Kertész Imre és a Kádár-rendszer

Shadai kimoderált bennünket. Amúgy jogosan, nem kapcsolódott a témához a dolog. De ha egyszer eszembe jutott, akkor megírom itt.

Ugye, Kertész Imre. Nobel-díjas magyar író (igen, jól olvassátok, magyar). Kertész Imre írt egy remek könyvet (Sorstalanság; noha sokak szerint nem ez a legjobb tőle - én meg nem vagyok szagértő). De nem is ez a lényeg. A regényt holokauszt-regényként értelmezték sokan. És ami mutatja a honi értelmiségiek intellektuális szegénységét: pusztán ezért ajnározták. Pedig attól, mert valaki egy adott témáról ír, még nem feltétlenül ír jó könyvet. Kertész Imre persze jó könyvet írt, de nem ez volt az, ami miatt az intellektuálisan szegényes értelmiség elfordult tőle, és prüszkölni kezdett rá:
A bűn az volt, hogy a könyvét nem a holokausztról írta.

Idézetek Kertész Imrétől:

„A Sorstalanságot a Kádár-rendszer alatt írtam; aki a hetvenes évek Magyarországán élt, annak azonnal észre kellett vennie, hogy aki ezt a könyvet írta, az ismeri a jelent és gyűlöli. Egy olyan alkalmazkodási folyamatot írtam le ugyanis, amely minden elemében a magyar történelem 1956 utáni korszakára emlékeztetett.”

(riporter)„Ez az 1956 után szerzett élmény magának fontosabb, aktuálisabb és fájdalmasabb volt, mint a lágerélmény?”
„Igen – válaszolta Kertész. – Igen. Mert ettől fuldokoltam, naponta ettől undorodtam, ebben ébredtem fel rab módjára, tehát írni is a jelenről akartam. (…) Rossz nyomon jár, aki a Sorstalanságot holokausztregénynek fogja fel.”

Kertész Imre ezen kijelentéseivel bűnt követett el. Gyűlöletszerzett, gyűlöletírt, gyűlöletbeszélt. Felháborító ugyanis, hogy valaki kritizálni meri a Kádár-rendszert. Hát, hogy még ezért Nobel-díjat is kap.

Ez egyáltalán nem mai történet, viszont remek példa arra, hogy micsoda sunyi, szarrágó, szemétláda értelmiségünk van (tisztelet a kivételnek, gondolom, ezt mondanom sem kell). A dolog pikantériája az, hogy a széljobb mellett a balliberálisok hozzák a hasonló formát: a széjobb szerint ugyanis Kertész azért kapta a díjat, mert zsidó (nonszensz); a balliberálisok szerint is, csak ők ezt pozitív színben látják - s mivel tévedtek, szembefordultak vele.

Visszataszító, förtelmes, undorító.
Schmidt Máriának tehát igaza van. A prüszkölés az utolsó figyelmeztetés volt.
"Helyes tehát, ha Kertész a figyelmeztetést komolyan veszi, mert ők – és ezt Kertész is nagyon jól tudja, hiszen évtizedeken keresztül saját bőrén tapasztalhatta – nem tréfálnak."