Egy kedves barátom küldött ma egy sms-t, hogy figyeljem jobban a híreket, és azok tükrében gondoljam újra korábbi álláspontomat. Az sms szövegét több okból sem kívánom idézni: egyrészt mert magánügy, másrészt mert bizonyosan kiverné a biztosítékot sokaknál (nem mintha nem lenne igaz).
Ahogy az előző postnál előre szóltam, hogy a zsidózókat kérdés nélkül kivágom, most előre szólok: minden antiszemitázót kivágok, kérdés nélkül.
Talán teoretikailag is érdekes kérdések azok, van-e értelme a nemzetközi jognak, úgy általában a jognak és törvényeknek? Természetesen van. A klasszikus gondolkodás egyik legfontosabb felismerése, hogy a szabadságot az különbözteti meg a zsarnokságtól, hogy létezik a törvény, és a törvények uralma. Ugyanez igaz a hadviselésre is: a háború nem jó, de sajnos van (mint annyi sok más rossz dolog). Az egyetlen, amivel elviselhetővé tehetjük, az, ha bizonyos játékszabályok között tartjuk (ez meglehetősen nehézkessé vált a tömegdemokrácia és a nacionalizmus megjelenése után persze).
Mármost a teória pályájáról elmozdulva az a kérdés, hogy lehet-e bármivel is igazolni a menekülteknek fenntartott ENSZ-iskola katonák általi bombázását? Nem, nem lehet. A civilek elleni erőszak nem háború, nem hadviselés, hanem terrorizmus (ha valaki megnézi, valami ilyesmi definíciója van). Ahogyan nem elfogadható egy iszlamista terrorszervezet rakétázása, úgy ez sem.
Jeff Halper, az ICAHD feje kérdezi: most hol van az akadémiai tiltakozás és felháborodás a gázai akciókkal szemben? Miért nem halljuk a moralista értelmiséget hangosan tiltakozni? Miért a hallgatás? Amúgy, ami érdekesnek tűnhet, de nyilvánvaló: nem az izraeliek hallgatnak - a Haaretz c. izraeli lap beszámol az atrocitásokról - Gideon Levy “The Neighborhood Bully Strikes Again”c. cikke ott jelent meg december 29-én. Levy szavai nem túl puhák:
"Once again, Israel's violent responses, even if there is justification for them, exceed all proportion and cross every red line of humaneness, morality, international law and wisdom. What began yesterday in Gaza is a war crime and the foolishness of a country. History's bitter irony: A government that went to a futile war two months after its establishment - today nearly everyone acknowledges as much - embarks on another doomed war two months before the end of its term."
Így nem arról van szó, hogy valamiféle izraeli "kollektív bűnösségről" vagy egyébről beszélnénk (jegyezzük meg, hogy ilyen nincs: a felelősség és a bűnösség mindig egyéni), itt az izraeli katonai és politikai vezetőség hibáiról és bűneiről van szó. Arról, hogy a másik bűne nem ment fel engem az esetleges bűnösség alól: arról, mert a Hamasz rakétákkal pörköli Izraelt, még nem vagyunk jogosultak arra, hogy ENSZ-felügyelet álló iskolát bombázzunk (legyen bármilyen véleményem is az ENSZ-ről), vagy hogy humanitárius szállítmányokat fegyverrel fordítsunk vissza.
A másik fél romlottsága nem hatalmaz föl bennünket arra, hogy hasonló gaztetteket hajtsunk végre. Figyelem: ez nem_egyenlő_azzal, hogy "hagyjuk válasz nélkül". Nem. Pusztán a mértékről és erkölcsi oldalról van szó, ami nem csak mennyiségi, hanem ez esetben minőségi kérdés. A habzó szájú, terrorba hajló katonai akció nehézzé teszi a megkülönböztetést egy jogállam legitim hadviselése, és egy iszlamista terrorcsoport működése között.
Az elvakultságunkat (bármilyen oldali legyen is) próbáljuk meg mellőzni: elismerhetjük Izrael létét, valamint jogát arra, hogy megvédje magát. Ettől még Izrael egy állam, és politikája, mint bármely másiké, bírálható. Ott is csak emberek élnek, akik gyarlók, hibáznak, és bűnöket is követnek el: jelen esetben ez történik. A rossz értelemben vett moralizmus a helyzet erkölcsi megítélésén nem segít.
Izrael elqrta. Nem kicsit, nagyon.
Fördör rídingz:
Paul Craig Roberts: What Became of Western Morality?
Paul Craig Roberts: We May No Longer Be Silent
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
12 megjegyzés:
Két megjegyzésem lenne, ha a cenzor átengedi.
Európai - legalánn szándékában - univerzalista, keresztény erkölcsi és jogi gondolkodást elvárni közel-keletiektől naivitás. Izrael és az arabok erkölcsi-jogi gondolkodása nem a Római Birodalomból alaklult ki.
Sajnos van kollektív felelősség: Mo. kértérítései Trianon és Párizs után, Mo adósságszolgálata Kádár-után, az én adósságszolgálatom Feri tán (ha megélem), stb. Az intézmények is jogalanyok (állam, egyház, stb.) nemcsak a természetes személyek.
A poszt igen okosan, mérsékelten és lényegre törő tömörséggel foglalja össze az izraeli támadás morális és katonapolitikai prblémáját. Maradéktalanul egyetértek, köszönet érte.
Tölgy,
a Magáét úgyis átengedem, ha náci, akkor is:))
Izrael erkölcsi öröksége nem erősen hasonló a keresztényekéhez? (zsidó-keresztény?) Miért ne lehetne számon kérni rajtuk? És ha nem lehet, hogyan lehet egyáltalán megítélni az akciójukat?
Az intézményeket is emberek működtetik, talán ebben megegyezhetünk. Az az adósság normális esetben a felvevőit terheli, azaz Ferkóékat. Tudom, ez nem normális eset:((
BM,
Nincs mit:))
Izrael nem a Római Birodalomból jött létre, szemben a kereszténységgel. A ius gentium mentalitása beépült az univerzalista kersztény irányzatok zömébe (katolikosz, stb.).
Ahogy látom, a mai zsidó gondolkodás nagy gondja, hogy kilépjenek a törzsiségből, de megőrizzék judaista voltukat.
Ferkót nem terheli az adósság. Engem terhel, meg az unokámat. Az intézmények jogi személyek, így a poltikai közösségek (állam) jgokkal és felelőséggel bírnak, perelhetők, stb.
Tölgy,
Szerintem PCR cikke inkább az akadémikoszoknak lett címezve Western Morality címmel. De tudja a fene.
Tudom, hogy minket terhel Ferenc kölcsöne. Nem_normális_eset;[
Gabrilo: átengeded te még az enyémet is, pedig az tuti náci...
Lényegében ezúttal nem írtál mást, mint én. Se először, se másodszor. Talán más aspektusból néztük, de a morális következtetésünk szinte egybevág.
Érdekes lenne tudni, hogy pontosan miről van szó, mert három lehetőség van.
1/ Izrael vezetői nem képesek "kvázi-kívülről", elfogulatlanul értékelni a saját helyzetüket meg a saját országukét, mert a konfliktus elvette az eszük józan felét. Ez sajnos messze nem olyan valószínűtlen, mint vélnénk - és szerepelhet benne néhányuk részéről a nettó, hidegvérű gyilkos-bosszúálló szándék is, random jellemhibaként, melyet ilyenkor még könnyű is álmoralitásba takargatni.
2/ Tudják, hogy elkúrták és túlmentek a válasz megengedhető határán, de azt hiszik, hogy a Hamasz legyőzhető, és így "emelik a tétet", az ellenség tudtára adva, hogy mekkora retorzióra képesek, és azt gondolják, hogy ez esetleg hatásos lesz. Nagy az esélye, hogy így gondolkodnak, de ez a taktika szerintem reménytelen, így a hozadéka csakis a kiváltott bosszú és a nemzetközi páriaság lehet.
3/Logikailag nem kizárható, hogy a Hamaszt le se szarják, hanem tervszerű palesztinellenes (természetesen titokban tartott) népirtást folytatnak, hogy a palesztinokat menekülésre késztessék. Ezt szajkózza minden kuruc-féle hely, és (sajnos) nem abszolút valószínűtlen, de csekély az esélye mégis - ugyanis egy sokmilliós nép egészét nem lehet se kiirtani, se elűzni (nincs is hová).
A contrario: az is okozhatja a célon túllövést, hogy rettentő nehéz megállni a határon, ha van fegyvered, eddig orvul lövöldöztek rád, és most módod van visszalőni. A fegyvert is csak emberek forgatják. Nem kizárt, hogy a kormány egyszerűen fél visszafogni őket, mert tart attól, hogy a hadsereget is, a népet is demoralizálná.
NEkem meg Tölgyhöz lenne kérdésem:
Szóval a nyugati zs-keresztény mércéivel nem lehet megítélni Izrael akcióit. Jó. Akkor mi alapján ítéljük el? az ENSZ nyilatkozatai alapján? Tényleg érdekel.
Kedves G
egyáltalán nem kell elítélni Izraelt, de lehet :)
BTW, mindenki a maga erkölcsi igényei, mércéi alapján ítél. A mi hagyományunk szerint a mi mércénk nem csak ránk érvényesek, és velünk szemben is érvényesek. Ez már majdnem Kant :)
Ez a zs-keresztény mérce elég bajos, amennyire tudom, 45 előtt ez a kifejezés nem létezett. És, kérdés mennyire van zs-keresztény mérce. Ahogy írtam, a keresztények a római birodalom, a sztoikusok univerzalizmusát magukba szívták. Ez, ha meg van a judaizmusban, azt hiszem sokkal kevésbé hangsúlyos.
De jönne egy bölcs zs, igazán örülnék, ha a zsidó univerzalizmusról mondana valamit.
Tölgy,
Rendicsek, csak nekem úgy tűnt, magának nem tetszik a gázai akció. Ez akkor csak egy vélemény?:)) (mi nem az, persze...)
Valamiféle univerzális bizbac azért mégiscsak van... vagy nincs? (nem az emberi jogokra gondolok)
Ja, van. Tízparancsolatnak híjják.
Elég evidens, nem? :-(
Üdv:
Czelder
A Tízparancsolat csak az Istennel szövetséget kötött zsidókra érvényes és kötelező, (majd a keresztényekre is, akik újabb sövetséget kötöttek).
A felelősség abban az értelemben is kollektív - és ez a fontos, sajnos, mert ennek van a legvéresebben gyakorlati jelentősége a szó szoros értelmében - hogy a mai gázai bűnöket az izraeli átlagpolgárokon fogják megbosszulni a palesztinok. Mint ahogy Fletó adósságait mi fizetjük meg, úgy a haifai piacon se Ehud Barakot vagy a vezénylő tábornokokat fogják felrobbantani - paradox módon azokat, akik a tényleges, bünetőjogi felelősséget viselnék, azokat sima terrorista elég nehezen közelítheti meg, így aztán ők személy szerint nagyrészt biztonságban lesznek a bosszútól.
Felemás világ ám ez itten. Győztesnek kell lenni, ennyi az egész. Milosevics, Karadzsics és a hágai bíróság elé küldött társaik lassan nagyságrendileg a gázai civilekkel összevethető számú halottért lettek befogva-megvádolva. Azt borítékolom, hogy izraeli politikus vagy katonai vezető nem fog bíróság elé kerülni... Tekintettel arra, hogy a bosszúállósdi jó közelítéssel nulla végösszegű játék, a palesztinok ezt a felelősségre nem vonást is az izraeli közzsidókon fogják leverni merénylettel, robbantással, miegyébbel. Tehát a gázai túlkapásokban semmi egyéb nem történik, minthogy Izrael mandínerből saját polgárait merényli, némi latenciaidővel.
Úgy szar ez az egész, ahogy van...
Megjegyzés küldése