Hazai pályáról ezúttal. Noha megfogadtam, hogy nem írok egy darabig, lenne dolgom bőven, a honi baloldal prominensei csak fölnyomják az agyvizemet. Nekik ez valahogy mindig sikerül. Miért van ez?
A jelenlegi bládpressör-turbózás kiváltó oka Aczél elvtárs Népszabós cikke. Ügye, Trianon. Ügye, Zorbán. Ügye, Diktatúra. Sajátosan vegyes: Nemzetféltő bolsevik náci. Ez így mind együtt. Ez a magyar jobboldal kéremszépen, ezt szajkózza a bal már Isten tudja, mióta. Az egy dolog, hogy unalmas, de még szar is.
A forgatókönyv a régi: a baloldalnak nincsenek válaszai (sokszor kérdései sem), ezért válaszadás helyett ekézni kell a jobboldalt, hisz utóbbinak vannak válaszai. Navracsics hirtelen Milosevics lett. Ah, micsoda pátosz!
Aztán ott van még a "nemzet nem lehet ellenzékben" duma, a balosok ultima ratioja, egyrészt hibásan (haza és nemzet közti finom különbségtétel házi feladat az éber pártmunkásoknak - utóbbi az ő eleik kreálmánya például), másrészt kontextusból kiragadva. Így működik a baloldal. Dialektikusan.
Aczél elvtársat aztán megint hatalmába keríti a materializmus. Merthogy a dec. 5.-i népsavazással nem állnak vissza a régi határok. Mintha a nemzet léte meghúzott vonalaktól függene, és nem valami mástól. Avíttak lettek az elvtársak.
Szellemileg is teljesen kimerültek, dohosak lettek. Elfogyott a libidójuk. Uncsik.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
1 megjegyzés:
En csak ma olvastam, de ugy a felenel abbahagytam ugy felhuztam magamat... borzalom.
Megjegyzés küldése