Nyomornegyed

Van valami negédes bája a hazai radikalizmusnak, a szellemi-és erkölcsi zűrzavaron túl is. Külpolitikai véleményük példának okáért egyenesen egy, a mai posztmodern bal által imádott szerző tipológiájára hajaz. Nem kicsit.

Kibújt a szög a zsákból! Zorbán a neokon-cionista hatalomátvételt készíti elő!

Tekintsünk most el a szöveg borzalmas helyesírási-stilisztikai hibáitól, valamint attól, hogy a t. szerző milyen rendkívül gyenge fordulatokkal él.

A történet legszebb része az, ahogyan a zsák megtalálja a foltját: II. Ferenc, aki a posztkommunista hálózat (itthon és külföldön egyaránt) szerves része, fenntartója, működtetője és frissítője, hirtelen egy platformon találja magát a radikálisokkal (ezért biztos a nagy hallgatás) - mily ironikus. Persze külön-külön okok miatt...
Ferkó ugyanis a Gazprom-biznisz, és az orosz zseton végett lekötelezettje az ex-KGB-s Putyinnak, a radikálisok (akik szintén baloldaliak - a radikalizmus ugyanis mindig baloldali; a jobboldali lehet abszolutista, de sohasem radikális) pedig azért állnak a gusztustalan hatalmi politikát folytató Oroszország mellé, mert Grúzia az USA és Izrael szövetségese. Tádámm. Így minden más megfontolás érvényét veszti. Igaz is, miért is ne dobhatnánk a konténerbe olyan jelentéktelen gondolatokat, mint pl. a szabadságunk, kultúránk, európai mivoltunk megvédése, vagy pl. azt, hogy 1989-ben mentek innen ki az oroszok, és bájos radikálisaink máris visszahívnák őket, hiszen az sokkal jobb, mint a "cionista elnyomás". (Putyin, a posztkommunista vezető archetípusa, és az ő Medvéje, akivel kedvére játszadozhat)

Innentől kezdve már nem probléma valakinek a kommunista mivolta, sem az, milyen politikát folytat otthon-és külföldön egyaránt (a megmérgezett ellenzékire emlékszik még valaki?), nem számít, mi melyik kultúra részesei vagyunk, és akarunk (akarunk?) maradni, viszont fontos az, hogy menjünk neki a nyugatnak, az USA-nak és Izraelnek. A radikálisok ugyanis - nevükhöz méltóan - magasról szarnak a hagyományokra. Szarnak az antik és keresztény politikai és erkölcsi hagyományra, és nem is akarják megőrizni azt. Ehelyett a komcsik mellett legalább ugyanakkora hévvel támadják e hagyományt mindenféle ködevő-szinkretista-neopogány-ősturáni baromsággal.

A jelenség persze nyugaton sem ismeretlen, csak ezt ott a szélsőbaloldal látja el - igen jól. Ha megtekintik a kedves delikvensek a külföldi szélbal honlapokat, akkor elolvashatják annak igazolását, hogy Szaakashvili miért "náci", és hogy miért is van igaza az oroszoknak. A hagyomány rombolása pedig legalább ekkora erővel zajlik, csak más érvekkel: ott inkább az iszlamista fiatalokkal összefogva szórakoztatják a zsidókat, a jobboldaliakat, a konzervatívokat (természetesen mindre az éppen aktuális megsemmisítő jelzőket aggatva) - nincs itt szó magasztos eszmékről, szabadságról (egy iszlám országban vajon mekkora lenne a kedves kreténkék szabadsága, he?): barátról és ellenségről van szó, és arról, hogy nem számít a megszállás, csak az a kérdés, ki hajtja azt végre. A mocskos nyugat már mégse. Vesszen a nyugat.

A radikálisok és a baloldal egy tömbbe tömörül most, és egy komplett szellemi nyomornegyedet alkot. 19 évvel a rendszerváltás után képesek lennének "visszahívni" az oroszokat, csak hogy jó nagy középső ujjat mutathassanak a "zsidóknak". Nem számít, hogy a jelenlegi orosz beavatkozás a magyar 56-ot, és a csehszlovák 68-at idézi, nem számít, hogy az orosz vezetők nyilatkozatai a legsötétebb szovjet hübrisz eklatáns példái, ha egyszer segget lehet mutatni a cionista nyugatnak. Nem számít az, hogy az embereket a tulajdonuktól és a méltóságuktól legutóbb épp az oroszok fosztották meg, hogy erőszakkal tartottak itt fönn egy rendszert, amely nap mint nap megalázott egy egész népet, mindez bagatell - csak kapják már be a "zsidók". (Az én családomat a kommunisták tették tönkre, nem a "nyugati cionista" korporáció - nem ők fenyegették évtizedeken át a nagyapámat, és hátráltatták mindenben, csak mert nem akart párttag lenni, nem ők zárták el anyám elől az utat, hogy a hivatását végezhesse, stb.)

Az ellenséggel szemben pediglen minden eszköz bevethető, hiszen azokat a cél szentesíti. Így extra erőbedobással kell folytatni a pogány kurzust, és mindenkit támogatni kell, aki nem szövetségese a mocskos nyugatnak. (a pogány kurzus elindítása természetesen csak idő kérdése volt: hiszen hogyan lehetne már egy olyan vallási hagyományt támogatni, ami a) egyrészt "nemzetközi", vagy legalábbis nemzetek feletti, b) zsidó gyökerei vannak?!)

Elindul tehát a hülyeségdömping. A 44-45-ben megölt magyar zsidók nem magyar emberek, mondotta a Magyar Khmerek népbiztosa, ha a Habsburgok nem térnek vissza a trónra, akkor koronázzuk meg Vona Gábort, a neoliberalizmus tönkreteszi hazánkat (az ezt üvöltő próféták biztos mély ismerői Wilhelm Röpke munkásságának - igaz is, az is egy köcsög keresztény volt, pfuj), és lassan már eljutunk Szent István turánista-pogány irányból jövő fikázásához is, csak várjuk ki a végét (ja, és Kádár idejében jobb volt!).

Mégis mik a közös pontok? Nagyon is sok van. Először is majd' mindegyik, a hagyományt frontálisan támadó irányzat pogány és szar. Másodsorban a pogány kurzus a legtöbb esetben nacionalista és szocialista.
Leginkább viszont az a közös mindezen csoportokban, hogy a keresztény európai hagyomány ellenségei. Valójában megvetnek mindent és mindenkit, ami és aki ehhez tartozik.

Sebaj. Ha a radikálisok most nagyobb orosz befolyást szeretnének ide, kies kis hazánkba, akkor menjenek el, és szavazzanak az MSZP-re. Ahogy tették közülük sokan nem is olyan rég.

Két front. Épp a hagyomány szorul védelemre, már nem először. És legutóbb, mikor a hagyományt több oldalról meggyengítették, csúnya vége lett a dolognak. Ha nem erősítjük meg, eltaposnak bennünket, mint egy svábbogarat.
Úgyhogy menjünk csak szépen neki az összes agymenéses népuralmista, pogány, komcsi, sámánkodó díszmajomnak, hívja az magát jobb vagy baloldalinak.

Mert dönteni kell. Mink, jobboldaliak, konzervatívok, keresztények, libertáriusok amellett a bizonyos antik/zsidó-keresztény hagyomány mellett állunk. És ha támadás éri (bárhonnan is), meg fogjuk védeni. Egyéb esély Európa túlélésére nincsen. A megszállás követelése pedig legkevésbé sem Európa és Magyarország érdekeit szolgálja - abban már volt részünk.
Kösz, nem.

Ápdét: a Magyar Kommunista Munkáspá... izé, a kuruc-hívők már a komenizmust fényezik.