Balhisztéria

Mivel a legutóbbi kis délutáni-esti összejövetelen türelmesen kellett végighallgatnom a vallás fikáját (jó kis dumákkal, pl.: "ha kiveszed mögüle a politikai jelentést, semmi nem marad belőle", stb.), a tegnapi lehetőséget inkább visszautasítottam. Hejj, a szabad szellemű szabadgondolkodó szabad értelmiségiek a szabad világban, olyannyira bátran szállnak szembe az elnyomás legapróbb megnyilvánulásával is, hogy csodálom őket: a vallást és az egyházat gyepálni 2008-ban, amikor nyilvánvaló, hogy teokrácia van a szabad világ legnagyobb részén, a klérus elnyom, és inkvizíciósat játszik (pedig nobody expects the spanish inquisition).
Mivel valójában nincs sem teokrácia (van viszont teakrácia!), sem klerikális elnyomatás, a balliberós kikelés valódi okát máshol kell keresnünk: a szabad világ szabad gondolkodói ugyanis azért gyepálják a vallást (amiről túl sokat nem tudnak, és ezt az emberfia azonnal észreveszi, ha hallja őket nyilatkozni róla), mert nem szeretik az ellenvéleményt, azaz: a véleménymonopóliumuk megsértését utálják. A liberális dogmatika támadása a szabad világ szabad értelmiségének szemében halálos bűn. Nobody expects the Liberal Inquisition.

A szabad világ szabad értelmiségije ugyanis nyitott, kritikus, toleráns, felkészült és tájékozott. Kritikája mindenre kiterjed saját magán kívül; miközben a szabadság és a szabad gondolatok élharcosának tekinti magát, észre sem veszi, hogy a szabad világ egyik legnagyobb szabású nevelési programjának passzív befogadója, és az aufklérus mantraszerűen hajtogatott szövegeit nyögi vissza fanatikus buzgalommal orcáján.

A reakciós persze nem kezd vitába és nem kezdi el megdönteni liberális társait hitükben. Halkan figyel, hallgat, és sanda vigyorral a képén kortyol bele borába.