A gyökerek. Hogy szól egy jó rnr nóta? (a szólót tanítani kellene)
2008. augusztus 30., szombat
2008. augusztus 27., szerda
Nyomornegyed
Van valami negédes bája a hazai radikalizmusnak, a szellemi-és erkölcsi zűrzavaron túl is. Külpolitikai véleményük példának okáért egyenesen egy, a mai posztmodern bal által imádott szerző tipológiájára hajaz. Nem kicsit.
Kibújt a szög a zsákból! Zorbán a neokon-cionista hatalomátvételt készíti elő!
Tekintsünk most el a szöveg borzalmas helyesírási-stilisztikai hibáitól, valamint attól, hogy a t. szerző milyen rendkívül gyenge fordulatokkal él.
A történet legszebb része az, ahogyan a zsák megtalálja a foltját: II. Ferenc, aki a posztkommunista hálózat (itthon és külföldön egyaránt) szerves része, fenntartója, működtetője és frissítője, hirtelen egy platformon találja magát a radikálisokkal (ezért biztos a nagy hallgatás) - mily ironikus. Persze külön-külön okok miatt...
Ferkó ugyanis a Gazprom-biznisz, és az orosz zseton végett lekötelezettje az ex-KGB-s Putyinnak, a radikálisok (akik szintén baloldaliak - a radikalizmus ugyanis mindig baloldali; a jobboldali lehet abszolutista, de sohasem radikális) pedig azért állnak a gusztustalan hatalmi politikát folytató Oroszország mellé, mert Grúzia az USA és Izrael szövetségese. Tádámm. Így minden más megfontolás érvényét veszti. Igaz is, miért is ne dobhatnánk a konténerbe olyan jelentéktelen gondolatokat, mint pl. a szabadságunk, kultúránk, európai mivoltunk megvédése, vagy pl. azt, hogy 1989-ben mentek innen ki az oroszok, és bájos radikálisaink máris visszahívnák őket, hiszen az sokkal jobb, mint a "cionista elnyomás". (Putyin, a posztkommunista vezető archetípusa, és az ő Medvéje, akivel kedvére játszadozhat)
Innentől kezdve már nem probléma valakinek a kommunista mivolta, sem az, milyen politikát folytat otthon-és külföldön egyaránt (a megmérgezett ellenzékire emlékszik még valaki?), nem számít, mi melyik kultúra részesei vagyunk, és akarunk (akarunk?) maradni, viszont fontos az, hogy menjünk neki a nyugatnak, az USA-nak és Izraelnek. A radikálisok ugyanis - nevükhöz méltóan - magasról szarnak a hagyományokra. Szarnak az antik és keresztény politikai és erkölcsi hagyományra, és nem is akarják megőrizni azt. Ehelyett a komcsik mellett legalább ugyanakkora hévvel támadják e hagyományt mindenféle ködevő-szinkretista-neopogány-ősturáni baromsággal.
A jelenség persze nyugaton sem ismeretlen, csak ezt ott a szélsőbaloldal látja el - igen jól. Ha megtekintik a kedves delikvensek a külföldi szélbal honlapokat, akkor elolvashatják annak igazolását, hogy Szaakashvili miért "náci", és hogy miért is van igaza az oroszoknak. A hagyomány rombolása pedig legalább ekkora erővel zajlik, csak más érvekkel: ott inkább az iszlamista fiatalokkal összefogva szórakoztatják a zsidókat, a jobboldaliakat, a konzervatívokat (természetesen mindre az éppen aktuális megsemmisítő jelzőket aggatva) - nincs itt szó magasztos eszmékről, szabadságról (egy iszlám országban vajon mekkora lenne a kedves kreténkék szabadsága, he?): barátról és ellenségről van szó, és arról, hogy nem számít a megszállás, csak az a kérdés, ki hajtja azt végre. A mocskos nyugat már mégse. Vesszen a nyugat.
A radikálisok és a baloldal egy tömbbe tömörül most, és egy komplett szellemi nyomornegyedet alkot. 19 évvel a rendszerváltás után képesek lennének "visszahívni" az oroszokat, csak hogy jó nagy középső ujjat mutathassanak a "zsidóknak". Nem számít, hogy a jelenlegi orosz beavatkozás a magyar 56-ot, és a csehszlovák 68-at idézi, nem számít, hogy az orosz vezetők nyilatkozatai a legsötétebb szovjet hübrisz eklatáns példái, ha egyszer segget lehet mutatni a cionista nyugatnak. Nem számít az, hogy az embereket a tulajdonuktól és a méltóságuktól legutóbb épp az oroszok fosztották meg, hogy erőszakkal tartottak itt fönn egy rendszert, amely nap mint nap megalázott egy egész népet, mindez bagatell - csak kapják már be a "zsidók". (Az én családomat a kommunisták tették tönkre, nem a "nyugati cionista" korporáció - nem ők fenyegették évtizedeken át a nagyapámat, és hátráltatták mindenben, csak mert nem akart párttag lenni, nem ők zárták el anyám elől az utat, hogy a hivatását végezhesse, stb.)
Az ellenséggel szemben pediglen minden eszköz bevethető, hiszen azokat a cél szentesíti. Így extra erőbedobással kell folytatni a pogány kurzust, és mindenkit támogatni kell, aki nem szövetségese a mocskos nyugatnak. (a pogány kurzus elindítása természetesen csak idő kérdése volt: hiszen hogyan lehetne már egy olyan vallási hagyományt támogatni, ami a) egyrészt "nemzetközi", vagy legalábbis nemzetek feletti, b) zsidó gyökerei vannak?!)
Elindul tehát a hülyeségdömping. A 44-45-ben megölt magyar zsidók nem magyar emberek, mondotta a Magyar Khmerek népbiztosa, ha a Habsburgok nem térnek vissza a trónra, akkor koronázzuk meg Vona Gábort, a neoliberalizmus tönkreteszi hazánkat (az ezt üvöltő próféták biztos mély ismerői Wilhelm Röpke munkásságának - igaz is, az is egy köcsög keresztény volt, pfuj), és lassan már eljutunk Szent István turánista-pogány irányból jövő fikázásához is, csak várjuk ki a végét (ja, és Kádár idejében jobb volt!).
Mégis mik a közös pontok? Nagyon is sok van. Először is majd' mindegyik, a hagyományt frontálisan támadó irányzat pogány és szar. Másodsorban a pogány kurzus a legtöbb esetben nacionalista és szocialista.
Leginkább viszont az a közös mindezen csoportokban, hogy a keresztény európai hagyomány ellenségei. Valójában megvetnek mindent és mindenkit, ami és aki ehhez tartozik.
Sebaj. Ha a radikálisok most nagyobb orosz befolyást szeretnének ide, kies kis hazánkba, akkor menjenek el, és szavazzanak az MSZP-re. Ahogy tették közülük sokan nem is olyan rég.
Két front. Épp a hagyomány szorul védelemre, már nem először. És legutóbb, mikor a hagyományt több oldalról meggyengítették, csúnya vége lett a dolognak. Ha nem erősítjük meg, eltaposnak bennünket, mint egy svábbogarat.
Úgyhogy menjünk csak szépen neki az összes agymenéses népuralmista, pogány, komcsi, sámánkodó díszmajomnak, hívja az magát jobb vagy baloldalinak.
Mert dönteni kell. Mink, jobboldaliak, konzervatívok, keresztények, libertáriusok amellett a bizonyos antik/zsidó-keresztény hagyomány mellett állunk. És ha támadás éri (bárhonnan is), meg fogjuk védeni. Egyéb esély Európa túlélésére nincsen. A megszállás követelése pedig legkevésbé sem Európa és Magyarország érdekeit szolgálja - abban már volt részünk.
Kösz, nem.
Ápdét: a Magyar Kommunista Munkáspá... izé, a kuruc-hívők már a komenizmust fényezik.
Kibújt a szög a zsákból! Zorbán a neokon-cionista hatalomátvételt készíti elő!
Tekintsünk most el a szöveg borzalmas helyesírási-stilisztikai hibáitól, valamint attól, hogy a t. szerző milyen rendkívül gyenge fordulatokkal él.
A történet legszebb része az, ahogyan a zsák megtalálja a foltját: II. Ferenc, aki a posztkommunista hálózat (itthon és külföldön egyaránt) szerves része, fenntartója, működtetője és frissítője, hirtelen egy platformon találja magát a radikálisokkal (ezért biztos a nagy hallgatás) - mily ironikus. Persze külön-külön okok miatt...
Ferkó ugyanis a Gazprom-biznisz, és az orosz zseton végett lekötelezettje az ex-KGB-s Putyinnak, a radikálisok (akik szintén baloldaliak - a radikalizmus ugyanis mindig baloldali; a jobboldali lehet abszolutista, de sohasem radikális) pedig azért állnak a gusztustalan hatalmi politikát folytató Oroszország mellé, mert Grúzia az USA és Izrael szövetségese. Tádámm. Így minden más megfontolás érvényét veszti. Igaz is, miért is ne dobhatnánk a konténerbe olyan jelentéktelen gondolatokat, mint pl. a szabadságunk, kultúránk, európai mivoltunk megvédése, vagy pl. azt, hogy 1989-ben mentek innen ki az oroszok, és bájos radikálisaink máris visszahívnák őket, hiszen az sokkal jobb, mint a "cionista elnyomás". (Putyin, a posztkommunista vezető archetípusa, és az ő Medvéje, akivel kedvére játszadozhat)
Innentől kezdve már nem probléma valakinek a kommunista mivolta, sem az, milyen politikát folytat otthon-és külföldön egyaránt (a megmérgezett ellenzékire emlékszik még valaki?), nem számít, mi melyik kultúra részesei vagyunk, és akarunk (akarunk?) maradni, viszont fontos az, hogy menjünk neki a nyugatnak, az USA-nak és Izraelnek. A radikálisok ugyanis - nevükhöz méltóan - magasról szarnak a hagyományokra. Szarnak az antik és keresztény politikai és erkölcsi hagyományra, és nem is akarják megőrizni azt. Ehelyett a komcsik mellett legalább ugyanakkora hévvel támadják e hagyományt mindenféle ködevő-szinkretista-neopogány-ősturáni baromsággal.
A jelenség persze nyugaton sem ismeretlen, csak ezt ott a szélsőbaloldal látja el - igen jól. Ha megtekintik a kedves delikvensek a külföldi szélbal honlapokat, akkor elolvashatják annak igazolását, hogy Szaakashvili miért "náci", és hogy miért is van igaza az oroszoknak. A hagyomány rombolása pedig legalább ekkora erővel zajlik, csak más érvekkel: ott inkább az iszlamista fiatalokkal összefogva szórakoztatják a zsidókat, a jobboldaliakat, a konzervatívokat (természetesen mindre az éppen aktuális megsemmisítő jelzőket aggatva) - nincs itt szó magasztos eszmékről, szabadságról (egy iszlám országban vajon mekkora lenne a kedves kreténkék szabadsága, he?): barátról és ellenségről van szó, és arról, hogy nem számít a megszállás, csak az a kérdés, ki hajtja azt végre. A mocskos nyugat már mégse. Vesszen a nyugat.
A radikálisok és a baloldal egy tömbbe tömörül most, és egy komplett szellemi nyomornegyedet alkot. 19 évvel a rendszerváltás után képesek lennének "visszahívni" az oroszokat, csak hogy jó nagy középső ujjat mutathassanak a "zsidóknak". Nem számít, hogy a jelenlegi orosz beavatkozás a magyar 56-ot, és a csehszlovák 68-at idézi, nem számít, hogy az orosz vezetők nyilatkozatai a legsötétebb szovjet hübrisz eklatáns példái, ha egyszer segget lehet mutatni a cionista nyugatnak. Nem számít az, hogy az embereket a tulajdonuktól és a méltóságuktól legutóbb épp az oroszok fosztották meg, hogy erőszakkal tartottak itt fönn egy rendszert, amely nap mint nap megalázott egy egész népet, mindez bagatell - csak kapják már be a "zsidók". (Az én családomat a kommunisták tették tönkre, nem a "nyugati cionista" korporáció - nem ők fenyegették évtizedeken át a nagyapámat, és hátráltatták mindenben, csak mert nem akart párttag lenni, nem ők zárták el anyám elől az utat, hogy a hivatását végezhesse, stb.)
Az ellenséggel szemben pediglen minden eszköz bevethető, hiszen azokat a cél szentesíti. Így extra erőbedobással kell folytatni a pogány kurzust, és mindenkit támogatni kell, aki nem szövetségese a mocskos nyugatnak. (a pogány kurzus elindítása természetesen csak idő kérdése volt: hiszen hogyan lehetne már egy olyan vallási hagyományt támogatni, ami a) egyrészt "nemzetközi", vagy legalábbis nemzetek feletti, b) zsidó gyökerei vannak?!)
Elindul tehát a hülyeségdömping. A 44-45-ben megölt magyar zsidók nem magyar emberek, mondotta a Magyar Khmerek népbiztosa, ha a Habsburgok nem térnek vissza a trónra, akkor koronázzuk meg Vona Gábort, a neoliberalizmus tönkreteszi hazánkat (az ezt üvöltő próféták biztos mély ismerői Wilhelm Röpke munkásságának - igaz is, az is egy köcsög keresztény volt, pfuj), és lassan már eljutunk Szent István turánista-pogány irányból jövő fikázásához is, csak várjuk ki a végét (ja, és Kádár idejében jobb volt!).
Mégis mik a közös pontok? Nagyon is sok van. Először is majd' mindegyik, a hagyományt frontálisan támadó irányzat pogány és szar. Másodsorban a pogány kurzus a legtöbb esetben nacionalista és szocialista.
Leginkább viszont az a közös mindezen csoportokban, hogy a keresztény európai hagyomány ellenségei. Valójában megvetnek mindent és mindenkit, ami és aki ehhez tartozik.
Sebaj. Ha a radikálisok most nagyobb orosz befolyást szeretnének ide, kies kis hazánkba, akkor menjenek el, és szavazzanak az MSZP-re. Ahogy tették közülük sokan nem is olyan rég.
Két front. Épp a hagyomány szorul védelemre, már nem először. És legutóbb, mikor a hagyományt több oldalról meggyengítették, csúnya vége lett a dolognak. Ha nem erősítjük meg, eltaposnak bennünket, mint egy svábbogarat.
Úgyhogy menjünk csak szépen neki az összes agymenéses népuralmista, pogány, komcsi, sámánkodó díszmajomnak, hívja az magát jobb vagy baloldalinak.
Mert dönteni kell. Mink, jobboldaliak, konzervatívok, keresztények, libertáriusok amellett a bizonyos antik/zsidó-keresztény hagyomány mellett állunk. És ha támadás éri (bárhonnan is), meg fogjuk védeni. Egyéb esély Európa túlélésére nincsen. A megszállás követelése pedig legkevésbé sem Európa és Magyarország érdekeit szolgálja - abban már volt részünk.
Kösz, nem.
Ápdét: a Magyar Kommunista Munkáspá... izé, a kuruc-hívők már a komenizmust fényezik.
2008. augusztus 25., hétfő
Mindent a helyére
Nu, először is, a Konzervatórium megnyerte a Goldenblog Mainstream kategóriájának aranyérmét. Most ha akarnék, büszkülhetnék nagyon, mert a konzervatív közösségi blog ötlete saját búrámbul pattant ki, dehát én nem vagyok olyan, ügye. (többi nem röhög.)
Ellenben köszönetet szeretnék mondani minden kedves kollégámnak, lelkes srácoknak, akik az elején, vagy később csatlakoztak hozzánk, akikkel barátságok köttettek, és akik segítségével eljutottunk idáig. A goldenblogos eredményen túl az még ráadásul sokkal fontosabb, hogy sikerült valódi közösséget formálnunk - ami a látszat ellenére nem merül ki pusztán abban, hogy hangosan vihogunk egymás szar viccein, miközben leisszuk magunkat (es ist wahr, van ilyen is), és ócsmondor módon kommunistázunk (megfigyelők tapasztalhatták, hogy minél többet iszunk, annál jobban). Nem, mink eszmét cserélünk, könyveket, beszélgetünk, vitatkozunk (olykor hevesen), stb.
Muszáj megköszönnöm a technikai tudoroknak (elsősorban Bazalttufának és Doktor úrnak) a segítséget, hiszen nélkülük az olyan technikai analfabéta, mint szerény személyem, sosem boldogulna.
Aztán kénytelen vagyok (bár nehezemre esik) köszönetet mondani nemhivatalos elnökünknek, aki ugyan a legrosszabb liberális demagógiát tudja néha előszedni (félig provokációból, remélhetőleg:)), mégis elsősorban miatta léptünk egyről a kettőre. It must be borne in mind, hogy ha egy tudatos szervező nélkül kezdek neki a projektnek, sosem növi így ki magát a dolog - ha rajtam múlik, havi egy-két hosszabb cikk, 20 kommentelővel, akik állandó látogatók.
Aztán köszönettel tartozom még azoknak (legfőképp nekik!), akik inspiráltak - ők rengetegen vannak, a "holtak és a még élők" közösségét alkotják, külhoni és hazai konzervatív gondolkodók, akiknek az írásai és előadásai (valamint beszélgetéseink) gondolkodásra késztettek, kérdéseket segítettek megfogalmazni, és lehetséges válaszokat is adtak ezekre a kérdésekre.
Muszáj még gratulálnom a Reakciónak is az ezüstért, és sok másért is - amit már máshol elmondtam.
Talán mégis van mit mondanunk? Vanni van, ami meglepő, az az, hogy valakiket ez még érdekel is.
Jobboldali médiafölény! Mindenki meneküljön!
A minimum az, hogy olvasóink hűségét némi komolysággal honoráljuk - ezért hoztuk létre a honlapot (tessék elolvasni a Novák Attilával készült interjút!). Noha nekem nehezemre esik a komolykodás, és a malíciózus, gúnyos fogalmazás és nyelvezet elvetése, de higgyétek el, igyekezni fogok:-)
Sok mindent megkaptunk az elmúlt szűk egy év alatt, voltunk már liberálbolsevikoktól kezdve a hazaárulón, klerikálfasisztán, zsidóbérencen keresztül szalonnácikig/fasisztákig minden elképzelhető kategória - a közös ezen címkékben az, hogy mindegyik vidám perceket csempészett kicsiny életünkbe.
A törekvés egyáltalán nem titkos. Célunk a hagyomány életben tartása, illetve előásása, egy alternatíva kínálása, a nyelvi-tartalmi (továbbá erkölcsi-politikai, stb.) "restauráció", és kicsit talán a jobboldal vérfrissítése. És noha nem vagyok egy hurráoptimista típus, minden probléma ellenére jó irányokat látok a jobboldalon pillanatnyilag.
Mint ahogyan körülöttem mindenhol azt látom, hogy helyére kerülnek a dolgok. A nyugati bal a grúzokat nácizza, és kérlelhetetlenül oroszpárti, csak úgy, mint a hazai bal, a jobboldal mainstreamjéből pedig előbújt a vad atlantizmus (és hogy őszinte legyek, utóbbi időben belőlem is), stb.
Amit tudunk, azt megtesszük.
Maradjanak velünk:)
Cheers.
GP
Ellenben köszönetet szeretnék mondani minden kedves kollégámnak, lelkes srácoknak, akik az elején, vagy később csatlakoztak hozzánk, akikkel barátságok köttettek, és akik segítségével eljutottunk idáig. A goldenblogos eredményen túl az még ráadásul sokkal fontosabb, hogy sikerült valódi közösséget formálnunk - ami a látszat ellenére nem merül ki pusztán abban, hogy hangosan vihogunk egymás szar viccein, miközben leisszuk magunkat (es ist wahr, van ilyen is), és ócsmondor módon kommunistázunk (megfigyelők tapasztalhatták, hogy minél többet iszunk, annál jobban). Nem, mink eszmét cserélünk, könyveket, beszélgetünk, vitatkozunk (olykor hevesen), stb.
Muszáj megköszönnöm a technikai tudoroknak (elsősorban Bazalttufának és Doktor úrnak) a segítséget, hiszen nélkülük az olyan technikai analfabéta, mint szerény személyem, sosem boldogulna.
Aztán kénytelen vagyok (bár nehezemre esik) köszönetet mondani nemhivatalos elnökünknek, aki ugyan a legrosszabb liberális demagógiát tudja néha előszedni (félig provokációból, remélhetőleg:)), mégis elsősorban miatta léptünk egyről a kettőre. It must be borne in mind, hogy ha egy tudatos szervező nélkül kezdek neki a projektnek, sosem növi így ki magát a dolog - ha rajtam múlik, havi egy-két hosszabb cikk, 20 kommentelővel, akik állandó látogatók.
Aztán köszönettel tartozom még azoknak (legfőképp nekik!), akik inspiráltak - ők rengetegen vannak, a "holtak és a még élők" közösségét alkotják, külhoni és hazai konzervatív gondolkodók, akiknek az írásai és előadásai (valamint beszélgetéseink) gondolkodásra késztettek, kérdéseket segítettek megfogalmazni, és lehetséges válaszokat is adtak ezekre a kérdésekre.
Muszáj még gratulálnom a Reakciónak is az ezüstért, és sok másért is - amit már máshol elmondtam.
Talán mégis van mit mondanunk? Vanni van, ami meglepő, az az, hogy valakiket ez még érdekel is.
Jobboldali médiafölény! Mindenki meneküljön!
A minimum az, hogy olvasóink hűségét némi komolysággal honoráljuk - ezért hoztuk létre a honlapot (tessék elolvasni a Novák Attilával készült interjút!). Noha nekem nehezemre esik a komolykodás, és a malíciózus, gúnyos fogalmazás és nyelvezet elvetése, de higgyétek el, igyekezni fogok:-)
Sok mindent megkaptunk az elmúlt szűk egy év alatt, voltunk már liberálbolsevikoktól kezdve a hazaárulón, klerikálfasisztán, zsidóbérencen keresztül szalonnácikig/fasisztákig minden elképzelhető kategória - a közös ezen címkékben az, hogy mindegyik vidám perceket csempészett kicsiny életünkbe.
A törekvés egyáltalán nem titkos. Célunk a hagyomány életben tartása, illetve előásása, egy alternatíva kínálása, a nyelvi-tartalmi (továbbá erkölcsi-politikai, stb.) "restauráció", és kicsit talán a jobboldal vérfrissítése. És noha nem vagyok egy hurráoptimista típus, minden probléma ellenére jó irányokat látok a jobboldalon pillanatnyilag.
Mint ahogyan körülöttem mindenhol azt látom, hogy helyére kerülnek a dolgok. A nyugati bal a grúzokat nácizza, és kérlelhetetlenül oroszpárti, csak úgy, mint a hazai bal, a jobboldal mainstreamjéből pedig előbújt a vad atlantizmus (és hogy őszinte legyek, utóbbi időben belőlem is), stb.
Amit tudunk, azt megtesszük.
Maradjanak velünk:)
Cheers.
GP
2008. augusztus 22., péntek
szolgálati közlemény
Kicsit rólam:
nyilván, a fejlécben szereplő szlogen nem az angol vécé és a számítógép ellen szól, furcsa is lenne. Tehát a modernitás-ellenesség nem valamiféle luddizmus-reneszánszban manifesztálódik.
Egy azonban bizonyos: a mobiltelefonokat rühellem.
A mobiltelefon nem megnyugtatja, hanem fölidegesíti az embert. Esetemben mindig akkor csörög, amikor épp el vagyok foglalva valamivel (kisdolog-nagydolog, fürdés, olvasás, stb.). És minden egyes alkalommal föl is nyomja a vérnyomásomat. (A másik lehetőség az, hogy elhányom valahol a lakásban, úgy, hogy még a hang is le van véve róla, akkor aztán lehetetlenség elérni - ezzel pedig másokat idegesítek:))
A szerencsém az, hogy viszonylag ritkán keresnek mobilon (akkor viszont mindig a legrosszabbkor). Két napja azonban folyamatosan csörög a telefonom. Valakinek mindig fel kell hívnia valamiért. Tegnap is egymás után tízpercenként csörgött, miközben olvasni próbáltam (emiatt kis sikerrel...). Úgyhogy ma betelt a pohár, fogtam magam, és kikapcsoltam a francba. Már legalább egy éve mondom, hogy úgy ahogy van, kivágom, de eddig még nem tettem meg. Miért nem?
Hagyjanak engömet katolikus szerzőket olvasni, no! (Tán valami protestáns összeesküvés a mobillal való kínzás?)
Hál'istennek, az itthonimat szinte senki sem tudja, így azon engem nem keresnek. Emilen meg elérhető vagyok és válaszolok is.
Egyelőre persze nem vágom ki a mobilomat, mert néha köll. Az érv a mobilok mellett általában az, hogy ha vészhelyzet van, jól jön. A mobilok azonban Mörfi törvénye alapján működnek, ezért ha vészhelyzet van, 99%, hogy nem működik (nincs térerő, lemerül, bekrepál, stb.), viszont a hétköznapokban ritka idegesítő bír lenni. Van valami különösen ördögi benne.
Summa summarum, Modernität ist Scheisse.
nyilván, a fejlécben szereplő szlogen nem az angol vécé és a számítógép ellen szól, furcsa is lenne. Tehát a modernitás-ellenesség nem valamiféle luddizmus-reneszánszban manifesztálódik.
Egy azonban bizonyos: a mobiltelefonokat rühellem.
A mobiltelefon nem megnyugtatja, hanem fölidegesíti az embert. Esetemben mindig akkor csörög, amikor épp el vagyok foglalva valamivel (kisdolog-nagydolog, fürdés, olvasás, stb.). És minden egyes alkalommal föl is nyomja a vérnyomásomat. (A másik lehetőség az, hogy elhányom valahol a lakásban, úgy, hogy még a hang is le van véve róla, akkor aztán lehetetlenség elérni - ezzel pedig másokat idegesítek:))
A szerencsém az, hogy viszonylag ritkán keresnek mobilon (akkor viszont mindig a legrosszabbkor). Két napja azonban folyamatosan csörög a telefonom. Valakinek mindig fel kell hívnia valamiért. Tegnap is egymás után tízpercenként csörgött, miközben olvasni próbáltam (emiatt kis sikerrel...). Úgyhogy ma betelt a pohár, fogtam magam, és kikapcsoltam a francba. Már legalább egy éve mondom, hogy úgy ahogy van, kivágom, de eddig még nem tettem meg. Miért nem?
Hagyjanak engömet katolikus szerzőket olvasni, no! (Tán valami protestáns összeesküvés a mobillal való kínzás?)
Hál'istennek, az itthonimat szinte senki sem tudja, így azon engem nem keresnek. Emilen meg elérhető vagyok és válaszolok is.
Egyelőre persze nem vágom ki a mobilomat, mert néha köll. Az érv a mobilok mellett általában az, hogy ha vészhelyzet van, jól jön. A mobilok azonban Mörfi törvénye alapján működnek, ezért ha vészhelyzet van, 99%, hogy nem működik (nincs térerő, lemerül, bekrepál, stb.), viszont a hétköznapokban ritka idegesítő bír lenni. Van valami különösen ördögi benne.
Summa summarum, Modernität ist Scheisse.
2008. augusztus 18., hétfő
TGM már megint gyagya
Nu, itt van eme opus, kéremtisztelettel. Ehhöz azért már külön energia kell!
TGM írása elsősorban elvtársi figyelmeztetés, nem nekünk szól: a rasszista-etnicista jobboldal (értsétek: mink egyek vagyunk, azaz a "neokonzervatív" jobboldal közeledik a szélsőjobboldalhoz, és kéjesen nyalakodik véle) dupla ellenforradalmat nyomat (ami azért nem semmi teljesítmény!), de leginkább ráépül a rasszizmusra, kolbászt fog csinálni a nyugdíjasokból, és Orbán Viktor keresztül fogja masíroztatni a Magyar Gárdát vidéken, hogy kuss legyen a cigányoknak (miután jól felpofozta őket - de ugye tudjuk azt is, hogy ez csak figyelemelterelés a spanyolnáthaként terjedő fasizmus részéről).
TGM persze ügyesen fogalmaz, hiszen direktbe nem nácizza le a Reakciót, a Konzervatóriumot és a Judapestet (sőt a HVG-t és az Indexet! - ahová ő maga is szokott írni btw. Nem hiába, a szükség nagy úr, és valamiből etetni kell a proletár szájakat), de azért érzékelteti, hogy miket úszunk mi meg.
Rendes világban természetesen a munkásosztály vasökle lecsapna szépen a reakciós-fasiszta szervezkedés minden megmozdulására. Zofort, érted. Ugatsz, náci? Pofánváglak! Praktikus megoldás volt erre az Andrássy út 60-ban kedélyes átnevelőszobákat tartani (fókuszcsoportok, mediatív beszélgetések, és a "fasizmus nem megoldás"-előadások megtartása, stb.).
Azért megnyugtató, hogy röndös baloldaliként a nacionalizmust kicsit dicséri. Ezt elvártuk. És hát, a neopogány-antiszemita indiántánc nem nacionalista, mehet is a levesbe (reméljük, nem csak ezért). A másik pedig nem konzervatív, hiszen a konzervatív nem populista (tényleg nem - ennek jelét hol látja? Egyször az elitizmust - ami nyilván Út a Fasizmushoz - vési föl nekünk, majdan a populizmust? Hát hogyan igazodjunk el a Baloldali Elvárások Útvesztőiben?).
A változás az, hogy a reakciósfasiszta movement kiterjesztett változatát láthatjuk: "egy a tábor" az emeszpétől a szélsőjobbos tábortűz-zenéig. Ezt szerintem nem csak mi kérnénk ki magunknak, hanem a széljobb is.
Kik maradnak az emberségesek? A humanisták, a lelkigazdagok (a Bibliában a boldogok a lelki szegények - ennyi boldog ember lenne a kis országban? Wow!)? Hát TGM és az ő elvtársai. Ők, az Elnyomottak, Összetörtek, Magyarok és Nem-Magyarok. Egyedül ők közdenek lelki gazdagságukban a lelki szegények egész áradata ellen. Apokaliptikus baloldali jövőkép reloaded. De ezt már az ókori gnosztikusok is el bírták játszani, mi ebben az újdonság? Sehol egy új dallam, vagy ritmus.
A rossz hír viszont az, hogy pl. a keresztény tanítás és a konzervativizmus nem összeegyeztethetetlen. Pont egy baloldali képes csak arra, hogy összekeverje a megvariált egalitarizmust a kereszténységgel, hogy ez utóbbit a hierarchiával ellentétesnek tekintse (egy keresztény számára Isten akarata feltétlen autoritás - milyen egyenlőség ez így kéremalássan?).
Ráadásul azt feltételezi TGM, hogy a nemzet-keresztény kurzus reakciós terjesztői mind Protestáns Fehér Férfiak. Hát, ez itten nem az Egyesült Államok, az alapítás idején.
Ezek után mit mondjunk reakciós-bomlasztó mozgalmunk többi tagjának? A nem kevés katolikusnak? A nem-fehéreknek? A zsidóknak? Az agnosztikusoknak/ateistáknak?
TGM egy régi sémát akar ráhúzni az igencsak sokszínű jobboldal egészére, és ez a feladat egyre keservesebbé válik számára. Ugyanis ha nem igaz, hogy a "nemzetiek", a konzervatívok csak fehér keresztyén heteroszexuális férfiak, akkor nagy gáz van: a baloldal "fasizmust" kiáltó érvkészlete egy pillanat alatt válik semmivé.
És ha ez így van, mi marad még érvnek? TGM ott ácsorog valami dombocskán elvtársaival, és azt hiszi, ez a Sion hegye.
Egyedül maradtak - mint az érveik.
TGM írása elsősorban elvtársi figyelmeztetés, nem nekünk szól: a rasszista-etnicista jobboldal (értsétek: mink egyek vagyunk, azaz a "neokonzervatív" jobboldal közeledik a szélsőjobboldalhoz, és kéjesen nyalakodik véle) dupla ellenforradalmat nyomat (ami azért nem semmi teljesítmény!), de leginkább ráépül a rasszizmusra, kolbászt fog csinálni a nyugdíjasokból, és Orbán Viktor keresztül fogja masíroztatni a Magyar Gárdát vidéken, hogy kuss legyen a cigányoknak (miután jól felpofozta őket - de ugye tudjuk azt is, hogy ez csak figyelemelterelés a spanyolnáthaként terjedő fasizmus részéről).
TGM persze ügyesen fogalmaz, hiszen direktbe nem nácizza le a Reakciót, a Konzervatóriumot és a Judapestet (sőt a HVG-t és az Indexet! - ahová ő maga is szokott írni btw. Nem hiába, a szükség nagy úr, és valamiből etetni kell a proletár szájakat), de azért érzékelteti, hogy miket úszunk mi meg.
Rendes világban természetesen a munkásosztály vasökle lecsapna szépen a reakciós-fasiszta szervezkedés minden megmozdulására. Zofort, érted. Ugatsz, náci? Pofánváglak! Praktikus megoldás volt erre az Andrássy út 60-ban kedélyes átnevelőszobákat tartani (fókuszcsoportok, mediatív beszélgetések, és a "fasizmus nem megoldás"-előadások megtartása, stb.).
Azért megnyugtató, hogy röndös baloldaliként a nacionalizmust kicsit dicséri. Ezt elvártuk. És hát, a neopogány-antiszemita indiántánc nem nacionalista, mehet is a levesbe (reméljük, nem csak ezért). A másik pedig nem konzervatív, hiszen a konzervatív nem populista (tényleg nem - ennek jelét hol látja? Egyször az elitizmust - ami nyilván Út a Fasizmushoz - vési föl nekünk, majdan a populizmust? Hát hogyan igazodjunk el a Baloldali Elvárások Útvesztőiben?).
A változás az, hogy a reakciósfasiszta movement kiterjesztett változatát láthatjuk: "egy a tábor" az emeszpétől a szélsőjobbos tábortűz-zenéig. Ezt szerintem nem csak mi kérnénk ki magunknak, hanem a széljobb is.
Kik maradnak az emberségesek? A humanisták, a lelkigazdagok (a Bibliában a boldogok a lelki szegények - ennyi boldog ember lenne a kis országban? Wow!)? Hát TGM és az ő elvtársai. Ők, az Elnyomottak, Összetörtek, Magyarok és Nem-Magyarok. Egyedül ők közdenek lelki gazdagságukban a lelki szegények egész áradata ellen. Apokaliptikus baloldali jövőkép reloaded. De ezt már az ókori gnosztikusok is el bírták játszani, mi ebben az újdonság? Sehol egy új dallam, vagy ritmus.
A rossz hír viszont az, hogy pl. a keresztény tanítás és a konzervativizmus nem összeegyeztethetetlen. Pont egy baloldali képes csak arra, hogy összekeverje a megvariált egalitarizmust a kereszténységgel, hogy ez utóbbit a hierarchiával ellentétesnek tekintse (egy keresztény számára Isten akarata feltétlen autoritás - milyen egyenlőség ez így kéremalássan?).
Ráadásul azt feltételezi TGM, hogy a nemzet-keresztény kurzus reakciós terjesztői mind Protestáns Fehér Férfiak. Hát, ez itten nem az Egyesült Államok, az alapítás idején.
Ezek után mit mondjunk reakciós-bomlasztó mozgalmunk többi tagjának? A nem kevés katolikusnak? A nem-fehéreknek? A zsidóknak? Az agnosztikusoknak/ateistáknak?
TGM egy régi sémát akar ráhúzni az igencsak sokszínű jobboldal egészére, és ez a feladat egyre keservesebbé válik számára. Ugyanis ha nem igaz, hogy a "nemzetiek", a konzervatívok csak fehér keresztyén heteroszexuális férfiak, akkor nagy gáz van: a baloldal "fasizmust" kiáltó érvkészlete egy pillanat alatt válik semmivé.
És ha ez így van, mi marad még érvnek? TGM ott ácsorog valami dombocskán elvtársaival, és azt hiszi, ez a Sion hegye.
Egyedül maradtak - mint az érveik.
2008. augusztus 10., vasárnap
2008. augusztus 9., szombat
Setét ló
Nem igazán szoktam moziba járni. Nekem ez a fejezet kimaradt, leszámítva azt, amikor még a csajok kedvéért jártunk. A maradékot meg kötelező volt megnézni az isiben (Honfoglalás, p.o.). Nagyon ritkán vetemedem arra, hogy mégis kifizessek 500 vagy 1000 forintot egy kényelmetlen székért, a szotyihéjban tapicskolásért, csak azért, hogy nagyképernyőn, dolbi háromszázezres hangzással nyomja szét a fejem a gépfegyver-sorozat. Legutóbb a Boratot néztem meg moziban, ami mondjuk megérte, mindenki szakadt a röhögéstől.
Ma mégis úgy döntöttem, nem várok, megnézem a Setét Lovag c. filmet, ha mán egyszer a Heti Válasz is reklámozta, és még ajnározta is. Arra számítottam, hogy látok egy kicsit egyszerű akciófilmet néhány tán izgalmasabb svédcsavarral, és remek alakításokkal. Kivételesen nem sajnálom a pénzemet (ez biza igen ritka!): ennél ugyanis többet kaptam a filmtől.
Az addig rendben van, hogy az azóta elhunyt Heath Ledger (épp Joker szerepébe őrült bele, és öngyilkos lett állítólag) zseniálisan játszott. És az is rendben van, hogy a többi szereplő is igen tűrhető. De ennél van egy izgalmasabb vonulat is. Lássuk hát az egyszeri amcsi akciófilmet, mélyreakciós szemmel.
A film ugyanis telis-tele van nagyon is gondolatébresztő kérdésekkel, néhol válaszokkal. Rengeteg dilemma elé állítja a nézőt, és nem is oldja fel az összes feszültséget. Egyáltalán nem hepiendes, mint általában a többi betmen-film, no meg az amcsi filmek legjava, nem menekül meg mindenki, és nem tündököl a hős a végén (illetve, bizonyos szempontból igen, de még az is kérdés marad, ki a hős? Az államügyész, vagy a köpenyes muksó?).
Szóval hogyan pukkasszunk libsiket egy amcsi akciófilmmel? Mik azok a gondolatok, melyek egy éber liberóst térdre (vagy háborgásra) kényszerítenek, ha megnézi a filmet?
1) A gonosz problémája - ezt ugyanis nem illik mondani egy liberálisnak, még infarktust kap a végén. Azt meg nem szeretnénk. Viszont a Heath Ledger által megformált Joker maga a megtestesült gonosz: élvezi a gyilkolást, nem érdekli sem a zseton, sem a hatalom, csak a káosz (ezt enmaga be is vallja a filmben). A lényeg a meglévő rend felforgatása, a lázadás (melyik is az ősbűn? Nincs több kérdésem, kösz'ö'm szépen:)). Senki sem kényszeríti arra, hogy a rendet tönkreverje, hogy igyekezzen kihozni mindenkiből a legrosszabbat, mégis megteszi. Ellentétben a hajdani első Betmen-filmmel, itt nem derül ki, kicsoda ő valójában, nem kezdődik savbalökéssel a film, hogy a "bosszú"-motívumot lehessen erőltetni. Nem a személye az érdekes, hanem amit megtestesít. Ahogy gonoszkodik, megkísért (!), stb.
2) demokrácia-fika - Nem annyira erős, de észrevehető. Amikor a bohóc dilemma elé állítja az embereket (akkor élik túl, ha megölik a másikat, stb., egy régi klasszikus másképpen - vö. Karneádész deszkája), szavazásra kerül sor. A szavazás alapján a "menekülésre", azaz a gyilkosságra szavaznak, aztán mikor végre kéne hajtani, mégsem sikerül nekik (lelkiismeret - apropó, az vajon hunnan van?). Az egyetlen, ami a krízis kezdetén visszatartja a többséget a rossz döntéstől, az épp jelenlévő intézményes autoritás (az meg pfuj).
A lelkiismeret pedig igazolás arra, hogy a "körülményekkel" a rossz döntés egyáltalán nem magyarázható.
3) konstruktivizmus-és libsifika - az egyik főhös azt magyarázza, hogy a pénzfeldobás az egyetlen "igazságos" útja annak eldöntésére, meghaljon-e valaki vagy nem, azt mondja: "előítélet-mentesen". A liberálisok által hangoztatott "előítélet-mentesség" ugyanis a valóságban épp ezt jelenti. Amikor nincs különbségtétel egyik és másik között, nincs mérlegelés, és nincsenek ún. "előítéletek" (úgyis mint szeretet, kegyelem, stb.).
4) enyhe természetjogi évelés és jogpozi-fika - a Betmen nevű fekete bizbasz a törvények "felett" áll, és effektíve a törvény őtet is üldözi. Az igazságosság forrása viszont nem csupán a leírt kódex, hanem valami más. Ha pedig dönteni kell, lesz egy "szuverén"...
5) kicsiny straussianizmus a végére - a többség elől el kell fedni az igazságot, annak ismerőjét pedig üldözik.
(utolsó pontomnál kéretik érezni a finom iróniát - kacsint-kacsint...)
Egy szó mint száz, nem lövöm le a "poénokat", most az egyszer egy maskarás szuperhős filmjét ajánlom. Nem azért, mert jó nagyok a robbanások benne, jók a kosztümök, meg a különféle fordulatok, hanem azért, mert (ha akarták a film készítői, ha nem) elgondolkodtató, és felvet bizonyos kérdéseket. Bennem többek között ezeket (persze még emészteni kell), másban meg lehet, hogy mást.
Tessék megnézni.
Ma mégis úgy döntöttem, nem várok, megnézem a Setét Lovag c. filmet, ha mán egyszer a Heti Válasz is reklámozta, és még ajnározta is. Arra számítottam, hogy látok egy kicsit egyszerű akciófilmet néhány tán izgalmasabb svédcsavarral, és remek alakításokkal. Kivételesen nem sajnálom a pénzemet (ez biza igen ritka!): ennél ugyanis többet kaptam a filmtől.
Az addig rendben van, hogy az azóta elhunyt Heath Ledger (épp Joker szerepébe őrült bele, és öngyilkos lett állítólag) zseniálisan játszott. És az is rendben van, hogy a többi szereplő is igen tűrhető. De ennél van egy izgalmasabb vonulat is. Lássuk hát az egyszeri amcsi akciófilmet, mélyreakciós szemmel.
A film ugyanis telis-tele van nagyon is gondolatébresztő kérdésekkel, néhol válaszokkal. Rengeteg dilemma elé állítja a nézőt, és nem is oldja fel az összes feszültséget. Egyáltalán nem hepiendes, mint általában a többi betmen-film, no meg az amcsi filmek legjava, nem menekül meg mindenki, és nem tündököl a hős a végén (illetve, bizonyos szempontból igen, de még az is kérdés marad, ki a hős? Az államügyész, vagy a köpenyes muksó?).
Szóval hogyan pukkasszunk libsiket egy amcsi akciófilmmel? Mik azok a gondolatok, melyek egy éber liberóst térdre (vagy háborgásra) kényszerítenek, ha megnézi a filmet?
1) A gonosz problémája - ezt ugyanis nem illik mondani egy liberálisnak, még infarktust kap a végén. Azt meg nem szeretnénk. Viszont a Heath Ledger által megformált Joker maga a megtestesült gonosz: élvezi a gyilkolást, nem érdekli sem a zseton, sem a hatalom, csak a káosz (ezt enmaga be is vallja a filmben). A lényeg a meglévő rend felforgatása, a lázadás (melyik is az ősbűn? Nincs több kérdésem, kösz'ö'm szépen:)). Senki sem kényszeríti arra, hogy a rendet tönkreverje, hogy igyekezzen kihozni mindenkiből a legrosszabbat, mégis megteszi. Ellentétben a hajdani első Betmen-filmmel, itt nem derül ki, kicsoda ő valójában, nem kezdődik savbalökéssel a film, hogy a "bosszú"-motívumot lehessen erőltetni. Nem a személye az érdekes, hanem amit megtestesít. Ahogy gonoszkodik, megkísért (!), stb.
2) demokrácia-fika - Nem annyira erős, de észrevehető. Amikor a bohóc dilemma elé állítja az embereket (akkor élik túl, ha megölik a másikat, stb., egy régi klasszikus másképpen - vö. Karneádész deszkája), szavazásra kerül sor. A szavazás alapján a "menekülésre", azaz a gyilkosságra szavaznak, aztán mikor végre kéne hajtani, mégsem sikerül nekik (lelkiismeret - apropó, az vajon hunnan van?). Az egyetlen, ami a krízis kezdetén visszatartja a többséget a rossz döntéstől, az épp jelenlévő intézményes autoritás (az meg pfuj).
A lelkiismeret pedig igazolás arra, hogy a "körülményekkel" a rossz döntés egyáltalán nem magyarázható.
3) konstruktivizmus-és libsifika - az egyik főhös azt magyarázza, hogy a pénzfeldobás az egyetlen "igazságos" útja annak eldöntésére, meghaljon-e valaki vagy nem, azt mondja: "előítélet-mentesen". A liberálisok által hangoztatott "előítélet-mentesség" ugyanis a valóságban épp ezt jelenti. Amikor nincs különbségtétel egyik és másik között, nincs mérlegelés, és nincsenek ún. "előítéletek" (úgyis mint szeretet, kegyelem, stb.).
4) enyhe természetjogi évelés és jogpozi-fika - a Betmen nevű fekete bizbasz a törvények "felett" áll, és effektíve a törvény őtet is üldözi. Az igazságosság forrása viszont nem csupán a leírt kódex, hanem valami más. Ha pedig dönteni kell, lesz egy "szuverén"...
5) kicsiny straussianizmus a végére - a többség elől el kell fedni az igazságot, annak ismerőjét pedig üldözik.
(utolsó pontomnál kéretik érezni a finom iróniát - kacsint-kacsint...)
Egy szó mint száz, nem lövöm le a "poénokat", most az egyszer egy maskarás szuperhős filmjét ajánlom. Nem azért, mert jó nagyok a robbanások benne, jók a kosztümök, meg a különféle fordulatok, hanem azért, mert (ha akarták a film készítői, ha nem) elgondolkodtató, és felvet bizonyos kérdéseket. Bennem többek között ezeket (persze még emészteni kell), másban meg lehet, hogy mást.
Tessék megnézni.
2008. augusztus 6., szerda
Nemzetközi jobboldaliság
Ellentétben sok hazai jobboldalival, én egyáltalán nem drukkolok innen a messzitávolból az amerikai demokratáknak. Ennek 1) túl sok jelentősége nincs, ugyanis nincs beleszólásom, 2) nyilván nem vagyok annyira tájékozott, mint az amcsik. De ahogy látom, a baloldal mindenütt sótlan puritán egy népség.
A republikánus fricskákon viszont remekül lehet vihorászni. Még magának az elnökjelöltnek, John McCain-nek néhány reklámja is telibetalál: itt pl. Obamát Britney Spears-hez és Paris Hiltonhoz hasonlítja(és hát, adóemelések ötlete, talán nem is különbözik annyiban a Nagy Nyugat baloldala, és a hazai...):
Egy kicsit "pikánsabb" remake pedig a Mad Tv-n jelent meg:
A mai poén az, hogy Paris Hilton válaszolt:
És a slusszpoén, hogy Paris videójára kommentárként azt mondta McCain: "Van egy különbség Paris és Obama között: előbbinek VAN ötlete az energia-problémára."
Republi cuccokból itt lehet válogatni.
Cheers.
A republikánus fricskákon viszont remekül lehet vihorászni. Még magának az elnökjelöltnek, John McCain-nek néhány reklámja is telibetalál: itt pl. Obamát Britney Spears-hez és Paris Hiltonhoz hasonlítja(és hát, adóemelések ötlete, talán nem is különbözik annyiban a Nagy Nyugat baloldala, és a hazai...):
Egy kicsit "pikánsabb" remake pedig a Mad Tv-n jelent meg:
A mai poén az, hogy Paris Hilton válaszolt:
És a slusszpoén, hogy Paris videójára kommentárként azt mondta McCain: "Van egy különbség Paris és Obama között: előbbinek VAN ötlete az energia-problémára."
Republi cuccokból itt lehet válogatni.
Cheers.
2008. augusztus 4., hétfő
Közéletünk romjain nektárt csepegtetünk
Azért csak tartogat nekünk zaftos sztorikat az "uborkaszezon" (uborkaszezon a tököm, viszont kurvameleg van). Végignézve a végvári harcokon hol röhögni, hol sírni támad kedvem.
Itt vannak nekünk mindjárt a kommancsmosdató ifjonc-és kevésbé ifjonc elvtársak, akik a demokratikus egalitarizmust (pfuj) siratják, meg hogy a szélsőjobboldaliakkal kokettáló jobbosok itten el akarják venni a hősök (pl. Ságvári Endre, a "hős") emlékét. Akarja a franc, csak esetleg megjegyezzük, hogy ha valaki Trockijba meg Lukács Györgybe élvez bele, az ne kezdjen bele a moralizálásba, mert szarul jön ki belőle.
Aztán itt vannak a turulisták és antiturulisták. Mintha az a nyamvadt turul-szobor tényleg ekkora fontossággal bírna. A dolog baromi egyszerű: az alapra meg is volt az építési engedély, a hozzáillesztett madárral ment mindig a huzavona, amit Demszkyék rendre megtorpedóztak. A katonai áldozatok emlékére emelt szobor ugyanis nyilván a Velünk Élő Fasizmus netovábbja. Demszky Gábor megérthetné végre, hogy országok meg szoktak emlékezni a katonai és civil áldozatokról. Eztet így illik. A valóság szimbolikus megjelenítése pedig fontos, ezt nagyon jól tudjuk egy emigráns német filozófustól. Persze neki az fájhat, hogy Rudi Dutschkének nincsen szobra a XII. kerületben. Így járt.
Nem kell félteni a tüntetőket sem, azok pedig valamiféle hegeli népszellem megjelenítését látják a turulban, ebben egyesül a tézis és az antitézis, a magyar náció leglényege. Baromság. Mindettől függetlenül csak a hiszti kedvéért megy az egész, egy egyszerű tolvonással le lehetne tudni a balhét. Az empátiáról híres baloldal pedig képtelen az empátiára, meg a megértésre. Sosem volt az erősségük, bár retorika szintjén mindig jól ment nekik, legfőképpen akkor, amikor milliókat kellett halálra éheztetni.
Aztán bekapcsolom az Echo tv-t (én balga), ott pedig a fő-ködzabáló Pörzse Sándor beszélget a mára már általános iskolás autista szintjére süllyedt jogász-nagyasszonnyal, Balónéval, aki büszkén meséli, hogy a Hollán Ernő utcai demonstrációk idején körbe-körbe ment a kocsijával, és a jobbos Republicot (gyk. Kárpátia) üvöltette, hogy szokják a mocskos komenisták. Majd feltételezte, hogy minden mocskos komenista azt akarja, hogy őnagysága halállal lakoljon. Biztos vannak persze ilyenek is, de szerintem a legtöbbeknek csak az jutott hirtelen eszükbe, miért zárták be az OPNI-t. Ezt követte némi egyesült jeremiáda arról, hogy a nemzeti oldalon mennyien nem hajlandóak a tábortüzes new age-és újpogány ködzabáló rítusokat élvezni, és beleállnak a mocskos ballibsik kezdeményezéseibe: illusztrációképpen pedig mutatnak néhány képet a Reakció Tomcat boltja előtti flashmobjáról. (De utána legalább volt nagy "leleplezés", egy retardált zöldkomcsi hajtotta aztat végre.)
Persze érdekes az is, hogy pont Morvai beszél a mocskos komenistákról, miközben olyan szélsőbaloldali dumát nyomat, hogy Bogár László levegő után kapkodna (tudjátok, a globális tőke, az most valami perszonifikált valami lett, amelyik maga a gonosz, és kész akarva gázol bele a nemzetek rendjébe és békéjébe).
Különben tanulságos kis részlet, avagy nincs új a nap alatt: a szélsőbalosok és a ködevők továbbra sem egymás ellentétei, hanem egymás versenytársai ("És kinek jó, ha a globalizációkritikára fogékony magyar fiatalok - szociológiailag ugyanazok, akik Nyugaton a baloldal utánpótlását jelentik - nálunk a szélsőjobbhoz sodródnak?").
Az ún. "radikális jobboldal" eldönthetné végre, hogy a keresztény Európa védelméért kíván-e kiállni, vagy valami újhullámos pogányságért van úgy oda, hogy a szabadságon és tulajdonon alapuló gazdasági rendet részesíti-e előnyben, vagy a lehető legbrutálisabb szocializmust. Sajnos a kérdés költőinek tűnik. (Csodálkozhatunk-e ezen, ha egy magát "konzervatív hetilapnak" nevező újságban pogány-és nácoid nouvelle droite-cikkek jelennek meg halomra?)
A másik meg arról ugat, hogy hát a "neoliberalizmus" (közelebbről meg nem nevezett kategória, figyelem!) atomizál, de mint állat. Nem ám az a nemzeti szociáldemokrácia, vagy mi a kénköves réti ördög fasza, amit emezek itten fölvázolnak (és tényleg szocdem példákat emlegetnek mint "sikereket" meg követendő mintákat - akkor nézzék meg, hogy a szociáldemokrácia fellegvárában, Svédországban mennyire atomizált a társadalom, aztán utána elemezzék a nemlétezőt). Náció-szocdemeknek ajánlott olvasmány a mocskos fasiszta-neolib Hans Hoppe könyvecskéje.
Sajátos (dialektikus?) a logikája ezeknek a "szakértőknek", amikor azt magyarázzák tkp., hogy a természetes emberi kötelékek (úgyis mint család, egyházak, kisközösségek, klubok, stb.) csak a büdös nagy állami gondoskodás (gyk. szocializmus) segítségével állítható helyre.
Mi a francos nyavalya ebben a természetes? És mégis mi a motiváció a valódi együttműködésre és közösségi összetartásra, vagy családi gondoskodásra, ha mindezt az állam hivatalból megteszi?
A jobboldal is akkor tud majd lépni előre, ha ezeket a protokomcsi lózungokat végre kihajítja a kukába. Addig a kőolaj-termelést "fekete mágiának", a kereszténységet "vírusnak" nevező elmeháborodott sámánok fogják mutatni az utat a nemzetieknek.
Itt vannak nekünk mindjárt a kommancsmosdató ifjonc-és kevésbé ifjonc elvtársak, akik a demokratikus egalitarizmust (pfuj) siratják, meg hogy a szélsőjobboldaliakkal kokettáló jobbosok itten el akarják venni a hősök (pl. Ságvári Endre, a "hős") emlékét. Akarja a franc, csak esetleg megjegyezzük, hogy ha valaki Trockijba meg Lukács Györgybe élvez bele, az ne kezdjen bele a moralizálásba, mert szarul jön ki belőle.
Aztán itt vannak a turulisták és antiturulisták. Mintha az a nyamvadt turul-szobor tényleg ekkora fontossággal bírna. A dolog baromi egyszerű: az alapra meg is volt az építési engedély, a hozzáillesztett madárral ment mindig a huzavona, amit Demszkyék rendre megtorpedóztak. A katonai áldozatok emlékére emelt szobor ugyanis nyilván a Velünk Élő Fasizmus netovábbja. Demszky Gábor megérthetné végre, hogy országok meg szoktak emlékezni a katonai és civil áldozatokról. Eztet így illik. A valóság szimbolikus megjelenítése pedig fontos, ezt nagyon jól tudjuk egy emigráns német filozófustól. Persze neki az fájhat, hogy Rudi Dutschkének nincsen szobra a XII. kerületben. Így járt.
Nem kell félteni a tüntetőket sem, azok pedig valamiféle hegeli népszellem megjelenítését látják a turulban, ebben egyesül a tézis és az antitézis, a magyar náció leglényege. Baromság. Mindettől függetlenül csak a hiszti kedvéért megy az egész, egy egyszerű tolvonással le lehetne tudni a balhét. Az empátiáról híres baloldal pedig képtelen az empátiára, meg a megértésre. Sosem volt az erősségük, bár retorika szintjén mindig jól ment nekik, legfőképpen akkor, amikor milliókat kellett halálra éheztetni.
Aztán bekapcsolom az Echo tv-t (én balga), ott pedig a fő-ködzabáló Pörzse Sándor beszélget a mára már általános iskolás autista szintjére süllyedt jogász-nagyasszonnyal, Balónéval, aki büszkén meséli, hogy a Hollán Ernő utcai demonstrációk idején körbe-körbe ment a kocsijával, és a jobbos Republicot (gyk. Kárpátia) üvöltette, hogy szokják a mocskos komenisták. Majd feltételezte, hogy minden mocskos komenista azt akarja, hogy őnagysága halállal lakoljon. Biztos vannak persze ilyenek is, de szerintem a legtöbbeknek csak az jutott hirtelen eszükbe, miért zárták be az OPNI-t. Ezt követte némi egyesült jeremiáda arról, hogy a nemzeti oldalon mennyien nem hajlandóak a tábortüzes new age-és újpogány ködzabáló rítusokat élvezni, és beleállnak a mocskos ballibsik kezdeményezéseibe: illusztrációképpen pedig mutatnak néhány képet a Reakció Tomcat boltja előtti flashmobjáról. (De utána legalább volt nagy "leleplezés", egy retardált zöldkomcsi hajtotta aztat végre.)
Persze érdekes az is, hogy pont Morvai beszél a mocskos komenistákról, miközben olyan szélsőbaloldali dumát nyomat, hogy Bogár László levegő után kapkodna (tudjátok, a globális tőke, az most valami perszonifikált valami lett, amelyik maga a gonosz, és kész akarva gázol bele a nemzetek rendjébe és békéjébe).
Különben tanulságos kis részlet, avagy nincs új a nap alatt: a szélsőbalosok és a ködevők továbbra sem egymás ellentétei, hanem egymás versenytársai ("És kinek jó, ha a globalizációkritikára fogékony magyar fiatalok - szociológiailag ugyanazok, akik Nyugaton a baloldal utánpótlását jelentik - nálunk a szélsőjobbhoz sodródnak?").
Az ún. "radikális jobboldal" eldönthetné végre, hogy a keresztény Európa védelméért kíván-e kiállni, vagy valami újhullámos pogányságért van úgy oda, hogy a szabadságon és tulajdonon alapuló gazdasági rendet részesíti-e előnyben, vagy a lehető legbrutálisabb szocializmust. Sajnos a kérdés költőinek tűnik. (Csodálkozhatunk-e ezen, ha egy magát "konzervatív hetilapnak" nevező újságban pogány-és nácoid nouvelle droite-cikkek jelennek meg halomra?)
A másik meg arról ugat, hogy hát a "neoliberalizmus" (közelebbről meg nem nevezett kategória, figyelem!) atomizál, de mint állat. Nem ám az a nemzeti szociáldemokrácia, vagy mi a kénköves réti ördög fasza, amit emezek itten fölvázolnak (és tényleg szocdem példákat emlegetnek mint "sikereket" meg követendő mintákat - akkor nézzék meg, hogy a szociáldemokrácia fellegvárában, Svédországban mennyire atomizált a társadalom, aztán utána elemezzék a nemlétezőt). Náció-szocdemeknek ajánlott olvasmány a mocskos fasiszta-neolib Hans Hoppe könyvecskéje.
Sajátos (dialektikus?) a logikája ezeknek a "szakértőknek", amikor azt magyarázzák tkp., hogy a természetes emberi kötelékek (úgyis mint család, egyházak, kisközösségek, klubok, stb.) csak a büdös nagy állami gondoskodás (gyk. szocializmus) segítségével állítható helyre.
Mi a francos nyavalya ebben a természetes? És mégis mi a motiváció a valódi együttműködésre és közösségi összetartásra, vagy családi gondoskodásra, ha mindezt az állam hivatalból megteszi?
A jobboldal is akkor tud majd lépni előre, ha ezeket a protokomcsi lózungokat végre kihajítja a kukába. Addig a kőolaj-termelést "fekete mágiának", a kereszténységet "vírusnak" nevező elmeháborodott sámánok fogják mutatni az utat a nemzetieknek.
2008. augusztus 2., szombat
Intermezzo
Kedves Feleim.
Mint azt mindenki láthatja, mostanság visszaesett az új postok száma. Ez nem véletlen, és több oka is van.
Egyrészt ugye nyár van. Ez nem azt jelenti, hogy állandóan strandolok, effektíve hülyét kapok a melegtől, viszont dolgom is van (igen, a dologtalan konzervatívok is dolgoznak néha, meg csinálnak ezt-azt), és mivel jó ideig kimaradt a valódi társasági élet, így ezt is többszörösen pótolom most be.
A másik pedig az, hogy most nem is baj, ha egy időre "alábukom". Aztán majd talán "kibekkelek", vagy Isten tudja. Nem azért, mint hogy ha zavarnának a találgatások, célozgatások, annyira nem is érdekel, hogy mennyi barát és ellenség (ha mán mozgolódunk a carlschmittiánus talajon) tudja, amit tud (és használja fel erre-arra), mindenesetre egy kis pihenés sosem árt.
Az egész netes mozgolódás legyen jó lecke mindannyiunk számára. Továbbá az is, hogy mi mindent mondunk el kicsodának. Ezerszer megfogadtam, hogy tartom az arcomat azokról a dolgokról, amikről tudok, aztán egyszer-egyszer csak kicsúsznak a számon a dolgok (ez főleg ittas állapotban fordul elő), és ilyenkor nyilván csak a rosszindulattal nem számolok. Így nehéz dolog ez a bizalom.
Minden egyes nap egy újabb lecke. Vagy azok ismétlése.
Akik meg nem tudnak megküzdeni meg érvelni face-to-face, azok jó partizán módjára aljas módon hátulról-oldalról stb. támadnak. Moral insanityk egész garmadája. Pukkadjatok meg/Kabbegyíkok, én leléptem.
Mentem inni.
Mint azt mindenki láthatja, mostanság visszaesett az új postok száma. Ez nem véletlen, és több oka is van.
Egyrészt ugye nyár van. Ez nem azt jelenti, hogy állandóan strandolok, effektíve hülyét kapok a melegtől, viszont dolgom is van (igen, a dologtalan konzervatívok is dolgoznak néha, meg csinálnak ezt-azt), és mivel jó ideig kimaradt a valódi társasági élet, így ezt is többszörösen pótolom most be.
A másik pedig az, hogy most nem is baj, ha egy időre "alábukom". Aztán majd talán "kibekkelek", vagy Isten tudja. Nem azért, mint hogy ha zavarnának a találgatások, célozgatások, annyira nem is érdekel, hogy mennyi barát és ellenség (ha mán mozgolódunk a carlschmittiánus talajon) tudja, amit tud (és használja fel erre-arra), mindenesetre egy kis pihenés sosem árt.
Az egész netes mozgolódás legyen jó lecke mindannyiunk számára. Továbbá az is, hogy mi mindent mondunk el kicsodának. Ezerszer megfogadtam, hogy tartom az arcomat azokról a dolgokról, amikről tudok, aztán egyszer-egyszer csak kicsúsznak a számon a dolgok (ez főleg ittas állapotban fordul elő), és ilyenkor nyilván csak a rosszindulattal nem számolok. Így nehéz dolog ez a bizalom.
Minden egyes nap egy újabb lecke. Vagy azok ismétlése.
Akik meg nem tudnak megküzdeni meg érvelni face-to-face, azok jó partizán módjára aljas módon hátulról-oldalról stb. támadnak. Moral insanityk egész garmadája. Pukkadjatok meg/Kabbegyíkok, én leléptem.
Mentem inni.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
