Egy kedves barátom küldött ma egy sms-t, hogy figyeljem jobban a híreket, és azok tükrében gondoljam újra korábbi álláspontomat. Az sms szövegét több okból sem kívánom idézni: egyrészt mert magánügy, másrészt mert bizonyosan kiverné a biztosítékot sokaknál (nem mintha nem lenne igaz).
Ahogy az előző postnál előre szóltam, hogy a zsidózókat kérdés nélkül kivágom, most előre szólok: minden antiszemitázót kivágok, kérdés nélkül.
Talán teoretikailag is érdekes kérdések azok, van-e értelme a nemzetközi jognak, úgy általában a jognak és törvényeknek? Természetesen van. A klasszikus gondolkodás egyik legfontosabb felismerése, hogy a szabadságot az különbözteti meg a zsarnokságtól, hogy létezik a törvény, és a törvények uralma. Ugyanez igaz a hadviselésre is: a háború nem jó, de sajnos van (mint annyi sok más rossz dolog). Az egyetlen, amivel elviselhetővé tehetjük, az, ha bizonyos játékszabályok között tartjuk (ez meglehetősen nehézkessé vált a tömegdemokrácia és a nacionalizmus megjelenése után persze).
Mármost a teória pályájáról elmozdulva az a kérdés, hogy lehet-e bármivel is igazolni a menekülteknek fenntartott ENSZ-iskola katonák általi bombázását? Nem, nem lehet. A civilek elleni erőszak nem háború, nem hadviselés, hanem terrorizmus (ha valaki megnézi, valami ilyesmi definíciója van). Ahogyan nem elfogadható egy iszlamista terrorszervezet rakétázása, úgy ez sem.
Jeff Halper, az ICAHD feje kérdezi: most hol van az akadémiai tiltakozás és felháborodás a gázai akciókkal szemben? Miért nem halljuk a moralista értelmiséget hangosan tiltakozni? Miért a hallgatás? Amúgy, ami érdekesnek tűnhet, de nyilvánvaló: nem az izraeliek hallgatnak - a Haaretz c. izraeli lap beszámol az atrocitásokról - Gideon Levy “The Neighborhood Bully Strikes Again”c. cikke ott jelent meg december 29-én. Levy szavai nem túl puhák:
"Once again, Israel's violent responses, even if there is justification for them, exceed all proportion and cross every red line of humaneness, morality, international law and wisdom. What began yesterday in Gaza is a war crime and the foolishness of a country. History's bitter irony: A government that went to a futile war two months after its establishment - today nearly everyone acknowledges as much - embarks on another doomed war two months before the end of its term."
Így nem arról van szó, hogy valamiféle izraeli "kollektív bűnösségről" vagy egyébről beszélnénk (jegyezzük meg, hogy ilyen nincs: a felelősség és a bűnösség mindig egyéni), itt az izraeli katonai és politikai vezetőség hibáiról és bűneiről van szó. Arról, hogy a másik bűne nem ment fel engem az esetleges bűnösség alól: arról, mert a Hamasz rakétákkal pörköli Izraelt, még nem vagyunk jogosultak arra, hogy ENSZ-felügyelet álló iskolát bombázzunk (legyen bármilyen véleményem is az ENSZ-ről), vagy hogy humanitárius szállítmányokat fegyverrel fordítsunk vissza.
A másik fél romlottsága nem hatalmaz föl bennünket arra, hogy hasonló gaztetteket hajtsunk végre. Figyelem: ez nem_egyenlő_azzal, hogy "hagyjuk válasz nélkül". Nem. Pusztán a mértékről és erkölcsi oldalról van szó, ami nem csak mennyiségi, hanem ez esetben minőségi kérdés. A habzó szájú, terrorba hajló katonai akció nehézzé teszi a megkülönböztetést egy jogállam legitim hadviselése, és egy iszlamista terrorcsoport működése között.
Az elvakultságunkat (bármilyen oldali legyen is) próbáljuk meg mellőzni: elismerhetjük Izrael létét, valamint jogát arra, hogy megvédje magát. Ettől még Izrael egy állam, és politikája, mint bármely másiké, bírálható. Ott is csak emberek élnek, akik gyarlók, hibáznak, és bűnöket is követnek el: jelen esetben ez történik. A rossz értelemben vett moralizmus a helyzet erkölcsi megítélésén nem segít.
Izrael elqrta. Nem kicsit, nagyon.
Fördör rídingz:
Paul Craig Roberts: What Became of Western Morality?
Paul Craig Roberts: We May No Longer Be Silent
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: politika. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: politika. Összes bejegyzés megjelenítése
2009. január 8., csütörtök
2009. január 2., péntek
Közel-keleti perplexus
No, csak röviden, és - előre szólok - a témában nem túl jártas módon véleményt nyilvánítok a mostani gázai konfliktusról. Valamint avégett is előre szólok, hogy nem nyitok vitát arról, Izraelnek van-e joga megvédeni magát, horribile dictu, van-e joga létezni. Így ha bárki is olyan kommentekkel próbálkozna, hogy a betolakodó zsidóknak illegitim államuk van ott, azonmód kivágom, megspórolhatja magának ezt a kört. Ennek azon egyszerű oka van, hogy minden hülyeségre nincs időm, és energiám sem. Úgyhogy "Ahmi" magasztos gondolatmeneteire itt nem vagyok kíváncsi.
Kezdjük azzal, hogy nem kezdek el támogatni semmiféle politikai extrémizmust csak azért, mert valakit "elnyomnak". Ezt a hülye osztályharcos logikát már ismerjük, és engem kicsit sem tud megérinteni. Az ilyen politikai szólamok kevesebb izgalmat váltanak ki belőlem, mint Soma mamagésa (pedig...). Az iszlamista szélsőségesek ugyanis_igenis_forradalmi mozgalmat művelnek, annak minden szir-szarával együtt: indoktrinálják a gyerekeket, propagandát nyomnak, és valóságos háborút viselnek a keresztények, a zsidók és ab ovo a Nyugat ellen. Ez a redemptív politikai mozgalom a marxizmushoz hasonlít, és szeresse/támogassa az, akit két anya szült.
Mivel a Szent Küzdelem nevében tulajdonképpen semmi sem szent (pláne nem az emberi élet, mint azt nem egyszer elmondták iszlamista vezetők), ezért a kedves "szabadságharcosok" előszeretettel bújnak civilek mögé - így kerülnek Hamasz-hadállások kórházakba, meg iskolákba. Cukiság.
Aki pedig a Nyugat elleni háborút nyugatról támogatja, egyen zabot, komolyan. Az olyanokat, akik a saját kultúrájuk, szabadságuk elpusztítására törekvő mozgalmakat rokonszenvvel szemlélik, azokat nyugodt szívvel nevezhetjük idiótáknak. (Az ilyen idiotizmus odáig megy, hogy a nyugati iszlamista terrorizmust a "cionisták" hátsó szándékának eredményeként tünteti fel - igen, világos: a zsidó államnak érdeke nyugati szövetségeseinek és saját magának az elpusztítására törekvő mozgalom rejtegetése, és globálissá tétele - kiemelkedő vaslogika!)
A másik része az, hogy Izrael épp most húzza ki a gyufát a nyugati közvéleményben is - mondjuk őszintén, ennek túl nagy jelentősége nincsen. A nyugati baller zsurnalizmus ugyanis pont annyira van az iszlamisták seggében tövig, mint hazai radikálisaink. Amerikának is van ám Michael Moore-ja, aki szerint "terrorista-veszély" nincs. Mondotta ezt 9/11 után. Ez nagyjából megegyezik Ferkó nagyajólét szólamával, illetve az Erik a viking megfelelő jelenetével. Izrael politikájának a kritikája viszont teljesen legitim. Ezt mondja Pat Buchanan is, aki szerint a Bush-adminisztráció egyetlen követhető külpolitikai irányvonala Izrael felé az volt, hogy Izrael bármit is csinál, az rendben van, és támogatjuk. Ez viszont nem külpolitika. A barátság és a szerelem működhet ilyen alapon, ha viszont a Bush-adminisztráció szerelmes Izraelbe, akkor súlyos képzavarban van. Izraelnek érdeke az Amerikával való szövetség, és vice versa. Nagyjából ennyi, és nem több. Aki mindenféle erotikus affinitást lát ebbe bele, az el van tévedve, kap egy Morgenthau könyvet, vagy tudomisén micsodát.
Teljes mértékben egyetértek Szabó Márkkal, és nagyjában-egészében Novák Attilával is. Novák helyzetértékelése helytálló, a végén tett "javaslata", ill. megoldási terve viszont abszolút szürreális. Azt írja Novák:
"Ebben természetesen benne foglaltatik az, hogy a palesztin társadalomnak is meg kellene teremtenie a saját demokratikus és ellenőrző mechanizmusait, és át kellene mennie egy olyan társadalmi átalakuláson, melynek végeredményeként a militarizálódott lakosság az iszlám és a fegyverek hatalma helyett a tudás és a kooperáció nyugodtságában és előnyeiben bízna."
Ez maximum Wishful Thinking. Tiszteletreméltó, de teljesen naív elképzelés, hogy oda lehet menni, és az arab világot "demokratizálni" lehet, meg "szekularizálni" stb. Ezek tökéletesen aufklerista elképzelések, és még ha jószándékúak is, működésképtelenek. Ráadásul - sajnos, tetszik-nem tetszik - az ilyen háborús konfliktusok, mint azt a nevük is sugallja, háborús megoldást követelnek. Arra aztán semmi szükség nincsen, hogy mondjuk egy jószándékú ballibbant derékhad odamenjen, és elkezdjen "demokratizálni". Ugyanennek a vízióját katonai kiadásban láttuk már Irak esetében is (hogy aztán utópia-e, vagy Machtpolitik szimplán, jó kérdés, de a végeredmény tekintetében tökéletesen mindegy is). És kérdéses az is, vajon a "demokratizáció" mindenki másnak jó-e.
Természetesen a provokációra válaszolni kell, nem hippigyűlést tartani (főleg nem az ENSZ nevű kupleráj hathatós közreműködésével), de Izrael dolga mégis az, hogy megfontoltan válaszoljon, és ne csak simán "odabasszon". A civileknek pedig vízre, kajára, miegyébre szüksége van. A nyugati ballibbantak állandó "humanitárius katasztrófa"-szólama kicsit leértékeli a problémát hosszútávon, de ilyenkor érdemes erre figyelni. Másrészt kell valami stratégia arra, hogy a terroristákat ki lehessen "szűrni" a civilek közül - legalább ilyenkor (persze, innen könnyű).
Mindenesetre azt mondani, hogy az izraeliek reakciója "túlzó", puszta eufemizmus. De komolyan. Tessék arányosan fellépni, mán.
Egyébként lassan de biztosan látom igazolódni President Obama-val szembeni komoly kételyeimet. Az egész konfliktusról Obamának "nincs véleménye". Király. Ha nekem nincs véleményem, vagy nem látom át, az egy dolog. ha az USA elnökének nincs, az kicsit kellemetlenebb, asszem.
Ez a probléma egyhamar nem fog megoldódni. De a politika a konfliktusok világa (is, természetesen), ezért nincs min csodálkozni. Valamint az izraeli külpolitika kritikája mellé nem szabad elfelejtenünk, hogy a radikális iszlamizmus bizony fenyegetés nem csak Izrael, hanem az egész Nyugat felé is. Amivel előbb-utóbb kezdenünk kell valamit, és nem úgy, ahogyan a ballibbant nyugati PC teszi.
Kezdjük azzal, hogy nem kezdek el támogatni semmiféle politikai extrémizmust csak azért, mert valakit "elnyomnak". Ezt a hülye osztályharcos logikát már ismerjük, és engem kicsit sem tud megérinteni. Az ilyen politikai szólamok kevesebb izgalmat váltanak ki belőlem, mint Soma mamagésa (pedig...). Az iszlamista szélsőségesek ugyanis_igenis_forradalmi mozgalmat művelnek, annak minden szir-szarával együtt: indoktrinálják a gyerekeket, propagandát nyomnak, és valóságos háborút viselnek a keresztények, a zsidók és ab ovo a Nyugat ellen. Ez a redemptív politikai mozgalom a marxizmushoz hasonlít, és szeresse/támogassa az, akit két anya szült.
Mivel a Szent Küzdelem nevében tulajdonképpen semmi sem szent (pláne nem az emberi élet, mint azt nem egyszer elmondták iszlamista vezetők), ezért a kedves "szabadságharcosok" előszeretettel bújnak civilek mögé - így kerülnek Hamasz-hadállások kórházakba, meg iskolákba. Cukiság.
Aki pedig a Nyugat elleni háborút nyugatról támogatja, egyen zabot, komolyan. Az olyanokat, akik a saját kultúrájuk, szabadságuk elpusztítására törekvő mozgalmakat rokonszenvvel szemlélik, azokat nyugodt szívvel nevezhetjük idiótáknak. (Az ilyen idiotizmus odáig megy, hogy a nyugati iszlamista terrorizmust a "cionisták" hátsó szándékának eredményeként tünteti fel - igen, világos: a zsidó államnak érdeke nyugati szövetségeseinek és saját magának az elpusztítására törekvő mozgalom rejtegetése, és globálissá tétele - kiemelkedő vaslogika!)
A másik része az, hogy Izrael épp most húzza ki a gyufát a nyugati közvéleményben is - mondjuk őszintén, ennek túl nagy jelentősége nincsen. A nyugati baller zsurnalizmus ugyanis pont annyira van az iszlamisták seggében tövig, mint hazai radikálisaink. Amerikának is van ám Michael Moore-ja, aki szerint "terrorista-veszély" nincs. Mondotta ezt 9/11 után. Ez nagyjából megegyezik Ferkó nagyajólét szólamával, illetve az Erik a viking megfelelő jelenetével. Izrael politikájának a kritikája viszont teljesen legitim. Ezt mondja Pat Buchanan is, aki szerint a Bush-adminisztráció egyetlen követhető külpolitikai irányvonala Izrael felé az volt, hogy Izrael bármit is csinál, az rendben van, és támogatjuk. Ez viszont nem külpolitika. A barátság és a szerelem működhet ilyen alapon, ha viszont a Bush-adminisztráció szerelmes Izraelbe, akkor súlyos képzavarban van. Izraelnek érdeke az Amerikával való szövetség, és vice versa. Nagyjából ennyi, és nem több. Aki mindenféle erotikus affinitást lát ebbe bele, az el van tévedve, kap egy Morgenthau könyvet, vagy tudomisén micsodát.
Teljes mértékben egyetértek Szabó Márkkal, és nagyjában-egészében Novák Attilával is. Novák helyzetértékelése helytálló, a végén tett "javaslata", ill. megoldási terve viszont abszolút szürreális. Azt írja Novák:
"Ebben természetesen benne foglaltatik az, hogy a palesztin társadalomnak is meg kellene teremtenie a saját demokratikus és ellenőrző mechanizmusait, és át kellene mennie egy olyan társadalmi átalakuláson, melynek végeredményeként a militarizálódott lakosság az iszlám és a fegyverek hatalma helyett a tudás és a kooperáció nyugodtságában és előnyeiben bízna."
Ez maximum Wishful Thinking. Tiszteletreméltó, de teljesen naív elképzelés, hogy oda lehet menni, és az arab világot "demokratizálni" lehet, meg "szekularizálni" stb. Ezek tökéletesen aufklerista elképzelések, és még ha jószándékúak is, működésképtelenek. Ráadásul - sajnos, tetszik-nem tetszik - az ilyen háborús konfliktusok, mint azt a nevük is sugallja, háborús megoldást követelnek. Arra aztán semmi szükség nincsen, hogy mondjuk egy jószándékú ballibbant derékhad odamenjen, és elkezdjen "demokratizálni". Ugyanennek a vízióját katonai kiadásban láttuk már Irak esetében is (hogy aztán utópia-e, vagy Machtpolitik szimplán, jó kérdés, de a végeredmény tekintetében tökéletesen mindegy is). És kérdéses az is, vajon a "demokratizáció" mindenki másnak jó-e.
Természetesen a provokációra válaszolni kell, nem hippigyűlést tartani (főleg nem az ENSZ nevű kupleráj hathatós közreműködésével), de Izrael dolga mégis az, hogy megfontoltan válaszoljon, és ne csak simán "odabasszon". A civileknek pedig vízre, kajára, miegyébre szüksége van. A nyugati ballibbantak állandó "humanitárius katasztrófa"-szólama kicsit leértékeli a problémát hosszútávon, de ilyenkor érdemes erre figyelni. Másrészt kell valami stratégia arra, hogy a terroristákat ki lehessen "szűrni" a civilek közül - legalább ilyenkor (persze, innen könnyű).
Mindenesetre azt mondani, hogy az izraeliek reakciója "túlzó", puszta eufemizmus. De komolyan. Tessék arányosan fellépni, mán.
Egyébként lassan de biztosan látom igazolódni President Obama-val szembeni komoly kételyeimet. Az egész konfliktusról Obamának "nincs véleménye". Király. Ha nekem nincs véleményem, vagy nem látom át, az egy dolog. ha az USA elnökének nincs, az kicsit kellemetlenebb, asszem.
Ez a probléma egyhamar nem fog megoldódni. De a politika a konfliktusok világa (is, természetesen), ezért nincs min csodálkozni. Valamint az izraeli külpolitika kritikája mellé nem szabad elfelejtenünk, hogy a radikális iszlamizmus bizony fenyegetés nem csak Izrael, hanem az egész Nyugat felé is. Amivel előbb-utóbb kezdenünk kell valamit, és nem úgy, ahogyan a ballibbant nyugati PC teszi.
2008. december 13., szombat
Közéletünk varázsa
Na, három hír érdemel rövid kommentálást.
Az egyik Drágavágóúr horngyulai értelembenvett lakossági fóruma. Az egyik oldal bármit csinál, az a MÁSIKNAK nem jó. Zorbán monnyonle. (Mint azt a Tisztességes Értelmiségtől, Vágó Úrtól tudjuk, 8 éve az van, amit a Zorbán csinál - viszont, GyF-ék jól kormányozzák az országot. Ezt rakják össze.) A speech-ben megismétlődik a Nádas-beszéd. Gratuli. Vannak, akik zsetonért, vannak, akik fanatizmusból tolják a szocik szekerét. De ez a Ferenc Testvér menthető/védhető még bármilyen szinten is? Hánemá.
De nekem van békejavaslatom. Minek ennyi vita, megosztás meg áskálódás! Legyen egy párt, és kész. Akkor nincs megosztás, és béke van. Legyen a neve mondjuk MSZMP, legyen egy központi bizottsága stb.
A másik pedig, hogy drága miniszterelnökünk a protokommancs Táncsics Misiről elnevezett szoci alapítvány rendezvényén temette a kapitalizmust. Méghogy minden változik? Ötven évvel ezelőtt pont ugyanezt csinálták. Most változott a környezet, az ami demokraták és az Academic Left szótárát veszik át - visszatérve ezzel a klasszik szoci-kádári sémára. Micsoda pátosz!
Aztán itt van a harmadik is, ahol a radikálisok jól megaszondták Schmidt Mária rendezvényén. Majd arconverik egyszer. "A teljesen felborult rendet Schmidt igazgatónő próbálta helyreállítani, akit Budaházy egyik kísérője a körülötte állók füle hallatára „holocaust-szakértőnek” titulált." Mekkora vád! Balról holokauszt-relativista szokik lenni a mi Máriánk. Ezeknél holokauszt-szakértő. Ugye értik.
Azért ekkora posványt érdemes minden nap figyelni! Inkább vegyünk a kezünkbe valami jó könyvet, igyunk kurva sok bort, és húzzunk el csajozni. Ez az egész nem ér ennyit.
Még annyit sem, hogy én kommentálom.
Az egyik Drágavágóúr horngyulai értelembenvett lakossági fóruma. Az egyik oldal bármit csinál, az a MÁSIKNAK nem jó. Zorbán monnyonle. (Mint azt a Tisztességes Értelmiségtől, Vágó Úrtól tudjuk, 8 éve az van, amit a Zorbán csinál - viszont, GyF-ék jól kormányozzák az országot. Ezt rakják össze.) A speech-ben megismétlődik a Nádas-beszéd. Gratuli. Vannak, akik zsetonért, vannak, akik fanatizmusból tolják a szocik szekerét. De ez a Ferenc Testvér menthető/védhető még bármilyen szinten is? Hánemá.
De nekem van békejavaslatom. Minek ennyi vita, megosztás meg áskálódás! Legyen egy párt, és kész. Akkor nincs megosztás, és béke van. Legyen a neve mondjuk MSZMP, legyen egy központi bizottsága stb.
A másik pedig, hogy drága miniszterelnökünk a protokommancs Táncsics Misiről elnevezett szoci alapítvány rendezvényén temette a kapitalizmust. Méghogy minden változik? Ötven évvel ezelőtt pont ugyanezt csinálták. Most változott a környezet, az ami demokraták és az Academic Left szótárát veszik át - visszatérve ezzel a klasszik szoci-kádári sémára. Micsoda pátosz!
Aztán itt van a harmadik is, ahol a radikálisok jól megaszondták Schmidt Mária rendezvényén. Majd arconverik egyszer. "A teljesen felborult rendet Schmidt igazgatónő próbálta helyreállítani, akit Budaházy egyik kísérője a körülötte állók füle hallatára „holocaust-szakértőnek” titulált." Mekkora vád! Balról holokauszt-relativista szokik lenni a mi Máriánk. Ezeknél holokauszt-szakértő. Ugye értik.
Azért ekkora posványt érdemes minden nap figyelni! Inkább vegyünk a kezünkbe valami jó könyvet, igyunk kurva sok bort, és húzzunk el csajozni. Ez az egész nem ér ennyit.
Még annyit sem, hogy én kommentálom.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
