Most akkor jöjjön a vég kezdete, ugye. Mert most biztos én is valami hiperrasszista dumával fogok jönni, és Gusztos Péter beköp a PC rendőrségnél, hogy hátmégis mit képzelek én.
Szarok rá.
Veszprém ugyanis az egyik utolsó lépcsőfok. Ha most nem mondunk állj-t, eláshatjuk magunkat. Mindenestől.
Ez már nem apró kérdések összessége, ez egyetlen kérdés megválaszolatlanul maradása: átengedjük-e a civilizációnkat a barbároknak? Megírtam korábban is, megírom most is: ez barbár invázió. Róma összeomlása, ha úgy tetszik. A barbárok ugyanis csak akkor tudják a nyers erőszak eszközével a hatalmat átvenni, ha a civilizáció rendje, törvényei, falai meggyengültek. A kedves balos kormánynak pedig üzenem, hogy most már kurvagyorsan fejezze be a kommunista propagandamunkát és a fasisztázást, mert erre az ő bőrük is rá fog menni, és nem csak a hatalmuk (az csak idő kérdése). A barbárokban már nincsenek erkölcsi, vagy bármilyen más gátak, nem félnek semmitől. Nőket rúgnak le, késelnek, rabolnak, terrorizálnak. Egy ország nézi. Illetve egy töketlen kormány és csatolt részei hagyják.
És hagyhatjuk az állandó második kerületi megmondást, hogy "mediatív" meg "kommunikáció" és "kulturális párbeszéd", meg a többi szociológiai kutyafüle, nem. A babárok azért tudnak bűnözni, mert hagyják őket: a bűnözés problémájára elég régi megoldások vannak, csak nem használjuk őket. Nem kell itt semmi újat "kitalálni".
A baloldal és a liberálisok sikeresen lerombolták az egész civilizációnkat: Skandináviában nemrég egy egész városrészt gyújtottak fel a muzulmánok, a rendőrök be sem mertek venni, noha őket vették elő, mert a kocsijukban "rasszista" kijelentéseket tettek. Az egész nyugati világ - hála a ballibnek - a saját bűntudatával van elfoglalva, miközben minden idegen nép a tiszta vadember státuszában van, azok bűntelenek, és ha bármi rosszat tesznek, az a mi hibánk.
Mama, egy lószart.
Tessék végre gatyát felkötni, megfogni a kibaszott gumibotot, és kivezényelni a rendvédelmi szerveket az ország minden részére. És ha lehet, ne a jónép és a középosztály eljövendő szarráverésére tessék félretenni, hanem arra, ami minden áldott nap, már szinte mindenkit érint.
Majd ha a kedves liberális értelmiség és kormánytagok hegyvidéki házainak ablakai alatt jelennek meg fáklyákkal a hordák, hogy "kifelé", akkor észbekapnak majd? Vagy az is kevés lesz?
A rohadt életbe, utolsó percben vagyunk.
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: balliberalizmus. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: balliberalizmus. Összes bejegyzés megjelenítése
2009. február 8., vasárnap
2008. június 8., vasárnap
Kertész Imre és a Kádár-rendszer
Shadai kimoderált bennünket. Amúgy jogosan, nem kapcsolódott a témához a dolog. De ha egyszer eszembe jutott, akkor megírom itt.
Ugye, Kertész Imre. Nobel-díjas magyar író (igen, jól olvassátok, magyar). Kertész Imre írt egy remek könyvet (Sorstalanság; noha sokak szerint nem ez a legjobb tőle - én meg nem vagyok szagértő). De nem is ez a lényeg. A regényt holokauszt-regényként értelmezték sokan. És ami mutatja a honi értelmiségiek intellektuális szegénységét: pusztán ezért ajnározták. Pedig attól, mert valaki egy adott témáról ír, még nem feltétlenül ír jó könyvet. Kertész Imre persze jó könyvet írt, de nem ez volt az, ami miatt az intellektuálisan szegényes értelmiség elfordult tőle, és prüszkölni kezdett rá:
A bűn az volt, hogy a könyvét nem a holokausztról írta.
Idézetek Kertész Imrétől:
„A Sorstalanságot a Kádár-rendszer alatt írtam; aki a hetvenes évek Magyarországán élt, annak azonnal észre kellett vennie, hogy aki ezt a könyvet írta, az ismeri a jelent és gyűlöli. Egy olyan alkalmazkodási folyamatot írtam le ugyanis, amely minden elemében a magyar történelem 1956 utáni korszakára emlékeztetett.”
(riporter)„Ez az 1956 után szerzett élmény magának fontosabb, aktuálisabb és fájdalmasabb volt, mint a lágerélmény?”
„Igen – válaszolta Kertész. – Igen. Mert ettől fuldokoltam, naponta ettől undorodtam, ebben ébredtem fel rab módjára, tehát írni is a jelenről akartam. (…) Rossz nyomon jár, aki a Sorstalanságot holokausztregénynek fogja fel.”
Kertész Imre ezen kijelentéseivel bűnt követett el. Gyűlöletszerzett, gyűlöletírt, gyűlöletbeszélt. Felháborító ugyanis, hogy valaki kritizálni meri a Kádár-rendszert. Hát, hogy még ezért Nobel-díjat is kap.
Ez egyáltalán nem mai történet, viszont remek példa arra, hogy micsoda sunyi, szarrágó, szemétláda értelmiségünk van (tisztelet a kivételnek, gondolom, ezt mondanom sem kell). A dolog pikantériája az, hogy a széljobb mellett a balliberálisok hozzák a hasonló formát: a széjobb szerint ugyanis Kertész azért kapta a díjat, mert zsidó (nonszensz); a balliberálisok szerint is, csak ők ezt pozitív színben látják - s mivel tévedtek, szembefordultak vele.
Visszataszító, förtelmes, undorító.
Schmidt Máriának tehát igaza van. A prüszkölés az utolsó figyelmeztetés volt.
"Helyes tehát, ha Kertész a figyelmeztetést komolyan veszi, mert ők – és ezt Kertész is nagyon jól tudja, hiszen évtizedeken keresztül saját bőrén tapasztalhatta – nem tréfálnak."
Ugye, Kertész Imre. Nobel-díjas magyar író (igen, jól olvassátok, magyar). Kertész Imre írt egy remek könyvet (Sorstalanság; noha sokak szerint nem ez a legjobb tőle - én meg nem vagyok szagértő). De nem is ez a lényeg. A regényt holokauszt-regényként értelmezték sokan. És ami mutatja a honi értelmiségiek intellektuális szegénységét: pusztán ezért ajnározták. Pedig attól, mert valaki egy adott témáról ír, még nem feltétlenül ír jó könyvet. Kertész Imre persze jó könyvet írt, de nem ez volt az, ami miatt az intellektuálisan szegényes értelmiség elfordult tőle, és prüszkölni kezdett rá:
A bűn az volt, hogy a könyvét nem a holokausztról írta.
Idézetek Kertész Imrétől:
„A Sorstalanságot a Kádár-rendszer alatt írtam; aki a hetvenes évek Magyarországán élt, annak azonnal észre kellett vennie, hogy aki ezt a könyvet írta, az ismeri a jelent és gyűlöli. Egy olyan alkalmazkodási folyamatot írtam le ugyanis, amely minden elemében a magyar történelem 1956 utáni korszakára emlékeztetett.”
(riporter)„Ez az 1956 után szerzett élmény magának fontosabb, aktuálisabb és fájdalmasabb volt, mint a lágerélmény?”
„Igen – válaszolta Kertész. – Igen. Mert ettől fuldokoltam, naponta ettől undorodtam, ebben ébredtem fel rab módjára, tehát írni is a jelenről akartam. (…) Rossz nyomon jár, aki a Sorstalanságot holokausztregénynek fogja fel.”
Kertész Imre ezen kijelentéseivel bűnt követett el. Gyűlöletszerzett, gyűlöletírt, gyűlöletbeszélt. Felháborító ugyanis, hogy valaki kritizálni meri a Kádár-rendszert. Hát, hogy még ezért Nobel-díjat is kap.
Ez egyáltalán nem mai történet, viszont remek példa arra, hogy micsoda sunyi, szarrágó, szemétláda értelmiségünk van (tisztelet a kivételnek, gondolom, ezt mondanom sem kell). A dolog pikantériája az, hogy a széljobb mellett a balliberálisok hozzák a hasonló formát: a széjobb szerint ugyanis Kertész azért kapta a díjat, mert zsidó (nonszensz); a balliberálisok szerint is, csak ők ezt pozitív színben látják - s mivel tévedtek, szembefordultak vele.
Visszataszító, förtelmes, undorító.
Schmidt Máriának tehát igaza van. A prüszkölés az utolsó figyelmeztetés volt.
"Helyes tehát, ha Kertész a figyelmeztetést komolyan veszi, mert ők – és ezt Kertész is nagyon jól tudja, hiszen évtizedeken keresztül saját bőrén tapasztalhatta – nem tréfálnak."
2008. május 26., hétfő
Balidióták pt.2. (A balmarhaság margójára - sokadszorra)
Hol is kezdjem. Ha az egyik hülyeségét belátja a bal (akár az intelligentsia, akár a pol.elit), rögvest egy másik kedvelt hülyeségéhez nyúl.
Előbbiek (a legújabb république des lettres) hajlandóak voltak elismerni, hogy talán mégsem lehet mindenhová csak úgy szocializmust pakolni: ugyanis az emberek különbözőek különböző országokban, helyeken satöbbi. És lehet, hogy nem akarnak szocializmust, lehet, hogy szabadok akarnak lenni. És akármilyen benevolens is az értelmiség, akkor sem szeretnék.
Ám legyen, mondotta a république des lettres. Ezt elismerték, már ez is fejlődés.
Akkor - folytatják - legyen úgy, hogy egyes elemeket importálunk.
The Great Return of Social Engineering. A darabkákat ugyanis úgy válogatjuk össze, ahogy akarjuk, aztán összekockázunk belőle valamit: lesz belőle tökéletes paradicsom, mindenkinek úgy, ahogy neki tetszik. Vagy egy tökéletes katasztrófa, aminek a vége rosszabb lesz, mint a jelenlegi állapota, amin a jószándékú szociális munkások javítani akartak. A balos clerk-ök nem olvastak Burke-öt. Kárukra vált.
Miután hosszasan és teljes átéléssel magyarázták hogy mindenhováállamiegészségügyet, távozva a prédikáció helyszínétől öt perccel később a magas árakra panaszkodtak. Majdnem elröhögtem magam.
Mindeközben a praktikum területén is alakít "a szociálisan igen érzékeny, a realitások iránt viszont ezzel egyidejűleg csodálatra méltóan érzéketlen progresszív értelmiség." Miazhogy munkáért kapjon csak pénzt? Micsoda megcsúfolása ez a szociális izékének! Hogy képzelik azt ezek a szemetek ottan Monokon, hogy nem lehet csak úgy másoktól elvenni (állam által szervezett rablással), és azt odaadni "emberi jogi" vagy a bánat tudja milyen alapon?
"micsoda dolog ez, kérem szépen, ahelyett, hogy felemelnénk a szegényeket, megalázó követelményeket szabunk ki [megalázó követelmény, értsd: dolgozz is kicsit azért, hogy ehess], és a szolidaritást elvileg sem lehet feltételhez kötni." Tartalmilag ez a brutális, kegyetlen, fasizmust idéző elvárás néhány nap (!) közmunka egy hónapban(!). Fortyog a progresszív értelmiség. Nem baj, fortyogjon csak.
Ha mindezt kiegészítjük még a szélsőkonzervatív rasszizmussal, teljes a kép. Ezek a szemetek nem engednék meg Lakatos Dzsokinak, hogy büntetlenül terrorizálja a falu népét, lopkodja Mari néni tyúkjait, és néha jól fejbeverje. Mert, ugye, aki erről a témáról - pláne így! - kinyitja a bagólesőjét, az rasszista. Mi más. Lakatos Dzsoki elkeseredett bűnözői magatartása a társadalom hibája. S mivel jelen kontextusban Mari néni és az ő tyúkjai képviselik a társadalmat, így jogos rajta elverni az igazságtalanságot. Mari néni, ha nem akarod, hogy ez legyen, ne legyél társadalom!
Ezek persze mind nem problémák. Ahogy az sem probléma, hogy a balos intelligentsia lósz@rt nem tud kezdeni a dolgokkal. Nem tudja értelmezni, értékelni a problémákat, kérdéseket, és ennek következményeképpen kezelni sem tudja őket. Ha viszont csődöt mond - márpedig csődöt mond - akkor hisztizni, azt nagyon tud. A hibás persze sohasem a balos értelmiség, és elhibázott, blődli "stratégiája" és technikája, hanem mindig más. A falvakban az állapot tarthatatlan, deagonoszfasiszták na és a Zorbán, aki mindennek majd jól élére áll, és megnézhetjük magunkat.
De mint KZS legújabb ékesszóló cikkéből megtudjuk, a "szabadság ellenségeit" minden normális országban kirekesztik (vö. Lóri bá', "rekesszétek ki őket, mielőtt ők rekesztenek ki benneteket" - lehet, hogy H.L. írja KZS cikkeit, csak jól megfizette a ballib, és a célpont más?). Ha behelyettesítené a szabadság helyére a "munkásosztály" szót, lesz szíves. A teendő nyilvánvaló: antifasiszta brigádokat, most. És lehetőleg heti két piknik nyugdíjas munkásőr bácsiknak és néniknek Fletó beszédekkel tarkítva. Ha ezt nem tesszük meg, bevezetik a kötelező hittant, hisz mint tudjuk, "a nép nem butul magától". Valóban nem. Ahhoz ugyanis rendszeresen kell KZS cikkeket olvasni.
Ó, Irgalom Anyja, ne hagyj el!
Előbbiek (a legújabb république des lettres) hajlandóak voltak elismerni, hogy talán mégsem lehet mindenhová csak úgy szocializmust pakolni: ugyanis az emberek különbözőek különböző országokban, helyeken satöbbi. És lehet, hogy nem akarnak szocializmust, lehet, hogy szabadok akarnak lenni. És akármilyen benevolens is az értelmiség, akkor sem szeretnék.
Ám legyen, mondotta a république des lettres. Ezt elismerték, már ez is fejlődés.
Akkor - folytatják - legyen úgy, hogy egyes elemeket importálunk.
The Great Return of Social Engineering. A darabkákat ugyanis úgy válogatjuk össze, ahogy akarjuk, aztán összekockázunk belőle valamit: lesz belőle tökéletes paradicsom, mindenkinek úgy, ahogy neki tetszik. Vagy egy tökéletes katasztrófa, aminek a vége rosszabb lesz, mint a jelenlegi állapota, amin a jószándékú szociális munkások javítani akartak. A balos clerk-ök nem olvastak Burke-öt. Kárukra vált.
Miután hosszasan és teljes átéléssel magyarázták hogy mindenhováállamiegészségügyet, távozva a prédikáció helyszínétől öt perccel később a magas árakra panaszkodtak. Majdnem elröhögtem magam.
Mindeközben a praktikum területén is alakít "a szociálisan igen érzékeny, a realitások iránt viszont ezzel egyidejűleg csodálatra méltóan érzéketlen progresszív értelmiség." Miazhogy munkáért kapjon csak pénzt? Micsoda megcsúfolása ez a szociális izékének! Hogy képzelik azt ezek a szemetek ottan Monokon, hogy nem lehet csak úgy másoktól elvenni (állam által szervezett rablással), és azt odaadni "emberi jogi" vagy a bánat tudja milyen alapon?
"micsoda dolog ez, kérem szépen, ahelyett, hogy felemelnénk a szegényeket, megalázó követelményeket szabunk ki [megalázó követelmény, értsd: dolgozz is kicsit azért, hogy ehess], és a szolidaritást elvileg sem lehet feltételhez kötni." Tartalmilag ez a brutális, kegyetlen, fasizmust idéző elvárás néhány nap (!) közmunka egy hónapban(!). Fortyog a progresszív értelmiség. Nem baj, fortyogjon csak.
Ha mindezt kiegészítjük még a szélsőkonzervatív rasszizmussal, teljes a kép. Ezek a szemetek nem engednék meg Lakatos Dzsokinak, hogy büntetlenül terrorizálja a falu népét, lopkodja Mari néni tyúkjait, és néha jól fejbeverje. Mert, ugye, aki erről a témáról - pláne így! - kinyitja a bagólesőjét, az rasszista. Mi más. Lakatos Dzsoki elkeseredett bűnözői magatartása a társadalom hibája. S mivel jelen kontextusban Mari néni és az ő tyúkjai képviselik a társadalmat, így jogos rajta elverni az igazságtalanságot. Mari néni, ha nem akarod, hogy ez legyen, ne legyél társadalom!
Ezek persze mind nem problémák. Ahogy az sem probléma, hogy a balos intelligentsia lósz@rt nem tud kezdeni a dolgokkal. Nem tudja értelmezni, értékelni a problémákat, kérdéseket, és ennek következményeképpen kezelni sem tudja őket. Ha viszont csődöt mond - márpedig csődöt mond - akkor hisztizni, azt nagyon tud. A hibás persze sohasem a balos értelmiség, és elhibázott, blődli "stratégiája" és technikája, hanem mindig más. A falvakban az állapot tarthatatlan, deagonoszfasiszták na és a Zorbán, aki mindennek majd jól élére áll, és megnézhetjük magunkat.
De mint KZS legújabb ékesszóló cikkéből megtudjuk, a "szabadság ellenségeit" minden normális országban kirekesztik (vö. Lóri bá', "rekesszétek ki őket, mielőtt ők rekesztenek ki benneteket" - lehet, hogy H.L. írja KZS cikkeit, csak jól megfizette a ballib, és a célpont más?). Ha behelyettesítené a szabadság helyére a "munkásosztály" szót, lesz szíves. A teendő nyilvánvaló: antifasiszta brigádokat, most. És lehetőleg heti két piknik nyugdíjas munkásőr bácsiknak és néniknek Fletó beszédekkel tarkítva. Ha ezt nem tesszük meg, bevezetik a kötelező hittant, hisz mint tudjuk, "a nép nem butul magától". Valóban nem. Ahhoz ugyanis rendszeresen kell KZS cikkeket olvasni.
Ó, Irgalom Anyja, ne hagyj el!
2008. május 22., csütörtök
Iszlám, iszlamizmus és a liberális jószándék
Ebben a témában nem mozgok túl otthonosan, de azért csak belecsapok. Csak nekikezdek, mert összegyűltek fejem fölött a fellegek. Csúnyán.
No, elöljáróban: én azért igyekszem különbséget tenni iszlám és iszlamizmus között. Előbbi egy vallás, utóbbi egy forradalmi terrorista mozgalom. Egyesek korunk marxizmusának nevezik. És én ezzel nem is kívánok vitázni: ugyanis így van.
A kérdés nem az, hogy egy vallás veszélyt jelent-e Európára és a nyugatra, hanem hogy egy forradalmi mozgalom, azaz az iszlamizmus veszélyt jelent-e? Igen, veszélyt jelent. Nem kicsit.
Hogy kik a legfőbb szövetségesei az iszlamistáknak? Egyszerű: civilizátoraink és aufklérerjeink, a balliberális relativizmus zászlóvivői. Másról nem is nagyon tudnak ugatni, csak "toleranciáról" meg "kultúrák közti párbeszédről" esetleg "mediációról" meg egyéb rózsaszín felhőkről. Ezért részben egyet kell értsek Seres Lászlóval (részben meg nem, de erről később). Miután korábbi munkásságuk révén rendesen meggyengült kultúránk, és annak erkölcsi alapjai, az iszlamistáknak a "toleráns Európa" biztonságos placc. Itt lehet zsinagógákat gyújtogatni, gyilkolászni, mert mi "toleránsok" vagyunk. Toleranciánk bármeddig kiterjed.
Egészen odáig, hogy számos nyugati városban tízszeres védőháló szükségeltetik a zsidó iskolák köré, mert szélsőbaloldali ifjak karöltve néhány radikális iszlamistával rendszeresen megtámadja azokat. Ám mivel a baloldal ab ovo a szabadság védelmezője, ezért ez nem probléma.
Meg aztán hogy nézne már az ki, ha a liberális Európa megsértené egyes iszlamisták "emberi jogait", esetleg megbántaná őket valamivel! Az más kérdés, hogy minden egyes karikatúra alkalmával megindul a Grand Declaration of War a nyugat felé, az nem probléma. A lényeg az, hogy az iszlamisták emberi jogai nem sérülhetnek, nem iszlamista emberek megsérülhetnek persze. Aztán ha valaki mégis fölemeli a szavát, beindul a "rasszizmusról" szóló kánon az emberi jogok védelmében, amihez azonnal csatlakozik a balliba szellemi krémje. TGM rittyent három-négy cikket hetente a büdös rasszistákról. Nyilván az új osztályharc bázisaként amúgy védelmébe is illene venni az iszlamistákat. Majd leszedik róluk a végén a hamis tudatot, és megvalósul a komenyizmus.
Nem semmi azért a nyugati balliberálisok logikája: ha párszáz kopasz felvonul, akkor mindegyik azonnal fasiszta újjáéledésről nyekereg, de a többszázezer európai iszlamista smafu. Az antiszemitizmus is csak a kopiktól elfogadhatatlan, ha iszlamisták gyújtogatnak zsinagógát, az biztos a szólásszabadság megnyilvánulása - európai módra, persze.
És egyébként még csak nem is a liberális demokráciát védem vehemensen, mint Seres. Sőt. A liberális-demokrata relativizmus az egyik kulcs annak megértéséhez, hogyan jutottunk idáig.
És épp ezért: Antal Dániel is téved. A jogok ugyanis nem összeegyeztethetőek - egy kritikus határ után semmiképpen sem. Ezért a jogi nyelvezet a liberális autonómia-követeléssel maximum egy csekély Kant-utánérzés marad, vegyítve valami modernista hablattyal. Bizony, a kényszer alkalmazása még mindig szükséges, a kérdés az, milyen helyzetekben alkalmazunk kényszert; valamint az, hogy milyen helyzetben van szükség valamely jog korlátozására. Kekest beledöngölöm mindenki arcába: a jó élet feltételeit meg kell védeni. Ha valaki "emberi jogaiból" meg "autonómiájából" fakadóan a jó élet előfeltételeinek elpusztítására/megnyírbálására tör, azt korlátozni kell autonómiájában és szabad mozgásában (jogaiban), ahhoz, hogy a jó élet feltételeit megvédhessük. Éppen ezért ez: "A megfelelő válasz ezekben a helyzetekben nem az egyik alapjog korlátozása a másik javára, hanem a szabadságjogok teljes rendszerének együttes megerősítése - így a szólásszabadság mellett a vele néha konfliktusba kerülő vallásszabadság és az emberi méltóság védelme."
valójában nem mond semmit. Azért hangsúlyozzák ugyanis sokan az összeférhetetlenséget, mert az nagyon is gyakori: ha nem lenne összeférhetetlenség bizonyos helyzetekben a jogok között, mitől van annyi problémánk? De azt hiszem, a válasz is kitalálható:
"A Korán mechanikus, szó szerinti olvasására épülő iszlám fundamentalizmussal szemben ugyanúgy kell védekezni, mint a Bibliát vagy a világi alkotmányt szó szerint és töredékesen olvasó keresztény vagy jogi fundamentalistákkal szemben. A kezükbe kell adni a szövegek megértésének hatalmát"*
A probléma tehát a felvilágosulatlanság. Ha az aurklérerek/emberi jogi fundamentalisták kezelésbe veszik a fundikat, akkor azok majd jobb belátásra térnek. A régi aufklérista hit abban, hogy ha jól belemondunk valamit az emberek arcába, majd úgy csinálják, mert jól meggyőzzük őket. A világ pedig nem így működik, az van. De úgy tűnik, a felvilágosodás hite tovább él. A feladat tehát adott, a sötétségbe a fényt be kell hozni/vinni
Hajrá.
*az idézetek nem tudom AD-től származnak-e, de egyetértően idézi őket.
ps. a Heti Válasz is emlegeti a témát PF kapcsán.
No, elöljáróban: én azért igyekszem különbséget tenni iszlám és iszlamizmus között. Előbbi egy vallás, utóbbi egy forradalmi terrorista mozgalom. Egyesek korunk marxizmusának nevezik. És én ezzel nem is kívánok vitázni: ugyanis így van.
A kérdés nem az, hogy egy vallás veszélyt jelent-e Európára és a nyugatra, hanem hogy egy forradalmi mozgalom, azaz az iszlamizmus veszélyt jelent-e? Igen, veszélyt jelent. Nem kicsit.
Hogy kik a legfőbb szövetségesei az iszlamistáknak? Egyszerű: civilizátoraink és aufklérerjeink, a balliberális relativizmus zászlóvivői. Másról nem is nagyon tudnak ugatni, csak "toleranciáról" meg "kultúrák közti párbeszédről" esetleg "mediációról" meg egyéb rózsaszín felhőkről. Ezért részben egyet kell értsek Seres Lászlóval (részben meg nem, de erről később). Miután korábbi munkásságuk révén rendesen meggyengült kultúránk, és annak erkölcsi alapjai, az iszlamistáknak a "toleráns Európa" biztonságos placc. Itt lehet zsinagógákat gyújtogatni, gyilkolászni, mert mi "toleránsok" vagyunk. Toleranciánk bármeddig kiterjed.
Egészen odáig, hogy számos nyugati városban tízszeres védőháló szükségeltetik a zsidó iskolák köré, mert szélsőbaloldali ifjak karöltve néhány radikális iszlamistával rendszeresen megtámadja azokat. Ám mivel a baloldal ab ovo a szabadság védelmezője, ezért ez nem probléma.
Meg aztán hogy nézne már az ki, ha a liberális Európa megsértené egyes iszlamisták "emberi jogait", esetleg megbántaná őket valamivel! Az más kérdés, hogy minden egyes karikatúra alkalmával megindul a Grand Declaration of War a nyugat felé, az nem probléma. A lényeg az, hogy az iszlamisták emberi jogai nem sérülhetnek, nem iszlamista emberek megsérülhetnek persze. Aztán ha valaki mégis fölemeli a szavát, beindul a "rasszizmusról" szóló kánon az emberi jogok védelmében, amihez azonnal csatlakozik a balliba szellemi krémje. TGM rittyent három-négy cikket hetente a büdös rasszistákról. Nyilván az új osztályharc bázisaként amúgy védelmébe is illene venni az iszlamistákat. Majd leszedik róluk a végén a hamis tudatot, és megvalósul a komenyizmus.
Nem semmi azért a nyugati balliberálisok logikája: ha párszáz kopasz felvonul, akkor mindegyik azonnal fasiszta újjáéledésről nyekereg, de a többszázezer európai iszlamista smafu. Az antiszemitizmus is csak a kopiktól elfogadhatatlan, ha iszlamisták gyújtogatnak zsinagógát, az biztos a szólásszabadság megnyilvánulása - európai módra, persze.
És egyébként még csak nem is a liberális demokráciát védem vehemensen, mint Seres. Sőt. A liberális-demokrata relativizmus az egyik kulcs annak megértéséhez, hogyan jutottunk idáig.
És épp ezért: Antal Dániel is téved. A jogok ugyanis nem összeegyeztethetőek - egy kritikus határ után semmiképpen sem. Ezért a jogi nyelvezet a liberális autonómia-követeléssel maximum egy csekély Kant-utánérzés marad, vegyítve valami modernista hablattyal. Bizony, a kényszer alkalmazása még mindig szükséges, a kérdés az, milyen helyzetekben alkalmazunk kényszert; valamint az, hogy milyen helyzetben van szükség valamely jog korlátozására. Kekest beledöngölöm mindenki arcába: a jó élet feltételeit meg kell védeni. Ha valaki "emberi jogaiból" meg "autonómiájából" fakadóan a jó élet előfeltételeinek elpusztítására/megnyírbálására tör, azt korlátozni kell autonómiájában és szabad mozgásában (jogaiban), ahhoz, hogy a jó élet feltételeit megvédhessük. Éppen ezért ez: "A megfelelő válasz ezekben a helyzetekben nem az egyik alapjog korlátozása a másik javára, hanem a szabadságjogok teljes rendszerének együttes megerősítése - így a szólásszabadság mellett a vele néha konfliktusba kerülő vallásszabadság és az emberi méltóság védelme."
valójában nem mond semmit. Azért hangsúlyozzák ugyanis sokan az összeférhetetlenséget, mert az nagyon is gyakori: ha nem lenne összeférhetetlenség bizonyos helyzetekben a jogok között, mitől van annyi problémánk? De azt hiszem, a válasz is kitalálható:
"A Korán mechanikus, szó szerinti olvasására épülő iszlám fundamentalizmussal szemben ugyanúgy kell védekezni, mint a Bibliát vagy a világi alkotmányt szó szerint és töredékesen olvasó keresztény vagy jogi fundamentalistákkal szemben. A kezükbe kell adni a szövegek megértésének hatalmát"*
A probléma tehát a felvilágosulatlanság. Ha az aurklérerek/emberi jogi fundamentalisták kezelésbe veszik a fundikat, akkor azok majd jobb belátásra térnek. A régi aufklérista hit abban, hogy ha jól belemondunk valamit az emberek arcába, majd úgy csinálják, mert jól meggyőzzük őket. A világ pedig nem így működik, az van. De úgy tűnik, a felvilágosodás hite tovább él. A feladat tehát adott, a sötétségbe a fényt be kell hozni/vinni
Hajrá.
*az idézetek nem tudom AD-től származnak-e, de egyetértően idézi őket.
ps. a Heti Válasz is emlegeti a témát PF kapcsán.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
