Félidő: összefoglalás

No, első félidő vége. Egy időre elhagyom a vidéket.
Utolsó estémet viszonylag nyugisan töltöm: némi vörösborral, és egy filmet néztem meg mellé (nem volt nagy szám, alsó-középkategóriás jenki limonádé a szokásos gegekkel, grimaszokkal, stb. Ami földobta mégis, az természetesen a zabálnivaló női mellékszereplő - Marisa Tomei - volt.)

Olvasnék is, de nem nagyon megy. Marad a bor.
Érdekes dolog a nyugat. Őszintén: sekélyesebb mint a mi kis országunk. Az emberek éldegélnek saját világukban, és nem rosszindulatból figyelmetlenek, hanem azért, mert nekik ez így természetes. (Ezt azon lehet lemérni, hogy a figyelmetlenségük abszolút változó, és nem hangulatfüggő.)
A fiatal nyugati értelmiség meg olyan, amilyen. Egyrészt úgy gondolják, hogy mindenki aki fiatal, és egyetemre jár, az ballibsi. Ha tévednek, arcukra fagy a vigyor (na ha valami, a meglepettségtől elhűlt nyugati értelmiségi arckifejezése megéri). Én nem kötöszködtem, inkább elraktároztam hihetetlenül magvas gondolataikat, és ha néha eszembe jut, jókat kuncogok rajtuk. (Ja, és igen, a hír igaz: az átlagmagyar jóskapista háromszor olyan művelt és tájékozott mint Az Nagy Nyugat ifjai - különösen a franciák, ők valami kritikán aluli szinten művelik a műveletlenséget; az amcsik meglepően tájékozottak viszont.)
Nekem úgy tűnik, olvasnak ezek, mint a güzü: viszont a reflektálás/gondolkodás/értelmezés mesterhármasával már nincsenek annyira kibékülve.

Rövid, tömör, és talán kicsit "gyors" véleményem az, hogy bennünk (ti. magyarik) van szufla, van ész, van értelem, van valami sajátos jelleg - csak használni kéne őket. Meg levakarni magunkról azt a sok ingyenélő, szürke mocsok posztkomcsit, akik a vérünket szívják (bocs, ezt nem hagyhattam ki).
Minket több minden érdekel; és a gesztusaink is valahogy "természetesebbek".

No, írnék még, de minek.

Guten Abend.