2009. március 30., hétfő

2009. március 29., vasárnap

Hope and Change

Ahogy látom (és ha a szemem nem csal, ez esetben erre van sansz), éppen darabjaira hullik szét a bal. Már azt is olvasni itt-ott, hogy több balos párt kell, lehetne egy gyurcsányista-modernista-népnevelő, egy posztkommancs kisspéterista, szélbalos stb. Szóval, lehet, hogy széthullás, forgácsolódás vagyon. És ez bizony csodálatos.
Biz' én mondom néktek, drága feleim, ne igyunk előre a medve bőrére, de ha mégis bekövetkezik a csoda s a Gondviselés kegyed ajándéka, úgy leiszom magam, mint még soha.

Egy kis örömünk nekünk is legyen. És persze-persze, nem vagyunk ám kárörvendők. (Kivéve Tölgyet.)

Programozáshoz Ápdét:

"Grósz Károlynak a The New York Timesban május 15-én megjelent nyilatkozatára hivatkozott [az Ellenzéki Kerekasztal], amelyben a pártfőtitkár egyebek között azt mondta, hogy az MSZMP azért is hatalmon akar maradni, mert nincs kinek átadnia a hatalmat. Grósz álláspontja szerint a többi pártnak nincs konstruktív programja, ezért az igazi parlamenti választásokat csak 1994-ben vagy 1995-ben fogják megtartani. A főtitkár "diktatórikus" kijelentéseit még az MSZMP budapesti reformköre is kifogásolta, a nyilatkozatot az ellenzék provokálásának nevezte, s véleménye szerint Grósz nem a párttagság vagy választott párttestület álláspontját képviselte"

Index.

Naháp, micsoda hasonlóságok!

2009. március 28., szombat

Programvadászat

Na kérem, beszéljünk a programokról (és szándékosan nem szójátékozom megint). Mert ugye, a legfőbb elvárás, és a Sátánnal szembeni legfőbb ellenérv, hogy az bizony programtalan. Szemben 1) az MSZP-vel, aminek minden zsebében lapul egy, és a dialektika szabályainak megfelelően mindig a legjobbat húzzák elő, 2) Bokros Lajossal, akinek meg az egyedüli üdvözítő programja van: A Program. Extra Lajosum Nulla Salus.

Egyrészt. Ez a modernitásból és a szocializmusból itt felejtett legrosszabb racionalista-technokrata lózung. Merthogy ugye, a Fityisz programja nem is program, hanem lózunggyűjtemény. Kérem, ez igaz. Kérdésem a következő: melyik nem az? (Egyébként valóban kérdéses ez az új kiadvány is, amire nem volt még időm, de eklektikában első ránézésre is utolérhetetlen: egy helyen Matolcsy, Cséfalvay és Bogár? Abból milyen típusú koktél lesz?)

De. Abszolút kiszámíthatóságra épülő program nincs, ismétlem, nincs. A programok (amiket annyira kérnek a zemberek, sőt követelnek, viszont 1%-uk ha elolvassa) maximum irányokat szabnak, nagyvonalakban határozzák csak meg egy kormányzat politikáját. Ezért szükségszerűen egyik sem tízparancsolat, és kőbe vésett szabály. Meg aztán mint tudjuk, a politika az egyensúlyozás művészete. Egyszer. Másodszor pedig annyi előre nem látható következmény van, hogy fölösleges négyéves terveket gyártani. Időelütésre jó.

A zemberek különben nem programokra szavaznak. Ország-és világképekre szavaznak, gazdasági tekintetben pedig preferenciákra: kiknek legyen jó? Kiknek rosszabb? Az inaktívak járjanak jobban, vagy az aktívak? A "szociális jogok", vagy a munka a fontosabbak? Miből mennyit hova, miért, stb. Akik azt mondják, nekik aztán 100%-osan biztos tervük van a Nagy Átalakításokhoz, sarlatánok. Olyan nincsen.

És sajnos az előrehozott Orbánnal kapcsolatban is így merülnek fel a problémák: bázisdemokratáink örömmel adnák a döntéseket a zemberek kezébe, szerintem odáig is elmennek, hogy a zemberek közösen írjanak kölccségvetést. Ne, ne írjanak a zemberek. Viszont legitimációs okokból (hogy a többit ne is mondjam) valóban az előrehozott választásokat kéne már végre előrébbhozni.

Aztán vannak az önkéntes modernizátoraink, akiket sokan támogatnak. Sajna ebbe a likba beleesett Tallián barátunk is, aki kiállt mellette.

IMHO, drága barátaim, ez a másik véglet, és legalább ilyen kevéssé vonzó. Hozzáteszem - hogy Tölgyessyt idézzem -, a Bokros-féle kurzus a magyar baloldal legrosszabb "hagyományai" közé tartozik, ami Jászitól ível a szocialista technokratákon keresztül egészen Bokrosig. Ha valamitől kiver a víz, akkor az az a narratíva (copyright by Bogár L.), hogy jön a bajusszal antropomorffá tett kombájn, és fölszántja ezt a mocsaras, szaros ugart, modernizál. Ez az a sztori, hogy Béla bácsi telkén átvezetik a vasutat, és mikor kérdőre vonja őket, mégis mit művelnek, azt felelik: "türelem, Béla bá, modernizálunk." Na, ezt_nem. És ehhez természetesen semmi szükség legitimációra, sem a "nép"-től, sem bármi mástól, ehhez egyedül rackósági felhatalmazás kell: az "egyedüli" racionális, technikai megoldás a modernizátorok kezében van. Így kérdés nincs. Nem kell megkérdezni senkit sem, jó lesz-e az, ha padlót nyalsz fiam, akkor is modernizálunk. És ott van program is.

Tehát: nem programra savazunk, és szigorú értelemben vett "program" nem is létezik. Csak a modernizátoroknak van. Azt meg nem kérjük.

2009. március 22., vasárnap

Baloldali idealizmus

Milyen az ideális Baloldali Vezető? Aki nem csak dialektikusan gondolkodik, de még gesztusai/viselkedése is meglehetősen változékony.

2009. március 21., szombat

Latolgatás

Ne örüljünk, kedves feleim, ne örüljünk előre. Jöhet még derűre ború. Remélhetőleg a Fidesz sem kezd el egyből ujjongani (egyelőre hál'Istennek nem csinálja). Ám ettől még eltöketlenkedheti a dolgot, ahogy sajnos szokta.

Az egyik dolog az, hogy Gyurcsány nagyívű bejelentése (vö. Szenvedélyes Igazságbeszéd 2.0) önmagában semmit sem jelent. Sőt, elsősorban azt jelentheti, hogy ő maga átmenti hatalmát (elsősorban a Pártban, de lehet itt még Big Return is). A szocik számára legelőnyösebb megoldás most valami "szakértő" üzembe helyezése lehet, akit fölvált vagy Ferenc, vagy valamelyik jól fölépített újfiú. És akkor a PR-szakemberek és a seggbebújó értelmiség kaphat a maradék mogyiból egy nagyobb adagot. Semmiféle változás nincs itt, és amíg nem képesek kierőszakolni az előrehozott lónyálat, addig nem is lesz. Addig marad ez a bársonyos posvány, nagy "szerencsénkre" meg 2010-től Kádár Reloaded. És akkor majd pakolom a csomagjaimat, és kérek hozzá praktikus infót Konrád Györgytől.

Ámde. Mit ne tegyünk? Az egy dolog, hogy a Debreczeni Jóska-féle vallásos rajongást a Vezérért ejthetjük. De ilyenkor elkezdődik megint a latolgatás, mi lehet, mi történik. Bogár László (ó, micsoda meglepetés!) máris tudni véli a választ. Azon nyomban belehelyezte a történteket a Harry Potteres magánvilágába, és interpretálta azokat: A globálburzsoászivattyúzóháttérhatalom lokálfüyülősszellentésszaga máris előkészítette a mégrosszabbat. Ötödik válságszint közeleg. Ez már túl van a diskurzus és a rendszer válságán, ehhez már hatodik érzék kell. Globálnyik-neoliberális-tőkehájas szörnyecskék törik már fel a nemzetállamot.
Aha, na a jó büdös francba már a baromságokkal. (Akit érdekel a szofisztikált kritika is, olvasson Balázs Zoltánt).

Próbáljuk ezt meg ennél józanabbul. A szocik egyáltalán nem nyílt lemondásra játszanak, az nem az ő műfajuk. És ne feledjük, hogy Megyót is megpuccsolták, most annyi a különbség, hogy vagy nem látjuk a puccsistákat, vagy maga Ferenc az, esetleg a PR-osok tervezték meg ezt a levezetést. Arról nem is beszélve, hogy a Ferenc-hű értelmiség a múlt hét folyamán elárasztott minket a "goodbye Feri"-cikkekkel, lemondóan, lesajnálva elküldték a miniszterelnököt a sunyiba, azt, akibe ez idáig az Utolsó Reményt is helyezték. Pont a zajos pártkongresszus előtt.

Érthetetlen dolgok ezek a véletlenek, ugye.

2009. március 19., csütörtök

Forradalmárok, szevasztok!


















































Annyira el vagyok itten foglalva pártunk és kormányunk lezsarnokozásával (mert_azok), hogy el is felejtettem kedveskedni szélbalos és nackó honfitársaimról. Így az egy évvel ezelőtti bejegyzést a korábbi blogomról megismétlem. Üdv nekik!



2009. március 18., szerda

a kortárs nackó szélsőbal szellemi nyomora

(Békés Márton majd megdorgál, mert lenyúltam a dumáját. Kap majd egy sört cserébe:-))

Mármost, van ugye a Barikád.hu nevezetű portál. Szeretjük. Mert színvonalas, mélyenszántó írásokkal vagyon tele, és egyből megdobban a szívem tőle. Mint emlékezetes, legutóbb akkorát égtek, mint a Reichstag, együtt Lovas "nem vettem át az átvilágítási jelentésemet" Istvánnal, aki egy stílusparódiát képtelen volt értelmezni. A "kicenzúrázott" interjúból a vérciki részt a Barikád kicenzúrázta - ami nekem emberként és magyarként is fáj (bár nem tudjuk mennyire ciki, mert ennek alapján Lovas tényleg nem Narancsos, inkább egy másik déligyümölcsre emlékeztet...). Hála a Reakciónak, a sorokat azért megőriztük. Szegény Barikádék, igazolni kívánják, hogy deám, ők mégis viccesek - nem sok sikerrel.
Maradjanak inkább a kaptafánál. Budaházy, forradalom, etc.

2009. március 17., kedd

zsarnokság

Csak egy rövid megjegyzés: az egy dolog, hogy az utcakő-dobáló huszárok hülyék. Kérem, azt lehet kezelni.. A másik dolog az, amikor Pártunk és Kormányunk, régi "hagyományaihoz" oly hűen rendőrállami módszerekkel kezel egy nemzeti ünnepet. A terrorizmus eszközévé válik a cumisüveg, a plasztik ásványvíz, de még az alma is. Budapest kész 1984-fílinget öltött 15-én, mindenhol felszerelt kapuk, biztonságiak és zsernyákok. Demszky Gabika végett az ő nagyságos pódiumát nem lehetett megközelíteni (de haza se lehetett menni onnan).
És még valaki azt meri mondani hogy "hülyeség" kommunistázni? Kérem, mi a franc folyik itt? És ez mi a franc, ha nem a komcsi hatalomgyakorlás negédes virtusa? (Tölgyessy Péter szerint alkotmányossági aggályok vannak, és nem is kicsik) A különböző (jó, idiótábbnál idiótább) 12 pontok felolvasása mióta ütközik törvénybe? Az egyetlen, ami még határt szab ennek a velejéig romlott, tetves komenista bagázsnak abban, hogy azt tegye, amit csak akar, az a néhány intézmény, amelyik korlátozza a hatalmukat, meg esetleg Európa maradéka. De az is kevés, mint látjuk.

Kérem, ezek nem változnak. Ezek ugyanazok a mocsadék kommunisták, akik voltak 89 előtt. És úgy is viselkednek.
Nem adok ötleteket, mit érdemelnének cserébe.

2009. március 14., szombat

Egy modernizátor feljegyzései

Hát ennyi, baszmeg. Itt hagyom ezt a szar helyet, itt hagylak benneteket, koszos parasztok. Én persze a lelkemet kitettem értetek, idehoztam volna nektek a Haladást, a Nyugatot, a Fejlődést, a Piacot, de nektek nem kell. Nem kell a bazinagy BMW, nem kell felhőkarcoló Alsóbögyörősvalagpusztára, nem kell 600 kilóméter ótópálya. Én feláldoztam volna magam, értetek. Mert ilyen kurva jóindulatú vagyok, mert akármilyen tudatlan, fajgyűlölő, sárostalpú tahók vagytok és, én azért felemelnélek titeket. Fel oda, ahonnan enmagam szemlélem a világot, a messzi magosból. Onnan, ahonnan népi posztóba tekert egérkék vagytok, drága barátaim.

Mert nektek hiába ígéri az ember a Kánaánt, ti maradtok abban a mocsárban, abban a visszamaradott szarban, amiben most vagytok: kisiskola vidéken, szántóföld meg házipálinka. Mondjátok, így hogy a francba meneteljek Európa felé, ekkora meggyűlt pattanással a hátsómon, he? Európában az ilyeneket már rég szanálták. Hiába magyaráztam el nektek ezerszer, hogy én tudom csak a receptet, én tudom a kulcsot a megváltásotokhoz, ti nem akartok megváltottak lenni. Annyi baj legyen, szarok én rátok! Ti még mindig a földet fogjátok túrni nózival, amikor én már rég a Gazpromban leszek és minden este pezsgőt és kaviárt fogyasztok a Vlagyimirrel. Akkor persze hívnátok vissza, addigra már rájöttök, hogy a Vérfarkas miatt csak szarabb lesz, de hiába. Évekig próbáltam itt fölemelni ezt a koszos, homofóbiás, xenofób, antiszemita népséget a trutymóból, amiben dagonyázik, mindhiába. Hiába igyekeztem demonstrálni a Köztársaság fennségességét, ezek még mindig valami ezeréves, atavisztikus szentlószaron vannak rajta, hát hogyan csináljak én így egy Modern, Európai Köztársaságot?

És majd akkor hajlandó vagyok visszajönni, megnézni a hülye fejeteket, ha befejeztétek a dagonyázást és ráébredtek arra, amivel én már pólyás koromban is tisztában voltam. Majd ha képesek lesztek végre ledobni ezt a dohos, penészes dolmányt, a Múltat, és képesek lesztek eljutni odáig, amin én már rég túlhaladtam: érezni a Jövőt.

Csakhogy ti erre sosem lesztek képesek. Nektek kell valaki, aki ezt beleveri a tahó búrátokba - de ezt a valakit elüldöztétek. Ezért maradtok mindörökre mucsa, amit se a Piac, sem a Haladás bódító szele nem fog megérinteni, mert ilyen helyekre sem a Piac, sem a Haladás nem jár. Azok ugyanis finnyásak.

Na kabbegyíkok, én leléptem!

2009. március 10., kedd

A nap(nép)közgazdász, avagy Louis de Bocqueroche visszatérése

Fellángolt az emdéef, Bokrost az EU-lista, vagy inkább az ország élére. Kezdjük azzal, hogy volt egyszer, hol nem volt, volt egyszer egy ország. Ebben az országban a "konzervatív" szót megvetés övezte, az valami avítt, NDK-dezodorral fertőzött szürkezakós uncsi hülye, aki még mindig zacskós tejet vesz (amiben egyébként még igaza is lehet...). Nem jár kocsival, lovaskocsival közlekedik, meg minden.
Aztán telt-múlt az idő, és midőn minden progresszív politikai irányzat jól lejáratta magát (libbantak, balosok és társaik), hirtelen mindenki elkezdett kapkodni a "konzervatív" jelző után. Ma már konzervatív a Pojácától Bokros Lajosig mindenki. Meg antalliörökséges.

Valahol azért ez vicces. A dialektika törzsfejlődése.

De azért valami csak piszkálja a csőrömet. Eddig az ment, hogy a jobbosok antidemokratikusak (ez egyébként egy részükre igaz, és vállalják is, de miért volna ez pejoráló?), meg "vezérelvűek" és szarnak a demokráciára. Igazából csak a Vezír kell nekik, aztán mint a birkák követik őt, egyenesen Weimar végéig.

Mármost.

Bokrost (megint) úgy akartak odatenni, hogy senki sem választotta meg. De mint mondották, ez "szükségszerű" (vö. "kényszerpálya", későkomcsi technokrata megfogalmazásban), mert itt Ő, Egyedül Csak Ő Van Talpon e Vidéken, ő tudja kihúzni az országot a szarból. Münchhausen báró meg menjen már a francba.
Akkor mégsem olyan fontos a demokrácia az ajrópéer értelemben vett konzerveknek meg a balnak? Ezek szerint a zemberek megkérdezése nélkül oda lehet tolni a "szakembert"?

Ezt az igazolást persze egy konzervatív nem fogja elfogadni. Nem azért, mert nem vérbő antidemokrata, meg elit, hanem azért, mert ez a tipikus szcientista-technokrata igazolás, amin nyugati kántörpartjaik is túlléptek már. A magyar bal nem elég haladó.

Viszont ezt a tanulságot véssük jól az eszünkbe: innentől kezdve ugyanis a bal minden egyes "antidemokrata!" felkiáltását betehetjük a többi komolytalan jelszava közé. És akkor más érveket kérünk mondjuk az autoritás hagyományos (és nem feltétlenül demokratikus) igazolása ellen.

Mekkora öngól!

2009. március 8., vasárnap

Dolgaink így mentek az elmúlt évben...

Lezajlott Vezérünk és Főnökünk évértékelő beszéde. Különben is a múltkor majdhogynem megdicsértem (egyesek szerint ez nekünk kötelező, mert "ők pénzelnek minket" ugye), most viszont sajnálom de: ennyi marhaságot egy helyen már régen hallottam. (Na, most oda a mogyink!) Megszokhattuk mondjuk az ilyen Nagy Beszédeknél, hogy egy óráig tart és nem szól semmiről, most azonban ez a Semmit feltöltötték dalszövegíróink a legbugyutább antikapitalista-etatista szlogenekkel.

OV. a "globális kapitalizmus végéről" értekezett. Remek. Visszaveszik Bogárlacit a MeH-be majd? Gyerekek, ne csináljunk már hülyét magunkból. Másrészt a 29-33-as válsághoz hasonlította a mostanit (tévedés, ez nem arra hasonlít, de hadd ne nekem kelljen már elmondani, amikor nem vagyok közgizda). A "kapitalizmus végéről" való értekezés pariba hozta Viktorunkat Szanyi Tiborral. Ami nem kis teljesítmény. Barack Obama és Soros György pozitív példaként való emlegetése különösen fájt (emberként és magyarként egyaránt). Olyan vezetők kellenek, mint Barack Obama, ez csak természetes: ott áll, nyomdakulccsal és szárazpapírral a kezében, és fossa a "pénzt" (gyk. csinál majd jó kis hiperinflációt). Ha valami, ez aztán tényleg követendő példa, főleg egy jobboldali kormány számára!

A nemzetközi piacokat Orbán nemzetek feletti ellenőrzésnek vetné alá. H. G. Wells somolyog. Egy újabb lépés a "világállam" felé, tényleg erre van szükségünk. A "piacmegolgya" persze rossz mantra, de úgy tűnik, a "zállammegolgya" jó.

A hazai tulajdon bővítésében, és a 88-89-es párhuzamban nagyjából igaza van (a "hazai tulajdon" egy kényes téma: itt asszem, sem a vérglobalista libertáriusoknak, sem a protekcionista nackóknak nincs igazuk; bizonyos esetekben viszont kifejezetten indokolt a hazai tulajdon támogatása, sőt). De a kérdés az: milyen alternatíva van ezzel szemben? Ha a korrupt szoci etatizmussal szemben egy másik, talán kevésbé korrupt, de majdnem ugyanennyire etatista lehetőség áll, akkor nincs igazi alternatíva. Lehet beszélni a zemberekről, emlegetni Soros Györgyöt, de csak remélni tudjuk, hogy ez egy puszta lózunggyűjtemény volt, és nem cselekvési terv.

Mert akkor ezt az egészet megette a fene.

2009. március 1., vasárnap

Humahumahuma

No, a Konzervatóriumon olvasható egy interjú egy főhumanistával. A szöveg egy bazinagy ziccer, ami akkora, hogy teljes egészében ki sem tudom most használni. De azért vannak benne elképesztő passzusok (lecke ez azoknak, akik a jelenlegi politikai elitet megvetik - jóllehet, jogosan - és helyette beleájulnának valami világmegváltó ideológia karjaiba, mint amilyen pl. a humanizmus).

"Szembe kell szegülni azzal az állásponttal, miszerint az antirasszizmus csak azokra lehet jellemző, akiknek nincsenek még negatív tapasztalatai. Az igazi antirasszizmus pont ott kezdődik, ahol egyedi tapasztalatok ellenére sem mondom azt, hogy a BKV-ellenőr bunkó, a rendőr szadista, az amerikai hülye, a taxis csaló, a cigány bűnöző stb."

A gonosz reakciósoknak megint igazuk volt. A negatív tapasztalatok ellenére kell antirasszistának, meg mondjuk balos emberijogi harcosnak lenni: íme az ideológia demonstrációja, amikor nem a valóság és a tapasztalat számít, hanem valamiféle absztrakt ideológia. Hasonlók miatt tartunk ott, ahol.

"Végül, de nem utolsósorban, az ország jelenlegi vezetését és parlamenti pártjainak tevékenységét nézve, nem kell csodálkozni azon, ha az emberek egyre elégedetlenebbek és dühösebbek. Azonban ennek a haragnak a neoliberális gazdasági rendszer ellen kellene irányulnia, amely az igazságtalanságot és egyenlőtlenséget a bőség közepette is növeli."

Ezt ugyan nehéz volna megérteni, de ugye az igazságtalanság nem szinonímája az egyenlőtlenségnek. Suum cuique, ugye. Ráadásul humanista delikvensünk elég nagyot téved, mert az amit "neoliberális gazdasági rendszernek" nevez (és ami jobbára nem létezik, ahogy az az őszinte antirasszista álláspont sem, amit mond), az valójában a globalizáció - de itt bizony szembe kell néznie azzal a keserű dologgal, hogy bizony a globális gazdaság nem növelte, hanem csökkentette az egyenlőtlenségeket [PDF]. Tehát ha a humanisták valóban az egyenlőtlenségeket kívánják csökkenteni, akkor a "neoliberális gazdaságot" bizony üdvözülniük kéne.

"A versenyképességért folytatott verseny lényegéhez tartozik, hogy annak érdekében, hogy olcsó legyen a munkaerő, le kell építeni a szociális hálót, a környezetvédelmi szabályozást, egyszóval mindazt, ami a profitot csökkenti, és a jólétet növeli."

Újabb probléma: ha világmegváltóink csökkentenék a profitot, akkor a jólétet is csökkentenék. Kérdés maradhat, mennyire fontos a jólét stb. (ezzel most itt nem kívánok foglalkozni) - de ami az általános jólétet növelte, azt bizony kapitalizmusnak nevezzük. Vagyis a harácsoló, profitorientált gazdasági rendszernek. Lakásra, kajára pénz, vállalkozás, új házak felhúzása, ennek következtében sokaknak munka és betevő ugyanis az évi rendszeres békejelből nem lesz. Abból lesz, amit a kövér tőkés termel, és amit befektet. És attól lett vége a gyermekmunkának is, nem pedig néhány jószándékú világmegváltó ágálása miatt. Vagyis az általános jólét növekedését baromira nem a szakszervezet, meg a komcsi mozgalmárok érték el, hanem az átkozott kapitalizmus meg "neoliberális" gazdaság, nevezzük akárhogyan. Lehet mindkettőt csepülni, valóban, de akkor más érvekkel kéne.
A "szociális hálóra" vajon miből lesz fedezet, ha senki sem kívánja a profitját növelni, ezzel többletet, amiből tud újra invesztálni? Mind a "szociális törvények", mind a profitcsökkentő törvények, a környezetvédelmi törvények, az "adóztassuk meg jobban a gazdagokat" jól bevált szocialista hívószavai a jólétet nem fogják növelni - vessünk még egy pillantást a volt NDK-ra, emlékezzünk vissza az üres polcaira. Vajon a legszegényebbek élelmezését mi segítette jobban elő, a nyugati kapitalista társadalmak bősége, vagy az NDK üres polcai? A vagyonadót üdvözlik. Hát azt nagyon, mi is. Az nem derült ki persze a dologból, mégis miből lehetne akkor vágni, ha ekkora a teher, mégis több szoci intézkedés, népjóléti, környezetvédelmi meg kutyatöke lenne - nem több lenne akkor a teher? De vannak passzusok:

"Jó lenne, ha közhely lenne, hogy egy aktív békepolitika kialakítása is halaszthatatlan feladat, mivel évente 1200 milliárd dollárt költ a világ katonai kiadásokra, és ennek az összegnek lenne jobb helye."

Világos. Liberális és baloldali felebarátaink szerint az első, amiből vágni kell, az a hadi kiadás (ránéztek mostanában a magyar katonaság állapotára?). Mert béke kell, érted. Azt senki sem mondta el nekik, hogy ha az iszlamista muksó odamegy bombával, azt baromira nem érdekli a béketáborozás, és (hogy a kedvenc mantrámat nyomjam) hogy itt vannak a szomszédban a ruszkik, és őket sem érdekli. Szóval ha (esetleg, mégis) történne valami nagy gebasz, akkor feltartjuk majd Gandhi képét?

"Az emberi jogok második generációjába tartozó szociális jogok védelme érdekében a jelenlegi helyzetben az állam akkor tenné a legtöbbet, ha a fent említett 3 milliárd forintot a munkanélkülivé váltak segítésére, és a bankoknál eladósodott magánszemélyek segítését célzó programokra költené."

A "szociális jog" az egyik kedvenc kategóriám: itt a francia forradalom óta mindenki jogokkal dobálózik, mert attól majd mi leszünk a lovagok, akik azt mondják, ni.
Csakhogy nem leszünk tőle a lovagok, akik azt mondják ni, és pislogunk körbe. Fájdalom, de ezen a földön a megélhetésért dolgozni kell. Mindenki dolgozik azért, hogy legyen mit ennie, legyen hol laknia (jobb esetben). A paradicsomban talán ez magától megy, erőfeszítés nélkül, itt viszont nem. A paradicsomi állapotok megvalósítására való törekvés e világon pedig a totalitarizmus, ahogyan azt oly sokan megírták már.

"Lázadni emberi dolog", mondják.
Most akkor klerikális társaim sanda vigyorát és fejrázását látom. Nem véletlenül.