Közel-keleti perplexus

No, csak röviden, és - előre szólok - a témában nem túl jártas módon véleményt nyilvánítok a mostani gázai konfliktusról. Valamint avégett is előre szólok, hogy nem nyitok vitát arról, Izraelnek van-e joga megvédeni magát, horribile dictu, van-e joga létezni. Így ha bárki is olyan kommentekkel próbálkozna, hogy a betolakodó zsidóknak illegitim államuk van ott, azonmód kivágom, megspórolhatja magának ezt a kört. Ennek azon egyszerű oka van, hogy minden hülyeségre nincs időm, és energiám sem. Úgyhogy "Ahmi" magasztos gondolatmeneteire itt nem vagyok kíváncsi.

Kezdjük azzal, hogy nem kezdek el támogatni semmiféle politikai extrémizmust csak azért, mert valakit "elnyomnak". Ezt a hülye osztályharcos logikát már ismerjük, és engem kicsit sem tud megérinteni. Az ilyen politikai szólamok kevesebb izgalmat váltanak ki belőlem, mint Soma mamagésa (pedig...). Az iszlamista szélsőségesek ugyanis_igenis_forradalmi mozgalmat művelnek, annak minden szir-szarával együtt: indoktrinálják a gyerekeket, propagandát nyomnak, és valóságos háborút viselnek a keresztények, a zsidók és ab ovo a Nyugat ellen. Ez a redemptív politikai mozgalom a marxizmushoz hasonlít, és szeresse/támogassa az, akit két anya szült.
Mivel a Szent Küzdelem nevében tulajdonképpen semmi sem szent (pláne nem az emberi élet, mint azt nem egyszer elmondták iszlamista vezetők), ezért a kedves "szabadságharcosok" előszeretettel bújnak civilek mögé - így kerülnek Hamasz-hadállások kórházakba, meg iskolákba. Cukiság.

Aki pedig a Nyugat elleni háborút nyugatról támogatja, egyen zabot, komolyan. Az olyanokat, akik a saját kultúrájuk, szabadságuk elpusztítására törekvő mozgalmakat rokonszenvvel szemlélik, azokat nyugodt szívvel nevezhetjük idiótáknak. (Az ilyen idiotizmus odáig megy, hogy a nyugati iszlamista terrorizmust a "cionisták" hátsó szándékának eredményeként tünteti fel - igen, világos: a zsidó államnak érdeke nyugati szövetségeseinek és saját magának az elpusztítására törekvő mozgalom rejtegetése, és globálissá tétele - kiemelkedő vaslogika!)

A másik része az, hogy Izrael épp most húzza ki a gyufát a nyugati közvéleményben is - mondjuk őszintén, ennek túl nagy jelentősége nincsen. A nyugati baller zsurnalizmus ugyanis pont annyira van az iszlamisták seggében tövig, mint hazai radikálisaink. Amerikának is van ám Michael Moore-ja, aki szerint "terrorista-veszély" nincs. Mondotta ezt 9/11 után. Ez nagyjából megegyezik Ferkó nagyajólét szólamával, illetve az Erik a viking megfelelő jelenetével. Izrael politikájának a kritikája viszont teljesen legitim. Ezt mondja Pat Buchanan is, aki szerint a Bush-adminisztráció egyetlen követhető külpolitikai irányvonala Izrael felé az volt, hogy Izrael bármit is csinál, az rendben van, és támogatjuk. Ez viszont nem külpolitika. A barátság és a szerelem működhet ilyen alapon, ha viszont a Bush-adminisztráció szerelmes Izraelbe, akkor súlyos képzavarban van. Izraelnek érdeke az Amerikával való szövetség, és vice versa. Nagyjából ennyi, és nem több. Aki mindenféle erotikus affinitást lát ebbe bele, az el van tévedve, kap egy Morgenthau könyvet, vagy tudomisén micsodát.

Teljes mértékben egyetértek Szabó Márkkal, és nagyjában-egészében Novák Attilával is. Novák helyzetértékelése helytálló, a végén tett "javaslata", ill. megoldási terve viszont abszolút szürreális. Azt írja Novák:
"Ebben természetesen benne foglaltatik az, hogy a palesztin társadalomnak is meg kellene teremtenie a saját demokratikus és ellenőrző mechanizmusait, és át kellene mennie egy olyan társadalmi átalakuláson, melynek végeredményeként a militarizálódott lakosság az iszlám és a fegyverek hatalma helyett a tudás és a kooperáció nyugodtságában és előnyeiben bízna."
Ez maximum Wishful Thinking. Tiszteletreméltó, de teljesen naív elképzelés, hogy oda lehet menni, és az arab világot "demokratizálni" lehet, meg "szekularizálni" stb. Ezek tökéletesen aufklerista elképzelések, és még ha jószándékúak is, működésképtelenek. Ráadásul - sajnos, tetszik-nem tetszik - az ilyen háborús konfliktusok, mint azt a nevük is sugallja, háborús megoldást követelnek. Arra aztán semmi szükség nincsen, hogy mondjuk egy jószándékú ballibbant derékhad odamenjen, és elkezdjen "demokratizálni". Ugyanennek a vízióját katonai kiadásban láttuk már Irak esetében is (hogy aztán utópia-e, vagy Machtpolitik szimplán, jó kérdés, de a végeredmény tekintetében tökéletesen mindegy is). És kérdéses az is, vajon a "demokratizáció" mindenki másnak jó-e.

Természetesen a provokációra válaszolni kell, nem hippigyűlést tartani (főleg nem az ENSZ nevű kupleráj hathatós közreműködésével), de Izrael dolga mégis az, hogy megfontoltan válaszoljon, és ne csak simán "odabasszon". A civileknek pedig vízre, kajára, miegyébre szüksége van. A nyugati ballibbantak állandó "humanitárius katasztrófa"-szólama kicsit leértékeli a problémát hosszútávon, de ilyenkor érdemes erre figyelni. Másrészt kell valami stratégia arra, hogy a terroristákat ki lehessen "szűrni" a civilek közül - legalább ilyenkor (persze, innen könnyű).
Mindenesetre azt mondani, hogy az izraeliek reakciója "túlzó", puszta eufemizmus. De komolyan. Tessék arányosan fellépni, mán.
Egyébként lassan de biztosan látom igazolódni President Obama-val szembeni komoly kételyeimet. Az egész konfliktusról Obamának "nincs véleménye". Király. Ha nekem nincs véleményem, vagy nem látom át, az egy dolog. ha az USA elnökének nincs, az kicsit kellemetlenebb, asszem.

Ez a probléma egyhamar nem fog megoldódni. De a politika a konfliktusok világa (is, természetesen), ezért nincs min csodálkozni. Valamint az izraeli külpolitika kritikája mellé nem szabad elfelejtenünk, hogy a radikális iszlamizmus bizony fenyegetés nem csak Izrael, hanem az egész Nyugat felé is. Amivel előbb-utóbb kezdenünk kell valamit, és nem úgy, ahogyan a ballibbant nyugati PC teszi.

Iszlám, iszlamizmus és a liberális jószándék

Ebben a témában nem mozgok túl otthonosan, de azért csak belecsapok. Csak nekikezdek, mert összegyűltek fejem fölött a fellegek. Csúnyán.

No, elöljáróban: én azért igyekszem különbséget tenni iszlám és iszlamizmus között. Előbbi egy vallás, utóbbi egy forradalmi terrorista mozgalom. Egyesek korunk marxizmusának nevezik. És én ezzel nem is kívánok vitázni: ugyanis így van.
A kérdés nem az, hogy egy vallás veszélyt jelent-e Európára és a nyugatra, hanem hogy egy forradalmi mozgalom, azaz az iszlamizmus veszélyt jelent-e? Igen, veszélyt jelent. Nem kicsit.

Hogy kik a legfőbb szövetségesei az iszlamistáknak? Egyszerű: civilizátoraink és aufklérerjeink, a balliberális relativizmus zászlóvivői. Másról nem is nagyon tudnak ugatni, csak "toleranciáról" meg "kultúrák közti párbeszédről" esetleg "mediációról" meg egyéb rózsaszín felhőkről. Ezért részben egyet kell értsek Seres Lászlóval (részben meg nem, de erről később). Miután korábbi munkásságuk révén rendesen meggyengült kultúránk, és annak erkölcsi alapjai, az iszlamistáknak a "toleráns Európa" biztonságos placc. Itt lehet zsinagógákat gyújtogatni, gyilkolászni, mert mi "toleránsok" vagyunk. Toleranciánk bármeddig kiterjed.
Egészen odáig, hogy számos nyugati városban tízszeres védőháló szükségeltetik a zsidó iskolák köré, mert szélsőbaloldali ifjak karöltve néhány radikális iszlamistával rendszeresen megtámadja azokat. Ám mivel a baloldal ab ovo a szabadság védelmezője, ezért ez nem probléma.

Meg aztán hogy nézne már az ki, ha a liberális Európa megsértené egyes iszlamisták "emberi jogait", esetleg megbántaná őket valamivel! Az más kérdés, hogy minden egyes karikatúra alkalmával megindul a Grand Declaration of War a nyugat felé, az nem probléma. A lényeg az, hogy az iszlamisták emberi jogai nem sérülhetnek, nem iszlamista emberek megsérülhetnek persze. Aztán ha valaki mégis fölemeli a szavát, beindul a "rasszizmusról" szóló kánon az emberi jogok védelmében, amihez azonnal csatlakozik a balliba szellemi krémje. TGM rittyent három-négy cikket hetente a büdös rasszistákról. Nyilván az új osztályharc bázisaként amúgy védelmébe is illene venni az iszlamistákat. Majd leszedik róluk a végén a hamis tudatot, és megvalósul a komenyizmus.

Nem semmi azért a nyugati balliberálisok logikája: ha párszáz kopasz felvonul, akkor mindegyik azonnal fasiszta újjáéledésről nyekereg, de a többszázezer európai iszlamista smafu. Az antiszemitizmus is csak a kopiktól elfogadhatatlan, ha iszlamisták gyújtogatnak zsinagógát, az biztos a szólásszabadság megnyilvánulása - európai módra, persze.

És egyébként még csak nem is a liberális demokráciát védem vehemensen, mint Seres. Sőt. A liberális-demokrata relativizmus az egyik kulcs annak megértéséhez, hogyan jutottunk idáig.

És épp ezért: Antal Dániel is téved. A jogok ugyanis nem összeegyeztethetőek - egy kritikus határ után semmiképpen sem. Ezért a jogi nyelvezet a liberális autonómia-követeléssel maximum egy csekély Kant-utánérzés marad, vegyítve valami modernista hablattyal. Bizony, a kényszer alkalmazása még mindig szükséges, a kérdés az, milyen helyzetekben alkalmazunk kényszert; valamint az, hogy milyen helyzetben van szükség valamely jog korlátozására. Kekest beledöngölöm mindenki arcába: a jó élet feltételeit meg kell védeni. Ha valaki "emberi jogaiból" meg "autonómiájából" fakadóan a jó élet előfeltételeinek elpusztítására/megnyírbálására tör, azt korlátozni kell autonómiájában és szabad mozgásában (jogaiban), ahhoz, hogy a jó élet feltételeit megvédhessük. Éppen ezért ez: "A megfelelő válasz ezekben a helyzetekben nem az egyik alapjog korlátozása a másik javára, hanem a szabadságjogok teljes rendszerének együttes megerősítése - így a szólásszabadság mellett a vele néha konfliktusba kerülő vallásszabadság és az emberi méltóság védelme."

valójában nem mond semmit. Azért hangsúlyozzák ugyanis sokan az összeférhetetlenséget, mert az nagyon is gyakori: ha nem lenne összeférhetetlenség bizonyos helyzetekben a jogok között, mitől van annyi problémánk? De azt hiszem, a válasz is kitalálható:

"A Korán mechanikus, szó szerinti olvasására épülő iszlám fundamentalizmussal szemben ugyanúgy kell védekezni, mint a Bibliát vagy a világi alkotmányt szó szerint és töredékesen olvasó keresztény vagy jogi fundamentalistákkal szemben. A kezükbe kell adni a szövegek megértésének hatalmát"*

A probléma tehát a felvilágosulatlanság. Ha az aurklérerek/emberi jogi fundamentalisták kezelésbe veszik a fundikat, akkor azok majd jobb belátásra térnek. A régi aufklérista hit abban, hogy ha jól belemondunk valamit az emberek arcába, majd úgy csinálják, mert jól meggyőzzük őket. A világ pedig nem így működik, az van. De úgy tűnik, a felvilágosodás hite tovább él. A feladat tehát adott, a sötétségbe a fényt be kell hozni/vinni

Hajrá.

*az idézetek nem tudom AD-től származnak-e, de egyetértően idézi őket.

ps. a Heti Válasz is emlegeti a témát PF kapcsán.