Mindent a helyére

Nu, először is, a Konzervatórium megnyerte a Goldenblog Mainstream kategóriájának aranyérmét. Most ha akarnék, büszkülhetnék nagyon, mert a konzervatív közösségi blog ötlete saját búrámbul pattant ki, dehát én nem vagyok olyan, ügye. (többi nem röhög.)
Ellenben köszönetet szeretnék mondani minden kedves kollégámnak, lelkes srácoknak, akik az elején, vagy később csatlakoztak hozzánk, akikkel barátságok köttettek, és akik segítségével eljutottunk idáig. A goldenblogos eredményen túl az még ráadásul sokkal fontosabb, hogy sikerült valódi közösséget formálnunk - ami a látszat ellenére nem merül ki pusztán abban, hogy hangosan vihogunk egymás szar viccein, miközben leisszuk magunkat (es ist wahr, van ilyen is), és ócsmondor módon kommunistázunk (megfigyelők tapasztalhatták, hogy minél többet iszunk, annál jobban). Nem, mink eszmét cserélünk, könyveket, beszélgetünk, vitatkozunk (olykor hevesen), stb.
Muszáj megköszönnöm a technikai tudoroknak (elsősorban Bazalttufának és Doktor úrnak) a segítséget, hiszen nélkülük az olyan technikai analfabéta, mint szerény személyem, sosem boldogulna.
Aztán kénytelen vagyok (bár nehezemre esik) köszönetet mondani nemhivatalos elnökünknek, aki ugyan a legrosszabb liberális demagógiát tudja néha előszedni (félig provokációból, remélhetőleg:)), mégis elsősorban miatta léptünk egyről a kettőre. It must be borne in mind, hogy ha egy tudatos szervező nélkül kezdek neki a projektnek, sosem növi így ki magát a dolog - ha rajtam múlik, havi egy-két hosszabb cikk, 20 kommentelővel, akik állandó látogatók.
Aztán köszönettel tartozom még azoknak (legfőképp nekik!), akik inspiráltak - ők rengetegen vannak, a "holtak és a még élők" közösségét alkotják, külhoni és hazai konzervatív gondolkodók, akiknek az írásai és előadásai (valamint beszélgetéseink) gondolkodásra késztettek, kérdéseket segítettek megfogalmazni, és lehetséges válaszokat is adtak ezekre a kérdésekre.
Muszáj még gratulálnom a Reakciónak is az ezüstért, és sok másért is - amit már máshol elmondtam.

Talán mégis van mit mondanunk? Vanni van, ami meglepő, az az, hogy valakiket ez még érdekel is.

Jobboldali médiafölény! Mindenki meneküljön!

A minimum az, hogy olvasóink hűségét némi komolysággal honoráljuk - ezért hoztuk létre a honlapot (tessék elolvasni a Novák Attilával készült interjút!). Noha nekem nehezemre esik a komolykodás, és a malíciózus, gúnyos fogalmazás és nyelvezet elvetése, de higgyétek el, igyekezni fogok:-)

Sok mindent megkaptunk az elmúlt szűk egy év alatt, voltunk már liberálbolsevikoktól kezdve a hazaárulón, klerikálfasisztán, zsidóbérencen keresztül szalonnácikig/fasisztákig minden elképzelhető kategória - a közös ezen címkékben az, hogy mindegyik vidám perceket csempészett kicsiny életünkbe.

A törekvés egyáltalán nem titkos. Célunk a hagyomány életben tartása, illetve előásása, egy alternatíva kínálása, a nyelvi-tartalmi (továbbá erkölcsi-politikai, stb.) "restauráció", és kicsit talán a jobboldal vérfrissítése. És noha nem vagyok egy hurráoptimista típus, minden probléma ellenére jó irányokat látok a jobboldalon pillanatnyilag.

Mint ahogyan körülöttem mindenhol azt látom, hogy helyére kerülnek a dolgok. A nyugati bal a grúzokat nácizza, és kérlelhetetlenül oroszpárti, csak úgy, mint a hazai bal, a jobboldal mainstreamjéből pedig előbújt a vad atlantizmus (és hogy őszinte legyek, utóbbi időben belőlem is), stb.

Amit tudunk, azt megtesszük.
Maradjanak velünk:)

Cheers.

GP