Fríszpícs

A vélemény szabad, mondották 1990-ben a Rabmadarak. Ezt ma már tudjuk, hogyan kell értelmezni: szabad, ha az övék. Ha nem az övék, akkor nem szabad. Akkor az kirekesztő, fasiszta vélemény, amit a jóérzésűembereknek (=szadi) el kell utasítaniuk, mert ha nem...

Ferenc testvér meg éppen időutazik, vissza az ötvenes évekbe, eszmei bölcsőjének materializált kezdetébe. Rátalált a nosztalgia. Bayer Zsolt megírta, Bayer Zsolt monnyolle. Ha nem mond le, betiltjuk. A pártközpontból eldöntött "megtűrt" üzenetek kísértenek. (Egyébként maga a cikk a szokásos bayeri túlzásoktól eltekintve meglepően kiegyensúlyozott, jegyzem meg - ami meg mégsem az, ahhoz már hozzászoktunk)
Van valamiféle nosztalgikus hangulat ott az alvégen. Ki valódi, ki a semmiből teremtett nosztalgiával barátkozik. A Bayer rasszista, ezért hallgasson; a keresztények nullszázalékosok, de kusslegyen.

És ha valaki még mindig azt hiszi, hogy a Pojáca pöcsvakarása, az "egyeztetések", "csúcsok", és tárgyalások, Kiss Péter pörköltszaftos pólóban való válságkezelése, Draskovics "multiple choice" Tibor újonnan való megfuttatása, Gusztos Péter realitások elleni küzdelme majd egyszer meghozza az áhított haladó megváltást, csak ki kell várni, és már csak nagyon keveset kell aludni; nos, az vegyen le egy Mikszáth-könyvet a polcról, nézzen meg egy Monty Phyton-filmet, röhögjön egy jót, majd röhögje ki saját magát is.
Aztán egyen egy kurvajót, igyon meg kurva sok bort. Satöbbi.