Héber Kalapács

Ha már Sabath, gondoltam, megnézem végre a Hebrew Hammert - régi hiányt pótoltam vele, itt éktelenkedik a gépemen már régóta.

Zseniális. Na nem olyan értelemben, hogy a Cannes-i fesztiválon díjaznák, vagy oszkárt kapna, nincsenek benne "nagy" színészi alakítások, sem egetrengető sztori. Zsidó. És végre nem a Woody Allen-féle vonal, hanem teljesen más.

Persze az alap a JP-n is megtekinthető kocsmás jelenet (ahol persze Herbew Hammer sékellel fizet, höhö), mégis nekem az tetszett a legjobban, amikor a Jewish Justice League (ahol van felelős a zsidó médiaösszeesküvésért, viszont üres a szék a "zsidó sportoló" névjegy mögött) beléptető rendszerénél "nyavalygás-skála" is volt: ez is a sztereotípiákra játszik rá. Jól. (Három fokozat volt, "buddhist", "dying" és a harmadik, pirosan villogó: "Jewish".)
A másik a szolíd liberalizmus-fika, amikor a csajszi megkéri Adam Goldberget, hogy mondjon neki csúnyákat. Hebrew Hammer ugyanis nem a meghúzódó, gyáva, saját vallását is fikázó libsi zsidó, hanem vallásos, konzervatív és macsó. Annyira hagyománytisztelő, hogy tűzharc közben elejti a fegyverét, és lefekszik aludni - hiszen Sabath van.
A harmadik pedig a végső csatában a "Jewish Guilt" jelenet, azaz a "zsidóság csodafegyvere", a bűntudatkeltés, nagyon ott van.

Tehát itt is rájátszanak keményen a sztereotípiákra (zavartság - állandóan hadar, zsidó világfájdalom, bűntudat, stb.), de mégis máshogy. Különben én csípem a sztereotípiák kifigurázását, akárki akármit mond is.

Remek fricska, minden irányba. Na jó, az elején a "gentile"-os megjegyzés talán kicsit erős. De mindent összevetve rendben van.

Na, zsidó blokkunkat látták-hallották, egy időre befejeztem, ígérem:)

*Shabat Shalom, motherfuckers.*

Ápdét: Shadai publikálta eztet a JP-n is.