2009. június 12., péntek

Against (All) Modernity - A Goodbye Note

Nincs búcsú a jobboldaltól, vagy bármi hasonló. Valamint fölöslegesnek érzem, hogy valamiféle nagyszabású búcsúüzenetet írjak, összefoglalót, miegymást. Egy korszak (személyes és európai értelemben véve) lezárult, így ennek szimbóleumaként bezárom e blogot is. Mindössze arról van szó, hogy a jövőben nem lenne időm folytatni, és nem lenne értelme felemás elszántsággal csinálni.

Köszönöm mindenkinek, aki olvasóm volt, kommentelt, kritikát fogalmazott meg, vagy éppen mélyen egyetértett, és azoknak is, akik "csendestársak" voltak. Remek terep volt ön(vissza)fejlődésre, és remélem, másoknak is sikerült ezt-azt elcsípni belőle, ami talán hasznukra válik.

Búcsúzóul kaptok (megint) nyújorki májszéfhómot meg kiánurívszt.

2009. június 10., szerda

After Virtue

Kellene már értékelnem is valamit, ugye. Az olvasók várják... mit várják?... követelik tőlem a legalább heti egy orbánságot. Most azonban mégsem a Vérfarkas a legérdekesebb a történetben. Lássuk, mi az egésznek a tanulsága?

A Jobbik 15%-ot ért el. Mi következik ebből? Az egyik az, hogy nem csak a közvélemény-kutatók, hanem általában a zemberek, jobb-és baloldal egyaránt alábecsülte a Jobbik vonzóerejét. Ez van. Mindenki gondolkodhat egy kicsit.
Elsősorban arról van szó, hogy fölösleges a 15%-os EP-választási győzelem után azonnal "csomagolásról", "sárgacsillagról", fasizmusról és hasonlókról nyekeregni. Főleg a libik körében. Kérem, ez egy betegség. Fejezzük be, jó? Sem a libik, sem a Jobbik más ellenfelei nem lesznek képesek vitába szállni velük, ill. felvenni velük a politikai küzdelmet, ha a legelején jól lenácizzák őket. A Jobbik egy balos-nacionalista párt (lásd KKTT értékelését a Reakción), ennek megfelelően kell értelmezni magát a jelenséget.
Aztán: ez hatalmas eredmény, tagadhatatlanul, de ebből még se pro se kontra nem következik semmi komolyabb. Ráadásul a Jobbik előnye könnyedén elolvadhat egy országgyűlésin, illetve addig. A Jobbik egy elégedetlenséget többé-kevésbé artikuláltan kifejező szócső, és most épp viráhozhat (ezért a virágzásért pedig - akárhogy is mentegetőznek egyesek, illetve kenegetik a szart másokra - a balliberális kormányzat, és az őt támogató értelmiség a felelős, senki más), de amint születnek jól megfogalmazott, kemény, de alátámasztott válaszok máshonnan, a radikális hevület is alábbhagy. Így a Jobbik támogatottsága meglehetősen ingatag.
Továbbá: a Jobbik esetleges még nagyobb megerősödése tényleg probléma, de baromira nem azért mert "fasiszták" (újra: tessék eztet elfelejteni végre). Hanem azért, mert egy bizonyos érzelmi hullám sikeres meglovagolói kerülhetnek döntési helyzet közelébe (mégcsak nem is kizárólagosan), akik mögött sem koponyák nincsenek, soraik között pedig nincsenek olyanok, akik rendelkeznek a politikai gyakorlat fortyélyaival. Így csak a katasztrófa marad lehetőség gyanánt. A "Magyarország a magyaroké" szlogennel lehet persze választásokat nyerni (btw. aki szerint a szlogen alkotmányellenes, azt egyrészt valaki somja nyakon péklapáttal, másrészt köszönjék meg neki, hogy ennyit kapott a Jobbik), de kormányozni nem lehet. A szlogenekkel való kormányzás gyakorlatának bulását láthattuk a Pojáca esetében. Ez tehát a Jobbik valódi, pillanatnyilag kicsiny veszélye: a dilettantizmus. A többi elég komolyan ízlés kérdése. Én egy EP-képviselőtől nem szeretnék "metélt farkincákról" olvasni. Konzervatívértelemben gusztustalan.
Röviden: a Jobbik potenciális veszélye az, hogy egy tökéletesen hozzá nem értő, politikailag tapasztalatlan bagázs módosíthat bizonyos irányokon. Ez a veszély azonban túl vagyon ragozva, pro-és kontra.

Ugyanekkora epic fail viszont Orbán Viktor azon üzenete, hogy nekik márpedig ezzel nem kell foglalkozniuk. EEE. Wrong. Kell nekik. A Jobbik ekkora előnye ugyanis azt bizonyítja, hogy a jelenlegi politikai erők képtelenek voltak valós problémákra értelmesen és határozottan reagálni (leggusztustalanabb persze újfent a ballib értelmiség volt, akik reflexből lenáciztak mindenkit, aki felhozta a témát) - mostantól viszont a problémákkal való komolyabb foglalkozás bizony a Jobbik eredményéből fakad, illetve azt is bele köll számítani.
Különben önmagában nem baj, hogy van egy radikális pártunk. Na und. Nekem pl. nem kell osztozkodnom újpogány, szívcsakra-hívő klinikai esetekkel, legyen az más reszortja. További előny, hogy talán a kedves jobboldal is összekaparja végre magát - sok tekintetben. Nem fog nekik ártani.

Aztán itt van még a szadi kiesése. Részletezzem? Minek?
Igen, ünnepeltem. Nagyon.

Rövidre zárva.

2009. június 6., szombat

2009. június 5., péntek

Savazás

Mivel állandelon azt kapom a fejemre, hogy itt mán csak aktuálpolitika meg orbánviktor van, ezért önbeteljesítem a jóslatot, és röviden aktuálpolitizálni fogok.
Tessék elmenni kedves gyerekek, és behúzni a Fidoxot. (Navracsics Úrnak pedig izenem, hogy utalja mán a zsetont, mert most jöttem haza Görögországból, és nincs meg a kellő pénzmag a következő, Hawaii-i kiruccanásomhoz; mégiscsak nagy segítség vagyok én nekik a kb. 15 olvasómmal, amiből tizennégyen amúgy is elmennek a Fidoxra voksolni, a maradék egy meg marad a valagán otthon.)

Ajándékba pedig megkapják tőlem a Zorbán 89-es beszédét, de pusztán azért, hogy tanuljanak belőle: ez volt ugyanis az Ürdüng Első Nagy Gyűlöletbeszéde, ahol ad1) minden teljesítményt elvitatott a kommunistáktól, ad2) kizárta őket az emlékezés közösségéből, ad3) semmiféle együttműködést nem helyezett kilátásba. (Figyelmesebbek 1.40 környékén hallhatják a MAGUNKFAJTA szót is - élelmesebbek már akkor is tudhatták, mi következik!) Szóval hallgassák figyelemmel eme gyűlölködő ember szovjet-ellenes kirohanásait, aki semmi szépet nem tudott látni 40 évnyi együttélésben. Szégyen-gyalázat, ilyen ember nem Európába való!

2009. május 23., szombat

Kárörvendés.

Állítólag a Jobbik beelőzheti a Maszopot.

2009. május 22., péntek

Kétharmad! Diktatúra! Orbánfasizmus!

Kicsiny hazánk azért olyan szép színes, mert mindig vannak érdekes (és vicces) próbálkozások. A legjobb ezek közül az, amikor veretes szdsz-esek akarják megszakérteni a konzervatív gondolkodást mint olyat, majd fölpakolnak egy vesszőt (rajta az írás: konzervatív), és ahhoz kezdik el méricskélni a magyar jobboldalt, amiről kiderül (láss csodát!), hogy... nemkonzervatív! Megmondom őszintén, a világért sem kívánok dühöngeni ezeken a próbálkozásokon - ugyanis roppantmód szórakoztatnak.

Mármost a legújabb szólam az európaiértelembenvett szad... izé, konzervatívoknak az, hogy jön a Zorbán, viszi a kétharmadot és jól bevezeti a diktatúrát. Zárójel. Ez sem új gondolat - 2002 óta ez fut. Zárójel bezárva. Mert a Zorbán ilyen. Nem demokrata (ugyanmán, pikulát nem). Tehát jön, lát, győz, és bevezeti az egyeduralmat. Nem lesznek fékek és ellensúlyok, csak lesz a Viktátor, meg a pribékjei és autoritárius renccer is lesz. Mindenki féljen.

Most tegyük félre a szellemiség problémáit (a fékek és ellensúlyok olyan, mint a konyhában a mosogatógép és a tűzhely harmonikus egysége kb., stb.), és gondolkodjunk egy picit. Amikor 1994-ben a kommunis.. bocsánat, szóval Horn Gyuláék 2/3-ot kaptak, nem volt sipítozás. Pedig ők csak egy diktatúra örökösei. Akkor, mivel legalább 92 óta a fasizmustól kell megmenteni az országot, nem volt probléma a 2/3.

Az persze más kérdés, hogy pillanatnyilag azokat az intézményeket, amelyek nincsenek alávetve a népszuverenitás őrültségének, éppen a baloldal támadja (a bíróságok, ügyészségek stb., mert "jobboldali befolyás" alatt állnak, értsd: nem hajtanak végre a baloldal által vágyott, haladó célokat), és nem a jobb. Ettől függetlenül minden ilyen intézményes keretet majd maga Orbán Viktátor fog eltörölni.

A maradék a szokásos sallang, jaj, hát ezek olyanok, mint a kommunistanácik, demagógok, populisták, nacionalisták, soviniszták stb.-stb., jaj mi lesz itt.

De az egész mögött nincs más, mint az az értelmiségi fintorgás, hogy "oh, azok a régi szép idők, amikor még a szadesszal együtt fejtettük meg a világot, és próbáltuk fölvilágosítani ezt a hülye népet, soha sem jönnek vissza már!", amelyik a Fideszt és Orbánt túl mucsainak, és diktatorikusnak mutatja be. Hogy ez az elbeszélés kontrafaktuális (2006 októberében a hatalom nyilván nem volt zsarnoki, a Zorbán viszont per def. az, érted), ne zavarjon bennünket. Az utcai politizálás is csak akkor gáz, ha nem a Magyar Demokratikus Charta tüntet, vagy viszi a cigányokat az utcára.

Hiányzik nekik az emelkedettség, az szdsz. Ah. Az igazikonzervativizmust meg hiába is keresik, kutatják éjt nappallá téve, sehol sem találtatik az.

Mindenesetre több folytatást kérek ebből a fejezetből, mert rendkívül mulattat. És ha kicsit gonoszabb kedvem lesz, akkor a "diktatúrázás" közben majd jól a delikvensek nózija alá dörgölöm Carl Schmittet, hadd szokják. Hát még akkor hogy fogok mulatni.

Jöjjön a diktatorikus kétharmad, előre, elvtársak!

2009. május 18., hétfő

Megint a félelem igazgat

Egyre többször lehet hallani - és ebben csak egy epizód volna a Magyar Demokratikus Charta és a Roma Polgárjogi Mozgalom mostani piknike - hogy Magyarországon, ezen belül Budapesten is félni kell.
Mi mástól, mint a náci veszélytől.

Mint résztvevő megfigyelő, rendszeresen városnézek (főleg az éjszakai órákban, ki érti ezt?), és próbálom fölmérni a Nagy Veszélyforrások mértékét. Eddig azt sikerült megfigyelnem, hogy a Rettegő Szabadelvű Ifjúság hétfőtől vasárnapig a városban tartózkodik, annyira fél (főképpen a Deák téren, a Gödör nevű hely mellett tartózkodnak; korábban itt lehetett összeszámolni az SZDSZ ifjú szavazóbázisát, ma valószínűleg ugyanezt mondhatjuk el az LMP kapcsán). A buszok általában tömve vannak ezekkel az Alternatív, Szabadelvű ifjakkal, és a belvárosban való kalézolás is szokásuk. A náci veszélytől való félelmet tehát nap mint nap felülírja a pia-és puncivágy. Probléma egy szál se.

Budapest ugyanis kialakította a korábban balos megmondók által megálmodott struktúrát a különböző szubkultúráknak: a "békés egymás mellett élés" mintáját. Így van nácikocsma, pankkocsma, hippiplacc, zsidókocsma, meg amit akartok. Mindenki kedvére válogathat. Előfordul ugyan, hogy a bizonyos szubkultúrák képviselői találkoznak, és a "társadalmi párbeszéd" rosszul sül el, de ez hol nincs így? Ellenben ez Budapest belvárosában meglehetősen ritka. Amitől félni kell, az maximum az, hogy a zsernyák elkap sörrel a kezedben (ez bizonyos kerületekben egyenlő a lehetetlennel tíz óra után, már ha az emberfia nem készült jó előre az estére). A lényeg viszont az, hogy Budapesten „félni” a náci veszélytől, nos kérem, ez álhisztéria. Az az egy szem Totenkopf-SS pólós kabarészökevény a buszmegállóban ugyanis még nem számít „náci veszély”-nek. Ha már számolgatunk, akkor hippi, ill. rasztaveszély inkább volna.

Ennek ellenére a Fasizmus Miatt Főműsoridőben Aggódó balliberális Értelmiségi Elit nem átallott cigányokat vinni a Szent István Parkba – ami legalább azért kuriózum, mert, mint azt KKTT megjegyezték, eddig ott cigány nem volt. Így viszont azt a csendéletet is sikerült elénk varázsolni, hogy ex-munkásőr bácsik és nénik, akik 89 előtt még gumibottal csépelték a „gyerekcsínyeket” elkövető cigányokat, most értük aggódtak, Chartás pólóban. Ami szintén nem mindennapi. Ha az ember fél, akkor távol marad azoktól a helyektől, ahol félelme szerint baj érheti. Ennek nyoma sincs Budapesten. A belváros éjszakai élete él és virul, dugig van az ifjakkal (s ez így jól is van). Innentől kezdve viszont a ballib megmondás elbukott a Reality Checken. Náci veszély? Get on with it!

2009. május 12., kedd

Nagyon szépen megkérném komancs honfitársaimat, ne dobálják be a lakásomba (még csak nem is a postaládába) a propagandájukat arról, milyen nehéz most a baloldalnak. Még a végén megsajnálom őket.

Köszönöm.

2009. május 11., hétfő

Válságkezelő Reformerek

Már Peter Berger felismerte azt, mi a jele a reformok szükségességének; a törzsfőnök a tűznél ölve összehúzza prémjét és kijelenti: "a törzs állapota válságos, a dolgok így nem mehetnek tovább!"

Most egy pillanatra felejtsük el azt az epizódot, hogy a mai Estében Navracsics Tibor olyan kis darabokra szaggatta Mesterházy Attila szoci frakcióvezetőt, hogy a következő pártkongresszuson Lendvai Ildiék puzzle-özhetnek majd vele. Csak gondoljuk át egy kicsit a szoci retorikai hagyományt.

Az első fázis a "nincs itt semmi probléma": talán még emlékszünk rá, hogy amikor a hitelválság kitört, akkor az volt a duma, hogy á, ugyan, az minket nem ér el. Ez már majdnem Bogár László, mintegy a perszonifikált metafizikum gyön, de Hegyeshalomnál megáll, ill. visszafordul, esetleg kikerül bennünket.
Aztán valahogy mégis beüt a szar, és akkor lapátolni kell. Persze a Munka Hősei lapátolni annyira nem szeretnek, így inkább másokkal végeztetik el a melót. A "válságkezelés" persze tipikus szoci minta szerint megy: az eldugult vécé esetét vegyük például, már dugig van, bűzlik is, de nem a duguláselhárítás a megoldás, hanem vödrök odahordása, és a mocsok átpakolása azokba. Egészen addig, ameddig "tűrhető" szinten van a budi, akkor lehet tovább használni, amíg meg nem telik újra - jó esetben a választásokig nem ömlik ki, a többivel meg bíbelődjön a Fasiszta.

Ebből persze megint nem lesz lópikula se. Kenyeret meg tejet persze 3 forinttal olcsóbban veszünk (hát, majdnem 3,60 kedves Bajnai et., ez is derék!), a többibe meg belegebedünk. De sebaj, a magyariknak jó lesz a tej meg a kenyér. Ez az egész amúgy is az ő hibájuk, ők voltak gügyék, kádárista-etatisták, na meg a Fidesz, amelyik nem enged ide Piacot. Az adócsökkentés viszont politikai vudu.

Már én sem tudok mást mondani, mint Oli bácsi...
Menjetek már a picsába, de tényleg.

2009. május 3., vasárnap

Segélykiáltás Mucsáról

Ó, feleim. Nehéz idők ezek. Süllyedünk a trutyiban, és kevés kiutat látunk. Itt van ez a jó ember, aki sokat pislog, biztos a megilletődöttségtől, Európai Értelemben Vett Szakértő, de nem megy neki. Útját állják sokan. Főleg a Vérfarkasok, néha talán a Nyugat is. Itthon a ganéban fetrengő, nádszálat rágcsáló bugris-paraszt jobberek meg még mindig nem értik. Hiába magyarázzuk nekik, mutatjuk direkt Toldi lőcsével, hogy észrevegyék, merre van Európa.
Nehéz, nehéz idők.

Ezek még mindig Münchausen-szindrómában szenvednek, képtelenek kinőni belőle. A Nyugat jött volna, látott volna, győzött volna, lett volna azonnal modern hűtőszekrény, laptop, takarító-robot, de ezeknek nem kellett.
És ó, volt a Férfi, egyedül állt vala a gáton, hozott volna Piacot, tömjént, mirhát, aranyat, egyes egyedül. De útját állták a kommerek jobbról-balról. Redemption Project Delayed. Volt népszavazás, a jobbkommerek azzal állták útját a Megváltásnak. Szégyen, bizony mondom én, nagy szégyen ez nékünk.
Micsoda idők. Nehéz, nagyon nehéz idők.

Itt dagonyázunk, s én, aki immáron több mint egy hete Európailag vagyok véve, igazi, Nyugati Jobboldaliként könyörögve fordulok a lassan minket lehányó Szakértelem Papjaihoz: H.E.L.P.! Európa, Segíts! Képtelen vagyok többé eltűrni ezt az átható bűzt, ezt, amit ez a tehénszar-szagú mocsári surmóság termel!

Nehéz, nehéz, biz' én mondok, ritka nehéz idők ezek. Kevesek állják csak a sarat, dacolva az Ellennel, akik sem a Piacot, sem a Szakértelmet nem akarják.

Borzalmas, rettenetes idők.

2009. április 22., szerda

Eduárdó - különvélemény

Mert hogy nem foglaltam állást. Ez azért is lehet, mert nem követtem nyomon őszintén szólva RFE tevékenységét és életét. Annyira nem vagyok benne képzett (de tudtam a muksóról, az igaz).

A Konzervatóriumon lehúzták a srácot, rögtön a halála után, a Reakció valamelyest mérsékeltebb álláspontot mutatott, talán kicsit Eduárdó felé húzva. Az én rövid, és velős véleményem közelebb áll a Reakcióéhoz.

1) Aki megvéd egy magyar falut az idióta szerbektől, akik egy megalomániás (nemzeti)szoci vezetésével lemészárolják mindazokat, akik az útjukba állnak, az bizony hős. És mindezt nem kis túlerővel szemben tette, ráadásul.
2) Morales akciója semmi más nem volt, csak a hatalmának megerősítése, és legitimáció szerzése, hogy a jövőben nyírja az ellenzéket. Az összerakott történet annyira zavaros (Edu mint USA-bérenc stb.), hogy nem is érdemel különösebb említést. Ez régi kommunista Machtpolitik, semmi egyéb. Aki pedig védelmébe veszi a vörös görényt, az szégyellje magát.

Továbbá, persze, zavaros csóka volt. Ideológiailag zavaros, leginkább. De kérdem én: ez elmossa mindazt, amit tett? Az, hogy csúnyákat írt a zsidókról meg Izraelről radikális portálokon, az az indok, ami miatt tkp. "megérdemli" a halálát? (Tessék olvasni a Zindexet, mellesleg, sorjában dőlnek be a bolíviai kommunista kormány vádjai... ennyit erről)
Egy kicsivel több empátiát kérnék. Azoktól, akik egyébként elítélnek mindenkit, aki ideológiai alapon ítélkezik. Ilyenkor kéne. Amikor nem feltétlenül a "mi ólunkból" származó figura csinál valami olyat, ami előtt fejet kell hajtani. Annak a magyar falunak a megvédése pedig ilyen tett volt. Kérdezzük meg szépen magunktól: mi odaálltunk volna? Mertünk volna? Nem, lószart mama, nem mertünk volna. Emberek pedig azért szoktak megmenekülni vérszomjas ideológiai meg egyéb megszállottaktól, mert vannak, akik oda mernek állni. Edu oda mert állni.

A kommunista hatalomtechnika áldozatává válni pedig nem jelent "legitim halált", vagy akármi hasonlót.
Ennyi. Lehet nyüszíteni.

Fehérek között egy Európai

Hát megtörtént végre, drágabarátaim. Megtértem. Tegnap vagy félórán keresztül hallgattam a Patikárius penetránsan antiszemita és nemeurópai gyűlöletbeszédét, és rájöttem, ez milyen csúnya dolog. Teljesen elhatárolódtam. Kettévágtam az asztalt, és megmondtam a Gyógyszerésznek, hogy ő jobbra forduljon és arra sörözzön, én meg fordulok egyet balra.

Mert ezt tovább nem lehet csinálni, kedvesbarátaim. Vagy Európaiak leszünk, vagy semmilyenek, és ittragadunk ebben a hülye Horthy-nosztalgiás, posványos keleti nemkonzervativizmusban olyanokkal, mint a Fospumpa. Ezért javaslom a Patikárius-féle uszító, gyűlöletbeszélő antiszemiták azonnali elzárását.
A társadalmi béke érdekében. Evégett folyamatosan egyeztetek Kiss Péterrel.

Nincs más út, barátaim. Európaiság vagy Bukás.

2009. április 20., hétfő

Gyűlöletkérdések


Én ezt nem értem. Tényleg nem. Volt egyszer ez a Voltaire nevezetű elmeroggyant, a balosok és liberósok kedvenc origója, mindig az ő agyonnyálazott szlogenjét büfizik vissza (ami sokak szerint nem is tőle származik). Aztán valahogy a dialektika következtében most inkább szájkosarat vágnának sokak orcájára. Mert nyilván, ha fejed fölött Damoklész kardja, akkor kétszer is meggondolod, mersz-e beszélni. És akkor jó lesz, mert amit gondolsz, az nem lesz kimondva.

To make myself clear: undorítónak találom azt a gúnyolódást, amit egyesek a holokauszt körül csinálnak. Megalázott, meggyilkolt, megsemmisített emberek sorsából gúnyt űzni az undor nevezetű érzet felfoozott verzióját idézi elő bennem.
De.
Sok mindentől undorodunk még. Persze, nem ugyanaz, de szerintem az utcán köpködni is undorító, a vécét tarthatatlan állapotban tartani is az, és nyilvánosan vihorászni valaki külsején is az. Természetesen nem mérhető súlyban az előzőhöz.

Ámde számos más hasonló eset van: Magyarországon senkit sem ért még atrocitás és megbélyegzés azért, mert a Gulagot vagy a szovjet rendszer kegyetlenségeit és bűneit tagadta. Kíváncsi vagyok, vajon Németországban van-e ilyen rendelkezés, ami erre vonatkozik? Már csak embertársaim végett is aggódom ezért, ti. itt negyven évig nyomorított meg milliókat egy kommunista diktatúra, de ekörül maszatolni minden további nélkül lehet. Ahogyan az NDK sem volt éppen mennyország.
Zoltai Gusztáv persze felrí, hogy nadetényleg: "A holokauszt tagadása az egyik legaljasabb, legbutább és leggyávább dolog a világon, hiszen az elpusztított emberek nem tudnak tiltakozni, mégsem szankcionálják Magyarországon még ma sem". Jó. De ez a szankció mégis hogy nézne ki? Megfogjuk a tizenéves kisnyilast, és püfföljük a fejét történelemkönyvvel?



Sem a hülyeséget, sem az undorító viselkedést nem lehet törvényi eszközökkel "szankcionálni". Ahogy az is hülyeség, és maximálisan kontraproduktív, hogy az általunk nem kedvelt vélemények majd megszűnnek létezni, ha börtönnel meg "szankciókkal" fenyegetjük a hangoztatóikat.

Vagy akkor legyünk következetesek. Ám legyen. De akkor kérem, minden destruktív véleményt kéretik szankcionálni. Tilos pl. a hazát, a nemzetet, az egyházakat (Vendée!) gyalázni, és tilos mismásolni a kommunizmus bűneivel kapcsolatban. Égessen Ön is velünk Sartre-ot és Marcuse-t!

No, mehet a menet, libik?

2009. április 7., kedd

Napi populizmus

Na kérem, velem az a baj, hogy populista vagyok. Meg intoleráns és érzéketlen is, mint azt többször megkaptam, továbbá nem vagyok érzékeny a legnagyobb problémákra (tomboló fasizmus, antiszemitizmus stb.), ennek ellenére komcsizok állandelon, az meg nem ejrópéer.

Mármost.

Elolvashattuk libbant sztárpublicisták tömkelegétől, hogy igen, kurvára basszanak oda bizonyos rétegeknek, pl. a családos középosztálynak (középosztály, haha), a tanároknak, orvosoknak, mert. És milyen jó lesz az, mert bizony ott lehet spórolni. Ez itt a baj, meg a "közszféra" és "bürokrácia" úgy általában.

Akkor most jöjjön a populizmus.

Tessék szépen megnézni ezt. A "bürokrácia" és a "közszféra" az problémás, de a különböző állami zéerték léte, létszáma, költsége az nem. Ha jól beültetjük a sok büdös kommunistát (ja persze, már megint ezt nyomatom, de az ég szerelmére, nézzünk már végig a neveken!), akkor jó lesz - káder nem vész el, csak átalakul. És ha azt mondom, mégsem a tanárokkal van a baj, hanem a zéerték székeibe belecsücsülő pöffeszkedő kommunistákkal, az évi 70-80 milliós fizujával, meg a létszámon felüli alkalmazottal, én vagyok a köcsög, és az összes tanárral meg orvossal együtt fideszes. És én menjek a halász falára, nem vagyok elég európaértelembenvett, mert a kötél meg az oszlop jut eszembe minden egyes alkalommal.
És tényleg.

Ugyanis a "hülyetanárok" adójából fizetik ezt a sok jómadarat, és ez bizony előhozza belőlem a Schuster Lórántba oltott Prónay Pált, hogy Oli bácsit idézzem.

Persze a zéerték maradnak (akik eddig kérdezték, na ez az többek között, amiről beszélek, amikor a Hálózatot emlegetem), etetni kell a sok büdös kommunistát.

És lehet finnyáskodni, de addig fogok büdöskomcsizni, amíg van bennem szusz.
Csókolom.

2009. április 4., szombat

Válságkezelés

Peter Singer kortárs filozóf okoskodik a G20 és a válság kapcsán. A recept a régi: el kell venni a gazdagoktól, és szét kell osztani a szegények között! Természetesen globálisan.
Ez remek, kedves Péter, de akkor már miért ne menne tovább a progresszió? Először is, emancipáljuk az állatokat, és utána kezelhetné a válságot mondjuk egy bakkecske az istállóból. Bár ha belegondolok, hogy a válságot olyan emberekre bízzák, mint P. Singer, meg Bono, akkor mégis inkább a bakkecskét választanám.

2009. március 30., hétfő

2009. március 29., vasárnap

Hope and Change

Ahogy látom (és ha a szemem nem csal, ez esetben erre van sansz), éppen darabjaira hullik szét a bal. Már azt is olvasni itt-ott, hogy több balos párt kell, lehetne egy gyurcsányista-modernista-népnevelő, egy posztkommancs kisspéterista, szélbalos stb. Szóval, lehet, hogy széthullás, forgácsolódás vagyon. És ez bizony csodálatos.
Biz' én mondom néktek, drága feleim, ne igyunk előre a medve bőrére, de ha mégis bekövetkezik a csoda s a Gondviselés kegyed ajándéka, úgy leiszom magam, mint még soha.

Egy kis örömünk nekünk is legyen. És persze-persze, nem vagyunk ám kárörvendők. (Kivéve Tölgyet.)

Programozáshoz Ápdét:

"Grósz Károlynak a The New York Timesban május 15-én megjelent nyilatkozatára hivatkozott [az Ellenzéki Kerekasztal], amelyben a pártfőtitkár egyebek között azt mondta, hogy az MSZMP azért is hatalmon akar maradni, mert nincs kinek átadnia a hatalmat. Grósz álláspontja szerint a többi pártnak nincs konstruktív programja, ezért az igazi parlamenti választásokat csak 1994-ben vagy 1995-ben fogják megtartani. A főtitkár "diktatórikus" kijelentéseit még az MSZMP budapesti reformköre is kifogásolta, a nyilatkozatot az ellenzék provokálásának nevezte, s véleménye szerint Grósz nem a párttagság vagy választott párttestület álláspontját képviselte"

Index.

Naháp, micsoda hasonlóságok!

2009. március 28., szombat

Programvadászat

Na kérem, beszéljünk a programokról (és szándékosan nem szójátékozom megint). Mert ugye, a legfőbb elvárás, és a Sátánnal szembeni legfőbb ellenérv, hogy az bizony programtalan. Szemben 1) az MSZP-vel, aminek minden zsebében lapul egy, és a dialektika szabályainak megfelelően mindig a legjobbat húzzák elő, 2) Bokros Lajossal, akinek meg az egyedüli üdvözítő programja van: A Program. Extra Lajosum Nulla Salus.

Egyrészt. Ez a modernitásból és a szocializmusból itt felejtett legrosszabb racionalista-technokrata lózung. Merthogy ugye, a Fityisz programja nem is program, hanem lózunggyűjtemény. Kérem, ez igaz. Kérdésem a következő: melyik nem az? (Egyébként valóban kérdéses ez az új kiadvány is, amire nem volt még időm, de eklektikában első ránézésre is utolérhetetlen: egy helyen Matolcsy, Cséfalvay és Bogár? Abból milyen típusú koktél lesz?)

De. Abszolút kiszámíthatóságra épülő program nincs, ismétlem, nincs. A programok (amiket annyira kérnek a zemberek, sőt követelnek, viszont 1%-uk ha elolvassa) maximum irányokat szabnak, nagyvonalakban határozzák csak meg egy kormányzat politikáját. Ezért szükségszerűen egyik sem tízparancsolat, és kőbe vésett szabály. Meg aztán mint tudjuk, a politika az egyensúlyozás művészete. Egyszer. Másodszor pedig annyi előre nem látható következmény van, hogy fölösleges négyéves terveket gyártani. Időelütésre jó.

A zemberek különben nem programokra szavaznak. Ország-és világképekre szavaznak, gazdasági tekintetben pedig preferenciákra: kiknek legyen jó? Kiknek rosszabb? Az inaktívak járjanak jobban, vagy az aktívak? A "szociális jogok", vagy a munka a fontosabbak? Miből mennyit hova, miért, stb. Akik azt mondják, nekik aztán 100%-osan biztos tervük van a Nagy Átalakításokhoz, sarlatánok. Olyan nincsen.

És sajnos az előrehozott Orbánnal kapcsolatban is így merülnek fel a problémák: bázisdemokratáink örömmel adnák a döntéseket a zemberek kezébe, szerintem odáig is elmennek, hogy a zemberek közösen írjanak kölccségvetést. Ne, ne írjanak a zemberek. Viszont legitimációs okokból (hogy a többit ne is mondjam) valóban az előrehozott választásokat kéne már végre előrébbhozni.

Aztán vannak az önkéntes modernizátoraink, akiket sokan támogatnak. Sajna ebbe a likba beleesett Tallián barátunk is, aki kiállt mellette.

IMHO, drága barátaim, ez a másik véglet, és legalább ilyen kevéssé vonzó. Hozzáteszem - hogy Tölgyessyt idézzem -, a Bokros-féle kurzus a magyar baloldal legrosszabb "hagyományai" közé tartozik, ami Jászitól ível a szocialista technokratákon keresztül egészen Bokrosig. Ha valamitől kiver a víz, akkor az az a narratíva (copyright by Bogár L.), hogy jön a bajusszal antropomorffá tett kombájn, és fölszántja ezt a mocsaras, szaros ugart, modernizál. Ez az a sztori, hogy Béla bácsi telkén átvezetik a vasutat, és mikor kérdőre vonja őket, mégis mit művelnek, azt felelik: "türelem, Béla bá, modernizálunk." Na, ezt_nem. És ehhez természetesen semmi szükség legitimációra, sem a "nép"-től, sem bármi mástól, ehhez egyedül rackósági felhatalmazás kell: az "egyedüli" racionális, technikai megoldás a modernizátorok kezében van. Így kérdés nincs. Nem kell megkérdezni senkit sem, jó lesz-e az, ha padlót nyalsz fiam, akkor is modernizálunk. És ott van program is.

Tehát: nem programra savazunk, és szigorú értelemben vett "program" nem is létezik. Csak a modernizátoroknak van. Azt meg nem kérjük.

2009. március 22., vasárnap

Baloldali idealizmus

Milyen az ideális Baloldali Vezető? Aki nem csak dialektikusan gondolkodik, de még gesztusai/viselkedése is meglehetősen változékony.

2009. március 21., szombat

Latolgatás

Ne örüljünk, kedves feleim, ne örüljünk előre. Jöhet még derűre ború. Remélhetőleg a Fidesz sem kezd el egyből ujjongani (egyelőre hál'Istennek nem csinálja). Ám ettől még eltöketlenkedheti a dolgot, ahogy sajnos szokta.

Az egyik dolog az, hogy Gyurcsány nagyívű bejelentése (vö. Szenvedélyes Igazságbeszéd 2.0) önmagában semmit sem jelent. Sőt, elsősorban azt jelentheti, hogy ő maga átmenti hatalmát (elsősorban a Pártban, de lehet itt még Big Return is). A szocik számára legelőnyösebb megoldás most valami "szakértő" üzembe helyezése lehet, akit fölvált vagy Ferenc, vagy valamelyik jól fölépített újfiú. És akkor a PR-szakemberek és a seggbebújó értelmiség kaphat a maradék mogyiból egy nagyobb adagot. Semmiféle változás nincs itt, és amíg nem képesek kierőszakolni az előrehozott lónyálat, addig nem is lesz. Addig marad ez a bársonyos posvány, nagy "szerencsénkre" meg 2010-től Kádár Reloaded. És akkor majd pakolom a csomagjaimat, és kérek hozzá praktikus infót Konrád Györgytől.

Ámde. Mit ne tegyünk? Az egy dolog, hogy a Debreczeni Jóska-féle vallásos rajongást a Vezérért ejthetjük. De ilyenkor elkezdődik megint a latolgatás, mi lehet, mi történik. Bogár László (ó, micsoda meglepetés!) máris tudni véli a választ. Azon nyomban belehelyezte a történteket a Harry Potteres magánvilágába, és interpretálta azokat: A globálburzsoászivattyúzóháttérhatalom lokálfüyülősszellentésszaga máris előkészítette a mégrosszabbat. Ötödik válságszint közeleg. Ez már túl van a diskurzus és a rendszer válságán, ehhez már hatodik érzék kell. Globálnyik-neoliberális-tőkehájas szörnyecskék törik már fel a nemzetállamot.
Aha, na a jó büdös francba már a baromságokkal. (Akit érdekel a szofisztikált kritika is, olvasson Balázs Zoltánt).

Próbáljuk ezt meg ennél józanabbul. A szocik egyáltalán nem nyílt lemondásra játszanak, az nem az ő műfajuk. És ne feledjük, hogy Megyót is megpuccsolták, most annyi a különbség, hogy vagy nem látjuk a puccsistákat, vagy maga Ferenc az, esetleg a PR-osok tervezték meg ezt a levezetést. Arról nem is beszélve, hogy a Ferenc-hű értelmiség a múlt hét folyamán elárasztott minket a "goodbye Feri"-cikkekkel, lemondóan, lesajnálva elküldték a miniszterelnököt a sunyiba, azt, akibe ez idáig az Utolsó Reményt is helyezték. Pont a zajos pártkongresszus előtt.

Érthetetlen dolgok ezek a véletlenek, ugye.

2009. március 19., csütörtök

Forradalmárok, szevasztok!


















































Annyira el vagyok itten foglalva pártunk és kormányunk lezsarnokozásával (mert_azok), hogy el is felejtettem kedveskedni szélbalos és nackó honfitársaimról. Így az egy évvel ezelőtti bejegyzést a korábbi blogomról megismétlem. Üdv nekik!



2009. március 18., szerda

a kortárs nackó szélsőbal szellemi nyomora

(Békés Márton majd megdorgál, mert lenyúltam a dumáját. Kap majd egy sört cserébe:-))

Mármost, van ugye a Barikád.hu nevezetű portál. Szeretjük. Mert színvonalas, mélyenszántó írásokkal vagyon tele, és egyből megdobban a szívem tőle. Mint emlékezetes, legutóbb akkorát égtek, mint a Reichstag, együtt Lovas "nem vettem át az átvilágítási jelentésemet" Istvánnal, aki egy stílusparódiát képtelen volt értelmezni. A "kicenzúrázott" interjúból a vérciki részt a Barikád kicenzúrázta - ami nekem emberként és magyarként is fáj (bár nem tudjuk mennyire ciki, mert ennek alapján Lovas tényleg nem Narancsos, inkább egy másik déligyümölcsre emlékeztet...). Hála a Reakciónak, a sorokat azért megőriztük. Szegény Barikádék, igazolni kívánják, hogy deám, ők mégis viccesek - nem sok sikerrel.
Maradjanak inkább a kaptafánál. Budaházy, forradalom, etc.

2009. március 17., kedd

zsarnokság

Csak egy rövid megjegyzés: az egy dolog, hogy az utcakő-dobáló huszárok hülyék. Kérem, azt lehet kezelni.. A másik dolog az, amikor Pártunk és Kormányunk, régi "hagyományaihoz" oly hűen rendőrállami módszerekkel kezel egy nemzeti ünnepet. A terrorizmus eszközévé válik a cumisüveg, a plasztik ásványvíz, de még az alma is. Budapest kész 1984-fílinget öltött 15-én, mindenhol felszerelt kapuk, biztonságiak és zsernyákok. Demszky Gabika végett az ő nagyságos pódiumát nem lehetett megközelíteni (de haza se lehetett menni onnan).
És még valaki azt meri mondani hogy "hülyeség" kommunistázni? Kérem, mi a franc folyik itt? És ez mi a franc, ha nem a komcsi hatalomgyakorlás negédes virtusa? (Tölgyessy Péter szerint alkotmányossági aggályok vannak, és nem is kicsik) A különböző (jó, idiótábbnál idiótább) 12 pontok felolvasása mióta ütközik törvénybe? Az egyetlen, ami még határt szab ennek a velejéig romlott, tetves komenista bagázsnak abban, hogy azt tegye, amit csak akar, az a néhány intézmény, amelyik korlátozza a hatalmukat, meg esetleg Európa maradéka. De az is kevés, mint látjuk.

Kérem, ezek nem változnak. Ezek ugyanazok a mocsadék kommunisták, akik voltak 89 előtt. És úgy is viselkednek.
Nem adok ötleteket, mit érdemelnének cserébe.

2009. március 14., szombat

Egy modernizátor feljegyzései

Hát ennyi, baszmeg. Itt hagyom ezt a szar helyet, itt hagylak benneteket, koszos parasztok. Én persze a lelkemet kitettem értetek, idehoztam volna nektek a Haladást, a Nyugatot, a Fejlődést, a Piacot, de nektek nem kell. Nem kell a bazinagy BMW, nem kell felhőkarcoló Alsóbögyörősvalagpusztára, nem kell 600 kilóméter ótópálya. Én feláldoztam volna magam, értetek. Mert ilyen kurva jóindulatú vagyok, mert akármilyen tudatlan, fajgyűlölő, sárostalpú tahók vagytok és, én azért felemelnélek titeket. Fel oda, ahonnan enmagam szemlélem a világot, a messzi magosból. Onnan, ahonnan népi posztóba tekert egérkék vagytok, drága barátaim.

Mert nektek hiába ígéri az ember a Kánaánt, ti maradtok abban a mocsárban, abban a visszamaradott szarban, amiben most vagytok: kisiskola vidéken, szántóföld meg házipálinka. Mondjátok, így hogy a francba meneteljek Európa felé, ekkora meggyűlt pattanással a hátsómon, he? Európában az ilyeneket már rég szanálták. Hiába magyaráztam el nektek ezerszer, hogy én tudom csak a receptet, én tudom a kulcsot a megváltásotokhoz, ti nem akartok megváltottak lenni. Annyi baj legyen, szarok én rátok! Ti még mindig a földet fogjátok túrni nózival, amikor én már rég a Gazpromban leszek és minden este pezsgőt és kaviárt fogyasztok a Vlagyimirrel. Akkor persze hívnátok vissza, addigra már rájöttök, hogy a Vérfarkas miatt csak szarabb lesz, de hiába. Évekig próbáltam itt fölemelni ezt a koszos, homofóbiás, xenofób, antiszemita népséget a trutymóból, amiben dagonyázik, mindhiába. Hiába igyekeztem demonstrálni a Köztársaság fennségességét, ezek még mindig valami ezeréves, atavisztikus szentlószaron vannak rajta, hát hogyan csináljak én így egy Modern, Európai Köztársaságot?

És majd akkor hajlandó vagyok visszajönni, megnézni a hülye fejeteket, ha befejeztétek a dagonyázást és ráébredtek arra, amivel én már pólyás koromban is tisztában voltam. Majd ha képesek lesztek végre ledobni ezt a dohos, penészes dolmányt, a Múltat, és képesek lesztek eljutni odáig, amin én már rég túlhaladtam: érezni a Jövőt.

Csakhogy ti erre sosem lesztek képesek. Nektek kell valaki, aki ezt beleveri a tahó búrátokba - de ezt a valakit elüldöztétek. Ezért maradtok mindörökre mucsa, amit se a Piac, sem a Haladás bódító szele nem fog megérinteni, mert ilyen helyekre sem a Piac, sem a Haladás nem jár. Azok ugyanis finnyásak.

Na kabbegyíkok, én leléptem!

2009. március 10., kedd

A nap(nép)közgazdász, avagy Louis de Bocqueroche visszatérése

Fellángolt az emdéef, Bokrost az EU-lista, vagy inkább az ország élére. Kezdjük azzal, hogy volt egyszer, hol nem volt, volt egyszer egy ország. Ebben az országban a "konzervatív" szót megvetés övezte, az valami avítt, NDK-dezodorral fertőzött szürkezakós uncsi hülye, aki még mindig zacskós tejet vesz (amiben egyébként még igaza is lehet...). Nem jár kocsival, lovaskocsival közlekedik, meg minden.
Aztán telt-múlt az idő, és midőn minden progresszív politikai irányzat jól lejáratta magát (libbantak, balosok és társaik), hirtelen mindenki elkezdett kapkodni a "konzervatív" jelző után. Ma már konzervatív a Pojácától Bokros Lajosig mindenki. Meg antalliörökséges.

Valahol azért ez vicces. A dialektika törzsfejlődése.

De azért valami csak piszkálja a csőrömet. Eddig az ment, hogy a jobbosok antidemokratikusak (ez egyébként egy részükre igaz, és vállalják is, de miért volna ez pejoráló?), meg "vezérelvűek" és szarnak a demokráciára. Igazából csak a Vezír kell nekik, aztán mint a birkák követik őt, egyenesen Weimar végéig.

Mármost.

Bokrost (megint) úgy akartak odatenni, hogy senki sem választotta meg. De mint mondották, ez "szükségszerű" (vö. "kényszerpálya", későkomcsi technokrata megfogalmazásban), mert itt Ő, Egyedül Csak Ő Van Talpon e Vidéken, ő tudja kihúzni az országot a szarból. Münchhausen báró meg menjen már a francba.
Akkor mégsem olyan fontos a demokrácia az ajrópéer értelemben vett konzerveknek meg a balnak? Ezek szerint a zemberek megkérdezése nélkül oda lehet tolni a "szakembert"?

Ezt az igazolást persze egy konzervatív nem fogja elfogadni. Nem azért, mert nem vérbő antidemokrata, meg elit, hanem azért, mert ez a tipikus szcientista-technokrata igazolás, amin nyugati kántörpartjaik is túlléptek már. A magyar bal nem elég haladó.

Viszont ezt a tanulságot véssük jól az eszünkbe: innentől kezdve ugyanis a bal minden egyes "antidemokrata!" felkiáltását betehetjük a többi komolytalan jelszava közé. És akkor más érveket kérünk mondjuk az autoritás hagyományos (és nem feltétlenül demokratikus) igazolása ellen.

Mekkora öngól!

2009. március 8., vasárnap

Dolgaink így mentek az elmúlt évben...

Lezajlott Vezérünk és Főnökünk évértékelő beszéde. Különben is a múltkor majdhogynem megdicsértem (egyesek szerint ez nekünk kötelező, mert "ők pénzelnek minket" ugye), most viszont sajnálom de: ennyi marhaságot egy helyen már régen hallottam. (Na, most oda a mogyink!) Megszokhattuk mondjuk az ilyen Nagy Beszédeknél, hogy egy óráig tart és nem szól semmiről, most azonban ez a Semmit feltöltötték dalszövegíróink a legbugyutább antikapitalista-etatista szlogenekkel.

OV. a "globális kapitalizmus végéről" értekezett. Remek. Visszaveszik Bogárlacit a MeH-be majd? Gyerekek, ne csináljunk már hülyét magunkból. Másrészt a 29-33-as válsághoz hasonlította a mostanit (tévedés, ez nem arra hasonlít, de hadd ne nekem kelljen már elmondani, amikor nem vagyok közgizda). A "kapitalizmus végéről" való értekezés pariba hozta Viktorunkat Szanyi Tiborral. Ami nem kis teljesítmény. Barack Obama és Soros György pozitív példaként való emlegetése különösen fájt (emberként és magyarként egyaránt). Olyan vezetők kellenek, mint Barack Obama, ez csak természetes: ott áll, nyomdakulccsal és szárazpapírral a kezében, és fossa a "pénzt" (gyk. csinál majd jó kis hiperinflációt). Ha valami, ez aztán tényleg követendő példa, főleg egy jobboldali kormány számára!

A nemzetközi piacokat Orbán nemzetek feletti ellenőrzésnek vetné alá. H. G. Wells somolyog. Egy újabb lépés a "világállam" felé, tényleg erre van szükségünk. A "piacmegolgya" persze rossz mantra, de úgy tűnik, a "zállammegolgya" jó.

A hazai tulajdon bővítésében, és a 88-89-es párhuzamban nagyjából igaza van (a "hazai tulajdon" egy kényes téma: itt asszem, sem a vérglobalista libertáriusoknak, sem a protekcionista nackóknak nincs igazuk; bizonyos esetekben viszont kifejezetten indokolt a hazai tulajdon támogatása, sőt). De a kérdés az: milyen alternatíva van ezzel szemben? Ha a korrupt szoci etatizmussal szemben egy másik, talán kevésbé korrupt, de majdnem ugyanennyire etatista lehetőség áll, akkor nincs igazi alternatíva. Lehet beszélni a zemberekről, emlegetni Soros Györgyöt, de csak remélni tudjuk, hogy ez egy puszta lózunggyűjtemény volt, és nem cselekvési terv.

Mert akkor ezt az egészet megette a fene.

2009. március 1., vasárnap

Humahumahuma

No, a Konzervatóriumon olvasható egy interjú egy főhumanistával. A szöveg egy bazinagy ziccer, ami akkora, hogy teljes egészében ki sem tudom most használni. De azért vannak benne elképesztő passzusok (lecke ez azoknak, akik a jelenlegi politikai elitet megvetik - jóllehet, jogosan - és helyette beleájulnának valami világmegváltó ideológia karjaiba, mint amilyen pl. a humanizmus).

"Szembe kell szegülni azzal az állásponttal, miszerint az antirasszizmus csak azokra lehet jellemző, akiknek nincsenek még negatív tapasztalatai. Az igazi antirasszizmus pont ott kezdődik, ahol egyedi tapasztalatok ellenére sem mondom azt, hogy a BKV-ellenőr bunkó, a rendőr szadista, az amerikai hülye, a taxis csaló, a cigány bűnöző stb."

A gonosz reakciósoknak megint igazuk volt. A negatív tapasztalatok ellenére kell antirasszistának, meg mondjuk balos emberijogi harcosnak lenni: íme az ideológia demonstrációja, amikor nem a valóság és a tapasztalat számít, hanem valamiféle absztrakt ideológia. Hasonlók miatt tartunk ott, ahol.

"Végül, de nem utolsósorban, az ország jelenlegi vezetését és parlamenti pártjainak tevékenységét nézve, nem kell csodálkozni azon, ha az emberek egyre elégedetlenebbek és dühösebbek. Azonban ennek a haragnak a neoliberális gazdasági rendszer ellen kellene irányulnia, amely az igazságtalanságot és egyenlőtlenséget a bőség közepette is növeli."

Ezt ugyan nehéz volna megérteni, de ugye az igazságtalanság nem szinonímája az egyenlőtlenségnek. Suum cuique, ugye. Ráadásul humanista delikvensünk elég nagyot téved, mert az amit "neoliberális gazdasági rendszernek" nevez (és ami jobbára nem létezik, ahogy az az őszinte antirasszista álláspont sem, amit mond), az valójában a globalizáció - de itt bizony szembe kell néznie azzal a keserű dologgal, hogy bizony a globális gazdaság nem növelte, hanem csökkentette az egyenlőtlenségeket [PDF]. Tehát ha a humanisták valóban az egyenlőtlenségeket kívánják csökkenteni, akkor a "neoliberális gazdaságot" bizony üdvözülniük kéne.

"A versenyképességért folytatott verseny lényegéhez tartozik, hogy annak érdekében, hogy olcsó legyen a munkaerő, le kell építeni a szociális hálót, a környezetvédelmi szabályozást, egyszóval mindazt, ami a profitot csökkenti, és a jólétet növeli."

Újabb probléma: ha világmegváltóink csökkentenék a profitot, akkor a jólétet is csökkentenék. Kérdés maradhat, mennyire fontos a jólét stb. (ezzel most itt nem kívánok foglalkozni) - de ami az általános jólétet növelte, azt bizony kapitalizmusnak nevezzük. Vagyis a harácsoló, profitorientált gazdasági rendszernek. Lakásra, kajára pénz, vállalkozás, új házak felhúzása, ennek következtében sokaknak munka és betevő ugyanis az évi rendszeres békejelből nem lesz. Abból lesz, amit a kövér tőkés termel, és amit befektet. És attól lett vége a gyermekmunkának is, nem pedig néhány jószándékú világmegváltó ágálása miatt. Vagyis az általános jólét növekedését baromira nem a szakszervezet, meg a komcsi mozgalmárok érték el, hanem az átkozott kapitalizmus meg "neoliberális" gazdaság, nevezzük akárhogyan. Lehet mindkettőt csepülni, valóban, de akkor más érvekkel kéne.
A "szociális hálóra" vajon miből lesz fedezet, ha senki sem kívánja a profitját növelni, ezzel többletet, amiből tud újra invesztálni? Mind a "szociális törvények", mind a profitcsökkentő törvények, a környezetvédelmi törvények, az "adóztassuk meg jobban a gazdagokat" jól bevált szocialista hívószavai a jólétet nem fogják növelni - vessünk még egy pillantást a volt NDK-ra, emlékezzünk vissza az üres polcaira. Vajon a legszegényebbek élelmezését mi segítette jobban elő, a nyugati kapitalista társadalmak bősége, vagy az NDK üres polcai? A vagyonadót üdvözlik. Hát azt nagyon, mi is. Az nem derült ki persze a dologból, mégis miből lehetne akkor vágni, ha ekkora a teher, mégis több szoci intézkedés, népjóléti, környezetvédelmi meg kutyatöke lenne - nem több lenne akkor a teher? De vannak passzusok:

"Jó lenne, ha közhely lenne, hogy egy aktív békepolitika kialakítása is halaszthatatlan feladat, mivel évente 1200 milliárd dollárt költ a világ katonai kiadásokra, és ennek az összegnek lenne jobb helye."

Világos. Liberális és baloldali felebarátaink szerint az első, amiből vágni kell, az a hadi kiadás (ránéztek mostanában a magyar katonaság állapotára?). Mert béke kell, érted. Azt senki sem mondta el nekik, hogy ha az iszlamista muksó odamegy bombával, azt baromira nem érdekli a béketáborozás, és (hogy a kedvenc mantrámat nyomjam) hogy itt vannak a szomszédban a ruszkik, és őket sem érdekli. Szóval ha (esetleg, mégis) történne valami nagy gebasz, akkor feltartjuk majd Gandhi képét?

"Az emberi jogok második generációjába tartozó szociális jogok védelme érdekében a jelenlegi helyzetben az állam akkor tenné a legtöbbet, ha a fent említett 3 milliárd forintot a munkanélkülivé váltak segítésére, és a bankoknál eladósodott magánszemélyek segítését célzó programokra költené."

A "szociális jog" az egyik kedvenc kategóriám: itt a francia forradalom óta mindenki jogokkal dobálózik, mert attól majd mi leszünk a lovagok, akik azt mondják, ni.
Csakhogy nem leszünk tőle a lovagok, akik azt mondják ni, és pislogunk körbe. Fájdalom, de ezen a földön a megélhetésért dolgozni kell. Mindenki dolgozik azért, hogy legyen mit ennie, legyen hol laknia (jobb esetben). A paradicsomban talán ez magától megy, erőfeszítés nélkül, itt viszont nem. A paradicsomi állapotok megvalósítására való törekvés e világon pedig a totalitarizmus, ahogyan azt oly sokan megírták már.

"Lázadni emberi dolog", mondják.
Most akkor klerikális társaim sanda vigyorát és fejrázását látom. Nem véletlenül.

2009. február 24., kedd

Európa: merre?

Volt szerencsém az imént elolvasni Orbán Viktor (baloldali olvasóim kedvéért: Ordas, Főfasiszta, Ürdüng, Patás, stb.) dolgozatát az Európai Unióról és Magyarországról.

Miben van, miben nincs igaza a Fidesz elnökének?

Először is: Magyarország ma - akár savanyú ez nekünk, akár nem - egy vacak kis nemzetállam, egy a sok közül. Nem volt mindig így és nem is kell szükségszerűen így lennie. És tegyük hozzá, hogy ez bizony nem csak a mi bűnünk, itt sokan tettek azért, hogy idáig eljussunk. És tegyük hozzá azt is, hogy a "nemzetállam" mint önmagában vett jó, nem feltétlenül cél (a Magyar Királyság sok minden volt, de nem nemzetállam - ahogyan a dualizmus idején az Osztrák-Magyar Monarchia sem volt nemzetállam; akkor most tessék összehasonlítani azt a periódust a mostanival, és zokogni egyet zsepibe, mert van miért). Magyarországot igen is naggyá tette birodalmi jellege, nota bene soknemzetiségű mivolta is (kéretik feljegyezni: ez a soknemzetiségű jelleg, és birodalom nem egyenlő a mai multikulti pótvallással). Magyarországon jó volt élni, még az első világháború után is, az előtt meg még inkább. Aztán álmodozó demokratáink a tengerentúlról jól felszabdalták az egészet a "nemzeti önrendelkezés" és "nemzetállami demokrácia" jegyében, kösz (a "nemzeti önrendelkezés" legszebb kifejeződése a délszláv háború volt), majd sikeresen betoltak bennünket mindenféle ideológiai megszállottak és megszállók a szovjetek karjai közé. Noha az is egy "birodalom" volt a maga módján, de most szólok: Orbán Viktornak bizony igaza van. Aki az EU-t a Szovjetunióhoz hasonlítja (nééézd, ezen is-azon is van csillag!), az nem mélyenlátó nagyokos, hanem egyszerűen hülye.
Ezzel mindössze azt kívántam jelezni, hogy a birodalom, csak azért mert birodalom, nem elvetendő gondolat. Sőt.

Miben vagyon még igaza a Sátánnak?

Európa és Magyarország megerősítésében: és igen sok mindent sorol föl. Az oktatás jelenleg kritikán aluli (és végtelenül átpolitizált sok helyen), és azt ne gondoljuk, hogy "versenyképes tudást" (meg ehhez hasonlókat, érted) majd a mi marxista dínóink fognak nekünk adni: fityiszt. Nem fognak.
Külpolitika, egyebek: az EU pillanatnyilag egy erőtlen, de jó nagy bürokrácia - ezért sem tudom osztani Orbán EU-val kapcsolatos optimizmusát. Az, hogy az EU "nemzetekfeletti", az nem az ördögtől való (az uralkodóink is azok voltak), viszont az, hogy valóságos potenciált nem képvisel, aggasztó. Az oroszok egyre leplezetlen módon nyomulnak mindenhol, itt is, és pár nap alatt megmogyorózták egész Európát: nem csak a gáz-alternatíva hiányzik, de kényszerítő/szankcionáló potenciál is. Egyelőre - ez van - a NATO még mindig több kényszerítő eszközzel rendelkezik, mint az EU. Az álmodozó, jószándékú európai szocdemek és libik álmodozhatnak felőlem, de amíg nincs Európának érdekérvényesítő képessége (és ebbe beletartozik a katonai erő is, bizony), addig kitörölhetjük a jóindulattal a hátsónkat. Annyiban lenne értelme Európának (példának okáért), hogy pl. az orosz agresszióval szemben (akár Európa határain belül, akár azon kívül) valamilyen formában fel tudjon lépni. [Megjegyzés: lassan csak megtanuljuk - vagy most, józan ésszel, vagy majd később néhány keserves lecke árán - hogy az orosz előretörés nekünk bizony nem érdekünk; és nem érdekünk az, hogy egy koszos posztkommunista oligarchia - különféle eszközökkel - újra megszálljon minket: Viktorunk aggodalmát ennek kapcsán osztom, nem kicsit.] Szintúgy igaza van az Ürdüngnek a protekcionizmus elutasításában.

Mi a probléma? Jöjjenek a kellemetlenebb dolgok.
szimbólumok, egyebek
Az nem úgy van, hogy a szimbólumoknak, jelentéshordozóknak nincs jelentőségük. Van. Így amíg Európa nem vállalja saját múltját (egy félmondatot se a kereszténységről!), addig valódi erkölcsi erő sincs benne, nem csak a katonai hiányzik. Addig Európa nem áll ki semmi mellett, és semmivel szemben sem: egy üres bürokrácia, amelyik többezer oldalas törvényekkel-és azok módosításaival van elfoglalva, valamiféle racionalista módon, mindezt ötvözve azzal a bizonyos libi jószándékkal. Kevés, nagyon kevés. Önmagunk gyepálása, megtagadása sehová sem vezet. Ezért is rühellem a folyamatos Európát (és az Amerikát) érő alázást. Mi mindig mindenkit bántottunk, az egész civilizációnk romlott Rousseau és 68 óta, stb. Marhaság.

Még egy igazság: Európa és az USA kapcsolatainak erősítése. Erre pedig mondok szépen egy bazinagy igent. Ahogyan Oroszországgal kapcsolatban is, majd ezt is megtanuljuk lassan, nem kevés szenvedés árán: ez a kultúránk, a civilizációnk (vagy ami maradt belőle), tessék ezt tisztelni és megvédeni. Mivel egyelőre az USA-nak van egyedül kényszerítő ereje, nem baj, ha jóban vagyunk velük. Figyelem, itten érdek (-és érték)azonosság van.

A Gonosznak tehát nem kevés dologban van igaza: megerősítésben (külpolitika, gazdaság kapcsán, protekcionizmus elvetésében, USA-kapcsolatok, stb.) mindenképpen.

Az EU-val nekem nem feltétlenül a "nemzetekfeletti" volta a problémám: a Katolikus Egyház is az (noha a kettőt sose mossuk egybe, ugye). Majd ha lesz a szubszidiaritást veszélyeztető lépés, majd ágálok.
A problémám az, hogy az egész bürokrácia és jószándék mögött nincs semmi: sem erkölcsi, sem fizikai erő, se a hagyományok fontossága, semmi.

Amíg ezek nincsenek, olyan sokat ne várjunk.

2009. február 22., vasárnap

Szerénységem bizonyítékául - azok a nagyarcúak!

Szeretném elmondani, miért nem ismerek el másokat, illetve azok teljesítményét. Nem, nem a beképzeltség az oka. Pusztán enmagam képességeinek felismeréséről, azok tudatosításáról.

Nem tudok sokat, de amit tudok, azt nagyon. Így ott nem ismerek ellenérveket.

Ezek meg jönnek itt mindenféle "nagy nevekkel", történészekkel és filozófusokkal, akiknek papírjuk van ezekről, hogy nézzem meg őket. Hát nem nézem!
Most nézzem meg John Lukacsot... John Lukacsot? Minek? Nem olvasom el. Ne, ne vágj a szavamba, elmondom neked kisfiam, miért nem. Mert én tudom a történelmet. Nekem egy Lukacs ne mondja meg, merre hány óra. Különben is ki ez a Lukacs? Ez a Lukacs még Mezőtúron sem járt, mit tudhat az életről? Ott ül, otthon, Amerikában, az indiángyilkos nemzet országában, írja a könyveit és osztja az észt - ezek a kis nímandok meg beszopják. De nem én! Előbb voltam én ezeknek az ismerője, mint bárki ezek közül a "nagy nevek" közül.

Aztán itt vannak ezek a magyarok is, akiket mindenféle kétely nélkül védenek ezek a csicskák. Mindenféle szakmai tekintélyre, meg egyebekre hivatkoznak. Ugyan kérem! Én már akkor zserbót ettem kisvillával, amikor Ablonczy még csak répapürét majszolt. Ez meg itt hülyíti a jónépet, és hazudozik mindenféléről. Mert ezek ilyenek, mind. Lásd Katyn.
És hogy miért mondom el mindezt? Volt rá okom, hogy őket lőjem. Egyrészt a történelemhez és a politikához értek. Nem is keveset. Másrészt, a tapasztalat: én már sok mindent láttam. Túl sokat ahhoz, hogy higgyek ilyen szélhámosoknak. Harmadrészt, épp Ablonczy reputációja végett, sokkal nagyobb károkat tud okozni, mint mások. És ki más mondja meg ezt, kisfiam, bele az arcodba, ha nem én? A korai bölcsességnek kérlek, egyetlen feltétele van: rám kell hallgatni.

És még kételkedsz? Miért? Ja, hogy felmutatni kéne valamit, ez a problémád. Olcsó ál-konzervatív, nem-konzervatív alapállás lesz. De legyen, ha nagyon akarod, bár nekem nincs mit bizonyítanom. Mindből van legalább kandidátusi címem. Hogy honnan? Nekem tudnom kell, én gyártottam őket. És miért?
Nem figyeltél eléggé.
Azért, mert én SEMMIFÉLE címet, kinevezést nem fogadok el hazug történészektől, akik hazudoznak és káros politikai deklarációkat írnak, olyanoktól, akik, tudod, hazudnak Katynról. Meg mindenről. Hogy ők kritizálnak, szerintük nem vagyok kompetens? Ugyan kérlek. Inkább hiszel az ilyen opportunistáknak, mint az igazi konzervatívoknak? Mert én az vagyok, bizony. Ezért is tudhatom, ki az, és ki nem. Na, ők nem.

Ha még mindig kételkedsz, hasonlítsd össze az ő munkásságukat az enyémmel (megtalálod itt: eletmuvem.blog.hu), és nem fogsz kételkedni. Én csak jót akarok neked. Jobb, ha most nyitod fel a szemed. És hogy lásd, te kis hülye, milyen áldozatkész vagyok: én vállalom a felvilágosításodat. Ne légy hálátlan.


[Néhány tételért köszönettel tartozom a Gyógyszerésznek]

2009. február 11., szerda

Fríszpícs

A vélemény szabad, mondották 1990-ben a Rabmadarak. Ezt ma már tudjuk, hogyan kell értelmezni: szabad, ha az övék. Ha nem az övék, akkor nem szabad. Akkor az kirekesztő, fasiszta vélemény, amit a jóérzésűembereknek (=szadi) el kell utasítaniuk, mert ha nem...

Ferenc testvér meg éppen időutazik, vissza az ötvenes évekbe, eszmei bölcsőjének materializált kezdetébe. Rátalált a nosztalgia. Bayer Zsolt megírta, Bayer Zsolt monnyolle. Ha nem mond le, betiltjuk. A pártközpontból eldöntött "megtűrt" üzenetek kísértenek. (Egyébként maga a cikk a szokásos bayeri túlzásoktól eltekintve meglepően kiegyensúlyozott, jegyzem meg - ami meg mégsem az, ahhoz már hozzászoktunk)
Van valamiféle nosztalgikus hangulat ott az alvégen. Ki valódi, ki a semmiből teremtett nosztalgiával barátkozik. A Bayer rasszista, ezért hallgasson; a keresztények nullszázalékosok, de kusslegyen.

És ha valaki még mindig azt hiszi, hogy a Pojáca pöcsvakarása, az "egyeztetések", "csúcsok", és tárgyalások, Kiss Péter pörköltszaftos pólóban való válságkezelése, Draskovics "multiple choice" Tibor újonnan való megfuttatása, Gusztos Péter realitások elleni küzdelme majd egyszer meghozza az áhított haladó megváltást, csak ki kell várni, és már csak nagyon keveset kell aludni; nos, az vegyen le egy Mikszáth-könyvet a polcról, nézzen meg egy Monty Phyton-filmet, röhögjön egy jót, majd röhögje ki saját magát is.
Aztán egyen egy kurvajót, igyon meg kurva sok bort. Satöbbi.

2009. február 10., kedd

Náczik!

Végre. Végre valahára, a maszatolás és a sumákolás végének a kezdete (remélem):

"Ki kell mondani: a cigány származású emberek által elkövetett súlyos bűncselekmények száma aggasztó módon növekszik" – áll a Fidesz elnökségének kedd este kiadott közleményében.

Nehéz volt? Naugye. Akkor most, hogy végre kimondták (holnap náczi lesz a fidesz, de eddig is az volt, mi változik?), tessenek is tenni érte. Először is mehet a Pojáca a kanalas gém nemi szervére, mongyuk. Utána pedig tessék elkezdeni a rendrakást.

Farkas Flóri megint kicsit lütyő, de ez most ne zavarjon minket.
Kicsit uncsi volt már a minden szar kapcsán árpádsávozó miniszterelnök redundáns szólama.

Ordör.

2009. február 9., hétfő

Die Diktatur

Figyelem, erőst szubjektív gondolatkísérlet következik. Modest Proposal.

A "diktatúra" szót szándékosan klasszikus értelmében használom: a római diktátor felhatalmazása ideiglenes volt, és amint a rendkívüli helyzet megszűnt, le is lépett. A probléma ott van (és ezt Carl Schmitt mindenkinél jobban felismerte), hogy a nem normális, általános állapotot nem lehet normális, általános procedúrákkal kezelni (ezt az érvét egyébként a weimari köztársaság káosza ellen használta). Ezért a rendkívüli állapot rendkívüli megoldást követel: a szuverén pedig az, aki a kivételről dönt. Ez a jogi-filozófiai decizionizmus sok rosszra adhat felhatalmazást, de ugyanígy meg is előzheti a legrosszabbat. (Carl Schmitt értelmezése talán némiképp el is tér a klasszikustól)

A rendet helyre kell állítani: ez kemény kéz nélkül, és a szuverén döntése nélkül nem fog menni. A teljes szétesés állapotában gyakran csak két lehetőség van: a polgárháború, illetve az állam felbomlásából következő, a polgárháborút lezáró csoportocska hatalomra jutása és zsarnoksága; illetve a katonai diktatúra, mint pl. Franco esetében.

A rendkívüli helyzet nem "törvénytelen" állapot, sőt. A "diktatúra" a rendet állítja helyre. A "diktatúra" ezért autoriter, tekintélyelvű, és kemény, de sem nem zsarnokság, sem nem totalitarizmus. Aki engedelmeskedik a törvényeknek, azt nem érheti bántódás. A rendkívüli helyzetet, az állam felbomlásának állapotát a parlamentáris viták és többségi döntések nem tudják megoldani, legtöbb esetben még gátolni sem.

Most biztos csúnyaságot mondtam. Mindenesetre ezek bizony megfontolandó érvek.
Következtetések levonását a kedves olvasóra bízom.

2009. február 8., vasárnap

All Roads Lead to Rome

Most akkor jöjjön a vég kezdete, ugye. Mert most biztos én is valami hiperrasszista dumával fogok jönni, és Gusztos Péter beköp a PC rendőrségnél, hogy hátmégis mit képzelek én.
Szarok rá.

Veszprém ugyanis az egyik utolsó lépcsőfok. Ha most nem mondunk állj-t, eláshatjuk magunkat. Mindenestől.

Ez már nem apró kérdések összessége, ez egyetlen kérdés megválaszolatlanul maradása: átengedjük-e a civilizációnkat a barbároknak? Megírtam korábban is, megírom most is: ez barbár invázió. Róma összeomlása, ha úgy tetszik. A barbárok ugyanis csak akkor tudják a nyers erőszak eszközével a hatalmat átvenni, ha a civilizáció rendje, törvényei, falai meggyengültek. A kedves balos kormánynak pedig üzenem, hogy most már kurvagyorsan fejezze be a kommunista propagandamunkát és a fasisztázást, mert erre az ő bőrük is rá fog menni, és nem csak a hatalmuk (az csak idő kérdése). A barbárokban már nincsenek erkölcsi, vagy bármilyen más gátak, nem félnek semmitől. Nőket rúgnak le, késelnek, rabolnak, terrorizálnak. Egy ország nézi. Illetve egy töketlen kormány és csatolt részei hagyják.

És hagyhatjuk az állandó második kerületi megmondást, hogy "mediatív" meg "kommunikáció" és "kulturális párbeszéd", meg a többi szociológiai kutyafüle, nem. A babárok azért tudnak bűnözni, mert hagyják őket: a bűnözés problémájára elég régi megoldások vannak, csak nem használjuk őket. Nem kell itt semmi újat "kitalálni".

A baloldal és a liberálisok sikeresen lerombolták az egész civilizációnkat: Skandináviában nemrég egy egész városrészt gyújtottak fel a muzulmánok, a rendőrök be sem mertek venni, noha őket vették elő, mert a kocsijukban "rasszista" kijelentéseket tettek. Az egész nyugati világ - hála a ballibnek - a saját bűntudatával van elfoglalva, miközben minden idegen nép a tiszta vadember státuszában van, azok bűntelenek, és ha bármi rosszat tesznek, az a mi hibánk.

Mama, egy lószart.

Tessék végre gatyát felkötni, megfogni a kibaszott gumibotot, és kivezényelni a rendvédelmi szerveket az ország minden részére. És ha lehet, ne a jónép és a középosztály eljövendő szarráverésére tessék félretenni, hanem arra, ami minden áldott nap, már szinte mindenkit érint.

Majd ha a kedves liberális értelmiség és kormánytagok hegyvidéki házainak ablakai alatt jelennek meg fáklyákkal a hordák, hogy "kifelé", akkor észbekapnak majd? Vagy az is kevés lesz?

A rohadt életbe, utolsó percben vagyunk.

2009. január 27., kedd

Ez a projekt is bebukott

Úgy gondoltam, nem írok egy jó darabig többet, mert minek, aztán mégis. Remélhetőleg tényleg nem írok ezek után. De.

A Hírszerzőnek sikerült jó mélyre ásnia magát mostan. Ezzel. Szóval az az én álnaiv kérdésem, vajon mi készteti a szerkesztőket arra, hogy a lenullázódott gyökpárt bukott elnökét fórumhoz juttassa? Nem elég az eszdéeszponthu? És mégis, melyik az a mérce, amivel mérve Kóka véleménye mérvadó? Esetleg hihető? Van még olyan bukott kormánypolitikus, akinek a személye jobban szimbolizálná a "hányinger" érzetét? Naugyehogy.

És most nem akarok túl messzire menni. A magyar libertáriusoknak, kapitalizmus-pártiaknak jobban kell utálniuk ezt a figurát, mint nekem. Én csak egy szimpla posztkomcsi karrieristát látok benne, aki perszonifikál majdnem mindent, ami miatt az eszdéesz annyira utálat tárgya, amennyire (a két pólus összeér: a karrierista taposógép az egyik - Kókadoktor -, a másik pedig a mindenkinél mindent jobban tudó Magyar Értelmiségi, aki a magyar ugaron nyavalyog). Tehát azok, akik a magyar valóság bírálatában nem menekülnek a bogárlászlói értelemben vett metafizikai marxizmus spekulációiba, azok horkanjanak fel, de tüstént.

Már kapásból kissé gyanúsan szemléltük nem kevesen a PC és a Hírszerző körét a "konzervativizmus" környékén való kapirgálás közben, de Isten látja lelkünket, mink bizony jóhiszeműek vagyunk, még ha szkeptikusak is. Viszont azoknak a tézise igazolódik be (szinte mindig), akik a legdurvábban mondják meg a frankót. Nem mondok neveket.

Miért is kéne bíznunk a szadis köpenyeget még nem ledobott libsikben?

2009. január 21., szerda

Legitim Pisták

No, Békés Márton és Filep Tamás Gusztáv a legitimistákról. Tessék megtekinteni, már csak a mítoszok eloszlatása végett is. Áhoj.

2009. január 20., kedd

Thank You & Good Night

Ó, én drága kis országom...
Sikerült végül is romokba verni az életemet meg magamat is, úgyhogy gondolkodom egy kis lekapcsoláson - a magam lekapcsolásán is!


Cheer up, Brian! You know 't they say...

2009. január 18., vasárnap

alkoholizmus és legitimizmus

No, kéremtisztelettel.

Sikerült három éjszakát végiginnom. Ez már csak azért is jó, mert legalább meggyőződhettem róla, hogy ha nagyon kell, még bírom. Ellenben sör-ellenes leszek. De komolyan. Már nem az amolyan "esti egy sör"-ellen, hanem a sörvedelés ellen. Gyerekek, ne rúgjatok be sörtől. Felfúj, megvizesedsz tőle, arról nem is beszélve, hogy meg is hülyülsz tőle, és a másnap nem lesz hálás. Kontra bor. A bor jó, a bor a barátod.

Aztán. A hét SP-epizódja a dohányzás-ellenes politikai aktivistákat kigúnyoló rész.

Ésmég. Kedd este fél héttől a Hír tévén a téma honi ifjonc szakértője, Békés Márton értekezik a legitimizmusról. Tessék megnézni.

Más újság nincs. Viszont sokáig éljenek a magyar csajok!

2009. január 15., csütörtök

Újraközlés - "Hoax"

Két részes post volt, egyben megkapjátok a korábbi kritikámat a Cájtgájszt nevű marhasággal kapcsolatban. Ma nyilván máshogy írnám meg, de Isten látja a lelkem, lusta vagyok!

Pt.1.

Annó jobbosok körében voltak népszerűek az összeesküvés-elméletek, de ők most elvannak a szabadkőművességgel. De a balosok, és emancipátorok belelendültek, és igyekeznek ízekre szedni a kereszténységet, mint azt a faszádot, ami mögül irányítanak/irányítottak. Érted, néhány ember, kb. 10, akik az egész világot irányítják. a film itt megtekinthető. A legizgisebb része az első rész, amiben megmagyarázzák a delikvensek, hogy a kereszténység és Jézus sztorija semmi más, csak egy hatalmas lenyúlás korábbi pogány vallásokból. No de lássuk, mi az igazság - ismét, merthogy a dávincsi kód is baromi népszerű volt de most már maximum csak egy mosoly kíséri. Ezek a szemetek nyilván a bizonyítékokkal is manipulálnak és fenntartják a mítoszt. Nomeg elnyomnak.

Először is a film állítja, hogy Horus egyiptomi napisten sztoriját koppintották a keresztény teológusok. Merthogy Horus a szűz jegyében született.
Sajna Horus nem a szűz jegyében született, és erre semmilyen történeti bizonyíték nincs - ennek a bizonyítása tehát még várat magára.
A második állítás az volt, hogy Horust megkeresztelték. De történeti adat erre sincsen, Horust sohasenem keresztelték meg:-(((
Horusbácsi nem járt a vizen, nem élesztett föl holtakat és gonoszt sem űzött ki.
Horusnak nem volt tizenkét tanítványa. A szám hamis.
A Horusról szóló adatok egyike sem említi, hogy Horus egy templony tanítójává vált volna 12 évesen. És még úgysem feszítették meg, és a feltámadás ötletét is csak később tették hozzá a sztorijához:-(((

A film azt is állítja, hogy Jézus nem is létezett - ezt sokan állították már. Korábban. Ennél a Dávincsi kód feljettebb verzió, mert aszerint létezett, csak dürückölt is. A probléma az, hogy meg lehet kérdezni jólképzett agnosztikus történészeket a témáról, mindegyik szerint létezett egy Jézus nevű figura:-((( Inkább azzal próbálkoztak azok, akik nem szerették a keresztényeket, hogy lejárassák, mert annak történeti bizonyítása hogy nem létezett, ölég bajos.

Amúgy az egész film elsődleges forrása egy 1990-es könyv, a "Christ Conspiracy":-)))) hát khm. Mint történeti forrás? na de gyerekek:-))) A könyv írójának forrása egy Allegro nevű muksó volt, akit minden tudós a háta közepére kíván - nem ismerik el tudományos körökben:-((( és nem csak vallásos tudomány körökben nem ismerik. A fószer sajna szélhámos. Néha említik egy-két egyáltalán nem konzi újságban, mint a legszegényesebb tudósnak látszó tárgyak egyikét.

Az ilyen, és ehhez hasonló művek - filmek, könyvek - ugyanabból a gyakorlatból valók, amit David Irving is művel, aki saját képére és hasonlatosságára formálta a Holokausztról szóló tényeket.

téma folyt. köv.

Cheers.

*ex-majdnem történész kolléga fölhívta a figyelmemet arra, ami fölött az ember könnyedén átsiklik: Egyiptomi kultusz az Ozirisz volt és nem Horusz:-)))) de odaseneki, nincs jelentősége:-)))

Pt. 2.

No, akkor kicsit saját észrevételeim:

A film (Zeitgeist) azt állítja, hogy a nagyok és hatalmasok a vallással védik magukat, és azzal, hogy "Isten irányít mindent". Tipikus kritikai balos érv, de hamis. Ha ezt állítjuk, akkor a keresztény vallás egyik alapvető elemét kell eltávolítanunk a képből: a szabad akaratot. Ezt márpedig elég bajosan lehet eltávolítani, öléggé szerves részét képezi ez a keresztény dogmatikának.
A krisztusi kor 33 és nem 30 év. Ha már ragaszkodunk az "asztrológiai pontossághoz", ezutóbbi baki igencsak nagy.
A jó-gonosz, fény-sötétség stb. ellentéthez; ehhez a kereszténység gnosztikus változatait kell számításba venni, és nem a kanonizált verziót. Ezutóbbit a film készítői megtehetik, de 1)az apokrif iratok nagyrésze igencsak ellentmond egymásnak, 2)ezzel csak a kereszténység gnosztikus verzióit cáfolják, az "érvényben lévőt" kicsit sem, nemhogy nagyon, 3)a Biblia gnosztikus változatai valószínűleg későbbi korok terméke, a szakértők szerint. Az egyik "eretnek" irányzat a manicheizmus volt, aminek egy darabig Szent Ágoston is követője volt, ez feltételez két Istent, egy jót és egy gonoszt, a fényt és a sötétséget, melyek állandó harcban állnak egymással. A jó a lelki, a fény, a gonosz a testi, az anyagi. De a probléma ismét csak az, hogy ez nem a keresztény vallás kanonizált verziója. Ha a manicheus kereszténységet akarják cáfolni, hajrá! Ez valóban kapcsolatos volt perzsa vallásokkal. De nem tudok róla, hogy számos manicheus élne ma a keresztények között.
A kanonizált formában azért a sátán és Isten korántsem foglalnak el ugyanolyan súlyú és jelentőségű helyet; Lucifer egy letaszított angyal, és nem Istennel egyenrangú "entitás". Nohát kéremszépen akkor az egyiptomi Horusz-kultuszra (ami amúgy Ozirisz, de odaseneki) építeni, ami tipikus dualista felfogás az nem necces kissé?

Jelen esetben a Zeitgeist első felvonásában bemutatott "cáfolat" a gnoszticizmus gnosztikus cáfolata:-)) De épp ennyire nem vehető komolyan. Az ilyen vélt leleplezések mindig az egyéni alkotáson alapszanak. A film készítői az egész kereszténységben természeti megfigyelések és asztrológiai megfigyelések mitikus szimbolikáját látják. De rosszul teszik, torzítanak, és mindennek a tetejében még tévednek is:-))
Ráadásul a Biblia racionalista megfejtése - ami a doktríner racionalizmus elterjedése óta nagy divat - ismét csak problémákat vet fel, és olyan, mintha selyemből akarnánk szilárd kerítést építeni.

A másik probléma újfent a forrás. A már említett szélhámos történészek 18-19. századi forrásokra hivatkoznak (és az sem véletlen hogy Thomas Paine idézet van a filmben!). De mi van az eredeti forrásokkal? Mert a történészeknél ma már elég kemény alapszabály - tudom, mert itten belénkdöngölik rendesen - hogy elsődleges forrásból kell dolgozni. Az ősi pogány vallások vizsgálatához 18-19. századi szerzők munkája minden, csak nem elsődleges forrás.
Vannak egyébként elsődleges források az ősi pogány vallásokról, ezek egyike sem említ azonban csomó dolgot, melyeket a film készítői bátorkodnak elővezetni, és amikre már utaltam.

Egyébként a film maradék része sem különbözik a többi leegyszerűsítő összeesküvés-elmélettől, amiből már szimplán csak a zsidózás hiányzik, és teljes lenne a kép.

Több szót erre az ostoba parádéra fecsérelni nem szeretnék, elismert történészek - vallásosak és nem vallásosak - elemzései az alábbi címeken elérhetőek, és leellenőrizhetők. Mindegyikük cáfolja a kereszténység és a pogány vallások azon kapcsolatait, melyekről a Zeitgeist beszél:

http://www.tektonics.org/copycat/osy.html

http://www.tektonics.org/copycat/pagint.html

http://www.tektonics.org/copycat/mithra.html

http://www.tektonics.org/copycat/dionysus.html

http://www.tektonics.org/copycat/attis.html

2009. január 14., szerda

Ferenc szerint a szabadság fellegvára

Bizonyára valami különös mazochizmus ült rám így éjnek évadján, de rákattintottam a kapcsolat.hu-ra (nem, akár hiszitek akár nem: ezt nagyjából szökőévente egyszer teszem meg... pont ugyanazért, amiért pl. a Győzike showt soha nem nézem, és amiért csak a legtürelmesebb pillanataimban olvasgatom a balos propagandisták őrületeit). No, Ferenc éppen arra büszkül, hogy a Freedom House szerint Magyarország a "legdemokratikusabb" országok közé tartozik, és egy Márai-idézettel igazolja saját céljait, a legrosszabb rousseau-i értelemben véve.

Mármost a Freedom House a demokratikus taxonómia előállításánál skubizta-e 2006 október 23-at, vagy az kimaradt a szórásból? Ferencnek természetesen csak ezek számítanak, a paragrafusba vagy táblázatba foglalt megnyugtató "eredmények", a protokolláris, semmire épülő hacacárék (Nemzeti Csúcs, etc.), de a valóságra épp annyira nem szeret figyelni, mint amennyire egyik balos sem szeret. Zavarja a látképet.

Ahogyan a népi demokráciák barátsága volt korábban a legfontosabb, úgy lettek most az ilyen semmitmondó "eredmények". Elszámolásra és elszámoltatásra persze ne számítsunk, mert ha van valami, amit a baloldal nem ismer, az a "felelősség" szó. Különös tekintettel az egyéni felelősségre, mert arra oda lehet bökni, hogy ne', rólad vagyon szó. Ilyenkor a bal megszűnik individualista lenni. A bal akkor válik individualistává megint, ha az "önmagát kiteljesítő" egyént valami elnyomó korlátozza (család, törvény, közelgő fundamentalista-konzervtaív teokrácia).

Most Ferenc jól megnyugtatta magát.

Emellett folyik a liberósok visszahódítása-projekt is, meg a Szekularizáció Bátor Védelme. Poszt-vallásos Progresszió. A bal üdvtörténete akkor ér véget, ha eljutunk végre a szekularizáció végállapotába (amikor végre Mindenki Belátja, hogy az egyház bizony elmaradott, irracionális képződmény), meg a demokráciába (értsd: a hatalom természetes birtokosainak - baloldal - stabil hatalma). A Vérfarkasok Uniójától csak ők védhetik meg a szegény liberális pógárt.
Lehet szépen bespájzolni a Tom Lantos Intézetbe - a Vérfarkasok visszatérésének éveire jól jön egy hely, amely a Felépítményre épített menedékként működhet. Ide menekülhet a felvilágosult világpolgár a hétköznapi fasizmus elől.

Szerintetek amúgy mennyire vastag a bőr szeretett Ferencünk orcáján?

2009. január 10., szombat

tradicionalizmus vs. zsarnokság

Mivel mára az univerzalista liberalizmus erkölcsi felsőbbrendűsége magától értetődőnek vett kiindulópont, érdemes ezt az állítást megtámadni. A valószínűleg kantiánus univerzalista etika alapköveire építő, közben gőgössé és lassacskán zsarnokivá váló liberalizmus nem fogad el semmiféle partikularizmust, tradíciót és tekintélyt - a sajátján kívül.

Ezért - Tölgy után - ajánlom én is James Kalb honlapját, amely próbál leszámolni a felsőbbrendűségi komplexusban szenvedő liberalizmussal, és szembeállítja vele a tradíciókat (Kalb jómaga tradicionalista katolikus, ezért e témában is találhatók írások a honlapján). Ennél is fontosabb, hogy elemezi a '45 utáni liberalizmus totalitárius implikációit. (Kalb könyve, a "Liberalizmus zsarnoksága" megrendelhető itten.)

A hagyományos liberalizmus és a szocialista liberalizmus néhol ugyan ütközik, ám mégis sikerült "szintézisre" lépniük: ma Amerikában a "liberal" szimplán ballibet jelent (szerintem nálunk is). Ez a szocialista liberalizmus már nem az állam beavatkozásának korlátozásában látja az üdvbizonyosságot (ez még a jobbik eset), hanem az állam mind jobban való beavatkozásában, amellyel biztosítani kívánja jószándékú céljait - így az emberek önrendelkezése, közösségei és családja kezéből kiveszi a döntés jogát és a velejáró szabadságot.

A felsőbbrendű liberális erkölcs tehát más lehetőségek "embertelen" és "erkölcstelen" mivoltának igazolásával helyezi magát minden más fölé - mégiscsak Carl Schmittnek lesz igaza?