Egy modernizátor feljegyzései

Hát ennyi, baszmeg. Itt hagyom ezt a szar helyet, itt hagylak benneteket, koszos parasztok. Én persze a lelkemet kitettem értetek, idehoztam volna nektek a Haladást, a Nyugatot, a Fejlődést, a Piacot, de nektek nem kell. Nem kell a bazinagy BMW, nem kell felhőkarcoló Alsóbögyörősvalagpusztára, nem kell 600 kilóméter ótópálya. Én feláldoztam volna magam, értetek. Mert ilyen kurva jóindulatú vagyok, mert akármilyen tudatlan, fajgyűlölő, sárostalpú tahók vagytok és, én azért felemelnélek titeket. Fel oda, ahonnan enmagam szemlélem a világot, a messzi magosból. Onnan, ahonnan népi posztóba tekert egérkék vagytok, drága barátaim.

Mert nektek hiába ígéri az ember a Kánaánt, ti maradtok abban a mocsárban, abban a visszamaradott szarban, amiben most vagytok: kisiskola vidéken, szántóföld meg házipálinka. Mondjátok, így hogy a francba meneteljek Európa felé, ekkora meggyűlt pattanással a hátsómon, he? Európában az ilyeneket már rég szanálták. Hiába magyaráztam el nektek ezerszer, hogy én tudom csak a receptet, én tudom a kulcsot a megváltásotokhoz, ti nem akartok megváltottak lenni. Annyi baj legyen, szarok én rátok! Ti még mindig a földet fogjátok túrni nózival, amikor én már rég a Gazpromban leszek és minden este pezsgőt és kaviárt fogyasztok a Vlagyimirrel. Akkor persze hívnátok vissza, addigra már rájöttök, hogy a Vérfarkas miatt csak szarabb lesz, de hiába. Évekig próbáltam itt fölemelni ezt a koszos, homofóbiás, xenofób, antiszemita népséget a trutymóból, amiben dagonyázik, mindhiába. Hiába igyekeztem demonstrálni a Köztársaság fennségességét, ezek még mindig valami ezeréves, atavisztikus szentlószaron vannak rajta, hát hogyan csináljak én így egy Modern, Európai Köztársaságot?

És majd akkor hajlandó vagyok visszajönni, megnézni a hülye fejeteket, ha befejeztétek a dagonyázást és ráébredtek arra, amivel én már pólyás koromban is tisztában voltam. Majd ha képesek lesztek végre ledobni ezt a dohos, penészes dolmányt, a Múltat, és képesek lesztek eljutni odáig, amin én már rég túlhaladtam: érezni a Jövőt.

Csakhogy ti erre sosem lesztek képesek. Nektek kell valaki, aki ezt beleveri a tahó búrátokba - de ezt a valakit elüldöztétek. Ezért maradtok mindörökre mucsa, amit se a Piac, sem a Haladás bódító szele nem fog megérinteni, mert ilyen helyekre sem a Piac, sem a Haladás nem jár. Azok ugyanis finnyásak.

Na kabbegyíkok, én leléptem!