The Menace of Neo-liberalism

Van egy címke, amelyik pejorál, és kedvelt használati eszköze a széljobbtól szélsőbalig terjedő politikai kontinuum-nak (ezek sokkal közelebb vannak egymáshoz, mint azt általában gondolják). Ez pedig nem más, mint a "neoliberalizmus". A neoliberalizmus az valami megtestesült gonosz, sőt "a" Gonosz, amely ha egyszer beteszi mocskos tappancsát valahová, pusztulás marad csak utána. Mert ti. a "neoliberalizmus", az ilyen: trappol mindenfelé, és hódít.

Természetesen a címkéke "népies" használata sosem volt pontos, de még megközelítőleg helyes sem. Neoliberális filozófiáknak ti. a "New Right" gazdasági és filozófiai elképzeléseit nevezték (gy.k. olyanokét, mint Hayek, de elsősorban Milton Friedman). Mármost jómagam nem volnék neoliberós, lévén Hayek-hívő, és Friedman-hívő sem vagyok. Hogy miért nem, arról később.
Azonban egy rövid intés.
Kedves gyerekek. Minket a neoliberalizmus kurvára nem "fenyeget". Attól mink ugyanis rohadt messze vagyunk. Közgázból túlképzett sámán-hívők nevezték már pl. a Gyurcsány-garnitúrát is neoliberálisnak. Száj nevet, vakbél röhög, szem könnyezik. Kedves sámánista gyermekek, ugyan mi a frász karika "neoliberális" abban, hogy van egy szoci kormány, amelyiknek a bázisát leginkább a kádárista nyugdíjasok adják, és amelyik valami félelmetes mennyiségben emelte az adókat-és a járulékokat, valamint kibővítette ezek körét (néhány szánalmas próbálkozással együtt, mint pl. az "internetadó" és a "nyakkendőadó", stb.)? (Tegnap Morvai Krisztina is neoliberálisozással meg neokonzervatívozással próbálkozott - kissé ráhangolódva TGM mantrájára -, és még neki is szarul állt.) Ha szerintetek, édös kicsi elmebetegeim, a neoliberális gazdaságfilozófia adó-és járulékemelést jelent, akkor inkább járjatok esőtáncot. Neoliberális "reformok" akkor lettek volna, ha azt monnya GYF és az állam: állam visszahúz, adók, járulékok lefarag, piacosít, magántőke élénkít, egyén boldogul.
Nem így történt. A Gyurcsány-kabinet intézkedései pont annyira "neoliberálisok", mint a székem lába.

Hogy én miért nem vagyok "neoliberális"? Röviden azért nem, mert az állami tekintélyt fontosnak, elengedhetetlennek tartom. Állami tekintélyre szükség van a rend fenntartásához, példának okáért.
Mindemellett értékelném, ha az állam szépen visszahúzná polip-csápjait a zemberek zsebéből. Már csak a "neoliberális" belső kis hangom kedvéért is. Ugyanis a magas adók, és a "gondoskodó", bábáskodó állam gondolata (szocializmus) nekem abszolút nem tetszik. Tehát: tekintélyes, erős, de kicsi állam a legmegfelelőbb.
És ilyen értelemben néhány csepp "neoliberalizmus" (amit így neveznek, valószínűleg a Gonosz Piac fedőneve gyanánt) nem is ártana ennek a kis országnak.

Itt a széljobbtól a szélbalig mindegyik okos ilyen vagy olyan formában, de szocializmust akar. Akkor most megkérdem demagóg jobbosként: 40 év nem volt belőle elég? Naügye.
Amúgy megélhetési neoliberálisozóknak ajánlat az e heti Heti Válaszból: A szociáldemokrata csapda (31.o., a könyv szerzője Anders Aslund - neki aztán tudnia kell, milyen a szocdemség!).
Ebben megegyezhet az összes okos, ez a common szitokszó. Ha valaki "neoliberális", akkor annak mind haladó, mind sámánista oldalról reszeltek.

Ma pl. megint volt szerencsém egy hosszabb Bogár László-monológot meghallgatni. Hát, hogy a globális kapitalizmus olyan, mint a rák. Bogár László mélyen zöld szinezetű, enyhén vörös árnyalattal.
Ugyanis a decentralize (ezt helytelenül idézte, btw.), privatize, liberalize szóhármasa nagyon sok helyen épp azért jött létre, mert a pénz, idő-és energiafelzabáló nagy állami bürokráciák hatékonysága csődöt mondtak. Akármit mondjanak is a habzó szájú szocik itthon és külföldön egyaránt. És még azt sem mondom, hogy egy ideologikus neolibsi recept mindenhová oké lenne.
Hozzánk egy része nem ártana.