Utolsó reflexiók az amerikai elnökválasztásról

Amerika proletariátusa és egész Európa jószándékú szocdem tömege már előre örül. Change we can believe in. Hope in Change. Change in Hope. Hölgyeim és uraim, az Egyesült Államok az első fekete ... télapóját készül megválasztani.

Nem kívántam ugyan véleményt nyilvánítani az ami elnökválasztásról, vagy legalábbis mélységében semmi esetre sem, de még az utolsó pillanatban állást foglalok, ahogy illik. És akármilyen jelölt is, és akármilyen is az alelnökjelöltje (aki viszont MILF, és mindez Bidenről nem mondható el), még mindig McCain a jobb választás. Obamával csúnyán pórul járhatunk - sokkal csúnyábban, mint ahogy most képzeljük.

Obama nem egy gyakorlott politikus, hanem egy igazi balos "nevelvény", akit az Academic Left dédelgetett Amerikában. Jó belépő, de nem nálam. Kiváló mozgás, kiváló gesztusok, kiváló beszédtechnika. De ez minden. Mögötte semmi, I repeat, semmi nincsen. Obama egy igazi demagóg, a populizmus korának gyermeke, akinek egyetlen feladata az volt, hogy megtanuljon egy tömegtársadalmat manipulálni - és mitagadás, ez megy neki. McCainnél mindenképpen jobban.

Obama mindenkinek előadja a Megváltás Evangéliumát. Ő mindenkit szeret, mindenkivel jóban lesz. Szereti a muzulmánokat, a keresztényeket, a zsidókat, az európaikat, mindenkit szeret. És békét hoz, nyilván. Ám épp ezért nem tudjuk, mi fog következni; Obama nem a politikai realitások talaján mozog, hanem néhány baloldali lázálomban (Hope, Change, az igazi vizionárius balos hablatyok tárháza), ügyes retorikát és stratégiát használva. A megkapó fekete fiú, aki idáig vitte, és majd Ő Megváltja Amerikát. A probléma azonban az, hogy idővel választania kell majd: kivel és ki ellen van (Carl Schmitt) valójában a politika színpadán. Mint az USA elnöke, ugyanis, nem teheti meg, hogy semleges marad. És amikor döntenie kell, akkor az egy súlyos döntés lesz, és nem is biztos hogy helyes - ám minden töketlenkedéssel azokon fog erősíteni, akiknek az erősődésére a legkevésbé sincs szükségünk.

Az egyetlen "remény" az, hogy Obama nem hajtja végre azt a szoci programot, amiből itt-ott csepegtetett részleteket. Bár igazából nem tudjuk, mit is akar, hiszen egy csomó radikális nyilatkozatát visszavonta (különben nem tudom, miért lepett meg sokakat a szélsőbalos terroristával való kapcsolata - én még a szemöldökömet sem húzom föl erre, aki ilyen háttérrel rendelkezik, annak esetében ezen egy cseppet sem lepődöm meg). De valószínűbb az, hogy megvalósítja. Lesz majd Nagy, Gondoskodó Állam, és az majd jó lesz. Nem lesz viszont innováció sem az egészségügyben sem máshol (Michael Moore és a hozzá hasonló propaganda-paprikajancsik filmtucatjai ellenére az amerikai egészségügy az egyik legjobb a világon - a nem biztosítottak jelentős része nem is kíván biztosítást fizetni, a gazdagok pedig szintén nem fizetnek, mert kifizetik az orvosi ellátást. Azonban az egészségügy innovációja szinte mindig onnan érkezik). Nem lesz erős Amerika a nemzetközi politika színpadán, ami most, főleg nekünk, a lehető legfontosabb lenne - miután Oroszország újra elkezdett ficánkolni, arról nem is beszélve, hogy az iráni elnök tényleg egy kretén.

Bush-ék viszont - sajnos - tényleg elkúrták. De nem ott, ahol a demokraták, és az Európai Értelemben Vett Baloldali Értelmiség gondolja. A Fannie Mae és a Freddie Mac által létrehozott ganajkupacot a gonosz republikánusok el akarták takarítani, de ezt a demokraták rendre megakadályozták. Egy null a Gondoskodó Állam híveinek (de milyen áron?).
Az iraki háborút viszont elkúrták. Sajnálom, pikk-pakk, neoknonokat is bírjuk, meg mindenkit bírunk - egészen az iraki b@szakodásig. Fals érvekkel, fals logikával odamenni, majd beragadni, az bizony ciki. A másik elkúrás pedig a mostani Bailout - ez az erkölcsi alapokat ássa alá. Ha valakik helytelenül bizniszelnek, akkor azok bizony viseljék a következményeket - és ne kapjanak állami segítséget. Bushék tehát elsősorban ezen a két placcon kúrták el.

Obama jól beszél, jól öltözik, hopechange, youcanbelievein. Ugri-burgi balos, hangzatos szlogenekkel. Azt mondja, ami teccik a népnek. Kossuth Lajos, új kiadásban.

Sajnos, most pont ez az utolsó dolog, amire szükségünk van. Egy határozatlan, tapasztalatlan, idealista álmokkal küszködő balosra.

Szóval akkor még egy utolsó kiáltás bele az éjszakába, akárhogy is lesz.
Hajrá, McCain!