megint 68

... a blogspot meg rohadjon meg, amiért szórakozik velem órák óta. Nu ez lett volna még.

Nem maradhat el természetesen TGM apológiája sem. Mint azt homopoliticus kiemelte, ritka alkalmak egyike az olyan, ahol az ember egy mondatban olvashatja Saint-Just (a terror angyala) nevét és a "boldogság" szót. Ilyen élményekért él az egyszeri reakciós.
Egyébként jó helyre teszi TGM 68-at: belehelyezi abba a sorba, ahová való:
"hány évesek voltak 1917/19-ben? És miket írtak korábban? És hány éves volt 1789-ben Marat, Saint-Just, Camille Desmoulins, Gracchus Babeuf? 1848-ban Petőfi, Vasvári?"
Stimmt.

Jóllehet ezzel egyidőben kikéri magának, meg 68 szellemi örököseinek, hogy a "totalitárius" címkét ráragasszák az újkonzervatívok. Ennek némiképp ellentmond, hogy 68 legnagyobb eredményeinek a "test-szellem dichotómia" és a "doxa-episteme" ellentét szétzúzását tartja (utóbbit kis képzavarral nevezhetjük episztemológiai totalitarizmusnak). A "mindent egybe" ("personal is political") ötlete márpedig totalitárius; ugyanez motiválta és tüzelte fel Rousseau-t, amikor megírta a Társadalmi Szerződést: a "sas két fejének egyesítése", Molnár Tamás szavaival.
Továbbá ez visszaigazolja Voegelint: a haladók, forradalmárok totalitáriusok, hiszen az ember metaxy-létét, köztes jellegét kívánják végképp eltörölni; a köztességet a fent és lent, túlság és közelség között. Méghozzá most és mindörökké. Ha minden létszférát egyetlenegy totális formában egyesítjük, elértük a haladás végét. A gyakorlati eredmények ismertek.
TGM a '68-as ifjak erre irányuló igyekezetét díjazza. Persze nincs miért meglepődni. TGM már sokkal korábban letette a voksát a totalitárius próbálkozások és a baloldali terrorizmus mellett.

És körülbelül ennyire kell komolyan venni azt, hogy ezek a derék balosok a zsarnokságok ellenfelei lennének.