Na, ha már mindenkit lázba hozott a buzitéma a JP-től TM blogjáig, akkor én is elmondom, hogy...
... engem meg kurvára nem.
Röviden a buzikról: Bánja a kánya, ki melyik farba túr bele mélyen. Tegye a négy fal között, ahogy mindenki más. Ne vakolja ki magát, ne vegyen fel pap-hacukát és simogasson mellé rózsaszínű biblia-utánzatot, ne provokáljon másokat. Azért, mert az gusztustalan. Hányinger, undorító, visszataszító, ízléstelen. Szar.
Ettől függetlenül lehetnek felőlem melegek mint a kályha, szarok rá.
Mármost a többi:
Van a liberalizmusnak egy inherens logikája: kinevezi abszolútumnak az individuumot, az egyetlen igazolható erkölcsiségnek az egyéni vágyakat, oszt erre fölépít egy teljes világot. Egészségére.
Ennek örömére minden egyénnek annyi "joga" lesz, hogy már ő maga sem tud eligazodni köztük, viszont a politikai klérus jól fölvilágosítja, és egymásnak uszítja az egyéneket a különböző közösségeken belül (pl. család - elnyomó férj, apa). Hogy lássuk az abszurdumot, ennek ékes példája az, amiről TM beszámolt: a bulira nem meghívottak diszkriminálva vannak. Osztályharc a babazsúron/napköziben.
Ez azért kurva jó, mert ha minden egyéni vágy erkölcsileg önmagát igazolja, akkor a kérdés az lesz, hogyan lehet egy működőképes közösséget (nemzetet, népet, társadalmat, stb.) létrehozni ebből?
A válasz egyszerű: sehogy.
Ugyanis ez az atomizáló haladás felbomlaszt minden intézményt, és csak azok lesznek kérészéletű "intézmények" amelyeket néhány ember éppenséggel közös érdekéből rövidebb időre létrehoz.
Most pl. a langyik jogaiért kell kiállni, mert a langyik jogokat akarnak, mert szerintük nincs nekik. Bár ilyenkor mindig az jön, hogy milyen hatalmas a homofóbia, én eddig még sehol sem találkoztam vele. (Antiszemitizmus sincs akkora, mint amennyire a Bächer-Andrassew-Kartal Mesterhármas bír hisztizni, de mindegy.) De állítólag van. A buzikat megkülönböztetik, de nagyon.
És akkor előjön a liberalizmus belső logikájának köszönhető abszurd vágyhalmaz, mely az "emberi jogokra" alapoz (noha én "emberrel" sosem találkoztam még): a buzik is házasodhassanak, meg nevelhessenek gyereket.
Akkor mondom:
Nem. Ne házasodhassanak, és ne nevelhessenek gyereket. Csak azért, mert a totalitáriussá váló liberalizmus mindent a saját képére és hasonlatosságára kíván alakítani, nem kell nekünk is a seggünket odatartani. A házasság pedig szentesített kapcsolat férfi és nő között. Mindegyikből 1-1 darab, pont. Bánom is én, látogathassák egymást, meg szerződhessenek, de egy alapvetően hagyományos intézménybe ne tessenek már belebarmolni a liberós marhasággal.
A dologhoz hozzátartozik, hogy mint állampolgárokat, a karhatalomnak kötelessége megvédeni a buzikat a hőzöngő kurucoktól - ahogyan kötelessége megvédeni a fenyegetett párt a cigányoktól Galgagyörkön, és ahogyan köteles lenne megvédeni mondjuk a zsidókat, ha olyan lenne a szitu. Ez ilyen egyszerű, ebben semmi ideológiai megfontolás nincs.
Ám mivel én ebből a hisztiből nem kívánom kivenni a részem, nem értek egyet Shadai-al: nem vonulok ki, nem állok oda a buzik mellé. Azért nem, mert amit művelnek, az förtelmes. A közerkölcsöt szarral bekenő bugyogós vonaglósok mellé én semmi szín alatt, bocs.
Ebben az ügyben nem demózunk, se pró, se kontra - mint közösség, a Konzervatórium sem. A langyifeszt hányadék, a dobálózó csürhe szintén - ez utóbbi azonban a rendőrség dolga.
Ennyi.
2008. június 30., hétfő
2008. június 28., szombat
Ha a hülyeség fájna...
... ezek már visítanának.
Azért szép Matúz Gábortól, hogy négy ekkora barmot sikerült végül egy asztalhoz ültetni. Mindegyik hozzájárult a kummulált ökörséghez, egyénenként sem fukarkodtak az égbekiáltó hülyeségek redundáns kinyilatkoztatásától. Fájdalom, és nehéz elismerni, de Schuster Lóri ebben a brigádban az értelem halovány pislákoló lángját bírta szolgáltatni - de ő is csak részben, a mondandójának 90%-a ordas nagy marhaság. A többiek bőven túlteljesítették a 100%-ot.
Mivel úgyis mindig a balosokat kenem meg először, most a másik végéről kezdem.
El kéne felejteni ezeket az ostoba toposzokat, hogy "ez a ti fájdalmatok nem a miénk" az meg a "miénk, nem a tiétek", stb. Azt mondani, hogy a magyarországi holokauszt "nem a mi fájdalmunk" és "nem a mi sarunk" nem csak tévedés, hanem mocskos nagy hazugság. Olyan értelemben nem a "mi sarunk", hogy nem személyesen mi szerveztük, segítettük, stb. De a tény tény marad: 437 600 honfitársunk veszett oda, és az ő vérük más magyarok kezén szárad. Persze ilyenkor mindig könnyebb az Eichmannra kenni, a háború után felelősségre vont bűnösök kedvelt szokása volt ez egészen addig, amíg Eichmann nyaralt. A magyar közigazgatás, a magyar királyi csendőrség vastagon benne voltak. A háborúra meg a megszállásra hivatkozni snassz. Ennyi erővel vessük a tekintetünket a 45 és 90 közti időszakra: az a tény, hogy a ruszkik megszállása alatt senyvedtünk, az felmenti a diktatúra magyar felelőseit? Azok, akik hozzájárultak a diktatúrához, fenntartották, működtették, aláztak meg egy népet, azok tán nem felelősök? Akiknek az örökségét Gyurcsány és mások továbbviszik, azok nem felelősök, moshatják kezeiket a megszállás miatt? Nem, nem moshatják. A komcsik felelősök, és ugyanígy felelősök azok is, akik a majd' 438 ezer honfitársunk kinyírását elősegítették. A maszatolás itt nem segít. Persze, minek is vesszük komolyan egy olyan figura dumáját, aki finoman szólva is historically challanged?
Kende Péterről nem értekezek, túl magas labda. A fickó egy félvállról vett legyintést sem érdemel meg.
No de itt van a másik paprikajancsi, Vajnai Attila, aki pedig a vörös csillagot és az általa jelképezett rendszereket védelmezi - értsd: száz millió halott emlékét sárazza be. Ez legalább annyira elfogadhatatlan, mintha valaki annak a bizonyos másik rendszernek a felelősségét maszatolja el. Jönnek ezek az unalomig hangoztatott klisék (a műsor résztvevői a kliséken kívül mást nem is bírtak kigyömöszölni magukból), hogy hát a kommunizmus az elméletben milyen szép, bezzeg a nácik, azok már elméletben is jajj, és hogy nem szabad egy eszmerendszerre kenni a különböző hatalmak visszaéléseit. Bla-bla-bla. Noéspersze ellenpéldaként rögtön a kereszténység, hogy hát annak a nevében is mi volt, Vajnai Attila szerint 2000 éves elnyomás. Ezért tán még veretes baloldali történészek is hazaküldenék befőttet készíteni. (amúgy a csúcs az, amikben megegyeztek: tényleg a gonosz kereszténység, valamint Budaházy beismerő vallomása, hogy biza a rendszerváltás előtt "jobb volt" - talán itt a magyarázat az mszp-re leadott szavazatra is - és persze a kereszténység gonoszságára rá bírtak bólintani. A láncfűrésszel rohangászó püspökök rémképe kísért.)
Vajnai Attila szürke eminenciás ábrázata elé oda kellett volna tolni egy "Best of Marx et. al." idézetköteget, hogy emésztgesse kicsit a Csodás Eszme atyjának gondolatait. De miket is várok el...
(btw. valamelyik nap láttam egy ifjoncot Sztálinos-Szovjetuniós pólóban. Éppenséggel reakciós társaságban voltam, és hát, eszünkbe jutott, hogy az ilyennek azért el kéne kenni a száját)
Vajnai aztán a műsor végén le is vonta korunk magvas tanulságát, miszerint a "globális kapitalizmus válságban van" és ez "újratermeli a fasizmust" (a fasizmus és nemzeti szocializmus közti különbséget nem sikerült a rendszerbe integrálni, noha szellemileg nem túlbútorozott társai erre többször is felhívták a figyelmét).
Még szép! A kapitalizmus, amióta létezik, a Vajnai-félék szerint "válságban van." De nem ám a kommunizmus nevű kísérlet, a 100 millió halottjával, meg a totalitárius rendszereivel, az rendben van, csak félresiklott.
A közös pont tehát a gonosz kereszténység, meg a gonosz kapitalizmus. Csak ezektől bírna megválni a világ, és jöhet újra a népboldogítás.
Irgalom Anyja, ne hagyj el!
No mindegy, hétvége van, és végre az egyik nagyobb munkát bevégeztem. Legalább két napos pihenés következik, mindenkinek kellemes hétvégét kívánok (italozást azért lehet, hogy vállalok):
Azért szép Matúz Gábortól, hogy négy ekkora barmot sikerült végül egy asztalhoz ültetni. Mindegyik hozzájárult a kummulált ökörséghez, egyénenként sem fukarkodtak az égbekiáltó hülyeségek redundáns kinyilatkoztatásától. Fájdalom, és nehéz elismerni, de Schuster Lóri ebben a brigádban az értelem halovány pislákoló lángját bírta szolgáltatni - de ő is csak részben, a mondandójának 90%-a ordas nagy marhaság. A többiek bőven túlteljesítették a 100%-ot.
Mivel úgyis mindig a balosokat kenem meg először, most a másik végéről kezdem.
El kéne felejteni ezeket az ostoba toposzokat, hogy "ez a ti fájdalmatok nem a miénk" az meg a "miénk, nem a tiétek", stb. Azt mondani, hogy a magyarországi holokauszt "nem a mi fájdalmunk" és "nem a mi sarunk" nem csak tévedés, hanem mocskos nagy hazugság. Olyan értelemben nem a "mi sarunk", hogy nem személyesen mi szerveztük, segítettük, stb. De a tény tény marad: 437 600 honfitársunk veszett oda, és az ő vérük más magyarok kezén szárad. Persze ilyenkor mindig könnyebb az Eichmannra kenni, a háború után felelősségre vont bűnösök kedvelt szokása volt ez egészen addig, amíg Eichmann nyaralt. A magyar közigazgatás, a magyar királyi csendőrség vastagon benne voltak. A háborúra meg a megszállásra hivatkozni snassz. Ennyi erővel vessük a tekintetünket a 45 és 90 közti időszakra: az a tény, hogy a ruszkik megszállása alatt senyvedtünk, az felmenti a diktatúra magyar felelőseit? Azok, akik hozzájárultak a diktatúrához, fenntartották, működtették, aláztak meg egy népet, azok tán nem felelősök? Akiknek az örökségét Gyurcsány és mások továbbviszik, azok nem felelősök, moshatják kezeiket a megszállás miatt? Nem, nem moshatják. A komcsik felelősök, és ugyanígy felelősök azok is, akik a majd' 438 ezer honfitársunk kinyírását elősegítették. A maszatolás itt nem segít. Persze, minek is vesszük komolyan egy olyan figura dumáját, aki finoman szólva is historically challanged?
Kende Péterről nem értekezek, túl magas labda. A fickó egy félvállról vett legyintést sem érdemel meg.
No de itt van a másik paprikajancsi, Vajnai Attila, aki pedig a vörös csillagot és az általa jelképezett rendszereket védelmezi - értsd: száz millió halott emlékét sárazza be. Ez legalább annyira elfogadhatatlan, mintha valaki annak a bizonyos másik rendszernek a felelősségét maszatolja el. Jönnek ezek az unalomig hangoztatott klisék (a műsor résztvevői a kliséken kívül mást nem is bírtak kigyömöszölni magukból), hogy hát a kommunizmus az elméletben milyen szép, bezzeg a nácik, azok már elméletben is jajj, és hogy nem szabad egy eszmerendszerre kenni a különböző hatalmak visszaéléseit. Bla-bla-bla. Noéspersze ellenpéldaként rögtön a kereszténység, hogy hát annak a nevében is mi volt, Vajnai Attila szerint 2000 éves elnyomás. Ezért tán még veretes baloldali történészek is hazaküldenék befőttet készíteni. (amúgy a csúcs az, amikben megegyeztek: tényleg a gonosz kereszténység, valamint Budaházy beismerő vallomása, hogy biza a rendszerváltás előtt "jobb volt" - talán itt a magyarázat az mszp-re leadott szavazatra is - és persze a kereszténység gonoszságára rá bírtak bólintani. A láncfűrésszel rohangászó püspökök rémképe kísért.)
Vajnai Attila szürke eminenciás ábrázata elé oda kellett volna tolni egy "Best of Marx et. al." idézetköteget, hogy emésztgesse kicsit a Csodás Eszme atyjának gondolatait. De miket is várok el...
(btw. valamelyik nap láttam egy ifjoncot Sztálinos-Szovjetuniós pólóban. Éppenséggel reakciós társaságban voltam, és hát, eszünkbe jutott, hogy az ilyennek azért el kéne kenni a száját)
Vajnai aztán a műsor végén le is vonta korunk magvas tanulságát, miszerint a "globális kapitalizmus válságban van" és ez "újratermeli a fasizmust" (a fasizmus és nemzeti szocializmus közti különbséget nem sikerült a rendszerbe integrálni, noha szellemileg nem túlbútorozott társai erre többször is felhívták a figyelmét).
Még szép! A kapitalizmus, amióta létezik, a Vajnai-félék szerint "válságban van." De nem ám a kommunizmus nevű kísérlet, a 100 millió halottjával, meg a totalitárius rendszereivel, az rendben van, csak félresiklott.
A közös pont tehát a gonosz kereszténység, meg a gonosz kapitalizmus. Csak ezektől bírna megválni a világ, és jöhet újra a népboldogítás.
Irgalom Anyja, ne hagyj el!
No mindegy, hétvége van, és végre az egyik nagyobb munkát bevégeztem. Legalább két napos pihenés következik, mindenkinek kellemes hétvégét kívánok (italozást azért lehet, hogy vállalok):
2008. június 27., péntek
Búcsú a Reakciótól
Figyelem, nyavalygás következik. Mértékkel.
Kezemben tartom a papír Reakció utolsó számát. Kicsit rámszakadt a romantikus konzervativizmus életérzése. A Reakció (így, papíron) ugyanis többet jelentett nekem mint egy "lap". A Reakció egy életérzés volt, egy generáció (vagy több) üzenete.
Miután túl voltam a kiüresedett, ízetlenné-szagtalanná-színtelenné-tartalmatlanná váló balnyikságból, és az ezt követő vákuum-korszakból, a Reakció meghonosodása kicsiny életemben hozzátartozott az apró örömökhöz. Hasonlóképpen, csak más formában, mint egy finom vacsi, egy kellemes borozás a cimbikkel, vagy egy intenzív beszélgetés. Ezeknek megfelelő helyet foglalt el az Ufi/Reakció is.
Ugyanis az Ufi/Reakció nem azért volt jó, mert egyetlen laza könnyedségű lendülettel küldte el a bánatba a balnyik-és hungarosámánoid elmeháborodottakat, vagy mert érdekes cikkeket hozott le. Volt egy stílusa, ami csak rá volt jellemző. Ez a malíciózus-ironikus hangvétel lehetett csak képes arra, hogy ha röhögni láttál embereket a buszon, nagy volt rá az esély, hogy Ufit olvasnak.
Megvolt az embernek a saját sorrendje, hogyan végzett ki egy-egy számot: vezércikk, Oli bácsi, Konzervatív Anarchista, Doromboló cicus, és utána a többi. Nem hallom majd családtagjaimat a vécén röhögcsélni, nem látom hanyagul odadobva az étkezőasztalra többé.
Mindenesetre a Reakció közössége él és lélegzik. A Reakció nem vész el, csak átalakul. A magamfajta premodern reakciósnak ugyan nehezére esik elfogadni, de más formára van szükség. A papírnak van egy sajátos fílingje, amit nem lehet visszaadni. Bármennyit üljek is a net előtt, a látszat csal: mind a könyvekért, mind az újságokért bolondulok. Délutánonként elterülni a kanapén, és kézbe kapni egy könyvet/újságot, nos, az nem pótolható élmény. Egy részéről ennek most le kell mondanom.
Mindazonáltal köszönettel tartozom az Ufi/Reakció szerzőgárdájának. Elsősorban azért, mert megerősítettek bennem egy világlátást, egy érzést, egy szemléletet, másodsorban azért, mert maguk közé fogadtak, ami megtiszteltetés.
Eme megtiszteltetés következményével/lehetőségével éltem most olyan formában is, hogy utolsó alkalommal kivettem a részem a papír-korszakból, tollat ragadtam, és véstem egy cikket a búcsúszámba.
Mindenesetre nincs igazán "búcsúról" szó. Csak változás van. És a változás ilyen-olyan formában egy oakeshottiánus konzervnek mindig fáj. Hisz' mi előnyben részesítjük az ismertet az ismeretlennel szemben, a járt utat a járatlannal szemben, a ténylegest a lehetségessel szemben, a megfelelőt a tökéletessel szemben.
Mivel nekem az Ufi/Reakció több volt, mint egy "lap" a sok közül, egy szimbolikus gesztust is teszek (de erről majd később, nem is csak szimbolizmusról van szó, már régóta készülök rá, stb).
De hogy egy jó hír is beékelődjön ide: Francoék leverték az oroszokat 3-0-ra.
Nincs Cheers.
Kezemben tartom a papír Reakció utolsó számát. Kicsit rámszakadt a romantikus konzervativizmus életérzése. A Reakció (így, papíron) ugyanis többet jelentett nekem mint egy "lap". A Reakció egy életérzés volt, egy generáció (vagy több) üzenete.
Miután túl voltam a kiüresedett, ízetlenné-szagtalanná-színtelenné-tartalmatlanná váló balnyikságból, és az ezt követő vákuum-korszakból, a Reakció meghonosodása kicsiny életemben hozzátartozott az apró örömökhöz. Hasonlóképpen, csak más formában, mint egy finom vacsi, egy kellemes borozás a cimbikkel, vagy egy intenzív beszélgetés. Ezeknek megfelelő helyet foglalt el az Ufi/Reakció is.
Ugyanis az Ufi/Reakció nem azért volt jó, mert egyetlen laza könnyedségű lendülettel küldte el a bánatba a balnyik-és hungarosámánoid elmeháborodottakat, vagy mert érdekes cikkeket hozott le. Volt egy stílusa, ami csak rá volt jellemző. Ez a malíciózus-ironikus hangvétel lehetett csak képes arra, hogy ha röhögni láttál embereket a buszon, nagy volt rá az esély, hogy Ufit olvasnak.
Megvolt az embernek a saját sorrendje, hogyan végzett ki egy-egy számot: vezércikk, Oli bácsi, Konzervatív Anarchista, Doromboló cicus, és utána a többi. Nem hallom majd családtagjaimat a vécén röhögcsélni, nem látom hanyagul odadobva az étkezőasztalra többé.
Mindenesetre a Reakció közössége él és lélegzik. A Reakció nem vész el, csak átalakul. A magamfajta premodern reakciósnak ugyan nehezére esik elfogadni, de más formára van szükség. A papírnak van egy sajátos fílingje, amit nem lehet visszaadni. Bármennyit üljek is a net előtt, a látszat csal: mind a könyvekért, mind az újságokért bolondulok. Délutánonként elterülni a kanapén, és kézbe kapni egy könyvet/újságot, nos, az nem pótolható élmény. Egy részéről ennek most le kell mondanom.
Mindazonáltal köszönettel tartozom az Ufi/Reakció szerzőgárdájának. Elsősorban azért, mert megerősítettek bennem egy világlátást, egy érzést, egy szemléletet, másodsorban azért, mert maguk közé fogadtak, ami megtiszteltetés.
Eme megtiszteltetés következményével/lehetőségével éltem most olyan formában is, hogy utolsó alkalommal kivettem a részem a papír-korszakból, tollat ragadtam, és véstem egy cikket a búcsúszámba.
Mindenesetre nincs igazán "búcsúról" szó. Csak változás van. És a változás ilyen-olyan formában egy oakeshottiánus konzervnek mindig fáj. Hisz' mi előnyben részesítjük az ismertet az ismeretlennel szemben, a járt utat a járatlannal szemben, a ténylegest a lehetségessel szemben, a megfelelőt a tökéletessel szemben.
Mivel nekem az Ufi/Reakció több volt, mint egy "lap" a sok közül, egy szimbolikus gesztust is teszek (de erről majd később, nem is csak szimbolizmusról van szó, már régóta készülök rá, stb).
De hogy egy jó hír is beékelődjön ide: Francoék leverték az oroszokat 3-0-ra.
Nincs Cheers.
2008. június 23., hétfő
Fölvilágosodás
Állítólag rehabillitálni köll a Nagy Felhomályosodást, mert ma sokan bánccsák aztat.
A már kimúlt Frankensteinbe minek életet lehelni?
Ehhöz most véletlenül Loxon postjában talált kép szolgáltat jó ábrázolást:
A már kimúlt Frankensteinbe minek életet lehelni?
Ehhöz most véletlenül Loxon postjában talált kép szolgáltat jó ábrázolást:
2008. június 20., péntek
"Nagyok" küzdelme?
No, a hét elején elolvastam a Fábry-Vágó vitát (I-II.)
Fábry Sándor stílusát lehet szeretni vagy nem szeretni, ízlés dolga. Néha kicsit csípős, malíciózus a humora, de valahogy mindig betalál: én egy-két túlzását leszámítva csípem. És ezt a formáját hozta a vitában is, vitriolos stílusban oltogatta a Nagy Vágó Istvánt, és az általa védelmezett politikai kompániát.
Ezeken a sorokon pl. könnyezve röhögtem:
"...ernyedten lábaimhoz ejtettem, hatása alá kerülve ennek a hihetetlen kvalitású gondolkodónak, merthogy Tandori Egy talált tárgy megtisztítása című könyve óta, amelyet állva olvastam el a pécsi könyvtárban, írásmű nem volt rám ekkora hatással. Ezt meg kell értened."
Ha valaki így tudja kombinálni a műveltséget a humorral (márpedig Fábrynak mindkettőből van), az számomra mindenképpen értékes személyiség.
Persze, lehet hogy túllőtt a célon azzal, hogy Demszky megdobálása szerinte vicces; de tulajdonképpen csak azt mondta, hogy a performansz volt vicces, és be kell ismernem, én is röhögtem rajta: ugyanis fingom sem volt, mi ez a posztmodern öltönyös-esernyős mutatvány.
Továbbá csípem azt is, hogy a szadit "rabmadaraknak" nevezi, és a magyarázat is nagyon rendben van.
Szerény véleményem szerint Fábry túlzásai sokkal inkább "szalonképesek", mint Vágó némely valóban undormányos beszólása. A rendőri brutalitás áldozatainak sérelmei kapcsán a relativizálás, a 80-as évek nem-diktatúrának való minősítése, ezek számomra elfogadhatatlanok.
Nem beszélve Vágó zsidózásáról, ami pedig ízléstelen ("épp te ne tudnád?").
Fábry hozta a formáját. És sajnos Vágó is.
Fábry Sándor stílusát lehet szeretni vagy nem szeretni, ízlés dolga. Néha kicsit csípős, malíciózus a humora, de valahogy mindig betalál: én egy-két túlzását leszámítva csípem. És ezt a formáját hozta a vitában is, vitriolos stílusban oltogatta a Nagy Vágó Istvánt, és az általa védelmezett politikai kompániát.
Ezeken a sorokon pl. könnyezve röhögtem:
"...ernyedten lábaimhoz ejtettem, hatása alá kerülve ennek a hihetetlen kvalitású gondolkodónak, merthogy Tandori Egy talált tárgy megtisztítása című könyve óta, amelyet állva olvastam el a pécsi könyvtárban, írásmű nem volt rám ekkora hatással. Ezt meg kell értened."
Ha valaki így tudja kombinálni a műveltséget a humorral (márpedig Fábrynak mindkettőből van), az számomra mindenképpen értékes személyiség.
Persze, lehet hogy túllőtt a célon azzal, hogy Demszky megdobálása szerinte vicces; de tulajdonképpen csak azt mondta, hogy a performansz volt vicces, és be kell ismernem, én is röhögtem rajta: ugyanis fingom sem volt, mi ez a posztmodern öltönyös-esernyős mutatvány.
Továbbá csípem azt is, hogy a szadit "rabmadaraknak" nevezi, és a magyarázat is nagyon rendben van.
Szerény véleményem szerint Fábry túlzásai sokkal inkább "szalonképesek", mint Vágó némely valóban undormányos beszólása. A rendőri brutalitás áldozatainak sérelmei kapcsán a relativizálás, a 80-as évek nem-diktatúrának való minősítése, ezek számomra elfogadhatatlanok.
Nem beszélve Vágó zsidózásáról, ami pedig ízléstelen ("épp te ne tudnád?").
Fábry hozta a formáját. És sajnos Vágó is.
2008. június 18., szerda
Feljegyzések a Libertóriumból
Hazafikázok. Inkább itt, mint a Konzervatóriumon, de valahol ki kell adnom magamból.
Ugye megírtam első válaszomat drog-ügyben, és lett is sok komment (nem is tudtam mindig figyelni). Az egy dolog, hogy megjelentek az ifjú liberálisok és elkezdték nyögni a mantrát, az nem baj. A furcsa az, hogy az állítólagos konzervatív társaim védelmükbe vették a liberális narratívát, és hogy... nem az a baj, hogy védelmükbe vették, de milyen érvekkel?
Egyrészt linkek érkeznek az emberi jogi fundamentalizmus melegágyáról, a TASZ-ról (amire poénból válaszoltam vallási fundi linkkel: érdekes, az szemet szúrt), jönnek a hagyományos aufklerista érvek, mindez megspékelve némi marxista materializmussal és egy kis freudi (gnosztikus) beütéssel.
Igen, jól látják a kedves olvasók: mindez egy konzervatív blogon. Hirtelen nem kérdés, mi jó és mi rossz, és nem számít a saját hagyományunk. Egy konzervatív blogon.
William Buckley-t pl. mélységesen tisztelem, de nem hiszem el, hogy a delikvensek saját álláspontjuk igazolásának érdekében figyelmen kívül hagyták azt a nem kissé bajos részletet, hogy WB érvelésében JS Mill-re és Jeremy Benthamre hivatkozott: mindkettő jegyzett, veretes konzervatív valószínűleg (arról nem is beszélve, hogy élete végén WB a cigit is tiltás alá helyezte volna! - csak megjegyzem).
A válaszcikk amúgy nem az enyém, hanem Dalrymple-é, aki pedig orvos. Ilyenkor a "szakértelem" nem nyom sokat a latba, nekem úgy tűnik. Tulajdonképpen ahány orvossal találkoztam, annyi ellenzi a drogok liberalizációját. Vajon miért?
Kicsit azt a szagot érzem, amit a posztkommunizmus-vitánál is éreztem. Sajnos.
Ugye megírtam első válaszomat drog-ügyben, és lett is sok komment (nem is tudtam mindig figyelni). Az egy dolog, hogy megjelentek az ifjú liberálisok és elkezdték nyögni a mantrát, az nem baj. A furcsa az, hogy az állítólagos konzervatív társaim védelmükbe vették a liberális narratívát, és hogy... nem az a baj, hogy védelmükbe vették, de milyen érvekkel?
Egyrészt linkek érkeznek az emberi jogi fundamentalizmus melegágyáról, a TASZ-ról (amire poénból válaszoltam vallási fundi linkkel: érdekes, az szemet szúrt), jönnek a hagyományos aufklerista érvek, mindez megspékelve némi marxista materializmussal és egy kis freudi (gnosztikus) beütéssel.
Igen, jól látják a kedves olvasók: mindez egy konzervatív blogon. Hirtelen nem kérdés, mi jó és mi rossz, és nem számít a saját hagyományunk. Egy konzervatív blogon.
William Buckley-t pl. mélységesen tisztelem, de nem hiszem el, hogy a delikvensek saját álláspontjuk igazolásának érdekében figyelmen kívül hagyták azt a nem kissé bajos részletet, hogy WB érvelésében JS Mill-re és Jeremy Benthamre hivatkozott: mindkettő jegyzett, veretes konzervatív valószínűleg (arról nem is beszélve, hogy élete végén WB a cigit is tiltás alá helyezte volna! - csak megjegyzem).
A válaszcikk amúgy nem az enyém, hanem Dalrymple-é, aki pedig orvos. Ilyenkor a "szakértelem" nem nyom sokat a latba, nekem úgy tűnik. Tulajdonképpen ahány orvossal találkoztam, annyi ellenzi a drogok liberalizációját. Vajon miért?
Kicsit azt a szagot érzem, amit a posztkommunizmus-vitánál is éreztem. Sajnos.
2008. június 17., kedd
Dőzsölő
Talán tegnapelőtt tekintettem meg egészen véletlenül a Pörzsölő c. nagysikerű műsort az Echo tv-n Pörzse Sándorral. Pörzse zseniális. Havonta néhányszor behív valami sarlatánt, akit mint "a téma szakavatott ismerője" és mint "nagynevű tudós" mutat be. Az eredmény az lett, hogy könnyeztem a röhögéstől.
Legutóbb valami vakond arról magyarázott, hogy a karácsony (kürücsüny!) végül is magyar eredetű ünnep. Pörzse építi műsorának alapvető filozófiáját, ami nem olyan bonyolult azért: minden, ami van (és jó) az magyar.
Így a mostani vendég elmagyarázta, hogy a magyar a legősibb nyelv a világon, az ősforrás, anélkül semmi nincsen. A görög a csángóból gyün. Pörzse természetesen heves bólogatással kontrázik mindig az ilyen szakértők megfejtéseire.
És hogy mióta létezik ez az ómagyar? - kérdi Pörzse. Amióta ember van a földön - válaszolja röhögés és pislogás nélkül a meghívott "szakértő". Én pedig ekkor már kiestem a fotelből.
Tovább is van. A magyar nyelv olyan struktúrával vagyon megáldva, hogy a nyelv használata önmagában is serkenti az agy működését, tehát mink vagyunk agyilag a legjobbak.
Beillesztettem a képbe a kőbányai munkások "Józsi, adj egy sört"-dialógusait, és elgondolkodtam. Vajh mindegyik potenciális akadémikus?
Ez persze nem lenézés akar lenni, csak ábrázolás arra, mekkora nonszensz az, amit PS nyomat.
De ajánlom mindenkinek figyelmébe ezt a műsort, ha jót akar röhögni (és ha bír még ezeken a marhaságokon), igazán megéri.
Legutóbb valami vakond arról magyarázott, hogy a karácsony (kürücsüny!) végül is magyar eredetű ünnep. Pörzse építi műsorának alapvető filozófiáját, ami nem olyan bonyolult azért: minden, ami van (és jó) az magyar.
Így a mostani vendég elmagyarázta, hogy a magyar a legősibb nyelv a világon, az ősforrás, anélkül semmi nincsen. A görög a csángóból gyün. Pörzse természetesen heves bólogatással kontrázik mindig az ilyen szakértők megfejtéseire.
És hogy mióta létezik ez az ómagyar? - kérdi Pörzse. Amióta ember van a földön - válaszolja röhögés és pislogás nélkül a meghívott "szakértő". Én pedig ekkor már kiestem a fotelből.
Tovább is van. A magyar nyelv olyan struktúrával vagyon megáldva, hogy a nyelv használata önmagában is serkenti az agy működését, tehát mink vagyunk agyilag a legjobbak.
Beillesztettem a képbe a kőbányai munkások "Józsi, adj egy sört"-dialógusait, és elgondolkodtam. Vajh mindegyik potenciális akadémikus?
Ez persze nem lenézés akar lenni, csak ábrázolás arra, mekkora nonszensz az, amit PS nyomat.
De ajánlom mindenkinek figyelmébe ezt a műsort, ha jót akar röhögni (és ha bír még ezeken a marhaságokon), igazán megéri.
2008. június 15., vasárnap
Blogajánló
Úgy képzeljék el, kedves olvasóim, hogy a reakció (ezúttal a klerikális, miazhogy) betört a blogpiacra. Nem kicsit, nagyon. Olyannyira, hogy vannak már jezsuita bloggereink. A Reakción Lelkylola is népszerűsíti őket.
Én is megtettem hát, amit megkövetelt a haza/klérus:)
Én is megtettem hát, amit megkövetelt a haza/klérus:)
2008. június 14., szombat
Félidő: összefoglalás
No, első félidő vége. Egy időre elhagyom a vidéket.
Utolsó estémet viszonylag nyugisan töltöm: némi vörösborral, és egy filmet néztem meg mellé (nem volt nagy szám, alsó-középkategóriás jenki limonádé a szokásos gegekkel, grimaszokkal, stb. Ami földobta mégis, az természetesen a zabálnivaló női mellékszereplő - Marisa Tomei - volt.)
Olvasnék is, de nem nagyon megy. Marad a bor.
Érdekes dolog a nyugat. Őszintén: sekélyesebb mint a mi kis országunk. Az emberek éldegélnek saját világukban, és nem rosszindulatból figyelmetlenek, hanem azért, mert nekik ez így természetes. (Ezt azon lehet lemérni, hogy a figyelmetlenségük abszolút változó, és nem hangulatfüggő.)
A fiatal nyugati értelmiség meg olyan, amilyen. Egyrészt úgy gondolják, hogy mindenki aki fiatal, és egyetemre jár, az ballibsi. Ha tévednek, arcukra fagy a vigyor (na ha valami, a meglepettségtől elhűlt nyugati értelmiségi arckifejezése megéri). Én nem kötöszködtem, inkább elraktároztam hihetetlenül magvas gondolataikat, és ha néha eszembe jut, jókat kuncogok rajtuk. (Ja, és igen, a hír igaz: az átlagmagyar jóskapista háromszor olyan művelt és tájékozott mint Az Nagy Nyugat ifjai - különösen a franciák, ők valami kritikán aluli szinten művelik a műveletlenséget; az amcsik meglepően tájékozottak viszont.)
Nekem úgy tűnik, olvasnak ezek, mint a güzü: viszont a reflektálás/gondolkodás/értelmezés mesterhármasával már nincsenek annyira kibékülve.
Rövid, tömör, és talán kicsit "gyors" véleményem az, hogy bennünk (ti. magyarik) van szufla, van ész, van értelem, van valami sajátos jelleg - csak használni kéne őket. Meg levakarni magunkról azt a sok ingyenélő, szürke mocsok posztkomcsit, akik a vérünket szívják (bocs, ezt nem hagyhattam ki).
Minket több minden érdekel; és a gesztusaink is valahogy "természetesebbek".
No, írnék még, de minek.
Guten Abend.
Utolsó estémet viszonylag nyugisan töltöm: némi vörösborral, és egy filmet néztem meg mellé (nem volt nagy szám, alsó-középkategóriás jenki limonádé a szokásos gegekkel, grimaszokkal, stb. Ami földobta mégis, az természetesen a zabálnivaló női mellékszereplő - Marisa Tomei - volt.)
Olvasnék is, de nem nagyon megy. Marad a bor.
Érdekes dolog a nyugat. Őszintén: sekélyesebb mint a mi kis országunk. Az emberek éldegélnek saját világukban, és nem rosszindulatból figyelmetlenek, hanem azért, mert nekik ez így természetes. (Ezt azon lehet lemérni, hogy a figyelmetlenségük abszolút változó, és nem hangulatfüggő.)
A fiatal nyugati értelmiség meg olyan, amilyen. Egyrészt úgy gondolják, hogy mindenki aki fiatal, és egyetemre jár, az ballibsi. Ha tévednek, arcukra fagy a vigyor (na ha valami, a meglepettségtől elhűlt nyugati értelmiségi arckifejezése megéri). Én nem kötöszködtem, inkább elraktároztam hihetetlenül magvas gondolataikat, és ha néha eszembe jut, jókat kuncogok rajtuk. (Ja, és igen, a hír igaz: az átlagmagyar jóskapista háromszor olyan művelt és tájékozott mint Az Nagy Nyugat ifjai - különösen a franciák, ők valami kritikán aluli szinten művelik a műveletlenséget; az amcsik meglepően tájékozottak viszont.)
Nekem úgy tűnik, olvasnak ezek, mint a güzü: viszont a reflektálás/gondolkodás/értelmezés mesterhármasával már nincsenek annyira kibékülve.
Rövid, tömör, és talán kicsit "gyors" véleményem az, hogy bennünk (ti. magyarik) van szufla, van ész, van értelem, van valami sajátos jelleg - csak használni kéne őket. Meg levakarni magunkról azt a sok ingyenélő, szürke mocsok posztkomcsit, akik a vérünket szívják (bocs, ezt nem hagyhattam ki).
Minket több minden érdekel; és a gesztusaink is valahogy "természetesebbek".
No, írnék még, de minek.
Guten Abend.
2008. június 13., péntek
Macista teozófia
Nesztek, "straussiánus" Marx-recepció. Ez annyira szar, hogy már jáf. Nem csak exoterikus, ezoterikus Marxunk is van már. Antiszemitizmusról persze nem szól a fáma. Van, akinél nem bűn, úgy tűnik.
Revolutív Marx helyett evolutívan haladó Marx. Kihracoltuka.
"Ez azonban nem jelenti azt, hogy Marx elmélete elintézett üggyé vált volna, hiszen ez a teória csak a kapitalizmussal együtt múlhat ki és válhat történelemmé"
Világos, nem a marxizmus bukott meg csúnyán, hanem a kapitalizmus, csak ez utóbbi még nem tud róla. Ügye, ha a tények nem úgy alakulnak, ahogy én aszondom, hát annál rosszabb a tényeknek.
Most megpróbálják erős szappannal lemosni Marxról a ráragadt izzadtságot.
"Ehelyett éppen az „érdekek” általános formájával való tudatos szakítás lenne ahhoz szükségszerű, hogy az érték őrült mozgásformájától és a hozzá tartozó kategóriáktól („munka”, áru, pénz, piac, állam) eljuthassunk a „tárgyak igazgatásá”-nak [Verwaltung von Sachen] emancipatorikus és közösségi formájához és hogy a termelőeszközöket az „érzéki értelem” [sinnlicher Vernunft] kritériumai alapján tudatosan működtessük, ahelyett hogy a „fetisisztikus” gépezet vak működésére hagynánk."
Figyelnek az eftásak? Verwaltung von Sachen. És biztos mi látunk csak véletlenségből párhuzamot egy másik szocializmussal.
Neue Sachlichkeit megvolt?
Szánalmas.hu
Revolutív Marx helyett evolutívan haladó Marx. Kihracoltuka.
"Ez azonban nem jelenti azt, hogy Marx elmélete elintézett üggyé vált volna, hiszen ez a teória csak a kapitalizmussal együtt múlhat ki és válhat történelemmé"
Világos, nem a marxizmus bukott meg csúnyán, hanem a kapitalizmus, csak ez utóbbi még nem tud róla. Ügye, ha a tények nem úgy alakulnak, ahogy én aszondom, hát annál rosszabb a tényeknek.
Most megpróbálják erős szappannal lemosni Marxról a ráragadt izzadtságot.
"Ehelyett éppen az „érdekek” általános formájával való tudatos szakítás lenne ahhoz szükségszerű, hogy az érték őrült mozgásformájától és a hozzá tartozó kategóriáktól („munka”, áru, pénz, piac, állam) eljuthassunk a „tárgyak igazgatásá”-nak [Verwaltung von Sachen] emancipatorikus és közösségi formájához és hogy a termelőeszközöket az „érzéki értelem” [sinnlicher Vernunft] kritériumai alapján tudatosan működtessük, ahelyett hogy a „fetisisztikus” gépezet vak működésére hagynánk."
Figyelnek az eftásak? Verwaltung von Sachen. És biztos mi látunk csak véletlenségből párhuzamot egy másik szocializmussal.
Neue Sachlichkeit megvolt?
Szánalmas.hu
Napi ajánlat IV
Mai ajánlómba egyértelműen Tölgy Teázóba írt postja kerül, a birodalomról, birodalmakról, és a különböző birodalmi gondolatokról.
Azért ez, mert azt írja le, amit akarok már régóta, csak nem tudok leírni. Hogy miért is értékelem én nagyra a monarchiát, és a középkori birodalmi gondolatot; hogy ez az imperializmus miért nem elnyomó; hogy miért lehetett benne jól élni; hogy az egalitárius agymenés helyett a különbözőségek rendkívül széles spektruma volt megtalálható benne (úgy etnikai, mint vallási, stb. tekintetben).
Ez pedig ellentétben áll a balos-libsi felvilágosító imperializmussal, ami viszont csak nyomort és szürkeséget hozott (és hoz) a világba, főleg mások világába.
"A birodalomnak nincsenek tartalmi céljai: sem az üdvözítés, sem a felvilágosítás, sem az egyenlősítés nem célja, még ha lehetnek is ilyen hatásai. A jó rend és a tekintéllyel fenntartott törvények uralma áll szembe a tartalmi célokkal, mint az egyenlőség, haladás."
"Igaz, nem ígéri a demokrácia csodafegyverét, a participációt, de mindenki jó alattvaló, aki a törvényt betartja, vallásra, faj, vagyonra való tekintet nélkül."
Think about it.
Azaz, gondolkozzunk azon, akkor miféle javulást és fejlődést is köszönhetünk a haladásnak? Hogy egy ilyen prosperáló, sokszínű birodalmat képes volt romba dönteni?
Teljesítménynek valóban teljesítmény: de érdemes volt-e?
Azért ez, mert azt írja le, amit akarok már régóta, csak nem tudok leírni. Hogy miért is értékelem én nagyra a monarchiát, és a középkori birodalmi gondolatot; hogy ez az imperializmus miért nem elnyomó; hogy miért lehetett benne jól élni; hogy az egalitárius agymenés helyett a különbözőségek rendkívül széles spektruma volt megtalálható benne (úgy etnikai, mint vallási, stb. tekintetben).
Ez pedig ellentétben áll a balos-libsi felvilágosító imperializmussal, ami viszont csak nyomort és szürkeséget hozott (és hoz) a világba, főleg mások világába.
"A birodalomnak nincsenek tartalmi céljai: sem az üdvözítés, sem a felvilágosítás, sem az egyenlősítés nem célja, még ha lehetnek is ilyen hatásai. A jó rend és a tekintéllyel fenntartott törvények uralma áll szembe a tartalmi célokkal, mint az egyenlőség, haladás."
"Igaz, nem ígéri a demokrácia csodafegyverét, a participációt, de mindenki jó alattvaló, aki a törvényt betartja, vallásra, faj, vagyonra való tekintet nélkül."
Think about it.
Azaz, gondolkozzunk azon, akkor miféle javulást és fejlődést is köszönhetünk a haladásnak? Hogy egy ilyen prosperáló, sokszínű birodalmat képes volt romba dönteni?
Teljesítménynek valóban teljesítmény: de érdemes volt-e?
2008. június 10., kedd
A drogoskérdés megoldása
Közlöm, hogy a drogoskérdés megoldásának terve már rég birtokomban van. Már évekkel ezelőtt kifejtettem. De akkor újra, röviden:
Javaslatom lényege az, hogy a drogosoknak kell csinálni egy nagy tábort. Nem koncentrációsat. Ültetünk nekik növényeket, termeszthetik a füvüket, kapnak kongát meg gitárt is. Meg ruhákat a Bahiából. Nem csak a hippiket lehet odanyomni, hanem a new age-es drogosokat, sőt ha jobban belegondolok, az erkölcsi disszidensek jó részét össze lehetne ott gyűjteni. Szalmakunyhó, kertek. Szerintem kifejezetten szeretnék, így közös - mindenki számára előnyös - megállapodás születhetne a problémát illetően. Szép nagy területen lehetne, viszont el lennének kerítve. Amelyik ki akar jönni, annak lángszóróval kell rápörkölni a hátsójára - viszont odabent senki sem bántaná őket.
Nem lenne túl költséges, mert csak egyszer kell kijelölni a területet, oszt majd ők rendezkednek. A külső őrökből sem kell sok. Be pedig senki nem megy. Hangsúlyozom, jó nagy területen lenne, hogy a klausztrofóbia meg egyebek ne okozzanak problémát.
Az ötlet kész. No?
Javaslatom lényege az, hogy a drogosoknak kell csinálni egy nagy tábort. Nem koncentrációsat. Ültetünk nekik növényeket, termeszthetik a füvüket, kapnak kongát meg gitárt is. Meg ruhákat a Bahiából. Nem csak a hippiket lehet odanyomni, hanem a new age-es drogosokat, sőt ha jobban belegondolok, az erkölcsi disszidensek jó részét össze lehetne ott gyűjteni. Szalmakunyhó, kertek. Szerintem kifejezetten szeretnék, így közös - mindenki számára előnyös - megállapodás születhetne a problémát illetően. Szép nagy területen lehetne, viszont el lennének kerítve. Amelyik ki akar jönni, annak lángszóróval kell rápörkölni a hátsójára - viszont odabent senki sem bántaná őket.
Nem lenne túl költséges, mert csak egyszer kell kijelölni a területet, oszt majd ők rendezkednek. A külső őrökből sem kell sok. Be pedig senki nem megy. Hangsúlyozom, jó nagy területen lenne, hogy a klausztrofóbia meg egyebek ne okozzanak problémát.
Az ötlet kész. No?
2008. június 8., vasárnap
Kertész Imre és a Kádár-rendszer
Shadai kimoderált bennünket. Amúgy jogosan, nem kapcsolódott a témához a dolog. De ha egyszer eszembe jutott, akkor megírom itt.
Ugye, Kertész Imre. Nobel-díjas magyar író (igen, jól olvassátok, magyar). Kertész Imre írt egy remek könyvet (Sorstalanság; noha sokak szerint nem ez a legjobb tőle - én meg nem vagyok szagértő). De nem is ez a lényeg. A regényt holokauszt-regényként értelmezték sokan. És ami mutatja a honi értelmiségiek intellektuális szegénységét: pusztán ezért ajnározták. Pedig attól, mert valaki egy adott témáról ír, még nem feltétlenül ír jó könyvet. Kertész Imre persze jó könyvet írt, de nem ez volt az, ami miatt az intellektuálisan szegényes értelmiség elfordult tőle, és prüszkölni kezdett rá:
A bűn az volt, hogy a könyvét nem a holokausztról írta.
Idézetek Kertész Imrétől:
„A Sorstalanságot a Kádár-rendszer alatt írtam; aki a hetvenes évek Magyarországán élt, annak azonnal észre kellett vennie, hogy aki ezt a könyvet írta, az ismeri a jelent és gyűlöli. Egy olyan alkalmazkodási folyamatot írtam le ugyanis, amely minden elemében a magyar történelem 1956 utáni korszakára emlékeztetett.”
(riporter)„Ez az 1956 után szerzett élmény magának fontosabb, aktuálisabb és fájdalmasabb volt, mint a lágerélmény?”
„Igen – válaszolta Kertész. – Igen. Mert ettől fuldokoltam, naponta ettől undorodtam, ebben ébredtem fel rab módjára, tehát írni is a jelenről akartam. (…) Rossz nyomon jár, aki a Sorstalanságot holokausztregénynek fogja fel.”
Kertész Imre ezen kijelentéseivel bűnt követett el. Gyűlöletszerzett, gyűlöletírt, gyűlöletbeszélt. Felháborító ugyanis, hogy valaki kritizálni meri a Kádár-rendszert. Hát, hogy még ezért Nobel-díjat is kap.
Ez egyáltalán nem mai történet, viszont remek példa arra, hogy micsoda sunyi, szarrágó, szemétláda értelmiségünk van (tisztelet a kivételnek, gondolom, ezt mondanom sem kell). A dolog pikantériája az, hogy a széljobb mellett a balliberálisok hozzák a hasonló formát: a széjobb szerint ugyanis Kertész azért kapta a díjat, mert zsidó (nonszensz); a balliberálisok szerint is, csak ők ezt pozitív színben látják - s mivel tévedtek, szembefordultak vele.
Visszataszító, förtelmes, undorító.
Schmidt Máriának tehát igaza van. A prüszkölés az utolsó figyelmeztetés volt.
"Helyes tehát, ha Kertész a figyelmeztetést komolyan veszi, mert ők – és ezt Kertész is nagyon jól tudja, hiszen évtizedeken keresztül saját bőrén tapasztalhatta – nem tréfálnak."
Ugye, Kertész Imre. Nobel-díjas magyar író (igen, jól olvassátok, magyar). Kertész Imre írt egy remek könyvet (Sorstalanság; noha sokak szerint nem ez a legjobb tőle - én meg nem vagyok szagértő). De nem is ez a lényeg. A regényt holokauszt-regényként értelmezték sokan. És ami mutatja a honi értelmiségiek intellektuális szegénységét: pusztán ezért ajnározták. Pedig attól, mert valaki egy adott témáról ír, még nem feltétlenül ír jó könyvet. Kertész Imre persze jó könyvet írt, de nem ez volt az, ami miatt az intellektuálisan szegényes értelmiség elfordult tőle, és prüszkölni kezdett rá:
A bűn az volt, hogy a könyvét nem a holokausztról írta.
Idézetek Kertész Imrétől:
„A Sorstalanságot a Kádár-rendszer alatt írtam; aki a hetvenes évek Magyarországán élt, annak azonnal észre kellett vennie, hogy aki ezt a könyvet írta, az ismeri a jelent és gyűlöli. Egy olyan alkalmazkodási folyamatot írtam le ugyanis, amely minden elemében a magyar történelem 1956 utáni korszakára emlékeztetett.”
(riporter)„Ez az 1956 után szerzett élmény magának fontosabb, aktuálisabb és fájdalmasabb volt, mint a lágerélmény?”
„Igen – válaszolta Kertész. – Igen. Mert ettől fuldokoltam, naponta ettől undorodtam, ebben ébredtem fel rab módjára, tehát írni is a jelenről akartam. (…) Rossz nyomon jár, aki a Sorstalanságot holokausztregénynek fogja fel.”
Kertész Imre ezen kijelentéseivel bűnt követett el. Gyűlöletszerzett, gyűlöletírt, gyűlöletbeszélt. Felháborító ugyanis, hogy valaki kritizálni meri a Kádár-rendszert. Hát, hogy még ezért Nobel-díjat is kap.
Ez egyáltalán nem mai történet, viszont remek példa arra, hogy micsoda sunyi, szarrágó, szemétláda értelmiségünk van (tisztelet a kivételnek, gondolom, ezt mondanom sem kell). A dolog pikantériája az, hogy a széljobb mellett a balliberálisok hozzák a hasonló formát: a széjobb szerint ugyanis Kertész azért kapta a díjat, mert zsidó (nonszensz); a balliberálisok szerint is, csak ők ezt pozitív színben látják - s mivel tévedtek, szembefordultak vele.
Visszataszító, förtelmes, undorító.
Schmidt Máriának tehát igaza van. A prüszkölés az utolsó figyelmeztetés volt.
"Helyes tehát, ha Kertész a figyelmeztetést komolyan veszi, mert ők – és ezt Kertész is nagyon jól tudja, hiszen évtizedeken keresztül saját bőrén tapasztalhatta – nem tréfálnak."
2008. június 6., péntek
Balidióták pt.4
Hazai pályáról ezúttal. Noha megfogadtam, hogy nem írok egy darabig, lenne dolgom bőven, a honi baloldal prominensei csak fölnyomják az agyvizemet. Nekik ez valahogy mindig sikerül. Miért van ez?
A jelenlegi bládpressör-turbózás kiváltó oka Aczél elvtárs Népszabós cikke. Ügye, Trianon. Ügye, Zorbán. Ügye, Diktatúra. Sajátosan vegyes: Nemzetféltő bolsevik náci. Ez így mind együtt. Ez a magyar jobboldal kéremszépen, ezt szajkózza a bal már Isten tudja, mióta. Az egy dolog, hogy unalmas, de még szar is.
A forgatókönyv a régi: a baloldalnak nincsenek válaszai (sokszor kérdései sem), ezért válaszadás helyett ekézni kell a jobboldalt, hisz utóbbinak vannak válaszai. Navracsics hirtelen Milosevics lett. Ah, micsoda pátosz!
Aztán ott van még a "nemzet nem lehet ellenzékben" duma, a balosok ultima ratioja, egyrészt hibásan (haza és nemzet közti finom különbségtétel házi feladat az éber pártmunkásoknak - utóbbi az ő eleik kreálmánya például), másrészt kontextusból kiragadva. Így működik a baloldal. Dialektikusan.
Aczél elvtársat aztán megint hatalmába keríti a materializmus. Merthogy a dec. 5.-i népsavazással nem állnak vissza a régi határok. Mintha a nemzet léte meghúzott vonalaktól függene, és nem valami mástól. Avíttak lettek az elvtársak.
Szellemileg is teljesen kimerültek, dohosak lettek. Elfogyott a libidójuk. Uncsik.
A jelenlegi bládpressör-turbózás kiváltó oka Aczél elvtárs Népszabós cikke. Ügye, Trianon. Ügye, Zorbán. Ügye, Diktatúra. Sajátosan vegyes: Nemzetféltő bolsevik náci. Ez így mind együtt. Ez a magyar jobboldal kéremszépen, ezt szajkózza a bal már Isten tudja, mióta. Az egy dolog, hogy unalmas, de még szar is.
A forgatókönyv a régi: a baloldalnak nincsenek válaszai (sokszor kérdései sem), ezért válaszadás helyett ekézni kell a jobboldalt, hisz utóbbinak vannak válaszai. Navracsics hirtelen Milosevics lett. Ah, micsoda pátosz!
Aztán ott van még a "nemzet nem lehet ellenzékben" duma, a balosok ultima ratioja, egyrészt hibásan (haza és nemzet közti finom különbségtétel házi feladat az éber pártmunkásoknak - utóbbi az ő eleik kreálmánya például), másrészt kontextusból kiragadva. Így működik a baloldal. Dialektikusan.
Aczél elvtársat aztán megint hatalmába keríti a materializmus. Merthogy a dec. 5.-i népsavazással nem állnak vissza a régi határok. Mintha a nemzet léte meghúzott vonalaktól függene, és nem valami mástól. Avíttak lettek az elvtársak.
Szellemileg is teljesen kimerültek, dohosak lettek. Elfogyott a libidójuk. Uncsik.
2008. június 5., csütörtök
Kényszerszünet
Az van, hogy lusta vagyok. Nem kicsit, nagyon. Egyedül vagyok itthon, tévézek, netezek, borozok. Olvasok is, csak azt nem, amit kéne. Most például Seinfeldet nézek. Úgyhogy legalább egy napra kénytelen vagyok eltiltani magam a géptől. Természetesen a sikerben nem lehetek biztos - azban ugyanis az emberfia sosem lehet. De jó volna haladni kicsit a dolgaimmal.
Szóval ha holnap valaki megtalál valahol, hogy épp valami marhaságot kommentelek, bejegyzést írok, e-mailre válaszolok, stb. az tájékoztassa Dorkamamát (kinevezzük őt netes anyukának, csak most, csak itt, etc.), hogy virtuálisan csapjon a kacsómra (semmi szadomazo-implikáció!).
Mindenkinek üdv.
Szóval ha holnap valaki megtalál valahol, hogy épp valami marhaságot kommentelek, bejegyzést írok, e-mailre válaszolok, stb. az tájékoztassa Dorkamamát (kinevezzük őt netes anyukának, csak most, csak itt, etc.), hogy virtuálisan csapjon a kacsómra (semmi szadomazo-implikáció!).
Mindenkinek üdv.
2008. június 2., hétfő
Kééééééééész
Öregem, én itt megfulladok a röhögéstől...
tudjuk, merjük, tesszük - vissza az aufklérizmusho'. Ne álljunk meg félúton!
tudjuk, merjük, tesszük - vissza az aufklérizmusho'. Ne álljunk meg félúton!
2008. június 1., vasárnap
komcsi zsék/ajánló
Olvasgatom itten a Judapestet, és az jutott eszembe, mekkora toposz a jobbszélen a "kommunista zsidó" - e heti ajánlómba tehát egy demonstratív példa kerül, ami ezt az ostoba toposzt némiképp cáfolni látszik. Talán Shadai zsidóságában nem kell kételkednünk. Íme, Shadai vélekedése néhány komancs figuráról, jelenségről:
Che Guevaráról, a 68-asok és sok mai hülyegyerek hőséről itt.
A kommunizmus atyjáról, Karl Marxról itt.
Bár nem annyira ellenséges, de mindenképpen kritikus írás 68-ról itt.
Az üzenet lényege: think again.
Amúgy köszönöm Shadainak ezeket a postokat, tényleg üdítőek.
Cheers/Fuck Commies.
Che Guevaráról, a 68-asok és sok mai hülyegyerek hőséről itt.
A kommunizmus atyjáról, Karl Marxról itt.
Bár nem annyira ellenséges, de mindenképpen kritikus írás 68-ról itt.
Az üzenet lényege: think again.
Amúgy köszönöm Shadainak ezeket a postokat, tényleg üdítőek.
Cheers/Fuck Commies.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
