Setét ló

Nem igazán szoktam moziba járni. Nekem ez a fejezet kimaradt, leszámítva azt, amikor még a csajok kedvéért jártunk. A maradékot meg kötelező volt megnézni az isiben (Honfoglalás, p.o.). Nagyon ritkán vetemedem arra, hogy mégis kifizessek 500 vagy 1000 forintot egy kényelmetlen székért, a szotyihéjban tapicskolásért, csak azért, hogy nagyképernyőn, dolbi háromszázezres hangzással nyomja szét a fejem a gépfegyver-sorozat. Legutóbb a Boratot néztem meg moziban, ami mondjuk megérte, mindenki szakadt a röhögéstől.

Ma mégis úgy döntöttem, nem várok, megnézem a Setét Lovag c. filmet, ha mán egyszer a Heti Válasz is reklámozta, és még ajnározta is. Arra számítottam, hogy látok egy kicsit egyszerű akciófilmet néhány tán izgalmasabb svédcsavarral, és remek alakításokkal. Kivételesen nem sajnálom a pénzemet (ez biza igen ritka!): ennél ugyanis többet kaptam a filmtől.

Az addig rendben van, hogy az azóta elhunyt Heath Ledger (épp Joker szerepébe őrült bele, és öngyilkos lett állítólag) zseniálisan játszott. És az is rendben van, hogy a többi szereplő is igen tűrhető. De ennél van egy izgalmasabb vonulat is. Lássuk hát az egyszeri amcsi akciófilmet, mélyreakciós szemmel.

A film ugyanis telis-tele van nagyon is gondolatébresztő kérdésekkel, néhol válaszokkal. Rengeteg dilemma elé állítja a nézőt, és nem is oldja fel az összes feszültséget. Egyáltalán nem hepiendes, mint általában a többi betmen-film, no meg az amcsi filmek legjava, nem menekül meg mindenki, és nem tündököl a hős a végén (illetve, bizonyos szempontból igen, de még az is kérdés marad, ki a hős? Az államügyész, vagy a köpenyes muksó?).

Szóval hogyan pukkasszunk libsiket egy amcsi akciófilmmel? Mik azok a gondolatok, melyek egy éber liberóst térdre (vagy háborgásra) kényszerítenek, ha megnézi a filmet?

1) A gonosz problémája - ezt ugyanis nem illik mondani egy liberálisnak, még infarktust kap a végén. Azt meg nem szeretnénk. Viszont a Heath Ledger által megformált Joker maga a megtestesült gonosz: élvezi a gyilkolást, nem érdekli sem a zseton, sem a hatalom, csak a káosz (ezt enmaga be is vallja a filmben). A lényeg a meglévő rend felforgatása, a lázadás (melyik is az ősbűn? Nincs több kérdésem, kösz'ö'm szépen:)). Senki sem kényszeríti arra, hogy a rendet tönkreverje, hogy igyekezzen kihozni mindenkiből a legrosszabbat, mégis megteszi. Ellentétben a hajdani első Betmen-filmmel, itt nem derül ki, kicsoda ő valójában, nem kezdődik savbalökéssel a film, hogy a "bosszú"-motívumot lehessen erőltetni. Nem a személye az érdekes, hanem amit megtestesít. Ahogy gonoszkodik, megkísért (!), stb.

2) demokrácia-fika - Nem annyira erős, de észrevehető. Amikor a bohóc dilemma elé állítja az embereket (akkor élik túl, ha megölik a másikat, stb., egy régi klasszikus másképpen - vö. Karneádész deszkája), szavazásra kerül sor. A szavazás alapján a "menekülésre", azaz a gyilkosságra szavaznak, aztán mikor végre kéne hajtani, mégsem sikerül nekik (lelkiismeret - apropó, az vajon hunnan van?). Az egyetlen, ami a krízis kezdetén visszatartja a többséget a rossz döntéstől, az épp jelenlévő intézményes autoritás (az meg pfuj).
A lelkiismeret pedig igazolás arra, hogy a "körülményekkel" a rossz döntés egyáltalán nem magyarázható.

3) konstruktivizmus-és libsifika - az egyik főhös azt magyarázza, hogy a pénzfeldobás az egyetlen "igazságos" útja annak eldöntésére, meghaljon-e valaki vagy nem, azt mondja: "előítélet-mentesen". A liberálisok által hangoztatott "előítélet-mentesség" ugyanis a valóságban épp ezt jelenti. Amikor nincs különbségtétel egyik és másik között, nincs mérlegelés, és nincsenek ún. "előítéletek" (úgyis mint szeretet, kegyelem, stb.).

4) enyhe természetjogi évelés és jogpozi-fika - a Betmen nevű fekete bizbasz a törvények "felett" áll, és effektíve a törvény őtet is üldözi. Az igazságosság forrása viszont nem csupán a leírt kódex, hanem valami más. Ha pedig dönteni kell, lesz egy "szuverén"...

5) kicsiny straussianizmus a végére - a többség elől el kell fedni az igazságot, annak ismerőjét pedig üldözik.
(utolsó pontomnál kéretik érezni a finom iróniát - kacsint-kacsint...)


Egy szó mint száz, nem lövöm le a "poénokat", most az egyszer egy maskarás szuperhős filmjét ajánlom. Nem azért, mert jó nagyok a robbanások benne, jók a kosztümök, meg a különféle fordulatok, hanem azért, mert (ha akarták a film készítői, ha nem) elgondolkodtató, és felvet bizonyos kérdéseket. Bennem többek között ezeket (persze még emészteni kell), másban meg lehet, hogy mást.

Tessék megnézni.