Megint a félelem igazgat

Egyre többször lehet hallani - és ebben csak egy epizód volna a Magyar Demokratikus Charta és a Roma Polgárjogi Mozgalom mostani piknike - hogy Magyarországon, ezen belül Budapesten is félni kell.
Mi mástól, mint a náci veszélytől.

Mint résztvevő megfigyelő, rendszeresen városnézek (főleg az éjszakai órákban, ki érti ezt?), és próbálom fölmérni a Nagy Veszélyforrások mértékét. Eddig azt sikerült megfigyelnem, hogy a Rettegő Szabadelvű Ifjúság hétfőtől vasárnapig a városban tartózkodik, annyira fél (főképpen a Deák téren, a Gödör nevű hely mellett tartózkodnak; korábban itt lehetett összeszámolni az SZDSZ ifjú szavazóbázisát, ma valószínűleg ugyanezt mondhatjuk el az LMP kapcsán). A buszok általában tömve vannak ezekkel az Alternatív, Szabadelvű ifjakkal, és a belvárosban való kalézolás is szokásuk. A náci veszélytől való félelmet tehát nap mint nap felülírja a pia-és puncivágy. Probléma egy szál se.

Budapest ugyanis kialakította a korábban balos megmondók által megálmodott struktúrát a különböző szubkultúráknak: a "békés egymás mellett élés" mintáját. Így van nácikocsma, pankkocsma, hippiplacc, zsidókocsma, meg amit akartok. Mindenki kedvére válogathat. Előfordul ugyan, hogy a bizonyos szubkultúrák képviselői találkoznak, és a "társadalmi párbeszéd" rosszul sül el, de ez hol nincs így? Ellenben ez Budapest belvárosában meglehetősen ritka. Amitől félni kell, az maximum az, hogy a zsernyák elkap sörrel a kezedben (ez bizonyos kerületekben egyenlő a lehetetlennel tíz óra után, már ha az emberfia nem készült jó előre az estére). A lényeg viszont az, hogy Budapesten „félni” a náci veszélytől, nos kérem, ez álhisztéria. Az az egy szem Totenkopf-SS pólós kabarészökevény a buszmegállóban ugyanis még nem számít „náci veszély”-nek. Ha már számolgatunk, akkor hippi, ill. rasztaveszély inkább volna.

Ennek ellenére a Fasizmus Miatt Főműsoridőben Aggódó balliberális Értelmiségi Elit nem átallott cigányokat vinni a Szent István Parkba – ami legalább azért kuriózum, mert, mint azt KKTT megjegyezték, eddig ott cigány nem volt. Így viszont azt a csendéletet is sikerült elénk varázsolni, hogy ex-munkásőr bácsik és nénik, akik 89 előtt még gumibottal csépelték a „gyerekcsínyeket” elkövető cigányokat, most értük aggódtak, Chartás pólóban. Ami szintén nem mindennapi. Ha az ember fél, akkor távol marad azoktól a helyektől, ahol félelme szerint baj érheti. Ennek nyoma sincs Budapesten. A belváros éjszakai élete él és virul, dugig van az ifjakkal (s ez így jól is van). Innentől kezdve viszont a ballib megmondás elbukott a Reality Checken. Náci veszély? Get on with it!