Egy ellenforradalom elé

A balliberalizmus megbukott. Nem képes megoldásokkal szolgálni problémáinkra, nem képes a jó élet feltételeit biztosítani. A kommunizmus után ez a sokadik olyan ideológia, mely bukásra ítéltetett. Reakciós kartársaink persze mondhatnák: mi tudtuk. És tényleg.

Az "emberi jogi" alapon való segélyosztogatás nem hozott érdemi változást, viszont fokozta a konfliktusokat; A pusztán jogi nyelvvel operáló liberálisok képtelenek szembenézni a problémákkal.
Ugyanez igaz a tekintély elvesztésére is (mely a "világ talapzatának elvesztésével ér fel", a reakciósnak korántsem nevezhető H. Arendt szerint): a "mediáció" meg "diszkusszió" meg "fókuszcsoport" meg a nyavalya tudja milyen ötletek mantrázása nem képes helyettesíteni a tekintély által betöltött funkciót. Erre legjobb példa az iskolai erőszak; ha a tanárnak elveszik a tekintélyét, később az "egyenlők társalgása" kevés lesz, mint sz@rban a vitamin. Az egyetlen megoldás - bármennyire fáj is - csak a tekintély visszaállítása lehet. Voltaire-en felnőtt aufklérusunk ugyanis hibásan értelmezi a tekintély fogalmát: tekintélye a szülőnek is van a gyerekével szemben, ám ez a tekintély egyáltalán nem "elnyomó", hanem gondoskodó és szeretetet adó. A kettő együtt számukra értelmezhetetlen.

A reakciós figyelmeztetések süket fülekre találtak: pedig a hagyományos közösségekből kiszakított egyének ma valóban csak atomokat alkotnak, melyek egymásnak ütköznek. A káoszból sok van, a rendből szinte semmi. Holott bizonyos mértékben mindkettőre szükség van. Ezért a renddel mit sem törődő balliberálisok politikája e tekintetben is csődöt mondott. A rendpártiság nem "fasizmus", hanem előfeltétele az élhető életnek. Ha nincs rend, mindenki a folyamatos "mozgósítás" állapotában van.

Ha már mindenképpen szükség van állami beavatkozásra, akkor a szétrombolt hagyományos intézmények erősítésére van szükség (családok, gyermekvállalás támogatása), hiszen az eddigi balliberális nihilizmusnak igen káros következményei már láthatók.

A terhek (adók és járulékok) csökkentésére van szükség: a gazdaságot nem lehet ekkora terhekkel beindítani, az továbbra is csak állni fog. A szociális kiadások radikális lefaragására van szükség (ami marad, az menjen inkább a családoknak, stb.). Aki nem dolgozik, ne is egyék.

A szimbólumok terén sem muzsikál meggyőzően a ballib: a "köztársaság" és a "demokrácia" szavak óránkénti ismételgetése a miniszterelnökön magán kívül igazából senkit sem hatnak meg. Úgy tűnik, hogy a reakciós, maradi magyariknak a Haza és kultúra talán még mindig többet mondanak, mint a Progresszió, Vízió, Köztársaság, meg az Antifasizmus.

Summa summarum, ezt a meccset, akárhogy is, viszik a konzervatívok/reakciósok. Újra.
És egy újabb izzadtságszagú balos próbálkozás fulladt kudarcba.

Nyehehe.