Európa: merre?

Volt szerencsém az imént elolvasni Orbán Viktor (baloldali olvasóim kedvéért: Ordas, Főfasiszta, Ürdüng, Patás, stb.) dolgozatát az Európai Unióról és Magyarországról.

Miben van, miben nincs igaza a Fidesz elnökének?

Először is: Magyarország ma - akár savanyú ez nekünk, akár nem - egy vacak kis nemzetállam, egy a sok közül. Nem volt mindig így és nem is kell szükségszerűen így lennie. És tegyük hozzá, hogy ez bizony nem csak a mi bűnünk, itt sokan tettek azért, hogy idáig eljussunk. És tegyük hozzá azt is, hogy a "nemzetállam" mint önmagában vett jó, nem feltétlenül cél (a Magyar Királyság sok minden volt, de nem nemzetállam - ahogyan a dualizmus idején az Osztrák-Magyar Monarchia sem volt nemzetállam; akkor most tessék összehasonlítani azt a periódust a mostanival, és zokogni egyet zsepibe, mert van miért). Magyarországot igen is naggyá tette birodalmi jellege, nota bene soknemzetiségű mivolta is (kéretik feljegyezni: ez a soknemzetiségű jelleg, és birodalom nem egyenlő a mai multikulti pótvallással). Magyarországon jó volt élni, még az első világháború után is, az előtt meg még inkább. Aztán álmodozó demokratáink a tengerentúlról jól felszabdalták az egészet a "nemzeti önrendelkezés" és "nemzetállami demokrácia" jegyében, kösz (a "nemzeti önrendelkezés" legszebb kifejeződése a délszláv háború volt), majd sikeresen betoltak bennünket mindenféle ideológiai megszállottak és megszállók a szovjetek karjai közé. Noha az is egy "birodalom" volt a maga módján, de most szólok: Orbán Viktornak bizony igaza van. Aki az EU-t a Szovjetunióhoz hasonlítja (nééézd, ezen is-azon is van csillag!), az nem mélyenlátó nagyokos, hanem egyszerűen hülye.
Ezzel mindössze azt kívántam jelezni, hogy a birodalom, csak azért mert birodalom, nem elvetendő gondolat. Sőt.

Miben vagyon még igaza a Sátánnak?

Európa és Magyarország megerősítésében: és igen sok mindent sorol föl. Az oktatás jelenleg kritikán aluli (és végtelenül átpolitizált sok helyen), és azt ne gondoljuk, hogy "versenyképes tudást" (meg ehhez hasonlókat, érted) majd a mi marxista dínóink fognak nekünk adni: fityiszt. Nem fognak.
Külpolitika, egyebek: az EU pillanatnyilag egy erőtlen, de jó nagy bürokrácia - ezért sem tudom osztani Orbán EU-val kapcsolatos optimizmusát. Az, hogy az EU "nemzetekfeletti", az nem az ördögtől való (az uralkodóink is azok voltak), viszont az, hogy valóságos potenciált nem képvisel, aggasztó. Az oroszok egyre leplezetlen módon nyomulnak mindenhol, itt is, és pár nap alatt megmogyorózták egész Európát: nem csak a gáz-alternatíva hiányzik, de kényszerítő/szankcionáló potenciál is. Egyelőre - ez van - a NATO még mindig több kényszerítő eszközzel rendelkezik, mint az EU. Az álmodozó, jószándékú európai szocdemek és libik álmodozhatnak felőlem, de amíg nincs Európának érdekérvényesítő képessége (és ebbe beletartozik a katonai erő is, bizony), addig kitörölhetjük a jóindulattal a hátsónkat. Annyiban lenne értelme Európának (példának okáért), hogy pl. az orosz agresszióval szemben (akár Európa határain belül, akár azon kívül) valamilyen formában fel tudjon lépni. [Megjegyzés: lassan csak megtanuljuk - vagy most, józan ésszel, vagy majd később néhány keserves lecke árán - hogy az orosz előretörés nekünk bizony nem érdekünk; és nem érdekünk az, hogy egy koszos posztkommunista oligarchia - különféle eszközökkel - újra megszálljon minket: Viktorunk aggodalmát ennek kapcsán osztom, nem kicsit.] Szintúgy igaza van az Ürdüngnek a protekcionizmus elutasításában.

Mi a probléma? Jöjjenek a kellemetlenebb dolgok.
szimbólumok, egyebek
Az nem úgy van, hogy a szimbólumoknak, jelentéshordozóknak nincs jelentőségük. Van. Így amíg Európa nem vállalja saját múltját (egy félmondatot se a kereszténységről!), addig valódi erkölcsi erő sincs benne, nem csak a katonai hiányzik. Addig Európa nem áll ki semmi mellett, és semmivel szemben sem: egy üres bürokrácia, amelyik többezer oldalas törvényekkel-és azok módosításaival van elfoglalva, valamiféle racionalista módon, mindezt ötvözve azzal a bizonyos libi jószándékkal. Kevés, nagyon kevés. Önmagunk gyepálása, megtagadása sehová sem vezet. Ezért is rühellem a folyamatos Európát (és az Amerikát) érő alázást. Mi mindig mindenkit bántottunk, az egész civilizációnk romlott Rousseau és 68 óta, stb. Marhaság.

Még egy igazság: Európa és az USA kapcsolatainak erősítése. Erre pedig mondok szépen egy bazinagy igent. Ahogyan Oroszországgal kapcsolatban is, majd ezt is megtanuljuk lassan, nem kevés szenvedés árán: ez a kultúránk, a civilizációnk (vagy ami maradt belőle), tessék ezt tisztelni és megvédeni. Mivel egyelőre az USA-nak van egyedül kényszerítő ereje, nem baj, ha jóban vagyunk velük. Figyelem, itten érdek (-és érték)azonosság van.

A Gonosznak tehát nem kevés dologban van igaza: megerősítésben (külpolitika, gazdaság kapcsán, protekcionizmus elvetésében, USA-kapcsolatok, stb.) mindenképpen.

Az EU-val nekem nem feltétlenül a "nemzetekfeletti" volta a problémám: a Katolikus Egyház is az (noha a kettőt sose mossuk egybe, ugye). Majd ha lesz a szubszidiaritást veszélyeztető lépés, majd ágálok.
A problémám az, hogy az egész bürokrácia és jószándék mögött nincs semmi: sem erkölcsi, sem fizikai erő, se a hagyományok fontossága, semmi.

Amíg ezek nincsenek, olyan sokat ne várjunk.