Eduárdó - különvélemény

Mert hogy nem foglaltam állást. Ez azért is lehet, mert nem követtem nyomon őszintén szólva RFE tevékenységét és életét. Annyira nem vagyok benne képzett (de tudtam a muksóról, az igaz).

A Konzervatóriumon lehúzták a srácot, rögtön a halála után, a Reakció valamelyest mérsékeltebb álláspontot mutatott, talán kicsit Eduárdó felé húzva. Az én rövid, és velős véleményem közelebb áll a Reakcióéhoz.

1) Aki megvéd egy magyar falut az idióta szerbektől, akik egy megalomániás (nemzeti)szoci vezetésével lemészárolják mindazokat, akik az útjukba állnak, az bizony hős. És mindezt nem kis túlerővel szemben tette, ráadásul.
2) Morales akciója semmi más nem volt, csak a hatalmának megerősítése, és legitimáció szerzése, hogy a jövőben nyírja az ellenzéket. Az összerakott történet annyira zavaros (Edu mint USA-bérenc stb.), hogy nem is érdemel különösebb említést. Ez régi kommunista Machtpolitik, semmi egyéb. Aki pedig védelmébe veszi a vörös görényt, az szégyellje magát.

Továbbá, persze, zavaros csóka volt. Ideológiailag zavaros, leginkább. De kérdem én: ez elmossa mindazt, amit tett? Az, hogy csúnyákat írt a zsidókról meg Izraelről radikális portálokon, az az indok, ami miatt tkp. "megérdemli" a halálát? (Tessék olvasni a Zindexet, mellesleg, sorjában dőlnek be a bolíviai kommunista kormány vádjai... ennyit erről)
Egy kicsivel több empátiát kérnék. Azoktól, akik egyébként elítélnek mindenkit, aki ideológiai alapon ítélkezik. Ilyenkor kéne. Amikor nem feltétlenül a "mi ólunkból" származó figura csinál valami olyat, ami előtt fejet kell hajtani. Annak a magyar falunak a megvédése pedig ilyen tett volt. Kérdezzük meg szépen magunktól: mi odaálltunk volna? Mertünk volna? Nem, lószart mama, nem mertünk volna. Emberek pedig azért szoktak megmenekülni vérszomjas ideológiai meg egyéb megszállottaktól, mert vannak, akik oda mernek állni. Edu oda mert állni.

A kommunista hatalomtechnika áldozatává válni pedig nem jelent "legitim halált", vagy akármi hasonlót.
Ennyi. Lehet nyüszíteni.

Fehérek között egy Európai

Hát megtörtént végre, drágabarátaim. Megtértem. Tegnap vagy félórán keresztül hallgattam a Patikárius penetránsan antiszemita és nemeurópai gyűlöletbeszédét, és rájöttem, ez milyen csúnya dolog. Teljesen elhatárolódtam. Kettévágtam az asztalt, és megmondtam a Gyógyszerésznek, hogy ő jobbra forduljon és arra sörözzön, én meg fordulok egyet balra.

Mert ezt tovább nem lehet csinálni, kedvesbarátaim. Vagy Európaiak leszünk, vagy semmilyenek, és ittragadunk ebben a hülye Horthy-nosztalgiás, posványos keleti nemkonzervativizmusban olyanokkal, mint a Fospumpa. Ezért javaslom a Patikárius-féle uszító, gyűlöletbeszélő antiszemiták azonnali elzárását.
A társadalmi béke érdekében. Evégett folyamatosan egyeztetek Kiss Péterrel.

Nincs más út, barátaim. Európaiság vagy Bukás.

Gyűlöletkérdések

Én ezt nem értem. Tényleg nem. Volt egyszer ez a Voltaire nevezetű elmeroggyant, a balosok és liberósok kedvenc origója, mindig az ő agyonnyálazott szlogenjét büfizik vissza (ami sokak szerint nem is tőle származik). Aztán valahogy a dialektika következtében most inkább szájkosarat vágnának sokak orcájára. Mert nyilván, ha fejed fölött Damoklész kardja, akkor kétszer is meggondolod, mersz-e beszélni. És akkor jó lesz, mert amit gondolsz, az nem lesz kimondva.

To make myself clear: undorítónak találom azt a gúnyolódást, amit egyesek a holokauszt körül csinálnak. Megalázott, meggyilkolt, megsemmisített emberek sorsából gúnyt űzni az undor nevezetű érzet felfoozott verzióját idézi elő bennem.
De.
Sok mindentől undorodunk még. Persze, nem ugyanaz, de szerintem az utcán köpködni is undorító, a vécét tarthatatlan állapotban tartani is az, és nyilvánosan vihorászni valaki külsején is az. Természetesen nem mérhető súlyban az előzőhöz.

Ámde számos más hasonló eset van: Magyarországon senkit sem ért még atrocitás és megbélyegzés azért, mert a Gulagot vagy a szovjet rendszer kegyetlenségeit és bűneit tagadta. Kíváncsi vagyok, vajon Németországban van-e ilyen rendelkezés, ami erre vonatkozik? Már csak embertársaim végett is aggódom ezért, ti. itt negyven évig nyomorított meg milliókat egy kommunista diktatúra, de ekörül maszatolni minden további nélkül lehet. Ahogyan az NDK sem volt éppen mennyország.
Zoltai Gusztáv persze felrí, hogy nadetényleg: "A holokauszt tagadása az egyik legaljasabb, legbutább és leggyávább dolog a világon, hiszen az elpusztított emberek nem tudnak tiltakozni, mégsem szankcionálják Magyarországon még ma sem". Jó. De ez a szankció mégis hogy nézne ki? Megfogjuk a tizenéves kisnyilast, és püfföljük a fejét történelemkönyvvel?



Sem a hülyeséget, sem az undorító viselkedést nem lehet törvényi eszközökkel "szankcionálni". Ahogy az is hülyeség, és maximálisan kontraproduktív, hogy az általunk nem kedvelt vélemények majd megszűnnek létezni, ha börtönnel meg "szankciókkal" fenyegetjük a hangoztatóikat.

Vagy akkor legyünk következetesek. Ám legyen. De akkor kérem, minden destruktív véleményt kéretik szankcionálni. Tilos pl. a hazát, a nemzetet, az egyházakat (Vendée!) gyalázni, és tilos mismásolni a kommunizmus bűneivel kapcsolatban. Égessen Ön is velünk Sartre-ot és Marcuse-t!

No, mehet a menet, libik?

Napi populizmus

Na kérem, velem az a baj, hogy populista vagyok. Meg intoleráns és érzéketlen is, mint azt többször megkaptam, továbbá nem vagyok érzékeny a legnagyobb problémákra (tomboló fasizmus, antiszemitizmus stb.), ennek ellenére komcsizok állandelon, az meg nem ejrópéer.

Mármost.

Elolvashattuk libbant sztárpublicisták tömkelegétől, hogy igen, kurvára basszanak oda bizonyos rétegeknek, pl. a családos középosztálynak (középosztály, haha), a tanároknak, orvosoknak, mert. És milyen jó lesz az, mert bizony ott lehet spórolni. Ez itt a baj, meg a "közszféra" és "bürokrácia" úgy általában.

Akkor most jöjjön a populizmus.

Tessék szépen megnézni ezt. A "bürokrácia" és a "közszféra" az problémás, de a különböző állami zéerték léte, létszáma, költsége az nem. Ha jól beültetjük a sok büdös kommunistát (ja persze, már megint ezt nyomatom, de az ég szerelmére, nézzünk már végig a neveken!), akkor jó lesz - káder nem vész el, csak átalakul. És ha azt mondom, mégsem a tanárokkal van a baj, hanem a zéerték székeibe belecsücsülő pöffeszkedő kommunistákkal, az évi 70-80 milliós fizujával, meg a létszámon felüli alkalmazottal, én vagyok a köcsög, és az összes tanárral meg orvossal együtt fideszes. És én menjek a halász falára, nem vagyok elég európaértelembenvett, mert a kötél meg az oszlop jut eszembe minden egyes alkalommal.
És tényleg.

Ugyanis a "hülyetanárok" adójából fizetik ezt a sok jómadarat, és ez bizony előhozza belőlem a Schuster Lórántba oltott Prónay Pált, hogy Oli bácsit idézzem.

Persze a zéerték maradnak (akik eddig kérdezték, na ez az többek között, amiről beszélek, amikor a Hálózatot emlegetem), etetni kell a sok büdös kommunistát.

És lehet finnyáskodni, de addig fogok büdöskomcsizni, amíg van bennem szusz.
Csókolom.

Válságkezelés

Peter Singer kortárs filozóf okoskodik a G20 és a válság kapcsán. A recept a régi: el kell venni a gazdagoktól, és szét kell osztani a szegények között! Természetesen globálisan.
Ez remek, kedves Péter, de akkor már miért ne menne tovább a progresszió? Először is, emancipáljuk az állatokat, és utána kezelhetné a válságot mondjuk egy bakkecske az istállóból. Bár ha belegondolok, hogy a válságot olyan emberekre bízzák, mint P. Singer, meg Bono, akkor mégis inkább a bakkecskét választanám.