Közéletünk romjain nektárt csepegtetünk

Azért csak tartogat nekünk zaftos sztorikat az "uborkaszezon" (uborkaszezon a tököm, viszont kurvameleg van). Végignézve a végvári harcokon hol röhögni, hol sírni támad kedvem.

Itt vannak nekünk mindjárt a kommancsmosdató ifjonc-és kevésbé ifjonc elvtársak, akik a demokratikus egalitarizmust (pfuj) siratják, meg hogy a szélsőjobboldaliakkal kokettáló jobbosok itten el akarják venni a hősök (pl. Ságvári Endre, a "hős") emlékét. Akarja a franc, csak esetleg megjegyezzük, hogy ha valaki Trockijba meg Lukács Györgybe élvez bele, az ne kezdjen bele a moralizálásba, mert szarul jön ki belőle.

Aztán itt vannak a turulisták és antiturulisták. Mintha az a nyamvadt turul-szobor tényleg ekkora fontossággal bírna. A dolog baromi egyszerű: az alapra meg is volt az építési engedély, a hozzáillesztett madárral ment mindig a huzavona, amit Demszkyék rendre megtorpedóztak. A katonai áldozatok emlékére emelt szobor ugyanis nyilván a Velünk Élő Fasizmus netovábbja. Demszky Gábor megérthetné végre, hogy országok meg szoktak emlékezni a katonai és civil áldozatokról. Eztet így illik. A valóság szimbolikus megjelenítése pedig fontos, ezt nagyon jól tudjuk egy emigráns német filozófustól. Persze neki az fájhat, hogy Rudi Dutschkének nincsen szobra a XII. kerületben. Így járt.
Nem kell félteni a tüntetőket sem, azok pedig valamiféle hegeli népszellem megjelenítését látják a turulban, ebben egyesül a tézis és az antitézis, a magyar náció leglényege. Baromság. Mindettől függetlenül csak a hiszti kedvéért megy az egész, egy egyszerű tolvonással le lehetne tudni a balhét. Az empátiáról híres baloldal pedig képtelen az empátiára, meg a megértésre. Sosem volt az erősségük, bár retorika szintjén mindig jól ment nekik, legfőképpen akkor, amikor milliókat kellett halálra éheztetni.

Aztán bekapcsolom az Echo tv-t (én balga), ott pedig a fő-ködzabáló Pörzse Sándor beszélget a mára már általános iskolás autista szintjére süllyedt jogász-nagyasszonnyal, Balónéval, aki büszkén meséli, hogy a Hollán Ernő utcai demonstrációk idején körbe-körbe ment a kocsijával, és a jobbos Republicot (gyk. Kárpátia) üvöltette, hogy szokják a mocskos komenisták. Majd feltételezte, hogy minden mocskos komenista azt akarja, hogy őnagysága halállal lakoljon. Biztos vannak persze ilyenek is, de szerintem a legtöbbeknek csak az jutott hirtelen eszükbe, miért zárták be az OPNI-t. Ezt követte némi egyesült jeremiáda arról, hogy a nemzeti oldalon mennyien nem hajlandóak a tábortüzes new age-és újpogány ködzabáló rítusokat élvezni, és beleállnak a mocskos ballibsik kezdeményezéseibe: illusztrációképpen pedig mutatnak néhány képet a Reakció Tomcat boltja előtti flashmobjáról. (De utána legalább volt nagy "leleplezés", egy retardált zöldkomcsi hajtotta aztat végre.)
Persze érdekes az is, hogy pont Morvai beszél a mocskos komenistákról, miközben olyan szélsőbaloldali dumát nyomat, hogy Bogár László levegő után kapkodna (tudjátok, a globális tőke, az most valami perszonifikált valami lett, amelyik maga a gonosz, és kész akarva gázol bele a nemzetek rendjébe és békéjébe).
Különben tanulságos kis részlet, avagy nincs új a nap alatt: a szélsőbalosok és a ködevők továbbra sem egymás ellentétei, hanem egymás versenytársai ("És kinek jó, ha a globalizációkritikára fogékony magyar fiatalok - szociológiailag ugyanazok, akik Nyugaton a baloldal utánpótlását jelentik - nálunk a szélsőjobbhoz sodródnak?").
Az ún. "radikális jobboldal" eldönthetné végre, hogy a keresztény Európa védelméért kíván-e kiállni, vagy valami újhullámos pogányságért van úgy oda, hogy a szabadságon és tulajdonon alapuló gazdasági rendet részesíti-e előnyben, vagy a lehető legbrutálisabb szocializmust. Sajnos a kérdés költőinek tűnik. (Csodálkozhatunk-e ezen, ha egy magát "konzervatív hetilapnak" nevező újságban pogány-és nácoid nouvelle droite-cikkek jelennek meg halomra?)

A másik meg arról ugat, hogy hát a "neoliberalizmus" (közelebbről meg nem nevezett kategória, figyelem!) atomizál, de mint állat. Nem ám az a nemzeti szociáldemokrácia, vagy mi a kénköves réti ördög fasza, amit emezek itten fölvázolnak (és tényleg szocdem példákat emlegetnek mint "sikereket" meg követendő mintákat - akkor nézzék meg, hogy a szociáldemokrácia fellegvárában, Svédországban mennyire atomizált a társadalom, aztán utána elemezzék a nemlétezőt). Náció-szocdemeknek ajánlott olvasmány a mocskos fasiszta-neolib Hans Hoppe könyvecskéje.
Sajátos (dialektikus?) a logikája ezeknek a "szakértőknek", amikor azt magyarázzák tkp., hogy a természetes emberi kötelékek (úgyis mint család, egyházak, kisközösségek, klubok, stb.) csak a büdös nagy állami gondoskodás (gyk. szocializmus) segítségével állítható helyre.
Mi a francos nyavalya ebben a természetes? És mégis mi a motiváció a valódi együttműködésre és közösségi összetartásra, vagy családi gondoskodásra, ha mindezt az állam hivatalból megteszi?

A jobboldal is akkor tud majd lépni előre, ha ezeket a protokomcsi lózungokat végre kihajítja a kukába. Addig a kőolaj-termelést "fekete mágiának", a kereszténységet "vírusnak" nevező elmeháborodott sámánok fogják mutatni az utat a nemzetieknek.