A "Közkívánatra" c. sorozatunk második epizódja következik, egy régi bejegyzést illesztek be ide, e. Genuine liberó-ekézés, ahogy tőlem megszokhattátok:) Egy pohár bor, egy laza vacsi, és jöhet a menet. Hehe:
------------------------------------------------------------------------
A vallásosak képtelenek gondolkodni.
A konzervatív képtelen változni/változtatni.
A maradi, rögösen ragaszkodik a meglévőhöz mert lusta/ostoba, stb.
Sorolhatnánk még a liberális dogmatika apodiktikus alapvetéseit.
De milyen a liberális önképe saját magáról?
Nyitott, kritikus, szabad, toleráns, embertársai iránt szolidáris, stb. És így van ez? Természetesen így. Ha mindezt liberális embertársával szemben kell érvényesítenie.
A liberális képes a cinizmus tetőfokáig viccelődni azon, amit megvet; ez nem is kérdés. És nyilván, mindannyian azon tudunk legjobban viccelődni, gúnyolódni, amit nem kedvelünk. Ez a liberális "humorérzék" azonnal eltűnik, amint valaki másképp gondolkodik mint ők.
Büszkék ún. "szkepticizmusukra", amely leginkább vallási, és "régi" dolgokra vonatkozik. "szekpticizmusuk" minden létező megkérdőjelezését jelenti. Ezért a liberális "szekpszis" épp annak ellenkezője, amit maga a szkepticizmus eredetileg jelentett: ugyanis a liberális semmiben sem hisz, mindennel szemben kritikus - kivéve saját magával. A külvilág, a tapasztalatok, gyakorlatok, hagyományok iránti elkötelezett "szkepszis" páratlan hübrisszel, és önbizalommal párosul. A liberális különleges, Übermensch. Amit a homályba takarózó átlagember nem lát meg, a liberális megpillantja. Minden liberális külön Platón.
A szkepticizmus azonban nem ezt jelenti: ha belekukkantunk mondjuk Hume-ba, ott épp arról van szó, hogy az egyéni ész, ráció tévedékeny, ezért a bevált gyakorlat biztosabb.
Önmagába, és dogmáiba vetett feltétlen, fundamentalista hite pedig azt eredményezi, hogy ha valaki ezen hiteket meg meri kérdőjelezni, neadjisten viccelődik rajta(!), akkor az nemhogy monnyolle, dögöjjön is meg.
De minek is mondom, nyilván találkoztatok ilyennel; az erőtlen egyházakat rúgdaló ifjú libber nagyon bele tud lendülni emancipációs humorizálásába, de ha valaki a liberálisokon, vagy épp az emancipáción kezd el viccelődni, annak agresszívan nekimennek, üvölteni kezdenek, noéspersze náciznak, beleadva apait-anyait. Tehát a liberális toleranciakánon kimutatja a foga fehérjét, amikor a gyakorlatban megmutatkozik: a liberális tolerancia a gyakorlatban a teljes intolerancia, a más vélemények el-nem-fogadása, azok nácinak, kirekesztőnek való minősítése. Ha van olyan gondolkodási irányzat, ideológia, amelyik maximális intoleranciát mutat más nézetek iránt, az minden kétséget kizáróan a kurrens liberalizmus.
Ám ez az intoleráns, liberális agresszió épp azt jelzi, hogy az őket kritizálók érzékeny pontra tapintottak: megkérdőjelezték dogmáikat.
A mai liberalizmusnál nincs dogmatikusabb, bigottabb, képmutatóbb.
Idéztek nekem a minap egy kínai szerzőt, nagyon igaza van:
konzervatizmus=realizmus+humorérzék.
liberalizmus=idealizmus-humorérzék.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
5 megjegyzés:
Jók a posztjaid Gabrilo. Engem meg egyre kínzóbban foglalkoztat a kérdés, hogy mi e vagyok. Libsikonzi? Mi van, ha egyes kérdésekben totál liberális véleményen vagyok, máskoban meg nagyon is konzi.. HM? Nincs erre valami teszt? (mikor az amcsi elnökjelöltekkel kapcs. volt egy bejegyzésed, pont fordított eredményem jött ki mint nektek. De akkor sem vagyok libsi!! vagy de? ebbe bele fogok őszülni. Vagy kiegyenesedik a hajam.:-(
Dorka,
azért a címkéknek szerintem nincs akkora jelentősége:)) Hacsak nem bizonyos aktuálpolitikai harcokról van szó. Persze vannak választó vonzódások, és egyebek, és persze, vannak mondjuk kifejezetten konzi vagy libsi szerzők.
De én pl. nagyon szeretem Tocqueville-t, oszt ő mégis micsoda? Bizonyos liberálisok is szeretik, és bizonyos konzervatívok is - sőt van ahol mindkét irányzat magáénak mondja őtet. És valóban találhat kedves gondolatokat benne konzi is, libsi is. Az ő esetében pl. totálmindegy, minek nevezzük.
Van egy másik kedvenc szerzőm, Oakeshott, őt ojrópában konzervatívnak tartják, Ámerikában meg úgy tudom, van róla vita, hogy konzi-e vagy libsi. Én is csak most hallottam róla. És amennyire ismerem Oakeshott írásait és stílusát, ő valószínűleg azt válaszolná, hogy emberek, há' ki nem szarja le eztet?
Persze a konzervatív mint kategória elég "széles": a Konzervatórium szerzői között is vannak azért különbségek. Szerintem a liberális/libertárius konzervatívok akik oda írnak, a világból kirohannának, ha túl sokáig mondanám nekik a magamét drog, abortusz meg egyéb ügyekben. Sag Schon...
Molnár Tamás (nem a hordószónok/kosúttéri figura, hanem a filoz.prof.) valószínűleg lazán leliberálisozná mondjuk John Kekest, utóbbi viszont szintén konzervatívnak tartja magát:)) sokféle borzalom van.
Én az ún. "kezdőknek" pl. inkább épp Kekest ajánlanám, vagy valamelyik másik pluralista konzervatívot, mert az egy ex-liberósnak (aki mondjuk csalódott a liberalizmusban) könnyen emészthető, és lehet, hogy meg is fogja. Ha mindenképpen kíváncsi vagy rá, ennek a "libsikonzi" dolognak megfelelsz-e, olvasd el John Kekestől a Konzervatizmus ésszerűségét, vagy mondjuk a Liberalizmus Ellent, és ha teccik, akkor könnyen lehet, hogy az vagy:) Kekes erénye, hogy iszonyú logikusan építi fel a mondandóját, és szerintem maximálisan közérthető nyelven.
Molnár Tamás, és a többi vérreakciós csak "haladóknak":-)))))
Uh. De belelendültem.
Kösz, ezt a Kekest megnézem :-)
Kölcsön is tudom adni őket, ha gondolod. Ill. a Liberalizmus ellen és az Egalitarizmus illúziói csak angolul vannak meg, a Konzervatizmus ésszerűsége van meg magyarul. De ha olvasol angolul, a többit is szívesen kőccsönadom persze;]
Btw., eszembe jutott, hogy a Liberalizmus ellen egyik fejezete fönn van a neten is magyarul (asszem amúgy, ez a "főműve", és tényleg nagyon ütős):
http://www.c3.hu/scripta/nagyvilag/99/0708/17kekes.htm
Megjegyzés küldése