A következő címkéjű bejegyzések mutatása: modernizátor. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: modernizátor. Összes bejegyzés megjelenítése

2009. május 3., vasárnap

Segélykiáltás Mucsáról

Ó, feleim. Nehéz idők ezek. Süllyedünk a trutyiban, és kevés kiutat látunk. Itt van ez a jó ember, aki sokat pislog, biztos a megilletődöttségtől, Európai Értelemben Vett Szakértő, de nem megy neki. Útját állják sokan. Főleg a Vérfarkasok, néha talán a Nyugat is. Itthon a ganéban fetrengő, nádszálat rágcsáló bugris-paraszt jobberek meg még mindig nem értik. Hiába magyarázzuk nekik, mutatjuk direkt Toldi lőcsével, hogy észrevegyék, merre van Európa.
Nehéz, nehéz idők.

Ezek még mindig Münchausen-szindrómában szenvednek, képtelenek kinőni belőle. A Nyugat jött volna, látott volna, győzött volna, lett volna azonnal modern hűtőszekrény, laptop, takarító-robot, de ezeknek nem kellett.
És ó, volt a Férfi, egyedül állt vala a gáton, hozott volna Piacot, tömjént, mirhát, aranyat, egyes egyedül. De útját állták a kommerek jobbról-balról. Redemption Project Delayed. Volt népszavazás, a jobbkommerek azzal állták útját a Megváltásnak. Szégyen, bizony mondom én, nagy szégyen ez nékünk.
Micsoda idők. Nehéz, nagyon nehéz idők.

Itt dagonyázunk, s én, aki immáron több mint egy hete Európailag vagyok véve, igazi, Nyugati Jobboldaliként könyörögve fordulok a lassan minket lehányó Szakértelem Papjaihoz: H.E.L.P.! Európa, Segíts! Képtelen vagyok többé eltűrni ezt az átható bűzt, ezt, amit ez a tehénszar-szagú mocsári surmóság termel!

Nehéz, nehéz, biz' én mondok, ritka nehéz idők ezek. Kevesek állják csak a sarat, dacolva az Ellennel, akik sem a Piacot, sem a Szakértelmet nem akarják.

Borzalmas, rettenetes idők.

2009. március 28., szombat

Programvadászat

Na kérem, beszéljünk a programokról (és szándékosan nem szójátékozom megint). Mert ugye, a legfőbb elvárás, és a Sátánnal szembeni legfőbb ellenérv, hogy az bizony programtalan. Szemben 1) az MSZP-vel, aminek minden zsebében lapul egy, és a dialektika szabályainak megfelelően mindig a legjobbat húzzák elő, 2) Bokros Lajossal, akinek meg az egyedüli üdvözítő programja van: A Program. Extra Lajosum Nulla Salus.

Egyrészt. Ez a modernitásból és a szocializmusból itt felejtett legrosszabb racionalista-technokrata lózung. Merthogy ugye, a Fityisz programja nem is program, hanem lózunggyűjtemény. Kérem, ez igaz. Kérdésem a következő: melyik nem az? (Egyébként valóban kérdéses ez az új kiadvány is, amire nem volt még időm, de eklektikában első ránézésre is utolérhetetlen: egy helyen Matolcsy, Cséfalvay és Bogár? Abból milyen típusú koktél lesz?)

De. Abszolút kiszámíthatóságra épülő program nincs, ismétlem, nincs. A programok (amiket annyira kérnek a zemberek, sőt követelnek, viszont 1%-uk ha elolvassa) maximum irányokat szabnak, nagyvonalakban határozzák csak meg egy kormányzat politikáját. Ezért szükségszerűen egyik sem tízparancsolat, és kőbe vésett szabály. Meg aztán mint tudjuk, a politika az egyensúlyozás művészete. Egyszer. Másodszor pedig annyi előre nem látható következmény van, hogy fölösleges négyéves terveket gyártani. Időelütésre jó.

A zemberek különben nem programokra szavaznak. Ország-és világképekre szavaznak, gazdasági tekintetben pedig preferenciákra: kiknek legyen jó? Kiknek rosszabb? Az inaktívak járjanak jobban, vagy az aktívak? A "szociális jogok", vagy a munka a fontosabbak? Miből mennyit hova, miért, stb. Akik azt mondják, nekik aztán 100%-osan biztos tervük van a Nagy Átalakításokhoz, sarlatánok. Olyan nincsen.

És sajnos az előrehozott Orbánnal kapcsolatban is így merülnek fel a problémák: bázisdemokratáink örömmel adnák a döntéseket a zemberek kezébe, szerintem odáig is elmennek, hogy a zemberek közösen írjanak kölccségvetést. Ne, ne írjanak a zemberek. Viszont legitimációs okokból (hogy a többit ne is mondjam) valóban az előrehozott választásokat kéne már végre előrébbhozni.

Aztán vannak az önkéntes modernizátoraink, akiket sokan támogatnak. Sajna ebbe a likba beleesett Tallián barátunk is, aki kiállt mellette.

IMHO, drága barátaim, ez a másik véglet, és legalább ilyen kevéssé vonzó. Hozzáteszem - hogy Tölgyessyt idézzem -, a Bokros-féle kurzus a magyar baloldal legrosszabb "hagyományai" közé tartozik, ami Jászitól ível a szocialista technokratákon keresztül egészen Bokrosig. Ha valamitől kiver a víz, akkor az az a narratíva (copyright by Bogár L.), hogy jön a bajusszal antropomorffá tett kombájn, és fölszántja ezt a mocsaras, szaros ugart, modernizál. Ez az a sztori, hogy Béla bácsi telkén átvezetik a vasutat, és mikor kérdőre vonja őket, mégis mit művelnek, azt felelik: "türelem, Béla bá, modernizálunk." Na, ezt_nem. És ehhez természetesen semmi szükség legitimációra, sem a "nép"-től, sem bármi mástól, ehhez egyedül rackósági felhatalmazás kell: az "egyedüli" racionális, technikai megoldás a modernizátorok kezében van. Így kérdés nincs. Nem kell megkérdezni senkit sem, jó lesz-e az, ha padlót nyalsz fiam, akkor is modernizálunk. És ott van program is.

Tehát: nem programra savazunk, és szigorú értelemben vett "program" nem is létezik. Csak a modernizátoroknak van. Azt meg nem kérjük.

2009. március 14., szombat

Egy modernizátor feljegyzései

Hát ennyi, baszmeg. Itt hagyom ezt a szar helyet, itt hagylak benneteket, koszos parasztok. Én persze a lelkemet kitettem értetek, idehoztam volna nektek a Haladást, a Nyugatot, a Fejlődést, a Piacot, de nektek nem kell. Nem kell a bazinagy BMW, nem kell felhőkarcoló Alsóbögyörősvalagpusztára, nem kell 600 kilóméter ótópálya. Én feláldoztam volna magam, értetek. Mert ilyen kurva jóindulatú vagyok, mert akármilyen tudatlan, fajgyűlölő, sárostalpú tahók vagytok és, én azért felemelnélek titeket. Fel oda, ahonnan enmagam szemlélem a világot, a messzi magosból. Onnan, ahonnan népi posztóba tekert egérkék vagytok, drága barátaim.

Mert nektek hiába ígéri az ember a Kánaánt, ti maradtok abban a mocsárban, abban a visszamaradott szarban, amiben most vagytok: kisiskola vidéken, szántóföld meg házipálinka. Mondjátok, így hogy a francba meneteljek Európa felé, ekkora meggyűlt pattanással a hátsómon, he? Európában az ilyeneket már rég szanálták. Hiába magyaráztam el nektek ezerszer, hogy én tudom csak a receptet, én tudom a kulcsot a megváltásotokhoz, ti nem akartok megváltottak lenni. Annyi baj legyen, szarok én rátok! Ti még mindig a földet fogjátok túrni nózival, amikor én már rég a Gazpromban leszek és minden este pezsgőt és kaviárt fogyasztok a Vlagyimirrel. Akkor persze hívnátok vissza, addigra már rájöttök, hogy a Vérfarkas miatt csak szarabb lesz, de hiába. Évekig próbáltam itt fölemelni ezt a koszos, homofóbiás, xenofób, antiszemita népséget a trutymóból, amiben dagonyázik, mindhiába. Hiába igyekeztem demonstrálni a Köztársaság fennségességét, ezek még mindig valami ezeréves, atavisztikus szentlószaron vannak rajta, hát hogyan csináljak én így egy Modern, Európai Köztársaságot?

És majd akkor hajlandó vagyok visszajönni, megnézni a hülye fejeteket, ha befejeztétek a dagonyázást és ráébredtek arra, amivel én már pólyás koromban is tisztában voltam. Majd ha képesek lesztek végre ledobni ezt a dohos, penészes dolmányt, a Múltat, és képesek lesztek eljutni odáig, amin én már rég túlhaladtam: érezni a Jövőt.

Csakhogy ti erre sosem lesztek képesek. Nektek kell valaki, aki ezt beleveri a tahó búrátokba - de ezt a valakit elüldöztétek. Ezért maradtok mindörökre mucsa, amit se a Piac, sem a Haladás bódító szele nem fog megérinteni, mert ilyen helyekre sem a Piac, sem a Haladás nem jár. Azok ugyanis finnyásak.

Na kabbegyíkok, én leléptem!