Közel-keleti perplexus

No, csak röviden, és - előre szólok - a témában nem túl jártas módon véleményt nyilvánítok a mostani gázai konfliktusról. Valamint avégett is előre szólok, hogy nem nyitok vitát arról, Izraelnek van-e joga megvédeni magát, horribile dictu, van-e joga létezni. Így ha bárki is olyan kommentekkel próbálkozna, hogy a betolakodó zsidóknak illegitim államuk van ott, azonmód kivágom, megspórolhatja magának ezt a kört. Ennek azon egyszerű oka van, hogy minden hülyeségre nincs időm, és energiám sem. Úgyhogy "Ahmi" magasztos gondolatmeneteire itt nem vagyok kíváncsi.

Kezdjük azzal, hogy nem kezdek el támogatni semmiféle politikai extrémizmust csak azért, mert valakit "elnyomnak". Ezt a hülye osztályharcos logikát már ismerjük, és engem kicsit sem tud megérinteni. Az ilyen politikai szólamok kevesebb izgalmat váltanak ki belőlem, mint Soma mamagésa (pedig...). Az iszlamista szélsőségesek ugyanis_igenis_forradalmi mozgalmat művelnek, annak minden szir-szarával együtt: indoktrinálják a gyerekeket, propagandát nyomnak, és valóságos háborút viselnek a keresztények, a zsidók és ab ovo a Nyugat ellen. Ez a redemptív politikai mozgalom a marxizmushoz hasonlít, és szeresse/támogassa az, akit két anya szült.
Mivel a Szent Küzdelem nevében tulajdonképpen semmi sem szent (pláne nem az emberi élet, mint azt nem egyszer elmondták iszlamista vezetők), ezért a kedves "szabadságharcosok" előszeretettel bújnak civilek mögé - így kerülnek Hamasz-hadállások kórházakba, meg iskolákba. Cukiság.

Aki pedig a Nyugat elleni háborút nyugatról támogatja, egyen zabot, komolyan. Az olyanokat, akik a saját kultúrájuk, szabadságuk elpusztítására törekvő mozgalmakat rokonszenvvel szemlélik, azokat nyugodt szívvel nevezhetjük idiótáknak. (Az ilyen idiotizmus odáig megy, hogy a nyugati iszlamista terrorizmust a "cionisták" hátsó szándékának eredményeként tünteti fel - igen, világos: a zsidó államnak érdeke nyugati szövetségeseinek és saját magának az elpusztítására törekvő mozgalom rejtegetése, és globálissá tétele - kiemelkedő vaslogika!)

A másik része az, hogy Izrael épp most húzza ki a gyufát a nyugati közvéleményben is - mondjuk őszintén, ennek túl nagy jelentősége nincsen. A nyugati baller zsurnalizmus ugyanis pont annyira van az iszlamisták seggében tövig, mint hazai radikálisaink. Amerikának is van ám Michael Moore-ja, aki szerint "terrorista-veszély" nincs. Mondotta ezt 9/11 után. Ez nagyjából megegyezik Ferkó nagyajólét szólamával, illetve az Erik a viking megfelelő jelenetével. Izrael politikájának a kritikája viszont teljesen legitim. Ezt mondja Pat Buchanan is, aki szerint a Bush-adminisztráció egyetlen követhető külpolitikai irányvonala Izrael felé az volt, hogy Izrael bármit is csinál, az rendben van, és támogatjuk. Ez viszont nem külpolitika. A barátság és a szerelem működhet ilyen alapon, ha viszont a Bush-adminisztráció szerelmes Izraelbe, akkor súlyos képzavarban van. Izraelnek érdeke az Amerikával való szövetség, és vice versa. Nagyjából ennyi, és nem több. Aki mindenféle erotikus affinitást lát ebbe bele, az el van tévedve, kap egy Morgenthau könyvet, vagy tudomisén micsodát.

Teljes mértékben egyetértek Szabó Márkkal, és nagyjában-egészében Novák Attilával is. Novák helyzetértékelése helytálló, a végén tett "javaslata", ill. megoldási terve viszont abszolút szürreális. Azt írja Novák:
"Ebben természetesen benne foglaltatik az, hogy a palesztin társadalomnak is meg kellene teremtenie a saját demokratikus és ellenőrző mechanizmusait, és át kellene mennie egy olyan társadalmi átalakuláson, melynek végeredményeként a militarizálódott lakosság az iszlám és a fegyverek hatalma helyett a tudás és a kooperáció nyugodtságában és előnyeiben bízna."
Ez maximum Wishful Thinking. Tiszteletreméltó, de teljesen naív elképzelés, hogy oda lehet menni, és az arab világot "demokratizálni" lehet, meg "szekularizálni" stb. Ezek tökéletesen aufklerista elképzelések, és még ha jószándékúak is, működésképtelenek. Ráadásul - sajnos, tetszik-nem tetszik - az ilyen háborús konfliktusok, mint azt a nevük is sugallja, háborús megoldást követelnek. Arra aztán semmi szükség nincsen, hogy mondjuk egy jószándékú ballibbant derékhad odamenjen, és elkezdjen "demokratizálni". Ugyanennek a vízióját katonai kiadásban láttuk már Irak esetében is (hogy aztán utópia-e, vagy Machtpolitik szimplán, jó kérdés, de a végeredmény tekintetében tökéletesen mindegy is). És kérdéses az is, vajon a "demokratizáció" mindenki másnak jó-e.

Természetesen a provokációra válaszolni kell, nem hippigyűlést tartani (főleg nem az ENSZ nevű kupleráj hathatós közreműködésével), de Izrael dolga mégis az, hogy megfontoltan válaszoljon, és ne csak simán "odabasszon". A civileknek pedig vízre, kajára, miegyébre szüksége van. A nyugati ballibbantak állandó "humanitárius katasztrófa"-szólama kicsit leértékeli a problémát hosszútávon, de ilyenkor érdemes erre figyelni. Másrészt kell valami stratégia arra, hogy a terroristákat ki lehessen "szűrni" a civilek közül - legalább ilyenkor (persze, innen könnyű).
Mindenesetre azt mondani, hogy az izraeliek reakciója "túlzó", puszta eufemizmus. De komolyan. Tessék arányosan fellépni, mán.
Egyébként lassan de biztosan látom igazolódni President Obama-val szembeni komoly kételyeimet. Az egész konfliktusról Obamának "nincs véleménye". Király. Ha nekem nincs véleményem, vagy nem látom át, az egy dolog. ha az USA elnökének nincs, az kicsit kellemetlenebb, asszem.

Ez a probléma egyhamar nem fog megoldódni. De a politika a konfliktusok világa (is, természetesen), ezért nincs min csodálkozni. Valamint az izraeli külpolitika kritikája mellé nem szabad elfelejtenünk, hogy a radikális iszlamizmus bizony fenyegetés nem csak Izrael, hanem az egész Nyugat felé is. Amivel előbb-utóbb kezdenünk kell valamit, és nem úgy, ahogyan a ballibbant nyugati PC teszi.