március 15. vagy október 23. ellen (és lehetne valami jó kis PC indokot találni hozzá - pl. utóbbi ünnep kirekesztő, hiszen orosz embertársaink magyar vállalkozását kívánta brutálisan elnyomó módszerrel korlátozni, ugye). De még csak ez sem áll, mert utóbbi két ünnep könnyedén értelmezhető akármikor politikai üzenetként. A Hanuka nem. Ez kérem egy vallási ünnep. És persze jönnek a különböző értelmezések a két fehérjehalmaztól, miszerint ez győzelmi ünnep valami vér-és diadalittas győzelem felett, hiszen ők oly jól ismerik a zsidó vallástörténetet (sok más egyéb között). Ennyi erővel - most ugyan a kereszténység védelmére hivatkoznak - augusztus 20. ellen is tüntethetnének, mert hát az sem egy szalonbéli teázásról és szalonvitáról emlékezik meg.
Hogy minek nevezzük ezt a kísérletet? Annak, ami. Nyilas tahóságnak.
A mai magyar radijobb alulmúlta a két háború közötti szélsőt, mondotta ma egyik barátom teljes joggal, mert azok még különbséget bírtak tenni "szekuláris, liberális" zsidók és vallásos zsidók között. A vulgáris nyilas frazeológia egyesítette aztán a kettőt, ebből lett a közismert kezét dörzsölő kaftános összeesküvő. A három éves kisgyerekeket, meg a tizen-és huszonéves part-time nyilasokat lehet ezekkel a képekkel ijesztgetni. Ez utóbbi maximum arra való jelként szolgálhat, hogy egy tizen-és huszonéves part-time nyilas szellemi szintje és receptor-érzékenysége nemigen vetekszik egy fejlődésben lévő szürkeállománnyal. A kicsit értelmesebb, szofisztikáltabb szélsőjobbos ugyanis még tud finom különbséget tenni, úgyahogy. Nyilasaink nem tudnak.
A Hanuka-ünnepség "provokációként" való értelmezése szimplán a nyugati libi multi-kulti karácsony-ellenességét juttatja eszembe. Ahelyett, hogy keresztény szellemben (amit nem értenek, nem is érthetik, és alkalomadtán "büdöskeresztényeznek" is egyet-egyet; hiszen mint azt az ilyen és hasonló kurzusok képviselőitől tudjuk, ez a zsidó-keresztény bizbasz már a nevében rejti "idegen" mivoltát" satöbbi) mondjuk ételosztást, vagy egy egyszerű karácsonyi ünnepséget szerveznének (bánom is én, lehet árpádsávval is feldíszítve a fa), jól nekimennek a kaftiknak - ezzel mentve meg egyszerre a nemzetet és a karácsony szellemét.
A két részecskegyorsító (by Oli bácsi) persze ilyesmire képtelen. Mint minden olyanra, ami valódi eredményeket produkáló nemzetépítés volna. Maradnak ezek a média és néhány frusztrált, élményhiányos hülyegyereknek felkínált performanszok, leöntve öt deci ostobasággal és tudatlansággal.
Természetesen Seres Lászlónak sincs igaza: A Prohászka-Budaházy/Toroczkai párhuzam még Prohászka emlékére nézve is sértő. Prohászka intellektuális tekintélyének lábujjáig nem érnek honharcosaink. Hogy Prohászka miket mondott/gondolt, az egy dolog, nem bírálhatatlan. De javarészt a szittya szubkultúrának köszönhetjük, hogy Seresnek és másoknak is csak a "habzó szájú antiszemita" jut eszünkbe. Nem ilyen eccerű a képlet.
Ahogyan nem szórjuk ki C. Shmittet és mondjuk Bangha Bélát sem. Mert csak. Erről majd máskor.
Így bírtam járni én most a Budaházy-Toroczkai páros újabb nemzetmentő akciójával. Ez egy akkora faszság, hogy simán elmenne valamilyen paródiának - egy szerencsésebb országban. A Hanuka ellen tüntetni ugyanis kb. olyan, mintha jómagam egy számomra nem kedves emberke szülinapja ellen tüntetnék, vagy egymagamban tüntetnék március 15. vagy október 23. ellen (és lehetne valami jó kis PC indokot találni hozzá - pl. utóbbi ünnep kirekesztő, hiszen orosz embertársaink magyar vállalkozását kívánta brutálisan elnyomó módszerrel korlátozni, ugye). De még csak ez sem áll, mert utóbbi két ünnep könnyedén értelmezhető akármikor politikai üzenetként. A Hanuka nem. Ez kérem egy vallási ünnep. És persze jönnek a különböző értelmezések a két fehérjehalmaztól, miszerint ez győzelmi ünnep valami vér-és diadalittas győzelem felett, hiszen ők oly jól ismerik a zsidó vallástörténetet (sok más egyéb között). Ennyi erővel - most ugyan a kereszténység védelmére hivatkoznak - augusztus 20. ellen is tüntethetnének, mert hát az sem egy szalonbéli teázásról és szalonvitáról emlékezik meg.
Hogy minek nevezzük ezt a kísérletet? Annak, ami. Nyilas tahóságnak.
A mai magyar radijobb alulmúlta a két háború közötti szélsőt, mondotta ma egyik barátom teljes joggal, mert azok még különbséget bírtak tenni "szekuláris, liberális" zsidók és vallásos zsidók között. A vulgáris nyilas frazeológia egyesítette aztán a kettőt, ebből lett a közismert kezét dörzsölő kaftános összeesküvő. A három éves kisgyerekeket, meg a tizen-és huszonéves part-time nyilasokat lehet ezekkel a képekkel ijesztgetni. Ez utóbbi maximum arra való jelként szolgálhat, hogy egy tizen-és huszonéves part-time nyilas szellemi szintje és receptor-érzékenysége nemigen vetekszik egy fejlődésben lévő szürkeállománnyal. A kicsit értelmesebb, szofisztikáltabb szélsőjobbos ugyanis még tud finom különbséget tenni, úgyahogy. Nyilasaink nem tudnak.
A Hanuka-ünnepség "provokációként" való értelmezése szimplán a nyugati libi multi-kulti karácsony-ellenességét juttatja eszembe. Ahelyett, hogy keresztény szellemben (amit nem értenek, nem is érthetik, és alkalomadtán "büdöskeresztényeznek" is egyet-egyet; hiszen mint azt az ilyen és hasonló kurzusok képviselőitől tudjuk, ez a zsidó-keresztény bizbasz már a nevében rejti "idegen" mivoltát" satöbbi) mondjuk ételosztást, vagy egy egyszerű karácsonyi ünnepséget szerveznének (bánom is én, lehet árpádsávval is feldíszítve a fa), jól nekimennek a kaftiknak - ezzel mentve meg egyszerre a nemzetet és a karácsony szellemét.
A két részecskegyorsító (by Oli bácsi) persze ilyesmire képtelen. Mint minden olyanra, ami valódi eredményeket produkáló nemzetépítés volna. Maradnak ezek a média és néhány frusztrált, élményhiányos hülyegyereknek felkínált performanszok, leöntve öt deci ostobasággal és tudatlansággal.
Természetesen Seres Lászlónak sincs igaza: A Prohászka-Budaházy/Toroczkai párhuzam még Prohászka emlékére nézve is sértő. Prohászka intellektuális tekintélyének lábujjáig nem érnek honharcosaink. Hogy Prohászka miket mondott/gondolt, az egy dolog, nem bírálhatatlan. De javarészt a szittya szubkultúrának köszönhetjük, hogy Seresnek és másoknak is csak a "habzó szájú antiszemita" jut eszünkbe. Nem ilyen eccerű a képlet.
Ahogyan nem szórjuk ki C. Shmittet és mondjuk Bangha Bélát sem. Mert csak. Erről majd máskor.
2008. augusztus 27., szerda
Nyomornegyed
Van valami negédes bája a hazai radikalizmusnak, a szellemi-és erkölcsi zűrzavaron túl is. Külpolitikai véleményük példának okáért egyenesen egy, a mai posztmodern bal által imádott szerző tipológiájára hajaz. Nem kicsit.
Kibújt a szög a zsákból! Zorbán a neokon-cionista hatalomátvételt készíti elő!
Tekintsünk most el a szöveg borzalmas helyesírási-stilisztikai hibáitól, valamint attól, hogy a t. szerző milyen rendkívül gyenge fordulatokkal él.
A történet legszebb része az, ahogyan a zsák megtalálja a foltját: II. Ferenc, aki a posztkommunista hálózat (itthon és külföldön egyaránt) szerves része, fenntartója, működtetője és frissítője, hirtelen egy platformon találja magát a radikálisokkal (ezért biztos a nagy hallgatás) - mily ironikus. Persze külön-külön okok miatt...
Ferkó ugyanis a Gazprom-biznisz, és az orosz zseton végett lekötelezettje az ex-KGB-s Putyinnak, a radikálisok (akik szintén baloldaliak - a radikalizmus ugyanis mindig baloldali; a jobboldali lehet abszolutista, de sohasem radikális) pedig azért állnak a gusztustalan hatalmi politikát folytató Oroszország mellé, mert Grúzia az USA és Izrael szövetségese. Tádámm. Így minden más megfontolás érvényét veszti. Igaz is, miért is ne dobhatnánk a konténerbe olyan jelentéktelen gondolatokat, mint pl. a szabadságunk, kultúránk, európai mivoltunk megvédése, vagy pl. azt, hogy 1989-ben mentek innen ki az oroszok, és bájos radikálisaink máris visszahívnák őket, hiszen az sokkal jobb, mint a "cionista elnyomás". (Putyin, a posztkommunista vezető archetípusa, és az ő Medvéje, akivel kedvére játszadozhat)
Innentől kezdve már nem probléma valakinek a kommunista mivolta, sem az, milyen politikát folytat otthon-és külföldön egyaránt (a megmérgezett ellenzékire emlékszik még valaki?), nem számít, mi melyik kultúra részesei vagyunk, és akarunk (akarunk?) maradni, viszont fontos az, hogy menjünk neki a nyugatnak, az USA-nak és Izraelnek. A radikálisok ugyanis - nevükhöz méltóan - magasról szarnak a hagyományokra. Szarnak az antik és keresztény politikai és erkölcsi hagyományra, és nem is akarják megőrizni azt. Ehelyett a komcsik mellett legalább ugyanakkora hévvel támadják e hagyományt mindenféle ködevő-szinkretista-neopogány-ősturáni baromsággal.
A jelenség persze nyugaton sem ismeretlen, csak ezt ott a szélsőbaloldal látja el - igen jól. Ha megtekintik a kedves delikvensek a külföldi szélbal honlapokat, akkor elolvashatják annak igazolását, hogy Szaakashvili miért "náci", és hogy miért is van igaza az oroszoknak. A hagyomány rombolása pedig legalább ekkora erővel zajlik, csak más érvekkel: ott inkább az iszlamista fiatalokkal összefogva szórakoztatják a zsidókat, a jobboldaliakat, a konzervatívokat (természetesen mindre az éppen aktuális megsemmisítő jelzőket aggatva) - nincs itt szó magasztos eszmékről, szabadságról (egy iszlám országban vajon mekkora lenne a kedves kreténkék szabadsága, he?): barátról és ellenségről van szó, és arról, hogy nem számít a megszállás, csak az a kérdés, ki hajtja azt végre. A mocskos nyugat már mégse. Vesszen a nyugat.
A radikálisok és a baloldal egy tömbbe tömörül most, és egy komplett szellemi nyomornegyedet alkot. 19 évvel a rendszerváltás után képesek lennének "visszahívni" az oroszokat, csak hogy jó nagy középső ujjat mutathassanak a "zsidóknak". Nem számít, hogy a jelenlegi orosz beavatkozás a magyar 56-ot, és a csehszlovák 68-at idézi, nem számít, hogy az orosz vezetők nyilatkozatai a legsötétebb szovjet hübrisz eklatáns példái, ha egyszer segget lehet mutatni a cionista nyugatnak. Nem számít az, hogy az embereket a tulajdonuktól és a méltóságuktól legutóbb épp az oroszok fosztották meg, hogy erőszakkal tartottak itt fönn egy rendszert, amely nap mint nap megalázott egy egész népet, mindez bagatell - csak kapják már be a "zsidók". (Az én családomat a kommunisták tették tönkre, nem a "nyugati cionista" korporáció - nem ők fenyegették évtizedeken át a nagyapámat, és hátráltatták mindenben, csak mert nem akart párttag lenni, nem ők zárták el anyám elől az utat, hogy a hivatását végezhesse, stb.)
Az ellenséggel szemben pediglen minden eszköz bevethető, hiszen azokat a cél szentesíti. Így extra erőbedobással kell folytatni a pogány kurzust, és mindenkit támogatni kell, aki nem szövetségese a mocskos nyugatnak. (a pogány kurzus elindítása természetesen csak idő kérdése volt: hiszen hogyan lehetne már egy olyan vallási hagyományt támogatni, ami a) egyrészt "nemzetközi", vagy legalábbis nemzetek feletti, b) zsidó gyökerei vannak?!)
Elindul tehát a hülyeségdömping. A 44-45-ben megölt magyar zsidók nem magyar emberek, mondotta a Magyar Khmerek népbiztosa, ha a Habsburgok nem térnek vissza a trónra, akkor koronázzuk meg Vona Gábort, a neoliberalizmus tönkreteszi hazánkat (az ezt üvöltő próféták biztos mély ismerői Wilhelm Röpke munkásságának - igaz is, az is egy köcsög keresztény volt, pfuj), és lassan már eljutunk Szent István turánista-pogány irányból jövő fikázásához is, csak várjuk ki a végét (ja, és Kádár idejében jobb volt!).
Mégis mik a közös pontok? Nagyon is sok van. Először is majd' mindegyik, a hagyományt frontálisan támadó irányzat pogány és szar. Másodsorban a pogány kurzus a legtöbb esetben nacionalista és szocialista.
Leginkább viszont az a közös mindezen csoportokban, hogy a keresztény európai hagyomány ellenségei. Valójában megvetnek mindent és mindenkit, ami és aki ehhez tartozik.
Sebaj. Ha a radikálisok most nagyobb orosz befolyást szeretnének ide, kies kis hazánkba, akkor menjenek el, és szavazzanak az MSZP-re. Ahogy tették közülük sokan nem is olyan rég.
Két front. Épp a hagyomány szorul védelemre, már nem először. És legutóbb, mikor a hagyományt több oldalról meggyengítették, csúnya vége lett a dolognak. Ha nem erősítjük meg, eltaposnak bennünket, mint egy svábbogarat.
Úgyhogy menjünk csak szépen neki az összes agymenéses népuralmista, pogány, komcsi, sámánkodó díszmajomnak, hívja az magát jobb vagy baloldalinak.
Mert dönteni kell. Mink, jobboldaliak, konzervatívok, keresztények, libertáriusok amellett a bizonyos antik/zsidó-keresztény hagyomány mellett állunk. És ha támadás éri (bárhonnan is), meg fogjuk védeni. Egyéb esély Európa túlélésére nincsen. A megszállás követelése pedig legkevésbé sem Európa és Magyarország érdekeit szolgálja - abban már volt részünk.
Kösz, nem.
Ápdét: a Magyar Kommunista Munkáspá... izé, a kuruc-hívők már a komenizmust fényezik.
Kibújt a szög a zsákból! Zorbán a neokon-cionista hatalomátvételt készíti elő!
Tekintsünk most el a szöveg borzalmas helyesírási-stilisztikai hibáitól, valamint attól, hogy a t. szerző milyen rendkívül gyenge fordulatokkal él.
A történet legszebb része az, ahogyan a zsák megtalálja a foltját: II. Ferenc, aki a posztkommunista hálózat (itthon és külföldön egyaránt) szerves része, fenntartója, működtetője és frissítője, hirtelen egy platformon találja magát a radikálisokkal (ezért biztos a nagy hallgatás) - mily ironikus. Persze külön-külön okok miatt...
Ferkó ugyanis a Gazprom-biznisz, és az orosz zseton végett lekötelezettje az ex-KGB-s Putyinnak, a radikálisok (akik szintén baloldaliak - a radikalizmus ugyanis mindig baloldali; a jobboldali lehet abszolutista, de sohasem radikális) pedig azért állnak a gusztustalan hatalmi politikát folytató Oroszország mellé, mert Grúzia az USA és Izrael szövetségese. Tádámm. Így minden más megfontolás érvényét veszti. Igaz is, miért is ne dobhatnánk a konténerbe olyan jelentéktelen gondolatokat, mint pl. a szabadságunk, kultúránk, európai mivoltunk megvédése, vagy pl. azt, hogy 1989-ben mentek innen ki az oroszok, és bájos radikálisaink máris visszahívnák őket, hiszen az sokkal jobb, mint a "cionista elnyomás". (Putyin, a posztkommunista vezető archetípusa, és az ő Medvéje, akivel kedvére játszadozhat)
Innentől kezdve már nem probléma valakinek a kommunista mivolta, sem az, milyen politikát folytat otthon-és külföldön egyaránt (a megmérgezett ellenzékire emlékszik még valaki?), nem számít, mi melyik kultúra részesei vagyunk, és akarunk (akarunk?) maradni, viszont fontos az, hogy menjünk neki a nyugatnak, az USA-nak és Izraelnek. A radikálisok ugyanis - nevükhöz méltóan - magasról szarnak a hagyományokra. Szarnak az antik és keresztény politikai és erkölcsi hagyományra, és nem is akarják megőrizni azt. Ehelyett a komcsik mellett legalább ugyanakkora hévvel támadják e hagyományt mindenféle ködevő-szinkretista-neopogány-ősturáni baromsággal.
A jelenség persze nyugaton sem ismeretlen, csak ezt ott a szélsőbaloldal látja el - igen jól. Ha megtekintik a kedves delikvensek a külföldi szélbal honlapokat, akkor elolvashatják annak igazolását, hogy Szaakashvili miért "náci", és hogy miért is van igaza az oroszoknak. A hagyomány rombolása pedig legalább ekkora erővel zajlik, csak más érvekkel: ott inkább az iszlamista fiatalokkal összefogva szórakoztatják a zsidókat, a jobboldaliakat, a konzervatívokat (természetesen mindre az éppen aktuális megsemmisítő jelzőket aggatva) - nincs itt szó magasztos eszmékről, szabadságról (egy iszlám országban vajon mekkora lenne a kedves kreténkék szabadsága, he?): barátról és ellenségről van szó, és arról, hogy nem számít a megszállás, csak az a kérdés, ki hajtja azt végre. A mocskos nyugat már mégse. Vesszen a nyugat.
A radikálisok és a baloldal egy tömbbe tömörül most, és egy komplett szellemi nyomornegyedet alkot. 19 évvel a rendszerváltás után képesek lennének "visszahívni" az oroszokat, csak hogy jó nagy középső ujjat mutathassanak a "zsidóknak". Nem számít, hogy a jelenlegi orosz beavatkozás a magyar 56-ot, és a csehszlovák 68-at idézi, nem számít, hogy az orosz vezetők nyilatkozatai a legsötétebb szovjet hübrisz eklatáns példái, ha egyszer segget lehet mutatni a cionista nyugatnak. Nem számít az, hogy az embereket a tulajdonuktól és a méltóságuktól legutóbb épp az oroszok fosztották meg, hogy erőszakkal tartottak itt fönn egy rendszert, amely nap mint nap megalázott egy egész népet, mindez bagatell - csak kapják már be a "zsidók". (Az én családomat a kommunisták tették tönkre, nem a "nyugati cionista" korporáció - nem ők fenyegették évtizedeken át a nagyapámat, és hátráltatták mindenben, csak mert nem akart párttag lenni, nem ők zárták el anyám elől az utat, hogy a hivatását végezhesse, stb.)
Az ellenséggel szemben pediglen minden eszköz bevethető, hiszen azokat a cél szentesíti. Így extra erőbedobással kell folytatni a pogány kurzust, és mindenkit támogatni kell, aki nem szövetségese a mocskos nyugatnak. (a pogány kurzus elindítása természetesen csak idő kérdése volt: hiszen hogyan lehetne már egy olyan vallási hagyományt támogatni, ami a) egyrészt "nemzetközi", vagy legalábbis nemzetek feletti, b) zsidó gyökerei vannak?!)
Elindul tehát a hülyeségdömping. A 44-45-ben megölt magyar zsidók nem magyar emberek, mondotta a Magyar Khmerek népbiztosa, ha a Habsburgok nem térnek vissza a trónra, akkor koronázzuk meg Vona Gábort, a neoliberalizmus tönkreteszi hazánkat (az ezt üvöltő próféták biztos mély ismerői Wilhelm Röpke munkásságának - igaz is, az is egy köcsög keresztény volt, pfuj), és lassan már eljutunk Szent István turánista-pogány irányból jövő fikázásához is, csak várjuk ki a végét (ja, és Kádár idejében jobb volt!).
Mégis mik a közös pontok? Nagyon is sok van. Először is majd' mindegyik, a hagyományt frontálisan támadó irányzat pogány és szar. Másodsorban a pogány kurzus a legtöbb esetben nacionalista és szocialista.
Leginkább viszont az a közös mindezen csoportokban, hogy a keresztény európai hagyomány ellenségei. Valójában megvetnek mindent és mindenkit, ami és aki ehhez tartozik.
Sebaj. Ha a radikálisok most nagyobb orosz befolyást szeretnének ide, kies kis hazánkba, akkor menjenek el, és szavazzanak az MSZP-re. Ahogy tették közülük sokan nem is olyan rég.
Két front. Épp a hagyomány szorul védelemre, már nem először. És legutóbb, mikor a hagyományt több oldalról meggyengítették, csúnya vége lett a dolognak. Ha nem erősítjük meg, eltaposnak bennünket, mint egy svábbogarat.
Úgyhogy menjünk csak szépen neki az összes agymenéses népuralmista, pogány, komcsi, sámánkodó díszmajomnak, hívja az magát jobb vagy baloldalinak.
Mert dönteni kell. Mink, jobboldaliak, konzervatívok, keresztények, libertáriusok amellett a bizonyos antik/zsidó-keresztény hagyomány mellett állunk. És ha támadás éri (bárhonnan is), meg fogjuk védeni. Egyéb esély Európa túlélésére nincsen. A megszállás követelése pedig legkevésbé sem Európa és Magyarország érdekeit szolgálja - abban már volt részünk.
Kösz, nem.
Ápdét: a Magyar Kommunista Munkáspá... izé, a kuruc-hívők már a komenizmust fényezik.
2008. augusztus 22., péntek
szolgálati közlemény
Kicsit rólam:
nyilván, a fejlécben szereplő szlogen nem az angol vécé és a számítógép ellen szól, furcsa is lenne. Tehát a modernitás-ellenesség nem valamiféle luddizmus-reneszánszban manifesztálódik.
Egy azonban bizonyos: a mobiltelefonokat rühellem.
A mobiltelefon nem megnyugtatja, hanem fölidegesíti az embert. Esetemben mindig akkor csörög, amikor épp el vagyok foglalva valamivel (kisdolog-nagydolog, fürdés, olvasás, stb.). És minden egyes alkalommal föl is nyomja a vérnyomásomat. (A másik lehetőség az, hogy elhányom valahol a lakásban, úgy, hogy még a hang is le van véve róla, akkor aztán lehetetlenség elérni - ezzel pedig másokat idegesítek:))
A szerencsém az, hogy viszonylag ritkán keresnek mobilon (akkor viszont mindig a legrosszabbkor). Két napja azonban folyamatosan csörög a telefonom. Valakinek mindig fel kell hívnia valamiért. Tegnap is egymás után tízpercenként csörgött, miközben olvasni próbáltam (emiatt kis sikerrel...). Úgyhogy ma betelt a pohár, fogtam magam, és kikapcsoltam a francba. Már legalább egy éve mondom, hogy úgy ahogy van, kivágom, de eddig még nem tettem meg. Miért nem?
Hagyjanak engömet katolikus szerzőket olvasni, no! (Tán valami protestáns összeesküvés a mobillal való kínzás?)
Hál'istennek, az itthonimat szinte senki sem tudja, így azon engem nem keresnek. Emilen meg elérhető vagyok és válaszolok is.
Egyelőre persze nem vágom ki a mobilomat, mert néha köll. Az érv a mobilok mellett általában az, hogy ha vészhelyzet van, jól jön. A mobilok azonban Mörfi törvénye alapján működnek, ezért ha vészhelyzet van, 99%, hogy nem működik (nincs térerő, lemerül, bekrepál, stb.), viszont a hétköznapokban ritka idegesítő bír lenni. Van valami különösen ördögi benne.
Summa summarum, Modernität ist Scheisse.
nyilván, a fejlécben szereplő szlogen nem az angol vécé és a számítógép ellen szól, furcsa is lenne. Tehát a modernitás-ellenesség nem valamiféle luddizmus-reneszánszban manifesztálódik.
Egy azonban bizonyos: a mobiltelefonokat rühellem.
A mobiltelefon nem megnyugtatja, hanem fölidegesíti az embert. Esetemben mindig akkor csörög, amikor épp el vagyok foglalva valamivel (kisdolog-nagydolog, fürdés, olvasás, stb.). És minden egyes alkalommal föl is nyomja a vérnyomásomat. (A másik lehetőség az, hogy elhányom valahol a lakásban, úgy, hogy még a hang is le van véve róla, akkor aztán lehetetlenség elérni - ezzel pedig másokat idegesítek:))
A szerencsém az, hogy viszonylag ritkán keresnek mobilon (akkor viszont mindig a legrosszabbkor). Két napja azonban folyamatosan csörög a telefonom. Valakinek mindig fel kell hívnia valamiért. Tegnap is egymás után tízpercenként csörgött, miközben olvasni próbáltam (emiatt kis sikerrel...). Úgyhogy ma betelt a pohár, fogtam magam, és kikapcsoltam a francba. Már legalább egy éve mondom, hogy úgy ahogy van, kivágom, de eddig még nem tettem meg. Miért nem?
Hagyjanak engömet katolikus szerzőket olvasni, no! (Tán valami protestáns összeesküvés a mobillal való kínzás?)
Hál'istennek, az itthonimat szinte senki sem tudja, így azon engem nem keresnek. Emilen meg elérhető vagyok és válaszolok is.
Egyelőre persze nem vágom ki a mobilomat, mert néha köll. Az érv a mobilok mellett általában az, hogy ha vészhelyzet van, jól jön. A mobilok azonban Mörfi törvénye alapján működnek, ezért ha vészhelyzet van, 99%, hogy nem működik (nincs térerő, lemerül, bekrepál, stb.), viszont a hétköznapokban ritka idegesítő bír lenni. Van valami különösen ördögi benne.
Summa summarum, Modernität ist Scheisse.
2008. augusztus 4., hétfő
Közéletünk romjain nektárt csepegtetünk
Azért csak tartogat nekünk zaftos sztorikat az "uborkaszezon" (uborkaszezon a tököm, viszont kurvameleg van). Végignézve a végvári harcokon hol röhögni, hol sírni támad kedvem.
Itt vannak nekünk mindjárt a kommancsmosdató ifjonc-és kevésbé ifjonc elvtársak, akik a demokratikus egalitarizmust (pfuj) siratják, meg hogy a szélsőjobboldaliakkal kokettáló jobbosok itten el akarják venni a hősök (pl. Ságvári Endre, a "hős") emlékét. Akarja a franc, csak esetleg megjegyezzük, hogy ha valaki Trockijba meg Lukács Györgybe élvez bele, az ne kezdjen bele a moralizálásba, mert szarul jön ki belőle.
Aztán itt vannak a turulisták és antiturulisták. Mintha az a nyamvadt turul-szobor tényleg ekkora fontossággal bírna. A dolog baromi egyszerű: az alapra meg is volt az építési engedély, a hozzáillesztett madárral ment mindig a huzavona, amit Demszkyék rendre megtorpedóztak. A katonai áldozatok emlékére emelt szobor ugyanis nyilván a Velünk Élő Fasizmus netovábbja. Demszky Gábor megérthetné végre, hogy országok meg szoktak emlékezni a katonai és civil áldozatokról. Eztet így illik. A valóság szimbolikus megjelenítése pedig fontos, ezt nagyon jól tudjuk egy emigráns német filozófustól. Persze neki az fájhat, hogy Rudi Dutschkének nincsen szobra a XII. kerületben. Így járt.
Nem kell félteni a tüntetőket sem, azok pedig valamiféle hegeli népszellem megjelenítését látják a turulban, ebben egyesül a tézis és az antitézis, a magyar náció leglényege. Baromság. Mindettől függetlenül csak a hiszti kedvéért megy az egész, egy egyszerű tolvonással le lehetne tudni a balhét. Az empátiáról híres baloldal pedig képtelen az empátiára, meg a megértésre. Sosem volt az erősségük, bár retorika szintjén mindig jól ment nekik, legfőképpen akkor, amikor milliókat kellett halálra éheztetni.
Aztán bekapcsolom az Echo tv-t (én balga), ott pedig a fő-ködzabáló Pörzse Sándor beszélget a mára már általános iskolás autista szintjére süllyedt jogász-nagyasszonnyal, Balónéval, aki büszkén meséli, hogy a Hollán Ernő utcai demonstrációk idején körbe-körbe ment a kocsijával, és a jobbos Republicot (gyk. Kárpátia) üvöltette, hogy szokják a mocskos komenisták. Majd feltételezte, hogy minden mocskos komenista azt akarja, hogy őnagysága halállal lakoljon. Biztos vannak persze ilyenek is, de szerintem a legtöbbeknek csak az jutott hirtelen eszükbe, miért zárták be az OPNI-t. Ezt követte némi egyesült jeremiáda arról, hogy a nemzeti oldalon mennyien nem hajlandóak a tábortüzes new age-és újpogány ködzabáló rítusokat élvezni, és beleállnak a mocskos ballibsik kezdeményezéseibe: illusztrációképpen pedig mutatnak néhány képet a Reakció Tomcat boltja előtti flashmobjáról. (De utána legalább volt nagy "leleplezés", egy retardált zöldkomcsi hajtotta aztat végre.)
Persze érdekes az is, hogy pont Morvai beszél a mocskos komenistákról, miközben olyan szélsőbaloldali dumát nyomat, hogy Bogár László levegő után kapkodna (tudjátok, a globális tőke, az most valami perszonifikált valami lett, amelyik maga a gonosz, és kész akarva gázol bele a nemzetek rendjébe és békéjébe).
Különben tanulságos kis részlet, avagy nincs új a nap alatt: a szélsőbalosok és a ködevők továbbra sem egymás ellentétei, hanem egymás versenytársai ("És kinek jó, ha a globalizációkritikára fogékony magyar fiatalok - szociológiailag ugyanazok, akik Nyugaton a baloldal utánpótlását jelentik - nálunk a szélsőjobbhoz sodródnak?").
Az ún. "radikális jobboldal" eldönthetné végre, hogy a keresztény Európa védelméért kíván-e kiállni, vagy valami újhullámos pogányságért van úgy oda, hogy a szabadságon és tulajdonon alapuló gazdasági rendet részesíti-e előnyben, vagy a lehető legbrutálisabb szocializmust. Sajnos a kérdés költőinek tűnik. (Csodálkozhatunk-e ezen, ha egy magát "konzervatív hetilapnak" nevező újságban pogány-és nácoid nouvelle droite-cikkek jelennek meg halomra?)
A másik meg arról ugat, hogy hát a "neoliberalizmus" (közelebbről meg nem nevezett kategória, figyelem!) atomizál, de mint állat. Nem ám az a nemzeti szociáldemokrácia, vagy mi a kénköves réti ördög fasza, amit emezek itten fölvázolnak (és tényleg szocdem példákat emlegetnek mint "sikereket" meg követendő mintákat - akkor nézzék meg, hogy a szociáldemokrácia fellegvárában, Svédországban mennyire atomizált a társadalom, aztán utána elemezzék a nemlétezőt). Náció-szocdemeknek ajánlott olvasmány a mocskos fasiszta-neolib Hans Hoppe könyvecskéje.
Sajátos (dialektikus?) a logikája ezeknek a "szakértőknek", amikor azt magyarázzák tkp., hogy a természetes emberi kötelékek (úgyis mint család, egyházak, kisközösségek, klubok, stb.) csak a büdös nagy állami gondoskodás (gyk. szocializmus) segítségével állítható helyre.
Mi a francos nyavalya ebben a természetes? És mégis mi a motiváció a valódi együttműködésre és közösségi összetartásra, vagy családi gondoskodásra, ha mindezt az állam hivatalból megteszi?
A jobboldal is akkor tud majd lépni előre, ha ezeket a protokomcsi lózungokat végre kihajítja a kukába. Addig a kőolaj-termelést "fekete mágiának", a kereszténységet "vírusnak" nevező elmeháborodott sámánok fogják mutatni az utat a nemzetieknek.
Itt vannak nekünk mindjárt a kommancsmosdató ifjonc-és kevésbé ifjonc elvtársak, akik a demokratikus egalitarizmust (pfuj) siratják, meg hogy a szélsőjobboldaliakkal kokettáló jobbosok itten el akarják venni a hősök (pl. Ságvári Endre, a "hős") emlékét. Akarja a franc, csak esetleg megjegyezzük, hogy ha valaki Trockijba meg Lukács Györgybe élvez bele, az ne kezdjen bele a moralizálásba, mert szarul jön ki belőle.
Aztán itt vannak a turulisták és antiturulisták. Mintha az a nyamvadt turul-szobor tényleg ekkora fontossággal bírna. A dolog baromi egyszerű: az alapra meg is volt az építési engedély, a hozzáillesztett madárral ment mindig a huzavona, amit Demszkyék rendre megtorpedóztak. A katonai áldozatok emlékére emelt szobor ugyanis nyilván a Velünk Élő Fasizmus netovábbja. Demszky Gábor megérthetné végre, hogy országok meg szoktak emlékezni a katonai és civil áldozatokról. Eztet így illik. A valóság szimbolikus megjelenítése pedig fontos, ezt nagyon jól tudjuk egy emigráns német filozófustól. Persze neki az fájhat, hogy Rudi Dutschkének nincsen szobra a XII. kerületben. Így járt.
Nem kell félteni a tüntetőket sem, azok pedig valamiféle hegeli népszellem megjelenítését látják a turulban, ebben egyesül a tézis és az antitézis, a magyar náció leglényege. Baromság. Mindettől függetlenül csak a hiszti kedvéért megy az egész, egy egyszerű tolvonással le lehetne tudni a balhét. Az empátiáról híres baloldal pedig képtelen az empátiára, meg a megértésre. Sosem volt az erősségük, bár retorika szintjén mindig jól ment nekik, legfőképpen akkor, amikor milliókat kellett halálra éheztetni.
Aztán bekapcsolom az Echo tv-t (én balga), ott pedig a fő-ködzabáló Pörzse Sándor beszélget a mára már általános iskolás autista szintjére süllyedt jogász-nagyasszonnyal, Balónéval, aki büszkén meséli, hogy a Hollán Ernő utcai demonstrációk idején körbe-körbe ment a kocsijával, és a jobbos Republicot (gyk. Kárpátia) üvöltette, hogy szokják a mocskos komenisták. Majd feltételezte, hogy minden mocskos komenista azt akarja, hogy őnagysága halállal lakoljon. Biztos vannak persze ilyenek is, de szerintem a legtöbbeknek csak az jutott hirtelen eszükbe, miért zárták be az OPNI-t. Ezt követte némi egyesült jeremiáda arról, hogy a nemzeti oldalon mennyien nem hajlandóak a tábortüzes new age-és újpogány ködzabáló rítusokat élvezni, és beleállnak a mocskos ballibsik kezdeményezéseibe: illusztrációképpen pedig mutatnak néhány képet a Reakció Tomcat boltja előtti flashmobjáról. (De utána legalább volt nagy "leleplezés", egy retardált zöldkomcsi hajtotta aztat végre.)
Persze érdekes az is, hogy pont Morvai beszél a mocskos komenistákról, miközben olyan szélsőbaloldali dumát nyomat, hogy Bogár László levegő után kapkodna (tudjátok, a globális tőke, az most valami perszonifikált valami lett, amelyik maga a gonosz, és kész akarva gázol bele a nemzetek rendjébe és békéjébe).
Különben tanulságos kis részlet, avagy nincs új a nap alatt: a szélsőbalosok és a ködevők továbbra sem egymás ellentétei, hanem egymás versenytársai ("És kinek jó, ha a globalizációkritikára fogékony magyar fiatalok - szociológiailag ugyanazok, akik Nyugaton a baloldal utánpótlását jelentik - nálunk a szélsőjobbhoz sodródnak?").
Az ún. "radikális jobboldal" eldönthetné végre, hogy a keresztény Európa védelméért kíván-e kiállni, vagy valami újhullámos pogányságért van úgy oda, hogy a szabadságon és tulajdonon alapuló gazdasági rendet részesíti-e előnyben, vagy a lehető legbrutálisabb szocializmust. Sajnos a kérdés költőinek tűnik. (Csodálkozhatunk-e ezen, ha egy magát "konzervatív hetilapnak" nevező újságban pogány-és nácoid nouvelle droite-cikkek jelennek meg halomra?)
A másik meg arról ugat, hogy hát a "neoliberalizmus" (közelebbről meg nem nevezett kategória, figyelem!) atomizál, de mint állat. Nem ám az a nemzeti szociáldemokrácia, vagy mi a kénköves réti ördög fasza, amit emezek itten fölvázolnak (és tényleg szocdem példákat emlegetnek mint "sikereket" meg követendő mintákat - akkor nézzék meg, hogy a szociáldemokrácia fellegvárában, Svédországban mennyire atomizált a társadalom, aztán utána elemezzék a nemlétezőt). Náció-szocdemeknek ajánlott olvasmány a mocskos fasiszta-neolib Hans Hoppe könyvecskéje.
Sajátos (dialektikus?) a logikája ezeknek a "szakértőknek", amikor azt magyarázzák tkp., hogy a természetes emberi kötelékek (úgyis mint család, egyházak, kisközösségek, klubok, stb.) csak a büdös nagy állami gondoskodás (gyk. szocializmus) segítségével állítható helyre.
Mi a francos nyavalya ebben a természetes? És mégis mi a motiváció a valódi együttműködésre és közösségi összetartásra, vagy családi gondoskodásra, ha mindezt az állam hivatalból megteszi?
A jobboldal is akkor tud majd lépni előre, ha ezeket a protokomcsi lózungokat végre kihajítja a kukába. Addig a kőolaj-termelést "fekete mágiának", a kereszténységet "vírusnak" nevező elmeháborodott sámánok fogják mutatni az utat a nemzetieknek.
2008. augusztus 2., szombat
Intermezzo
Kedves Feleim.
Mint azt mindenki láthatja, mostanság visszaesett az új postok száma. Ez nem véletlen, és több oka is van.
Egyrészt ugye nyár van. Ez nem azt jelenti, hogy állandóan strandolok, effektíve hülyét kapok a melegtől, viszont dolgom is van (igen, a dologtalan konzervatívok is dolgoznak néha, meg csinálnak ezt-azt), és mivel jó ideig kimaradt a valódi társasági élet, így ezt is többszörösen pótolom most be.
A másik pedig az, hogy most nem is baj, ha egy időre "alábukom". Aztán majd talán "kibekkelek", vagy Isten tudja. Nem azért, mint hogy ha zavarnának a találgatások, célozgatások, annyira nem is érdekel, hogy mennyi barát és ellenség (ha mán mozgolódunk a carlschmittiánus talajon) tudja, amit tud (és használja fel erre-arra), mindenesetre egy kis pihenés sosem árt.
Az egész netes mozgolódás legyen jó lecke mindannyiunk számára. Továbbá az is, hogy mi mindent mondunk el kicsodának. Ezerszer megfogadtam, hogy tartom az arcomat azokról a dolgokról, amikről tudok, aztán egyszer-egyszer csak kicsúsznak a számon a dolgok (ez főleg ittas állapotban fordul elő), és ilyenkor nyilván csak a rosszindulattal nem számolok. Így nehéz dolog ez a bizalom.
Minden egyes nap egy újabb lecke. Vagy azok ismétlése.
Akik meg nem tudnak megküzdeni meg érvelni face-to-face, azok jó partizán módjára aljas módon hátulról-oldalról stb. támadnak. Moral insanityk egész garmadája. Pukkadjatok meg/Kabbegyíkok, én leléptem.
Mentem inni.
Mint azt mindenki láthatja, mostanság visszaesett az új postok száma. Ez nem véletlen, és több oka is van.
Egyrészt ugye nyár van. Ez nem azt jelenti, hogy állandóan strandolok, effektíve hülyét kapok a melegtől, viszont dolgom is van (igen, a dologtalan konzervatívok is dolgoznak néha, meg csinálnak ezt-azt), és mivel jó ideig kimaradt a valódi társasági élet, így ezt is többszörösen pótolom most be.
A másik pedig az, hogy most nem is baj, ha egy időre "alábukom". Aztán majd talán "kibekkelek", vagy Isten tudja. Nem azért, mint hogy ha zavarnának a találgatások, célozgatások, annyira nem is érdekel, hogy mennyi barát és ellenség (ha mán mozgolódunk a carlschmittiánus talajon) tudja, amit tud (és használja fel erre-arra), mindenesetre egy kis pihenés sosem árt.
Az egész netes mozgolódás legyen jó lecke mindannyiunk számára. Továbbá az is, hogy mi mindent mondunk el kicsodának. Ezerszer megfogadtam, hogy tartom az arcomat azokról a dolgokról, amikről tudok, aztán egyszer-egyszer csak kicsúsznak a számon a dolgok (ez főleg ittas állapotban fordul elő), és ilyenkor nyilván csak a rosszindulattal nem számolok. Így nehéz dolog ez a bizalom.
Minden egyes nap egy újabb lecke. Vagy azok ismétlése.
Akik meg nem tudnak megküzdeni meg érvelni face-to-face, azok jó partizán módjára aljas módon hátulról-oldalról stb. támadnak. Moral insanityk egész garmadája. Pukkadjatok meg/Kabbegyíkok, én leléptem.
Mentem inni.
2008. július 28., hétfő
Zunijó
Hazaérkeztem. Még lesz egy kis dolgom, toldozgatok-foltozgatok, aztán húzok bele az éjszakába, a sörbe, jobb esetben a vörösborba, meg a csajokba (ez most szarul jött ki, de végülis mindegy). A hír az, hogy a Balaton környékén kurva sok szúnyog van, és valami félelmetesen agresszívek, valamint síruhába is öltözhetsz, azon is átcsípnek. Ha Kemotox-szal rohangászol, talán megúszod a dolgot, de szerintem ezek már arra is immunisak. Furcsa módon a nagyváros szmogos rengetegében is sok most a bogár, fene az orcájukat, fekete Morteinnel portyázom a lakásban (aka. "citromillatú halál"). Ez legalább hat.
Nem is ez a lényeg, hanem volt egy jó kis "tapasztalatom". Fölszállván a járműre kérték a diákomat, mire odaadtam az éppen érvényest (ami nem honi, ügye). Majd közölte az arc, hogy de neki magyar kell. Odaadtam azt is. Aszondja nem érvényes. Mondom naná, hogy nem, egyszerre két helyen nämlich nem tudok lenni. Próbálkozom én, meg minden, de idáig még nem jutottam el. A Lét és az Idő gátol, de dulván. Közölte, hogy az úgy nem lesz jó. Merthogy csak magyarral lehet, ergo rábasztam.
Az jó, mondom én, akkor az Ejun belül mindenkinek szopóka-nyalóka van a kis országban, mert itt csak magyart fogadnak el? Ezek szerint igen. "Ez a jogszabály, sajnálom" - mondotta az ipse. Csengessed csak ki szépen azt a kétezernegyven forintot. Kurvajó, felvet a pénz, nyilván.
A kérdésem ezek után már csak az, hogy akkor mi a tökömnek vagyunk mi az Ejuban? Oké, a többi országban mutathatom az útlevél helyett a személyimet. Micsoda megváltás! Noch etwas? Mi hasznunk van akkor belőle? Az élelmiszeripari szemétlerakó posztja példának okáért annyira nem vonzó. De még az sem, hogy telepumpálják a Bajnai Gordon-vezette minisztériumot (és hát,ez azt jelenti, hogy Bajnai Gordont és haveri körét par excellence) zsíros ejus zsetonnal.
Sebaj, mert emezek meg itthon éppen ájuldoznak bele a Köztársaságba, és Halált Megvető Bátorsággal vívják antifasiszta harcukat egy madarat ábrázoló szobor ellen. Afrikában meg éheznek.
Így jártam. Tanácsom az idefáradó fiatal ojrópai diákoknak, hogy álljanak szépen sorba magyar diákért, vagy szerezzenek egyet a józsefvárosin, mert itt az életben nem boldogulnak a sajátjukkal, és ha mázlijuk van, néhány tesztoszteron-túltengésben szenvedő bkv-s hős jól meg is agyalja őket, velkám tu hángeri.
Persze nem tudom, úgy van-e a jogszabály, de holnap leinfózom. A jegyem még megvan, mert ha ma átbasztak, akkor most jött el annak az ideje, hogy nem hagyom annyiban. Azért tart itt ez a "kurvaország", kopirájt báj Ferenc tesó, mert állandóan lenyeljük az összes szart.
Ojrópéerek akarunk lenni azzal a fosadék kádárista mentalitással, ami Él, Élt és Élni Fog.
Így viszont nem fog menni.
Nem is ez a lényeg, hanem volt egy jó kis "tapasztalatom". Fölszállván a járműre kérték a diákomat, mire odaadtam az éppen érvényest (ami nem honi, ügye). Majd közölte az arc, hogy de neki magyar kell. Odaadtam azt is. Aszondja nem érvényes. Mondom naná, hogy nem, egyszerre két helyen nämlich nem tudok lenni. Próbálkozom én, meg minden, de idáig még nem jutottam el. A Lét és az Idő gátol, de dulván. Közölte, hogy az úgy nem lesz jó. Merthogy csak magyarral lehet, ergo rábasztam.
Az jó, mondom én, akkor az Ejun belül mindenkinek szopóka-nyalóka van a kis országban, mert itt csak magyart fogadnak el? Ezek szerint igen. "Ez a jogszabály, sajnálom" - mondotta az ipse. Csengessed csak ki szépen azt a kétezernegyven forintot. Kurvajó, felvet a pénz, nyilván.
A kérdésem ezek után már csak az, hogy akkor mi a tökömnek vagyunk mi az Ejuban? Oké, a többi országban mutathatom az útlevél helyett a személyimet. Micsoda megváltás! Noch etwas? Mi hasznunk van akkor belőle? Az élelmiszeripari szemétlerakó posztja példának okáért annyira nem vonzó. De még az sem, hogy telepumpálják a Bajnai Gordon-vezette minisztériumot (és hát,ez azt jelenti, hogy Bajnai Gordont és haveri körét par excellence) zsíros ejus zsetonnal.
Sebaj, mert emezek meg itthon éppen ájuldoznak bele a Köztársaságba, és Halált Megvető Bátorsággal vívják antifasiszta harcukat egy madarat ábrázoló szobor ellen. Afrikában meg éheznek.
Így jártam. Tanácsom az idefáradó fiatal ojrópai diákoknak, hogy álljanak szépen sorba magyar diákért, vagy szerezzenek egyet a józsefvárosin, mert itt az életben nem boldogulnak a sajátjukkal, és ha mázlijuk van, néhány tesztoszteron-túltengésben szenvedő bkv-s hős jól meg is agyalja őket, velkám tu hángeri.
Persze nem tudom, úgy van-e a jogszabály, de holnap leinfózom. A jegyem még megvan, mert ha ma átbasztak, akkor most jött el annak az ideje, hogy nem hagyom annyiban. Azért tart itt ez a "kurvaország", kopirájt báj Ferenc tesó, mert állandóan lenyeljük az összes szart.
Ojrópéerek akarunk lenni azzal a fosadék kádárista mentalitással, ami Él, Élt és Élni Fog.
Így viszont nem fog menni.
2008. július 19., szombat
The Menace of Neo-liberalism
Van egy címke, amelyik pejorál, és kedvelt használati eszköze a széljobbtól szélsőbalig terjedő politikai kontinuum-nak (ezek sokkal közelebb vannak egymáshoz, mint azt általában gondolják). Ez pedig nem más, mint a "neoliberalizmus". A neoliberalizmus az valami megtestesült gonosz, sőt "a" Gonosz, amely ha egyszer beteszi mocskos tappancsát valahová, pusztulás marad csak utána. Mert ti. a "neoliberalizmus", az ilyen: trappol mindenfelé, és hódít.
Természetesen a címkéke "népies" használata sosem volt pontos, de még megközelítőleg helyes sem. Neoliberális filozófiáknak ti. a "New Right" gazdasági és filozófiai elképzeléseit nevezték (gy.k. olyanokét, mint Hayek, de elsősorban Milton Friedman). Mármost jómagam nem volnék neoliberós, lévén Hayek-hívő, és Friedman-hívő sem vagyok. Hogy miért nem, arról később.
Azonban egy rövid intés.
Kedves gyerekek. Minket a neoliberalizmus kurvára nem "fenyeget". Attól mink ugyanis rohadt messze vagyunk. Közgázból túlképzett sámán-hívők nevezték már pl. a Gyurcsány-garnitúrát is neoliberálisnak. Száj nevet, vakbél röhög, szem könnyezik. Kedves sámánista gyermekek, ugyan mi a frász karika "neoliberális" abban, hogy van egy szoci kormány, amelyiknek a bázisát leginkább a kádárista nyugdíjasok adják, és amelyik valami félelmetes mennyiségben emelte az adókat-és a járulékokat, valamint kibővítette ezek körét (néhány szánalmas próbálkozással együtt, mint pl. az "internetadó" és a "nyakkendőadó", stb.)? (Tegnap Morvai Krisztina is neoliberálisozással meg neokonzervatívozással próbálkozott - kissé ráhangolódva TGM mantrájára -, és még neki is szarul állt.) Ha szerintetek, édös kicsi elmebetegeim, a neoliberális gazdaságfilozófia adó-és járulékemelést jelent, akkor inkább járjatok esőtáncot. Neoliberális "reformok" akkor lettek volna, ha azt monnya GYF és az állam: állam visszahúz, adók, járulékok lefarag, piacosít, magántőke élénkít, egyén boldogul.
Nem így történt. A Gyurcsány-kabinet intézkedései pont annyira "neoliberálisok", mint a székem lába.
Hogy én miért nem vagyok "neoliberális"? Röviden azért nem, mert az állami tekintélyt fontosnak, elengedhetetlennek tartom. Állami tekintélyre szükség van a rend fenntartásához, példának okáért.
Mindemellett értékelném, ha az állam szépen visszahúzná polip-csápjait a zemberek zsebéből. Már csak a "neoliberális" belső kis hangom kedvéért is. Ugyanis a magas adók, és a "gondoskodó", bábáskodó állam gondolata (szocializmus) nekem abszolút nem tetszik. Tehát: tekintélyes, erős, de kicsi állam a legmegfelelőbb.
És ilyen értelemben néhány csepp "neoliberalizmus" (amit így neveznek, valószínűleg a Gonosz Piac fedőneve gyanánt) nem is ártana ennek a kis országnak.
Itt a széljobbtól a szélbalig mindegyik okos ilyen vagy olyan formában, de szocializmust akar. Akkor most megkérdem demagóg jobbosként: 40 év nem volt belőle elég? Naügye.
Amúgy megélhetési neoliberálisozóknak ajánlat az e heti Heti Válaszból: A szociáldemokrata csapda (31.o., a könyv szerzője Anders Aslund - neki aztán tudnia kell, milyen a szocdemség!).
Ebben megegyezhet az összes okos, ez a common szitokszó. Ha valaki "neoliberális", akkor annak mind haladó, mind sámánista oldalról reszeltek.
Ma pl. megint volt szerencsém egy hosszabb Bogár László-monológot meghallgatni. Hát, hogy a globális kapitalizmus olyan, mint a rák. Bogár László mélyen zöld szinezetű, enyhén vörös árnyalattal.
Ugyanis a decentralize (ezt helytelenül idézte, btw.), privatize, liberalize szóhármasa nagyon sok helyen épp azért jött létre, mert a pénz, idő-és energiafelzabáló nagy állami bürokráciák hatékonysága csődöt mondtak. Akármit mondjanak is a habzó szájú szocik itthon és külföldön egyaránt. És még azt sem mondom, hogy egy ideologikus neolibsi recept mindenhová oké lenne.
Hozzánk egy része nem ártana.
Természetesen a címkéke "népies" használata sosem volt pontos, de még megközelítőleg helyes sem. Neoliberális filozófiáknak ti. a "New Right" gazdasági és filozófiai elképzeléseit nevezték (gy.k. olyanokét, mint Hayek, de elsősorban Milton Friedman). Mármost jómagam nem volnék neoliberós, lévén Hayek-hívő, és Friedman-hívő sem vagyok. Hogy miért nem, arról később.
Azonban egy rövid intés.
Kedves gyerekek. Minket a neoliberalizmus kurvára nem "fenyeget". Attól mink ugyanis rohadt messze vagyunk. Közgázból túlképzett sámán-hívők nevezték már pl. a Gyurcsány-garnitúrát is neoliberálisnak. Száj nevet, vakbél röhög, szem könnyezik. Kedves sámánista gyermekek, ugyan mi a frász karika "neoliberális" abban, hogy van egy szoci kormány, amelyiknek a bázisát leginkább a kádárista nyugdíjasok adják, és amelyik valami félelmetes mennyiségben emelte az adókat-és a járulékokat, valamint kibővítette ezek körét (néhány szánalmas próbálkozással együtt, mint pl. az "internetadó" és a "nyakkendőadó", stb.)? (Tegnap Morvai Krisztina is neoliberálisozással meg neokonzervatívozással próbálkozott - kissé ráhangolódva TGM mantrájára -, és még neki is szarul állt.) Ha szerintetek, édös kicsi elmebetegeim, a neoliberális gazdaságfilozófia adó-és járulékemelést jelent, akkor inkább járjatok esőtáncot. Neoliberális "reformok" akkor lettek volna, ha azt monnya GYF és az állam: állam visszahúz, adók, járulékok lefarag, piacosít, magántőke élénkít, egyén boldogul.
Nem így történt. A Gyurcsány-kabinet intézkedései pont annyira "neoliberálisok", mint a székem lába.
Hogy én miért nem vagyok "neoliberális"? Röviden azért nem, mert az állami tekintélyt fontosnak, elengedhetetlennek tartom. Állami tekintélyre szükség van a rend fenntartásához, példának okáért.
Mindemellett értékelném, ha az állam szépen visszahúzná polip-csápjait a zemberek zsebéből. Már csak a "neoliberális" belső kis hangom kedvéért is. Ugyanis a magas adók, és a "gondoskodó", bábáskodó állam gondolata (szocializmus) nekem abszolút nem tetszik. Tehát: tekintélyes, erős, de kicsi állam a legmegfelelőbb.
És ilyen értelemben néhány csepp "neoliberalizmus" (amit így neveznek, valószínűleg a Gonosz Piac fedőneve gyanánt) nem is ártana ennek a kis országnak.
Itt a széljobbtól a szélbalig mindegyik okos ilyen vagy olyan formában, de szocializmust akar. Akkor most megkérdem demagóg jobbosként: 40 év nem volt belőle elég? Naügye.
Amúgy megélhetési neoliberálisozóknak ajánlat az e heti Heti Válaszból: A szociáldemokrata csapda (31.o., a könyv szerzője Anders Aslund - neki aztán tudnia kell, milyen a szocdemség!).
Ebben megegyezhet az összes okos, ez a common szitokszó. Ha valaki "neoliberális", akkor annak mind haladó, mind sámánista oldalról reszeltek.
Ma pl. megint volt szerencsém egy hosszabb Bogár László-monológot meghallgatni. Hát, hogy a globális kapitalizmus olyan, mint a rák. Bogár László mélyen zöld szinezetű, enyhén vörös árnyalattal.
Ugyanis a decentralize (ezt helytelenül idézte, btw.), privatize, liberalize szóhármasa nagyon sok helyen épp azért jött létre, mert a pénz, idő-és energiafelzabáló nagy állami bürokráciák hatékonysága csődöt mondtak. Akármit mondjanak is a habzó szájú szocik itthon és külföldön egyaránt. És még azt sem mondom, hogy egy ideologikus neolibsi recept mindenhová oké lenne.
Hozzánk egy része nem ártana.
2008. július 10., csütörtök
A Köztársaság Barátai
Fletó civil vallása lassan univerzálissá válik. Tökömbe a Szent Koronával, éljen a Köztársaság!
Szeretnék mélyen gratulálni a komcsi bagázsnak, de tényleg. Szépen lassan sikerül a magyar történetiséget kiiktatni minden egyes szférából. És a Köztársaságra tett eskü, az mégis mit jelent? Emellé gondolom megint eltörlik a töri érettségit, pl. olyan kellemetlenségek végett, hogy a jogfolytonosság az első világháború után véget ért. Értsd: a jelenlegi sem törvényes hatalom.
De legalább vannak a magyar történetiségnek hagyományai, emlékei, szimbólumai. Na, elvtársak most ezeket igyekeznek sima relikviákká silányítani, lehetőleg minél többet, minél gyorsabban.
A múlt eltörlése mindig is a baloldal vágya volt. Most tessék, elvtársak, mindenki ájuljon bele a kérészéletű "köztársaságok" egyikébe.
Okádék banda.
Szeretnék mélyen gratulálni a komcsi bagázsnak, de tényleg. Szépen lassan sikerül a magyar történetiséget kiiktatni minden egyes szférából. És a Köztársaságra tett eskü, az mégis mit jelent? Emellé gondolom megint eltörlik a töri érettségit, pl. olyan kellemetlenségek végett, hogy a jogfolytonosság az első világháború után véget ért. Értsd: a jelenlegi sem törvényes hatalom.
De legalább vannak a magyar történetiségnek hagyományai, emlékei, szimbólumai. Na, elvtársak most ezeket igyekeznek sima relikviákká silányítani, lehetőleg minél többet, minél gyorsabban.
A múlt eltörlése mindig is a baloldal vágya volt. Most tessék, elvtársak, mindenki ájuljon bele a kérészéletű "köztársaságok" egyikébe.
Okádék banda.
2008. július 5., szombat
Szégyen, gyalázat
Ami ma Budapesten történt, azt leginkább ezzel lehetne jellemezni. Megírtam már, a melegfesztiváltól undorodom, de a csürhének sikerült a lehetetlen: gusztustalanságban felülmúlni a gay pride-ot. (A fesztiváltól, és a melegek egyes követeléseiről a véleményemet továbbra is fenntartom.)
És nem a tojásdobálás miatt (noha állítólag vegyszereket tettek a tojásokba - vajon ha maradandó károsodást okoznak a vegyszerek, akkor mi fog történni, he?). És még csak nem is Horn Gábor lepofozása miatt (kíváncsi vagyok, Pártelnök Úr - gyk. Kuncze - fog-e humorizálni valahogy ezen is?); de hogy pl. Lévai Katalint is megtámadták, arra mit mondjunk? Akármit is gondoljak róla, egy NŐT? Mik ezek, állatok? Férgek? Csúszómászók? Minden bizonnyal azok: ilyet ugyanis civilizált ember nem csinál. Hiábavaló illúzió volna azt mondani, hogy emezek különböznek a színesfémtolvajoktól, vagy a galgagyörki lincselő bandától: ez a "kultúra" egy és ugyanaz.
Akárhogy is, Tomcat válasza sokkal adekvátabb: nincs dobálózás, nincs verekedés. Csendben vonulás van. Ez nem egy normálisabb ellenreakció? (Jellemzően erről az ellentüntetésről semmit sem hallottunk.) Az egyet-nem-értést ugyanis így is ki lehet fejezni. Meg ki lehet fejezni verekedéssel, és kődobálással is, ha éppen nincs focimeccs.
Ezért még mindig ugyanazt követeljük, amit eddig: a törvény uralmának rendbetételét. Vonatkozzon ez lincselni készülő cigányokra, vagy buziverésre készülő, dobálózó, molotovozó büdösparasztokra.
Utóbbiak ugyanis, hasonlóan a lincselésmániásokhoz, bizonyították, hogy a közösségi együttélés minimális szabályainak és normáinak teljesítésére is képtelenek. Mindkét viselkedés"kultúra" képviselői ugyanazt érdemlik: a rend kikényszerítését - olyan nyelven, amilyenen értenek.
Beszámolók, vélemények:
Konzervatórium (Hadrian)
Reakció (ergé)
És nem a tojásdobálás miatt (noha állítólag vegyszereket tettek a tojásokba - vajon ha maradandó károsodást okoznak a vegyszerek, akkor mi fog történni, he?). És még csak nem is Horn Gábor lepofozása miatt (kíváncsi vagyok, Pártelnök Úr - gyk. Kuncze - fog-e humorizálni valahogy ezen is?); de hogy pl. Lévai Katalint is megtámadták, arra mit mondjunk? Akármit is gondoljak róla, egy NŐT? Mik ezek, állatok? Férgek? Csúszómászók? Minden bizonnyal azok: ilyet ugyanis civilizált ember nem csinál. Hiábavaló illúzió volna azt mondani, hogy emezek különböznek a színesfémtolvajoktól, vagy a galgagyörki lincselő bandától: ez a "kultúra" egy és ugyanaz.
Akárhogy is, Tomcat válasza sokkal adekvátabb: nincs dobálózás, nincs verekedés. Csendben vonulás van. Ez nem egy normálisabb ellenreakció? (Jellemzően erről az ellentüntetésről semmit sem hallottunk.) Az egyet-nem-értést ugyanis így is ki lehet fejezni. Meg ki lehet fejezni verekedéssel, és kődobálással is, ha éppen nincs focimeccs.
Ezért még mindig ugyanazt követeljük, amit eddig: a törvény uralmának rendbetételét. Vonatkozzon ez lincselni készülő cigányokra, vagy buziverésre készülő, dobálózó, molotovozó büdösparasztokra.
Utóbbiak ugyanis, hasonlóan a lincselésmániásokhoz, bizonyították, hogy a közösségi együttélés minimális szabályainak és normáinak teljesítésére is képtelenek. Mindkét viselkedés"kultúra" képviselői ugyanazt érdemlik: a rend kikényszerítését - olyan nyelven, amilyenen értenek.
Beszámolók, vélemények:
Konzervatórium (Hadrian)
Reakció (ergé)
2008. július 1., kedd
amazon
Ettől a kurva amazontól a plafont kaparom már, a rohadt életbe...
Nektek sem akarnak szállítani? Rohadnának meg...
Nektek sem akarnak szállítani? Rohadnának meg...
2008. június 28., szombat
Ha a hülyeség fájna...
... ezek már visítanának.
Azért szép Matúz Gábortól, hogy négy ekkora barmot sikerült végül egy asztalhoz ültetni. Mindegyik hozzájárult a kummulált ökörséghez, egyénenként sem fukarkodtak az égbekiáltó hülyeségek redundáns kinyilatkoztatásától. Fájdalom, és nehéz elismerni, de Schuster Lóri ebben a brigádban az értelem halovány pislákoló lángját bírta szolgáltatni - de ő is csak részben, a mondandójának 90%-a ordas nagy marhaság. A többiek bőven túlteljesítették a 100%-ot.
Mivel úgyis mindig a balosokat kenem meg először, most a másik végéről kezdem.
El kéne felejteni ezeket az ostoba toposzokat, hogy "ez a ti fájdalmatok nem a miénk" az meg a "miénk, nem a tiétek", stb. Azt mondani, hogy a magyarországi holokauszt "nem a mi fájdalmunk" és "nem a mi sarunk" nem csak tévedés, hanem mocskos nagy hazugság. Olyan értelemben nem a "mi sarunk", hogy nem személyesen mi szerveztük, segítettük, stb. De a tény tény marad: 437 600 honfitársunk veszett oda, és az ő vérük más magyarok kezén szárad. Persze ilyenkor mindig könnyebb az Eichmannra kenni, a háború után felelősségre vont bűnösök kedvelt szokása volt ez egészen addig, amíg Eichmann nyaralt. A magyar közigazgatás, a magyar királyi csendőrség vastagon benne voltak. A háborúra meg a megszállásra hivatkozni snassz. Ennyi erővel vessük a tekintetünket a 45 és 90 közti időszakra: az a tény, hogy a ruszkik megszállása alatt senyvedtünk, az felmenti a diktatúra magyar felelőseit? Azok, akik hozzájárultak a diktatúrához, fenntartották, működtették, aláztak meg egy népet, azok tán nem felelősök? Akiknek az örökségét Gyurcsány és mások továbbviszik, azok nem felelősök, moshatják kezeiket a megszállás miatt? Nem, nem moshatják. A komcsik felelősök, és ugyanígy felelősök azok is, akik a majd' 438 ezer honfitársunk kinyírását elősegítették. A maszatolás itt nem segít. Persze, minek is vesszük komolyan egy olyan figura dumáját, aki finoman szólva is historically challanged?
Kende Péterről nem értekezek, túl magas labda. A fickó egy félvállról vett legyintést sem érdemel meg.
No de itt van a másik paprikajancsi, Vajnai Attila, aki pedig a vörös csillagot és az általa jelképezett rendszereket védelmezi - értsd: száz millió halott emlékét sárazza be. Ez legalább annyira elfogadhatatlan, mintha valaki annak a bizonyos másik rendszernek a felelősségét maszatolja el. Jönnek ezek az unalomig hangoztatott klisék (a műsor résztvevői a kliséken kívül mást nem is bírtak kigyömöszölni magukból), hogy hát a kommunizmus az elméletben milyen szép, bezzeg a nácik, azok már elméletben is jajj, és hogy nem szabad egy eszmerendszerre kenni a különböző hatalmak visszaéléseit. Bla-bla-bla. Noéspersze ellenpéldaként rögtön a kereszténység, hogy hát annak a nevében is mi volt, Vajnai Attila szerint 2000 éves elnyomás. Ezért tán még veretes baloldali történészek is hazaküldenék befőttet készíteni. (amúgy a csúcs az, amikben megegyeztek: tényleg a gonosz kereszténység, valamint Budaházy beismerő vallomása, hogy biza a rendszerváltás előtt "jobb volt" - talán itt a magyarázat az mszp-re leadott szavazatra is - és persze a kereszténység gonoszságára rá bírtak bólintani. A láncfűrésszel rohangászó püspökök rémképe kísért.)
Vajnai Attila szürke eminenciás ábrázata elé oda kellett volna tolni egy "Best of Marx et. al." idézetköteget, hogy emésztgesse kicsit a Csodás Eszme atyjának gondolatait. De miket is várok el...
(btw. valamelyik nap láttam egy ifjoncot Sztálinos-Szovjetuniós pólóban. Éppenséggel reakciós társaságban voltam, és hát, eszünkbe jutott, hogy az ilyennek azért el kéne kenni a száját)
Vajnai aztán a műsor végén le is vonta korunk magvas tanulságát, miszerint a "globális kapitalizmus válságban van" és ez "újratermeli a fasizmust" (a fasizmus és nemzeti szocializmus közti különbséget nem sikerült a rendszerbe integrálni, noha szellemileg nem túlbútorozott társai erre többször is felhívták a figyelmét).
Még szép! A kapitalizmus, amióta létezik, a Vajnai-félék szerint "válságban van." De nem ám a kommunizmus nevű kísérlet, a 100 millió halottjával, meg a totalitárius rendszereivel, az rendben van, csak félresiklott.
A közös pont tehát a gonosz kereszténység, meg a gonosz kapitalizmus. Csak ezektől bírna megválni a világ, és jöhet újra a népboldogítás.
Irgalom Anyja, ne hagyj el!
No mindegy, hétvége van, és végre az egyik nagyobb munkát bevégeztem. Legalább két napos pihenés következik, mindenkinek kellemes hétvégét kívánok (italozást azért lehet, hogy vállalok):
Azért szép Matúz Gábortól, hogy négy ekkora barmot sikerült végül egy asztalhoz ültetni. Mindegyik hozzájárult a kummulált ökörséghez, egyénenként sem fukarkodtak az égbekiáltó hülyeségek redundáns kinyilatkoztatásától. Fájdalom, és nehéz elismerni, de Schuster Lóri ebben a brigádban az értelem halovány pislákoló lángját bírta szolgáltatni - de ő is csak részben, a mondandójának 90%-a ordas nagy marhaság. A többiek bőven túlteljesítették a 100%-ot.
Mivel úgyis mindig a balosokat kenem meg először, most a másik végéről kezdem.
El kéne felejteni ezeket az ostoba toposzokat, hogy "ez a ti fájdalmatok nem a miénk" az meg a "miénk, nem a tiétek", stb. Azt mondani, hogy a magyarországi holokauszt "nem a mi fájdalmunk" és "nem a mi sarunk" nem csak tévedés, hanem mocskos nagy hazugság. Olyan értelemben nem a "mi sarunk", hogy nem személyesen mi szerveztük, segítettük, stb. De a tény tény marad: 437 600 honfitársunk veszett oda, és az ő vérük más magyarok kezén szárad. Persze ilyenkor mindig könnyebb az Eichmannra kenni, a háború után felelősségre vont bűnösök kedvelt szokása volt ez egészen addig, amíg Eichmann nyaralt. A magyar közigazgatás, a magyar királyi csendőrség vastagon benne voltak. A háborúra meg a megszállásra hivatkozni snassz. Ennyi erővel vessük a tekintetünket a 45 és 90 közti időszakra: az a tény, hogy a ruszkik megszállása alatt senyvedtünk, az felmenti a diktatúra magyar felelőseit? Azok, akik hozzájárultak a diktatúrához, fenntartották, működtették, aláztak meg egy népet, azok tán nem felelősök? Akiknek az örökségét Gyurcsány és mások továbbviszik, azok nem felelősök, moshatják kezeiket a megszállás miatt? Nem, nem moshatják. A komcsik felelősök, és ugyanígy felelősök azok is, akik a majd' 438 ezer honfitársunk kinyírását elősegítették. A maszatolás itt nem segít. Persze, minek is vesszük komolyan egy olyan figura dumáját, aki finoman szólva is historically challanged?
Kende Péterről nem értekezek, túl magas labda. A fickó egy félvállról vett legyintést sem érdemel meg.
No de itt van a másik paprikajancsi, Vajnai Attila, aki pedig a vörös csillagot és az általa jelképezett rendszereket védelmezi - értsd: száz millió halott emlékét sárazza be. Ez legalább annyira elfogadhatatlan, mintha valaki annak a bizonyos másik rendszernek a felelősségét maszatolja el. Jönnek ezek az unalomig hangoztatott klisék (a műsor résztvevői a kliséken kívül mást nem is bírtak kigyömöszölni magukból), hogy hát a kommunizmus az elméletben milyen szép, bezzeg a nácik, azok már elméletben is jajj, és hogy nem szabad egy eszmerendszerre kenni a különböző hatalmak visszaéléseit. Bla-bla-bla. Noéspersze ellenpéldaként rögtön a kereszténység, hogy hát annak a nevében is mi volt, Vajnai Attila szerint 2000 éves elnyomás. Ezért tán még veretes baloldali történészek is hazaküldenék befőttet készíteni. (amúgy a csúcs az, amikben megegyeztek: tényleg a gonosz kereszténység, valamint Budaházy beismerő vallomása, hogy biza a rendszerváltás előtt "jobb volt" - talán itt a magyarázat az mszp-re leadott szavazatra is - és persze a kereszténység gonoszságára rá bírtak bólintani. A láncfűrésszel rohangászó püspökök rémképe kísért.)
Vajnai Attila szürke eminenciás ábrázata elé oda kellett volna tolni egy "Best of Marx et. al." idézetköteget, hogy emésztgesse kicsit a Csodás Eszme atyjának gondolatait. De miket is várok el...
(btw. valamelyik nap láttam egy ifjoncot Sztálinos-Szovjetuniós pólóban. Éppenséggel reakciós társaságban voltam, és hát, eszünkbe jutott, hogy az ilyennek azért el kéne kenni a száját)
Vajnai aztán a műsor végén le is vonta korunk magvas tanulságát, miszerint a "globális kapitalizmus válságban van" és ez "újratermeli a fasizmust" (a fasizmus és nemzeti szocializmus közti különbséget nem sikerült a rendszerbe integrálni, noha szellemileg nem túlbútorozott társai erre többször is felhívták a figyelmét).
Még szép! A kapitalizmus, amióta létezik, a Vajnai-félék szerint "válságban van." De nem ám a kommunizmus nevű kísérlet, a 100 millió halottjával, meg a totalitárius rendszereivel, az rendben van, csak félresiklott.
A közös pont tehát a gonosz kereszténység, meg a gonosz kapitalizmus. Csak ezektől bírna megválni a világ, és jöhet újra a népboldogítás.
Irgalom Anyja, ne hagyj el!
No mindegy, hétvége van, és végre az egyik nagyobb munkát bevégeztem. Legalább két napos pihenés következik, mindenkinek kellemes hétvégét kívánok (italozást azért lehet, hogy vállalok):
2008. június 5., csütörtök
Kényszerszünet
Az van, hogy lusta vagyok. Nem kicsit, nagyon. Egyedül vagyok itthon, tévézek, netezek, borozok. Olvasok is, csak azt nem, amit kéne. Most például Seinfeldet nézek. Úgyhogy legalább egy napra kénytelen vagyok eltiltani magam a géptől. Természetesen a sikerben nem lehetek biztos - azban ugyanis az emberfia sosem lehet. De jó volna haladni kicsit a dolgaimmal.
Szóval ha holnap valaki megtalál valahol, hogy épp valami marhaságot kommentelek, bejegyzést írok, e-mailre válaszolok, stb. az tájékoztassa Dorkamamát (kinevezzük őt netes anyukának, csak most, csak itt, etc.), hogy virtuálisan csapjon a kacsómra (semmi szadomazo-implikáció!).
Mindenkinek üdv.
Szóval ha holnap valaki megtalál valahol, hogy épp valami marhaságot kommentelek, bejegyzést írok, e-mailre válaszolok, stb. az tájékoztassa Dorkamamát (kinevezzük őt netes anyukának, csak most, csak itt, etc.), hogy virtuálisan csapjon a kacsómra (semmi szadomazo-implikáció!).
Mindenkinek üdv.
2008. május 23., péntek
Zárszó
Antal Dániel rendkívül ízléses módon jár el: egy kollégra privát levelét publikálta blogján. Erre még Andrassew Iván is csak "részben" volt hajlandó Shadai-al szemben.
De lássuk a részleteket, aztán részemről ez a vita lezárva, mert kritikán aluli - valamint csak olyanokkal vagyok hajlandó vitatkozni, akik tisztességes szándékúak. A magánlevél publikálása ezen az intervallumon kívül esik.
"A jelen nem lévők számára: egy nappal korábban egy magánrendezvényen, ahova valaki meghívott, majdnem kifejtettem azt a véleményemet, miszerint egy köztársaságban nem lehet a civil szférát, a közigazgatást és a pártokat egymással szembeállítani, így annak sincsen értelme, ha valaki azon kesereg, hogy egy közügyet, pl. az antifasizmust civil szervezeteken kívül politikai pártok, ne adj' isten, a közigazgatás vagy a bíróságok is képviselnek. Na persze mit is mondhatnék, ha egyszer felesküdtem a köztársaság alkotmányára. De a levél szerzőjével nem beszélgettem]."
Nem voltam ott, de amúgy ez szép maszatolás: ugyanis Gyurcsány Ferencről volt szó. Kollégák ugyanis hangsúlyozták, hogy GYF rátelepedett egy civil kezdeményezésre, pártpolitikává alakítva azt, amiből aztán elindította az azóta heti rendszerességgel megrendezett antifa piknikjét. Továbbá hozzátették a kollégák, hogy GYF erkölcsi nimbusza khm... hagy kívánnivalót maga után. AD nem értette.
A Szent Istvános példája pedig jellemzően demagóg: senki sem vitatta a sokszínűség szépségét (az más kérdés, hogy a "multikulti" láttán vajon milyen arcot vágna Szent István). Meg azt sem, hogy más vallások hívei is gyakorolhassák a vallásukat. Csak hogy itt nem erről van szó, az az egyik. A másik az, hogy mintha mások lennének a konkrét körülmények. Persze tudom, AD nem libi, nem felvilágosult, nem aufklérista, semmi ilyesmi (sőt talán még konzervatívnak is gondolhatja magát - de azt ma úgyis sokan teszik, miért is ne?), ehhez képest egy probléma esetén egy dolgot nem vesz figyelembe: a konkrét helyzetet.
Az elkerülte a figyelmét, hogy nem az iszlám vallást kritizáljuk, hanem az iszlamizmust, ami forradalmi terrorista mozgalom - nem linkelem újból a Dalrymple és Scruton-cikkeket (ők viszont konzervatívok, vagy mégsem?).
AD technikája a györgypéteri magasiskolán alapszik: nem érvekkel vitázik, hanem bunkósbotokkal csapja agyon a vita elején az ellenfelét ("rasszista", "úgy érveltek, mint a 30-as években a nácik", "iszlamofóbok" - és biztos csak véletlenül emlékeztetnek ezek a balliba "érvelési technikára", nem szabad címkézni - majd ezeket nem támogatja meg érvekkel, viszont néha letagadja, hogy valaha is mondta volna őket). Ezek a bunkók kétségtelenül működnek. Csak szegénységi bizonyítványt állítanak ki arról, aki használja őket.
A történet mókásabb oldala az, hogy AD iskolapadba ültetne, vagy legalábbis szerinte rámférne egy kis tanítás/nevelés (ebben amúgy elvont értelemben igaza van, az kire nem fér rá állandó jelleggel?), miközben olyan jelzőket vág a fejemhez negatív konnotációban, amik a konzervatívoknak jellegzetesen kedves fogalmak (pl. "előítéletes" vagyok - naná, hogy az vagyok, azért nem üt el a villamos többek között; előítélet ügyben a frankfurtiánusokon kívül is érdemes értekezni másokkal, szélesedik tőle a világ - és Tory bejegyzése is részben erre tér ki).
Ezen túl állítólag a "jogi fundamentalizmus" ellen érvel - jogi fundamentalizmussal természetesen (az alapjogok megvonása semmilyen esetben /!/ sem helyes).
Továbbá "valódi konzervatív" mivoltát azzal kívánta megindokolni, hogy az emberi jogok univerzális mivolta mellett érvelt - ez már a vicc kategóriája; ha engem kíván iskolapadba ültetni, először nem ártana tán néhány konzervatív véleményt elolvasni az "univerzális emberi jogok" vonatkozásában. Hátha meglepődik.
Mindazonáltal nem az egyet-nem-értéssel van a probléma. Hanem a stílussal. Meg a privátlevél publikálásával. Az leverte a lécet, bőven. A tisztesség nem politikai nézet dolga ugyanis.
Update: AD azóta is folyamatosan hazudozik; "engem pedig azóta arra is felkértek, hogy felhasználóként se használjam a Konzervatóriumot."
vö. "nem látunk szívesen" - nem kérte fel senki semmire. Ha így volna, kitiltották volna a kollégák, de nem tették. Ugyanannak az esete, amikor én állítólag diktatorikus módon beígértem minden megélhetési nácizónak hogy kivakarom a blogról, ha odapiszkít; AD jól lerasszistázott, mégsem moderáltam/tiltottam ki.
De azért csak nyögi a mantrát.
De lássuk a részleteket, aztán részemről ez a vita lezárva, mert kritikán aluli - valamint csak olyanokkal vagyok hajlandó vitatkozni, akik tisztességes szándékúak. A magánlevél publikálása ezen az intervallumon kívül esik.
"A jelen nem lévők számára: egy nappal korábban egy magánrendezvényen, ahova valaki meghívott, majdnem kifejtettem azt a véleményemet, miszerint egy köztársaságban nem lehet a civil szférát, a közigazgatást és a pártokat egymással szembeállítani, így annak sincsen értelme, ha valaki azon kesereg, hogy egy közügyet, pl. az antifasizmust civil szervezeteken kívül politikai pártok, ne adj' isten, a közigazgatás vagy a bíróságok is képviselnek. Na persze mit is mondhatnék, ha egyszer felesküdtem a köztársaság alkotmányára. De a levél szerzőjével nem beszélgettem]."
Nem voltam ott, de amúgy ez szép maszatolás: ugyanis Gyurcsány Ferencről volt szó. Kollégák ugyanis hangsúlyozták, hogy GYF rátelepedett egy civil kezdeményezésre, pártpolitikává alakítva azt, amiből aztán elindította az azóta heti rendszerességgel megrendezett antifa piknikjét. Továbbá hozzátették a kollégák, hogy GYF erkölcsi nimbusza khm... hagy kívánnivalót maga után. AD nem értette.
A Szent Istvános példája pedig jellemzően demagóg: senki sem vitatta a sokszínűség szépségét (az más kérdés, hogy a "multikulti" láttán vajon milyen arcot vágna Szent István). Meg azt sem, hogy más vallások hívei is gyakorolhassák a vallásukat. Csak hogy itt nem erről van szó, az az egyik. A másik az, hogy mintha mások lennének a konkrét körülmények. Persze tudom, AD nem libi, nem felvilágosult, nem aufklérista, semmi ilyesmi (sőt talán még konzervatívnak is gondolhatja magát - de azt ma úgyis sokan teszik, miért is ne?), ehhez képest egy probléma esetén egy dolgot nem vesz figyelembe: a konkrét helyzetet.
Az elkerülte a figyelmét, hogy nem az iszlám vallást kritizáljuk, hanem az iszlamizmust, ami forradalmi terrorista mozgalom - nem linkelem újból a Dalrymple és Scruton-cikkeket (ők viszont konzervatívok, vagy mégsem?).
AD technikája a györgypéteri magasiskolán alapszik: nem érvekkel vitázik, hanem bunkósbotokkal csapja agyon a vita elején az ellenfelét ("rasszista", "úgy érveltek, mint a 30-as években a nácik", "iszlamofóbok" - és biztos csak véletlenül emlékeztetnek ezek a balliba "érvelési technikára", nem szabad címkézni - majd ezeket nem támogatja meg érvekkel, viszont néha letagadja, hogy valaha is mondta volna őket). Ezek a bunkók kétségtelenül működnek. Csak szegénységi bizonyítványt állítanak ki arról, aki használja őket.
A történet mókásabb oldala az, hogy AD iskolapadba ültetne, vagy legalábbis szerinte rámférne egy kis tanítás/nevelés (ebben amúgy elvont értelemben igaza van, az kire nem fér rá állandó jelleggel?), miközben olyan jelzőket vág a fejemhez negatív konnotációban, amik a konzervatívoknak jellegzetesen kedves fogalmak (pl. "előítéletes" vagyok - naná, hogy az vagyok, azért nem üt el a villamos többek között; előítélet ügyben a frankfurtiánusokon kívül is érdemes értekezni másokkal, szélesedik tőle a világ - és Tory bejegyzése is részben erre tér ki).
Ezen túl állítólag a "jogi fundamentalizmus" ellen érvel - jogi fundamentalizmussal természetesen (az alapjogok megvonása semmilyen esetben /!/ sem helyes).
Továbbá "valódi konzervatív" mivoltát azzal kívánta megindokolni, hogy az emberi jogok univerzális mivolta mellett érvelt - ez már a vicc kategóriája; ha engem kíván iskolapadba ültetni, először nem ártana tán néhány konzervatív véleményt elolvasni az "univerzális emberi jogok" vonatkozásában. Hátha meglepődik.
Mindazonáltal nem az egyet-nem-értéssel van a probléma. Hanem a stílussal. Meg a privátlevél publikálásával. Az leverte a lécet, bőven. A tisztesség nem politikai nézet dolga ugyanis.
Update: AD azóta is folyamatosan hazudozik; "engem pedig azóta arra is felkértek, hogy felhasználóként se használjam a Konzervatóriumot."
vö. "nem látunk szívesen" - nem kérte fel senki semmire. Ha így volna, kitiltották volna a kollégák, de nem tették. Ugyanannak az esete, amikor én állítólag diktatorikus módon beígértem minden megélhetési nácizónak hogy kivakarom a blogról, ha odapiszkít; AD jól lerasszistázott, mégsem moderáltam/tiltottam ki.
De azért csak nyögi a mantrát.
2008. május 21., szerda
Szünet
No, mivel hétfő-keddig a Mission Impossible teljesítése a feladatom, megpróbálok szünetet tartani blogolásban, egyebekben. Ami persze szinte biztos, hogy nem fog sikerülni, pedig jó lenne. Azért igyekszem.
2008. május 18., vasárnap
Kipipálva
No, akkor kb. két héten belül többször is lerasszistáztak és leantiszemitáztak. Ezek szerint megvonhatom a mérleget egy időre. Azért ez remek, nem?
Cheers.
Cheers.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
