A jobb és a bal

Navracsics Tibor fölvetett egy olyan kérdést, amiről talán évszázadokig is lehetne vitatkozni: Ki a jobboldali? A posztmocsok számára a kérdés persze értelmetlen. De a posztmocsok számára mégis mi nem az?

A jobb-bal felosztásnak a francia nemzetgyűlés óta vagyon értelme és jelentése: a forradalom hívei a baloldalon, az azt ellenző, konzervatív erők a jobboldalon foglaltak helyet (kicsit leegyszerűsítve). Az egyik kedvenc (ha nem A kedvenc) reakciós szerzőm, Molnár Tamás így foglalja össze a Jobb és a bal c. könyve hátulján:

" Mikor 1789 elkövetkezett, és vele együtt a modern "alaptalan" doktrínák, mint a liberalizmus, szekularizmus, marxizmus, a jobboldal képtelen lett felmérni igazi helyzetét. Mint már láttuk, a baloldal mindig érzi, hogy a forradalom a küszöbön áll, főként a krízisidőkben. Ha nincs krízis, a baloldal kreál egyet, ha nincs osztályharc, támaszt egyet a családon vagy az iskolán belül.


Erre a jobboldal képtelen; kedvelt állapota a rend, a hierarchikus gondolat, a csendes reform, a hosszú lejáratú immobilitás. Ilyen formán a jobb nem vesz tudomást a közelgő viharról, nem mozgósít; a múltra hivatkozik, vagyis arra, hogy "nincs új a nap alatt", elegendő a múltban tanult leckét alkalmazni. Ezzel szemben a baloldal mindig úgy találja, hogy több egyenlőségre van szükség, több morális felzárkózásra, több jogra a még attól megfosztottak számára (nők, gyerekek, sérültek, állatok). A baloldali lista végtelen; a jobboldalon nincs lista, legfeljebb a baloldali lista kritikája. Egyik a forradalmat célozza meg; a másik az ideális múltat. Emlékezzünk Antal József szemrehányására: "tetszettek volna forradalmat csinálni!" A mondat magában foglalja tézisünket: a forradalom és a jobboldal ellentétes fogalmak."

A refom magyarországi kurrens pejoratív jelentésétől most tekintsünk el egy pillanatra (Gyurcsányék is tipikus forradalmárok és aufkleristák). Mivel a jobboldali a konkrétot és a meglévőt szereti (nem minden esetben, erre Magyarország demonstratív példa), nem tud mit kezdeni a baloldal absztrakt elképzeléseivel: képzeletből vett jogokkal operálnak, amiket állítólag a "természettől kaptunk": ilyenek az emberi jogok (melyek a maguk csupaszságukban semmit sem jelentenek tkp., by Hannah Arendt), szavazati jog, és a jóléthez meg egyebekhez való jog. Bizonyos baloldaliak vagy liberálisok más nyelven nem is képesek beszélni, csak a jogok nyelvén.

További ismérv még a "permanens forradalom" fenntartása: ez nem csak erőszakos népfelkeléseket jelent, hanem állandó "mozgást", mobilitást. Molnár Tamás szerint a forradalom ugyanúgy megjelenik, amikor ürülékkel kenik be az egyetemek falait, hiszen ilyen esetekben magát az intézményt támadják: az intézmény támadása maga a forradalom.

A másik, jellegzetesen baloldali motívum a racionalizmus. Mivel az ész mindenhatóságát hirdetik, úgy képzelik, az ész törvényei alapján minden további nélkül alakítható a valóság, és maga az emberi természet is (vö. Marcuse: Ész és Forradalom - a valóság ész uralma alá való hajtása, stb.). A racionalista társadalom-mérnök úgy fabrikál az intézményeken és az emberi természeten, ahogy csak akar, hiszen megvan hozzá a tudása és hatalma.

A jobboldali nem hisz az ész mindenhatóságában és alázatos a valósággal szemben: nem azért szereti a konkrétot és a beváltat, mert az tökéletes, hanem mert ismert. A baloldali azonban mindig a tökéletes társadalmat és embert vizionálja, és semmilyen áldozatot nem érez túl drágának azért, hogy közelebb juthasson hozzá.

A posztkommunista országoknak kicsit nehezebb dolguk van: itt ugyanis a jobboldal van a változás oldalán. Noha mi sem logikusabb ennél, miután épp egy racionalista-baloldali-terrorista rezsim vert gyökeret itt negyven évig. Mivel a jobboldali a rendet szereti, a totalitárius zsarnokság rendetlenségének és hamis "rendjének" örökségén változtatni akar.

No, ezt lehetne a végtelenségig folytatni...