szolgálati közlemény

Kicsit rólam:
nyilván, a fejlécben szereplő szlogen nem az angol vécé és a számítógép ellen szól, furcsa is lenne. Tehát a modernitás-ellenesség nem valamiféle luddizmus-reneszánszban manifesztálódik.
Egy azonban bizonyos: a mobiltelefonokat rühellem.

A mobiltelefon nem megnyugtatja, hanem fölidegesíti az embert. Esetemben mindig akkor csörög, amikor épp el vagyok foglalva valamivel (kisdolog-nagydolog, fürdés, olvasás, stb.). És minden egyes alkalommal föl is nyomja a vérnyomásomat. (A másik lehetőség az, hogy elhányom valahol a lakásban, úgy, hogy még a hang is le van véve róla, akkor aztán lehetetlenség elérni - ezzel pedig másokat idegesítek:))

A szerencsém az, hogy viszonylag ritkán keresnek mobilon (akkor viszont mindig a legrosszabbkor). Két napja azonban folyamatosan csörög a telefonom. Valakinek mindig fel kell hívnia valamiért. Tegnap is egymás után tízpercenként csörgött, miközben olvasni próbáltam (emiatt kis sikerrel...). Úgyhogy ma betelt a pohár, fogtam magam, és kikapcsoltam a francba. Már legalább egy éve mondom, hogy úgy ahogy van, kivágom, de eddig még nem tettem meg. Miért nem?
Hagyjanak engömet katolikus szerzőket olvasni, no! (Tán valami protestáns összeesküvés a mobillal való kínzás?)

Hál'istennek, az itthonimat szinte senki sem tudja, így azon engem nem keresnek. Emilen meg elérhető vagyok és válaszolok is.

Egyelőre persze nem vágom ki a mobilomat, mert néha köll. Az érv a mobilok mellett általában az, hogy ha vészhelyzet van, jól jön. A mobilok azonban Mörfi törvénye alapján működnek, ezért ha vészhelyzet van, 99%, hogy nem működik (nincs térerő, lemerül, bekrepál, stb.), viszont a hétköznapokban ritka idegesítő bír lenni. Van valami különösen ördögi benne.

Summa summarum, Modernität ist Scheisse.