Úgy gondoltam, nem írok egy jó darabig többet, mert minek, aztán mégis. Remélhetőleg tényleg nem írok ezek után. De.
A Hírszerzőnek sikerült jó mélyre ásnia magát mostan. Ezzel. Szóval az az én álnaiv kérdésem, vajon mi készteti a szerkesztőket arra, hogy a lenullázódott gyökpárt bukott elnökét fórumhoz juttassa? Nem elég az eszdéeszponthu? És mégis, melyik az a mérce, amivel mérve Kóka véleménye mérvadó? Esetleg hihető? Van még olyan bukott kormánypolitikus, akinek a személye jobban szimbolizálná a "hányinger" érzetét? Naugyehogy.
És most nem akarok túl messzire menni. A magyar libertáriusoknak, kapitalizmus-pártiaknak jobban kell utálniuk ezt a figurát, mint nekem. Én csak egy szimpla posztkomcsi karrieristát látok benne, aki perszonifikál majdnem mindent, ami miatt az eszdéesz annyira utálat tárgya, amennyire (a két pólus összeér: a karrierista taposógép az egyik - Kókadoktor -, a másik pedig a mindenkinél mindent jobban tudó Magyar Értelmiségi, aki a magyar ugaron nyavalyog). Tehát azok, akik a magyar valóság bírálatában nem menekülnek a bogárlászlói értelemben vett metafizikai marxizmus spekulációiba, azok horkanjanak fel, de tüstént.
Már kapásból kissé gyanúsan szemléltük nem kevesen a PC és a Hírszerző körét a "konzervativizmus" környékén való kapirgálás közben, de Isten látja lelkünket, mink bizony jóhiszeműek vagyunk, még ha szkeptikusak is. Viszont azoknak a tézise igazolódik be (szinte mindig), akik a legdurvábban mondják meg a frankót. Nem mondok neveket.
Miért is kéne bíznunk a szadis köpenyeget még nem ledobott libsikben?
2009. január 27., kedd
2009. január 21., szerda
Legitim Pisták
No, Békés Márton és Filep Tamás Gusztáv a legitimistákról. Tessék megtekinteni, már csak a mítoszok eloszlatása végett is. Áhoj.
2009. január 20., kedd
Thank You & Good Night
Ó, én drága kis országom...
Sikerült végül is romokba verni az életemet meg magamat is, úgyhogy gondolkodom egy kis lekapcsoláson - a magam lekapcsolásán is!
Cheer up, Brian! You know 't they say...
Sikerült végül is romokba verni az életemet meg magamat is, úgyhogy gondolkodom egy kis lekapcsoláson - a magam lekapcsolásán is!
Cheer up, Brian! You know 't they say...
2009. január 18., vasárnap
alkoholizmus és legitimizmus
No, kéremtisztelettel.
Sikerült három éjszakát végiginnom. Ez már csak azért is jó, mert legalább meggyőződhettem róla, hogy ha nagyon kell, még bírom. Ellenben sör-ellenes leszek. De komolyan. Már nem az amolyan "esti egy sör"-ellen, hanem a sörvedelés ellen. Gyerekek, ne rúgjatok be sörtől. Felfúj, megvizesedsz tőle, arról nem is beszélve, hogy meg is hülyülsz tőle, és a másnap nem lesz hálás. Kontra bor. A bor jó, a bor a barátod.
Aztán. A hét SP-epizódja a dohányzás-ellenes politikai aktivistákat kigúnyoló rész.
Ésmég. Kedd este fél héttől a Hír tévén a téma honi ifjonc szakértője, Békés Márton értekezik a legitimizmusról. Tessék megnézni.
Más újság nincs. Viszont sokáig éljenek a magyar csajok!
Sikerült három éjszakát végiginnom. Ez már csak azért is jó, mert legalább meggyőződhettem róla, hogy ha nagyon kell, még bírom. Ellenben sör-ellenes leszek. De komolyan. Már nem az amolyan "esti egy sör"-ellen, hanem a sörvedelés ellen. Gyerekek, ne rúgjatok be sörtől. Felfúj, megvizesedsz tőle, arról nem is beszélve, hogy meg is hülyülsz tőle, és a másnap nem lesz hálás. Kontra bor. A bor jó, a bor a barátod.
Aztán. A hét SP-epizódja a dohányzás-ellenes politikai aktivistákat kigúnyoló rész.
Ésmég. Kedd este fél héttől a Hír tévén a téma honi ifjonc szakértője, Békés Márton értekezik a legitimizmusról. Tessék megnézni.
Más újság nincs. Viszont sokáig éljenek a magyar csajok!
2009. január 15., csütörtök
Újraközlés - "Hoax"
Két részes post volt, egyben megkapjátok a korábbi kritikámat a Cájtgájszt nevű marhasággal kapcsolatban. Ma nyilván máshogy írnám meg, de Isten látja a lelkem, lusta vagyok!
Pt.1.
Annó jobbosok körében voltak népszerűek az összeesküvés-elméletek, de ők most elvannak a szabadkőművességgel. De a balosok, és emancipátorok belelendültek, és igyekeznek ízekre szedni a kereszténységet, mint azt a faszádot, ami mögül irányítanak/irányítottak. Érted, néhány ember, kb. 10, akik az egész világot irányítják. a film itt megtekinthető. A legizgisebb része az első rész, amiben megmagyarázzák a delikvensek, hogy a kereszténység és Jézus sztorija semmi más, csak egy hatalmas lenyúlás korábbi pogány vallásokból. No de lássuk, mi az igazság - ismét, merthogy a dávincsi kód is baromi népszerű volt de most már maximum csak egy mosoly kíséri. Ezek a szemetek nyilván a bizonyítékokkal is manipulálnak és fenntartják a mítoszt. Nomeg elnyomnak.
Először is a film állítja, hogy Horus egyiptomi napisten sztoriját koppintották a keresztény teológusok. Merthogy Horus a szűz jegyében született.
Sajna Horus nem a szűz jegyében született, és erre semmilyen történeti bizonyíték nincs - ennek a bizonyítása tehát még várat magára.
A második állítás az volt, hogy Horust megkeresztelték. De történeti adat erre sincsen, Horust sohasenem keresztelték meg:-(((
Horusbácsi nem járt a vizen, nem élesztett föl holtakat és gonoszt sem űzött ki.
Horusnak nem volt tizenkét tanítványa. A szám hamis.
A Horusról szóló adatok egyike sem említi, hogy Horus egy templony tanítójává vált volna 12 évesen. És még úgysem feszítették meg, és a feltámadás ötletét is csak később tették hozzá a sztorijához:-(((
A film azt is állítja, hogy Jézus nem is létezett - ezt sokan állították már. Korábban. Ennél a Dávincsi kód feljettebb verzió, mert aszerint létezett, csak dürückölt is. A probléma az, hogy meg lehet kérdezni jólképzett agnosztikus történészeket a témáról, mindegyik szerint létezett egy Jézus nevű figura:-((( Inkább azzal próbálkoztak azok, akik nem szerették a keresztényeket, hogy lejárassák, mert annak történeti bizonyítása hogy nem létezett, ölég bajos.
Amúgy az egész film elsődleges forrása egy 1990-es könyv, a "Christ Conspiracy":-)))) hát khm. Mint történeti forrás? na de gyerekek:-))) A könyv írójának forrása egy Allegro nevű muksó volt, akit minden tudós a háta közepére kíván - nem ismerik el tudományos körökben:-((( és nem csak vallásos tudomány körökben nem ismerik. A fószer sajna szélhámos. Néha említik egy-két egyáltalán nem konzi újságban, mint a legszegényesebb tudósnak látszó tárgyak egyikét.
Az ilyen, és ehhez hasonló művek - filmek, könyvek - ugyanabból a gyakorlatból valók, amit David Irving is művel, aki saját képére és hasonlatosságára formálta a Holokausztról szóló tényeket.
téma folyt. köv.
Cheers.
*ex-majdnem történész kolléga fölhívta a figyelmemet arra, ami fölött az ember könnyedén átsiklik: Egyiptomi kultusz az Ozirisz volt és nem Horusz:-)))) de odaseneki, nincs jelentősége:-)))
Pt. 2.
No, akkor kicsit saját észrevételeim:
A film (Zeitgeist) azt állítja, hogy a nagyok és hatalmasok a vallással védik magukat, és azzal, hogy "Isten irányít mindent". Tipikus kritikai balos érv, de hamis. Ha ezt állítjuk, akkor a keresztény vallás egyik alapvető elemét kell eltávolítanunk a képből: a szabad akaratot. Ezt márpedig elég bajosan lehet eltávolítani, öléggé szerves részét képezi ez a keresztény dogmatikának.
A krisztusi kor 33 és nem 30 év. Ha már ragaszkodunk az "asztrológiai pontossághoz", ezutóbbi baki igencsak nagy.
A jó-gonosz, fény-sötétség stb. ellentéthez; ehhez a kereszténység gnosztikus változatait kell számításba venni, és nem a kanonizált verziót. Ezutóbbit a film készítői megtehetik, de 1)az apokrif iratok nagyrésze igencsak ellentmond egymásnak, 2)ezzel csak a kereszténység gnosztikus verzióit cáfolják, az "érvényben lévőt" kicsit sem, nemhogy nagyon, 3)a Biblia gnosztikus változatai valószínűleg későbbi korok terméke, a szakértők szerint. Az egyik "eretnek" irányzat a manicheizmus volt, aminek egy darabig Szent Ágoston is követője volt, ez feltételez két Istent, egy jót és egy gonoszt, a fényt és a sötétséget, melyek állandó harcban állnak egymással. A jó a lelki, a fény, a gonosz a testi, az anyagi. De a probléma ismét csak az, hogy ez nem a keresztény vallás kanonizált verziója. Ha a manicheus kereszténységet akarják cáfolni, hajrá! Ez valóban kapcsolatos volt perzsa vallásokkal. De nem tudok róla, hogy számos manicheus élne ma a keresztények között.
A kanonizált formában azért a sátán és Isten korántsem foglalnak el ugyanolyan súlyú és jelentőségű helyet; Lucifer egy letaszított angyal, és nem Istennel egyenrangú "entitás". Nohát kéremszépen akkor az egyiptomi Horusz-kultuszra (ami amúgy Ozirisz, de odaseneki) építeni, ami tipikus dualista felfogás az nem necces kissé?
Jelen esetben a Zeitgeist első felvonásában bemutatott "cáfolat" a gnoszticizmus gnosztikus cáfolata:-)) De épp ennyire nem vehető komolyan. Az ilyen vélt leleplezések mindig az egyéni alkotáson alapszanak. A film készítői az egész kereszténységben természeti megfigyelések és asztrológiai megfigyelések mitikus szimbolikáját látják. De rosszul teszik, torzítanak, és mindennek a tetejében még tévednek is:-))
Ráadásul a Biblia racionalista megfejtése - ami a doktríner racionalizmus elterjedése óta nagy divat - ismét csak problémákat vet fel, és olyan, mintha selyemből akarnánk szilárd kerítést építeni.
A másik probléma újfent a forrás. A már említett szélhámos történészek 18-19. századi forrásokra hivatkoznak (és az sem véletlen hogy Thomas Paine idézet van a filmben!). De mi van az eredeti forrásokkal? Mert a történészeknél ma már elég kemény alapszabály - tudom, mert itten belénkdöngölik rendesen - hogy elsődleges forrásból kell dolgozni. Az ősi pogány vallások vizsgálatához 18-19. századi szerzők munkája minden, csak nem elsődleges forrás.
Vannak egyébként elsődleges források az ősi pogány vallásokról, ezek egyike sem említ azonban csomó dolgot, melyeket a film készítői bátorkodnak elővezetni, és amikre már utaltam.
Egyébként a film maradék része sem különbözik a többi leegyszerűsítő összeesküvés-elmélettől, amiből már szimplán csak a zsidózás hiányzik, és teljes lenne a kép.
Több szót erre az ostoba parádéra fecsérelni nem szeretnék, elismert történészek - vallásosak és nem vallásosak - elemzései az alábbi címeken elérhetőek, és leellenőrizhetők. Mindegyikük cáfolja a kereszténység és a pogány vallások azon kapcsolatait, melyekről a Zeitgeist beszél:
http://www.tektonics.org/copycat/osy.html
http://www.tektonics.org/copycat/pagint.html
http://www.tektonics.org/copycat/mithra.html
http://www.tektonics.org/copycat/dionysus.html
http://www.tektonics.org/copycat/attis.html
Pt.1.
Annó jobbosok körében voltak népszerűek az összeesküvés-elméletek, de ők most elvannak a szabadkőművességgel. De a balosok, és emancipátorok belelendültek, és igyekeznek ízekre szedni a kereszténységet, mint azt a faszádot, ami mögül irányítanak/irányítottak. Érted, néhány ember, kb. 10, akik az egész világot irányítják. a film itt megtekinthető. A legizgisebb része az első rész, amiben megmagyarázzák a delikvensek, hogy a kereszténység és Jézus sztorija semmi más, csak egy hatalmas lenyúlás korábbi pogány vallásokból. No de lássuk, mi az igazság - ismét, merthogy a dávincsi kód is baromi népszerű volt de most már maximum csak egy mosoly kíséri. Ezek a szemetek nyilván a bizonyítékokkal is manipulálnak és fenntartják a mítoszt. Nomeg elnyomnak.
Először is a film állítja, hogy Horus egyiptomi napisten sztoriját koppintották a keresztény teológusok. Merthogy Horus a szűz jegyében született.
Sajna Horus nem a szűz jegyében született, és erre semmilyen történeti bizonyíték nincs - ennek a bizonyítása tehát még várat magára.
A második állítás az volt, hogy Horust megkeresztelték. De történeti adat erre sincsen, Horust sohasenem keresztelték meg:-(((
Horusbácsi nem járt a vizen, nem élesztett föl holtakat és gonoszt sem űzött ki.
Horusnak nem volt tizenkét tanítványa. A szám hamis.
A Horusról szóló adatok egyike sem említi, hogy Horus egy templony tanítójává vált volna 12 évesen. És még úgysem feszítették meg, és a feltámadás ötletét is csak később tették hozzá a sztorijához:-(((
A film azt is állítja, hogy Jézus nem is létezett - ezt sokan állították már. Korábban. Ennél a Dávincsi kód feljettebb verzió, mert aszerint létezett, csak dürückölt is. A probléma az, hogy meg lehet kérdezni jólképzett agnosztikus történészeket a témáról, mindegyik szerint létezett egy Jézus nevű figura:-((( Inkább azzal próbálkoztak azok, akik nem szerették a keresztényeket, hogy lejárassák, mert annak történeti bizonyítása hogy nem létezett, ölég bajos.
Amúgy az egész film elsődleges forrása egy 1990-es könyv, a "Christ Conspiracy":-)))) hát khm. Mint történeti forrás? na de gyerekek:-))) A könyv írójának forrása egy Allegro nevű muksó volt, akit minden tudós a háta közepére kíván - nem ismerik el tudományos körökben:-((( és nem csak vallásos tudomány körökben nem ismerik. A fószer sajna szélhámos. Néha említik egy-két egyáltalán nem konzi újságban, mint a legszegényesebb tudósnak látszó tárgyak egyikét.
Az ilyen, és ehhez hasonló művek - filmek, könyvek - ugyanabból a gyakorlatból valók, amit David Irving is művel, aki saját képére és hasonlatosságára formálta a Holokausztról szóló tényeket.
téma folyt. köv.
Cheers.
*ex-majdnem történész kolléga fölhívta a figyelmemet arra, ami fölött az ember könnyedén átsiklik: Egyiptomi kultusz az Ozirisz volt és nem Horusz:-)))) de odaseneki, nincs jelentősége:-)))
Pt. 2.
No, akkor kicsit saját észrevételeim:
A film (Zeitgeist) azt állítja, hogy a nagyok és hatalmasok a vallással védik magukat, és azzal, hogy "Isten irányít mindent". Tipikus kritikai balos érv, de hamis. Ha ezt állítjuk, akkor a keresztény vallás egyik alapvető elemét kell eltávolítanunk a képből: a szabad akaratot. Ezt márpedig elég bajosan lehet eltávolítani, öléggé szerves részét képezi ez a keresztény dogmatikának.
A krisztusi kor 33 és nem 30 év. Ha már ragaszkodunk az "asztrológiai pontossághoz", ezutóbbi baki igencsak nagy.
A jó-gonosz, fény-sötétség stb. ellentéthez; ehhez a kereszténység gnosztikus változatait kell számításba venni, és nem a kanonizált verziót. Ezutóbbit a film készítői megtehetik, de 1)az apokrif iratok nagyrésze igencsak ellentmond egymásnak, 2)ezzel csak a kereszténység gnosztikus verzióit cáfolják, az "érvényben lévőt" kicsit sem, nemhogy nagyon, 3)a Biblia gnosztikus változatai valószínűleg későbbi korok terméke, a szakértők szerint. Az egyik "eretnek" irányzat a manicheizmus volt, aminek egy darabig Szent Ágoston is követője volt, ez feltételez két Istent, egy jót és egy gonoszt, a fényt és a sötétséget, melyek állandó harcban állnak egymással. A jó a lelki, a fény, a gonosz a testi, az anyagi. De a probléma ismét csak az, hogy ez nem a keresztény vallás kanonizált verziója. Ha a manicheus kereszténységet akarják cáfolni, hajrá! Ez valóban kapcsolatos volt perzsa vallásokkal. De nem tudok róla, hogy számos manicheus élne ma a keresztények között.
A kanonizált formában azért a sátán és Isten korántsem foglalnak el ugyanolyan súlyú és jelentőségű helyet; Lucifer egy letaszított angyal, és nem Istennel egyenrangú "entitás". Nohát kéremszépen akkor az egyiptomi Horusz-kultuszra (ami amúgy Ozirisz, de odaseneki) építeni, ami tipikus dualista felfogás az nem necces kissé?
Jelen esetben a Zeitgeist első felvonásában bemutatott "cáfolat" a gnoszticizmus gnosztikus cáfolata:-)) De épp ennyire nem vehető komolyan. Az ilyen vélt leleplezések mindig az egyéni alkotáson alapszanak. A film készítői az egész kereszténységben természeti megfigyelések és asztrológiai megfigyelések mitikus szimbolikáját látják. De rosszul teszik, torzítanak, és mindennek a tetejében még tévednek is:-))
Ráadásul a Biblia racionalista megfejtése - ami a doktríner racionalizmus elterjedése óta nagy divat - ismét csak problémákat vet fel, és olyan, mintha selyemből akarnánk szilárd kerítést építeni.
A másik probléma újfent a forrás. A már említett szélhámos történészek 18-19. századi forrásokra hivatkoznak (és az sem véletlen hogy Thomas Paine idézet van a filmben!). De mi van az eredeti forrásokkal? Mert a történészeknél ma már elég kemény alapszabály - tudom, mert itten belénkdöngölik rendesen - hogy elsődleges forrásból kell dolgozni. Az ősi pogány vallások vizsgálatához 18-19. századi szerzők munkája minden, csak nem elsődleges forrás.
Vannak egyébként elsődleges források az ősi pogány vallásokról, ezek egyike sem említ azonban csomó dolgot, melyeket a film készítői bátorkodnak elővezetni, és amikre már utaltam.
Egyébként a film maradék része sem különbözik a többi leegyszerűsítő összeesküvés-elmélettől, amiből már szimplán csak a zsidózás hiányzik, és teljes lenne a kép.
Több szót erre az ostoba parádéra fecsérelni nem szeretnék, elismert történészek - vallásosak és nem vallásosak - elemzései az alábbi címeken elérhetőek, és leellenőrizhetők. Mindegyikük cáfolja a kereszténység és a pogány vallások azon kapcsolatait, melyekről a Zeitgeist beszél:
http://www.tektonics.org/copycat/osy.html
http://www.tektonics.org/copycat/pagint.html
http://www.tektonics.org/copycat/mithra.html
http://www.tektonics.org/copycat/dionysus.html
http://www.tektonics.org/copycat/attis.html
2009. január 14., szerda
Ferenc szerint a szabadság fellegvára
Bizonyára valami különös mazochizmus ült rám így éjnek évadján, de rákattintottam a kapcsolat.hu-ra (nem, akár hiszitek akár nem: ezt nagyjából szökőévente egyszer teszem meg... pont ugyanazért, amiért pl. a Győzike showt soha nem nézem, és amiért csak a legtürelmesebb pillanataimban olvasgatom a balos propagandisták őrületeit). No, Ferenc éppen arra büszkül, hogy a Freedom House szerint Magyarország a "legdemokratikusabb" országok közé tartozik, és egy Márai-idézettel igazolja saját céljait, a legrosszabb rousseau-i értelemben véve.
Mármost a Freedom House a demokratikus taxonómia előállításánál skubizta-e 2006 október 23-at, vagy az kimaradt a szórásból? Ferencnek természetesen csak ezek számítanak, a paragrafusba vagy táblázatba foglalt megnyugtató "eredmények", a protokolláris, semmire épülő hacacárék (Nemzeti Csúcs, etc.), de a valóságra épp annyira nem szeret figyelni, mint amennyire egyik balos sem szeret. Zavarja a látképet.
Ahogyan a népi demokráciák barátsága volt korábban a legfontosabb, úgy lettek most az ilyen semmitmondó "eredmények". Elszámolásra és elszámoltatásra persze ne számítsunk, mert ha van valami, amit a baloldal nem ismer, az a "felelősség" szó. Különös tekintettel az egyéni felelősségre, mert arra oda lehet bökni, hogy ne', rólad vagyon szó. Ilyenkor a bal megszűnik individualista lenni. A bal akkor válik individualistává megint, ha az "önmagát kiteljesítő" egyént valami elnyomó korlátozza (család, törvény, közelgő fundamentalista-konzervtaív teokrácia).
Most Ferenc jól megnyugtatta magát.
Emellett folyik a liberósok visszahódítása-projekt is, meg a Szekularizáció Bátor Védelme. Poszt-vallásos Progresszió. A bal üdvtörténete akkor ér véget, ha eljutunk végre a szekularizáció végállapotába (amikor végre Mindenki Belátja, hogy az egyház bizony elmaradott, irracionális képződmény), meg a demokráciába (értsd: a hatalom természetes birtokosainak - baloldal - stabil hatalma). A Vérfarkasok Uniójától csak ők védhetik meg a szegény liberális pógárt.
Lehet szépen bespájzolni a Tom Lantos Intézetbe - a Vérfarkasok visszatérésének éveire jól jön egy hely, amely a Felépítményre épített menedékként működhet. Ide menekülhet a felvilágosult világpolgár a hétköznapi fasizmus elől.
Szerintetek amúgy mennyire vastag a bőr szeretett Ferencünk orcáján?
Mármost a Freedom House a demokratikus taxonómia előállításánál skubizta-e 2006 október 23-at, vagy az kimaradt a szórásból? Ferencnek természetesen csak ezek számítanak, a paragrafusba vagy táblázatba foglalt megnyugtató "eredmények", a protokolláris, semmire épülő hacacárék (Nemzeti Csúcs, etc.), de a valóságra épp annyira nem szeret figyelni, mint amennyire egyik balos sem szeret. Zavarja a látképet.
Ahogyan a népi demokráciák barátsága volt korábban a legfontosabb, úgy lettek most az ilyen semmitmondó "eredmények". Elszámolásra és elszámoltatásra persze ne számítsunk, mert ha van valami, amit a baloldal nem ismer, az a "felelősség" szó. Különös tekintettel az egyéni felelősségre, mert arra oda lehet bökni, hogy ne', rólad vagyon szó. Ilyenkor a bal megszűnik individualista lenni. A bal akkor válik individualistává megint, ha az "önmagát kiteljesítő" egyént valami elnyomó korlátozza (család, törvény, közelgő fundamentalista-konzervtaív teokrácia).
Most Ferenc jól megnyugtatta magát.
Emellett folyik a liberósok visszahódítása-projekt is, meg a Szekularizáció Bátor Védelme. Poszt-vallásos Progresszió. A bal üdvtörténete akkor ér véget, ha eljutunk végre a szekularizáció végállapotába (amikor végre Mindenki Belátja, hogy az egyház bizony elmaradott, irracionális képződmény), meg a demokráciába (értsd: a hatalom természetes birtokosainak - baloldal - stabil hatalma). A Vérfarkasok Uniójától csak ők védhetik meg a szegény liberális pógárt.
Lehet szépen bespájzolni a Tom Lantos Intézetbe - a Vérfarkasok visszatérésének éveire jól jön egy hely, amely a Felépítményre épített menedékként működhet. Ide menekülhet a felvilágosult világpolgár a hétköznapi fasizmus elől.
Szerintetek amúgy mennyire vastag a bőr szeretett Ferencünk orcáján?
2009. január 10., szombat
tradicionalizmus vs. zsarnokság
Mivel mára az univerzalista liberalizmus erkölcsi felsőbbrendűsége magától értetődőnek vett kiindulópont, érdemes ezt az állítást megtámadni. A valószínűleg kantiánus univerzalista etika alapköveire építő, közben gőgössé és lassacskán zsarnokivá váló liberalizmus nem fogad el semmiféle partikularizmust, tradíciót és tekintélyt - a sajátján kívül.
Ezért - Tölgy után - ajánlom én is James Kalb honlapját, amely próbál leszámolni a felsőbbrendűségi komplexusban szenvedő liberalizmussal, és szembeállítja vele a tradíciókat (Kalb jómaga tradicionalista katolikus, ezért e témában is találhatók írások a honlapján). Ennél is fontosabb, hogy elemezi a '45 utáni liberalizmus totalitárius implikációit. (Kalb könyve, a "Liberalizmus zsarnoksága" megrendelhető itten.)
A hagyományos liberalizmus és a szocialista liberalizmus néhol ugyan ütközik, ám mégis sikerült "szintézisre" lépniük: ma Amerikában a "liberal" szimplán ballibet jelent (szerintem nálunk is). Ez a szocialista liberalizmus már nem az állam beavatkozásának korlátozásában látja az üdvbizonyosságot (ez még a jobbik eset), hanem az állam mind jobban való beavatkozásában, amellyel biztosítani kívánja jószándékú céljait - így az emberek önrendelkezése, közösségei és családja kezéből kiveszi a döntés jogát és a velejáró szabadságot.
A felsőbbrendű liberális erkölcs tehát más lehetőségek "embertelen" és "erkölcstelen" mivoltának igazolásával helyezi magát minden más fölé - mégiscsak Carl Schmittnek lesz igaza?
Ezért - Tölgy után - ajánlom én is James Kalb honlapját, amely próbál leszámolni a felsőbbrendűségi komplexusban szenvedő liberalizmussal, és szembeállítja vele a tradíciókat (Kalb jómaga tradicionalista katolikus, ezért e témában is találhatók írások a honlapján). Ennél is fontosabb, hogy elemezi a '45 utáni liberalizmus totalitárius implikációit. (Kalb könyve, a "Liberalizmus zsarnoksága" megrendelhető itten.)
A hagyományos liberalizmus és a szocialista liberalizmus néhol ugyan ütközik, ám mégis sikerült "szintézisre" lépniük: ma Amerikában a "liberal" szimplán ballibet jelent (szerintem nálunk is). Ez a szocialista liberalizmus már nem az állam beavatkozásának korlátozásában látja az üdvbizonyosságot (ez még a jobbik eset), hanem az állam mind jobban való beavatkozásában, amellyel biztosítani kívánja jószándékú céljait - így az emberek önrendelkezése, közösségei és családja kezéből kiveszi a döntés jogát és a velejáró szabadságot.
A felsőbbrendű liberális erkölcs tehát más lehetőségek "embertelen" és "erkölcstelen" mivoltának igazolásával helyezi magát minden más fölé - mégiscsak Carl Schmittnek lesz igaza?
2009. január 9., péntek
Requiem egy zsidó álomért
A kéznél lévő közhely az "addig nem tudjuk, mi fontos, amíg el nem veszítjük", vagy valami hasonló. Vagy legalábbis nem tűnik fel. Vagy annyira hozzászokunk, hogy nem tölti ki a mindennapjaink minden percét, mégis elképzelhetetlennek tartjuk, hogy eltűnjön a mindennapokból.
Ez történt most a Judapesttel.
Ami azért kár, mert a Judapest új hang volt: új a zsidóságon, és a blogszférán belül is. Sok fejezete volt az "én" és a "JP" kapcsolatának: voltak együttvigyorgások és mosolyszünetek, együttsörözések és együttmozdulások (copyright by OV és most Shadai), voltak rendszeres honlap-nézések és nem-nézések is (sőt, még vendégszerzőség is volt). Voltak heves viták, csomagolt formában anyázások, és voltak örökérvényű beszólások. A JP sokat adott a zséknek, és úgy általában mindenkinek.
Maga a JP sikeres "projekt" volt: Shadai jó reklám-és üzletember, a jó értelemben. Volt Flódni-akció, és a "flódni-nemflódni" szójárás valószínűleg marad, sok más mellett. A JP-ben volt fantázia, a JP-nek voltak ötletei, és tudta azt is, mikor, hol és mit kell csinálni. Az esetek többségében azt is tudta, mit és hogyan kell mondani.
Valószínűleg azt is tudják, mikor kell abbahagyni.
És hogy konzervhez méltó módon kommentáljam az eseményt:
"A viharban elpusztult csalitos fájó hiánya a megszokott tájban, barátok halála, a barátság elmúlása, viselkedési szokások kihalása, egy szívünkhöz nõtt bohóc visszavonulása a pályáról, a kényszerû számûzetés, a szerencse balfordulásai, az egykor élvezetet adó képességek elvesztése és másmilyenekkel való felváltódása: ezek egytõl egyig olyan változások – talán nem is minden ellentételezés nélküliek –, amelyek a konzervatív vérmérsékletû emberben sajnálkozást váltanak ki."
Új hang volt, de kedves megszokássá vált, szívünkhöz nőtt. Ezért olyan nehéz megválni tőle.
Valami hiányozni fog - nem csak a szörfözés közben.
Good Bye, JP!
Ez történt most a Judapesttel.
Ami azért kár, mert a Judapest új hang volt: új a zsidóságon, és a blogszférán belül is. Sok fejezete volt az "én" és a "JP" kapcsolatának: voltak együttvigyorgások és mosolyszünetek, együttsörözések és együttmozdulások (copyright by OV és most Shadai), voltak rendszeres honlap-nézések és nem-nézések is (sőt, még vendégszerzőség is volt). Voltak heves viták, csomagolt formában anyázások, és voltak örökérvényű beszólások. A JP sokat adott a zséknek, és úgy általában mindenkinek.
Maga a JP sikeres "projekt" volt: Shadai jó reklám-és üzletember, a jó értelemben. Volt Flódni-akció, és a "flódni-nemflódni" szójárás valószínűleg marad, sok más mellett. A JP-ben volt fantázia, a JP-nek voltak ötletei, és tudta azt is, mikor, hol és mit kell csinálni. Az esetek többségében azt is tudta, mit és hogyan kell mondani.
Valószínűleg azt is tudják, mikor kell abbahagyni.
És hogy konzervhez méltó módon kommentáljam az eseményt:
"A viharban elpusztult csalitos fájó hiánya a megszokott tájban, barátok halála, a barátság elmúlása, viselkedési szokások kihalása, egy szívünkhöz nõtt bohóc visszavonulása a pályáról, a kényszerû számûzetés, a szerencse balfordulásai, az egykor élvezetet adó képességek elvesztése és másmilyenekkel való felváltódása: ezek egytõl egyig olyan változások – talán nem is minden ellentételezés nélküliek –, amelyek a konzervatív vérmérsékletû emberben sajnálkozást váltanak ki."
Új hang volt, de kedves megszokássá vált, szívünkhöz nőtt. Ezért olyan nehéz megválni tőle.
Valami hiányozni fog - nem csak a szörfözés közben.
Good Bye, JP!
2009. január 8., csütörtök
Gáza és Izrael (A restatement)
Egy kedves barátom küldött ma egy sms-t, hogy figyeljem jobban a híreket, és azok tükrében gondoljam újra korábbi álláspontomat. Az sms szövegét több okból sem kívánom idézni: egyrészt mert magánügy, másrészt mert bizonyosan kiverné a biztosítékot sokaknál (nem mintha nem lenne igaz).
Ahogy az előző postnál előre szóltam, hogy a zsidózókat kérdés nélkül kivágom, most előre szólok: minden antiszemitázót kivágok, kérdés nélkül.
Talán teoretikailag is érdekes kérdések azok, van-e értelme a nemzetközi jognak, úgy általában a jognak és törvényeknek? Természetesen van. A klasszikus gondolkodás egyik legfontosabb felismerése, hogy a szabadságot az különbözteti meg a zsarnokságtól, hogy létezik a törvény, és a törvények uralma. Ugyanez igaz a hadviselésre is: a háború nem jó, de sajnos van (mint annyi sok más rossz dolog). Az egyetlen, amivel elviselhetővé tehetjük, az, ha bizonyos játékszabályok között tartjuk (ez meglehetősen nehézkessé vált a tömegdemokrácia és a nacionalizmus megjelenése után persze).
Mármost a teória pályájáról elmozdulva az a kérdés, hogy lehet-e bármivel is igazolni a menekülteknek fenntartott ENSZ-iskola katonák általi bombázását? Nem, nem lehet. A civilek elleni erőszak nem háború, nem hadviselés, hanem terrorizmus (ha valaki megnézi, valami ilyesmi definíciója van). Ahogyan nem elfogadható egy iszlamista terrorszervezet rakétázása, úgy ez sem.
Jeff Halper, az ICAHD feje kérdezi: most hol van az akadémiai tiltakozás és felháborodás a gázai akciókkal szemben? Miért nem halljuk a moralista értelmiséget hangosan tiltakozni? Miért a hallgatás? Amúgy, ami érdekesnek tűnhet, de nyilvánvaló: nem az izraeliek hallgatnak - a Haaretz c. izraeli lap beszámol az atrocitásokról - Gideon Levy “The Neighborhood Bully Strikes Again”c. cikke ott jelent meg december 29-én. Levy szavai nem túl puhák:
"Once again, Israel's violent responses, even if there is justification for them, exceed all proportion and cross every red line of humaneness, morality, international law and wisdom. What began yesterday in Gaza is a war crime and the foolishness of a country. History's bitter irony: A government that went to a futile war two months after its establishment - today nearly everyone acknowledges as much - embarks on another doomed war two months before the end of its term."
Így nem arról van szó, hogy valamiféle izraeli "kollektív bűnösségről" vagy egyébről beszélnénk (jegyezzük meg, hogy ilyen nincs: a felelősség és a bűnösség mindig egyéni), itt az izraeli katonai és politikai vezetőség hibáiról és bűneiről van szó. Arról, hogy a másik bűne nem ment fel engem az esetleges bűnösség alól: arról, mert a Hamasz rakétákkal pörköli Izraelt, még nem vagyunk jogosultak arra, hogy ENSZ-felügyelet álló iskolát bombázzunk (legyen bármilyen véleményem is az ENSZ-ről), vagy hogy humanitárius szállítmányokat fegyverrel fordítsunk vissza.
A másik fél romlottsága nem hatalmaz föl bennünket arra, hogy hasonló gaztetteket hajtsunk végre. Figyelem: ez nem_egyenlő_azzal, hogy "hagyjuk válasz nélkül". Nem. Pusztán a mértékről és erkölcsi oldalról van szó, ami nem csak mennyiségi, hanem ez esetben minőségi kérdés. A habzó szájú, terrorba hajló katonai akció nehézzé teszi a megkülönböztetést egy jogállam legitim hadviselése, és egy iszlamista terrorcsoport működése között.
Az elvakultságunkat (bármilyen oldali legyen is) próbáljuk meg mellőzni: elismerhetjük Izrael létét, valamint jogát arra, hogy megvédje magát. Ettől még Izrael egy állam, és politikája, mint bármely másiké, bírálható. Ott is csak emberek élnek, akik gyarlók, hibáznak, és bűnöket is követnek el: jelen esetben ez történik. A rossz értelemben vett moralizmus a helyzet erkölcsi megítélésén nem segít.
Izrael elqrta. Nem kicsit, nagyon.
Fördör rídingz:
Paul Craig Roberts: What Became of Western Morality?
Paul Craig Roberts: We May No Longer Be Silent
Ahogy az előző postnál előre szóltam, hogy a zsidózókat kérdés nélkül kivágom, most előre szólok: minden antiszemitázót kivágok, kérdés nélkül.
Talán teoretikailag is érdekes kérdések azok, van-e értelme a nemzetközi jognak, úgy általában a jognak és törvényeknek? Természetesen van. A klasszikus gondolkodás egyik legfontosabb felismerése, hogy a szabadságot az különbözteti meg a zsarnokságtól, hogy létezik a törvény, és a törvények uralma. Ugyanez igaz a hadviselésre is: a háború nem jó, de sajnos van (mint annyi sok más rossz dolog). Az egyetlen, amivel elviselhetővé tehetjük, az, ha bizonyos játékszabályok között tartjuk (ez meglehetősen nehézkessé vált a tömegdemokrácia és a nacionalizmus megjelenése után persze).
Mármost a teória pályájáról elmozdulva az a kérdés, hogy lehet-e bármivel is igazolni a menekülteknek fenntartott ENSZ-iskola katonák általi bombázását? Nem, nem lehet. A civilek elleni erőszak nem háború, nem hadviselés, hanem terrorizmus (ha valaki megnézi, valami ilyesmi definíciója van). Ahogyan nem elfogadható egy iszlamista terrorszervezet rakétázása, úgy ez sem.
Jeff Halper, az ICAHD feje kérdezi: most hol van az akadémiai tiltakozás és felháborodás a gázai akciókkal szemben? Miért nem halljuk a moralista értelmiséget hangosan tiltakozni? Miért a hallgatás? Amúgy, ami érdekesnek tűnhet, de nyilvánvaló: nem az izraeliek hallgatnak - a Haaretz c. izraeli lap beszámol az atrocitásokról - Gideon Levy “The Neighborhood Bully Strikes Again”c. cikke ott jelent meg december 29-én. Levy szavai nem túl puhák:
"Once again, Israel's violent responses, even if there is justification for them, exceed all proportion and cross every red line of humaneness, morality, international law and wisdom. What began yesterday in Gaza is a war crime and the foolishness of a country. History's bitter irony: A government that went to a futile war two months after its establishment - today nearly everyone acknowledges as much - embarks on another doomed war two months before the end of its term."
Így nem arról van szó, hogy valamiféle izraeli "kollektív bűnösségről" vagy egyébről beszélnénk (jegyezzük meg, hogy ilyen nincs: a felelősség és a bűnösség mindig egyéni), itt az izraeli katonai és politikai vezetőség hibáiról és bűneiről van szó. Arról, hogy a másik bűne nem ment fel engem az esetleges bűnösség alól: arról, mert a Hamasz rakétákkal pörköli Izraelt, még nem vagyunk jogosultak arra, hogy ENSZ-felügyelet álló iskolát bombázzunk (legyen bármilyen véleményem is az ENSZ-ről), vagy hogy humanitárius szállítmányokat fegyverrel fordítsunk vissza.
A másik fél romlottsága nem hatalmaz föl bennünket arra, hogy hasonló gaztetteket hajtsunk végre. Figyelem: ez nem_egyenlő_azzal, hogy "hagyjuk válasz nélkül". Nem. Pusztán a mértékről és erkölcsi oldalról van szó, ami nem csak mennyiségi, hanem ez esetben minőségi kérdés. A habzó szájú, terrorba hajló katonai akció nehézzé teszi a megkülönböztetést egy jogállam legitim hadviselése, és egy iszlamista terrorcsoport működése között.
Az elvakultságunkat (bármilyen oldali legyen is) próbáljuk meg mellőzni: elismerhetjük Izrael létét, valamint jogát arra, hogy megvédje magát. Ettől még Izrael egy állam, és politikája, mint bármely másiké, bírálható. Ott is csak emberek élnek, akik gyarlók, hibáznak, és bűnöket is követnek el: jelen esetben ez történik. A rossz értelemben vett moralizmus a helyzet erkölcsi megítélésén nem segít.
Izrael elqrta. Nem kicsit, nagyon.
Fördör rídingz:
Paul Craig Roberts: What Became of Western Morality?
Paul Craig Roberts: We May No Longer Be Silent
2009. január 4., vasárnap
A neokonzervativizmusról - röviden, aztán kuss legyen!
Kedves gyerekek.
Fejezzük ezt be, jó? Avagy fejezzük be a politikai címkék dobálását, anélkül, hogy bármiféle fogalmunk is lenne róluk. TGM szokása még a "neokon"-"neolib" címkék felcserélve történő szórása ide-oda, de annak sincs sok értelme. A jobboldal szélén hasonló marhaságok divatosak. Lásd itt a kommentelők okoskodásait.
1) Kérdés az, köthetjük-e Strausshoz a neokonzervativizmust? Véleményem szerint, ha valóban neokonságról beszélünk, akkor igen (és nem azokról a fantomokról, amiket a vasárnapi kritikusai püffölnek).
2) Leo Strauss filozófiája mélységesen modernitás-ellenes, és reakciós. Hogy valóban konzervatív-e (szvsz. nem), más kérdés. Mármost a straussiánus kiindulásból legalábbis következik az, amit Kristolék képviseltek, azaz: a valláserkölcs helyreállítása, a "protestáns etika" fontossága az amerikai kapitalizmus sikere és erkölcsössége végett, visszatérés a klasszikus politikai filozófiához.
3) A neokonok nem "neolibek" (ami nincs is), nem is libertáriusok, és nem szabadpiaci fundik. Tessék eztet elfelejteni. A neokonok ugyan a szabad piac hívei, de nem olyan értelemben, mint a libertáriusok, és kétkedők ezzel szemben. A kapitalizmus iránti rajongásuk sem 100%-os (Two cheers for Capitalism).
4) A neokonok nem voltak demokrácia-exportőrök, ahogy a Bush-éra az volt, és szkeptikusak maradtak az ilyen ideológiai indíttatásokkal szemben. Még csak demokratáknak sem neveznék őket. "Amerikai értelemben vett" republikánusok, de nem demokraták.
Indulásnak ennyi, tessék utánaolvasni valaminek, mielőtt ugatunk róla. Rövid tanulságok kétbiteseknek:
1) neokon =/= neolib (olyan nincs, mondom sokadszorra)
2) neokon =/= libertárius
3) neokon =/= modernségpárti zsidó-összeesküvős világdemokráciázás.
4) George W. Bush =/= neokon.
Kezditek kapizsgálni?
Fejezzük ezt be, jó? Avagy fejezzük be a politikai címkék dobálását, anélkül, hogy bármiféle fogalmunk is lenne róluk. TGM szokása még a "neokon"-"neolib" címkék felcserélve történő szórása ide-oda, de annak sincs sok értelme. A jobboldal szélén hasonló marhaságok divatosak. Lásd itt a kommentelők okoskodásait.
1) Kérdés az, köthetjük-e Strausshoz a neokonzervativizmust? Véleményem szerint, ha valóban neokonságról beszélünk, akkor igen (és nem azokról a fantomokról, amiket a vasárnapi kritikusai püffölnek).
2) Leo Strauss filozófiája mélységesen modernitás-ellenes, és reakciós. Hogy valóban konzervatív-e (szvsz. nem), más kérdés. Mármost a straussiánus kiindulásból legalábbis következik az, amit Kristolék képviseltek, azaz: a valláserkölcs helyreállítása, a "protestáns etika" fontossága az amerikai kapitalizmus sikere és erkölcsössége végett, visszatérés a klasszikus politikai filozófiához.
3) A neokonok nem "neolibek" (ami nincs is), nem is libertáriusok, és nem szabadpiaci fundik. Tessék eztet elfelejteni. A neokonok ugyan a szabad piac hívei, de nem olyan értelemben, mint a libertáriusok, és kétkedők ezzel szemben. A kapitalizmus iránti rajongásuk sem 100%-os (Two cheers for Capitalism).
4) A neokonok nem voltak demokrácia-exportőrök, ahogy a Bush-éra az volt, és szkeptikusak maradtak az ilyen ideológiai indíttatásokkal szemben. Még csak demokratáknak sem neveznék őket. "Amerikai értelemben vett" republikánusok, de nem demokraták.
Indulásnak ennyi, tessék utánaolvasni valaminek, mielőtt ugatunk róla. Rövid tanulságok kétbiteseknek:
1) neokon =/= neolib (olyan nincs, mondom sokadszorra)
2) neokon =/= libertárius
3) neokon =/= modernségpárti zsidó-összeesküvős világdemokráciázás.
4) George W. Bush =/= neokon.
Kezditek kapizsgálni?
2009. január 2., péntek
Közel-keleti perplexus
No, csak röviden, és - előre szólok - a témában nem túl jártas módon véleményt nyilvánítok a mostani gázai konfliktusról. Valamint avégett is előre szólok, hogy nem nyitok vitát arról, Izraelnek van-e joga megvédeni magát, horribile dictu, van-e joga létezni. Így ha bárki is olyan kommentekkel próbálkozna, hogy a betolakodó zsidóknak illegitim államuk van ott, azonmód kivágom, megspórolhatja magának ezt a kört. Ennek azon egyszerű oka van, hogy minden hülyeségre nincs időm, és energiám sem. Úgyhogy "Ahmi" magasztos gondolatmeneteire itt nem vagyok kíváncsi.
Kezdjük azzal, hogy nem kezdek el támogatni semmiféle politikai extrémizmust csak azért, mert valakit "elnyomnak". Ezt a hülye osztályharcos logikát már ismerjük, és engem kicsit sem tud megérinteni. Az ilyen politikai szólamok kevesebb izgalmat váltanak ki belőlem, mint Soma mamagésa (pedig...). Az iszlamista szélsőségesek ugyanis_igenis_forradalmi mozgalmat művelnek, annak minden szir-szarával együtt: indoktrinálják a gyerekeket, propagandát nyomnak, és valóságos háborút viselnek a keresztények, a zsidók és ab ovo a Nyugat ellen. Ez a redemptív politikai mozgalom a marxizmushoz hasonlít, és szeresse/támogassa az, akit két anya szült.
Mivel a Szent Küzdelem nevében tulajdonképpen semmi sem szent (pláne nem az emberi élet, mint azt nem egyszer elmondták iszlamista vezetők), ezért a kedves "szabadságharcosok" előszeretettel bújnak civilek mögé - így kerülnek Hamasz-hadállások kórházakba, meg iskolákba. Cukiság.
Aki pedig a Nyugat elleni háborút nyugatról támogatja, egyen zabot, komolyan. Az olyanokat, akik a saját kultúrájuk, szabadságuk elpusztítására törekvő mozgalmakat rokonszenvvel szemlélik, azokat nyugodt szívvel nevezhetjük idiótáknak. (Az ilyen idiotizmus odáig megy, hogy a nyugati iszlamista terrorizmust a "cionisták" hátsó szándékának eredményeként tünteti fel - igen, világos: a zsidó államnak érdeke nyugati szövetségeseinek és saját magának az elpusztítására törekvő mozgalom rejtegetése, és globálissá tétele - kiemelkedő vaslogika!)
A másik része az, hogy Izrael épp most húzza ki a gyufát a nyugati közvéleményben is - mondjuk őszintén, ennek túl nagy jelentősége nincsen. A nyugati baller zsurnalizmus ugyanis pont annyira van az iszlamisták seggében tövig, mint hazai radikálisaink. Amerikának is van ám Michael Moore-ja, aki szerint "terrorista-veszély" nincs. Mondotta ezt 9/11 után. Ez nagyjából megegyezik Ferkó nagyajólét szólamával, illetve az Erik a viking megfelelő jelenetével. Izrael politikájának a kritikája viszont teljesen legitim. Ezt mondja Pat Buchanan is, aki szerint a Bush-adminisztráció egyetlen követhető külpolitikai irányvonala Izrael felé az volt, hogy Izrael bármit is csinál, az rendben van, és támogatjuk. Ez viszont nem külpolitika. A barátság és a szerelem működhet ilyen alapon, ha viszont a Bush-adminisztráció szerelmes Izraelbe, akkor súlyos képzavarban van. Izraelnek érdeke az Amerikával való szövetség, és vice versa. Nagyjából ennyi, és nem több. Aki mindenféle erotikus affinitást lát ebbe bele, az el van tévedve, kap egy Morgenthau könyvet, vagy tudomisén micsodát.
Teljes mértékben egyetértek Szabó Márkkal, és nagyjában-egészében Novák Attilával is. Novák helyzetértékelése helytálló, a végén tett "javaslata", ill. megoldási terve viszont abszolút szürreális. Azt írja Novák:
"Ebben természetesen benne foglaltatik az, hogy a palesztin társadalomnak is meg kellene teremtenie a saját demokratikus és ellenőrző mechanizmusait, és át kellene mennie egy olyan társadalmi átalakuláson, melynek végeredményeként a militarizálódott lakosság az iszlám és a fegyverek hatalma helyett a tudás és a kooperáció nyugodtságában és előnyeiben bízna."
Ez maximum Wishful Thinking. Tiszteletreméltó, de teljesen naív elképzelés, hogy oda lehet menni, és az arab világot "demokratizálni" lehet, meg "szekularizálni" stb. Ezek tökéletesen aufklerista elképzelések, és még ha jószándékúak is, működésképtelenek. Ráadásul - sajnos, tetszik-nem tetszik - az ilyen háborús konfliktusok, mint azt a nevük is sugallja, háborús megoldást követelnek. Arra aztán semmi szükség nincsen, hogy mondjuk egy jószándékú ballibbant derékhad odamenjen, és elkezdjen "demokratizálni". Ugyanennek a vízióját katonai kiadásban láttuk már Irak esetében is (hogy aztán utópia-e, vagy Machtpolitik szimplán, jó kérdés, de a végeredmény tekintetében tökéletesen mindegy is). És kérdéses az is, vajon a "demokratizáció" mindenki másnak jó-e.
Természetesen a provokációra válaszolni kell, nem hippigyűlést tartani (főleg nem az ENSZ nevű kupleráj hathatós közreműködésével), de Izrael dolga mégis az, hogy megfontoltan válaszoljon, és ne csak simán "odabasszon". A civileknek pedig vízre, kajára, miegyébre szüksége van. A nyugati ballibbantak állandó "humanitárius katasztrófa"-szólama kicsit leértékeli a problémát hosszútávon, de ilyenkor érdemes erre figyelni. Másrészt kell valami stratégia arra, hogy a terroristákat ki lehessen "szűrni" a civilek közül - legalább ilyenkor (persze, innen könnyű).
Mindenesetre azt mondani, hogy az izraeliek reakciója "túlzó", puszta eufemizmus. De komolyan. Tessék arányosan fellépni, mán.
Egyébként lassan de biztosan látom igazolódni President Obama-val szembeni komoly kételyeimet. Az egész konfliktusról Obamának "nincs véleménye". Király. Ha nekem nincs véleményem, vagy nem látom át, az egy dolog. ha az USA elnökének nincs, az kicsit kellemetlenebb, asszem.
Ez a probléma egyhamar nem fog megoldódni. De a politika a konfliktusok világa (is, természetesen), ezért nincs min csodálkozni. Valamint az izraeli külpolitika kritikája mellé nem szabad elfelejtenünk, hogy a radikális iszlamizmus bizony fenyegetés nem csak Izrael, hanem az egész Nyugat felé is. Amivel előbb-utóbb kezdenünk kell valamit, és nem úgy, ahogyan a ballibbant nyugati PC teszi.
Kezdjük azzal, hogy nem kezdek el támogatni semmiféle politikai extrémizmust csak azért, mert valakit "elnyomnak". Ezt a hülye osztályharcos logikát már ismerjük, és engem kicsit sem tud megérinteni. Az ilyen politikai szólamok kevesebb izgalmat váltanak ki belőlem, mint Soma mamagésa (pedig...). Az iszlamista szélsőségesek ugyanis_igenis_forradalmi mozgalmat művelnek, annak minden szir-szarával együtt: indoktrinálják a gyerekeket, propagandát nyomnak, és valóságos háborút viselnek a keresztények, a zsidók és ab ovo a Nyugat ellen. Ez a redemptív politikai mozgalom a marxizmushoz hasonlít, és szeresse/támogassa az, akit két anya szült.
Mivel a Szent Küzdelem nevében tulajdonképpen semmi sem szent (pláne nem az emberi élet, mint azt nem egyszer elmondták iszlamista vezetők), ezért a kedves "szabadságharcosok" előszeretettel bújnak civilek mögé - így kerülnek Hamasz-hadállások kórházakba, meg iskolákba. Cukiság.
Aki pedig a Nyugat elleni háborút nyugatról támogatja, egyen zabot, komolyan. Az olyanokat, akik a saját kultúrájuk, szabadságuk elpusztítására törekvő mozgalmakat rokonszenvvel szemlélik, azokat nyugodt szívvel nevezhetjük idiótáknak. (Az ilyen idiotizmus odáig megy, hogy a nyugati iszlamista terrorizmust a "cionisták" hátsó szándékának eredményeként tünteti fel - igen, világos: a zsidó államnak érdeke nyugati szövetségeseinek és saját magának az elpusztítására törekvő mozgalom rejtegetése, és globálissá tétele - kiemelkedő vaslogika!)
A másik része az, hogy Izrael épp most húzza ki a gyufát a nyugati közvéleményben is - mondjuk őszintén, ennek túl nagy jelentősége nincsen. A nyugati baller zsurnalizmus ugyanis pont annyira van az iszlamisták seggében tövig, mint hazai radikálisaink. Amerikának is van ám Michael Moore-ja, aki szerint "terrorista-veszély" nincs. Mondotta ezt 9/11 után. Ez nagyjából megegyezik Ferkó nagyajólét szólamával, illetve az Erik a viking megfelelő jelenetével. Izrael politikájának a kritikája viszont teljesen legitim. Ezt mondja Pat Buchanan is, aki szerint a Bush-adminisztráció egyetlen követhető külpolitikai irányvonala Izrael felé az volt, hogy Izrael bármit is csinál, az rendben van, és támogatjuk. Ez viszont nem külpolitika. A barátság és a szerelem működhet ilyen alapon, ha viszont a Bush-adminisztráció szerelmes Izraelbe, akkor súlyos képzavarban van. Izraelnek érdeke az Amerikával való szövetség, és vice versa. Nagyjából ennyi, és nem több. Aki mindenféle erotikus affinitást lát ebbe bele, az el van tévedve, kap egy Morgenthau könyvet, vagy tudomisén micsodát.
Teljes mértékben egyetértek Szabó Márkkal, és nagyjában-egészében Novák Attilával is. Novák helyzetértékelése helytálló, a végén tett "javaslata", ill. megoldási terve viszont abszolút szürreális. Azt írja Novák:
"Ebben természetesen benne foglaltatik az, hogy a palesztin társadalomnak is meg kellene teremtenie a saját demokratikus és ellenőrző mechanizmusait, és át kellene mennie egy olyan társadalmi átalakuláson, melynek végeredményeként a militarizálódott lakosság az iszlám és a fegyverek hatalma helyett a tudás és a kooperáció nyugodtságában és előnyeiben bízna."
Ez maximum Wishful Thinking. Tiszteletreméltó, de teljesen naív elképzelés, hogy oda lehet menni, és az arab világot "demokratizálni" lehet, meg "szekularizálni" stb. Ezek tökéletesen aufklerista elképzelések, és még ha jószándékúak is, működésképtelenek. Ráadásul - sajnos, tetszik-nem tetszik - az ilyen háborús konfliktusok, mint azt a nevük is sugallja, háborús megoldást követelnek. Arra aztán semmi szükség nincsen, hogy mondjuk egy jószándékú ballibbant derékhad odamenjen, és elkezdjen "demokratizálni". Ugyanennek a vízióját katonai kiadásban láttuk már Irak esetében is (hogy aztán utópia-e, vagy Machtpolitik szimplán, jó kérdés, de a végeredmény tekintetében tökéletesen mindegy is). És kérdéses az is, vajon a "demokratizáció" mindenki másnak jó-e.
Természetesen a provokációra válaszolni kell, nem hippigyűlést tartani (főleg nem az ENSZ nevű kupleráj hathatós közreműködésével), de Izrael dolga mégis az, hogy megfontoltan válaszoljon, és ne csak simán "odabasszon". A civileknek pedig vízre, kajára, miegyébre szüksége van. A nyugati ballibbantak állandó "humanitárius katasztrófa"-szólama kicsit leértékeli a problémát hosszútávon, de ilyenkor érdemes erre figyelni. Másrészt kell valami stratégia arra, hogy a terroristákat ki lehessen "szűrni" a civilek közül - legalább ilyenkor (persze, innen könnyű).
Mindenesetre azt mondani, hogy az izraeliek reakciója "túlzó", puszta eufemizmus. De komolyan. Tessék arányosan fellépni, mán.
Egyébként lassan de biztosan látom igazolódni President Obama-val szembeni komoly kételyeimet. Az egész konfliktusról Obamának "nincs véleménye". Király. Ha nekem nincs véleményem, vagy nem látom át, az egy dolog. ha az USA elnökének nincs, az kicsit kellemetlenebb, asszem.
Ez a probléma egyhamar nem fog megoldódni. De a politika a konfliktusok világa (is, természetesen), ezért nincs min csodálkozni. Valamint az izraeli külpolitika kritikája mellé nem szabad elfelejtenünk, hogy a radikális iszlamizmus bizony fenyegetés nem csak Izrael, hanem az egész Nyugat felé is. Amivel előbb-utóbb kezdenünk kell valamit, és nem úgy, ahogyan a ballibbant nyugati PC teszi.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
