2009. február 9., hétfő

Die Diktatur

Figyelem, erőst szubjektív gondolatkísérlet következik. Modest Proposal.

A "diktatúra" szót szándékosan klasszikus értelmében használom: a római diktátor felhatalmazása ideiglenes volt, és amint a rendkívüli helyzet megszűnt, le is lépett. A probléma ott van (és ezt Carl Schmitt mindenkinél jobban felismerte), hogy a nem normális, általános állapotot nem lehet normális, általános procedúrákkal kezelni (ezt az érvét egyébként a weimari köztársaság káosza ellen használta). Ezért a rendkívüli állapot rendkívüli megoldást követel: a szuverén pedig az, aki a kivételről dönt. Ez a jogi-filozófiai decizionizmus sok rosszra adhat felhatalmazást, de ugyanígy meg is előzheti a legrosszabbat. (Carl Schmitt értelmezése talán némiképp el is tér a klasszikustól)

A rendet helyre kell állítani: ez kemény kéz nélkül, és a szuverén döntése nélkül nem fog menni. A teljes szétesés állapotában gyakran csak két lehetőség van: a polgárháború, illetve az állam felbomlásából következő, a polgárháborút lezáró csoportocska hatalomra jutása és zsarnoksága; illetve a katonai diktatúra, mint pl. Franco esetében.

A rendkívüli helyzet nem "törvénytelen" állapot, sőt. A "diktatúra" a rendet állítja helyre. A "diktatúra" ezért autoriter, tekintélyelvű, és kemény, de sem nem zsarnokság, sem nem totalitarizmus. Aki engedelmeskedik a törvényeknek, azt nem érheti bántódás. A rendkívüli helyzetet, az állam felbomlásának állapotát a parlamentáris viták és többségi döntések nem tudják megoldani, legtöbb esetben még gátolni sem.

Most biztos csúnyaságot mondtam. Mindenesetre ezek bizony megfontolandó érvek.
Következtetések levonását a kedves olvasóra bízom.

10 megjegyzés:

gregoriosz írta...

A diktátor is elfogadta a törvény uralmát, azt, hogy hatalma ideiglenes. Ehhez azonban szilárd erkölcsi tartású ember kell.

gabrilo írta...

Erről van szó.

_andris írta...

Értelmes, és logikus felvetés, csak sajnos a diktatúra a legvörösebb vörös posztó a "felvilágosodott demokraták" szemében. A diktatúra a demokrácia asszimetrikus ellenfogalma, az archenemy, a végső rossz. Épp csak ez az aprócska bökkenő. Persze van ilyen intézmény most is hogy rendkívüli állapot, de az Istem mentsen attól, hogy az idegbeteg pojáca elkezdje magát valamiféle diktátornak tekinteni...

tölgy írta...

Pár apróság, vagy mégsem az:
- a dictator a res publica idején volt hivatalban, törvényekkel, erényekkel, parasztkatona-polgárokkal.
Ezekből lát valaki valamit Mo-n?
- Schmitt a politika lényegének tartotta a döntést, főleg a határhelyzetben a döntéshozást. Weber számára is a politikus egyre inkább a karizmatikus vezető képébe csúszik bele. Válság, rendkívüli megoldások, módszerek kellenek, stb. De az nem törvényt alkalmaz, hanem újat alkot, forradalmár.
Na most melyik kéne mifelénk?
- Akármelyik, a hatalom birtokosa mindkét szerepet elvállalja. Pályázzunk a DEMOS-nál valami image project-re.

gabrilo írta...

András,

Erre a szerepre a pojáca képtelen. Az tut.


Tölgy,

Nincsenek meg a feltételei:( Sajna a posztom csak elméleti felvetés, gyakorlati relevanciája nulla.
Amit mond, arra céloztam azzal a rövid megjegyzéssel, hogy "Schmitt felfogása eltér a klasszikustól", avagy a rómaitól. Schmittnél a diktátor valóban forradalmár (ezért sajna igazolhatóvá válik vele akár a kommunizmus is). Én inkább a klasszikusra gondolok, csak szükségesnek tartottam megemlíteni CS-t.

A DEMOS-nál nem pályázok;]] Maga mit javasol?

Névtelen írta...

Akkor próbálja be Obamát.
Ezt a világmegváltó izét ő is szeretni fogja.

Amúgy mi a görcs baja van a DEMOS-szaL? Maga csak ne legyen válogatós! Válság van. (Ebből indult ki a posztja :)

gabrilo írta...

Tölgy,

maga félreért engem és ez nekem fáj:((
Világmegváltásról én biztosan nem írtam. Rendberakásról igen. Az szerintem nem ugyanaz:(( A post kicsengése nem yeswecan, hanem inkább nowecant:(( (És ott van, hogy gondolatkísérlet)

A római diktátor intézményének nincs lehetősége ma. CSak említettem.

Nem beszélünk el egymás mellett?:))

De a DEMOS-ozást tényleg hagyjuk!

Névtelen írta...

egy kérdés azonban nyitva maradt (asszem schmidtnél is): kinek a joga megállapítani, hogy mi a rendkívüli helyzet?

gabrilo írta...

Szerintem azt Schmittnél a szuverén állapítja meg.
Az a baj Schmittnél, hogy nála a diktátor forradalmár is:(( És azzal, hogy a személyességet és a döntést hangsúlyozza (ami helyes), átesik a túlpartra, és minden normativitást kivesz belőle:((( (Ezért kattantak rá a század második felében a ballerek)

Névtelen írta...

Amiről ön ír, az nagyon is jó, és fontos.

Itt

http://magyarkodo.blog.hu/2008/11/26/az_egyes_allamformakrol

már leírtuk ezeket :-)