A következő címkéjű bejegyzések mutatása: forradalom. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: forradalom. Összes bejegyzés megjelenítése

2009. március 19., csütörtök

Forradalmárok, szevasztok!


















































Annyira el vagyok itten foglalva pártunk és kormányunk lezsarnokozásával (mert_azok), hogy el is felejtettem kedveskedni szélbalos és nackó honfitársaimról. Így az egy évvel ezelőtti bejegyzést a korábbi blogomról megismétlem. Üdv nekik!



2008. május 12., hétfő

A jobb és a bal

Navracsics Tibor fölvetett egy olyan kérdést, amiről talán évszázadokig is lehetne vitatkozni: Ki a jobboldali? A posztmocsok számára a kérdés persze értelmetlen. De a posztmocsok számára mégis mi nem az?

A jobb-bal felosztásnak a francia nemzetgyűlés óta vagyon értelme és jelentése: a forradalom hívei a baloldalon, az azt ellenző, konzervatív erők a jobboldalon foglaltak helyet (kicsit leegyszerűsítve). Az egyik kedvenc (ha nem A kedvenc) reakciós szerzőm, Molnár Tamás így foglalja össze a Jobb és a bal c. könyve hátulján:

" Mikor 1789 elkövetkezett, és vele együtt a modern "alaptalan" doktrínák, mint a liberalizmus, szekularizmus, marxizmus, a jobboldal képtelen lett felmérni igazi helyzetét. Mint már láttuk, a baloldal mindig érzi, hogy a forradalom a küszöbön áll, főként a krízisidőkben. Ha nincs krízis, a baloldal kreál egyet, ha nincs osztályharc, támaszt egyet a családon vagy az iskolán belül.


Erre a jobboldal képtelen; kedvelt állapota a rend, a hierarchikus gondolat, a csendes reform, a hosszú lejáratú immobilitás. Ilyen formán a jobb nem vesz tudomást a közelgő viharról, nem mozgósít; a múltra hivatkozik, vagyis arra, hogy "nincs új a nap alatt", elegendő a múltban tanult leckét alkalmazni. Ezzel szemben a baloldal mindig úgy találja, hogy több egyenlőségre van szükség, több morális felzárkózásra, több jogra a még attól megfosztottak számára (nők, gyerekek, sérültek, állatok). A baloldali lista végtelen; a jobboldalon nincs lista, legfeljebb a baloldali lista kritikája. Egyik a forradalmat célozza meg; a másik az ideális múltat. Emlékezzünk Antal József szemrehányására: "tetszettek volna forradalmat csinálni!" A mondat magában foglalja tézisünket: a forradalom és a jobboldal ellentétes fogalmak."

A refom magyarországi kurrens pejoratív jelentésétől most tekintsünk el egy pillanatra (Gyurcsányék is tipikus forradalmárok és aufkleristák). Mivel a jobboldali a konkrétot és a meglévőt szereti (nem minden esetben, erre Magyarország demonstratív példa), nem tud mit kezdeni a baloldal absztrakt elképzeléseivel: képzeletből vett jogokkal operálnak, amiket állítólag a "természettől kaptunk": ilyenek az emberi jogok (melyek a maguk csupaszságukban semmit sem jelentenek tkp., by Hannah Arendt), szavazati jog, és a jóléthez meg egyebekhez való jog. Bizonyos baloldaliak vagy liberálisok más nyelven nem is képesek beszélni, csak a jogok nyelvén.

További ismérv még a "permanens forradalom" fenntartása: ez nem csak erőszakos népfelkeléseket jelent, hanem állandó "mozgást", mobilitást. Molnár Tamás szerint a forradalom ugyanúgy megjelenik, amikor ürülékkel kenik be az egyetemek falait, hiszen ilyen esetekben magát az intézményt támadják: az intézmény támadása maga a forradalom.

A másik, jellegzetesen baloldali motívum a racionalizmus. Mivel az ész mindenhatóságát hirdetik, úgy képzelik, az ész törvényei alapján minden további nélkül alakítható a valóság, és maga az emberi természet is (vö. Marcuse: Ész és Forradalom - a valóság ész uralma alá való hajtása, stb.). A racionalista társadalom-mérnök úgy fabrikál az intézményeken és az emberi természeten, ahogy csak akar, hiszen megvan hozzá a tudása és hatalma.

A jobboldali nem hisz az ész mindenhatóságában és alázatos a valósággal szemben: nem azért szereti a konkrétot és a beváltat, mert az tökéletes, hanem mert ismert. A baloldali azonban mindig a tökéletes társadalmat és embert vizionálja, és semmilyen áldozatot nem érez túl drágának azért, hogy közelebb juthasson hozzá.

A posztkommunista országoknak kicsit nehezebb dolguk van: itt ugyanis a jobboldal van a változás oldalán. Noha mi sem logikusabb ennél, miután épp egy racionalista-baloldali-terrorista rezsim vert gyökeret itt negyven évig. Mivel a jobboldali a rendet szereti, a totalitárius zsarnokság rendetlenségének és hamis "rendjének" örökségén változtatni akar.

No, ezt lehetne a végtelenségig folytatni...

2008. május 6., kedd

Kis szubjektív - Karl Marx és öröksége

Valahogy mégsem változnak a dolgok. A nácizmust és fasizmust reflexből elutasító értelmiségiek ugyanis a meghatottságtól is könnyeket potyogtatnak Marx neve hallatán. Hogy ő micsoda figura volt, és mennyit tett ő az emberiség üdvéért?
Sokat. Az eredménye közel százmillió halott lett, és ki tudja még mennyi szenvedő/rettegő ember. Utóbbiba belefér a családom például. Kösz, Marx.

Arról nem is beszélve, hogy a baloldaliak szeretnek bizonyos dolgokat elhallgatni/elsumákolni. Ezért maradtak ki Tocqueville amerikai demokráciáról szóló könyvéből a vallásra vonatkozó részek - értve ez alatt a 90 előtt kiadott példányokat. És ugyanezért nincs szó Marx brutális antiszemitizmusáról sem. Épp ezért nem kicsit vagyok hálás Shadainak és a Judapestnek, hogy elővették ezt a témát - sok minden más mellett ugyanis Marx úttörője volt a modern antiszemitizmusnak is (nem, nem anti-judaizmus, hanem azoknak a toposzoknak a kidolgozásában vállalt oroszlánszerepet, amiket a nácik és a kommunisták is nyomtak orrba-szájba). Kösz, Marx!

A balos értelmiség ugyanis mindig bírja valamiért a totalitárius eszméket: a Szovjetunió szárnyalása idején a nyugati baloldali újságírók és hivatalos rikácsolók bolondultak a SZU-ért, és Sztálinért, miközben saját, nyugati világukat fikázták. Manapság 68-ért és mondjuk Hugo Chavezért rajonganak. Utóbbi szintén remek figura, a "decentralizált tervgazdaság" nevezetű fából vaskarika elméleti megalapozója - elméleti, mert a gyakorlatban ilyen nem létezik.

Ha végül kiderülnek a kellemetlen dolgok (ennek csak egy kicsiny, de nem elhanyagolható része Marx zsidógyűlölete, és erőszakra buzdító programja), arra jön a tagadás, és a szerecsenmosdatás:
1) nem, ez nem igaz. Marx Hippylandet akart, ahol mindenki egyenlő, együtt eszünk a ki nem ürülő tálból, és egymás mellett is szarunk. Megosztjuk a vécépapírt is, meg mindent. A párduc, és a gödölye, anyámkínnya, minden.
2) igen, részben igaz, de nem teljesen. Igaz, hogy proletárdiktatúrát akart, erőszakos hatalomátvételt, a burzsoázia elnyomását/kifosztását, esetleg elpuszítását, de "nem úgy gondolta", vagy ha mégis, akkor is, hát izé...
3) Igen, de voltak érdemei /ez esetben számíthatunk a jól megszokott panelekre/: így meg úgy jó szociológus/filozófus/közgazdász volt. Az elméletei ma is helytállóak.

No.

Marx nem akart sem demokráciát, sem jogokat, semmit sem. Annyit akart, hogy a proletariátus végre osztályöntudatára ébredjen, és jól nyomja el/fossza ki/nyírja ki a burzsoáziát, majd vezesse be a proletárdiktatúrát. Természetesen a burzsoázia felszámolásával felszámolja a magántulajdont is. Kedves gyerekek: ezt Sztálin, Rákosi pajtásoknak minden további nélkül sikerült véghez vinniük. Miről beszélünk akkor? Kedves szellemi elődeik, a jakobinusok útján járva a kommancsok a civilek szekálására vállalkoztak és sikerrel is jártak.

Marx továbbá nem volt szociológus, és leginkább rühellte a szociológiát. Ennél is fontosabb azonban, hogy társadalomfilozófiája már saját korában sem volt helytálló. Ahogyan a gazdaságelmélete sem magyarázza valójában a gazdasági valóságot - persze, nekünk nehéz ezt megérteni úgy, hogy egy rahedli izzadtságszagú marxista nyammogó nyomja ugyanezeket a dumákat kis hazánkban, az emberiség legnagyobb felfedezéseként tekintve azokra. Ettől még nem lesznek igazak.

Hogy miért kéne hódolattal adóznunk a modern zsarnokságok eszmei megalapozóinak, azt én nem értem, de majd jól elmagyarázza nekem valami hős balos, és akkor majd biztos megértem. Hiszen nyilván nem értjük mi, csökönyös visszamaradott ökrök a szabadság esszenciáját. És ha nem, akkor mi a teendő? Elméletben Marxok, gyakorlatban Sztálinok majd kényszerítenek minket a szabadságra?

Tényleg, kedves meghatódott, könnyező balosok, lehet-e minket a szabadságra kényszeríteni?

De amíg ez a benevolens kényszer nem lép életbe, mivel Shadai már úgyis kimondta helyettem, hát... ceterum censeo:

Fuck.You.Marx.

2008. május 3., szombat

Napi ajánlat

Ezúttal ajánlom mindenki figyelmébe Békés Mártonék szagértését 68-ról. A balos értelmiség akkor is (azelőtt is, és mindig) a totalitarizmust éljenezte, noha ma ennek emlékét ugyancsak színes virágokkal szőtték be. Le kell vakarni róla a baloldali-humanista maszatolást, és megtaláljuk a zsarnokság melletti elkötelezettséget. Ebből a "szellemi miliőből" nőtt ki később a RAF is, amit a mai baloldali értelmiség szintén nagyon csíp - még hogy minden változik??? A hányingerem ugyanaz maradt.

The Counter-Revolution Is Now.

2008. április 5., szombat

A forradalmiság negédes háttere

Forradalmárkodni jó, forradalmárkodni divat. A kérdés az, nem épp ez a forradalmiság az, ami fenntart egy bizonyos "struktúrát", a kritika, amely az "uralkodó osztályt" támogassa. Schlesky már értekezett erről a "Die Arbeit tun die Anderen"-ben, csípte is a forradalmi osztály szemét, ki is vonták a forgalomból. Az értelmiségi uralom fenntartásának alapja a kritika.

Persze forradalmárnak lenni édi, venni drága cuccokat a Vensz-boltban, meg rucikat a plázákban és utána elmenni lázadni valahová. Mert megtehetjük. És nem mondom, hogy pl. ezek nem zenélnek jól, mert tényleg, de azért a szövegeikben mégis csak van egy nagy adag böszmeség, ha a körülményeket is figyelembe vesszük (jójó, és tényleg, sweatshop, meg éhbér, stb. de hogy Olibácsit beledöngöljem keményen az arcotokba: "Lehet, hogy a kapitalizmus is tizenkét éves gyerekekkel szereltet össze csinosan dizájnolt számítógépeket kantoni lakóházak szuterénjeiben: hülye az állam, amelyik ezt engedi.") Mert ha mögém pakolnak egy Marshall fullszteket, kezembe meg egy Löszpól Gibzont (úgy 600-700 ezernél kezdődik a jobbik széria), támogatónak és kiadónak a Juniverzálmjúzikot, alám egy kétemeletes buszt, turnéállomásokra ötcsillagos szállodákat, úgy megéneklem nektek a világforradalomnak meg a minimálbér emelésének szükségességét, hogy belezöldültök. Meg belemondom a kamerába, hogy "we got one planet, one chance". És azt is megéneklem, hogyha holnaptól nem lesztek zöldes árnyalatú komcsik, megnézhetitek magatokat, mert nemsokára világvége.

Lehet persze így is. A nevem M. Károly, jól elvagyok E. Frigyes pénzéből, meg másokéból, és gyártom a forradalmi pamfleteket semmittevésemben (amiket a sarokban zabál a kecske). Persze, ha a pamfletjeimben propagált proletárforradalom kitör E. Frigyes gyárjában, akkor büdös nagy szarban vagyok, mert el kell mennem dolgozni, vagy más mecénást kell keresnem.

Vicces, vicces. De ha a fent említetteket megkapom, én is felöltözöm szépen és kajabálom hogy forradalom legyen mán (miután feloszlottunk, persze, mert mi lészön különben az ötcsillagosokkal, meg a zsíros zsetonnal?).