Intermezzo

Kedves Feleim.


Mint azt mindenki láthatja, mostanság visszaesett az új postok száma. Ez nem véletlen, és több oka is van.
Egyrészt ugye nyár van. Ez nem azt jelenti, hogy állandóan strandolok, effektíve hülyét kapok a melegtől, viszont dolgom is van (igen, a dologtalan konzervatívok is dolgoznak néha, meg csinálnak ezt-azt), és mivel jó ideig kimaradt a valódi társasági élet, így ezt is többszörösen pótolom most be.
A másik pedig az, hogy most nem is baj, ha egy időre "alábukom". Aztán majd talán "kibekkelek", vagy Isten tudja. Nem azért, mint hogy ha zavarnának a találgatások, célozgatások, annyira nem is érdekel, hogy mennyi barát és ellenség (ha mán mozgolódunk a carlschmittiánus talajon) tudja, amit tud (és használja fel erre-arra), mindenesetre egy kis pihenés sosem árt.

Az egész netes mozgolódás legyen jó lecke mindannyiunk számára. Továbbá az is, hogy mi mindent mondunk el kicsodának. Ezerszer megfogadtam, hogy tartom az arcomat azokról a dolgokról, amikről tudok, aztán egyszer-egyszer csak kicsúsznak a számon a dolgok (ez főleg ittas állapotban fordul elő), és ilyenkor nyilván csak a rosszindulattal nem számolok. Így nehéz dolog ez a bizalom.

Minden egyes nap egy újabb lecke. Vagy azok ismétlése.
Akik meg nem tudnak megküzdeni meg érvelni face-to-face, azok jó partizán módjára aljas módon hátulról-oldalról stb. támadnak. Moral insanityk egész garmadája. Pukkadjatok meg/Kabbegyíkok, én leléptem.

Mentem inni.